Bruce Bendingfield - B-Real

Név: Bruce Bendingfield
Egyéb név: B-Real, Double-B
Kor: 21
Faj: Ember
Magasság: 185
Súly: 65
Hajszín: Fekete
Bőrszín: Fehér
Egészségi állapot: Vércsoport: AB-,
Család: Nincsen ismert hozzátartozója, legközelebbi barátai Eric Morten, és Wade Sawyer.
Foglalkozás: Dealerkedés, és más illegális dolgok.
Oldal: Semleges


Előtörténet:
Hol is kezdjem? Az életem nem volt éppen egy szokványos mese. A magadfajta gyerek rémmesének nevezné, várva a happy end-et, hiába. Itt semmi sem jó, a vége meg még messze van.
1990-ben születtem, ne kérdezd, hogy hol. A Gotham-i árvaház lépcsőjén találtak rám, rendesen betakarva. Az anyám megvonta tőlem a normális élet lehetőségét, de gondosan rakott a lépcsőre, nehogy megfázzak. Érdekes, nem? A „sorstársaim” sokat csesztettek ez miatt, „szajha fattyának” csúfoltak, és sokszor nyomták a fejem elsőként a WC-be, ha a keménymagnak éppen kötekedhetnéke támadt. 2002-ben lett elegem: sok volt az elnyomás a gyerekek felől, kibírhatatlan fenyítések az árvaház felnőtt alkalmazottaitól. A verbálisakkal még nem volt bajom, azok túlélhetőek voltak. A súlyosabbak a testi fenyítések voltak: szíjjal verés, pofozkodás, néha ököllel, ételt rendszertelenül kaptunk, és az is romlott volt. Szóval remélem érted, miért döntöttem úgy, hogy lelépek: gondolkodás nélkül Gotham keleti oldala felé vettem az irányt.
A kiszolgáltatottság érzete nem zavart: életemben először szabadnak éreztem magam. A kezdeti nehézségeimen hamar túlléptem, megismertem a helyet, és kaját loptam különféle kis standokról. Elkapni persze sosem tudtak, a sikátorok velem voltak, ha érted. Hamar lebratyiztam a magamfajtákkal, két haverra tettem szert, akire máig úgy tekintek, mint a testvéreimre: Wade és Eric volt keserű életemben az édesítőszer. Nélkülük nem tudom, mi lett volna. Szóval ők lettek a bajtársaim, mindennapom részei, és ha éppen nem koldultunk, vagy loptunk, a streetball pályán nyomtuk a kosarat, és rap-zenét hallgattunk. Megvártuk, míg felfejlődünk, majd komoly tétmeccseket rendeztünk. Nagy ászok voltunk, a Young Devils mindenkit lenyomott, aki kiállt ellenük.
Aztán egyszer minket nyomtak le: miközben a lét zsebeltük be, a vesztes csapat csalással vádolt meg minket, és visszakövetelték a pénzt. Mi nem adtuk könnyen magunkat, de ők sem. Összeverekedtünk. A legkisebb gondunk a pénzünk elvesztése volt, a törött állam két hónapos kényszerkezelésen esett át. De volt aki rosszabbul járt nálam: Eric soha töbé nem szaladhatott a saját lábain. Azok a szemetek eltörték a gerincét, és térdtől lefelé örökre megbénult.
A pályán elszenvedett vereségtől eléggé padlóra kerültünk. Nem tudtuk feldolgozni Eric sebesülését, és féltünk egy újabb támadástól. Mi hárman voltunk a Young Devils, de azok az idők elmúlni látszottak. Hirtelen mindhárman kiszolgáltatottnak éreztük magunkat. Wade volt az értelmi szerzője az egységbe tömörülésnek, és összegyűjtöttük magunk köré az utcán bóklászó, hasonló srácokat. A Young Devils Family nőttön nőtt, 30 tag talált nálunk menedéket. De egyvalami marasztalta őket, az pedig a hovatartozás. Ebben a körben mindenki családra, szeretetre, nyugalomra, és megbecsülésre talált. Olyan dolgokra, amik eddig távoli fogalomnak tűntek. És ez tette a YDF-et összetartóvá, és erőssé.


Nem számíthattunk külső segítségre, mi ott voltunk egymásnak, de nem volt semmink. Úgy érzem ennyi elég is volt, nem kellett más. Elegendő volt, ha mindenki tette, amihez értett. A fiatal ördögök sefteltek, autókat törtek fel, és loptak, ha kell. Nem vagyok rá büszke, de tennem kellett a dolgom. Az utcán árultam drogot idegeneknek, hogy a szerzett pénzből etessem a családomat. Említettem már, hogy függő vagyok? Kíváncsiságból kipróbáltam a heroint, amire sajnos rácsúsztam. Erős jellemű ember vagyok, ezért is hála, hogy nem vagyok még zombi.
Nem csak a vásárlók körében terjedt el a nevem, más dealerek is érdeklődtek irántam, akik potenciális konkurenciát véltek felfedezni bennem. Talán ennek volt köszönhető, hogy egyik este a helyi gyorsbüfénél ránk lőttek. A golyót nekem szánták, mégis más kapta a halált: az egyik srác, aki tehetséges volt, és még új közöttünk, belehalt a sérüléseibe. Az esemény óta van fegyvere szinte minden ördögnek, nem bízunk semmit a véletlenre.
A rendőrségnek persze nem tetszik ténykedésünk: próbálják megszabotálni akcióinkat, de az alapos helyismeret a mi javunkra fordítja az érmét. A fiatalok összetartanak, kihúzzuk egymást a csávából, és nincs az a hatalom, vagy erő, ami keresztbe tehet nekünk. Mi csak normális életet akarunk.

Jellem: Erről egy kicsit nehezen nyilatkozok, mert bármit mondok, nagyképűnek tűnök. Legalábbis a szememben. Úgy érzem a többiek felnéznek rám, mert megfontolt vagyok, érett felfogású, és normális vérmérsékletű. Csak akkor vagyok ideges, ha nem kapom meg a napi herkámat.

Szakképzettség: Értek a késekhez, és a pisztolyokhoz, bár még kezdő szinten tartok. Van tapasztalatom a kocsi feltörésektől a zsebelésig. Helyismeretem kiváló, hisz évek óta az utcán élek.