Nagy vad

Születési név: Phaedra Duhr
Egyéb név: Phaedra (kiejtve= Fédra)
Faj:Isteni
Nem: Nő
Születési hely, idő: Androméde bolygó i.e.120-ban
Magasság: 177cm
Életkor:Földi életben számolva 27
Súly: 60 kg
Hajszín: Fekete
Bőrszín: Europid bőrszín
Oldal: Gonosz


Előtörténet:

i.e.120-ban látta meg a napvilágot az Androméda bolygó Duhr nevű városában. Az itt lakók ugyanolyan kinézettel rendelkeznek mint a földiek csak képességeik vannak ,valamint sokkal fejletebbek.PL. a gyermekek csinálásához nem kell már testi együttlét, sárból megformálva gyúrhat mindenki magának egy gyermeket. De történhet olyan is hogy a szél és az ottani természet maga gyúr egy ilyen gyermeket...így született meg Phaedra.Az ő bolygójukon a legkülönösebbnek számító erővel született....képes volt irányítani a fémet.....mivel ebben a civilizációban minden fém volt..mindenki magáénak akarta ezt a gyermeket......de végül az itteni uralkodó a Császár kapta meg.....aki felnevelte....növekvő erejétől tartva megpróbálta megölni az ekkor 17 éves lányt ,hogy az nehogy letaszítsa őt a trónról.....ám amint kiderül a bőre gyémánt keménységű volt....amin semmilyen acél vagy fém nem hatolhatott át....mérgében a lány megölte a Császárt.....aztán persze el kellett menekülnie a bolygóról mert különben megölték volna.....A lány a Wraxon nevű bolygóra került...az itt élő népek zöldek volatk valamint három szemük és karjuk volt...csodálkozott ,hogy az itteniek mennyire le vannak maradva az ő civilizációjuktól...érdekesnek tartotta, hogy itt még mindig léteznek vizek, fák ,bokrok....viszont az elborzaszotta, amikor valaki nevetett vagy szeretett ...nem tudta miért, ezek az érzések taszították..........néhány hétig itt rablásból tartotta fenn magát....ám az egyik ilyen rablásnál egy úriember felfigyelt különleges képességeire...és megkérte hadd taníthassa a lányt egy pár trükkre meg....Phaedra beleegyezett hisz neki édes mindegy mivel tölti az idejét....az úriembert...Eclipsonak hívták...megtanította a lánynak hogy hogyan kezelje az erejét és hogy harcoljon....valamint a fegyverek használatára is....a lány kedvenc fegyvere a mesterlövész puska lett ugyanis mindig pontosan lőtt.....Eclipso amikor elérkezetnek látta az időt arra hogy öljön.1987 ápárilis 14.-én Phaedra megölte Eclipso segítségével Yolanda Montezt a híres szuperhőst...Eclipso látva közös sikereiket többször is szuperhősők ellen küldte Phaedrát, aki mindig győztesen étrt vissza az ütközetekből....összesen 121 hőst ölt meg.....ám mikor egyszer visszament a hadiszállásukra látta hogy egy alak akin ugyanolyan vadmacskaszerelés volt Yolandán megöli mesterét Eclipso-t.....ezután véres bosszút esküdött mestere holt teteme felett addig nem nyugszik amíg le nem győzi azt az alakot aki ezt tette mesterével.....mind később kiderítette a neve Vadmacska volt....Később elkerült egy Axon nevű bolygóra ,ahól aztán rájött hogy képességeiből hamar pénzt tud csinálni....ezért bérgyilkosnak szegődött....fegyverek nem kellettek neki ugyanis saját erejével ölte meg áldozatait...nagyon hírhedté vált a bérgyilkos lett a Hydre galaxisban....nem számított neki mien küldetés volt...megcsinálta...sem a pénz sem az ajándékok nem érdekelték...csak az ölés vágya hajtotta..és hajtja még ma is.......most a Licorne galaxis Denebola nevű bolygóján van....és várja az ujabb küldetését....


Jellem:Nagyon csábító.....ám belül hideg és érzéketlen....hidegvérű gyilkos nem ért sem humort se tréfát...amit kitűzött célul azt végre is fogja hajtani...

Képesség:Képes repülni.(nem túl gyorsan).Bármi ami fémből van azt képes mozgatni/hajlítani....valamint a teste gyémánt keménységű ezért többnyire semmi nem hatolhat át rajta...

Felszerelés:
egy űrjármű(vagy ezt hogy kell mondani??:DD ))

Jelentkeznék, reag idő ugyanaz, mint a Smaragd Harcosoknál.


Név: ???
Becenév: A Néma
Kor: kb. 25-30
Nem: férfi
Faj: masvisrir
Foglalkozása:csempész, fejvadász
Hobbi: szerencsejáték
Magasság: 188cm
Súly: 79kg
Jellem: Általában be nem áll a szája, hülyéskedik, a társaság középpontja. De ha melózik, vagy csak simán harcol a túlélésért, akkor teljesen megváltozik. Elnémul, egy apró hangot se ad ki, ezzel szerezte a becenevét. Elkezd koncentrálni, felméri a környezetét, kielemzi a helyzetét, és ellenségét. Szereti összezavarni az ellenségeit füstbombákkal, különböző hangokkal, és még sok minden mással. Amikor a másik már egyáltalán nem tudja, bízhat-e az érzékszerveiben, a Néma akkor csap le. A gyors, minél egyszerűbb megoldások híve, általában egy lövés a tarkóba, vagy ha élve kell, akkor egy nagy adag altató, intravénásan.
Felszerelése: jó pár füstgránát(vannak, amikben mérgező gáz van, vannak, amikben más), két-három apró, de nagyon erős reflektor(beállítható árnyalatokkal), négy-öt hangszóró, amik úgyszintén beállíthatóak(hangerő, hang típusa, stb.), ezeken kívül egy gépfegyver, egy katonai kés, 5 injekciós tű (altatók, bénítók), és egy páncél, amiben van éjjellátó, gázmaszk és hőszabályzó. Van még lézeres rohampuska, hőkamerás RPG, és apró, kamikaze robotok. Ezek a fejükben tárolják a robbanó töltetet, másra nem is jók, tudnak sétálni, futni, és képesek minimális koordinációra(habár biztosabb, ha manuálisan irányítják őket). A Néma bal kesztyűjébe van építve a távirányító, ami alap járaton ki van kapcsolva. Ha bekapcsolják, minden robotot, ami be van kapcsolva, összhangban irányít. Ha közel érnek a célponthoz, csupán ökölbe kell szorítani a kezet, ezzel küldve egy jelet a robotoknak, amik aktiválják a fejükben levő robbanó töltetet. A robbanás hatósugara kb. 10 méter. A hajóban van vagy 20 db belőlük, egy barátja rendelésre gyártja le, külön a Némának őket. Ha bevetésre megy, hátizsákjába maximálisan 4 db fér el.

Jármű:
Egy, valami kék bolygóról szervált ósdi, olcsó roncs kissé felturbózott változata. Gyors, kicsi, két rakétavetővel, és két golyószóróval. Kívülről teljesen be van borítva fényvisszaverő anyaggal, ezzel is vakítva az ellent. Van benne jelzavaró, ami szinte az összes létező frekvencián hihetetlen gyorsasággal ad le véletlenszerűen generált kódokat, ezzel lebénítva őket.

Előtörténet:
Kíváncsi vagy a történetemre, mi? Tudni akarod, hogy lehet valaki ilyen elcseszett, mint én? Na egye fene, fizess nekem egy italt, és jól keverd meg a lapokat, utána beszélhetünk!

Na, így már mindjárt más! Szóval, hol is kezdjem? A Mulh bolygón születtem, nem is olyan nagyon régen. Lefogadom, hogy itt a kocsmában, a többség idősebb nálam. Tehát ott születtem, nem a legkellemesebb helyen. Szüleimet nem ismertem, a szemetek kiraktak egy árvaház előtt. Gondolom nagyon, nagyon szegények voltak, talán jobb is így. Szóval kiraktak az árvaháznál, ott pedig szépen felneveltek, úgy ahogy kell. Az már más kérdés, hogy ritka betegek voltak a nevelőink. Nem csak én lettem ilyen, minden gyerekkori barátomból vagy pszichopata lett, vagy már alulról szagolják az ibolyát. Az a hely maga volt a pokol, a koszt undorító volt, állandóan kicsi ajándékokat csináltattak velünk, amiket később gondolom eladtak. Persze mi semmit se láttunk a haszonból. Az is rátett egy lapáttal, hogy a környék se volt valami jó. Amúgy se engedtek ki minket sokat, és amikor kimehettünk, akkor is csak a közeli játszótérre mehettünk. A közeli házakból állandóan női sikolyok hallatszottak át, vagy néha valaki lecsapta az egész utcában az áramot. A bolygón a levegő se valami tiszta, elvileg a mi galaxisunkban előkelő helyen állunk szennyezettségi szempontból. Minden haverom el akart szökni, én is állandóan a menekülésen gondolkoztam. Végül 22 éves koromban ért a szerencse. Akkoriban volt egy...hé, hé,
mit csinálsz?! Csalunk, csalunk?! Azt hiszed, szórakozhatsz velem, te barom?!


Ne nézz így rám, az a hülye csalt. Megérdemelte. De hé, nem akarsz helyette beállni? Akár mesélhetnék is neked, a másik is élvezte.

Oké, akkor ugorjuk át a gyerekkoromat, menjünk inkább az első melómra! Hé, nyugi, nincsenek zsaruk a környéken, és amíg nem beszélsz rólam, bajod nem lesz. Szóval az első melóm...á, meg is van! Rögtön azután, miután egy haverommal kiszöktünk az árvaházból (jó kis sztori, de azt majd később), munkát kellett keresnünk. Persze legálisan nem lehet jól élni, ezt minden hülye tudja, így hát pár nap alatt sikerült elszegődnünk egy öreg, részeges kromturhoz. Na, az a csápos kapitány se volt százas. De legalább jól fizetett. Első feladatként meg kellett ölnünk egy idős házaspárt, akik mocskos titkot rejtegettek. Egész életükben sikkasztottak, és valaki nagyon nem nézte ezt jó szemmel. Nekünk kellett behajtani a számlát. Egyszerűnek tűnt, de végül csak kiderült, hogy bonyolult kihívásról volt szó. Először is alig kaptunk valami fegyvert. Emlékszem, egy sz@r kést nyomtak a kezembe, azzal a felkiáltással, hogy "Ölj!". Jó, mi? A haverom is így járt. Aztán ezek elvárják, hogy minden baj nélkül teljesítsük a feladatot. Hát, az öregek felkészültek. Egy kész hadsereg várt minket a házuk előtt. Megpróbáltuk kikerülni őket, egy darabig ment is a lopakodás, de persze ami balul sülhet el, az balul is fog elsülni: egy nagydarab őr észrevett minket, és riadót fújt. Kitört a káosz. Mi futottunk, asztalokat döntöttünk fel, majd átmentünk a konyhába, ahol lisztet, és minden féle egzotikus fűszert szórtunk a levegőbe, ezzel megzavarva üldözőinket. Akkor értettem meg, hogy milyen hatalma van a megzavarásnak, és az elterelésnek. Tehát mi csak futottunk, és véletlenek sorozata után eljutottunk a két öreg szobájába. Gyorsan végeztünk a melóval, és azután elhúztuk a csíkot. Hogy ez valami teszt volt, vagy mi, azt csak másnap tudtuk meg: a munkaadóink megtapsoltak, és kifejezték legnagyobb örömüket, hogy túléltük a vállalkozást. Aztán odaadták a pénzt, és mondták, hogy elmehetünk. Naná, hogy nem mentünk. Lemészároltuk az egész kompániát, ezzel hírt szerezve magunknak az alvilágban. Egyértelmű üzenet volt ez: ne szívózzatok velünk! Ezután útjaink külön váltak, és azóta egyedül folytatom a tevékenységemet. Tudod, csempészek, gyilkolok, stb...és mi van veled? Bizonyára neked is van egy jó sztorid, miért nem osztod meg velem?

Na akkor jelentkezésemet ezennel leadom.

Név: Xeirus (Ejtése: Kszájrusz)
Egyéb név: Romboló
Faj: Brechnonc
Bőrszín: Vörös
Hajszín: Fekete
Szem szín: Sötét barna
Nem: Férfi
Magasság: 187 cm
Súly: 79 kg
Kor: Földi idő szerint 50, bár kinézetén egyáltalán nem látszik

Jellem: Szereti a robbanó fegyvereket, ezért is lett az a gúnyneve, ami. Mindig hűvös fejjel gondolkodik, elszánt, elég vakmerő, tettrekész, megfontolt, makacs, önfejű, azt hiszi neki mindenben igaza van és az ő egyedi világszemlélete a legjobb a galaxisban. Szeret gépeket javítani és vezetni, jóllehet a bunyókat még ezeknél is jobban. Arrogáns és hűvös, nem bízik senkiben sem. Lelke eltorzult.

Felszerelés: Jó pár gránát - a nagy része nagyobb a földi háborúkban használt kézi gránátoknál és ez ezüst kinézetű, golyó formájú a könnyebb alkalmazás érdekében. Robbanógránátokat hord magánál, amik 5 méteres körzetben robbannak. Mivel hatósugaruk a gránát nagyságától függhet, mindig hord magánál mind a 3 fajtából. Van egy igazán apró kis gránát, ami csak 1-2 méterben robban. Ez különösebben nem halálos, inkább csak félelemkeltésre és figyelemelterelésre alkalmas. Van a közepes gránát, a maga 5 méteres hatókörével, és van egy az átlagosnál kétszer nagyobb és súlyosabb is. Ezt már nem nagyon szokták dobni, sokkal praktikusabb, ha egy rejtekhelyről gurítják ki, mivel nagy területet képes kitakarítani. A hatósugara akár a 10 métert is elérheti. Mivel ez nagyobb teret pusztít az előzőeknél, ezért nem hord magánál olyan sokat belőle, mint a másik kettőből. Van nála továbbá villanógránát, mely rövid időre elhomályosítja azok látását, akik belenéznek. Van egy űrhajója, két hőkövető rakéta kilövővel és két sugárfegyverrel felszerelve az orr alatt. A két rakétavető a gép két oldalán helyezkedik el. A hajóban van még radar, beépített kommunikátor, fedélzeti számítógép, mely jelzi mi a helyzet a géppel. Hol sérül, ilyenek.

Képesség: Hatalmas fizikai erő. A fajának adottságaiból más fajokkal ellentétben képes akár fél tonnát is kinyomni a feje fölé. Képes a kezeivel lökéshullámokat gerjeszteni, pusztán azzal, hogy kinyújtja a kezét és mezőkilökéseket koncentrál maga elé. amik több száz kilogramm megmozgatására is képesek, így más lények elsöprése nem okoz gondot a számára.


Előtörténet:

Egy fickó ül a pultnál. Miközben iszogat, egy könyvbe ír, mintha naplót vezetne. Nagyon elmélyedt abban, amit csinál, csak néha néz fel a jegyzetelésből. Akkor is csak azért, hogy egy húzásra legurítsa a torkán az előtte lévő itókát, lehetővé téve ezzel a felszolgálónak, hogy újratöltse az üressé vált poharat. Mindenki furcsán néz a furcsa személyre az ivóban. Két órája van itt, azóta csak ír és iszik. Ismét visszatér a különös jövevény a naplójához és folytatja a körmölést. Végül abbahagyja, felnéz, elteszi írószerszámát, majd visszalapoz, hogy az elejétől kezdve olvassa vissza magában irományát.

Sok-sok évvel ezelőtt, messze innét, egy Broxan nevű bolygón, Charces városában láttam meg a napvilágot. A mi fajunknál az új élet úgy jön létre, hogy különleges kémiai és biológiai vizsgálatokat és kísérleteket végeznek a gyermeket akaró férfin és (gyakorlatilag szó szerint a véréből) megalkotják számára a tökéletes utódot. Elég fura egy szokás a szaporodásra, de hát a bolygóm már csak ilyen különös volt. Igen, sajnos csak volt. Apám szerető gondoskodással nevelt, bár mindig is hajlamos voltam bajba keveredni. Apám kiképzett különleges harci fogásokra, segített megismerkednem a fajunkból adódó képességeimmel, megtanított űrgépeket rendbe hozni, egy szó, mint száz: nagy odafigyeléssel nevelt fel engem. Miután felcseperedtem, sok időt töltöttem a barátaimmal. Sok balhéba keveredtünk akkoriban, de mindig kiálltunk egymásért és mindig kisegítettük a másikat a bajból. Már pedig mindig bajba kerültünk, szerencsétlen apámat idegbajba üldöztük vele. Többnyire mindig betörtünk bázisokra, hogy menő fegyvereket lopjunk. A többiek imádtak lőni, de én szerettem, ha az általam használt fegyver nagyobbat szól. Szerettem a robbanásokat és az azok okozta pusztításokat. Emiatt barátaim
nem néztek rám furcsábban, de poénból rám aggatták a Romboló álnevet, mivel akciózás közben imádtam az erőmet a környezet szétszedésére használni. Emiatt egyszer le is csuktak minket 20 évre, mert elpusztítottam egy tornyot, amiben titkosított tervrajzok voltak. Mind a négyünket hazaárulóknak nyilvánítottak. 20 évvel később azonban még mindig nem akartak
minket kiengedni. Hát igen, a magaviseletünk nem volt épp példásnak mondható és ez a Zárkában sem javult semmit. Kieszeltünk egy tervet. Egyesítettük löket erőnket, és szó szerint kitörtünk rabságunkból. Azonban az őrség utánunk eredt. Csak én éltem túl. Megfogtam a barátom lőfegyverét és elfutottam. Hajóba pattantam és elhagytam a rendszert több évre.
Egy ízben betörtem évekkel később (eddig bujkáltam) betörtem egy másik bolygó katonai támaszpontjára. Kirámoltam a fegyverraktárat és több dobozz robbanó fegyvert hoztam el magammal. Lebombáztam a komplexumot, hogy ne követhessenek többé, majd teljesen új bolygók felé vettem az irányt.

Így kerültem hát ide egy hete, és csak most esett le számomra, hogy már megint egy évvel öregebbé váltam. Földi idő szerint ez már az 50. életévem. A múltamat tekintve, csoda, hogy megértem.

Ekkor egy másik férfi lép oda a naplóshoz, majd elveszi tőle a könyvet és cafatokra tépi azt.

- Errefelé nem szeretjük az ilyen sunyi alakokat.

- Az pech - szólt vissza gúnyosan az ingerültté vált férfi, majd mielőtt a bunkó faszi bármit is tehetett volna, egy lökéshullám a szemben lévő falnak repítette.

A férfi, bár meséjét nem tudta folytatni, tudja, hogy bolygója megsemmisült, ismeretlen körülmények között. Mikor két héttel ezelőtt vissza pórbált térni, csak hazája hűlt helyét találta. Semmi magyarázatot nem talált a különös esetre, de nem is tette magát túl rajta. Senkiben sem bízik meg azóta, mindig arrogáns és hűvös. Még felhajtja az utolsó kortyot, majd elhagyja az idegesítő füstös talpalót és hajóján, oldalán gránátjaival és egyetlen szem lőfegyverével elhagyja a bolygót, új kalandok felé nézve. Most azonban céllal megy egy másik bolygóra. Dolga van ott. Vándorlása során a megélhetés érdekében fejvadásznak állt és azóta bármilyen bérmunkát elvállal. Elindul az új küldetések felé, miközben azon gondolkodik, talán mégsem kellett volna annyit innia, mert akkor mindig nosztalgiázni kezd.

Karakter:





Hajó:

Név: Faranix
Becenév: Fara, kárhozott úrnő
Kor: 120 körül
Nem: Nő
Faj: Getorix
Foglalkozása: ami éppen jön
Hobbi: a lanton szokott néha játszani
Magasság: 178 cm
Súly: 70kg

Jellem: Egy valamit jó tudni róla. A kedvesség messze áll tőle. Gonosz, ravasz és hazug. Maga a gonoszság ez a lány. Szeret játszani a férfiak érzései és gondolataival. Még véletlenül se egy párkapcsolatos lény. Viccelődni szeret, de durván. Ilyenkor nem a gyerek csínyekre gondolok. Akiket legjobban utál azok a nők. Ez már ösztönösen hat rá. Nem kedveskedik velük sőt még hozzájuk se szól. Annál inkább érdekli a tudomány és a kincsek. Szintúgy szereti a kalandokat és a veszélyeket is. Ezért is szokott nagy zűrt csinálni.

Felszerelés:
Nincs sok felszerelése. Nem bízik a technológia fegyverekben. Egyszer használt lőfegyvert, de mostanáig is csak ezt a kis drágaságot használja. Nem nagy kaliberű és nem is a legpusztítóbb fegyver, de amihez kellett ahhoz jó volt.

Van még egy acél tenyér nevű közelharci fegyvere is. Úgy néz ki mint egy kesztyű annyi különbséggel, hogy ez fémből van és ujjaiból karmok állnak ki. Ezenkívül még tart magánál időzített kis bombákat és pár füstgránátot is. Meg persze az úgy mond ruhája se maradjon ki. Nem nagy vaszisz-dasz,de nem is ezért vette hanem azért, hogy ne bírják elkapni. legalábbis ne olyan egyszerűen.


Jármű:
Egy még nem annyira új, de annál inkább jó állapotba lévő űrhajó. Összesen három lézerágyú van rajta. Kettő az oldalán és egy az alján. Ez a kicsikében minden megvan ami kell az utazástól. Álcázó rendszer,pajzsgenerátor, jelzavaró és persze rendelkezik az egyik legerősebb fémmel ami az egész hajót beburkolja. Igen jól jön támadásnál. Mikor a börtönből szöktem ezzel bírtam elszökni az üldözők elől.


Előtörténet:
Történetem a galaxis egy távoli zugába kezdődött. Bolygómról annyi meg emlékezetembe, hogy mindig sötét van ott sose látunk napvilágot. Növény bőségesen van, esőt minden nap várhatunk és sok állatfajok találhatóak. Ott az élet veszélyes volt és mindenki a maga útját járta kivétel nélkül. Én is így voltam és egyedül kellett felnőnöm. Nehéz volt az élet főleg így, hogy kevés volt az élelem. Így válhattunk csak erőssé és megtanulni, hogy az élet nem játék hanem a kőkemény harc. Először még nehezen tanultam meg harcolni mivel még gyerek voltam és senki sem tanított meg rá. Magamtól kellett rájönnöm, hogy használjam az erőmet. Egyik nap egy idegen tárgy szállt le a bolygóra. Szkafanderes ruházatuk árulkodott arról, hogy nem ide valósiak. A fajtámat üldözték és sokakat el is kaptak. Köztük engem is. Egy laborba szállítottak ahol kivizsgálás alatt tartottak engem. Valami kis szúró eszközt nyomnak belém amibe a vérem toldul. Nagyon gyorsan történt minden alig bírtam felfogni a körülöttem lévő dolgokat. De egy valami emlékezetes volt. Itt tanultam meg az emberi nyelvet. Igazából én egy project voltam amiben betanítani próbáltak, hogy felhasználjanak a saját céljukra. De nem sikerült nekik. Mikor újra megpróbáltak belém szúrni valamit előtört bennem ősi erőm. Elszakítva és az összes tudóst megöltem. Próbáltam elszökni egymás után törtem össze a falakat, hogy kijussak innen. Nem sikerült, nem bírtam megszökni és megízlelni újra a szabadság ízét. Elfogtak ezúttal már nem laborba hanem egy börtönbe zártak. Ott éltem tovább életemet ami még gyatrább volt mint előzőleg. A kaja szar volt és alig volt hely is. Meg annyiszor próbáltam kiszabadulni, de ez már nem volt olyan könnyű, mint régen. Több éve, hogy ott sínylődök. Egyre többet tanulok hibáimból. Egyik nap újabb képességem ébredt fel bennem. Képes voltam irányítani egyes gyenge akaratú embereket. Az őr éppen ilyen volt aki a zárkámba csukott. Már első találkozásra félt tőlem. Ilyen gyenge mihaszna ember könnyű ellenfél volt. Kikapcsoltatom vele a rácsot és csápjaimmal négy felé vágom. A vér csak úgy toldul lábam elé. Eltorzult képem vigyorog vissza rám és nem habozva elindulok újra ki innen. Csak ezt akartam, távol lenni ettől a helytől. Több ember is jön elém akik megpróbálnak megállítani, de semmi hasznuk. Engem most már nem bírnak megállítani. Hamarosan a kapunál szaladok amikor mögöttem lévő ajtóktól tömegével jönnek most már a robotok. Lézerfegyvereikkel rám céloznak, de csak a vállamra megy egy találat. A lövedék könnyedén átlyukassza szépen bőrömet, majd tovább száll az ajtóra ami az utolsónak bizonyult. Ezek az ütődött droidok mentették meg életemet. De még mindig nem menekültem meg, mert repülni nem tudtam és a kyborgok vészesen közeledtek. Meglátok egy hajót ami most kezd felszállni. Belógok rajta épp egy hajszál híján. A benne ülő embert könnyed megölöm és átveszem a kormányt. Kicsit még tapasztalatlanul, de biztonságosan megyek. Nem sokáig. Hamarosan újabb hajók jönnek mögöttem. Csak nem akartak leállni. Nem voltak könnyű esetek. Egyszer csak megnyomok egy gombot ijedten ami egy féreglyukat nyit és átmegyek rajta. A féreglyuk gyorsan bezárul és maga mögött hagyom az idegesítően kitartó támadókat. Sok időt tartok a galaxisba, próbálok a megélhetéshez való munkát találni. Meg is volt csak egy gond volt. Nem voltam még elég tapasztalt. Kerestem egy tanítót aki lehetőleg meg tudja tanítani, hogy is mennek a dolgok. Csak egy ember volt aki befogadott, mint mester. Ugyan híres volt tanításairól, de nem bíztam benne. Lehet meg kellett volna. Először is a hajóm irányítását tanította meg ami nem volt egy nehéz feladat ha értelmes az ember. Utána tértünk rá a harcra és a fegyverekre. Ez volt az inkább nehezebb rész. Jó sok verejték után végül kitanított engem is. De valamit nem tudtam róla. Jószívűsége határtalan volt. Nem csak, hogy kitanított engem, de még adott nekem egy kis felszerelést ami a harchoz kellet. Ez néhány bombából, gránátból, lézerpisztolyból, egy vastenyér nevű fegyverből és egy speciális ruhát adott nekem. De ezt én nem viszonoztam. Nem tudhatja meg senki, hogy itt voltam így mikor még a tanítás folyt bombákat raktam le. Mikor már kilométerekre jártam ezek időre pontosan robbantak. Legalábbis csak akkor ha nem fedezte fel és nem hatástalanította. Most már elindulhattam mint fejvadász és meg is találtam az első személyt akit ki lehetett nyírni.....




//Nem lett a legjobb, de azért remélem nem annyira rossz//