A Nagy Vad

Füstös, poros, mocskos kiskocsma. Soha nem jöttél volna ide, legalábbis inni. Már a koszos poharakra való ránézéstől is hereherpeszt lehet itt kapni. A célpontod egy férfi, ilyen egyszerűnek még sosem láttad a feladatot. A tizenöt milliós díjazás, nevetségesen sok ekkora kaliberű célpontért.
Egy kísérleti laboratórium dolgozója volt, míg meg nem szökött és úgy gondolta, hogy végkielégítésként magával hozza a legértékesebb dolgot. A szajré annyira titkos, hogy senki sem tud róla semmit, de az biztos, hogy megéri miatta a fickó aranyban az árát.
Még nagyon nyomozni sem kellett. A munkatársai készségesen elcsicseregték hol vannak a törzshelyei, a pultos pedig egy kevéske javadalmazásért meg is mondta mikor szokott erre járni. Így hát most itt vagy/jöttél hogy megvárd míg a fickó birka módjára belépjen a vágóhídra.
A kocsma kinézete ellenére elég tágas. Középen a bárpult, a fal mellett asztalok. Hátul boxok, ahol most is éppen nagyban megy a hepaj. Legalábbis az eszméletlen kurvák, és a fegyverdörgések számából ítélve. A bejárat felőli oldalon éppen, hogy csak pár gyanús külsejű kuncsaft iddogál, és próbál láthatatlanná válni.

A társaság sokat szépült, mióta Phaedra a helyszínre érkezett. Egyikőtök sem számít rá igazán, hogy a célszemély belépjen. A hangulat csak fokozódik, és a háttéri boxból jövő zajok is inkább egy disznóól kedves röfögésére emlékeztethet titeket. (Bár lehet hogy inkább űrdisznók, hangjaira.)
Ekkor kicsapódik az ajtó, és a dohos fülledt levegőt felváltja a kinti szmog, és a közeli gyártelepeknek füstje. Egy vézna sárga bőrű férfi lép be. Háta görnyedt, szemei beesettek, és csak a kilátástalanságot lehet kiolvasni belőlük.
Belép, körülnéz, és elindul a pult felé. Már a fél távot meg is teszi, mikor hirtelen megáll. Újra körülnéz, de mintha már keresne valamit. A gyanakvás ráncai redőzik a homlokát. Végül valami furcsa indoktól vezérelve elkezd beszélni.
- Honnan tudod te azt? - Teszi fel a kérdést, csak úgy magának, de elég hangosan hogy mindannyian halljátok ha figyeltek. - Én nem látok semmit. Csak egy ital, és már megyek is, ne zsörtölődj már annyit. - Ezzel újra elindul, és egy furcsa italnevet mond, amit a csapos készségesen elkezd készíteni.

A célszemély megtorpan. Szemeit idegesen jártatja körbe, és végül megállapodik Phaedra-n, aki csábító járását előadva, szinte mindenkit levesz a lábáról a környezetében. Ám ekkor a férfi előre nyújtja kezét, és azt kiáltja.
- MIIIIII??!?!??!?!?! - Kiáltja újra a semmibe, és ekkor indul el útjára a két gránát. Phaedra vállai felett szállnak, és pontosan Sanji lábaihoz érkeznek. A férfi lábai elkezdenek remegni, és még látjátok a fájdalmasnak tűnő pillantást, amint felfogja mi is fog történni a következő pillanatban.
De nem csak ez történik abban a pillanatban. Hátul a csinnadratta a tetőfokára hág, majd egy pillanatra sikolyokat is hallatok. Az i-re a pontot a hárommellű nő térségen való átrepülése teszi fel. Sikoly elhal mikor a fejjel ellenőrzi a faj szakító szilárdságát, és sajnos még az érdekes koponyaszerkezete sem elég, ahhoz hogy megtartsa eszméletét. Ez mondjuk a javára válik. A hátsó boxból kilép ő, a fejvadászok legrosszabbika, aki mellett senki nem mer megmaradni, és az biztos hogy nagy galibát fog okozni.
Ez azért is biztos, mert a nélkülözhetetlen láncos kapója a bal kezében van, és a jobbjában pedig egy irdatlan nagy sorozatvetőt tart. Az a fajta, amelyikre ha az ember rápillant tudja, hogy melyik oldalán is szeretne lenni, és ha már a rossz oldalán van, tudja, hogy nem sok esélye maradt, hogy elszopogasson még életében fél cent égetett szeszt.
Ekkor a világ felrobban, először csak füst, majd vakító fény, végül "Budda Budda Budda"-ra emlékeztető hang zárja a sort. A közönség nagy része megvakult a vakító gránátnak köszönhetően, de előtte még mindenki láthatta, hogy füst borítja be a sárga fickót, aki folyamatosan hörög és motyog valamit. Végül Lobo fegyveréből irdatlan nagy kaliberű töltények szállnak ki, és gránátnak köszönhetően mellé mennek, de a falból kiszakadó darabok nem hagynak semmi kétséget. Inkább halva akarja elkapni, mint élve. Xeirus-on kívül mindenki vakságból próbál kilábalni, és csak foltokat, meg hangokat hallanak. Xeirus pedig fényt látta, de hamarabb túl tudja tenni magát a többieknél, de Sanji-t még így sem tudja meglátni a füst miatt.

A Néma a felfordulást kihasználva a kijárat felé tör. A golyók nem találják el, és a robbanások is abbamaradnak. Mint mindenki másnak kitisztul a látása, és már éppen a füstfüggönyön haladnál át, mikor megtörténik...
Fara egy vetődéssel, és sok lövéssel úgy ahogy biztonságos távolságba kerül minden nemű atrocitástól, persze csak amiket nem ő okoz. A lövések nagy része a vártnak megfelelően mellé mennek, de több is mellkason találja Lobót. Aki nem kis haragra gerjed, a szája kinyílik, és elmondhatatlan szavak jönnek ki rajta...
Phaedra erejét bevetve megragadja a láncot, és szorulásra kárhoztatja. A meglepetés erejével hat, hogy nehezebb feladat. A lánc feszül, feszül, és csak egy pillanat választotta el attól, hogy elpattanjon a vaskos karon. Végül mégis az élő szövet adta meg magát, lassan összébb szorul, és mindannyian hallhatjátok hogy a csontok roppanva adják meg magukat. Még mielőtt a nyaka felé kezdhetne el kúszni...
Romboló elindul a füstbe, lassan tapogatózik, végül még mielőtt rátehetné kezét arra, amit keres, egy pillanat alatt szétoszlik. Meglátja ő is, és a többiek is ha egy kicsit hátrébb fordulnak, és az igazi veszéllyel néznének szembe.
A kehes vézna alak helyett, egy teljesen felpáncélozott szörny áll előttetek. A kezét előre nyújtja az elkezd alakulni, egy hatalmas nagy lézerágyúvá. Ekkor hangzanak el Lobo bebőszült szavai.
- Ti mocskos gedraládák, ezért kitaposom a fogaitokat, és anyátokkal etetem meg a beleiteket. - A sugár eltalálja, robbanás megrengeti az épületet, és az eddig oly hangosan szidalmazó Czarniai eltűnik az általa kialakított lyukon, amit a falba ütött a teste. Úgy néz ki, most már tényleg a célszemély lesz az, aki megkeseríti az életeteket.

A célszemély széttárja karjait, és mintha valami megmozdult volna páncélján. Akár egy élőlény, elkezd nőni és kisvártatva szárnyak nőnek ki onnan, ahol eddig még semmi nem volt.
Faranix és Phaedra sikeresen megtalálják azt a pontot az épületben, ahol el tudnak rejtőzni. Nem ugyanoda, hanem mind a ketten egy-egy különböző helyre természetesen. Sajnos nem tart sokáig az örömük. Míg A Néma előhalássza fegyvertárának ékes darabját, addig Xeirus neki is lendül. Már elég közel kerül, hogy a lökéshullámot megindítsa. Ami pedig elég erősnek bizonyul, hogy a páncélos alakot kirepítse az épületből. Ekkor jönnek aztán az igazán nagy bajon. A rakéta becsapódik a plafonba, és az így is sokat kapó kocsma megadja magát az erőhatásoknak. Lassan leomló plafondarabok csak az előjele annak, hogy még pár pillanat, és az egész hóbelevanc a nyakatokba szakad. A célszemély, és a fejvadászok gyöngye már nincs az épületben, de ti és a civilek nagy része is még ott lézeng.