DC Univerzumban játszódó FRPG
Would you like to react to this message? Create an account in a few clicks or log in to continue.

DC Univerzumban játszódó FRPG


 
KezdőlapLegutóbbi képekKeresésRegisztrációBelépés
A még tapasztalatlan játékosokat kérném, hogy mindenképpen olvassák el az Első lépések-ről szóló rövid leírást! Ha az informálódás után is még további kérdésed lenne, nyugodtan keresd fel bármelyik staff tagot. Szívesen útba igazítunk.
Legutóbbi témák
» Társalgó
Kevin Chase I_icon_minitimeCsüt. Aug. 26, 2021 3:05 pm by Demolition Captain

» Diego Crown
Kevin Chase I_icon_minitimeCsüt. Júl. 02, 2015 10:54 pm by Diego Crown

» Rekviem
Kevin Chase I_icon_minitimeSzer. Júl. 01, 2015 8:09 pm by Madárijesztő

» A Robinson park
Kevin Chase I_icon_minitimeVas. Jún. 21, 2015 5:50 pm by Andrew Ramirez

» Csokit vagy csalunk!
Kevin Chase I_icon_minitimeVas. Jún. 21, 2015 4:52 pm by Andrew Ramirez

» Jess Kayle - A Sárkány Gyermeke
Kevin Chase I_icon_minitimeKedd Jún. 16, 2015 11:15 pm by Jess Kayle

» Jess Kayle
Kevin Chase I_icon_minitimeVas. Jún. 14, 2015 4:35 pm by Jess Kayle

» Amecchi Előtörténet
Kevin Chase I_icon_minitimeKedd Jún. 09, 2015 6:24 am by Madárijesztő

» Orvosi igazolások
Kevin Chase I_icon_minitimeKedd Jún. 02, 2015 9:13 pm by Ra's Al Ghul

» Smallville Állatkert
Kevin Chase I_icon_minitimeSzer. Május 20, 2015 11:13 pm by Cybergyík

Tükör
All Comics
Blateco
HálóZsák
NewGen
Genzo Comics
ComicVine (angol)
</span

 

 Kevin Chase

Go down 
4 posters
SzerzőÜzenet
Kevin Chase
Alvilági alak
Alvilági alak
Kevin Chase


Hozzászólások száma : 296
Join date : 2011. Dec. 04.

Kevin Chase Empty
TémanyitásTárgy: Kevin Chase   Kevin Chase I_icon_minitimePént. Dec. 09, 2011 8:33 pm

Születési név: Kevin Chase
Egyéb név: Kev
Faj: Metahumán
Nem: Férfi
Születési hely, idő: 1981. Gotham City
Kor: 30
Magasság: 185cm
Súly: 110kg
Hajszín: Kopasz
Bőrszín: Negrid
Vércsoport: 0
Egészségi állapot: Egészséges
Család:

Apa: James Chase (elhunyt)
Mostoha apa: Jonathan McBride (67, életben, börtönben)
Anya: Karen Chase (elhunyt)
Testvér: Annabeth Chase (27, életben)
Nagynéni: Anna Francis (60, életben)
"Nagybácsi": Donald Francis (66, életben)

Foglalkozás: Rendőr (GYRE)
Rang: Hadnagy - Lieutenant
Oldal:

Törzshely: Nyugati oldal - Mario kávézjóa

Jellem:
Megfontolt és remek csapatjátékos, ezt a munkája is megköveteli. A képességét átoknak tartja, semmint áldásnak és csak legvégső esetben használj, ha a sors úgy hozza. A húgával jó kapcsolatot ápol, emellett jó emberismerő. Nem szereti a korrupciót és minden erejével küzd ellene. Nem munka mániás, de mindent megtesz, hogy megtisztítsa Gotham-et.

Szakképzettség:
Képes bánni a legtöbb fegyverrel, a gimnáziumban és az egyetemen focizott, bármikor képes visszazökkenni. Taktikus képességekkel rendelkezik, ezt a munkája meg is kívánja tőle. Karatét és Kung-fut tanult, így járta ebben a két harcművészetben, valamint jogosítvánnyal rendelkezik.

Képesség:
1. szint:
Képes tömény salétromsavat köpni. A szájában mikroszkópikus mirigyek helyezkednek el, ami hasonló a nyálmirigyekhez. Ezekkel képes kiválasztani a savat és kiköpni. A száját és a szája belső részét azért nem marja szét, mert számára ez a természetes, így alakult ki. A savat egyelőre nem képes tovább köpni annál, mintha sima nyálat köpne ki. Sugárban még képtelen indítani, még nincs teljesen kiforrva a képessége. A maró hatás egy átlagos salétromsav hatásának fele meg, leginkább csak csúnya nyomokat hagy maga után és pokolian fáj. Az emberi testre gyakorolt maró hatás addig tart, míg le nem mossák az adott területet. A vasat, alumíniumot és egyéb fémeket a nagyságuktól függően egy órától akár egy napig is marhatja. Az ólommal ezen a szinten még egyáltalán nem bír el.

2. szint:
A salétromsav elveszti az állagát, és innentől már csak tömény, erősen maró savként van jelen, mely zöldes színű, és olyan, mintha forrna - értsd: bugyborékol. Kevin képes mostmár folyamatosan, akár sugárban is köpni, de maximum 3 méter távolságban. A maró hatás erősödött, így az emberi testen maradandó, a fémekben, és egyéb szilárd/kemény tárgyakban pedig javíthatatlan károkat okoz.

3. szint:
A sav köpésének távolság 6-7 méterre nő, és sokkal egybefüggőbb, mint ezeddig volt, valamint a maró hatása még erősebb, így ha egy ember kerül kapcsolatba vele, akkor elképzelhető, hogy akár a bőrátültetés sem segít már a sérült részenm illetőleg szélsőséges esetkben halálos. (Például lég/nyelőcsőbe juttatva stb.)

4. szint:
A sav eléri a maximális maró hatást, és akár 15-20 méteres távolságban is köphető, akár apróbb darabokban (mint egy géppisztoly /persze nem olyan gyorsan/), akár sugárban. A maró hatás a fémeket, mint a vas, réz, stb. alig egy perc alatt elmarja, az ólom, és a hozzá hasonlóan kemény fémek 1-2 perc alatt szintén semmivé lesznek. Az emberi teste képtelen elviselni ezt a fajta tömény savat, és ahogy érintkezésbe kerül vele - mennyiségtől függően - végtag vesztéssel vagy halállal végződik.

5. szint:
A sav köpés képessége tovább fejlődik. A szervezete immunissá válik a mérgekre és egyéb emberre veszélyes anyagokra. A szervezetébe került mérgek hatását ugyanúgy elszenvedi, megjelennek a tünetek stb, ám a képessége feldolgozza, immunissá teszi Kevint ezekre a mérgekre, és elraktározza, későbbi felhasználásra. Példának okáért: ha megmarja egy skorpió, a méreg szétárad a testében, elszenvedi a tüneteket, de egy fél órás intervallumig terjedően a szervezete immunissá teszi a bekerült méreg ellen, és ezt később gáz, vagy folyékony formában fel tudja használni, ha akarja. Mérgezésbe belehalni egyáltalán nem fog.

Kaszt I.:
Mirakuru
Szuperkatona szérum, mellyel az alany az emberi határok maximumát képes elérni. Erősebb, gyorsabb, kitartóbb, mint a legjobb olimpikon. Az ereje 400-500 kilonyi súly megmozgatását teszi lehetővé (800-900 font), valamint sebessége 30-60mph (40-100 km/h) lesz, így könnyedén képes akár egy autót is futva üldözni, ha úgy esik. A csontjai és izomzata keményebb lesz, valamint a szérum hatására a tejsav, ami az izom elfáradásakor szivárog, és a görcsökért felelős, szinte teljesen eltűnik. Nyilván egy másik szérumos ellen, egyenlő ellenfél, így akár ki is fáradhat. A teste rendkívül mozgékonnyá válik, és képes nagy távolságot is megugrani szinte lendület nélkül.

Kapcsolatok:
- Szövetségesek:
Keisha Na’ama - Dr. Löket;

Ellenségek: Fang és bandája


Pénzügyek, tulajdonok, stb.

--------------------------------------------------------------------------------------
Pénz

Fizetés: 600$
Fizetésnapok:
XII. 24. - +550$
2012.:
2013.:
2014.:
Esedékes: VIII. 11.
Összes: 36.870$
Elköltött: 250$
Lézer célzó a fegyverére - 250$

Fennmaradó: 36.620$
--------------------------------------------------------------------------------------
Kredit

Összes: 53
+5 (3+2)kr: Az előtörténetért
+2kr: Vár a cirkusz kaland
+2kr: Bővítések
+3kr: DC Kvíz
+3kr: Születésnapi üdvözlő lap
+2kr: Élmény írás
+1kr: Mikulás ajándék
+1kr: Karácsonyi ajándék
+2kr: Banner készítő verseny
+2kr: Wayne-kaland
+3kr: Bővítések
+2kr: A vágy rabjai kaland
+4kr: DC játék
+3kr: AvP Cross-over kaland
+3kr: 2014 Húsvét kvíz
+4kr: Csillagösvény
+5kr: Bővítések
+3kr: Mikulás
+3kr: Bővítések

Elköltött: 43kr.
-3kr: Külvárosi ház ( max. egy emeletes)
-2kr: Venom-szérum
-5kr. Kék Bogár/SCARAB (Alap I.+Támadás I.)
-5kr. Kék Bogár fejlesztés (Alap II.+Támadás II.+Mozgás II.)
-5kr. Kék Bogár fejlesztés (Alap III.+Támadás III.+Mozgás III.+Védelem III.)
-5kr. Kék Bogár fejlesztés (Alap IV.+Támadás IV.+Mozgás IV.+Védelem IV.+Érzékelés IV.)
-4kr. Mirakuru (+1 Képességre)
-3kr.: Képesség 2-->3
-4kr.: Képesség 3-->4
-5kr.: Képesség 4-->5
-2kr.: Új képesség

Fennmaradó: 10kr.
--------------------------------------------------------------------------------------
Tulajdonok, felszerelés, NJK, vásárolt dolgok, stb.

Kreditből vásárolt felszerelések:
- Külvárosi ház ( max. egy emeletes) - 3kr.
- Egy pár (2db) alkar szerkezet, ami a Venom-szérumot juttatja a vénáiba. - 2kr.

Pénzből vásárolt felszerelések:
- Lézer célzó a fegyverére - 250$
--------------------------------------------------------------------------------------


A hozzászólást Kevin Chase összesen 41 alkalommal szerkesztette, legutóbb Kedd Júl. 15, 2014 10:18 pm-kor.
Vissza az elejére Go down
Kétarc

Kétarc


Hozzászólások száma : 803
Join date : 2011. Feb. 22.

Kevin Chase Empty
TémanyitásTárgy: Re: Kevin Chase   Kevin Chase I_icon_minitimePént. Dec. 09, 2011 9:37 pm



Fizetésed GYRE különítményként kéthetente 550$, ennyi összeggel kezded a játékot, ennyiből gazdálkodhatsz.
Rangtól függetlenül, az a játékos, aki ezen csoport tagja, ingyenesen birtokba vehet egy tetszőleges 9mm-es fegyvert, illetve bilincset és gumibotot. Továbbá a legtöbb lezárt helyszínre beléphet a karaktere. A GYRE tagjaként kaphat egy golyóálló mellényt, amit sérülés esetén még cserélnek is.
Ha szükséged van lakásra, egy egyszerű, albérletszintű garzont ingyen felírhatsz magadnak, azt mindenki megkapja.

Kalandok terén néhány érdekesség.:
A korszakkalandra sajnos nincs lehetőséged jelentkezni, arról sajnos lekéstél, de ehelyett szerepet kaphatsz, a Vár a cirkusz! című tömegkalandra, amelyben akár saját játékossal, vagy NJK-val is indulhatsz.
Emellett az oldal horrorrészlege is nemsoká megnyitja kapuit, ha egy kis Zombihentelős, túlélős játékon is szerepelnél, ugyancsak NJK kreálásával ezt ajánlom neked.: Homályzóna: Valami különleges
Magánjátékra is van esélyed jelentkezni, hogyha karaktered magánéletét, és céljait vinnéd tovább, ha még nincs, kapsz egyet! Wink

Szó, szót követ, elfogadom a karaktert, kellemes időtöltést az oldalon!
Vissza az elejére Go down
Kevin Chase
Alvilági alak
Alvilági alak
Kevin Chase


Hozzászólások száma : 296
Join date : 2011. Dec. 04.

Kevin Chase Empty
TémanyitásTárgy: Re: Kevin Chase   Kevin Chase I_icon_minitimeSzer. Ápr. 11, 2012 11:40 pm

Kevin Chase Jjbjon
Vissza az elejére Go down
Kevin Chase
Alvilági alak
Alvilági alak
Kevin Chase


Hozzászólások száma : 296
Join date : 2011. Dec. 04.

Kevin Chase Empty
TémanyitásTárgy: Re: Kevin Chase   Kevin Chase I_icon_minitimeCsüt. Ápr. 26, 2012 12:48 am

Kevin Chase 2mrcqbq
Vissza az elejére Go down
Kétarc

Kétarc


Hozzászólások száma : 803
Join date : 2011. Feb. 22.

Kevin Chase Empty
TémanyitásTárgy: Re: Kevin Chase   Kevin Chase I_icon_minitimeCsüt. Ápr. 26, 2012 11:35 pm

Elfogadom, frappáns bővítéseid jutalma 2 kredit!
Vissza az elejére Go down
Madárijesztő
Admin
Admin
Madárijesztő


Hozzászólások száma : 1325
Join date : 2011. Feb. 21.
Age : 33

Kevin Chase Empty
TémanyitásTárgy: Re: Kevin Chase   Kevin Chase I_icon_minitimePént. Ápr. 27, 2012 8:18 am

Első Venom kaszt, és szérum tulajdonosként, na meg a rövid ám annál velősebb kalandért a tulajdonságaid harci drog közben:
  • őrület egy órán keresztül fedi el az agyad
  • a szer jótékony hatása csak fél óráig tart
  • 2 tonna súly megemelése
  • bőre ütésekre ellenálló, ám nem golyóálló
  • gyengébb regeneráció, ami csak a szer alatt működik. Kések, kisebb szúrások begyógyulnak fél óra alatt.

Ha jól kijátszod érzem, hogy a szervezeted jobban fogja kezelni a szert egy idő után.
Vissza az elejére Go down
https://dcuniversefrpg.hungarianforum.net
Kevin Chase
Alvilági alak
Alvilági alak
Kevin Chase


Hozzászólások száma : 296
Join date : 2011. Dec. 04.

Kevin Chase Empty
TémanyitásTárgy: Re: Kevin Chase   Kevin Chase I_icon_minitimeKedd Júl. 17, 2012 4:11 pm

Kevin Chase 11sch94
Vissza az elejére Go down
Kevin Chase
Alvilági alak
Alvilági alak
Kevin Chase


Hozzászólások száma : 296
Join date : 2011. Dec. 04.

Kevin Chase Empty
TémanyitásTárgy: Re: Kevin Chase   Kevin Chase I_icon_minitimePént. Júl. 19, 2013 1:18 am

Kevin Chase T9utyp
Vissza az elejére Go down
Kevin Chase
Alvilági alak
Alvilági alak
Kevin Chase


Hozzászólások száma : 296
Join date : 2011. Dec. 04.

Kevin Chase Empty
TémanyitásTárgy: Re: Kevin Chase   Kevin Chase I_icon_minitimePént. Szept. 13, 2013 8:31 am

Kevin Chase 30j4r28
Vissza az elejére Go down
Kevin Chase
Alvilági alak
Alvilági alak
Kevin Chase


Hozzászólások száma : 296
Join date : 2011. Dec. 04.

Kevin Chase Empty
TémanyitásTárgy: Re: Kevin Chase   Kevin Chase I_icon_minitimePént. Szept. 13, 2013 8:32 am

Kevin Chase 29ej95g
Vissza az elejére Go down
Kevin Chase
Alvilági alak
Alvilági alak
Kevin Chase


Hozzászólások száma : 296
Join date : 2011. Dec. 04.

Kevin Chase Empty
TémanyitásTárgy: Re: Kevin Chase   Kevin Chase I_icon_minitimePént. Szept. 13, 2013 8:37 am

Kevin Chase 2cofvbk
Miután Kevin felmondott a rendőrségnél, elhatározta, hogy a rendelkezésére álló eszközökkel veszi fel a harcot a bűnözés és a korrupció ellen. SCARAB-jával felvértezve Mantis vagy Sáska néven kezdi meg magánakcióit, ám egy másik dolog is a rendelkezésére áll, mely még Bane figyelmét is felkeltette. A Venom használatában még nem valami jártas, de csak idő kérdése, és sok-sok régi és új ellenséggel kell szembenéznie majd.
Az új "életformához" új jellem is társul, és megesik, hogy haragosai agyára megy néha.
Vissza az elejére Go down
Madárijesztő
Admin
Admin
Madárijesztő


Hozzászólások száma : 1325
Join date : 2011. Feb. 21.
Age : 33

Kevin Chase Empty
TémanyitásTárgy: Re: Kevin Chase   Kevin Chase I_icon_minitimeKedd Szept. 17, 2013 11:07 pm

A bővítéseidet ELFOGADOM, 3 kredittel jutalmazom.
Vissza az elejére Go down
https://dcuniversefrpg.hungarianforum.net
Kevin Chase
Alvilági alak
Alvilági alak
Kevin Chase


Hozzászólások száma : 296
Join date : 2011. Dec. 04.

Kevin Chase Empty
TémanyitásTárgy: Re: Kevin Chase   Kevin Chase I_icon_minitimeVas. Ápr. 27, 2014 10:30 pm

Mostanság egyre furcsábban éreztem magam. Kevesebbet ettem, és baromi erős fájdalmaim voltak. Még a venom sem volt képes csillapítani őket, pedig elég sok helyzetből kisegített az a cucc, még ha a bogár ellenezte is a dolgot. Épp egy négyemeletes épületről ugrottam le, egy bankrablót üldözve Gotham legmocskosabb városrészében, és közben éreztem, hogy valami nagyon nem kóser. Ahogy leérkeztem a földre, megszédültem, és elvesztettem az egyensúlyom. Az egy dolog, hogy a fickó előnyt szerzett, de hajszálhíján összeestem. A látásom homályosult, noha a venomnak pont az ellenkezőjét kellett volna kiváltania. Valami történt, amiről még nem volt tudomásom.
- A szívverésed kezd visszaállni a normál értékre, egyre lassul, hiába pumpálom folyamatosan a venomot. – hallottam a SCARAB hangját a fejemben.
- Az nem lehet. Hullámokban lökd a szervezetbe, húsz százalékos adagokban. – utasítottam a bogarat, és rögtön éreztem, ahogy a velős venom hullámok beáramlanak az ereimbe. Sosem használtam még így a szert, de most nem lóghat meg a tag. Túl régóta van a pályán. Felugrottam, és egy sarkon befordulva megláttam, ahogy egy autó csomagtartójába.
- Hé, b..omarcú! – kiáltottam neki oda, mire rögtön hátra kapta a fejét. – Most nem foglak hagyni meglépni. – egy fegyvert rántott elő, és leadott pár lövést. A venomtól felerősödött érzékekkel és akrobatikus mozgással elvetődtem a lövések elől, úgy, hogy egyre közelebb kerültem a fickóhoz, majd egy ugrással ledöntöttem a lábáról, majd ütlegelni kezdtem, de valahogy most nem éreztem azt az erőt, amit eddig, a venom hatása alatt.
- Valami baj van. – szóltam a bogárnak.
- Az életfunkcióid folyamatosan változnak. Lassan nem tudom követni őket. – mondja kétségbeesetten a bogár, és sosem hallottam még tőle ilyen hangnemet. Egy pillanat kimaradt és ez pont elég volt ahhoz, hogy a fickó lerúgjon magáról, és felpattanjon. Ő került fölénybe velem szemben, és ki is használta a lehetőségét, rugdosni kezdett a földön, én pedig képtelen voltam bármit tenni. Összehúztam magam magzati pózba, hogy minél kisebb kárt tudjon okozni, valamint a bogár is felhúzott némi védelmet itt-ott. A venom kiürült a szervezetemből, és forogni kezdett velem a világ. A fickó jól helyben hagyott, majd elkötötte a kocsit, és elszáguldott a gotham-i éjszakába. Nagy nehezen összeszedtem magam, és sikerült elkúsznom egy falig, aminek neki vetettem a hátamat.
- Mi a fene volt ez? – kérdeztem a bogarat.
- Nem tudom, sosem találkoztam még ilyennel. – válaszolt.
- Végezz egy teljes szkennt rajtam, lássuk, hogy az én gépezetem-e a rossz. – enyhe, égető érzést éreztem, ahogy a bogár elkezdett letapogatni tetőtől talpig.
- Azt hiszem…nem tudom hogy mondjam. – a hangja most határozatlannak tűnt.
- Ne kímélj.
- Rákos sejtek túlburjánzását észleltem a máj környékén, valamint a gyomor környékén.
- Tessék?! – fakadtam ki.
- Te mondtad, hogy ne kíméljelek. – tette az ártatlan a gép-parazita. Valahogy mindenre számítottam, de erre nem. Nem tudom, hogy a bogárnak mik a korlátai, és mennyire ismeri az emberi szervezetet, de ez egy elég súlyos következtetés.
- Biztos vagy benne? – tettem fel beletörődve a kérdést.
- 99,9%-ban. – vágta rá rögtön, közben nagy nehezen felálltam, de a szédülésem nem múlt el…sőt. Megtámaszkodtam egy közeli villanyoszlopban, és mindent kitettem oda, amit korábban megettem ebédre.
- Kell egy doki. Sürgősen!
- A legközelebbi onkológus a Gotham Központi Kórházban van, három háztömbnyire innen. – hadarta el a bogár.
- Vedd át az irányítást, vigyél oda. – kértem a bogártól, aki szinte azonnal meg is tette a szükséges lépéseket, és tekintettel az állapotomra, egy szárnyat hozott csak létre, és lassú, ám mégis tempós menetben indult meg a kórház irányába.
- Megjöttünk. – a bogár megpróbált letenni, de teljesen elszállt az erőm és el is fehéredtem. Nem kellett sokat várni, a SCARAB egy apró hangszórót alakított ki a kezem helyén, és éles, sípoló hangot adott ki, hogy jelezze ittlétünket. Nem kellett két perc sem, két fehér köpenyes alak rohant ki a bejárati ajtón, majd mikor visszakiáltottak, egy harmadik is kijött, ő már egy hordágyat tolt maga előtt, amire feltettek, noha alig voltam eszméletemnél. A többire már nem emlékszem.
Bedrótozva feküdtem egy kórházi ágyon, és bár az intézmény által használt köpenyben voltam, éreztem, hogy a bogár ott van a hátamon. Jó, akkor nem próbálták meg eltávolítani. Gondolom rájöttek, hogy abból komoly gond is lehet. A látásom homályos volt, és a lámpák fénye elvakított, hunyorítanom kellett. A gépek mellettem lassú, monoton ütemben pittyegtek, és éreztem, hogy teljesen ki vagyok száradva.
- Vizet… – akartam mondani, de egy hang sem jött ki a torkomon. Olyan volt az egész, mint egy rohadt sivatag. Egy nővér jött be, gondolom ellenőrizni, de mikor meglátott, már vissza is fordult, ám pár pillanattal később egy orvossal az oldalán tért vissza.
Kevin Chase DOCTOR060313_t700
- Látom magához tért. Hogy érzi magát? – lépett oda mellém.
- Voltam már jobban is. Mi a bajom, doki? – suttogtam válaszképp, ám a kérdésemre nem érkezett azonnal válasz
- Bár szolgálhatnék jó hírekkel, Mr. Chase, de azt hiszem ez most nem az a helyzet. – kezdett bele a körítésbe. – Előrehaladott, áttétes rákot diagnosztizáltunk. A máján kezdődött, és a gyomrára is átterjedt. – mondta ki minden kertelés nélkül.
- Mondtam. – hallottam a bogár hangját, de nem volt kedvem most vitatkozni vele. Meg amúgy is…
- Mik az esélyeim? – kérdeztem.
- Nos, gyógyszerekkel, megfigyeléssel és esetleges kezeléssel fél év, maximum egy. – bökte ki az orvos, és most rajtam volt a hallgatás sora. Ez túl kevés, főleg, hogy Gotham olyan, amilyen.
- Ironikus, mi? Mindig egészségesen éltem. – ja persze, szuperdrog, földönkívüli techno-parazita, sav köpködés. Baromi egészséges.
- Nos, valószínű tisztában van vele, hogy a hátán lévő dolog számunkra teljesen ismeretlen, ezért úgy véljük, hogy a túlzott megterhelés kiválthatta a betegségét. – folytatta.
- Aha. pattintottam ennyivel az okfejtését.- Hazamehetek, vagy a hátralévő egy évet itt kell töltenem? – tettem fel a kérdést.
- Még pár napig bent tartjuk megfigyelésre, aztán egy mentő haza viszi. Hetente kétszer kijár majd magához egy ápoló, valamint én is felírok egy gyógyszert, amit szednie kell. Ezen felül jövő héten vissza kellene jönnie, hogy megbeszéljük a részleteket. Ez így megfelel? – mondta el a továbbiakat az orvos.
- Tökéletes, köszönöm. – egy erőltetett, félig őszinte mosolyt eresztett meg, a nővér még matatott valamit az infúzióval, majd egy poharat és egy kancsót állított az éjjeli szekrényemre, ami után mohón utána is nyúltam. Ahogy fordultam, éles fájdalom hasított a testembe, és visszadőltem fekvő helyzetbe.
- A k…va életbe! – sziszegtem fogaim között, majd a nővér töltött egy pohár vizet, és a kezembe adta, majd az előzőtől jóval óvatosabban, félig felültem, hogy lehajtsam a pohár vizet.
Vissza az elejére Go down
Kevin Chase
Alvilági alak
Alvilági alak
Kevin Chase


Hozzászólások száma : 296
Join date : 2011. Dec. 04.

Kevin Chase Empty
TémanyitásTárgy: Re: Kevin Chase   Kevin Chase I_icon_minitimeSzer. Jún. 25, 2014 4:43 am

A betegség legyűrt. Hiába, nem lehet minden felett győzedelmeskedni. Pedig megküzdöttem már pókarcú fickókkal, részem volt egy támadásban, mely az egész várost sújtottam, magamon hordoztam egy nem idevaló techno-parazitát, akivel gondolatban voltam képes kommunikálni. És most vége.
Jó rendőr voltam, és soha nem hibáztam. Egészen két nappal ezelőttig. Hiába a rák, a kapcsolataim megvoltak, és passzívan azért tevékenykedtem. Fülest kaptam, hogy Bane és az emberei mozgolódnak. Azt az embert már azóta el akarom kapni, hogy először keresztezte a venom-szérum az utamat. Nem olyan fából faragták, aki egykönnyen megadja magát, és valószínű tisztában volt azzal, hogy valaki a nyomában van. Azon sem lepődnék meg, ha tudta volna névre pontosan, hogy ki az. Az információ szerint egy nagy adag venom szállítmány érkezik a kikötőbe, amit Bane személyesen vesz majd át. Úgy látszik túl sok bosszúságot okoztak neki az újdonsült védelmezők, és az üzlet nem úgy megy, ahogy szeretné. A venom egy drog. Egy drog, mely képes felpumpálni az ember izmait, így téve őt erősebbé, ám a sok jótékony hatás ellenére igen veszélyes. Ha levonjuk az éktelen dühöt, amit a szer kivált, még mindig ott marad a komoly függőség, ami már szinte egy csepptől is kialakul. Sem én, sem más nem akarja, akarná, hogy ez a szer elárassza a várost, és, hogy Bane egyfajta hadsereget hozzon létre belőlük. Mivel egyik kapcsolatom sem válaszolt, úgy döntöttem, hogy magam veszem kézbe a dolgokat, noha tudtam, hogy a kezelések és a betegség miatt vajmi kevés esélyem van. Úgy voltam vele, hogy már úgyis mindegy, mostmár így is úgyis meg fogok halni. Felvettem egy viszonylag kényelmes esti öltözéket. Kellemes idő volt, így egy farmer, póló és egy edzőcipő tökéletesen megtette, majd a bogarat utasítva felturbózta a fájdalomcsillapítást és elindultam a kikötőbe, hogy leszámoljak Bane-el.
Könnyen odajutottam, már szinte csak a lábam vitt, és ezeddig nem kellett megállnom pihenni, ami jó jel. Az egyik raktár rejtekéből figyeltem, de nem láttam mást, csak Bane-t és két emberét, akik mintha karót nyeltek volna, álltak vezérük oldalán, és várták, hogy befusson a hajó. Nem volt kedvem megvárni, valószínűleg ez a három is komoly megpróbáltatás lesz, és már így is a korlátaimat feszegetem. Előléptem az árnyékból, és lassan, méltóságteljesen sétáltam a három alak irányába.
- Most megfogtalak. – mondtam gyermekded formában, mire mind a hárman felém fordultak, és meglepett arcot vágtak. Vagy is a két fickó biztos, Bane arcát pedig a híres, hírhedt maszk fedte.
- Nem szeretnék komoly gondot, csak leverlek, beviszlek, és csendben visszavonulok. – váltottam kissé magabiztosabb hangnemre, és úgy látszott, hogy ez tetszik Bane-nek. A két fogdmegje rögtön felém indult, de ő visszatartotta őket, és utasította, hogy várják meg a szállítmányt, addig ő elintéz. Egy elégedett mosoly szaladt át arcomon, és mostantól figyeltem minden mozdulatát. Hallottam róla, hogy félelmetes ellenfél, de most egy vele egy súlycsoportban lévő ember állt ki ellene.
- Adagold be a venom-ot 100%-ra, most nem szórakozunk. – adtam ki az utasítást a bogárnak, aki bár kissé vonakodva, de végülis megtette, amit kértem tőle, és hamarosan elkezdtem érezni a drog hatását.
- Azt hiszed mestere vagy a venomnak? Hogy mindent tudsz az igazi erőről? Hülyébb vagy, mint gondoltam. – szólalt meg Bane, és ő is telepumpálta magát a szerrel, így két egyforma képességekkel rendelkező alak nézett farkas szemet egymással. Nem akartam megvárni, amíg megteszi az első lépést, ki kell használnom minden előnyömet, hogy minnél gyorsabban végezhessek vele. Egy, a közelemben levő póznát ragadtam meg, mely elsődleges rendeltetése az volt, hogy a kiérkezőket megtartsa egy ponton, és még véletlenül se lökdössék egymást a vízbe. Bane felé rohantam, a póznát, mint egy baseball ütőt a fejem mellé húzva, és egy embereset kevertem le neki. Persze nem is számítottam, hogy rögtön sikerül, ugyanis a férfi elkapta a felé tartó fém „csövet”, majd kitekerte a kezemből és egy jobb egyenessel válaszolt a támadásra.
- Nevetséges. – mordult fel, majd tovább közeledett felém, és épp lesújtott volna, mikor kigurultam oldalra, és kihasználva, hogy lehajol, fentről lefelé ütöttem, így tarkón vágva őt, amitől hasra vágódott a betonon. Nem sokat vártam, lábammal szét akartam taposni a fejét, de ahogy én az előbb, úgy ő is arrébb fordult, és így csak egy szép repedést hagytam magam után. Egy szempillantás alatt felpattant a földről, és egy közeli raktár falára ugorva, majd onnan elrugaszkodva, páros lábbal lendült felém. Két kezemmel kaptam el, és kihasználva a lendületét tovább hajítottam. Egy másik raktár fala állította meg, és a földre zuhant. Odaugrottam hozzá, és ütlegelni kezdtem, de elég strapabíró volt, mert szinte meg se kottyant neki. Bane elkapta a bal öklöm az egyik csapásnál, majd a jobbat is, mikor próbáltam kirántani a balt. Lefejelt, amitől hátratántorodtam, és ez a pár másodperc épp elég volt neki, hogy felálljon és összeszedje magát. Most rajta volt, hogy emberfeletti erejét kihasználva sorozni kezdjen, és éppcsak védekezni tudtam ellene. És ekkor történt meg az a bizonyos fordulópont, töréspont, vagy nevezzük, aminek akarjuk. Egy erős köhögő roham fogott el, miközben Bane csapásait próbáltam védeni, vagy épp elkerülni. összerogytam, és annyira erős volt a roham, hogy nem sokára vért köhögtem fel. Hogy ne dőljek ki teljesen, kezeimet a talajra helyeztem, és már éreztem Bane masszív lábát a bordáim között. Odébb gurultam, de jött utánam. Egy szót sem szólt innentől, tudta, hogy valami nincs rendben velem, és kapott egy vissza nem térő lehetőséget. Megragadta a két karomat, lábával pedig erősen kitámasztott és húzni kezdte. A köhögés kezdett alább hagyni, de gyengének éreztem magam, még a venommal a szervezetemben is. Bane tovább húzta a karjaimat, míg már kellemetlenné kezdett válni, és lassan erős fájdalomba csapott át. Közvetlen ezután furcsa érzés futott át rajtam, a vállaimból kiindulva, míg nem éles fájdalom hasított belém mindkét oldalról, és a sokk blokkolt le. Itt a vége. A földre hulltam, mint egy száraz falevél, és valami meleg folyadékot éreztem szétáradni magam alatt. Amíg látásom tiszta volt, rájöttem, hogy az vér. Méghozzá az enyém, és nem kevés mennyiség. A testem remegett, a karjaimat nem éreztem, és végül minden megszűnt. A venom kiürült a szervezetemből, a bogár nem volt képes, illetve nem látta értelmét tovább nyomni a szert. Két halk puffanás jelezte, hogy Bane a földre dobta karjaimat, de nem láttam, hogy hol voltak. Lihegtem, mint egy kivert kutya, szemeim fennakadtak, és csak bámultam előre a semmibe. Bane egy szó nélkül elsétált, és otthagyott meghalni. Nem telt sok időbe, a vérveszteség és az alap problémák hamar eldöntötték a sorsom, és pár pillanat múlva bekövetkezett a teljes képszakadás, magába ölelt a sötétség.
Vissza az elejére Go down
Kevin Chase
Alvilági alak
Alvilági alak
Kevin Chase


Hozzászólások száma : 296
Join date : 2011. Dec. 04.

Kevin Chase Empty
TémanyitásTárgy: Re: Kevin Chase   Kevin Chase I_icon_minitimeKedd Júl. 15, 2014 10:21 pm

Fény villant, és az első gondolatom az volt, hogy máris átléptem a halál utáni életbe. A találgatásnak vége: van élet – vagy legalábbis valami – a halál után. Hangok szűrődtek be, és éles fájdalom ingerei érkeztek az agyamba a testem két oldaláról. Emlékek villantak fel, Bane, és a vele folytatott harc. A venom és a bogár a hátamon. Lassan minden emlékem visszatért, és biztos voltam benne, hogy az utazásom véget ért. Ám nem pont erre számítottam; hacsak nem egy kórházi intenzív osztály számít a túlvilágnak. Kevésbé és kisebb fájdalmaim voltak, de voltak még, az biztos. Látásom és egyéb érzékeim tompák voltak még, és azt sem tudtam mi történik velem. Oldalra fordítottam a fejem, de semmi nem volt a látóteremben, ami komoly infóval szolgált volna. Ismét a plafont bámultam, amikor a sötétség megint körbeölelt.
Legközelebb, mikor magamhoz tértem, már sokkal tisztább képet kaptam a környezetemről, és rá kellett jönnöm, hogy a korábbi látvány nem megcsalni akart. Valóban egy orvosi létesítményben voltam – lehettem. A plafonon éles, fehér fénnyel világító lámpa, fejem pedig puha párnán. Hallottam, hogy kint beszélgetnek, és mikor oldalra fordítottam a fejem, láttam, hogy fehér köpenyes emberek – szám szerint négyen – diskurálnak valamit. Gyengének és élettelennek éreztem magam, mégis, paradox módon, majd kicsattantam. Nyílt az ajtó, és a négy orvos, három férfi és egy nő, lépett be hozzám. Széles mosoly terült szét az arcukon, és ebből levontam a következtetést: minden rendben.
- Üdvözlöm, Mr. Chase. – kezdte az egyik férfi, viszonzásképp csak bólintottam. Ilyen helyzetben mégis mit mond az ember? Mikor látták, hogy nem vagyok épp beszédes típus – most legalábbis – a nő előrébb lépet, és egy dossziét szorongatva, félig bele-belenézegetve neki kezdett a beszámolónak.
- Nem volt épp a legjobb ötlet összeakasztani a bajszát Bane-el, főleg nem abban az állapotban. Alig élt, mikor magára találtunk, de ahogy tapasztalta, sikerült összefércelnünk magát. – nem volt túl hivatalos, sem túl doktoros, de üsse kavics.
- Hol vagyok? Mit tettek velem pontosan? – tettem fel a két, leginkább foglalkoztató kérdést.
- Az első és legfontosabb talán a hiányzó végtagok pótlása volt. Volt egy tervünk egy kísérleti beavatkozásra, és sajnos, vagy sem, maga pont megfelelt a célnak, tekintve az állapotát. Két mechanikus kart illesztettünk a hiányzók helyére, melyek pótolják azokat, és így teljes élete lehet, mindenféle probléma nélkül. – kezdett bele, majd mikor nem szóltam közbe, folytatta. – A hátán lévő, a központi idegrendszerhez csatlakozó parazita lemászott magáról, amint leállt a szíve… – kikerekedtek a szemeim és új karjaimat rögtön próbára téve elkaptam a doki grabancát.
- Mi a fenét ért azon, hogy meghaltam?! És hogy érti, hogy a SCARAB elmászott? – erre picit már dühös lettem, ki ne lenne az, ha a legerősebb szövetségese csak úgy eltűnne, gyakorlatilag egyik pillanatról a másikra. A másik három fehér köpenyes próbált csitítani, és lenyugtatni, ami nagy nehezen sikerült is, végül a doki megigazított a ruháját, és tovább folytatta.
- Sajnáljuk, ami magával történt, de higgye el, hogy szükséges volt a beavatkozás, és mint látja, a karok nagyon jól működnek. Viszont van itt még valami.
- Ne kíméljen. – sóhajtottam egy nagyot.
- Ahhoz, hogy a szervezete, az agya és a teste képes legyen teljes értékű végtagként kezelni az implantátumokat, meg kellett tennünk egy drasztikus lépést. – hatásszünetet tartott, majd feltett egy kérdést. – Hallott már valaha a szuper-katona programról? – bizonytalanul bólogattam, de végül megráztam a fejem.
- Higgye el, sok mindent láttam, és sok mindenben benne voltam, de ilyennel még nem találkoztam. – válaszoltam.
- A II. világháborúban mindkét fél kétségbeesetten kereste a megoldást a másik legyőzésére. Ahhoz, hogy ezt meglépjék, drasztikus módszerekhez kellett folyamodniuk, és ki kellett fejleszteniük a legtökéletesebb katonát. Erős, gyors, strapabíró. Így vagy úgy, de megoldást kellett találniuk erre a problémára. És sikerült, bár a programot rég lezárták akkorra, a kutatási anyagok nem vesztek el, és évekkel később egy katonán ki is próbálták: Slade Wilson. Sajnos a dolog balul sült el, és Mr. Wilson, hiába volt ígéretes alany, elvesztette a fejét. Manapság Deathstrokeként ismerik, és inkább félik, mintsem tisztelik. – újabb csönd következett, de erre nem tudtam mit mondani. – Hogy szépen fejezzem ki magam, elég ramaty állapotban találtunk magára, és semmi biztosíték nem volt arra, hogy túléli az incidenst, és ha mégis, az implantátumok beültetésének folyamata biztos megölte volna. Ekkor döntöttünk úgy, hogy mindent egy lapra teszünk fel, és ha ön is fenyegetést jelentene, mint korábban Mr. Wilson…nos, akkor tudja mi lett volna a vége. – ki kellett volna borulnom, de valahogy nem ment. Helyettem döntöttek, megmentettek, holott készen álltam meghalni, és most ilyen…torzzá tettek. Túl sok információ túl rövid idő alatt, és nem tudtam mit hogyan reagáljak le.
- A szérum bevált, megmentette az életét… – folytatta volna, de leintettem.
- Bármit is akartak volna, csak az idejüket vesztegették. Az orvosok nem rég egy igen kemény ellenféllel állítottak szembe, és sajnos az ellen senki nem tehet semmit. – mikor láttam az értetlen arcukat, összefoglaltam nekik. – Áttétes rákom van. – összenéztek, majd a fickó folytatta, mintha nem figyelt volna az imént.
- Nos, itt jön be igazából a szérum jótékony hatása. Kigyógyult a rákból, és a függőségéből is. – szóval tudtak a venomról. Király, még valami, amit esetleg nem említettek eddig, és tudnak rólam? – A baj viszont itt kezdődik: a szérum működése egy kicsit szélsőséges. Először megöli az alanyt, hogy később tökéletesítve újraindítsa azt. Így maga nagyjából tizenöt percig orvosilag halottnak lett nyilvánítva. A hátán lévő SCARAB – ahogy maga nevezte – leesett, és megpróbált más gazdatestet keresni. – folytatta.
- Ahogy látom maguk mind elvégezték a házijukat, mit keresek még itt? – kérdeztem értetlenül.
- A felépülés hosszú időt vesz igénybe, tesztek egész sora vár még ránk, és ez még mindig csak a jéghegy csúcsa. – ismét sóhajtottam, nem tudtam elképzelni, mivel tudják ezt még tetézni.
Vissza az elejére Go down
Ra's Al Ghul
Admin
Admin
Ra's Al Ghul


Hozzászólások száma : 206
Join date : 2013. Sep. 07.
Tartózkodási hely : Mind1 csak legyen Lázár verem közelében

Kevin Chase Empty
TémanyitásTárgy: Re: Kevin Chase   Kevin Chase I_icon_minitimeSzer. Aug. 06, 2014 2:51 pm

Tetszetős story, izgalmas, drámai jutalmat érdemlő. 5 kredit a jutalom Very Happy
Vissza az elejére Go down
Kevin Chase
Alvilági alak
Alvilági alak
Kevin Chase


Hozzászólások száma : 296
Join date : 2011. Dec. 04.

Kevin Chase Empty
TémanyitásTárgy: Re: Kevin Chase   Kevin Chase I_icon_minitimeVas. Aug. 24, 2014 12:49 am

Idő kellett, amíg megszoktam az új protéziseket. Ez még csak kísérleti stádium, és esélyes, hogy még egyszer majd cserélni fogják, de addig is egy kar-pótlék marad, amivel legalább teljes lehet az életem. Miután véget ért a teljes kórházi ellátásom, neki kezdtünk a gyakorlati résznek. Két tábornok és egy hadnagy felügyelt mindent, és a hadsereg egy kiképzőpontján hajtottam végre különböző feladatokat. A fizikumomon nem esett csorba, sőt, a szérum miatt sokkal jobb lett, így jócskán az átlag, és a legjobb eredmény felett teljesítettem a megadott intervallumot. Úgy látszott, hogy elégedettek a dologgal. Ezután következett a klasszikus „akadálypálya” melyen az újoncokat képzik ki. Egy falon átmászás, sárban, szöges drót alatt átkúszás és a többi maszlag, amit a rengeteg filmen is lát az ember. Nos, évszázad csúcsot döntöttem, legalábbis ezt mondták, és egyre inkább látszott, hogy túlságosan is élvezik ezt az egészet. Amikor kaptam egy szusszanásnyi időt, már nem mintha szükségem lett volna rá, de nekik biztos volt elég megbeszélnivalójuk, egy orvostól – legalábbis a fehér köpenyből ezt vontam le – megkérdeztem, hogy mi lett a SCARAB-bal. Mégiscsak igen erős szövetségesnek számított, és ezzel a szérummal elég lenne a részleges használat, úgyis félelmetes ellenfél lennék, és sokakat megizzasztanék.
- Ezt később akartuk megosztani önnel. De legyen, elmondok mindent. A SCARAB nem e világi, és az ötvözet, amiből készült, számunkra ismeretlen, és nincs benne a periódusos rendszerben. Ha ez kitudódott volna, és rossz kezekbe kerül, annak végzetes következményei lettek volna, így egy kicsit másképp használtuk fel. – tartott egy pillanatnyi szünetet, majd folytatta. – Amint a bogár lemászott magáról, elkaptuk és haladéktalanul beolvasztottuk…
- Hogy mi?! – keltem ki magamból, mert nem akartam hinni a fülemnek. – Tudják, mit tettek? Az a lény volt az eddigi legjobb eszköz, amivel valaha találkoztam, teszek is rá, hogy honnan jött!
- Nem kell felhúznia magát, megmaradt a fém cseppfolyósítva, amivel még tovább fejlesztettük magát. A folyékony SCARAB fémet befecskendeztük a bőre felső rétegei alá, így gyakorlatilag golyóállóvá téve magát. – tátva maradt a szám ettől a kijelentéstől. – Viszont jobban teszi, ha nem megy neki mindennek. Egy nagyobb kaliber, mondjuk egy .50-es már simán végezhet magával, és onnantól fölfelé pedig szinte mintha nem is lenne semmi. – még mindig nem hittem el, és ezt a doki is látta rajtam. Egy pillanatra eltűnt, majd mikor visszatért, a kezében egy katonai tőr és egy 9mm-s beretta villant. Először a késsel támadott, de ösztönösen magam elé kaptam a kezem, ám a penge egyszerűen lecsúszott az alkaromról. Hátráltam pár lépést, és ekkor szegezte rám a fegyvert. A tőr oké, de azért egy fegyver már más tészta. Az orvos nem tétovázott, és hidegvérrel meghúzta a ravaszt, ráadásul háromszor. Mind a három golyó eltalált, de komolyabb sérülést nem okozott, viszont a becsapódást éreztem, és meg kell mondjam, baromi forró egy olyan lövedék.
Amikor végeztünk a tesztekkel, a tábornok egy érdekes feladattal látott el, szinte azonnal.
- Sajnos nincs több időnk, hogy jobban felkészítsük magát, így jobb, ha maga jön rá a korlátokra és a határokra. Gotham-ben történt egy incidens, amire azonnali hatállyal csapatokat küldünk. Támadás érte az Arkham Elmegyógyintézetet, és a Black Gate börtönt. Úgy hisszük, hogy a két esetnek köze lehet egymáshoz, így minnél előbb támogatást kell nyújtanunk a helyi erőknek. Egy csapatot fogunk küldeni, maga vezeti őket, de előtt még el kell érnie egy megbízható embert, aki felügyeli a Balck Gate eseményeit. – nem tudtam ki lehetne megfelelő ember erre a postra, senkit nem ismerek, csak olyat, aki nem hivatalos. Vagy még olyat sem.
- Hozzá kéne férnem az adatbázishoz, hogy kiválasszam a megfelelő embert. – néztem az idős katonára, aki intett egy technikusnak, és az már tette is a dolgát. Pár perccel később már a gép előtt ültem és egy listát böngésztem. Meglepődtem, hogy ezek mi mindenről tudnak. Véletlenszerűen kiválasztottam egy férfit, és rögtön rá is kapcsoltattam magam az elérhetőségére. A férfit Devon Artheis-nek hívták, és amennyit tudtam elmondtam neki. Két drone már úton volt a Black Gate-hez, hogy képet kapjunk innen, mi a helyzet és mennyire súlyos a börtöni esemény. Egy rövid beszélgetést követően felszereltek, és felpakoltak egy helikopterre, és már úton is voltunk Gotham felé.
A városba érve az első megálló az Arkham volt, ahol letettem a csapatot, majd én is leszálltam, és kiadtam a parancsokat. Ezt követően mentem csak vissza a Black Gate-hez, hogy segítő kezet nyújtsak Devonnak és az esetleges többi hősnek és rendőrnek, valamint volt egy olyan érzésem, lesz még ott valaki, akivel van egy lerendezetlen ügyem.
Vissza az elejére Go down
Kevin Chase
Alvilági alak
Alvilági alak
Kevin Chase


Hozzászólások száma : 296
Join date : 2011. Dec. 04.

Kevin Chase Empty
TémanyitásTárgy: Re: Kevin Chase   Kevin Chase I_icon_minitimeSzomb. Dec. 20, 2014 4:14 pm

Soha nem gondoltam, hogy valaha ezt fogom mondani, de most gondolkodás nélkül visszaélnék minden hatalmammal, ami megadatott nekem. Egy sikátorban ültem a mocsokban, testemen a ruha cafatokban lógott, és magzati pózba görnyedve próbáltam valahogy ellenállni a gyötrő szomjúságnak. Nem, ez nem valami olyasmi, hogy két napja nem jutottál vízhez, de még csak nem is alkohol elvonási tünetek. A vörös hajú fickó csinált velem valamit. Próbálta elmondani, de annyira nem voltam magamnál, hogy több mint a háromnegyede hiányzik a memóriámból. Azt tudom, hogy mikor megláttam magam egy kirakat üvegén éjszaka, rögtön elszörnyedtem. A bőröm fakó, szinte már szürke, arcom beesett, a szemem körül pedig karikák éktelenkedtek, nem beszélve a beesettségükről és a szarkaláb-szerű foltokról a gödröcskék aljánál. A legszembetűnőbb még sem ez volt, hanem az, hogy ha nem vigyáztam, képes voltam átlyukasztani a saját ajkam. Mikor felhúztam, hogy megnézzem hogy állnak a fogaim – elég kemény volt az a fickó, a látszat ellenére – azt vettem észre, hogy a jobb és bal felső kettes természet ellenesen hosszú, és még hegyesebb, míg a jobb és bal felső hármasok szintén változtak, de igazodtak az arányok. Ekkor beugrott valami, amit a vörös mondott: vámpír. Nem, az képtelenség. Sok mindent elfogadok, maszkos igazságosztók, földön kívüli parazita-páncélok, idegenek és a többi, de hogy vámpírok, na az már nekem is sok volt. De végeredményben, minden jelenlegi tapasztalat alapján azt kell mondjam, hogy valószínű így van. És mostmár én is egy vagyok közülük.
A sikátorban, mellkasomon keresztbe fontam a kezem, és előre-hátra hintáztam, hogy valamivel eltereljem a gondolataim, de persze nem sikerült. A szomjúság túlontúl erősnek bizonyult, pedig sosem bántottam senkit, főleg nem indokolatlanul, nem most fogom elkezdeni. Egy hajléktalan téved arra, tántorogva. Fején kötött, téli sapka, olyan oldschool bojttal a tetején, valamint egy, körülbelül, derékig érő kabát, ami kissé kopottas, itt-ott már elfeslett, látszott, hogy eléggé megviselte az idő vasfoga, illetve a tulajdonos személye.
- Takarodjá’ inné’ te mocskos drogos! – kiáltott rám, de a szavak nagyon nehezen jöttek a nyelvére, és még nehezebben jutottak el hozzám. Nem válaszoltam, nem csináltam, nem reagáltam semmit. Féltem, ha csak kicsit is kinyitom a számat, már rá is tapadok a fickó nyakára és szárazra szívom.
Nem tudom mi volt a baj, az hogy nem vártam meg, hogy a vörös hajú kitanítson a vámpírság csínjára-bínjára, vagy hogy egyáltalán eszembe sem jutott az öngyilkosság gondolata? Pedig nagyon egyszerű lett volna, csak ki kellett volna várnom a nappalt, és megvárni, hogy a sugarai elérjenek, majd átadni magam a totális megsemmisülésnek.
- Mondtam má’, húzzá’ innét! – a hang most közelebbről hallatszott, és ezt alátámasztva a férfi még jól belém is rúgott, hogy ezzel is indulásra késztessen. Éreztem a bűzt, ami áradt belőle, a mocskosság szagát, és a cefréét, amit az alkohol hagyott rajta. Éreztem a kabátban lévő bélés semleges szagát, a bontott üvegből kipárolgó alkohol aromáját.
- Ezt…ne…csináld…még egyszer… – sziszegtem, de már tudtam, hogy elkövettem a végzetes hibát: megszólaltam. Ahogy szóra nyitottam a számat, még több inger ért, és egyre nehezebb volt visszafognom magam. Mintha az egész vámpírság egyfajta természetes, vagy épp természetellenes dühvel is párosult volna; de lehet, hogy csak a szomjúság váltotta ki belőlem ezt az érzést.
A fickó nagyot húzott az üvegéből, mintha csak vizet inna, pedig tudtam, éreztem a szagát, hogy annak, ami benne van, köze nincs a vízhez. Legalábbis nem sok. Mikor elemelte a szájától, egy közeli konténer felé botorkált, és egy laza, hanyag mozdulattal lecsapta az üveg fenekét, így egy igen primitív, a kocsmai verekedésekben mégis kincset érő ”fegyvert” létrehozva, majd visszajött hozzám, elkapta a szétfeslett pólóm nyakát és felrángatott, miközben a törött üveget folyamatosan az oldalamhoz szorítva tartotta, nehogy valami hülyeséget, vagy meggondolatlanságot csináljak.
- Nem é’tesz a szóbó’? – szólalt meg ismét, és lehelletének bűze tízszeresen, sőt, százszorosan volt érezhető ilyen közelről.
- Rám nézzé’, ha hozzád besz…hikk…lek! – próbált valamiféle fenyegető hangot megütni, de ez inkább komikus lett az állapotát és beszámíthatóságát tekintve. Tudtam jól, még a GYRE-s időszakból, hogy a drogosokkal és az alkoholistákkal különösen vigyázni kell, mert sokkal bátrabbnak érzik, vagy hiszik magukat, mint kéne, és néha képtelen dolgokat is meg mernek tenni. Lassan felemeltem a fejem, és a szemem is rászegeztem. Már tudtam jól, hogy mi lesz a vége ennek az egésznek, és akárhogy küzdöttem, nem tudtam ellenállni, már csak idő kérdése.
A kirakatüvegben, mikor megpillantottam az arcom, a bőröm színén és a fogaimon kívül más is feltűnt. A szemeim borostyán sárga színben ragyogtak az üregeikben. A sötétben ez kiváltképp félelmetes, nappal meg, egy: úgysem látszik, és kettő: nem fogok nappal kimozdulni, ebben biztos vagyok.
Amikor ráemeltem a szemem, a fickónak mintha inába szállt volna a bátorsága, de nem adta fel a harcot.
- Te is tudod, és én is tudom, hogy ez csak egyféleképpen érhet véget. – a férfi nem nagyon adta tanújelét, hogy ez egyáltalán megrázta volna, és ez lett a veszte. Fejem hátrahúzódott, majd mintha rúgó lenne benne, előre robbant, fogaimat pedig egyenesen a férfi nyakába mélyesztettem. Az apró lyukakon keresztül, vékony érként vér folyt, amit gondosan nyeltem, mintha az életem múlna rajta – technikailag így is volt. Pár perccel később a hajléktalan, üregébe fordult szemmel, élettelenül, száraza szívva esett össze. Ajkaimon még ott csordogált a vér, de mint ahogy egy finom ebéd után, lenyaltam a szám széléről az utolsó cseppet is. Amikor a mámor elmúlt, akkor tudatosult bennem, hogy mit tettem. Egy dolog rendőrként fegyvert fogni valakire, és alkalomadtán meghúzva a ravaszt halálos, vagy kevésbé halálos sérülést okozni neki, és megint más dolog valamiféle legendabeli lényként szárazra szívni egy élő embert, csak azért, hogy te meg élhess.
Gotham mocska mindenhova elér, és azután, amit tettem, úgy éreztem, engem is beszennyezett a város. Hónapokig bolyongtam, és egyszerűen képtelen voltam mértéket tartani. Vámpír létem minden percében kínzó szomjúság gyötört. Hol egy hajléktalan, hol egy utcalány, mikor mit dobott elém a város. És biztos voltam benne, hogy valamilyen groteszk, morbid átvitt értelemben valóban él, és szivat. Az idő múlásával egyre bátrabb lettem, mostmár nem a város dobálta a koncokat, hanem én vadásztam le a prédámat, viszont sosem tudtam mértéket tartani, így akit egyszer elkaptam, az szárazra szívva végezte, és nem volt számára menekvés. Nappal általában a csatornába húzódtam a nap elől. Itt nem zavart senki. Hallottam történeteket Jones-ról, de amíg útjaink nem keresztezik egymást, addig nincs miért aggódni. Ahogy leszállt az éj, előmásztam, és egy éjjel alatt három-négy ember is elhagyta ezt a világot.
Egyik éjszaka ugyanez történt: jó szokásomhoz híven felmerészkedtem, viharra állt, de egyelőre csak a szél fújt veszettül. A város egy elhagyatottabb részén voltam, ahol alig-alig lézengenek még a hajléktalanok is. A megszokott portyázásra indultam, de volt egy elég kellemetlen érzésem, ami nem hagyott nyugodni; mintha valaki követne. Pár saroknyira volt egy újságos, ahol a Gotham Gazette címlapján egy új sorozatgyilkosról írtak. Ahogy az lenni szokott, persze volt egy fénykép is az egyik áldozatról, természetesen disztingvált módon, amivel még el lehet adni az újságot a nagyközönségnek. Ahogy jobban megnéztem, feltűnt, hogy valahonnan ismerős a dolog. Odasétáltam, és leemeltem egy példányt, majd olvasni kezdtem.
- Maga szerint léteznek? – szól valaki. Annyira bele voltam merülve, hogy szinte észre sem vettem magát az újságost. Felkaptam a fejem, és zavartan néztem rá.
- Hát, vámpírok. – ez már sok(k) volt.
- Tessék? – kérdeztem vissza, de ha tudta volna, hogy épp itt áll előtte egy…na mindegy.
- A cikk, azt latolgatják, hogy vajon vámpír tette-e. Maga szerint létezhetnek? – adott magyarázatott, és közben az újságra bökött a fejével.
- Őszintén szólva, a maszkos igazságosztók, és a földönkívüli jó akarók után ezen sem lepődnék meg. – válaszoltam, hisz a látszatot fent kell tartani. Az újságos csak bólogatott és hümmögött. Gyorsan befejeztem a cikket, és valóban ott volt a végén, hogy sok hívő, és összeesküvés elmélet rajongó szerint egy vámpír szedi áldozatait a városban. Visszatettem az újságot, és otthagytam a bódét. Gondolataimba merülve haladtam, és nem figyeltem a környezetemre. Végzetes hiba volt.
Hirtelen éles fájdalom hasított belém a mellkasom környékén, majd hirtelen minden megszűnt. A testem megbénult, és képtelen voltam mozdulni. Az árnyakból egy párocska bukkant elő. Látni tökéletesen láttam és hallottam mindent, amit mondtak, és tettek.
- Azt hiszem megfogtuk, Will. – szólalt meg először a nő. A férfi csak bólogatott és hümmögött, nem szólt semmit.
- Szerinted jó lesz a kísérleteinkhez? – ennél a pontnál örültem volna, ha szólni tudok, de mikor megpróbáltam, ez az egyszerű funkció sem működött. A nő szeme hol rám, hol a másik férfira vándorolt.
- Erősnek erősnek tűnik, az alkata megvan, és szerintem ki fogja bírni a beavatkozást. – a pasas egyenesen a szemembe nézett, és úgy kezdte el mondani a magáét.
- Na pajtás. Először is: amit most érzel, az a totális bénulás. Köztudott tény, hogy a vámpírok elpusztításának egy legjobb módja a szív átdöfése. Azt viszont már csak nagyon kevesen tudják, hogyha nem szúrod át, csak épphogy megkarcolod, az említett vámpír képtelenné válik bármiféle tevékenységre. Nálad most ez a helyzet éppen. – úgy vigyorgott, hogy azt hittem, szét fog szakadni a szája. – Másodszor pedig, hogy ne nevezhess minket szívtelennek, teszünk neked egy ajánlatot. Választhatsz, hogy most itt helyben végzünk veled, vagy pedig önkéntesként jelentkezel egy kísérleti beavatkozásra, ami majd a rákos betegségek gyógyítását forradalmasítja. – kivárt egy pillanatot, majd folytatta. – Most el mozdítom a tőrömet a szívedtől, így megszólalhatsz, ám mielőtt bármi hülyeségre adnád a fejed, szólok, hogy ahogy gyanús mozdulatot teszel, rögtön végzek veled. – kivárt egy kicsit, majd oldalra mozdította a tőrt.
- Ti idióta barmok! Ezért mindkettőtöket szárazra fogom szipolyozni, és kiteszem a hullátokat a Robinson parkba, hogy mindenki lássa! – szitkozódtam, és még én is meglepődtem, hogy hirtelen mik szaladtak ki a számon. A fickó egy aprót mozdított a tőrön, és inkább befejeztem, nem akartam megint a teljes tehetetlenségbe merülni.
- Inkább végzek magammal, minthogy ilyen patkányok kezébe kerüljek, mint ti. Semmire nem vagytok jók, csak tápláléknak! – a fickó visszanyomta a tőrt, és minden érzés eltávozott a testemből, ismét ott feküdtem tehetetlenül.
- Megfelelő lesz Jess, pakold fel. – a nő nem vitatkozott, rögtön átdobta a karom a vállán, és vonszolni kezdett, egészen a körülbelül száz méterre álló furgonig, aminek a hátuljába rögtön be is dobott. Nem kötözött le, mert felesleges volt, úgy sem tudtam mozogni. Hallottam, ahogy beindul a motor, és meglódul az autó.
Nem tudom meddig kocsikázhattunk, de elég kanyargós lett az út a vége fele, és már kezdtem unni ezt a kis kirándulást. Már épp átadtam volna magam a totális nihilizmusnak, mikor alig hallható csikorgás jelezte, hogy a fékek fognak, és a jármű megállt. Nyílt az ajtó, és most a pasas szedett ki, és vonszolt be a házba. Nem láttam belőle sokat, csak a bejárati ajtót, azt is csak azután, hogy bementünk, de abból ítélve egy kisebb kúria lehetett.
- Doktor Aaron! Doki! – szólongatta a nő, majd pár perccel később egy harmadik hang csatlakozott be a beszélgetésbe.
- Elsőre is hallottam, épp eltakarítottam. – ez elég sok kérdést felvet.
- Találtunk még egyet, ez talán megfelel majd. – szólt ismét Will, majd azzal a lendülettel ledobott a földre. Egy szerencséje volt: nem éreztem.
- Hmm…egy vámpír, ha jól sejtem. Hozzák le, meglátjuk, mit hozunk ki belőle. – a nő elkapta a karom, és a földön húzott végig. A lépcső helyett egy rokkantaknak kialakított felvonó volt, ezzel mentünk le. Volt egy sejtésem mi történt vele, de végeredményben nem akartam tudni a részleteket.
A lépcsőn leérve mintha egy teljesen más világban találtam volna magam. Kőfalak, vettek körül, hideg és nyirkos volt tőlük a levegő. Letettek egy asztalra, és mikor gondosan, több pontos is rögzítettek, Jess kihúzta a tőrt, és végre ismét megmozdulhattam. Nem mondtam semmit, nem is tudtam volna, mert kipeckelték a számat, de körül néztem. A helyiségben különböző méretű tartályok, bennük zöld, krémszínű folyadék. Egy némelyben még vörös és kék is volt. Fogalmam nem volt, mik lehetnek, de ha találgatnom kellene, nem tetszene a rendeltetésük.
- Érdekes ez az implantátum. – húzta végig a kezét a doki a fém karokon.
- Egy magánál sokkal erősebb és félelmetesebb ember tépte ki az eredetit. – próbáltam nyomást gyakorolni rá, de rezzenéstelen tűrt. Keményebb a doki, mint hittem. Egy infúziót kötött be, majd elfordult, és mikor visszatért, kezében egy injekciós tű villant, amibe már beletöltött valami szert.
[color=skyblue]- Nem kell aggódnia, csak egy kis morfium, heroin és egyéb fájdalomcsillapító. Kikerekedett a szemem. Ki tudja még mi mindent rakott bele abba a koktélba, lehet, semmit nem fog számítani, hogy mi vagyok, és spontán kinyír. A doki nem várt sokat, már nyomta is be, és bár eleinte nem éreztem semmit, szépen lassan elkezdett hatni. Először az agyam tompult be. Mintha a világ lelassult volna, és amit a doki mondott, túlságosan is messziről hallatszott. A következő fázisban a világ forogni kezdett. Bármerre néztem, mintha összehajtogatták volna a szobát egy labdába, és megpörgették volna. Éles hang hasította ketté a csendes levegőt, és mikor a hang irányába fordultam, egy körfűrésszel néztem farkasszemet. Megint tehetetlen voltam, részben a kötözés miatt, részben pedig a doki koktélja miatt, és így megint nem tehettem semmit, csak nézhettem, hogy miféle agyament kísérletbe folytam bele ez alkalommal. Aaron doktor mindenféle gondolkodás nélkül szabadított meg a két mechanikus kartól – azt megjegyezném itt, hogy erre a sereg tuti pipa lesz – és ott feküdtem az asztalán, kitéve mindenféle elborult ötletének. Az egyik tárolóból egy pár kart vett elő, amik méretben kb. hozzám illettek, de a színűk azért hagyott némi kivetnivalót maga után. Biztos, hogy nem tegnap kerültek oda. A két kar, gondosan beállítva oda lett illesztve, ahol az enyémek hiányoztak, majd Will jött oda, és gondosan összekötötte a megfelelő idegpályákat. Csak tudnám, honnan tudta, melyik hova való. Ahogy végzett, Jess befejezte a dolgot, és nemes egyszerűséggel felvarrták a kart, majd megismételték a műveletet a másik oldalon is. Amikor azok ketten végeztek, Arron doki visszatért, és felnyitotta a mellkasom. Ja, csak így, mindenféle orvosi körítés nélkül, belém láttam, ami elég morbid. Kivett ezt, betett azt, kicsit helyet csinált. Úgy turkált bennem, mintha csak a fiókjában keresné a megfelelő zoknit. Mikor végzett, még nem zárt össze, egyszerűen felkapott egy táblát, és jegyzetelni kezdett.
- Négy plusz egy szív, három pár tüdő, mínusz gyomor, máj és vesék… – a többit már nem hallottam, mert épp ekkor elvesztettem az eszméletem. Ahogy ez megtörtént, és a gép jelzett neki, a doki azonnal intézkedett, és ráadta az asztalra az elektrosokkot, ami reményei szerint, visszahoz. És mázlija, igaza volt.
- Gyorsabbnak kell lennünk. – jelentette ki, és tessék-lássék módon összefércelt, majd eltűnt a látó teremből, nem sokára viszont éles fájdalmat éreztem a fejem felől. Megpróbáltam felnézni, de nem láttam semmit. A doki megint feltűnt egy pillanatra, és a kezében mintha lett volna valami. Basszus! Ez kivette az agyam?! Mikor jött visszafele egy másik, tisztább volt a kezében. Ez nem normális! Úgy néz ki a koktélja segített, mert csak gondolatban tiltakozhattam ellene, és mikor úgy gondoltam, hogy vergődöm, hogy megnehezítsem a dolgát, valójában meg sem mozdultam. A doki megint elsétált, megint visszasétált, majd néhány csattogó hang, kalapálás, végül pedig lassan álló helyzetbe hozta az asztalt. Megnyomott egy gombot, mire az egész tákolmány megindult, majd a teleszkópok felemelték, és beleejtett az egyik zöld folyadékos tartályba. Még a koktél hatása alatt is éreztem, hogy égető fájdalom marja szét a testem, és a folyadék csak úgy pezseg, mintha egy darab C-Vitamint dobtál volna egy pohár vízbe. Ordítani akartam, de nem tudtam. Volt egy olyan érzésem, hogy ez a lötty csinál valamit a testemmel, de nem tudtam pontosan mit.
Nem tudom pontosan mennyi idő telt el, én olyan öt-tíz percre tippelnék, mikor kiemeltek a tartályból. Ziháltam, és levegő után kapkodtam, majd mindez hirtelen leállt. Aaron azt hitte, hogy ismét elveszít, de mikor ki akart sütni, kinyitottam a szemem, és elkaptam a nyakánál.
- Mit tettél?! – nem ismertem fel a saját hangom. Olyan volt, mintha négy-öt gégeműtét után lennék, reszelős volt, érdes és teljesen felismerhetetlen. Ahogy kimondtam ezt a rövid mondatot, köhögni kezdtem, ami nem kevés fájdalommal járt, és elejtettem a dokit; a földre rogytam, és úgy éreztem, most fogom kiadni a gyomrom tartalmát, de semmi nem jött. Mikor kiköhögtem magam, a doki felsegített, és egy nagyobb méretű tükröt gurított be, majd egy szó nélkül mutatott rá. Először csak néztem, nem mertem odamenni, látni, hogy megint mit tettek velem, végül a kíváncsiság nyert.
Mindenre fel voltam készülve, mindenre, de amit láttam, az minden képzeletemet felülmúlta.
- Ez…ez mi a…? – képtelen voltam megszólalni, és nem is találtam a jó szót.
- Ha hagyta volna, hogy megmagyarázzam, már mindent tudna. – mikor látta, hogy nem szóltam, felbátorodva kezdett bele. – Biztos hallott már Frankensteinről, mindenki hallott már róla. Az emberek többsége tévesen, de azt gondolja, hogy Frankenstein volt a szörny neve, és a doktor, aki alkotta, névtelen maradt mindmáig. Pedig az igazság, hogy a szörny volt névtelen, és a doktor, aki létrehozta, ő volt Victor Frankenstein. – úgy tűnt elmélázott, de rögtön folytatta: – Victor Frankenstein egyenes ági leszármazottja vagyok, és be akartam bizonyítani a világnak, hogy, amit az ősöm tett, az nem eretnekség, nem szentségtörés, hanem színtiszta tudomány. Bár végül neki nem sikerült tartósat alkotnia, de a mai technológiákkal, maga elélhet akár kétezer évig is, ha esetleg nem többet; ezt még nem tudom megmondani. Az első fázis tökéletesen sikerült, de innen indul majd be a móka, és most jön majd az érdemleges rész. – felemeltem a kezem, ezzel leintve őt, hogy nem akarom tovább hallgatni.
- Hány alany volt előttem, akikkel dolgozott? – tettem fel a roppant egyszerű, de annál lényegesebb kérdést.
- Tizenkettő. – aha, ez véletlen, vagy valami nagy, kozmikus összeesküvés? Úgy látszik, neki nem tűnt fel ez az egybeesés. – De egyik sem bírta ki idáig. Mármint már az elején elvesztettem őket. – bíztatót. Ironikusan is, meg ténylegesen is. Ha már idáig eljutottam, akkor nem igen lesz gond; remélem.
- Sok dolgunk van még magával. – azon kívül, hogy itt fogom leélni az életem, miért csinálta ezt? Már persze a bizonyításon kívül.
- Ha megenged két kérdést: mik azok, amiket jobb, ha kerülök, valamint mi a terv, ha itt végeztünk? – egy pillanatra zavartan nézett rám, de végül válaszolt.
- Nos, először is a tűz és a mágia hatványozott veszélyt jelent, a többi miatt nem kell aggódnia. Táplálékra, vízre, levegőre egyáltalán nincs szüksége, a gyomra amúgy sincs meg, és végül a tüdejét is kivettem, hogy helyet csináljak egy bonyolult szívláncnak. – úgy mondta, mintha a szorzótáblát mondaná fel az iskolában, én pedig csak kerek szemekkel bámultam rá.
- Ezt mégis mikor csinálta? – vágtam közbe.
- Mikor halott volt. – nem tudom, hogy csak hallucináltam, vagy tényleg megtörtént, de megszédültem.
- Mégis mikor…?
- Attól függ melyikre kíváncsi. Legutóbb a tartályban tűnt el. – megfontolom az előbbi dolgot, és lelépek.
- És, ha itt végeztünk, akkor…? – kanyarodtam vissza.
- Akkor? Akkor leigázzuk Gotham-et. – mintha csoki fagyit kérne a fagyis kocsinál. Egy pillanatra elbizonytalanodtam, de mikor a tükör felé fordultam, egy korábbi gondolatom jutott eszembe: Gotham mocska engem is elért. És elég szépen beterített. Miért lennék én különb, mint bárki más ebben a városban? Korruptak, lopnak, hazudnak, gyilkolnak. Miért próbáljak meg jót cselekedni, ha egyáltalán nincs remény?
- Tudja, hogy mi a Frankenstein történet vége? – tettem fel váratlanul a kérdést a doktornak, aki rám nézett, és arca értetlenségről árulkodott. – A szörny megöli a teremtőjét. – mielőtt reagálhatott volna, egy laza mozdulattal megfordítottam a nyakát, Arron doki pedig elernyedt, mint egy leeresztett lufi, és a földre zuhant.
Ahogy néztem a kihűlő testet, az jutott eszembe, hogy Gotham is így fog heverni a lábaim előtt. Egy teljesen új arculatot fog felvenni a város, és mindenki egy ember alatt egyesül majd.
Vissza az elejére Go down
Ra's Al Ghul
Admin
Admin
Ra's Al Ghul


Hozzászólások száma : 206
Join date : 2013. Sep. 07.
Tartózkodási hely : Mind1 csak legyen Lázár verem közelében

Kevin Chase Empty
TémanyitásTárgy: Re: Kevin Chase   Kevin Chase I_icon_minitimeHétf. Dec. 22, 2014 6:45 pm

Ohó, igazán kedvemre valóak voltak eme irományok Very Happy Főleg a második, imádom az ilyen állásfordulós, valami új gonosz hatalom születésű dolgokat.
Alapjáraton csak 3 kreditet adok, továbbá egy engedélyt: Visszatértél a halálból zombiként ezzel Természetfelettivé váltál így adhatsz magadnak a természetfeletti leírásának megfelelően, annyi képességet amennyit akarsz. A savleheletet nem tudom hogy gondoltad, megmarad-e vagy sem, mindenesetre ha megmarad, akkor innentől 1-képességnek számít természetfeletti résznek, 1-es szinten indul, ám ugyanolyan erős, mint volt, tehát a leírását beírhatod majd oda.
Akkor szerezd csak át az adatlapod Very Happy
(Hosszútávon az ilyen írások pályázatnak számítanak majd)
Vissza az elejére Go down
Kevin Chase
Alvilági alak
Alvilági alak
Kevin Chase


Hozzászólások száma : 296
Join date : 2011. Dec. 04.

Kevin Chase Empty
TémanyitásTárgy: Re: Kevin Chase   Kevin Chase I_icon_minitimeSzomb. Jan. 31, 2015 10:09 pm

Mióta a ”jó” doktor elvégezte rajtam ezeket a…módosításokat, az életem totális káosz, és mondhatjuk, hogy száznyolcvan fokot fordult. Na most az első és legfontosabb mozzanat ebben a dologban, hogy az említett doktornak, bár eltekertem a nyakát – szó szerint – két nappal később visszatért az élők sorába, mintha mi sem történt volna, és nem igazán akart halott maradni. Ez azért némi magyarázatra szorult.
- Mondjuk úgy, hogy jóval maga fölött állok a természetfelettivel kapcsolatos kutatásokban. – pár nappal később elmesélte, hogy egy bonyolult varázslat utóhatása, hogy ha bármiféle, nem emberi eszköz, személy, akármi/akárki végez vele, visszatér az életbe. Így már minden érthető volt.
Amióta megkaptam a „Frankenstein második szörnye” jelzőt és titulust – ha nem is hivatalosan – a doki folyamatos teszteknek és kísérleteknek vet alá, és ha valami balul sül el, akkor korrigál. A veszélyes dolgokkal hamar leszámoltunk, és a felépülés azokból a sérülésekből igencsak sok időt vett el. A doktor jóvoltából a mágia és tűz különleges hatásait azonnal leteszteltük. Nos, a gyors összefoglaló alapján: rendkívül veszélyes. Egy egyszerű energia lövedék, ami nem volt nagyobb egy golf labdánál, egyszerűen átment a jobb karomon, majd lassan, de biztosan a seb körüli szövet tovább bomlott, míg a karom le nem esett a helyéről. Három hétbe telt, mire a doki rendbe tudta hozni, és újra száz százalékosan „üzemelt”. Következő alkalommal a tűzzel próbálkoztunk. Hasonló eredményt hozott; nagyjából. Eleinte nem volt semmi baj, olyan volt, mint mikor éltemben egy gyertya fölé tartottam a tenyerem. Alig telt bele húsz-harminc másodperc, egy pillanat alatt lángra lobban a karom. Csak úgy, minden előjel nélkül. Ennek a rendbe szedése újabb hat hetet vett el. A várost csak az üvegen keresztül figyelhettem, de közvetlen ráhatásom nem lehetett a dolgokra. Amint a két legveszélyesebb anyaggal megvoltunk, egyre furább, és bizarrabb kísérletek és tesztek következtek. Hétköznapi fegyverek a hatlövetűtől a nagyobb kaliberű fegyverekig. Egyszer még egy aknavetővel is rám lőtt, na az egyáltalán nem tetszett, újabb négy hét a tartályban – amit én csak „takony”-ként emlegettem.
Ja, a tartály; mivel az egyes tesztek néha komoly szövet sérüléssel és roncsolással jártak, és mivel a szervezetemnek már nem volt saját regenerációs képessége, a doktor elmagyarázta, hogy hogyan is működik a dolog. A tartályban egy szintetikus folyadék van, ami segít a sejtek regenerálódásában, gyakorlatilag mindenféle sejtosztódás, és hasonló biológiai marhaságok végbemenetele nélkül. Effektíve, az egész egy instant regeneráló takony, röviden csak IRT. Nagyjából minden sérülést tökéletesen regenerál, a benne eltöltött idő pedig függ a sérülés fokától. Minél komolyabb, annál több időt szükségeltetik eltöltenem benne. Mivel klinikailag halottnak számítok, egyedül a fő ércsoportokba vezetünk egy-egy katétert, ami a szervezeten belülre, az erekbe is eljuttatja az IRT-t.
Szóval, az egyszerű fegyverek nem tudtak komoly kárt okozni. Persze, a lőtt seb meg volt, de nem éreztem semmit, és vérezni sem véreztem el – ez azért elég pozitív dolog. A nagyobb kaliberű fegyverek, mint az M4-A1, amit a hadsereg használ, már lelassítottak a haladásban, de komoly kárt nem tudtak okozni. Szúró és vágó fegyverek eltűntek bennem, de ugyanaz lett a hatásuk, mint a lőfegyvereknek. Egyszerű lőtt sebek után elég volt egy órát, vagy kettőt eltöltenem az IRT-ben, és minden a régi volt. A fegyver tesztek után jöttek a túlélési próbák. Nem tudom pontosan, hogy mekkora ez a kúria, ami alkalmi lakként, és egyben kiképző állomásként is szolgál, de majdnem minden volt benne. Mondjuk a legtöbb dolog inkább föld alá temetve, mélyen, hogy ne legyen szem előtt – megértem. Első körben az extrém hideget vizsgálta a doki. Bezárt egy szobába, és lassan hűteni kezdte a levegőt. Semmit nem éreztem.
- Hány fok? – kérdeztem a beszélőn.
- Mínusz huszönt celziusz fok. – válaszolta, miután a kijelzőre pillantott.
- Ne kíméljen, papa, nyomja még lejebb! – mintha nem csinált volna semmit.
- Mínusz hatvan három. Nem sokára eléri a leghidegebb földi pontot. – tájékoztatott a fejleményekről.
- Nem baj, nyomja még, semmit nem érzek egyelőre. – informáltam az állapotomról. A doki, nem tudom megfogadta-e, de egy ideig hallgatott, majd pár perccel később folytatta.
- Abszolút nulla! – kiáltotta a mikrofonba kissé aggodalmaskodva. Nem volt más dolgom, csak állni egy helyben és várni. Még csak a leheletem sem látszott a levegőben, nem hogy fázni kezdjek.
- Elég lesz egyelőre. – hallottam a hangját, majd eltelt nagyjából tizenöt perc, mire a helyiség ajtaja kitárult.
- Ennél lejjebb értelmetlen lett volna menni, mert az abszolút nullát is csak nagyon szélsőséges esetekben generálják, nem hogy még ki is bírja valami. – valahol megértem, de engem érdekelt volna, hogy hol a határ. Majd máskor.
Teljesen elveszett az időérzékem, fogalmam nem volt, hogy mióta vagyok bezárva ide, de mikor rákérdeztem, hogy mikor mozdulhatok ki végre, a doki csak annyit válaszolt, hogy hamarosan. Nem tetszett a dolog, de abban egyetértettünk, hogy mielőtt élesben bedob a mély vízbe, tudnunk kell, meddig mehetek, mehetünk el. Volt hőmérséklet tesztünk, fegyverek elleni ellenállás, sőt, a jó doktor még jármű töréstesztet is végzett. Vásárolt néhány kocsit, mindegyik más típus, persze, és rendre elcsapott velük a hátsó kertben. Fájdalomérzet nem volt, de basszus, mikor egy terepjáró neked megy, egyáltalán nem kellemes. Egy nap egyet intéztünk, aztán a nap hátralevő részében az IRT tartályban lebegtem. Szerintem eltelt vagy három hónap, mire mindegyiken végig mentünk, és csak eztán következett az ellenőrzött végső próba. A doki elhintette, hogy másnap nagy nap vár, és amíg lehet, lebegjek a takonyban. Vonakodva, de engedtem neki, és szerencsémre. Másnap, mikor kiszedett, rám adott néhány egyszerű ruhát, majd egy nagyobb helyiségbe zárt be. A falakon karmolás nyomok éktelenkedtek, a padlón szintén. Az egész hely kongott az ürességtől.
- Jobb lesz, ha felkötöd a gatyád, mert ez kemény menet lesz. A „kicsike” már lassan öt napja éhezik. – kösz. És kit, vagy mit takar a „kicsike”? Sokat nem kellett várnom, hogy megtudjam, mert az egyik fal megnyílt, mögötte pedig egy rácsos kapu szerűség emelkedett fel. A sötétben egy pár vöröses szempár villant, és alig volt időm reagálni, mikor szinte kirobbant – illetve berobbant – a helyiségbe…egy vérfarkas. Egy jól megtermett, igazi, nagydarab vérfarkas. Először nem hittem a szememnek, de mikor a fenevad nekem esett, és láthatóan a torkomra támadt, hamar felocsúdtam. A nyaka alá tettem a karom, így visszatartva hatalmas pofáját a nyakamtól és az arcomtól. Ezt ezerszer gyakoroltuk a kiképzésen. Felhúztam a lábam, és kitoltam, lerúgva a lényt magamról. Majd később számolok a dokival ezért, de most el kell intéznem egy vérfarkast.
Új létem minden formában megmozgatta ez az összecsapás. A dolog slusszpoénja, hogy semmiféle fegyver nem volt a helyiségben, amivel előnyre tehettem volna szert. Ezt puszta kézzel kell végignyomnom. Egy óvatlan pillanatban bekaptam egy karmolást az oldalamra – jó mélyen – majd egy harapást a vállamra. Majdnem kitépte a karomat a helyéről. De nekem van IRT-m, neki meg nincs! Előnyre kell szert tennem, és a fejemben kezdett is körvonalazódni egy terv, de a doki nem fog neki örülni. Közel engedtem magamhoz a vérfarkast, majd mikor lesújtani készült, kiperdültem előle, így pont a háta mögé kerülhettem. Innentől pedig egy szempillantás alatt történt minden. Lábammal kirúgtam alóla a sajátjait, majd amíg zuhanásban volt, a már így is sérült karomat letéptem. Ahogy tippeltem, a vérfarkas hanyatt vágódott, és a letépett karomat egyenesen lenyomtam a torkán. Egy darabig még gurgulázott, aztán csend lett, és elernyedt a teste. Egy pillanattal később a doki jött be egy mellék ajtón.
- Nagyon remélem, hogy nem fog mindig ilyen drasztikus módszerekhez folyamodni. – és most következett valami, amin meglepődtem. A fickó letérdelt, kezeit pedig egymást keresztezve a vállaira tette. – Főnök. – zárta le végül a mondatot.

Képességek:
- Élőholt fiziológia - nincs szüksége létfontosságú dolgokra, mint étel-ital, levegő stb.
- Emberfeletti erő – 1-1.5 tonna súly megemelésére és mozgatására képes
- Feltámadás – ha egy komolyabb sérülés után nincs tartályba téve, ugyanúgy meghal, mint bárki más, valamint mágia és tűz hatására szintúgy, a kúria alsó szintjén az egyik IRT tartályban rekonstruálja magát. Ez egy ismeretlen mellékhatás, még a doki is dolgozik rajta.
____________________________
- Húsevő baktériumok – Képes szabadjára engedni seregnyi húsevő baktériumot, amik elfogyasztják a célpontot. Egyelőre kezdeti stádiumban ez csak egy bizonyos testrészre korlátozódik, így például egy láb VAGY egy kar. A baktériumok szabad szemmel nem láthatók, így külső szemlélőnek úgy néz ki, mintha az adott testrész villámgyors rothadáson menne keresztül. Sokan összekeverik/keverték a felgyorsított öregedéssel, vagy a gyorsított időmúlással.
- A pokol szeme – Képes saját magától kilökni az egyik szemét, ami bombaként működik. Ha felrobban, a hatása hasonló lesz a húsevő baktériumokéhoz. A robbanás egy 5 méter sugarú körben hat.
- Halott idézés – Képes magához hívni egy, vagy több halott szolgát, akik, bár agyatlanok, osztoznak Kevin tudatán, egyfajta telepatikus kapcsolat jön létre. A holtaknak mindenképp régebbinek kell lennie egy-két hetesnél.
- Bélcsápok - Ez egy elég gusztustalan képesség. Kevin ugyanis nemes egyszerűséggel feltépi a hasát, és az ott lévő belsőségeket képes csápokként, plusz végtagokként használni. Eleinte csak 4-5 darabot, és mindössze 3-5 méter hosszúságban, később ez tovább terjed majd.

Megjegyzés: A "Pokol szeme" és a "Bélcsápok" képesség után - bár képes lesz tovább küzdeni, de mindenképp szükséges egy IRT kezelés.

//Egyelőre ez azt jelenti, hogy 4x3=12kr a képességek fejlesztése.
Vissza az elejére Go down
Kevin Chase
Alvilági alak
Alvilági alak
Kevin Chase


Hozzászólások száma : 296
Join date : 2011. Dec. 04.

Kevin Chase Empty
TémanyitásTárgy: Re: Kevin Chase   Kevin Chase I_icon_minitimeHétf. Márc. 30, 2015 7:04 pm

Soha nem csaptam még össze másik élőhalottal; ez idáig. A különbség csak annyi volt, hogy ő esztelenül cselekedett, nem volt benne semmi rendszer, vagy terv. Színtiszta, vad ösztön hajtotta. Agyatlan barom volt csupán, semmi több. Viszont ez tette őt olyan veszélyes ellenféllé. A küzdelemben – hiába voltam jóval képzettebb nála – sokszor sarokba szorított, és csak egy hajszálon múlt, hogy nem hagytam ott a fogam. Egy jobb egyenest húztam volna be neki éppen, mikor az állkapcsával elkapta a karom, és egy igen méretes darabot harapott ki a bicepszemből. Még javában tépte a húst, mikor bal karommal ütöttem a fejét, bár látszólag semmi hatása nem volt. Végül hasba rúgtam, úgy sikerült leszakítani magamról, de ennek az volt az ára, hogy egyben és hirtelen tépi ki azt a darabot belőlem. Felordítottam, és dühödt állat módjára indultam el, hogy most aztán végleg véget vetek ennek az egésznek. A doki tudta, hogy el kell kezdenünk élesben is tevékenykedni, és ennek az egyik előszobája volt ez az élőhalott is. Feltúrta a temetőket, és a „lelkén” szárad még vagy öt sírásó halála. Mivel a dokinak feltett szándéka volt fenntartani kutatásai tárgyát, és engem is fércelnie kellett néha, folyamatos utánpótlásra volt szükség, viszont, ha kifosztják a temetőket, a dokinak nem lesz honnan „anyagot” hoznia, és elapad a forrás, aminek következtében én biztos, hogy végleg elpatkolok. Pedig még nem állt szándékomban.
A bunyó végkimenetele nem is lett olyan rossz, mint amire számítottam: az a nagy darab a bicepszemből, később sikerült kitépnie egy hasonló méretű „szeletet” az oldalamból, volt pár seb, ami mélyebb volt, mint tíz centi, sőt, volt olyan is, ami alól kilátszottak a csontjaim, és a legvégén még letépte az arcom, és a jobb csuklóm. A szarházi. Egy: a doki nem fog örülni, ha meglát, kettő: ez így együtt minimum három-négy hét abban a szmötyiben.
És igazam is lett, mikor vissza értem a kúriába, a doki tajtékzott. Bár ez még mindig egy finom kifejezés arra, ami igazából történt.
- Te normális vagy?! Simán elintézhetted volna egy pillanat alatt, de nem, neked muszáj volt kierőszakolnod egy közelharcot, és most nézd meg!!! – üvöltötte, és hangja megtöltötte az egész épületet. – Össze teheted a két kezed, hogy nem kapcsollak le, és öllek meg véglegesen. – tette hozzá a fogai között szűrve, szinte köpködve. Nem szóltam egy szót sem, jobbnak láttam, ha nem szítom tovább a tüzet, így inkább befogtam a számat.
- Irány a tartály, és amíg teljesen vissza nem nyered, ami hiányzik, leszedállak. – mondta ki végül az ítéletet. Nem tudom, miféle anyag lehet, ami leszedál egy hozzám hasonló élőholtat, de még mindig jobbnak láttam csendben maradni. Így kullogtam le a doki nyomdokán a pincébe, és szálltam be a tartályba. Észre sem vettem, és pár pillanat múlva már nagyokat pislogtam, ezt követően pedig egy igen mély álomba zuhantam.
Eleinte nem volt más, csak sötétség. Mint mikor alszol, és csak a semmit látod. Aztán – isten tudja mennyi idő telt el – képek kezdtek el átszaladni a szemem előtt. Mintha valaki egy filmszalagot húzott volna el előttem villámgyorsan. Elmosódott alakok, és jobb helyeken csak színeket láttam. Vörös…zöld…vörös…fehér…vörös…vörös…vörös. Aztán megint a sötétség. Mikor újra „álmodtam”, kicsit tisztább volt, de még mindig nem az igazi, nagy káosz, semmi több. Olyan volt, mint egy csata jelenet, de annál sokkal zavarosabb. Mint amikor egy rossz, fekete-fehér tévén nézel hangyás műsort, és a képnek csak egy része látszik. Majd ismét sötétség. Valamiért félig-meddig tudatomnál voltam, és azon tűnődtem, hogy miféle képek ezek? Emlékek? Aligha, nem emlékszem semmi csatára, ami ilyen nagymértékű lett volna, a színekből meg egyenesen nem következik semmi. Csak színek, semmi több. Mikor ismét elővillantak a dolgok, akkor a sötétség maradt, ám hangok voltak helyette. Eddig fel sem tűnt, hogy az előző két alkalommal nem volt hang, és csak most eszméltem rá erre. Valakik beszélgettek, de olyan távolról jött, mintha most épp az emeleti szobából hallanék beszélgetni két embert.
- Nem tehetjük. Azt sem tudjuk túl élné-e a beavatkozást. Egyáltalán hogyan reagálna rá? Semmit nem tudunk róla. – mondta az egyik.
- Humanoid. És ha ebből indulunk ki, akkor jó eséllyel bele hal, de akkor sem probléma, mert legalább megpróbáltuk. Így, hogy még csak meg sem próbáljuk, könnyen lehet, hogy mindannyiunknak vége. – mondta egy másik hang.
- Ha nem éli túl az MC-13 beavatkozást, akkor nem is volt érdemes szót fecsérelni rá, és jobb, ha hanyagoljuk ezt a fajt. – szólalt meg a harmadik.
- A 13-as egyébként is egy szerencsétlen szám, jobb nem kísérteni a sorsot. Sokkal biztosabbak lennénk, ha mondjuk tudnánk valamit a lény fiziológiájáról, tudnánk, hogy mire, mikre képes. Akkor tudnánk, hogy elviseli-e a beavatkozást, vagy sem. – aggályoskodott tovább az első.
- Suttba vágnál még ki tudja hány évet, csak hogy megvizsgáld? Nem önző dolog ez egy kicsit? – csattant fel a második. Ennél a pontnál a kép is megjelent, bár homályos volt, mintha vizes üvegen keresztül nézném a jelenetet.
- Tegyük fel, hogy strapabíróbb, mint egy ember. Roswell óta ez az első alkalom, hogy valaki a bolygón kívülről érkezzen. – kínos csend támadt, és azt hittem, hogy itt a jelenetem vége, de nem. A csend eltűnt, ahogy Egyes megszólalt:
- Magát nem avatták be, ugye? – tette fel a kérdést. – Ő az egyik roswell-i. Mármint, Roswell estéjén két hajó zuhant le, de mindkét jármű utasait az A51-be szállították. Aztán pedig ide. – fejezte be a rövid ismertetőt, és ekkor ért véget a jelenet. Felébredtem!
Mi a franc volt ez? Emlékeztem, hogy milyen élményt éltem át, de nem hittem el. Nem hittem el, hogy igaz volt, biztos csak a tudatalattim játszadozott velem, az elmúlt események hatására. Ahogy kinyitottam a szemem, a dokit pillantottam meg.
- Minden rendben, teljesen rendbe jöttél. – közölte negédes mosollyal, és a tartályban átéltek miatt elég hamisnak hatott ez az egész. Nem mozdultam, csak mereven bámultam egy pontot, és próbáltam összerakni, amit tapasztaltam, és hallottam.
- Az jó. – válaszoltam röviden. – Az remek. – teljesen kába voltam, és nem tudtam, hogy a szer miatt, amit beadott, vagy az élmény miatt. Meg úgy egyébként: mi a fene folyik itt? Mit tettem? Mit tettek velem? Megkérdeztem volna a dokit, de valami azt súgta, hogy jobb, ha egyelőre nem vonok be senkit ebbe a dologba. Bármi is legyen ez az egész, ki kell derítenem, hogy mi volt az az MC-13, és mi a francnak a kódja az A51. A baj az volt, hogy nem tudom, hol kéne elkezdenem, mert semmi használható nyomom nem volt. Kivéve a három alakot, de a homály miatt nem ismertem fel őket, és még csak meg sem tudtam nézni magamnak. Ezt az állapotot elő kell idézni megint, de elég fura lenne megkérni a dokit, hogy adjon még egy adaggal ebből a cuccból. Plusz, ha benne van, akkor gyanakodni kezdene, és egyelőre ezt elkerülném.
Vissza az elejére Go down
Ajánlott tartalom





Kevin Chase Empty
TémanyitásTárgy: Re: Kevin Chase   Kevin Chase I_icon_minitime

Vissza az elejére Go down
 
Kevin Chase
Vissza az elejére 
1 / 1 oldal
 Similar topics
-
» Kevin Chase
» Kevin lakása
» Kevin Grando, a Fehér Villám
» Kevin Grando, a Fehér Villám
» Kevin Grando - Fehér Villám

Engedélyek ebben a fórumban:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
DC Univerzumban játszódó FRPG :: Adattár :: Előtörténetek és Adatlapok :: Adatlap, bővítések-
Ugrás: