Lord Gabriel - Fekete Lovag

Születési név: Gabriel
Egyéb név: Cameloti Gabriel, Fekete Lovag, Lord Gabriel, Sir Gabriel, Camelot fia
Faj: Természetfeletti
Nem: Férfi
Születési hely, idő: 1444, Anglia, Camelot
Kor: 566
Magasság: 194
Súly: 84
Hajszín: barna
Bőrszín: fehér
Vércsoport: AB+
Egészségi állapot: Egészséges
Család: Sir Justin (apa), Mariann (anya), nem ismert, hogy a jelenkorban vannak-e rokonai
Foglalkozás: Démonvadász, kóbor lovag
Oldal: semleges

Előtörténet:
Gabriel Gothamben ébredt fel, emlékei fájók és homályosak. Emlékszik az ősi büszke Avalonra. Artúr dicső királyságára. A birodalomra hol őt a Fekete Lovagnak nevezték. Nevét komor sorsa után kapta hisz családját a szörnyek ragadták el. Ifjan lángoló birtokuk szélén látta meg a fantomot, ki kalapot hordott és a lidércet, aki zöld köpenybe burkolta magát. Semmit sem mondtak csak némán nézték őt, abban az örökkévalóságnak tűnő pillanatban.
Gabriel családja utolsójaként ében vértet és kardot vett magához. Családi vagyon a maradékából kóbor lovagok sorsát vette magára. Útján sárkányok, ördögök, démonok és boszorkák fogadták ő pedig minddel végzett.
Férfi kora hajnalán, egy borús estén az egyik falut terrorizáló boszorkával küzdött meg. Az démonok seregét szabadította rá, ő pedig sosem látott élet-halál harcot vívott. A véres küzdelem végén sebei megszámlálhatatlanok voltak, akár a vörös bőrű tetemek. A lovag fáradtan harc hevétől dühösen pillantott körbe, de meglepetésére nem megdobálták, mint máskor, hanem aranyat és ételt adtak neki a falusiak. Ünnepelték és hálásak voltak, megkapta első hátasát Mennydörgést.
Ezzel a csodálatos paripával indult új sorsa felé a fekete Lovag. Démonok vadásza lett. A sötét lényeket kereste és pusztította el, cserébe nem kért semmit, de ha adtak elfogadta. Fegyverét nem mocskolta be emberi vérrel, de a legtöbb harcos kerülte is a félelmetes hírű bajnokot. Nem csak vértje, de lelke is a éjfekete lett. Már csak a vadászat éltette.
Útja során többször halott a rímekben regélő démonról, ki néha hős néha gaztevő. Végső próbának vélt őt a lord, aki utána eredet és készült levadászni a rémet. Hosszú üldözés után végre utolérte egy kastélyromjaiban a sárga szörnyet, aki megvetve figyelte a lovagot. Azt mondta, hogy Gabriel elfeledte az életet és már csak a halál sötét útját képes járni. A férfi kételkedve készült lecsapni a bőbeszédű lényre mikor az rámutatott, hogy a romos kastély nem más, mint valamikor családi birtoka s otthona. A démon igazat szólt, a cameloti megtörve könnyeivel küszködve borult térdre. Hirtelen az élettelen kövek emlékek sorát hozták vissza és a perzselt fadarabok boldog helyek képeit idézték.
A démon segítséget kért a lovagtól egy boszorkány ellen, ki nagyobb volt, mint bármelyik, aki eddig Anglia szent földjén járt. A rímelő úgy mondta, hogy a sátán szeretőjével csak olyan végezhet, akinek lelke tiszta és becsületes, aki képes erős akaratával és határozottságával bizonyítani. Gabrielnek ez csak mítosz volt, minden szörnyeteg egyforma. Az aranybőrű némber viszont valóbban más volt. A szörnyre hallgatva nem palotája főkapuján rommal törtek be, hanem a falon mászva beszöktek, persze a fekete lovagnak ez megalázó volt, hisz így megkellet, hogy kegyelmezzen tucatnyi pokolbélinek, akik őrizték a birtokot. A démon szavai és tettei ellenére a vadász nem bízott benne és figyelmeztette többször szövetségük ideiglenes, mert tán most Isten útját követi, de attól még ördögi kreatúra marad.
Az asszonyt megtalálva együtt támadták meg, mikor a lovag kardja megkóstolta a vérét a sebzett démona ösztönösen rótta ki átkát a férfira. A világa megfagyott s látta, hogy a rímekben szavaló ismét támad, de ő már képtelen volt mozogni. Újra megpillantotta a fantomot és a lidércet. Dühösen kiáltani akart feléjük, de hangja elhagyta őt, ahogy ő ezt a világot.
Lord Gabriel Gotham utcáin ébredt. Zavartan kereste a magyarázatot, de az emberek menekültek előle. Egy bolt előtt látta meg a könyveket, rajtuk királyának képét és nevét. betörte az üveget és kivette a könyvet, nem foglalkozott a szirének sikolyával csak olvasott majd újabb könyveket talált, amik a városról szóltak, ahol most volt. Bár sok új szót nem értett meg, de a lényeget felfogta. Mire a város őrei megérkeztek ő már egy háztetőn olvasta a kódexeit. Az éjben segélykérő sikoltásokat halott és ösztönösen kivonta a kardját.
- A múltban meghaltam, mert nem voltam olyan, mint amilyennek kellett volna lennem. Igaza volt a Démonnak, de most másképp lesz. Egyszer már elárultam a világom. Most megvédem bármitől!
A férfi rohanva veti le magát a háztetőről és a lent a támadók csak azt látják, hogy egy fekete vértes lovag támad rájuk ében pengéjű kardjával.

Jellem:
Lovagi becsületen nevelkedett férfi, megtört, keserű lélek, aki most igazságot akar tenni,d e folytatni is akarja eddigi útját, hogy megszabadítsa a világot a rémektől. Úgy érzi kétszeresen is elárulta a világát, egyszer, mert nem volt az-az ember, akinek kellett volna lennie, és meg nem végzett a boszorkával.

Szakképzettség:
Lord mesteri kardvívó, íjász, lovas és nyomkövető. Nagy ismerete van démonok, szörnyek és mágia terén, de ezt úgy kell érteni, hogy a legtöbbről tudja, hogyan lehet minél egyszerűbben elintézni. Ezen kívül, edzett atléta, megszokta, hogy nála nagyobb és erősebb lényekkel verekszik és azt, hogy házról, házra, tetőről, tetőre ugrál.

Képesség:
A képessége a vértjében rejlik. Ez a misztikus vért akarata szerint jelenik és tűnik el a testéről, ha valamelyik része nincs a közelében fél percen belül semmivé válik. Vért nagyon ellenálló, akár egy modern kevlár, némi erőt is kölcsönöz a lovagnak és misztikus vonásai miatt kicsit sem lassítja a mozgásban a tulajdonosát, így az hihetetlen könnyedséggel tud mozogni. A fővonása viszont a "regeneráció", mert a vért folyamatosan visszaépíti magát mindenféle károsodás után. Némileg gyorsítja a lovag gyógyulását, de csakis akkor, amikor pihen és nyugalomban van. (Szóval csataközben nem forrnak össze a csontjai) Ezek a vonások igazak a kardjára is. Az egyetlen fegyverre, amit meg tud idézni. Ez a fekete pengéjű eszköz rendelkezik még egy különleges adottsággal: képes megsebezni a misztikus és természetfeletti dolgokat és lényeket, még akkor is, ha azoknak természetes dolog nem árthatna.