Thomas Harrison - Kísértet

Előtörténet: Gotham városában születtem, az egyik legrosszabb környéken, a Bűnös kerületben. Szüleim nem voltak gazdagok, így az életkörülmények nem voltak tökéletesek Körül vett a korrupció, a hazugság, bántalmazás, erőszak, rablás és megannyi gaztett. Kisgyermekként mindentől megpróbáltak védeni a szüleim, anyám mindig is féltett, bár apám látni szerette volna, ahogy megállok a lábamon, de tudta ő is mi vesz körbe bennünket. Akárhányszor mentem haza az iskolából, mindig láttam olyat, hogy valakit megvernek, vagy kirabolnak. Szörnyű élet volt. Az utcán való tartózkodás fel ért egy alapos kórházi számlával. Így sosem játszottam játszótereken, nem sétáltathattam volna kutyát, sem semmi mást nem tehettem volna, mai odakint lett volna elvégezhető. Többnyire a négy fal között cseperedtem fel, szegényes körülmények között. Televíziónk sem volt, csupán néhány könyvünk, és így az volt számunkra a szórakozás. Bár a pénzügyi helyzetünk nem állt jól, de támogatásban részesültem az iskolai tanulmányaim miatt, mert igen jól teljesítettem. Az átlagom emelte az iskola színvonalát, ezért havonta egy bizonyos pénzmennyiséget adtak mindig. Sok segítség volt a család számára. Az eredményeim egészen az általános iskola végig remek volt, majd pedig jelentkeztem egy gimnáziumba. Életem akkori szakasza teljesen a tanulmányaimról szólt, nem voltak barátaim, sem pedig barátnőm, csak a család. Szintén jól végeztem és érettségit is szereztem, majd pedig ösztöndíjjal jutottam be egy kutatói intézetbe gyakornokként. Nem volt sok pénz, inkább jelképes összeg, de ha nekünk kellett volna fizetni azért, hogy ott tanuljak, bizonyára bele rokkant volna apám és anyám is. Töretlen volt a sikerem, de ennek az ára az volt, hogy egyáltalán nem voltsemmi -féle magánéletem. Reggeltől estig a dolgoztam, és mikor vége lett a munka időmnek, csak aludni volt erőm. Monotonak voltak a napjaim, és még a kutatások sem voltak igazán érdekesek számomra. Kissé unalmasnak tartottam. Lehet azért, mert túl jó voltam benne? Tudom, kissé talán nagyképű ez a megjegyzés de így volt. Néhány hónap után teljes állású alkalmazottként vehettem részt a cégnél, és egy alaksori laborba helyeztek, ahol a feladatom a DNSre gyakorolt különböző hatások vizsgálata volt. Nem közölték, de számomra világos volt, hogy ennek a célja az volt, hogy az embereket egy fajta módon megerősítsék, és határaikat kijjebb tolják. Eléggé sok olyan megbízásom volt, hogy különböző steroidokat építsek be a DNS láncba, és a kiváltott hatást megvizsgáljam. Mindig sikertelen volt a kísérlet. A lánc, a világ építőköve rendszeresen össze hullott a kísérletek során. Olykor nehézségekbe is ütköztem, de jól megfizettek, és élveztem is a munkámat. Néhány év után sikerült annyit össze spórolnom, hogy a családomat elköltöztessem arról a szörnyű környékről és ezzel magamat is. Robinsvilleben vettem két kisebb lakást, ahol már a körülmények lényegesen jobbak voltak, és egyszer, s minden korra megszabadultunk abból a szörnyű világból. 25 lehettem, amikor rám talált a nagy szerelem, az utcán. Szó szerint belém esett, ugyan is megbotlott a patkában. Így indult az első találkozásunk, és néhány hét eltelte után, már komolyabb érzelmeket is tápláltunk egymás iránt. Hamar össze költöztünk, és úgy nézett ki, hogy végre talpra álltam, és felnőtté értem azzal, hogy biztosítottam magamnak, és szüleimnek egy jobb környéket, egy lakást, és volt mellettem valaki, akit szerettem. A munkámban is sikeres voltam, és azt dolgoztam, ami a hobbim volt. A kutatások, kémia, biológia, és olykor az elektronika, de az inkább háttérbe szorult. Idővel előre is léptettek kutató felelőssé, és a fizetésem is megnőtt. Igaz, ezzel együtt több munka is nehezedett rám, de elvállaltam, és nem panaszkodtam. Hamarosan áttörést értem el egy éppen frissen rám bízott projekten. A feladat mind össze annyi volt, hogy az állatokon már sikerrel letesztelt sugárzás jótékony hatását, embereken is kipróbáljuk. Ez a bizonyos sugárzás azt volt hivatott megtenni, hogy az alanya sérüléseit maradéktalanul begyógyítsa. De néhány teszt után, elfogytak a jelentkezők, viszont a főnököknek kellettek az eredmények. Kénytelen voltam magamon kipróbálni, az utolsó hiányzó adatok érdekében. Csak épp, hogy egy kis karcolást ejtettem az ujjamon, semmi többet, szinte a vér sem akart kiserkenni belőle. De túl figyelmetlen voltam. A műszer sugárzóereje túl magasra volt állítva, és nem értem miként, de lángra kapott az ujjam. Felgyulladt az egész kézfejem, majd a karom, végül a teljes testem. Fájdalmas kínokat éltem át, hosszú percekig ordítottam, és a cég minden alkalmazottja próbált eloltani, de nem sikerült nekik, csak halálom beállta után fél órával. Hatalmas vigaszdíjat adományozott a cég családomnak, és az akkoriban már jegyesemnek. Fájdalmasan, de búcsút vettek tőlem, pedig nem haltam meg. Tévedtek, és én is. Csak „aludtam”. Hetekkel később a saját síromból keltem fel. Nem volt rajtam hús, bőr, sem semmiféle szövet, csak csupasz emberi vázam. Egy járó csontváz lettem. Nem akartam hinni a szememnek. Fel sem tudtam egy könnyen dolgozni. Válaszokat akartam, miként maradtam életben. Az éjszaka leple alatt mentem vissza a céghez, alaposan elrejtve alakomat. Nem akartam senkit sem megijeszteni. Adatok után kutattam, és teszteket végeztem magamon, több éjjelen át de nem jutottam semmire, mind össze annyit értem el, hogy megtapasztaltam hogy képes vagyok lángokat generálni. Nem mertem a családom elé menni, és jegyesem elé. Jobb volt, ha halottnak hisznek. Bár már az voltam. Egy halott. Elvesztettem mindent és mindenkit amit szerettem. Hónapokig az utcákat és elhagyatott raktárépületeket jártam. Ez idő alatt némileg megértettem a testem működését, és azt is, hogy mit kezdjek az életemmel. Vissza tértem A Bűnös kerületbe, ahol tenni tudtam azért, hogy segítsek az embereken. Hívő voltam, és úgy éreztem hogy Istennek dolga van velem ezen a Földön, és ezért nem hagyta hogy békében nyugodjak. Szüksége van rám, hogy megtisztítsam Gothamat a bűz és a szenny átkától. Bele vetettem magamat az éjszakai életbe, hogy egyszer, és minden korra pontot tegyek a bűnözők életének végére. Elismerem, a módszereim nem a rendőrséghez hasonlóak. Öntörvényű vagyok, és kíméletlen, de azt hiszem a Biblia egy dologban tévedett. A bűnös embernek nem jár a megbocsátás. Bűnhődnie kell!

Jellem: Vallásos, bár kissé önbíráskodó. Fontosnak tartja az emberi életet, ezért bármire képes, hogy védje az ártatlanokat. Nem igazán érti a humort, bár nem is szereti.

Szakképzettség: Kémikus, biológus. Ért a botanikához, és az állatvilágban is igen járatos na meg az anatómiában. Remekül alkalmazza ezeket. Továbbá kutató, feltaláló és mind e mellett még az elektronikához is ért.

Képesség: Testét minden különösebb erőfeszítés nélkül lángokba tudja borítani, ami akár 5.000C fokos is lehet, emellett képes manipulálni minimálisan a lángokat, és teremteni is tudja. A víz és a fagy hatással vannak kilétére akár ki is olthatják az általa keltett tüzet, és huzamosabb ideig megfoszthatják tőle ezt az erőt.