Az istenek köztünk járnak

Vendég

Egy Világ Kormány (Rezsim):
Superman
Sinestro
Killer Frost
The Flash

Az Ellenállás:
Batman
Zatanna
Harley Quinn
Zöld Íjász

Nos, szépen összeállt a csapat, ha jól számoltam 4-4. Remek lesz, reméljük. A nem választott karakterek NJK-ként fognak vendég szerepelni a történetben néhány alkalommal.

Rezsim:
Superman fülébe jutott a hír, hogy egy tégla épült be az Egy Világ Kormány emberei közé, méghozzá igen magas pozícióban. Senki nem tudja ki ő, senki nem tudja, hogy hogyan lehetne leleplezni, de máris akadnak belső viszályok, és nem csak a nevesebb hősök között, hanem a katonák és a sereg emberei között is. Mindenki gyanakszik mindenkire, de senki nem mer tenni semmit, mert félnek a megtorlástól. A belső viszály nem jött túl jókor, ugyanis alig fél év telt el azóta, hogy Superman levetközte gátlásait, és a Föld vezetőjének és teljhatalmú urának kiáltotta ki magát, Batman-t és a vele szövetkezőket pedig bűnözőknek kiáltotta ki, és mindnek vérdíj van a fején, egytől egyig, méghozzá nem kis összegben.

Ellenállók:
A tégla sikeresen beépült, és erről csak két ember tud, aki nem más, mint Zöld Íjász és Batman. Harley Quinn bosszúból állt a Denevér oldalára, de bízni még nem teljesen bíznak benne, Zatanna pedig egyszerűen csak nem nézheti tétlenül a dolgokat. A csapat többi tagja, és egyéb simlisek hírei alapján a Rezsim most a leggyengébb, belső viszályok osztják meg az embereit, így itt a nagy lehetőség, hogy lecsapjatok rájuk.

Az alapszitu felvázolva, Batman (Vash), és Zöld Íjász (Devon) PM-ben kapják meg tőlem, hogy ki a tégla a Rezsimnél, és ezt egy jó darabig őrizzék is meg, illetőleg ha mégis szó esik róla kettejük között, akkor se nagyon erőltessék.

Egy hetes körváltások lesznek, aki nem ír, kiesik. Sok sikert!

Tárgy: Re: Az istenek köztünk járnak Szomb. Okt. 26, 2013 11:50 am

A denevért még mindig aggasztják a történtek: Clark-ot elnyelte a sötétség, Joker a legfőbb ellensége halott, és Harley Quinn csatlakozott az ellenálláshoz a történtek miatt.
~ Nem hittem volna hogy ezt megfogom élni. A hősök mintapéldánya, Superman lett a gonosz, akit kevés dolog bír megállítani. Ó Clark, te voltál köztünk a legtisztább, mégis hagytad hogy a harag vezessen. A lehető legkisebb könyörület nélkül végezted ki Joker-t, azt a személyt, akit én csak megszorongattam mindig. Lehet nekem is meg kellett volna ezt tennem, még a legelején, de nem voltam képes rá, hisz tudtam, hogy ha csak egyszer is hagyom, hogy olyan mélyre süllyedek, akkor nem lesz vissza út, és nem leszek jobb az e fajta söpredéknél. Eme halál vezetett ahhoz, hogy Harley az ellenállás tagja legyen, bár nem bízok benne, de szerintem más sem. Joker-t juttatja eszembe, és azt az őrületet, amire képes, az ok és cél nélküli gyilkolást és rombolást. Nem tetszik ez nekem. Ráadásként Flash is ellenünk van, pont ő, akit barátnak tartottam.. ~ gondolta magában Bruce, miközben a barlangba, a számítógép előtt elemezte az adatokat, és próbált valami tervet kiötleni, amivel megállíthatják a rezsimet.

Tárgy: Re: Az istenek köztünk járnak Szomb. Okt. 26, 2013 3:18 pm

A sztratoszféra csendes zenéjének hullámai között a nyugalom az úr, a béke, s azok kik képesek meglovagolni a mágiát s segítségével eljutni ide, keresve se találhatnak jobb meditációs helyet, ám a jelenlegi fizikai zűrzavar rányomta bélyegét a mentális világra is. Még a szokásosnál is kevesebben vagyunk. Jövőm oly ködös, s értelmetlen. Szívem s elmém külön utakon jár, s könnyeim sós esőként hullanak alá az égből.
Az elmém megérti Superman tetteit, tudom a miértjét s egyetértek vele ám tudom, hogy ez nem megoldás ám mégis csábít. Szívem viszont tudja mi a helyes. Sose tudnék Batman ellen küzdeni, főleg úgy hogy a világ értékei mellett küzd.
Képtelen vagyok elcsitítani az elmém. Belemerülni a nyugalom világába meditáción keresztül, így csupán szenvedek a gondolataimra nehezedő politika súlyától... beletörődöm s a szavak ösztönösen hagyják el a számat.
- Abgnalrabrévened!(denevérbarlangba!)
Érzem a mágiát ahogy körülölel, átitat s semmivé tesz, ahogy téren és időn át száguldok egyenesen a jó ismert sötétbe. Mindig lenyűgöz eme hely, Batman barlangja. Alfred kikapcsolja a riasztót ami érkezésemre aktiválódott, s a következő másodpercben már előttem áll egy csésze forró teával amit mély hálával veszek át. A forró lé megnyugtat, s a trófeák között végigmenvén meglátom őt óriási számítógépe előtt. Már rég tudja hogy jövök, mindig tudja ki tudja honnan. Hangom megakad egy pillanatra, ám mégis tudom ide tartozom.
- Mi a terv Bruce?

Tárgy: Re: Az istenek köztünk járnak Szomb. Okt. 26, 2013 11:22 pm

Innen fentről sok mindent látni, és sok mindent hallani. Talán nem is meglepő, hogy ha távol akarok lenni mindentől és mindenkitől, pont ide jövök. Itt nem érhet el senki. Régen bármit megtettem volna azért, hogy tényleg elfogadjanak. Azért, hogy egy lehessek közülük. Próbáltam beilleszkedni, de mára már tudom, hogy hiba volt. Clark Kent nem több, mint egy hazugság. Olyasvalami próbáltam lenni, ami amúgy is egyértelmű, hogy nem vagyok... ember. Mégis, megvolt mindenem. Boldog voltam, volt egy életem. Clark Kent-ként élhettem, volt feleségem, aki tőlem hordott gyermeket a szíve alatt. Én pedig hagytam, hogy egy beteg ember... egy pszichopata őrült mindent elvegyen tőlem. Elég volt egyetlen ember, egyetlen sérült elme ahhoz, hogy megannyi élet odavesszen. Elvesztettem mindenemet. naivitás volt azt hinnem, hogy mindenkiben ott a jó, és a javulás lehetősége. Joker volt rá a tökéletes példa, hogy valójában még olyanok is léteznek, akikben a szikrája sincs meg az ilyesminek. Sejtem, mit gondolnak rólam... de cseppet sem érdekel. Nem bántam meg, amit tettem, mert az ilyenekkel csak így lehet elbánni. Ez az egyetlen módja annak, hogy az elfajzott személyiségek abbahagyják az ártatlan lelkek sanyargatását. Én pedig bármit kész lennék megtenni ezért a célért. azért, hogy ezt elérjem. Egy olyan világot, melyben nincs több félelem, melyben nincs több gonosz által okozott szenvedés. Csak egységes birodalom, ahol mindennek megvan a maga helye. De a Joker-féléket nem tűröm, és aki az ellenállással tart, az a megbukott Jokert követi. Az pedig a kormány ellensége. Tehát a mi ellenségünk. Az ellenséget pedig ki kell iktatni, méghozzá bármi áron. Ugyanígy nem úszhatja meg az sem, aki álcát húzva valós kilétére a csapatunkba merészkedett, pedig nem több csupán puszta árulónál. Egy besúgó. Egyértelmű... távolról is megérzem ebben Bruce álnok kezének bűzlő szagát. Azt hittem, bízhatok benne, de mégis ellenem fordult. A lázadást választotta. Furcsa, egy részemet mégsem lepte meg annyira. Hiszen egyértelmű, hogy a Sötét Lovag nem fog mellém állni. Odáig nem alacsonyodna le. Inkább szövögeti a terveit a háttérből, semmint, hogy kiálljon azért, amiért harcol. Szánalmas, és ostoba is egyben. Nem veszi észre, hogy ezáltal pont annak az ellenségének emlékéért áll ki, aki ellen egész életében harcolt. Én legalább megtettem, amit ő soha nem mert. Ahogy meg is fogom tenni, újra és újra, mindaddig amíg szükséges az ilyen cselekedet, és ha megtalálom a besúgót, már pedig meg fogom találni, példát statuálok. Csak ez jár a fejemben, miközben leereszkedek, és lassan kitárul előttem a magasság csökkenésével a Magány Erődjének képe. Az otthonom képe. Véget fogok vetni a bűnhullámnak... végérvényesen, és akkor, az elveszett lelkek végre békében nyugodhatnak majd, a világ pedig virágozhat.

Tárgy: Re: Az istenek köztünk járnak Vas. Okt. 27, 2013 9:49 pm

Veszélyes idők járnak manapság. A közel múlt eseményei megváltoztatták az egész világot és megosztották a világ hőseit. Kigondolta volna, hogy egy bűnöző és egy hős találkozása ilyen mértékben kihat az egész világra. Superman a megmentőnk. Néhány hónapja mindenki eggyet értett, de azóta változott a világ és ma már sokan megkérdőjelezik a motivációt. Kettészakadt a társadalom és én megint ott találtam magam, hogy bújkálok a sötétben, rejtőzködök a nyilvánosság előtt, mint olyan régen.
Néhány barátom elszakadt tőlem, akik közel álltak hozzám. Superman, Csodanő, Zöld Lámpás valaha barátaim voltak, de most vadásznak rám és ha találkozunk akkor meg kell küzedenünk egymással. Szerencsére maradtunk páran, akik még hisznek a régi világrendben. Bár sok régi ellenségünk csatlakozott hozzánk, az új ,,ellenség" új módszert kíván.
Ezek a gondolatok futnak át az agyamon, miközben a felszerelésemet ellenőrzöm. Gondosan végig nézem majd kifeszítem az íjam és elrakom a nyilakat. A legtöbb a jól bevált társam már évek óta, mióta a bűn ellen küzdök. Azonban a szükség miatt készítettem pár új nyilacskát. Batman talán előre látta ezt az egészet, hiszen részletes elemzést végzett az évek alatt a hősökről és a gonosztevőkről és azok gyengeségéről. Ebből született ez a kis csoda. Egy különleges nyílvesszőt rakok el utoljára, aminek a hegye zöld színben pompázik. Reményeim szerint sose kellesz használni. Az emberek kezdenek gyülekezni a Denevérbarlang-ba az Ellenállás utolsó mentsvárába.

Tárgy: Re: Az istenek köztünk járnak Hétf. Okt. 28, 2013 8:09 pm

The Flash

Sose gondoltam, hogy ez valaha megtörténhet. Szövetkezünk az ellenségeinkkel, a barátaink ellen. A nagyfiú nagyon ki volt borulva, amit nem is csodálva, hisz mint tudjuk mit tett vele az-az elmebeteg. Egy egész várost pusztított el csak ezért, hogy fájdalmat okozzon az Supermannak. Vagy talán éppen az volt a célja, hogy lássa elő tudja-e csalni a benne rejlő sötétséget. Sajnos sikerrel járt és ez okozta a halálát. Jómagam azért maradtam mellette, mert már nagyon régóta dolgoztunk együtt és jól tudtam az emberek érdekében tesszük, amit teszünk. Eddig a finom megoldást használtuk és mi lett belőle? Emberek tízezrei haltak meg. Valahányszor ez eszembe jutott rám jött a lábrázás és nem tehetek mást, mint lerázni. Új bázisunkon rohangáltam ide-oda oly sebességgel, hogy mások számára csak egy hosszú csík voltam. Ám nem csak ez volt az, amiért aggódtam. Elhíresült egy szóbeszéd miszerint valaki a másik csapatnak spicliskedik. Mindenki a hősök és katonák között is gyakori a civakodás. Az én véleményem az volt, hogy ha bűnös kell keresni, akkor annak a sunyi sárgán villogó idegen háza táján kell körül nézni. Nemegyszer csaptunk vele össze és csak úgy átállt az igazság oldalára. Nem ettem volna meglepve, ha ő lett volna a sunyi kis áruló. Ám nem volt tanácsos újjal mutogatni akkoriban így az egyetlen, amit tehettem az, hogy figyeltem mikor bukik le.

Tárgy: Re: Az istenek köztünk járnak Csüt. Okt. 31, 2013 5:34 pm

Hidegen villognak a színes karácsonyi fények, abban a sötétben, mely tele van szomorúsággal és gyásszal. Egy eldugott kis üzlet, avagy ami megmaradt belőle. Falain foszforeszkáló színnel, mások számára félelmetesnek tűnő hatalmas HA-HA-k vannak felírva mindenhova, melyek zölden, kéken és pirosan izzanak, mindig a fényektől függően. Egy nagy bohóc fej az épület tetején, mely nyitogatja száját s egy olyan nevetést ad ki magából, mely jelzi, hamarosan lemerül az, ami működteti s akkor végleg el fog némulni. Hiába van Gotham belvárosában, mégis olyannyira elhagyatott hely, hogy már a bandák se járnak ide, csak olykor-olykor tiszteletből, hogy megemlékezzenek a hatalmas Jokerről. Még a város zaja is messzi, tompa hangnak tűnik, mintha az egész környék Jokert gyászolná.

S ő bár halott, egykori rejtekhelye nincs teljesen elhagyva. Ott mélyen, valahol a folyosók labirintusában található egy szoba, melyből hangos sírások törnek elő időnként. Mintha egy bohóc sírna, rettegéssel és félelemmel teli szívvel, hogy egyszer ő is ilyen sorsra jut. Csendes zene tölti be a régi épületet, melyben nagyon régen, még mikor nem létezett Batman és Gotham nem volt ennyire romlott, karneváli kiegészítőket, ruhákat, maszkokat és egyéb dolgokat lehetett vásárolni s bizony a legnagyobb és leghíresebb üzlet volt, ezzel a témával kapcsolatban. De most, hogy már létezik Batman és Gotham is romlott volt egykor, most, hogy Superman lépett hatalomra s eltűnt a világból Joker, már csak csendes, szomorú és nyomasztó hely lett belőle.

Halk zene szólt, gyászi zene, s a magnó mely játszotta igencsak régi volt, olykor ugrált a hang is. De őt nem zavarta. Azt a szomorú és magányos lelket, ki abban a sötét szobában zokogott. Már nem is emlékszik, mikor nevetett utoljára, mikor robbantott vagy gyilkolt meg valakit. Napokon, heteken keresztül csak a falakat nézte maga körül. Vékony teste most még jobban elvékonyult, sápadt arca hófehér színben játszott s az ami egykor fekete smink volt, teljesen szétfolyt. Félelmetes, mégis sajnálatra méltó teremtést varázsolt belőle. A falakon szerelmének képei vigyorogtak rá, melyek újságokból voltak kivágva, vagy épp saját készítésűek, esetleg rendőrségi jegyzőkből kerültek ki. Egymás hátán volt mind, s nézte a lányt. Ennyi emlék maradt Jokerből.

Ujjai lassan futottak végig az ölében nyugvó hiéna fején, mint aki gazdáját szeretné nyugtatni. Az egykor vihogó lény most szomorúan tekintett fel gazdájára, kinek fejében megannyi gondolat kavarodott. Gyász, szomorúság, bosszú... A legutóbbival foglalkozott a legjobban, de hogyan is tehetné meg? Ki segíthetne neki ebben? Superman ellen nem sokan mernek szembeszállni, s ki igen, szörnyű sorsra jut.
- Talán... Ő? - kérdi magától hangosan, de azonnal össze is rezzen, ujját ajkaira tapassza. A szobát fürkészi, mintha a bizonyos személy hallaná őt, s félne a bohóckirálynő, hogy lecsap rá.

- Lehet... De hogyan? Hogy hívjam őt ide? - tanakodik el, lenéz kedvencére, mint akitől elvárná, hogy előrukkol valami jó ötlettel.

Lassan áll fel, körbenéz, odasimul a falhoz, majd suttogva szólal meg ismét.
- Majd mi megbosszulunk téged. Drága Pudingom! - csókot nyom Joker arcára, ettől felvidulni látszik. Szemei hőnszeretett fegyvereire siklik, majd megborzong, így rázva ki magából minden kétséget.

- Igen. Majd én megbosszullak! - jelenti ki erőteljesen, s már a hatalmas, nehéz kalapácsát lendíti meg kezében. Vérfagyasztó nevetés tör ki torkából, elárasztva az egész épületet s annak környékét. Egy olyan nevetés, ahogy csak Joker tudott nevetni. Őrülten, hidegen, kegyetlenül...

Vendég

Superman, gondjaiba merülve, a világűr csendjébe burkolózik, ám ebből az idillből egy éles hang rántja ki. Ez a hang tévedhetetlen, és félreérthetetlen: a Magány Erődjének riasztó rendszere jelez, valaki megpróbált behatolni az erődbe. A félkész elmekontroll és Doomsday áll ott egyedül, valamint Wonder Woman vigyáz az északi sarki bázisra. Flash fülébe helyezett adó-vevő is jelez, valamint minden rezsim tagnál ez a tapasztalat.

Eközben az ellenállás tagjai egy újabb rajta ütést tervezhetnek meg, ám egy nem mindennapi vendég érkezik. Illetve keresi fel a denevérembert. A reflektor, mely ide s tova fél éve nem égett, most ismét felgyullad. Egy jel, mely sokaknak a reményt és a megváltást jelentette.

Tárgy: Re: Az istenek köztünk járnak Szomb. Nov. 09, 2013 7:08 pm

Batman

A denevérbarlang mélyén Bruce, folyamatosan gyűjti az adatokat, és kezd kiformálódni apránként egy terv a Rezsim ellen.
~ Lassan megvan, hogy ki ellen mivel harcoljunk: Superman ellen ott a kriptonit, bár nagyon közel lennie hozzá, de akkor a siker garantált. Sinestro ellen elég a bátorság, és önmaga ellen fordítani egoját. Flash bár gyors, de nem gondolja át a dolgokat, így egy kelepcébe is könnyedén bele sétál, és rendkívül félti azokat akik fontosak neki. Killer Frost nem könnyű eset, hisz a jégből kevesen képesek kiszabadulni, csak Superman, és azok, akik tudnak bánni a tűzzel, mint például Firestorm. Talán ha egy nővel harcolna, akkor kevésbé lenne olyan kegyetlen, mint például egy férfival. Talán a legjobb az lenne, ha Zatanna harcolna vele: varázslat a jég ellen. Doomsday se egyszerű: egy eszetlen pusztító gép, érzelmek nélkül, aki csak pusztítani szeret. Ellene minden be kellene vetni, vagy csak elsüllyeszteni egy nagyon mély lyukba. A legjobb lenne most támadni, amíg ilyen kaotikus a helyzet.~ gondolta magában Batman, miközben szeme előtt elképzelte, hogy miként kellene leszámolni a Rezsim tagjaival. Ezután küldött egy jelet az ellenállás tagjainak, hogy gyűljenek össze, és beszéljék át a dolgokat. Amíg a denevér várt, hirtelen megszólaltak a barlang érzékelői, hogy nem várt látogató jött. Bruce azonnal a képernyőre, hogy még is ki akarhat bejutni:
- Ezt nem hiszem el, pont most. Már vagy fél éve annak, hogy nem láttam ezt a jelet, pont, mikor ez az egész kezdetét vette.- szólalt meg a Denevér, miközben meglepődve nézett a monitorra.

Tárgy: Re: Az istenek köztünk járnak Vas. Nov. 10, 2013 1:57 pm

Ahogy álltam Alfred mellett, a barlang vizesésén keresztül felrémlett egy jel, egy jel a távolban a város fölött, s egyetlen könnycsepp hullott végig az arcomon. Nem hittem volna hogy láthatom, s az izgalom hevében szívem hevesebben kezdett verni.

- Ygél, bbeseynéf!

Ahogy kimondtam a jel elkezdett izzani s a megszokottnál sokkal élesebben kezdett ragyogni. A város Supermantől rettegő bűnözői, életükben először reménytelien nézték a jelet, amit eddig féltek. Batman felé néztem s arcának mimikája meglepetést tükrözött ami az én szemöldökömet is feljebb csalta. Közelebb léptem a férfihoz s a vállán átnézve megpillantottam a monitort, s megértettem.

Tárgy: Re: Az istenek köztünk járnak Hétf. Nov. 11, 2013 8:16 am

Killer Frost

A régi világ, melyben annyit kellett küzdeni még korántsem ért véget, sok az ellenálló. Túl sok....De hála Supermannek a túl sok hamarosan nullára nő majd. Ohh..."szegény" kis szuperhősök ,mielőtt meggyilkolták őket ,hogy meglepődhettek ,hogy pont Superman és Flash végez velük..Ez a Joker jól kifundálta...bár bele halt ,ami nem nagy kár érte ,de legalább valami haszna is volt.Végre eljött a mi időnk...Egyébként kifejezetten örülök ,hogy Flash is velünk van...mindig is iszonyúan tetszett.
Miközben mélázgatok eszembe jut a hír amit most hallottam. Egy tégla van közöttünk? Fujj.....mocskos kis áruló. Egy undorító kis spicli teszi tönkre sorainkat? Vajon ki lehet az? Állítólag sikerült kideríteni ,hogy elég magas rangban van...bárki lehet. Bár nekem van egy tippem...utálom Wonder Womant...ő rá fogadnék. Amilyen kis gyenge, biztos ő árult el minket. De most felhagynék a szembesítéssel. A katonák és köztünk feltörni készül a viszály, ami csak legyengít minket. Valamit tennünk kell. Megkeresem Supermant , javasolnék egy hazugságvizsgálatot, az majd megmondja ki hazudik...
Sajnos épp rosszkor zavar meg a hang, mely azt jelzi ,hogy megtámadták a Magány Erődjét. Azok az ostobák....azonnal oda kell mennem...

Tárgy: Re: Az istenek köztünk járnak Kedd Nov. 12, 2013 2:03 pm

The Flash
Éppen ez a baj ha valakinek nincs dolga így nem tudja magát lefoglalni tehát teret enged elméjében mindenféle gondolatnak. Másra sem tudtam, gondolni, hogy vajon ki lehet az a bizonyos áruló. Mikor meghallottam a fülesemben a riasztást rögtön megnyugodtam mert így másra tudtam terelni a gondolataimat. Tudtam a többiek is veszik a vészjelzést ezért nem bajlódtam azzal, hogy értesítsem őket. Teljes erőmből futottam a Magány erődjéhez. Gond nélkül kerülgettem az utamba kerülő teher illetve személy autókat. Oly gyorsan haladtam, hogy ők semmit sem láttak belőle legfeljebb egy erősebb fuvallatot érezhettek. Muszáj volt sietnem mert a nagyfiú hiába volt a legerősebb köztünk sosem hagytam cserben a társaimat. Azt viszont nem tudtam, hogy újdonsült szövetségeseink is hozzám hasonlóan fognak reagálni. Egyes könnyebben vették mások nehezebben. Vegyük például azt a fagyos hölgyet. Jó párszor eljártuk a harci keringőt mégis társak lettünk. Csapat társak. s még egyszer sem próbált meg agyondöfni ami nálam jó pontnak számít. Néha úgy éreztem furcsa pillantásokat vetett rám bár nem nagyon tudtam mit tegyek. Úgy terveztem váratlanul lekenek egy pár nyaklevest a behatolóknak köszönés képen miközben körülöttük rohangálok elképzelhetetlen sebességgel.

Tárgy: Re: Az istenek köztünk járnak Csüt. Nov. 28, 2013 5:55 pm

Hosszú idő után ismét felcsillan a remény Gotham városa felett. Az a remény, melytől a gaztevők, olyanok mint én, inkább visszabújtak odújukba s kivárták a következő napot, remegve, félve, mégis izgalommal teli, s az emberek, azok kik házukban laktak, kik nem voltak semmivel sem különb egymástól, fellélegeztek, biztonságosabban léptek ki az utcára. Egy jel, mely sokáig nem mutatkozott. Most nem csak új remény jele Gotham lakosai számára, de számomra is. Groteszk, furcsa, cinikus. Én, aki édes Pudingommal el akartuk őt pusztítani, térdre akartuk kényszeríteni, most nekem is a reményt jelképezi. Meg kell ragadnom az alkalmat...
Nem tudom meddig kell várakozni, míg megjelenik, de én türelmes vagyok. Nem akarok egyből a rendőrök kezére kerülni, épp ezért egy kutya fejét ábrázoló hatalmas szobron guggolok, falhoz simulva. Olyan szép innen a város. Teli van fényekkel, nyüzsgéssel. Káosz, tűzijáték, robbanás, az igazán vidámabbá tenné, de most türtőztetnem kell magam. Most nem ez miatt vagyok itt. Bosszú, ez az ami nekem kell, ez az ami után szívem sóvárog. Már nem vagyok az a játékos bohóc lány, ki régen voltam. Már csak egy dologtól leszek igazán vidám. Superman halála. Hallom Gordon hangját, forr bennem a vágy, az a késztetés, hogy előjöjjek, ismét fogságba ejtsem, ismét játsszak vele, de nem, most egyáltalán nem lehet. Így türelmesen várok a rendőrség épületén, sötétségbe burkolódzva, várva a repülő egeret.

Vendég

Gordon mellé még egy ember érkezik a tetőre, friss, forró kávéval ami még gőzölög. Csak állnak és várnak.
- Maga szerint eljön? - kérdezi a férfi.
- Nem tudom. Régen mindig eljött, ha a reflektor világított. Most? Most én sem tudom, hogy megjelenik-e. -válaszolja őszintén Gordon egy sóhajtás közepette, majd nagyot szürcsöl a kávéjába.

Eközben a denevér barlangban az ellenállás magja a terveiket szövögetik. A Magány erődjének megtámadása részükről csupán elterelés, a nagy dobás nem ott van. Másra fáj a foguk, de azt nem verik nagy dobra.

Az Északi-sarkon az erődben áll a bál. Flash érkezik legelőször, és ez nem is csoda. Superman fel sem néz a gépekből, tudja, hogy társai úgyis képesek felvenni a harcot szinte mindennel, ami megpróbál frontális támadást intézni a bázis ellen. Wonder Woman sétál végig a folyosókon, elhaladva Killer Frost mellett, egyenesen a kryptonihoz.
- Nem jelentenek különösebb akadályt, csak pár gyengébb metahumán próbált bebocsájtást nyerni saját kezűleg. - adja le a jelentést a nő.

Tárgy: Re: Az istenek köztünk járnak Kedd Dec. 03, 2013 10:06 pm

/Batman/

Az Ellenállás tagjai szépen lassan kezdtek megérkezni a barlangba, legelőször Zatanna. Amíg a többiek megérkezésére vártak, Batman szólt váltott a csodás mágus nővel.
- Helló Zatanna. Hitted volna, hogy valaha még fogod látni a jelet? Alfred, kérlek hozz két forró kávét.- szólt Bruce, majd a nőre nézett- Valahogy nem vagyok meglepve, hogy te jöttél elsőnek. A mágiád sok mindre jó. Mit szólnál ha az erődnél tartanál némi bemutatót a Rezsimnek mire is vagy képes?- fejezte mondandóját a denevér, majd a számítógép monitora elkezdett jelezni, hogy ismét megjelent az égen az a jel, mely egyszerre Batman hívója, és régen még a bűnözők félelme volt.
- Mi a fenét akarhat pont most Jim? Zatanna, egy kis időre most elmegyek, kérlek üdvözöld a nevemben a többieket ha ide érnek. Ha Harley ide érne míg nem lennék itt, tartsd rajta a szemeidet, nem bízok benne. - fejezte be mondandóját Wayne, majd elindult a batmobilhoz, hogy találkozhasson Gordonnal.

Tárgy: Re: Az istenek köztünk járnak Szer. Dec. 04, 2013 7:12 pm

Killer Frost

Miközben az északi erődhöz tartok, meglátom a jelet,amitől mindig is hányni tudtam volna. Batman! Vajon mit jelenthet? Valaki tréfálkozik? Vagy esetleg?....áá dehogy. hessegetem el a gondolatot. Mint megkaptam a hírt Flash ért legelőszőr oda, így valószínűleg ő tud helyzetjelentést is adni, meg Wonder Woman is tudna, de őt még mindig nem csípem. Szóval megkérdezem Flash-t adóvevőn:

- Héj Flashy, mi helyzet nálatok? Komoly a baj?

Imádom, már a hangjától is libabőrős leszek. Nem tudom, talán az egyenruha teszi.
A beszámoló után nemsokkal megérkezek a helyszínre. A bázisban összefutok Csodanővel, sohasem értettem mi benne olyan csodás? Az összes amazon így néz ki, na jó nekik nincs kötélkéjük és csuklóvédőjük. Annélkül ő is csak egy kis amazon. Viszont én, énbelőlem nincs több szívi.
Mikor elhalad mellettem a folyosón, érezni lehet a feszültséget, ő is gyanakszik. Vagy csak jó színész?....
Köszönök is neki:
- Helloka Wonder
Majd tovább megyek és Flash-ez csatlakozom. Ő már bizonyára tudja az utasításokat.

Tárgy: Re: Az istenek köztünk járnak Csüt. Dec. 05, 2013 3:12 pm

Zatanna

Bruce köszöntése mosolyt csalt arcomra, viszont kérését a "rendbontásra" visszautasítottam, mondván, még nem kéne kijátszanunk lapjainkat.
A Denevér, a remény jele ekkor újra felizzott az égen fényesen, s a Gotham fekete lovagja nekiindult, én meg utána kiáltottam:
- Delev koygav! (Veled vagyok!) Ez a mágia bármikor hozzád vezet amikor csak kimondod a nevem. Most az egyszer, ne félj segítséget kérni Bruce.
Ő szó nélkül állt meg egy pillanatra, nem nézett hátra, majd mint egy árnyék eltűnt a sötétben, nyomtalanul s csupán remélni mertem figyelembe veszi szavaim.
Csak ekkor kezdtem fölfogni Batman szavait, távollétében én lettem a főnök. Harley Quinn csatlakozása engem is meglepett, ám különösebben nem aggasztott a dolog, ám ha ő azt mondja akkor rajta tartom a szemem.
Ekkor hirtelen beletörődött szürcsölést hallottam, s láttam amint Alfred szomorkásan szürcsölte az egyik csésze kávét, amiről az ő kis uracskája megint megfeledkezett. A kép együttérző, meleg mosolyt csalt arcomra, s vállára téve a kezem megszólaltam.
- Azt hiszem, túl sok teát és kávét iszik, Alfred.
Erre a komornyík lassan emelte fel a fejét, s szokásos érzelemmentes arcán minta halovány, szomorkás mosoly húzódott volna meg.
- Igen kisasszony, már túlontúl sokat is... - Pár perc néma csönd következett, majd nagyon halkan, inkább magának suttogva, mintsem velem kommunikállva megszólalt. - Nem jó ha barátok harcolnak.
Egy szót sem szóltam, s miközben torkom elkezdett kaparni, gyengéden megszorítottam az öreg vállát, miközben visszatartottam a könnyeimet. Nem jó egy ilyen világban hősnek lenni...

Vendég

Wonder Woman egy hanyag fejbiccentéssel viszonozza Killer Frost köszönését. Hiába, az Acélember pálfordulása őt sem hagyta nyom nélkül, és mostmár majdnem ugyanolyan, mint a kryptoni. Flash jön-megy, látszik, hogy tényleg azt csinálja, amit kell, illetve amihez ért.
- Mire ide érsz elfogynak. - válaszol kurtán. Ahogy Frost az Erődbe ér, szinta lig maradt pár vakmerő, aki még mindig próbálkozik. Superman és Wonder Woman a központi szobában próbálgatják Doomsday új elme kontroll gépét, amit maga Clark talált fel, és szerelt össze azzal a céllal, hogy egyszerre semmisítse meg az Ellenállást, és így még hatékonyabban uralkodhat.

Eközben Gordon majd kiugrik a bőréből, mikor megjelenik mögötte Batman, nem messze a reflektortól. Egyikük sem sejti, hogy Joker egykori segédje, a pszichiáterből lett gonosztevő ott van a közelükben, noha most nem bajt keverni jött ide.
- Azt hittem már el sem fog jönni. - kezdett bele Jim. - Veszélyes idők járnak magára, de híreim vannak. Létezik egy titkos katonai egység, melyet egy hasonló vészhelyzet esetére szerveztek meg. Az emberek és a kormány mindig is félt attól, hogy a metahumánok nem mindig lesznek jók. Ha fel lennének szerelve a szükséges eszközökkel, akkor felvehetnék a Rezsim ellen a harcot, maguk pedig foglalkozhatnának a többivel. Ha jól sejtem, biztos tart otthon pár olyan zöld kavicsot. - fejezi be végül, és türelmesen vár a válaszára.
A barlang nyugodt. Mindenki várja mi fog történni, mikor ütnek rajta. A varázsló még csak nem is sejti, de egy nagy titok lappang a batbarlang mélyén. Valami, amiről csak maga a Denevér tud.

Tárgy: Re: Az istenek köztünk járnak Szomb. Dec. 14, 2013 10:48 am

Batman

A denevér könnyedén jutott el az épületig, ahonnan beizzították a reflektort. Még könnyebben került Gordon háta mögé, aki mint a régi időkben, meglepődik és nem próbál rájönni hogy csinálta ezt Batman.
~ Ez pont kapóra jön, egy metahumán egység, ami elterelné a figyelmet. De mégis milyen más fajta vészhelyzetre szervezték őket? Ha Jim arra gondol, hogy én adjak ezeknek fegyvert, akkor bolond. Ami az én kezemben védelmi eszköz, az máséba pusztító.~ gondolta magába Bruce, miután meg hallgatta a felügyelőt.
- Rám mindig veszélyes járnak Gordon, ezt maga is tudhatná. Valahogy nem vagyok meglepve hogy létezik egy ilyen egység, amit a kormány eltitkolt. De ne számítson arra, hogy én metahumánok kezébe fegyvert adok. Ha ilyesfajta helyzetekre hozták létre őket, akkor nincs szükségük semmire tőlem. Lehet hogy akad még pár kő valahol, de lehet hogy nem. - szólt Batman Jimhez, majd hirtelen a denevér érzékelői jelt adnak, hogy valaki van még a közelükben.
- Gordon, kit hívott meg még rajtam kívül erre a találkára?- szólt Bruce a felügyelőhöz, és mérges tekintettel várta a választ.

Tárgy: Re: Az istenek köztünk járnak Vas. Dec. 15, 2013 4:11 pm

The Flash
Forogtam és pörögtem akár egy felhúzott búgócsiga. Mivel nem ma kezdtem a szakmát nem okozott hatalmas problémát megoldani a gubancot amit pár suhanc okozott. Késve bár megjelenik fagyoska is aki hozzám csapódott. Sajnos én sem tudtam többet mint ő pusztán tettem amit jónak láttam.
-Siess mert lemaradsz a mókáról Hófehérke. Még a nagyfiú nem adott semmi parancsot,de biztosan elfoglalt. Addig meg üssük azt akit érünk.-
/Elnézést kérek csak nem tudtam mit írjak és a kicsúsztam az időből legközelebb odafigyelek erre./

Tárgy: Re: Az istenek köztünk járnak Csüt. Dec. 19, 2013 5:15 am

Gyűlölöm a várakozást, gyűlölöm a csöndet. immáron századszorra tehetem meg ugyanazt a rövid útvonalat a barlang egyik végéből a másikba, miközben csupán várakozom Bruce visszatértére. Az idegesség fojtogat belülről, ám ígértem várok itt, várok a többiekre, ám félek, ha tovább kell lennem, a barlang trófeái önálló életre fognak kelni. Alfred próbál nyugtatgatni, ám érzem nemsoká elpattan a feszültség keltette húr, nekiveselkedem s utána megyek. Már nem bírom ki sokáig...

Tárgy: Re: Az istenek köztünk járnak Vas. Jan. 05, 2014 12:42 pm

Killer Frost

Az erődbe érve már nem ér meglepetés. Faash és a többiek már nagyjából elintéztek mindenkit, csak néhány kisebb fickót intézek el én is majd vége. Tudom mi folyik a központi szobában. Kíváncsi vagyok rá.

-Hát kicsit bedőltünk ennek az átverésnek, mert az volt. Kíváncsi vagyok vajon mit lepleztek ezzel a kis színjátékkal?

Odafordulok a piros ruhámban lévő kollégámra, az izamitól feszűl a ruha rajta, ajaj most még jobban néz ki, így harc után.

- Flashy nem tudod hol van Wondermaca és Szuperfiú??

Nézek rá kérdően ragyogó szemekkel. ..

Vendég

Zatanna fel-le járkál a barlangban, ám nem tart sokáig a csend. Hatalmas robbanás rázza meg a barlangot, ám nem konkrétan ott történt, hanem inkább felette. A Wayne-kúria! A lift, ami felvinne az épületbe, lezuhan, és ripityára törik, Alfred épp csak nem szállt be, hogy felvigye a hátrahagyott edényeket. Hamarosan egy óriási lyuk keletkezik a barlang tetején, és két sziluettet lehet látni, mind ketten a levegőben lebegnek. Lejebb ereszkednek, és arcukon csalódottság látszódik. Mindkettő jól ismert szuper-bűnöző volt a maga idejében: Sinestro és Black Adam.

A rendőrség épületének tetején, még mielőtt Gordon válaszolhatna, Batman egy vészjelzést fog, ami a Bat-barlang és rejtekhelye megtámadását jelzi.

Közben a Magány Erődjében Flash és Killer Frost beszédbe elegyednek, de a világ leggyorsabb embere bár bent van a belső körben, mégsem tudja hol lehet a két említett személy.

Tárgy: Re: Az istenek köztünk járnak Szomb. Jan. 11, 2014 12:29 pm

The Flash
Könnyebb volt elintézni a behatolókat mint ahogyan azt vártam. Az ember ha azt gondolná valakik a nagyfiúra akarnak támadni jóval nagyobb erővel jönnek. Jégcsap is szépen megtette a magáét bár ő csak a maradékot takarította mivel utánam érkezett. Miután végeztünk Frost megpróbált szóba elegyedni velem. Nemrég még mondhatni halálos ellenségek voltunk most meg szövetségesek és kellemesen beszélgetünk. A kérdésére sajnos nem tudtam a választ hiába vagyok benne a legbelsőbb körben.
-Fogalmam sincs merre kószál az a gerle pár. De szerintem ők is le vannak foglalva. Khm. Azt hiszem ezeknek keresni kéne valami cellát vagy csinálni, hogy később kikérdezhessük őket.-
ezzel villámgyorsan elindultam, hogy az ájult és fagyott rossz fiúkat egy rakásra pakoljam míg kitaláljuk mi legyen velük. Miközben száguldozom azért mindenre figyelek és megkérdezem ő mit gondol.
-Neked mi a véleményed Frost?-

Tárgy: Re: Az istenek köztünk járnak Szer. Jan. 15, 2014 4:34 pm

Zatanna

Másodpercekre bennem marad minden levegő, s a félelem békjóit érzem magamon, ám nem szabad félni... Ilyen ellenség ellen különösen nem. Emlékszem Batman tanításaira erről a kettőről, emlékszem mit kell tennem...
Varázspálcám előkerül ingujjamból majd Alfredra irányítom mágiám
- Jnem! (Menj!)
Elteleportáltam a kapu mellé, nem fognak vele foglalkozni. Remélem.
- Lef! (fel!
Érzem mágiám hatását, ahogy szinte láthatatlan szárnyakat növesztek, s két ellenfelemmel egy szintre lebegek. Érzékelni a feszültséget a levegőben, főleg részemről, ám már nem félek, s ezt Sinestro is érzi látni sötét ábrázatáról. Nem sok esélyét látom győzelemnek, ám nem menekülhetek, Batman minden titka itt van alant, s én megvédem bármi áron.
Védelmezi pozíciót veszek fel, az univerzum egyik legnagyobb bűnözője s egy félisten lebeg előttem, s én egy egyszerű földi lány, ma megállítom őket...