DC Univerzumban játszódó FRPG


 
HomeCalendarGy.I.K.KeresésTaglistaCsoportokRegisztrációBelépés
A még tapasztalatlan játékosokat kérném, hogy mindenképpen olvassák el az Első lépések-ről szóló rövid leírást! Ha az informálódás után is még további kérdésed lenne, nyugodtan keresd fel bármelyik staff tagot. Szívesen útba igazítunk.
Latest topics
» Társalgó
Szer. Jún. 22, 2016 9:41 am by Lois Lane

» Diego Crown
Csüt. Júl. 02, 2015 10:54 pm by Diego Crown

» Rekviem
Szer. Júl. 01, 2015 8:09 pm by Madárijesztő

» A Robinson park
Vas. Jún. 21, 2015 5:50 pm by Andrew Ramirez

» Csokit vagy csalunk!
Vas. Jún. 21, 2015 4:52 pm by Andrew Ramirez

» Jess Kayle - A Sárkány Gyermeke
Kedd Jún. 16, 2015 11:15 pm by Jess Kayle

» Jess Kayle
Vas. Jún. 14, 2015 4:35 pm by Jess Kayle

» Amecchi Előtörténet
Kedd Jún. 09, 2015 6:24 am by Madárijesztő

» Orvosi igazolások
Kedd Jún. 02, 2015 9:13 pm by Ra's Al Ghul

» Smallville Állatkert
Szer. Május 20, 2015 11:13 pm by Cybergyík

Tükör
All Comics
Blateco
HálóZsák
NewGen
Genzo Comics
ComicVine (angol)
</span

Share | 
 

 Evans

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
Evans

avatar

Hozzászólások száma : 20
Join date : 2013. Jul. 17.
Age : 21
Tartózkodási hely : Metropolis

TémanyitásTárgy: Evans    Szomb. Júl. 20, 2013 12:23 am

Születési név: Slade Richardson
Egyéb név: Evans
Faj: Ember
Kaszt: Kiválasztott
Nem: Férfi
Születési hely, idő: Metropolis, 1992. november 20.
Kor: 22 év
Magasság: 175 cm
Súly: 63 kg
Hajszín: Barna
Bőrszín: Fehér
Vércsoport: AB+
Egészségi állapot: Egészséges
Család:
- Wade Richardson – apa, él
- Anne Richardson (korábban Anne Harper) – anya, él
- Mr. és Mrs Richardson – nagyszülők, élnek
- Frank Mose – nagyapa, él
Foglalkozás: Újságíró, diák, informátor, önjelölt kalandor
Oldal: Semleges
Hírnév: 0
Ellenségei: -
Szövetségesei: -
Törzshely: Saját lakása, Daily Planet

Jellem:
A komolytalan és az irreális közötti ámokfutás. Néhány súlyos kivételtől eltekintve képtelen bármit is komolyan venni, legyen szó egy cselekedetről, személyről, szituációról. Saját szemszögéből közelíti meg a problémákat és úgy is oldja meg azokat.

Szakképzettség:
Képzett újságíró, tanult író, bölcsész. A Távol-Keleten töltött idő alatt egy harcos rendnél kitanult egy ősi misztikus harcművészetet, aminek a mestere. Normál lőfegyvereket, egyszerű közelharci fegyvereket közepesen jól tud használni, a pisztolyokat és a kardokat tapasztaltan forgatja. Könnyen teremt kapcsolatokat és szerez információt.

Képességek:

Képességmásolás: Minden képességet képes lemásolni, legyen az bármilyen eredetű. Ennek feltétele, hogy konkrétan lássa a képesség használatát, vagy közvetlenül érezze annak hatását (telepátiát nehéz látni). 2 képességet képes tárolni, közepes időre, napokra, hetekre. A másolt képesség az eredetihez képest csak fele olyan erős. Fontos, hogy csak magát a képességet felejti el idővel, a használatára később is pontosan emlékszik.

Genommásolás: Különböző módon szervezetébe jutatott DNS minták egyes részleteit tudatosan képes magába építeni, használni. Ennek feltétele, hogy a minta bejusson a szervezetébe, például innia kell az áldozat véréből, de belélegzéssel, nyálkahártyán való felszívódással, intravénás úton, pólusokon keresztül is képes a másolásra. 2 meghatározó tulajdonságot tud lemásolni, hosszabb időre, egy hónapra.


Pénzügyek, tulajdonok, stb.

--------------------------------------------------------------------------------------
Pénz

Fizetés: 450$
Fizetésnapok:

2014:

január 3
január 17
január 31
február 14
február 28
március 14
március 28
április 11
április 25
május 9
május 23
június 6
június 20
július 4
július 18
augusztus 1
augusztus 15
augusztus 29
szeptember 12
szeptember 26
október 10
október 24
november 7
november 21
december 5
december 19

Esedékes: december 19
Összes: 16650$
Elköltött: 2300$
- 300$ katana 2x
- 2000$ Desert Eagle .50 2x

Fennmaradó: 14350$
--------------------------------------------------------------------------------------
Kredit

Összes: 9
+ 3 kredit alap
+ 2 kredit előtörténetre
+ 1 kredit húsvéti kvízre
+ 3 kredit Mikulás alkalmából

Elköltött: 5
- 3 kredit Kiválasztott kaszt
- 2 kredit Kiválasztott képességek fejlesztése (+1 tárhely)

Fennmaradó: 4
--------------------------------------------------------------------------------------
Tulajdonok, felszerelés, NJK, vásárolt dolgok, stb.


  • Metropolisi kis lakás, teljes felszereltséggel
  • Jó minőségű kard, katana, 2x

  • Desert Eagle .50, 2x


--------------------------------------------------------------------------------------


A hozzászólást Evans összesen 13 alkalommal szerkesztette, legutóbb Szomb. Dec. 06, 2014 10:55 am-kor.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Madárijesztő
Admin
Admin
avatar

Hozzászólások száma : 1325
Join date : 2011. Feb. 21.
Age : 26

TémanyitásTárgy: Re: Evans    Szomb. Júl. 20, 2013 12:25 am

Elfogadva. Mehetsz játszani!

_________________
"How many more bones will you crush? How many lives will you destroy in the pursuit of what you call justice? You are the product of everything you fear: violence, darkness, helplessness. All that remains is for you to watch, as I drag your beloved Gotham into oblivion."
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://dcuniversefrpg.hungarianforum.net
Evans

avatar

Hozzászólások száma : 20
Join date : 2013. Jul. 17.
Age : 21
Tartózkodási hely : Metropolis

TémanyitásTárgy: Re: Evans    Szomb. Júl. 20, 2013 12:53 am

Kiválasztott fordulatok, lekoppintott ötletekkel

Evans éppen a szobájában ült, a kis lakásban minden szét volt dobálva, pólók és alsógatyák hevertek a bútorokon, fent a forgó ventilátoron egy zokni, a nyitott ablak párkányán egy cipő várakozott, hogy leessen végre. Ő maga a TV előtt ült kényelmes bőrfotelében, kedvenc kis étterméből hozott csirke szárnyas pizzát majszolgatta, szépen apró falatonként. Igazából akkoriban fogyni akart, pont ezért csak pizzát evett, naponta egyet részletekbe elfogyasztott, de semmi mást, semmi finomságot, csokoládét, tortát vagy ehhez hasonlót. Még testmozgást is végezett előtte, ott hevertek a földön a kisebb súlyok, amikkel formában tartotta magát. Igaz, aznap is alig két óra alatt megunta, de ezen soha nem aggódott, mindig sikerült pont elég időt edzenie, nem fog soha elpuhulni, ha így folytatja, ezt ő is tudta. Kapcsolgatott a csatornák között, igényesen megválasztotta, hogy mit is akart nézni, nem ám minden unalmas hírt, meg gazdasági netán kegyetlen álomba ringató ismeretterjesztőt végiglesni. Ó nem, ő igazi keményvonalas, igényes néző, gyorsan talált is magának egy megfelelő rajzfilmet. Néhány percig figyelte a képernyőn megjelenő mutáns gyíkok és a velük harcoló katonák harcát Los Angeles közepén majd tekintete az íróasztalára vándorolt, néhány papír szétszórva, teleírva mindenfélével, egy nyitott laptop, ami még ment, de csak azért, mert szereti nézni a háttérképet reklámkor, akkor már nem dolgozott rajta. Már mindent megírt korábban, amit csak kellett, kis történet, nagy történet, cikket meg miegymást, csak le kellet adnia, sima ügy volt számára. Mikor elfogyott a pizza felállt és kilépett a konyhába, sajnos még csak nagyon kicsi lakásra tellett, a konyha és a nappali szinte együtt volt benne, de ez nem zavarta, legalább nem kellet sokat mennie a hűtőig. Nagy lendülettel kinyitotta a hűtőt, és már borult is bele, hogy kivegye a tejet, amivel leöblíteni akarta a pizzát mikor erős fogást érzett mind a két vállán. Két nagydarab, sötétzöld egyenruhás alak emelte fel és kezdte cipelni valami nagy világító vörös kapu felé. Teljes erejével húzta magát előre, minden harcművészeti tudományát bevette a cél érdekében, még egy titkos módszert is megpróbált, a lehető leggyorsabb reakció érdekében, hogy ezzel meglephesse a két idegent.  Kezével a tejes doboz felé nyúlt, már csak pár centi választotta el, már csak pár milliméter, de a fogás egyre erősebbé vált. Végül mégis elérte a kupakot, nagyot rántott azon majd hátra dobta az üveget. Még időben elkapta azt, így nem esett le és tört el, ezután pedig elnyelte őt a piros fény. Hirtelen elveszette az eszméletét, össze-vissza képek keveredtek előtte a sötétségben.
Lassan ébredt, fájt a feje, szédült, zsibbadt az egész teste, úgy érezte mintha most kelt volna fel egy hosszú több évezredes álomból. Sajnos itt nem voltak vicces alakok, akikkel barátkozhatott, csinos nénik, akik némi pénzért kedvesek vele, sem érdekesebbnél érdekesebb sztorik, amiket ő hallott, innen-onnan, ismerősnek ismerősétől, aki hallotta, hogy valaki látta, hogy egy idegen nézte, amit a szomszéd fia olvasott, ami arról szólt, hogy Batman ezt meg azt csinálta. Ezt nem adta meg neki az álom világa. Helyette csak a sötétség hideg ölelése, az emlékek hiánya és az elvesztett időérzék maradt. Körbe nézett, egy sötét teremben volt, körülötte a falak feketék és simák voltak, a padló fém, a plafonon sok kis fényforrás. Első, amire gondolt, hogy ki kell mennie, most azonnal, hogy szabad utat engedjen a benne lévő feszültségnek. De nem látott ajtót, csak egy nagy fém asztal és a szék, tényleg egy szék is volt, amin ült, viszont be vagy kijárat sehol. Eszébe jutott egy nagyon fontos dolog, a tej, még egyszer körbe nézett, de nem volt sehol, helyzetét felmérve rájött, hogy nem tud megszökni, se semmit tenni, hogy változtasson jelenlegi állapotán, ezért türelmesen üldögélt tovább. Ujjait kopogtatta kedvenc zenéjének ritmusára, szemét behunyva teljesen beleélte magát. Nem tudta mennyi idő telhetett el mikor hangos csipogást hallott, felnézett, nagy meglepetésére a vele szemben lévő szilárd fal folyékonnyá vált, lassan mozogva pedig egy folyosót alakított ki. Maszkos, gázálarcos alakok, kezükben mindenféle idegen fegyverrel, kéken világító tárak, furcsán vibráló célzok, holografikus radar, minden, amit eddig csak filmekben láthatott. Evans érdeklődve forgatta fejét, meglepődött arcot vágva nézett az egyik mellette elsuhanó őr után, miközben arra gondolt mi történne, ha most viccből jó nagyot csapna a páncélos hátsó felére. Megtette volna, de figyelmét valami más vonta el, a sok magas alak között egy kisebb is közeledett, végül mikor láthatóvá vált, Evans szája O betűt formálva összecsücsörödött, hatalmas szemekkel nézett maga elé, gondolatai pedig táncot jártak a halál és az imádat közötti szakadékon. Végül behunyta két szemét, vett egy nagy levegőt és lassan kifújta. Vele szemben leült egy igen érdekes nőszemély. Nagyon hidegen, nagyon komolyan nézett, mintha már az élet minden csapásán átesett volna, fiatal volt, mégis teljesen tapasztaltnak tűnt. Hosszú fehér haja volt, de nem kifakult ősz, ami mindenkit taszít, főleg Evanst, hanem fehér, mintha természetes lett volna, csak neki, csak ő miatta alkotta volna olyan tökéletesre maga Isten, vagy két gén amik véletlenül találkoztak. Egyik szeme mélykék volt, és csillogott benne valami, mintha egy nagymacska vadsága és természete lett volna benne, a másik szemén pedig egy szürke kötés, az pedig a másik felét, a halált szimbolizálhatta volna. De ami legjobban megragadta a fiatal férfit a rejtélyes idegenben, az a nő szépen feszülő egyenruhája és gyönyörű domborulatai voltak, amiket még egy pikkelyszerű páncélzat ki is emelt. Nagyon nehezen ugyan, de tudta tartani a szemkontaktust, holott belső énje tekintetét egyre lejjebb és lejjebb rángatta. A kínos helyzetnek végül a nő vetett véget.
- Üdvözlöm Mr. Richardson. Hogy én ki vagyok, az ne érdekelje, legyen elég annyi, hogy egy nagyon fontos személy. Mielőtt még feltenné értelmetlen kérdéseit gyorsan tisztázom a helyzetét. Önt azért raboltuk el, mert megfelelő adottságai vannak ahhoz, hogy a szolgálatunkba álljon.
Itt megállt, majd az egyik katona egy kis holografikus szerkezetet rakott le, amiből kék fény csapott ki, majd ábrák és képek jelentek meg a teremben, nagyon látványosan szemléltetve a továbbiakat.
- Nem a saját világában van, ez egy teljesen alternatív univerzum. Maga számára csak egy alternatív jövő. A Föld több részre szakadt, nincsenek már a maga által ismert kormányok, hatalmak, országok, több nagy birodalom és kihalt területek vannak már csak. A mi titkos szervezetünk, a Nite, egyfajta háttérben mozgó hatalom. A Nite-nak teljes lefedettsége van, információt gyűjt és ha kell beavatkozik, szépen lassan kiépítve hálózatait, aminek segítségével egyre erősebbé és erősebbé válhat.
Itt megint megállt a nő, enyhén félre húzta a száját, ugyanis nem kapott sok figyelmet attól, akihez beszélt. Evans ugyanis gondolataiban elmerülve csodálat a fel és eltűnő ábrákat, lelkesen olvasta a feliratokat, nézegette a megjelenő térképeket, fontosabb személyek arcképeit, egyáltalán nem zavartatta magát. Éppen az egyik kisebb szövegdoboz érdekességeit fedezte fel mikor hirtelen eltűnt a kép, erre ő csak meglepetten felhúzta jobb szemöldökét majd visszafordította tekintetét a titkos szervezet ügynöknőjére.
- Szóval –folytatta még hidegebben, mint eddig tette- a szervezetünk nemrég más világokban is több kapcsolatot szerzett. Pontosabban szerzett egy időre. Sajnos a különböző világok működését még az általunk elért fejlettséggel is nehéz megérteni. Minden világ, beleértve a sajátját is, sajátos idő-mechanizmussal rendelkezik, amit nem lehet megbontani. Ha valamit kiveszünk ebből a mechanizmusból, az önmagát korrigálja. Pontosítva, csak órákra vagyunk képesek tárgyakat vagy személyeket egy másik világban tartani. Ez pedig nem elég. Ennek a problémának a megoldására egy új módszert kellett találnunk. Itt jön ön a képbe.
Evans ezúttal már nagyon figyelmesen követte a fonalat, arca komolyra változott, néha biccentett egyet, kettőt, majd határozott tekintettel várta a folytatást.
- Az ön világát itt DC kódnéven ismerjük. Maga lesz a DC világban tartózkodó összekötőnk. Már nagyon rég figyeljük, követjük magát, tisztában vagyunk mindennel, amit valaha tett, előlünk nem tudja elrejteni igazi arcát. Úgy tűnik csak a maga fizikai, mentális állapota, és ami még fontosabb genomja teszi képessé arra, hogy felruházhassuk a feladatnak megfelelő erőkkel. Hosszas kutatás után sem találtunk senki mást maga helyett, így kénytelenek voltunk ezt a döntést hozni. Pedig a kényelmetlenségek elkerülése érdekében választottunk volna mást is. Nos? Világos voltam? Úgy gondolom felesleges lenne választás elé állítani, ha nem jött volna rá, itt nincs más lehetősége mint az együttműködés.
Ekkor a gyönyörű női ajkak kegyetlen gonosz mosolyra húzódtak, amelyből csak úgy sugárzott az önelégültség. Evans néhány másodpercig némán, beletörődve nézett maga elé, majd egy gyors mozdulatsorral lökött egyet az asztalon, felugrott és átcsúszott a másik oldalra, a vállánál átkarolta a nőt, másik kezével pedig végigintett a képzeletbeli horizont vonalon.
- Csak te és én, meg a megalomániás barátaid, eltűnünk a naplementében, mint a régi szép időkben. Remek! Benne vagyok.
Olyan hirtelen, váratlanul történt az egész, hogy senki se mozdult, csak meredten nézett a mosolygó férfira. A meglepettség szinte sokkolta őket, még soha senki nem tudott ilyen közel kerülni a Nite vezetőijének egyikéhez sem. Nem csak az elit őrség, a védelmi rendszerek, az elővigyázatosság miatt, hanem mert maguk a vezetők is képzett orvgyilkosok és kémek, akik szinte érinthetetlenek. De még ők sem voltak felkészülve hősünk hirtelen váltására, valamint ahhoz a mozdulatsorra, amivel az egész manővert kivitelezte. Néhány másodpercig senki nem mozdult, nem mert, Evans megijedt, mert senki nem reagált, a katonák még mindig szinte sokkos állapotban voltak, nem értettek mindez, hogy volt lehetséges, egyedül csak a teremben lévő egyetlen hölgy őrizte meg hidegvérét. Arca még ridegebbé vált, eddig is rideg volt, de most mintha még jobban azzá vált volna, lassan fordította a tekintetét az őt átkaroló férfire, aki ettől lassan távolabb húzódott. A halál angyala nem szólt semmit, de a gyilkos pillantása is elég volt ahhoz, hogy jobb belátásra bírja Sladet.
- De ugye… - kezdett bele lassan Evans – azért egy bátorító puszit kapok a beavatás előtt? Vagy… talán majd utána, ha sikerül a dolog. Esetleg kettőt, ha nagyon szépen kérem?

A laborban fehér ruhás orvosok sürögtek forogtak, a számítógépek, kivetítők, orvosi berendezések egész hada vette körbe őket. Egy üvegfal mögött volt egy nagyobb kamra, a kamrában pedig egy fém kapszula, amely mint egy koporsó állt ott vészjóslóan a kábelek és csövek kötegeiből kiemelkedve. A labor ajtaja kinyílt, megérkezett az alany, egész kíséretével. Eljött a nagy pillanat. Sladet az egyik ágyra fektették, néhány orvos diódákat kötött a testének egyes pontjaira, több helyen is közvetlenül a keringési rendszerére csatlakoztattak csöveket, amelyeken át szépen lassan kezdték a szervezetébe juttatni a kívánt mesterséges anyagokat. Sokan vették körbe, néhány doktor a reflexeit ellenőrizte, hárman az idegi kapcsolatait vizsgálták külsőleg, mások nyál és vérmintát vettek tőle, ketten a szemét ellenőrizték, egy specialista pedig az izomzatát valamint a motoros mozgását tanulmányozta. Evans szó nélkül tűrte mindezt, néha nagyokat kortyolt az üveg tejből, sikerült visszaszereznie. Az első fázissal gyorsan végeztek, hősünk megfelelő állapotban volt, következhetett a második fázis. Két sárga ruhába öltözött magas alak lépett hozzá, arcukat nem lehetett látni, egyfajta speciális vizort viseltek, melyből zöld és piros fények csaptak ki, gondosan félmeztelenre vetkőztették Sladet majd átnézték az alanyt, egy géppel fekete színű csíkokat tetováltak a bőrre és alá a húsba, sőt speciális sugárral még a csontokba is. A vonalak néhol elvékonyodtak, máshol elágaztak, de mindegyik egy kis körben végződött, ami megjelölte a megfelelő pontot a fúrófejek számára. Az utolsó vonal is a helyére került, ekkor a két alak sarkon fordult és eltűnt, helyettük érkezett két nővér, akik talpra segítették Evanst, ügyeltek a kábelekre, csövekre, amik a testéből jöttek ki, nehogy valami elcsússzon vagy kiessen. A tej már elfogyott ezért Slade kénytelen volt a vele szemben álló professzorra figyelni, aki lassan és érthetően kezdte magyarázni, hogy mi is fog történni pontosan.
- Uram, kérem figyeljen rám, hogy minél előbb ismertethessem a beavatkozás pontos okát, célját és menetét. Leszögezném, hogy eddig még soha nem végeztünk ilyen operációt, ezért felmerülhetnek komplikációk, végzetes tévedések, amelyek akár halálos mértékben is károsíthatják az alany szervezetét. Minden tőlünk telhetőt megteszünk, de nem ígérhetek semmit. – itt tartott egy kis szünetet- Ez egyfajta bonyolult sebészeti beavatkozás, ami során biotechnológiát alkalmazunk. A váz, ideg, keringési rendszert fogjuk újratervezni, átalakítani, szerencsére az adatok azt mutatják, hogy a szervezete képes lesz befogadni a változást. Ezután két előre elkészített, programozott szerves kiegészítőt, mesterséges szervet fogunk a testbe helyezni. Ezek terv szerint alkalmazkodva a gazdatesthez eggyé válnak vele, természetesen fenn áll a kilökődés veszélye, de ez ellen nem tehetünk semmit. Ha sikeresen beépültek az új szervek lassan bomlani kezdenek, hamarosan részenként a véráram által minden sejthez eljutnak, megváltoztatják azok felépítését, de a genetikai kódját nem, ez a legfontosabb. Szonikus hullámokkal fogjuk ezt gyorsítani, percek alatt megtörténik a teljes beépülés. Amennyiben a kísérlet sikerrel zárul az alany, ön, képes lesz bármilyen általa érzékelt, látott különleges képesség lemásolására. A sejtjei egyszerűen átalakítják magukat, stimulálva a kívánt hatást. Ezen felül a szervezetébe juttatott idegen DNS minták alapján lehetősége nyílik a begyűjtött genom egyes moduljainak tudatos csatlakoztatására. Vagyis más élőlények jellegzetességeit képes lesz magába olvasztani. A műtét sorozatot egy automatizált robot kamra fogja végezni, mivel nem lehetséges altatás a beavatkozások során, kénytelenek leszünk ébren tartani. Kis szerencsével néhány óra és végzünk. Készen áll?
Slade biccentett válaszként, majd lassan mozogva követte az előtte haladó orvosok csapatát. Nagyon vigyázott, hogy ne akadjon bele semmibe, vagy ütközzön neki a szorosan mellette haladó őröknek. Percek kellettek mire sikeresen eljutott a fekete fém szarkofágig. Tényleg olyan volt, mintha egy ősi egyiptomi sír bizarr hihetetlenül fejlett kiadását látná. Kis robot karok, pengében végződő szikék, fúrók, egymásra csúszó lemezek várták. Nem torpant meg egy pillanatra sem, a segédek segítettek neki megfordulni és megfelelő pózban bedőlni a kapszulába. Még mielőtt teljesen bezárult volna a szarkofág hősünk két hüvelykujját felmutatva egy hatalmas vigyorral jelezte, hogy minden rendben.
- Jobb mint a vidámparkban! – kiáltott Evans a hátrálni kezdett tudósok csoportjának, nem figyelt oda annál a résznél, amikor azt ecsetelték, hogy ez milyen veszélyes, fájdalmas, azt hitte, hogy csak kis kellemetlenségnek fog hatni az egész. Meglepetésére egy maszk csatolódott az arcára, fúrók hatoltak a testébe a megjelölt pontokon, pengék kezdték szétvágni, élve. Kegyetlenül fájdalmas, hosszas folyamat vette kezdetét. Órák teltek el, de végezetül, a kísérlet sikerrel járt.

Mikor hősünk ismét magához tért, romok között, egy csatamezőn állt, körülötte egy tucat alak harcolt éppen a ledőlt házak és a törmelék között. Furcsállta az egészet, kételkedve tekintett körbe, végignézett saját magán, nem a normál szerelésében volt, valamilyen katonai ruha volt rajta, hasonló, mint amit az ittenieken látott. Fegyver nem volt nála, se semmi, amit annak használhatott volna. Nem törődött az előtte kibontakozó harccal megvonta vállát, megfordult és elsétált, legalábbis el akart sétálni, de nem tudott egy bizonyos pontnál tovább haladni. Reakcióként csettintett egyet nyelvével, majd kicsit fordult és arra ment tovább, ekkor hallotta meg a hangot a fejében.
- Slade, álljon meg. Ez egy szimulációs gyakorlat, amiben teszteljük új képességeit. Sétáljon be a harctér közepére és próbálja meg lemásolni az általa látott dolgokat.
Tudomásul vette a parancsot, futva indult meg, hamarosan be is érte a többieket. Egy maréknyi harcos várt rá. Lassan körbeállták, egyiknél se volt fegyver, csak saját erejüket használták. Egy fiatal nő lebegett a föld fölött, mellette egy fiatal férfi szeme vörösen izzott és szikrázott, mögöttük pedig lángok öleltek körbe egy alakot. Több ilyen csoport is volt, mindegyiket alaposan megnézte, látványos képességek voltak, mindegyiket könnyű volt megfejteni. Hosszasan koncentrált, próbálta lemásolni, amit látott, de nem tudta, hiába koncentrált egyre jobban, erőltette, tudatosan erőszakolta magára az érzést, nem sikerült semmit elérnie. Hosszú percek teltek el sikertelen próbálkozással. Semmi nem történt. Akárhogy is próbálta hősünk, képtelen volt utánozni a látottakat.
A monitorozóban öt árnyakba burkolózott alak figyelte csalódottan az eseményeket. A Nite legnagyobb rangban lévő vezetői álltak és nézték Evans próbálkozásait, minden egyes alkalommal egyre ingerültebbek lettek, ahogy hallgatták a férfi idióta megnyilvánulásait, amit minden alkalommal hozzá fűzött valamihez. Az egyik nem bírta tovább, előlépett, hatalmasat csapott a képernyőre.
- Tényleg? Ő? Hét milliárd ember közül, pont ő volt az egyetlen, aki megfelelt a célra? Nincs más? Ezt nem hiszem el. Ez egy ön és közveszélyes őrült! Értelmetlen az egész.
Senki nem reagált erre a kirohanásra, csak halk suttogást lehetett hallani a sötétből, egészen addig, amíg a fehér hajú, fiatal nő elő nem lépett az árnyak takarásából. Ez olyan hatással volt a környezetre, mintha egy pillanat alatt megfagyott volna minden, a suttogás abbamaradt, a forróvérű vezér nyugalmat erőltetett a vonásaira. Ebben a kiélezett pillanatban az egyik gép bejelzett.
Slade ahogy még utoljára csalódottan próbálkozott, megcsillant előtte nem a remény, hanem a felfedezés szikrája. Az egyik meta keze jeges karmokban végződött, és ahogy hozzáért az egyik betongerendához, az is jéggé vált. Evans hatalmasat csettintett mind két kezével, majd ujjaiból pisztolyt formálva mutatott a másik férfira még rá is kacsintott a mosoly mellé.
- Ez tetszik. Ilyen nekem is kell!
Pillanatok alatt a jobb keze jégbe borult, vigyorogva nézte egy darabig aztán megindult a férfi felé, akinek ellopta az erejét. Nagy lendülettel megragadta fagyos markával a másikét, megszorította, barátságosan még meg is vállalta, hogy teljes legyen a testvéries köszöntés, majd a másik kezét is fagyossá változtatva és megveregette a másik hátát. Ordítás, halálsikoly hallatszott, ahogy Slade keze alatt jéggé vált aztán darabokra tört az alak. A többi harcos hátrálni kezdett, Evans szembe fordult velük majd felvette az egyik alapállását.
- Ez tetszik. Gyertek csak. – kezével még intett is, hogy támadjanak. Így is tettek, többen neki estek, egy tűzmanipuláló jött először, közvetlenül utána egy nagymacska vonásaival rendelkező futott. Mikor elég közel értek Evans hirtelen átváltozott két hatalmas lángcsóvává, előre száguldott, át a másik láng alakban lévőn és áthaladt az állatias mutánson is, belülről felgyújtva azt. Közvetlenül leérkezés után visszaváltozott emberi alakba, felugrott és elkapta a levegőben felé repülő páncélost, frissen növesztett karmaival egy az egybe letépte annak arcát. Miközben tűzfelhőként áthaladt előző áldozatán begyűjtötte annak génállományát, ebből lettek karmai. Amint a levegőben zuhant vörös sugarak csaptak el mellette, két ugyan olyan férfi állt alatta, ikrek lehettek, mert annyira hasonlítottak. Az egyik a szeméből a másik pedig a tenyeréből lőtt lézereket. Evans alázuhant és eltűnt a törmelék között. A páros lassan kezdte átvizsgálni a területet, hogy megbizonyosodjanak róla, elintézték az ámokfutót. Hirtelen két vörös sugár csapott ki az összeroskadt emeletes házból, szempillantás alatt végezve a harcosokkal.
A megfigyelőben is pont akkora volt a meglepetés, mint a harctéren. Azok nem holmi innen-onnan toborzott genetikailag módosult személyek, metahumánok voltak ott lent, hanem a Nite egyik különlegesen képzett osztaga, erre pillanatok alatt esnek el. Az egyik vezér már nyúlt volna, hogy leállítsa az egész szimulációt, de ekkor valaki más megragadta a kezét. Hősünk őrangyala volt az.
Slade felmászott a romok tetejére, ujjaiból pisztolyt formált majd sorban kezdte lelövöldözni a környéken lévpket, még külön „Pu, pu pu” hanghatásokat is adott minden lövés mellé. Valamikor kisebb trükköket is belevitt, körbe lőtte az ellenfelét, táncoltatta kicsit a porban, vagy csak a végtagjait lőtte el, had szenvedjen a szerencsétlen. Igaz az ő lézere közel sem volt olyan erős, mint amivel az előbb rá támadták, de ez nem zavarta. Egészen jól szórakozott, szépen egymás után kapta le az ellenfeleit. Hidegvérrel gyilkolt. Mikor már mindenki menekült előle, a szimuláció leállt, a romok eltűntek, egy nagy üres szürke kör alakú teremben találta magát, körülötte csak a hullák hevertek, más senki nem volt ott, időben elfutottak. Fény villant, egy teleportálással érkezett elé a félszemű gyönyörűség, aki igen határozottan kezdett felé sétálni. Evans felemelte mindkét kezét, majd lassan hátrálni kezdett.
- Esküszöm nem akartam, én csak teljesítettem a parancsot. Egyébként nagyon vicces volt, nem hittem, hogy ez ilyen jó szórakozás. Ugye attól még…
Félbe szakadt, a beígért csókot meg is kapta, különösen hidegnek tűnt, de ez még kívánatosabbá tette az egészet. Eltelt egy kis idő mire felfogta, hogy ő most tényleg azt csinálja és azzal akivel, teljesen hatalmába kerítette az érzés. Nem hitte volna, hogy ez sikerül, csodálkozott rajta, milyen szerencsés. Aztán már csak azt vette észre, hogy a szürke csarnok lassan egy kényelmes hálóvá alakult.

Korán reggel az első fénysugarak pont Evans arcába csaptak, ennek hatására kipattantak szemei, lassan feltápászkodott. Ásítás és nyújtózkodás után a levegőben lévő jobb karját, hanyagul leejtette, arra számítva, hogy egy formás fenékre érkezik, ehelyett csak egy párnát sikerült eltalálnia tenyerével. Meglepett arccal arra fordult, nem volt mellette senki, de a szoba se hasonlított az emlékeiben lévőre. Aztán belé hasított a felismerés, ahogy a saját posztereire nézett és eszébe jutott az időmechanizmusokról szóló elmélet.
- Ááá, még olyan szívesen megtáncoltattam volna. De ha nem, hát nem!

Képességek:

Képességmásolás. Minden képességet képes lemásolni, legyen az bármilyen eredetű. Ennek feltétele, hogy konkrétan lássa a képesség használatát, vagy közvetlenül érezze annak hatását (telepátiát nehéz látni). 1 képességet képes tárolni, közepes időre, napokra, hetekre. A másolt képesség az eredetihez képest csak fele olyan erős. Fontos, hogy csak magát a képességet felejti el idővel, a használatára később is pontosan emlékszik.

Genommásolás. Különböző módon szervezetébe jutatott DNS minták egyes részleteit tudatosan képes magába építeni, használni. Ennek feltétele, hogy a minta bejusson a szervezetébe, például innia kell az áldozat véréből, de belélegzéssel, nyálkahártyán való felszívódással, intravénás úton, pólusokon keresztül is képes a másolásra. 1 meghatározó tulajdonságot tud lemásolni, hosszabb időre, egy hónapra.


Ráadás. Előtörténet borító:
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sponsored content




TémanyitásTárgy: Re: Evans    

Vissza az elejére Go down
 
Evans
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal
 Similar topics
-
» Hayden G. Evans
» Trish Lilith Evans - Boszorkány
» Mr. & Mrs. Evans
» Miss Evans /egy családtag/

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
DC Univerzumban játszódó FRPG :: Adattár :: Előtörténetek és Adatlapok :: Adatlap, bővítések-
Ugrás: