Wayne Torony

A környező házakra könnyedén feljutsz. Van elég tűzlépcső, és létra, hogy lapos tetőre juss. Innen már könnyedén haladsz. Képességeidnek hála, egyikről a másikra ugrálsz, míg a legközelebb nem tudsz kerülni a Wayne Toronyhoz. Itt jönnek a galibák. Az építész csak veled akarhatott kibabrálni, mert egyik oldalról széles út, a többi oldalról pedig fásított járdák veszik körül. Bármennyire is megközelíted az emberi maximumot több mint 100 métert nem tudsz ugrani. Ez még csak az egyik probléma sajnos. A torony a város felhőkarcolói közül is kiemelkedik, nem szólván a környező lakó, és irodaépületekről. Így semmi esélyed rá, hogy a tetejére juss, legalábbis simán ugorva.
A ténykedésedet nem vette észre még senki, vagy legalábbis nem látod. Annyi biztos hogy a járőröző léghajókat könnyedén ki tudod kerülni, a fénypászmáikon kívül nem nagyon látnak úgyse semmit. Azt meg egy óvodás is kikerüli, ha nem keresnek pontosan.

Gyakorlatodnak köszönhetően, és talán szemeid is közre játszanak benne, hogy meglátod a két biztonsági őrt, akik körbe körbe járnak az épületkörül. Néha megállnak, és bemennek az épületbe, majd körülbelül tíz perc múlva újra kijönnek,és elkezdik végtelennek tűnő köreiket.
Az épület négy sarkában egy-egy jobbra-balra mozgó kamera foglal helyet, amik soha nem állnak meg. Igaz párhuzamosan mozognak, csak hogy mindent belássanak.
A főbejárathoz egy hatalmas parkszerű dolog vezet, amit szépen nyírt sorfák szegélyeznek. De van parkoló is. Egyik része a vendégeké, az az épület mögött foglal helyet, az itt dolgozóké pedig az épület alatt helyezkedik el, és egy sorompó választ el tőle. Na meg a vigyázó szemek. Ha bejutsz, akkor már csak felfele vezethet az irány.

Egy igazi árnyékként mozogsz. A város macskanői is megirigyelnének, ha látnának téged. Kivárod a megfelelő időpontot, és mivel a fák nem elég nagyok hogy elbírjanak téged, törzstől törzsig lopakodsz. A biztonsági őrök semmit nem vesznek észre, éppen egymással trécselnek, és próbálják a munka unalmas óráit eltölteni egy kis viccelődéssel.
A kamerákkal már több gondod van. A lassú mozgásuk miatt túl sok időt kell eltöltened egy-egy fa mögött, és a percek vészesen fogynak. Közben azért sikerül összeszedned a kavicsokat, és kezedben morzsolgatod őket várakozással töltött percekben. Már csak kettőt kellene áthidalnod, mikor kijönnek az őrök. Lassú ütemes léptekkel haladnak. Látszik rajtuk, hogy utálják a dolgot, de megteszik a kevéske pénzért. Az őrök még nem vettek észre, az épület feléd eső oldalán lévő őr egy kicsit őszes halántékú, pocakos férfi. Talán nyugdíjas rendőr, és nyugdíj kiegészítésként végzi a munkát. Még vagy ötven méterre vagy tőle, és a lomb árnyékából figyelsz. Nem vesz észre, legalábbis eddig.

Rohansz mintha csak repülnél, és éppen hogy csak az utolsó pillanatban sikerül visszakerülnöd a fa árnyékos részére. Nem sokon múlott, hogy a közeledő őr észrevegyen. A parkolóba jutás nem nehéz, csak távolodnod kell az épülettől, és egy szép kör megtétele után máris a felfestett részhez jutsz. A vendégparkolót egy alacsony korlát határolja, amin még egy törpe is át tudna lépni. Ez nem is lehet probléma, az már inkább hogy az egész parkoló szépen ki van világítva. Mivel az egész placc egy kicsit alacsonyabban van, mint maga a főépület, így a járőröző biztonsági őrök ha lepillantanak láthatják szinte az egészet.
A parkoló bejárata egy egyszerű sorompóval van elzárva, amit egy bódéhoz kapcsoltak. Benne pedig egy újabb őr strázsál. Most mintha csak olvasna, de mégis veszélyes lehet rád nézve, ha már ideállították. A parkoló másik oldalán az épület alatt pedig vezet egy lejáró, ami a dolgozói parkolóba vezet. Sajnos odáig hosszú az út, és csak alig pár kocsi álldogál még mindig ott.

A kavicsos trükk akár egy biztonságos colt. Szinte mindig működik, mint ahogy most is. A biztonsági őr az elsőre még nem figyel fel, de a másodikat meghallja. A harmadikra pedig egyenesen kirobban a bódéjából, és össze vissza forgatja a zseblámpáját.
Éppen hogy csak elkerül kétszer is a fénysugár. Nem lát meg, csak bőszen halad a sötétben, pásztázva útját. Képzésednek köszönhetően lopakodsz mögötte, és mire észreveszi, hogy létezel már számára késő. A karod a nyaka köré fonódik, és egy erőteljes rántással eszméletlenségre kárhoztatod. Már csak egy rántás kell, hogy végleg kihunyjon élete utolsó szikrája is.
Gyakorlott kezekkel kutatod át, és könnyedén megtalálod az átlagosan unalmas emberek mindennapi kellékeit. Egy csomag rágót, egy saját papírjába visszacsomagol használt rágót, egy kulcscsomót, és mágneskártyát, amire a cég neve van írva, viperát, sokkoló fegyvert, zseblámpát. Ott vagytok a fűben nem messze a bejárattól, ide nem látni a főépülettől, így most még biztonságban vagy. Legalábbis egy ideig.

Az ötlet talán életrevalóbb, mint hogy felhívd magadra, és áldozatodra azzal a figyelmet, hogy eloltasz minden fényt körülötted. Így azt a kevéske tereptárgyat kihasználva, még mielőtt újra elkezdenék a járőrözést eléred a parkolóba vivő rámpát. Az oldalsó falnál éppen, hogy csak el tudsz rejtőzni, így már az újra köröket rovó őrök nem látnak meg.
A parkoló nagyobb és sötétebb, mint fentről tűnhetett. Na meg jobban védett. Egyetlen kocsi sincs lent, úgy látszik a kinti kocsik voltak az őröké. Itt már csak az irodákban dolgozóké van.
A sok kamera van (számmal jelölt), és mozognak úgyhogy az egész teret szinte belátják. Járműveknek van még lefelé több emeletnyi parkoló, legalábbis az épület méretéből gondolva. Mint minden parkolóban középen helyezték el a liftaknát, és a lépcsőházat. Ami körül legnagyobb sajnálatodra sűrűn raktak kamerákat.

A lejáróhoz könnyedén eljutsz, és a távolság is elég ahhoz, hogy el tudd találni következő célpontodat. A lövés sikerül neked, és a következő kamera válik használhatatlanná. A pillanat is megadatik, hogy elindulj a lépcsőház felé. Rohantadban meglátod a kulcskártya leolvasót, amihez még van elég időd. Végighúzhatod rajta a kártyát, ami miatt az ajtó felett lévő kis piros lámpa zöldre vált, és hallhatod a zár kattanását. A kilincs lenyomásával kinyithatod az ajtót, és már bent is lehetsz.
Ha a kártya leolvasó miatt fordulsz vissza, akkor még bőven van elég időd, hogy visszatérj a búvóhelyedre. Ekkor még a szemben lévő kamera sem lát meg téged, és más sem mozdul. A fegyvereden láthatod, hogy a töltöttséget jelző csík a harmadára esett, talán már csak egy teljes erejű sokkolásra van energiád.

A kis túra hosszú lépcsőzésbe csap át. Senki nem zavar meg, és egyetlen kamera sem található a lépcsőházban. Egyszázhetes emelet. Még téged is ki tud fárasztani, már csak az a kérdés, hogyan is fogsz innen kijutni gyorsan ha rád találnak. Ez még nem következik be, de ami késik nem múlik, főleg ha hullákat, és deaktivált kamerákat hagysz magad mögött.
Végül kicsit szuszogva a több, mint fél órás szinte teljes sötétben való baktatástól, de megérkezel a kívánt szintre. Menet közben hallod a falon keresztül elsuhanó lifteket. Úgy látszik még járják az épületet az idegenek. Ilyen idő tájban nem sok értelmes alkalmazott lehet itt. Kivéve természetesen a biztonsági őröket, meg talán pár takarítót, akik lasan végzik am unkájukat. Előtted az ajtó, ami mögött az áhított célod van. Már csak arra kell rájönnöd, mi is van ott. Rajtad áll a következő lépés.

Az ajtó előtted magasodik, nem hallasz mögötte semmit. Talán senki sincs az emeleten rajtad kívül. Az első kopogtatásra nem jön válasz. Eltelik egy perc, majd még öt de semmi. A második kopogtatás hasonló eredményt hoz. Tíz percig vársz valami emberi jelenlétre, de semmi. Amikor kinyitod az ajtót, mögötte félhomályt látsz. A folyosók és hatalmas irodák ajtajai sorakoznak előtted. Mozgásnak semmi jele.