Városháza

A további utazás semmilyen más váratlan esemény nem szakítja meg. Csak az átlagos Gotham City-i közlekedés, ami egy épeszű embert is pillanatok alatt az elmegyógyintézetbe juttatna. hála istennek te nem vagy átlagos, sőt ember sem. Így csak eljutsz valahogy a házadhoz, a házadhoz, mely oly impozáns, hogy még a maffia család tagjai csak nyáladzanak a láttán. Több mint száz négyzetméter, és több szoba van benne, mint amit ténylegesen használni tudnál. Ami a legjobb benne, egyedül a tiéd és csakis a tiéd.

Az emlékezeted bármennyire is messzire kell visszanyúlnod meghozza a várt információt. A régi idéző rituálé, amihez (akkor ahogy akarod) gyereki lelkek kiontott vére kell felidéződik elmédben. Nem egy egyszerű dolog, és már nagyon rég csináltad, de ez olyan mint a biciklizés, csak újra bele kell jönni. A mostani papírmunkával telt életed, amúgy sem engedte eddig aqz ilyen dolgokat. Már csak azt kell kitalálnod hogyan is kezd neki.

Azonnal gyógyszeres szekrénykédet keresed. A fürdőszoba felé veszed az irányt, és arannyal brokádozott tükörhöz lépsz. Kinyitod és ott van egész orvosságos készleted. Van itt minden, amit alkohollal nem szabad keverni. Legalábbis az orvosok szerint, de mit tudják ők, te már többet megéltél, mint amennyit ők együttvéve. A keresett gyógyszerek ott vannak, ahol hagytad utolsó használat után. Már csak ki kell venned belőle a kívánt adagot, és emiatt sem kell már tövig rágnod a körmöd.

A terv kész, igaz ez csak elmélet, de majd kiderül mennyire is lehet gyakorlatba áthelyezni. A házból kilépve, bezársz magad mögött, és volán mögé ülsz. Eddig minden jól megy, az óvoda kiválasztása nem olyan egyszerű, de az állami kerületi óvodánál döntesz. Nincs is túl messze, de annyira közel sem, hogy valami baj lenne belőle. Nemsokára meglátod az állami intézményekre oly jellemző kockaépületet. Semmi stílusérzéke nincs annak, aki ezt tervezte. Leparkolsz, és máris a bejáratnál vagy. A kertben most egyetlen egy gyerek sem játszi, és bentről is csak halk zsivajt hallasz. Az órádra pillantva láthatod, hogy még délelőtt van.

Az idő lassan telik, főleg ha arra vár az ember, hogy teljen minél gyorsabban. A percek lassan peregnek, minél többet nézed az órádat annál lassabban. Az járókelők néha rád néznek, mit is kereshet egy ilyen jól öltözött fiatal nő az egyik óvoda előtt, de végül csak vállvonogatva odébb állnak. Ez itt Gotham City sok furcsaság megtörténik. Végre háromnegyed tizenkettő lesz, és elindulhatsz szörnyű tervedet véghezvinni.

A főbejárathoz érkezel. Előtted hosszú folyosó terül el, két oldalt ajtók. A folyosó végén egy csigalépcső foglal helyet, felfelé és lefelé is vezet. A folyosó tömve van gyerekrajzokkal, és a gyerekek által készített dísztárgyakkal. Mindegyik szépen ki van helyezve kis asztalkákra, falra, és vitrinekbe, mintha csak értékesek lennének a gyurmából, és zsírkrétából készült "művek". Ezen kívül egyetlen egy emberi személyt se látsz sehol a folyosón. A zsivajból ítélve mindenki a csoportjával van, és még javában játszik, vagy tanul, vagy mit is szoktak a lurkók csinálni ilyenkor.

Kopogó cipőidet gyorsan szeded, és a lépcsőt minden gond nélkül eléred. Felfelé tartasz, ahol reményeid szerint a konyha található. Meg sem kottyan ez a kis lépcsőzés, még ha a korod több, mint az épületben lévőké együttvéve.
A szemed elé táruló látvány nem az, amit vártál. Se konyha, se étel, se semmi, ami egy kicsit is arra emlékeztetne, hogy a közelben van ilyen. Az első emeleten is csak egy folyosó van. A folyosó két oldalán négy-négy ajtót figyelsz meg. Innen már nem hallasz se zsivajt, de még mozgást sem látsz sehol. A folyosó teljesen ugyanúgy van "berendezve", mint az alsó. Csak a gyermeki "művek" változtak.

Az ajtókon kicsiny ablakok vannak. Mikor egyenként benézel rajtuk, láthatod hogy egy-egy óvodás csoportnak a termei. Amikor benyitsz, hogy jobban megbizonyosodj, feltűnik hogy tényleg azok. A termek teljesen üresek, legalábbis ha a töménytelen sok játékot, és az aprócska bútorokat nem számítjuk. Akik innen elmenetek nem nagyon törődhettek a rendrakással. A következő három teremben is ugyanez a kép fogad. Igaz a "szemét" mennyisége más és más mértékű.

Újra lépcsőzés, a kis kalandod jobb mint egy erobik. Ennyi mozgásért mások száz dollárokat fizetnek a magánedzőknek. Lent vagy a földszinten, és a látvány egy cseppet sem változott, annyit leszámítva, hogy neked bal oldali egyik ajtó kinyílik. Rajta egy meglepően dajkanéninek kinéző meglehetősen testes asszony lép ki. Még háttal van neked, de nem sok idő kell már hogy megpillantson.

A nő meglepődik a látottadra, látszólag nem tud hova tenni. Egy ilyen jól öltözött nő, mit kereshet egy ilyen egyszerű kis óvodában. Végül inkább mégis a magabiztosságod győzi meg arról, hogy te tudod miért is vagy itt. Ezért megilletődve, de válaszol.
- Öhm, itt bent... - Mutat az ajtóra ahonnan kijött. - Csak bemegy és jobbra. El sem tévesztheti, ahonnan a gőz és a jó illatok jönnek. - Mosolyog a magában az általa kitalált viccen. Igaz ő is tudja, hogy nem nagy, de hát egy dajkanénitől ez is elég. Aki egész nap csak kicsi gyerekekkel beszél, nem mindig tud a felnőttekhez is szólni.

Belépsz az ajtón, ahol meglepetésedre nem a konyha található hanem az ebédlő. Több száz apró szempár szegeződik neked. Az összes ételre váró gyerek feje feléd fordul, és csak bámulják a gyönyörű nőt, aki betoppant az életükbe. A ruhád kirívó talán ilyen első benyomás keltésére. A gyerekek azonnal elkezdenek sugdolózni hercegnőről, aki belépett az életükbe.
A dajkanéni útmutatása megfelelő volt. A konyha tényleg a jelzett irányban található, csak annyit nem mondott el, hogy az ebédlő felől lehet megközelíteni. A konyhás nénik is felfigyeltek rád, de mivel van most jobb dolguk is, így nem próbálnak nagyon foglalkozni veled. A konyhába való jutásod csak egy ajtó akadályozza, amire "Csak itt dolgozók léphetnek be." felirat ékeskedik. Igaz ahhoz, hogy eljuss odáig, még át kell menned a töménytelen mennyiségű gyerek méretű asztal között.

Utat vágsz magadnak a maszatos gyerekseregen, akik csak még ámulatba ejtetten néznek rád. A gyönyörűséges királylány, aki gorombáskodva végigmegy az asztalaik között. Csak néznek és minden porcikád zsibong, a rád szegeződő tekintetektől. Végül csak sikerül minden foltot elkerülnöd, ami elcsúfítaná a ruhádat. Ott állsz a konyha ajtaja előtt, ami már a konyhás nénik figyelmét is felkelti, de még mindig csak nézni tudnak, és tenni semmit. Több mint száz adagnyi ebédet kell kikészíteniük alig tíz perc alatt. Az ajtó és a felirat előtted magasodik, már csak a döntéseden múlik mi lesz.

A fiolát természetesen el tudod dugni. Hát aki egy szekrénnyi dolgot egy apró retikülbe elrejt, az egy aprócska fiolával is megoldja. Az ajtón belül már vár az egyik konyhán nő, és meglepődve nézegeti a gyönyörű ruhakölteményedet. A kérdésed hallatán csak újabb kérdést tud kinyögni a nő.
- Folyadékot? Hát csapvizet adunk a gyerekeknek, jó az nekik. Amúgy ki is tetszik maga lenni. - Mikor ellenőrnek mutatod be magad, nem is kicsit lepődik meg. - Ilyen ruhában? Van valami igazolványa, vagy papírja, amivel igazolhatja magát? - Teszi fel a kérdést.