Gotham Központi Kórház

Újabb melóval töltött nap, már megint egy huszonnégy órás műszak. Az utolsó riasztás nem volt egy leányálom. Már egyszer zuhanyoztál, de még mindig érzed a hajléktalan bűzét magadon. Szerencsére neked még mindig jobb, szegény Karl a mentőt takarítja utána. Hála istennek neked ilyen feladatod nincs, de a véna találása se volt túlságosan könnyű. Balszerencsétekre az ápolótok meg is betegedett, vagy csak megint kiütötte magát, így a kórházból hoznak valami zöldfülűt. Neked kicsit kellemetlen a kinézeted miatt, de arról már úgyis tud az összes dolgozó.
A rác pont annyira pedáns, mint amennyire mondták. Szőke haja, ruhája, és mindene pont tökéletesre van vasalva, fésülve, keményítve. Mintha csak most jött volna ki egy szalonból. Pedig ápolói ruhában meglepő az ilyen megjelenés. Gyors bemutatkozás után, rájöttök hogy Luka-nak hívják, és annyira nem is idegesítő. A legmeglepőbb talán a sármja, senki nem gondolná az első benyomás után, de pár szó utána azonnal megbarátkozik vele az ember.
- Örülök, hogy itt lehetek. Ez lesz az első alkalom, hogy mentőszolgálaton vagyok. Remélem nem okozok semmi galibát. - Meg sem lepődik, vagy legalábbis nagyon jól titkolja, hogy bármilyen előítélettel is viseltetne a nem megszokott kinézeted miatt. Ami a legfurcsább úgy beszéltek egymással, mintha csak ezer éve ismernétek egymást.

Csak mosolyog rád, és rád veti igéző gesztenyebarna szemeit. Úgy néz ki az igazi nőt látja benned, nem a szőrös, farkas oroszlányt.
- Kösz szépen. A dicséretet is, meg a fogadtatást. - Mondja neked, majd Karl-hoz is odamegy. Beszélnek egy pár szót csak úgy férfiasan, majd látványosan rólad kezdenek el beszélni, de semmi sértőt. Csak hogy milyen veled dolgozni, és mennyire vagy házsártos doki. Végül visszasétálnak hozzád, és tovább folytatják a beszélgetést, csak téged is bevonva.
- Eddig nem volt túl jó műszakunk, de talán jobb lesz nemsokára. - Mondja Karl, az igazságnak megfelelően.
- Rossz lehet, hátha hozok egy kis szerencsét a munkátokba. - Válaszolja eddig töretlen jó kedvel Luka.

Luka éppen valami válaszon gondolkodik, mikor megszólal a rádiótok. A diszpécser újabb hívása szakítja meg bimbózó kapcsolatotokat. Karl azonnal a vezetőülésbe pattan és át is veszi a feladatotokat. Pár szó elhangzása után, hátraszól nektek.
- Na haladjunk, Régi Gothamban van egy kis dolgunk. Valami lövöldözés volt az egyik üzletben. - Luka hirtelen ledermed, és azt sem tudja mit kellene csinálnia. Csak áll ott előtted, és várja a csodát. Hátha történik valami, amivel megoldódnak a világ gondjai. Karl már indítja a motort, és várja hogy beszálljatok. A sziréna már indul is, és szörnyű fülsértő hangja, messzi elhallatszik.

Irányítás alatt már tényleg működik Luka. A szavaid, vagy inkább parancsaid hallatán, egyből elkezd működni a teste is. Bepattan a mentő hátuljába, te pedig az anyósülésbe. Az ajtók hangos csapódása jelzi, mindenki kész van, így mehettek a sérültekhez. Tövig nyomja Karl a gázpedált, és a kocsi megindul.
Hátul Luka teljesíti a feladatait, miközben száguldoztok az utakon. Kocsikat kerülgettek, és járókelők előtt suhantok el. Manapság nem a legjobb dolog mentőautót vezetni, a sok állat sofőr nem akar titeket elengedni, így nem csoda hogy sok nehézség árán juttok csak el a helyszínre.

Karl a megfeszített kézi, lábi, és agyi munka mellett próbál annyi részt szabaddá tenni a szürkeállományába, hogy tudjon válaszolni. Csak félszemmel les feléd, miközben forma egyes pilótákat megszégyenítő kanyarokat vesz, legalább olyan gyorsan mint az igaziak szoktak.
- Egy csapat maszkos jelmezes alak akaszkodott össze, ha igazat mondott a diszpécser. A rendőrséget már értesítette, úgyhogy nem lesz sok bajunk, remélem. Amúgy az állatok egy fegyverboltba akartak betörni, és a meglepetésükre a tulajoknak nem tetszett a dolog. - Neveti el magát a sofőrötök, az irónián. Ez már csak Gotham City, itt vagy őrült az ember, vagy éppen kezeli az őrületet. Ki lehet annyira hülye, hogy egy fegyverboltba törjön be. Erre nemsokára választ kaptok.
- Kész vagyok csináljak még valamit? - Kérdezi Luka azon a negédes hangján, miközben alig láthatóan ő is hallgatja Karl válaszát.

Karl tövig tapossa a féket, mikor megérkeztek a keresett utcába. Nem azért mert megérkeztetek, hanem mert a környezet veszélyesnek tűnik. Legalábbis ha közelebb mennétek. A távolból sikolyokat és lövöldözéseket fúj felétek a szél. A lövések feltehetően a rablük felől jönnek, vagy talán a fegyverbolt tulajdonosoktól. A sikolyokat pedig a felétek rohanó emberek adják ki. A fejvesztett menekülés, pánikká alakult, így már kicsit veszélyesebb a kocsiból kint lenni.
Ami meglepő, hogy ennek nem szabadott volna megtörténnie. A rendőrségnek már rég le kellett volna zárni a környéket, de semmit és senkit nem láttok. Egyedül ti vagytok itt hatósági szervek. Se egy rendőrautó, vagy egy megveszekedett járőr, de még szirénát sem hallotok, ami jelezné közeledütek.

Úgy néz ki, hogy az utolsó civil is elszaladt a környékről, és csak pár könnyebb sérültet hagyott maga mögött a csőcselék. Szerencsére az övék se annyira súlyos, hogy el ne tudjanak távolodni a zavargástól. Még ha kicsit sántikálva is. A zajok továbbra is kiszűrődnek, a boltból. Nem kis csetepaté lehet bent.
Karl kérdésedre csak vakarja az állát, és míg válaszára vársz, megnézed az új fiút él-e még a hátul. Hátra pillantva csak az "üres" betegszállító helyiséget látod, a hátsó ajtó nyitva van, és mielőtt még az a gondolat foganna meg a fejedben, hogy talán út közben elhagytátok Lukát, Karl "aztakurvaistenit" megjegyzésének tárgya veri ki a fejedből ezt. A szélvédőn keresztül meglátod, ahogy Luka komótosan sétál a fegyverbolt elé, és leesett állal figyeli a duótok, ahogy az ápolótok egy Robinson Parki sétát meghazudtoló nyugodtsággal halad a célja felé.

Karl látja a szemedben azt a villanást, ami nem engedi meg neki, hogy egy pillanatig is ellenkezzen veled. Így csak beletörődötten sóhajt egyet, és hagyja had menj a fejed után. Kiszállsz a kocsiból, és mikor már utoléred Lukát, a férfi már a fegyverbolt melletti ház sarkánál áll. Amikor rászólsz, csak felemeli a kezét és odaint magához, rámutatva az innen már látható dolgokra a boltban.
- Nézd! Alig vannak bent. Ha jól látom, csak hárman lövöldöznek, két jelmezesre. - Majd csettint egyet, és mielőtt még megállíthatnád, lehúzott fejjel indul el az épület felé. A lövések már elszórtabban szólnak, de a hangjukból ítélve még mindig elég veszélyes a helyzet odabent. Erre Luka halált megvető bátorsággal, vagy éppen botorsággal pont arrafelé tart.

Felícia éppen csak kérdezett, mikor Luka mutatóujját óvatosan ráhelyezi az nő ajkára. Ezzel jelezvén hogy halkabban. Megköszörüli a férfi a torkát, és bekiált az ajtón.
- Gina te vagy az?!? Jól láttam?!? Luka vagyok. - Bentről először értetlen mozgolódás, majd válasz is hallatszik.
- Hé szépfiú mit keresel te itt? Vigyázz arra a sármos seggedre, mert kapsz rá még egy... - Ekkor szakítja meg a beszélgetést Duncan MacFarlane kedves kis revolverét. Az első lövés is megrengeti a megmaradt ablakokat, hát még az azt követő öt. Hat lövés két áldozat, nem is rossz arány. Már az első lövést hangos kiáltás követi, a következő öt pedig a második pult mögött lévőt is eltalálja. Már csak egy marad, de az se sokáig, a távozás mezejére lép, legalábbis úgy tervezi a dolgot. Hangos csörtetéssel, az épület hátsó traktusa felé veszi az irányt.
Ekkor hagy fel a "macskanő" a hasztalan beszéddel, és rugó módjára kipattan a fedezék mögül. Két darab kecses ugrással utoléri a menekülőt, és mielőtt még bármit is tehetne, ostorával harcképtelenné, sőt mozgásképtelenné teszi. Az események hihetetlenül gyorsan történnek. A többieknek még reagálni sem maradt nagyon idejük.
- Hé Duncan megfogtam az egyik madarunkat. - Szól ki Gina a társának. Nem véletlenül jó csapat, voltak legalábbis eddig. Az igazságosztó a tűzerő, a "nő" a gyorsaság. Ekkor lép be Luka feltett kezekkel az intézménybe, és felméri a helyszínt.

Úgy néz ki Luka meg sem retten a rászegezett fegyvertől, és mielőtt még válaszolna Duncan-nek Felícia megteszi helyette. Még vagy két lépést tesz beljebb az ápoló, csak hogy a mentőorvos is beférjen a helyiségbe, és csak utána nyitja szólásra a száját.
- A nevem Luka Hayden Lufen a nevem. Ápoló vagyok, és a lövöldözés miatt hívtak ki minket. Csak a sérültekért jöttünk, legalábbis eddig. - Mondja nyugodt hangon, és közben mintha kacsingatna Gina-nak nevezett macskajelmezes alaknak. Hátha segítene neki, a lefegyverzésben.
- Nyugodj meg Duncan ő jó barát, legalábbis valami olyasmi. Vannak tulajdonságai, amik meglepően kielégítőek. Főleg a keze ér aranyat. - Somolyog magában a fejében elképzelt képek miatt. Mikor Felícia is bebújik a boltba, meglátja, mi is volt eddig olyan különös a macskanőn. Az alakja a tiédet is megszégyeníti, és a kecses mozgása a legnagyobb primadonnákat idézi. Két pici eltérés azért van a megszokott macska jelmezes nőkhöz képest. Az egyik a kackiás kis bajusz, ami ott díszeleg az orra alatt. Ez még nem mondana túl sokat, mert hát te is rendelkezel efféle megtévesztő szőrzettel, de a lába között elhelyezkedő harci buzogány minden kétséget kizár afelől, hogy nem a szebbik nemet erősíti. Legalábbis testben nem.
Remélhetőleg ez kielégítő válasz az igazságosztó kérdésére, és elkezdhet foglalkozni a pult mögött még éppen sértetlen fickóval. A meglepő ám annál hatásosabb kérdés tesz a kívánt célért.
- Több szállítóm is volt, de az utolsó két hónapban kezdtek eltünedezni. A Maróni család pedig követeli a fegyvereit, ezért mostanában Yeshua Zbygněv-től szerzem be a fegyvereket. A fekete piacról. Az a rohadt olyan áron dolgozik, hogy veszteségesen dolgozok, de még mindig jobb, mint a betoncsizma. - Most a harag beszél belőle, de azonnal kapcsol is, hogy nem éppen a legjobb helyzetben van a saját problémáinak kibeszélésére. Végül könyörgőre fogja. - Kérem ne öljön meg, én csak egy üzletember vagyok, soha nem öltem meg senkit. Csak meg akarok élni. Ne öljön meg kérem.