Maróni olasz étterem

Megfáradt férfiak térnek be a kedvenc helyükre. A sok munka, és a utóbbi hónapok feszültsége, miatt rájuk fér egy kis pihenés. Kedvenc ételeik, és meglepően nagy mennyiségű ital társaságában engedik ki a gőzt. Késő éjszakáig nyúlik az ivászat, és az étterem már rég bezárta kapuit. Csak egyedül vannak és ez nekik éppen megfelel.
Egy idegen lép be az intézménybe. Végigmegy az asztalok sora mellett. Hangtalan akár egy macska, és legalább olyan jó vadász. Egy gyilkos közeledik vigyázatlan áldozatai felé. Kibiztosítja a fegyverét....

Folytatás:
Batman csapata: Főutak, utcák, sikátorok.
Macskanő csapata: Elhagyott iroda
Falcone csapata: Falcone kúria
Maróni csapata: olvasson tovább.
Sylvian Kervin: Gotham Gazette
Cardas: Gotham Központi Kórház
Zoey Redbird: Gotham Városi Rendőrség
Duncan MacFarlane: Gotham Központi Kórház
Védelmező: Cletus Roncstelep

Elkényelmesedve ülök a székben, de nem hanyag módon. Egyenes tartással nézem a maffiózókat, akik taglalják mennyire elégedettek velünk, és mit kell tennünk annak érdekében, hogy hatalomra tegyenek szert, és bosszút állhassanak a napokkal korábban történtek miatt. Nevetséges. Hatalomról beszélnek, mikor még saját határaikat sem képesek megvédeni. Egyszerűen szánalmas az emberi gondolatmenet, és felfogás. Csak fa arccal komoran hallgatok, miközben a pöfékelő, horkantó és mindig bélgázaitól szenvedő Pöffetegre nézek fél szemmel. Már tudom is hogy ki fog segédkezni a fegyverlopásban a családnak. Igaz, ettől függetlenül szánalomra sem méltó a tervük de előnyt kovácsolhatok belőle. Egy kisebb Gotham-i viszály a családok között megritkítja a vetélytársakat mindenképpen. A tőlem nem messze ülő Elektrominátor... Ó Ördög, teki a Poklok között figyelsz, mért büntetsz ennyire fantáziátlan nevű piszokkal... egyből nekilát a kérdéseknek. Túlzottan izgága, mikor egyértelmű, hogy meg van benne a fantázia de alkalmatlan a feladatra. A Rendőrségi eset folyamán túl elvakultnak tűnt számomra. Használhatatlan. Az illem úgy dukálja még ezeknél a csökötteknél is, hogy kivárom a soromat. De amint szóhoz jutok bele kezdek. Felállok a székemből, majd kilépek előle, és apró léptekkel hátratett kezekkel kissé elmerengve járkálni kezdek.

-Méltányolom, és szörnyen nagyra értékelem a gesztusukat uraim. Nekem a megtiszteltetés, hogy segíthetek a családjaiknak. De mint tudják nem rég nyitottam a kaszinómat, és a vállalatom is kezd terjeszkedni. Gotham lakossága ismeri az arcomat. Kétlem, hogy jó fényt vetne rám egy ilyen akció élesben. Veszély fenyegetné befolyásomat, és a későbbiekben nem tudnék segédkezni önöknek. Remélem nem haragszanak meg...

Mondom majd várom a reakciót, ám még azt megelőzve folytatom.

-... de társam szívesen segít a terveikben. Igazam van, Pöffeteg?

Kérdem tőle, és csak horkant egyet démoni mosollyal arcán. Még szép, hogy teljesíti a parancsomat ez a talpnyaló. Retteg a Pokoltól, és tudja jól, ha ellenkezik vissza küldöm őt oda, ahová való. Ezek után kíváncsian várom mit mondanak, de kétlem, hogy elleneznék szavaim. Tisztában kell lenniük, hogy nem mutatkozhatok már ilyen fajta akciók keretein belül az utcákon. Na meg nem is áll szándékomban. Zakómat kicsit megigazítom, majd egy apró bólintással jelzem hálámat, ha megengedik, hogy vissza üljek székembe. Persze mind ezek csak formalitások. Egy játék a publikum előtt. Ha alkalmam lenen rá, már most felzabálnám az összeset. De az idő majd mindent megold. Az én pátomat fogja úgy is, és csak ki kell várnom a megfelelő pillanatot. Ám addig is... kénytelen vagyok üzletelni és segédkezni ezeknek a férgeknek.


Csak pöfékelve tespedek el a székben. Kicsit kényelmetlen. Nem az én alkatomra szabták ezek az emberi fattyúk. Horkantok, és a torkomban lévő slejmet gyűjtöm össze, míg kezeimmel arcomat törölgetem. Hallgatok nagyokat... már mint nem beszélek, de fura testhangjaim, püfögéseim, és bélgázaim valószínűleg kicsit megcsavarják a megjelent nagy közönség érzeteit. Kicsit megnyalom a szám, a fenébe is! Étteremben vagyunk, vagy nem? Jól jönne egy nagy tál Maróni Makaroni, ala Pizza, némi olasz szósszal nyakon öntve. Össze fut a nyál a számban, és hasam kibuggyan a szűkre szabott ingem alól. Már érzem az ízeget a számban... érezném a büdös életbe, ha ez az átkozott test engedni! Mióta démon vagyok nem érzem az ízeget! A tetves, rohadt Pokolban sorvadjon el az aki... ups... ugye ezt nem hallotta ő felsége? Nézek kicsit le sandítva a föld irányába, azt alvilágot megcélozva, majd kicsit fel Mammonra. Ugye egyikük sem hallotta. Izzadni kezdek idegességemben, majd egy püfi... azután a górére pillanatok, és bólintok. Így van. Elvégzem én a megbízást. Tehetek mást? Nem igen. Végig nézek a többieken. A vakeráló fazonon elsőként, aki kérdéseket tesz fel, meg stb. De engem valami más izgat.

-Elnézést don Corlone!

Kezdek bele. Majd kicsit mélyebbre változtatom a hangom, állkapcsomat előrébb helyezem, kezemmel pedig aprón gesztikulálok, pont úgy ahogy a nagy Keresztapa filmben láttam. Kicsit rekedtesebbé is változtatom hangszínemet.

-Kaphatnék egy Pizzat.

Mondom nagy maffiózósan, majd kuncogni kezdek. Tiszteletlen lettem volna? Kétlem. Ezek miatt a surmók miatt kerültem a Pokolba, na meg amiatt a tetűláda bérgyilkos miatt. Ha nincs a maffia meg a szépen csengő ígéretei, még mindig élhetnék. Átkozottak. Érzem magamon Mammon égető tekintetét, és lehet kicsit megbánom a korábbi mondatomat. Tudom jól, hogy a góré nem kedveli a modortalanságot.

Mélyen lenyelte a csalétket úgy fest. Nem gondoltam volna hogy ilyen hamar, de csak kapott a lehetőségen. Komoly, rezzenéstelen arccal bólintok. Persze, hogy maradok, és tárgyalhatunk. Csak idő... ez az egy fogalom az, amire nekem szükségem van. Csak idő kérdése, és a tenyeremből fog enni ez a város. Pöffeteg modortalansága, és ízléstelen humora még jutalomra vár, de nem most. Megnézem mennyire lesz jó kedélyű, ha megízleltetem vele a Pokol előcsarnokát, emiatt a kis jelenet miatt. Megölni ugyan nem fogom, mert hasznos információkkal szolgálhat nekem a rendőri múltja miatt, de egy kis hatalom fitogtatás kötelezővé válik ezek után. Még nem ismer engem, de majd amint végeztem megtanulja hogy az én társaságomban ez nem tolerálható viselkedési forma. Lekezelő tekintettel nézek Pöffetegre, majd megragadom ingjét, és felrántom a székből. Fejét az asztalra csapom, és az úriemberekre nézek.

-Kérj tőlük elnézést, te disznó!

Mondom csak apró agresszivitást tükröző hangon, de egyértelműen érezhetően, hogy nem tűröm az ilyen megnyilvánulást. Amint kiköpi a bocsánatkérést, azonnal elengedem, és hagyom had távozzon. Elvégre dolga van. De ezzel még nincs vége. Fél-szemmel figyelem a távozó feleket, majd a családra koncentrálok. Kíváncsi vagyok miről akar beszélni. Bár sejtem...


Se Pizza, se semmi? Még egy ital se? Komolyan? De mért? Korgó, lyukas gyomorral nem lehet bevetésre indulni. Horkantok ismét egyet, és már csak Mammon kezét érzem, amint az felránt a székből, és az asztalra vágja a fejem. A retkes hordó mindenit neki! Szét nyomja az arcomat... szám már csücsörít olyan erővel tehénkedik rám a góré. Tudtam én, hogy nem kéne itt poénkodni. Főleg nem Mammon jelenlétében. Nem ismerem régóta, de nem gondoltam volna, hogy így reagál. Kezdek izzadni, zihálni, és kicsit nehezen venni a levegőt.

-E... e... elnézést!

Bököm ki nehezen küszködve, miközben levegőt próbálok venni. Végre elenged a góré. A franc essen belé. Felszívok egy kis orrváladékot, hogy finom legyek a megfogalmazással, majd kicsit öklendezni kezdek. Ideje indulni, mert úgy fest itt tárgyalás lesz. Jobb is ha megyek, mert nem lenne jó ha a főnök megint bepöccenne. Szedem az apró lábaimat, kicsit nehézkes járás közepette, mert hát súlyom okán nem megy ez olyan könnyen. Közben pedig az imén t felszívott "nedűt" lenyelem.

Távoznak a szükségtelen személyek, majd elém kerül egy pohár, whiskey-vel megtöltve egy jégkockával benne, ami lassan olvadni kezd. Kezeim közé veszem, felemelem, és követem Marónit. Egy billiárdterem... milyen eredeti. Kicsit érdektelen arccal nézek végig a helyszínen. Nem szokásom a Földi szórakoztatóegységekkel foglalkozni. Unalmasak, és nincs bennük semmi élvezet. De ennek ellenére csak bólintok. Nem zavar. Az üzlet mindenek előtt, és ha ez kell hogy elérjem tervemet, akkor legyen. Kezembe veszem a dákót, amit Maróni át ad, bele kortyolok az italomba, majd leteszem valahová, ahol nincs útban. Használatba veszem a krétát, kicsit megszínezem a dákó végét, majd Marónit előzve kérésére megnyitom a játszmát, miközben hallgatom a szavait. Megkoccintom a fehér golyót, ami útjának indul és ezzel létre hozza a láncreakciót ahogy eltalálja a többi színes társát.

-Tudja a múlt meghatározó pontjai nélkül nem tartanék ott, ahol. De valóban... hagyjuk a régi időket.

Ezzel elhallgatok és hátrálok az asztaltól, hogy átadjam a pályát Maróninak. Elvégre most ő löki a golyókat. Közben pedig folytatom a jövőbeli terveim latolgatását, miközben vetek egy pillantást a fiára kissé halovány bosszús arcon. Jobb lenne ha nem lenne köreinkben.

-Szándékomban áll Gothamben maradni, és megszedni magam. Minden erre megy ki. Fel akarok vásárolni minden a városban található céget. Még Bruce Wayne vállalatait is. Tudatában vagyok ennek nehézségeinek, de annak is, hogy csak idő kérdése megvalósítani ezen terveket, mik most még csupán elméletben léteznek. Egyenlőre csak a közeli terveim között az szerepel, hogy elismert polgára lehessek ennek a koszfészeknek. Ha a lakosság bízik bennem, egyenes utam van a siker felé.

Mondom, és csak azon részleteit osztom meg a férfival, amelyek nem árulkodnak a valódi céljaimról. Elvégre nem lenne jó korábban lelőni a poént. Egyhangú, az érzelmek kevés világát mutató arccal és hanggal közlöm vele mind ezt, majd kis hatásszünet után folytatom egy kérdéssel.

-Mit gondol?


Csak nézek nagyokat, miközben nekiállok kigombolni ingemet, ezzel pedig hagyva had levegőzzön kicsit a pocakom, amely a fekete szőrszálakkal büszkélkedik, mire én büszkén helyezem a kezem és úgy figyelek. Szóval adott a bázis, vagy mi a jó fene, ahová behatolunk, és kihozzuk... vagy kinyírjuk az őröket és majd a maffia intézi a többit. Nekünk csak pucolni kell. Hát nem egy nagy durranás a dolog. Ezek után nagy pöfékelés, hangzavar, meg minden ami kell. Megérkeztek a kocsik. A hangokból ítélve ezek valami teherautók lesznek. Szóval nem két darab ládát fognak majd ellopni ezek a szép arcúak, hanem többet. Nehezen szedem lábaimat de követem a követendő egyéneket leghátul kullogva. Nem futásra születtem, az már biztos. A rövid táv megtétele is gondokat okoz nekem, ezért zihálva köpök egy szépet mikor letudom a több métert ami mögöttem van. Szép, nem mindennapi zöld, és sárga színekben csillogó köpet terül el az úton. A hold fénye csak még szebbé teszi. Nevetni kezdek ami hamar krákogásba és köhögésbe megy át.

A hallottak után arcom rezzenéstelen, egészen addig a pillanatig, míg túlságosan is nyilvános, és látható mosolyt eresztek. Burkolt fenyegetés? Nocsak, csak nem? Szívem szerint arcába kacagnék. Kevés egy nyamvadt ember ahhoz, hogy engem megfélemlítsen. De rendezem gondolataimat, és a helyett, hogy azonnal kitépném belső szerveit csitítom magam, majd felelek.

-Ugyan, mr. Maróni! Én magam nem birtokolok fegyvereket. Nincsen bűnszervezetem, nincs egyetlen katonám sem, sem pedig más amire támaszkodhatnék. Nem vagyok én azon a szinten ahol ön áll. Talán soha nem is leszek. Tudja jól, magukkal szemben esélyem sincs.

Nevetséges... holmi senkiházi emberfattyúkkal akar engem sakkban tartani? Egy féreg? A pokol bugyrainak démonai akasszák majd fel és belezik ki mindegyiket, vajon akkor ilyen nagy szája lesz? Nevetésemet próbáltam azzal leplezni, hogy magamat parodizálom, és csak egyértelműen közöltem, hogy semmi esélyem nem lenne egy jól szervezett bűnszervezettel szemben, és tulajdonképpen semmilyen szervezet ellen sem.

-Én magam csak egy egyszerű üzletember lennék, és a célom nem a város elfoglalása, mindössze a meggazdagodás. De mint mondta Gotham veszélyes hely, így tudom mivel számolhatok. Nem akarok én konkurens lenni, épp ellenkezőleg. Ha kell bárkinek segédkezek, ha az viszonzásra találok e tekintetben.

Dobok oda egy apró csontot. Talán ha Maróni családja meggyorsítja a folyamatot, akkor könnyebb lesz minden. Még hasznára is lehetek, hisz róla elég sokan tudják, hogy kettős személy, míg én friss hús vagyok a piacon. Rólam még nincs egyértelmű megítélése a népnek, és egy befolyásos város üdvöskéje, és jótevője csak hasznára lehet a maffiának. Egyik szemöldökömet érdeklődve felhúzom, és tekintek a férfira, vajon mit mond.


Betuszkolom testem a kocsiba, és nem is esik olyan nehezemre, mint arra számítottam. Elhelyezkedek, majd megjelenik egy minibár. Oh, igen! De lelkesedésem hamar megtörik. Pezsgő? Komolyan? Pezsgő? MI ez, valami puccos pizsi party? Nincs wishkey? Sör? Vagy valami töményebb? Csak horkantok egyet, és amint szabaddá válik a pezsgős üveg, megragadom, poharat elhanyagolva és felöntöm a garatra az italt. Nem igazán érdekel, hogy ki inna, vagy ki nem. Én igen, és ez a lényeg. AHogy magamba öntöm szám szélén olykor ki-ki folyik az ital, és ingemre cseppen, de nem törődöm vele. Amint kiiszom az egészet, belököm a kocsi egyik sarkába a "flaskát", és alkaromba törlöm számát, majd jóízűen adok hangot elégedettségemnek.

-Áhhhhhh.

Sóhajtok is egyben, és a társaimra nézek.

-Igyatok legények, hogy valami fűtse azt a csontos testeteket!

Salvatore végre elhatározta magát. A whiskey-ét a biliárdasztal oldalán nyugtatja, a dákót a kezébe veszi.
- A hetest a sarokba. - Egy határozott lökéssel bejuttatja golyót a megfelelő helyre. A dákót letámasztja és krétázás közben. - Akkor egy nyelvet beszélünk. Az üzletének védelemre, sőt támogatóra van szüksége. Nagy testvérként fogjuk figyelni magát, persze egy bizonyos mennyiségű díjazás fejében. Ugye maga sem akarhatja, hogy az embereink éhbérért dolgozzanak. Persze ha nem fogadja el, talán semmi nem fog történni, de Gotham City veszélyes város. Balesetek pedig mindig történnek. Tizenhármas a középre. - Megtámaszkodik az asztalon a könyökével és lendületet vesz. Az ütés túl nagyra sikerült, így a golyó több koccanás után, elkerüli a megnevezett lyukat. - Ön jön. - Adja át a lehetőséget a játékban, és az üzletben is.


A luxuskocsiban a társalgás gördülékenyen folyik. Mindenki megtud mindent a másikról, amit nem félnek elmondani. Az ital, és a kísérő ételek hamar elfogynak. Pöfeteg feneketlen bendője mindent befogad, és szinte semmilyen hatással sincs rá, csak a testének állaga változik még nedvesebbé. A várost hamarr elhagyjátok, és már a kontinensen vagytok, mikor megcsörren egy telefon.

Folytatás: Katonai támaszpont

Nem is tudom milyen arcot kell ilyenkor vágnom. Féljek, vagy legyek megdöbbent? Esetleg felháborodott, vagy nevessek? Nehéz kérdés, mert még soha senki nem vette a bátorságot, hogy fenyegetni merjen. Ezek az átlátszóan burkolt utalások egyszerűen röhejesek, de az eszemre kell hallgatni, így miután én következek a játékban, csupán abban a percben szólalok meg, addig mind végig hallgatok.

-Köszönöm mr. Maróni!

Hajlok meg aprón, mindössze fejemet megdöntve. Inkább bólintok, mint sem meghajlok. De a lényegen nem változtat mind ez. Ráharapott, és segédkezik nekem. Persze viszonoznom kell, na de ez a csekélyke ár nekem megéri, ha Gotham hatalomátvételéről van szó.

-Mint mondtam tudatában vagyok Gotham veszélyeinek. De én szeretnék még élni legalább 30-40 évet.

Höh... 30? 40? Toldjuk meg még ezeket a számokat jó pár évszázaddal, vagy inkább ezreddel. Ekkor bele iszok a whiskeybe, majd vissza teszem, és a dákóval kezemben megdőlök az asztalnak támaszkodva, és lökésre készülök. Soha nem billiárdoztam, nem is igazán ismerem a szabályokat, de annyival tisztában vagyok, hogy a fehér golyóval kell megütni egy másikat, aminek lehetőleg az egyik lyukba kell beérnie. Halandó, Földi szórakozás... értelmetlen, és nincs benne semmi élvezet. Inkább csak Marónit próbálom imitálni, és úgy játszani.

-Tizenhármas a sarokba.

Milyen szép lenne ha most azt a golyót ami neki nem sikerült, belökném. Ha van egy kis esze ennek az emberfattyúnak akkor megalázó jelként fogja fel. Persze amint ellövöm, folytatom amibe az imént belekezdtem, nem törődve azzal túlzottan a lökés után, hogy sikerül-e a tervem vagy sem.

-Mondja csak miféle segítséget szeretne kérni ön tőlem? Mert hogy maguk miben támogatnak, arról van némi fogalmam. De konkrétan én hogyan tudok segíteni önöknek viszonzás képen? Mire gondolt?

Elégedetten mosolyodom el, mikor a lökésem jól sikerül. Sőt! Több mint jól. Vetek egy apró pillantást Maróni felé, majd miközben hallgatom válaszát, ismét nekikészülök egy újabb lökésnek. A sok lyuk felé sodort golyót, remélem nem lesz nehéz betaszigálni, így nagyobb reményeket fűzök most már a jelenlegi körömhöz. Kinézek egy könnyebb lökést, majd indítom, ám előtte válaszolok.

-Természetesen. Valóban többre számítottam, de ha maguknak elegendő a bevétel fele, hát legyen.

Mondom, majd ekkor koppan a dákó hegye a fehér golyóval és útjára engedem azt. Közben mindössze annyi fordul meg fejemben, hogy még is m haszna van mind ebből a maffiának. A kaszinó bevétele nem annyi, amennyi szerintem érdekelt lenne ez ügyben. De még is beéri vele. Azt hiszi hogy ebbe bele törődök? Biztos több húzódik a háttérben, de most nem állok neki pedzegetni. Talán majd Stolidus utána néz Maróninak. Ügyes lány, kikémleli nekem. Lehet ő az egyetlen ember, akit nem kínoznék meg mikor elérkezik a világvége, csak szimplán megölném.

-Mondja mr. Maróni?! Ha nem vagyok túl tolakodó, megtudhatnám, hogy a védelmük milyen módon merül ki? Tudja ne értsen félre, de én adok, és ez egy tiszta ügy. De mit kapok pontosan?

Kérdem talán kicsit a határokat feszegetve, de nem kertelek most. Tudni akarom, ha már ez a féreg kap, akkor mit is ad. Védelmet? De miben merül ez ki? Megvédi a kaszinómat, vagy a vállalatomat? Ha más szervezet támad rám, ami erősebb mint a Maróni család hajlandóak lesznek velük szembe állni?

Ismét célt ér a golyóm. Remek. Érzelmektől mentes arccal siklok végig az asztalon, majd Marónin, mire ismét a fehér golyót környékezem meg, és próbálom a lehető legjobb és legkönnyebb lökést bevinni, ami remélhetőleg még sikeres is lesz. Közben pedig hallgatom az ember szavait. Próbálok lökés közben úgy helyezkedni, hogy Maróninak háttal legyek, és a fia se lássa azt a vigyort arcomon, ami a vállalatom szóba kerülésekor csillan meg. Ördögi mosoly ez, mert elértem amit akartam. A maffia mellettem fog állni. Bár még most azt hiszik én vagyok az ő hálójukban, de igen hamar fordulni fog a kocka. Hamarabb mint azt gondolná bárki is. De nem lássa üzlet társam azt, hogy túlságosan is ő szabja a feltételeket. Kicsit én is bele folynék. A vigyort törlöm arcomról, majd mintha ott sem lett volna fa arccal egyenesedek fel, majd kezdek bele.

-Látom maga mindenre gondolt, és mindenre igényt tart. Igazi üzletember, bár nem vártam mást.

Mondom, majd folytatom.

-Szóval szüksége lenne a vállalatra is. Hát legyen. Segédkezek önöknek a szállításban, de szükséges tudnom mit szállítok. Nem szeretek vaktában tapogatózni, mert abban az esetben váratlanul érhet valami, amit nem szeretnék. Gondolom ön sem az a típusú ember, aki csukott szemmel nézi a világot. Szeretem ha tudatában vagyok annak, mit is csinálok. Nem lesznek kérdések, mind össze annyi, hogy; hová, és mikorra? Viszont előjáróban örülnék annak ha elmondaná mit is kellene A pontból B-be vinni. Fegyverek? Drog? Bevándorlók? Iratok? Pénz?

Kérdem kicsit faggató jelleggel. Majd csak elégedetten veszem tudomásul hogy kellő védelmet nyújt majd a kaszinó bevételének feléért. Nem mintha szükségem lenne rá. Inkább a kapcsolat építés az, amire igényt tartok, és a bizalma, amivel majd hatalomra léphetek amint eljön az idő. Az én időm!

//Csak annyit jegyeznék meg, hogy Mammon eredeti nevéről senki nem tud. Mindenki úgy hiszi, az iratai is azt bizonyítják, hogy ő Terrence Johnson.//


Az elhangzottak után, csak bólintok. Rendben, legyen így. Ne ossza meg velem minden ügyletét. Majd úgy is kiderítem. Ezek után csak figyelem ahogy meglehetősen pontos lövése célt ér, de a fekete golyó végül a lyukba esik, amin csak elgondolkodok, és kicsit talán enyhén látni az értetlenségemet arcomon, mivel nem értem mért én nyertem. Egészen pár másodpercig, míg nem azt a következtetést vonom le, hogy a tiltott golyó szerepét a fekete töltötte be, aminek minden bizonnyal nem ott lenne a helye, ahová került. Tehát nyertem. Csak húzok egyet számon, és bele gondolok mennyire idétlen emberi mulatság ez a játék. A dákót helyére állítom, majd én magam is megiszom még a maradék whiskeyt. Majd oda lépek Maróni elé.

-Én is remélem, hogy hosszú eredményes és gyümölcsöző lesz kettőnk üzleti kapcsolata.

Nyújtom felé a kezemet, az emberi gesztus révén. Majd folytatom.

-De lenne még egy kérdésem...

Kezdek bele, rideg, kíváncsiságtól mentes hangon. Mintha csak tudnám a választ.

-... ha nem tartom fel vele. Tudja hallottam Gotham különös ön jelölt jótevőiről. Nem vagyok itt régóta, és mindössze pletykák ezek, mik eljutnak hozzám többnyire, és kész tényekkel nem igen találkoztam. Pontosabban saját szemmel még nem láttam egyik maskarást sem. Biztosítani tudja nekem a velük szembeni védelmet? Mivel ha igazak azok amiket hallok, nem a rendőri módszerekkel dolgoznak ezek az alakok.

Na igen. Láttam őket. Meg láttam azt a kettőt is a rendőrségen. De azok csak kisded játékosok voltak, nem többek. Én azokról akarnék többet tudni akikről suttognak csal. Akik felbukkannak, cselekednek és elérik céljaikat. Akik nem hagynak hátra nyomot. De azok akikkel találkoztam senkik. Modoruk nyers volt, stílusuk semmitmondó, és mint a robotok cselekedtek. Ők nevetség tárgyait képezték.

-Na igen láttam, de ők amatőrnek tűntek. Lehet pusztán az én megítélésemmel van probléma, de akikről hallottam más kaliberbe sorolhatók. Olyan típusú maszkosokkal nem találkoztam még.

Mert amit ez az Elektromos férfi is tett hónapokkal korábban... piti, szánalomra sem méltó ellenállás volt. Kezdetleges. De amit az utcákról hallok... azok a munkák profik.

-Annak ellenére, hogy vállalatom érinthetetlennek tűnik jobb mindig felkészülni a legrosszabbra. Talán ezt ön is így látja.

Mondom végül elhalkulva. Több kérdésem jelenleg nincs, vagy csak nem jut eszembe, bár ha lesz kétséget kizárólag felteszem. Habár még is... egy valami még megválaszolatlan maradt számomra.

-Elnézést, mr. Maróni. Immáron tényleg nem szeretném tovább rabolni drága idejét. De a kapcsolattartás? Valami állandó elérhetőség? Vagy csak időszakosan találkozunk? Akkor is hol? Jó lenne ha én is felkereshetném magát.