Gotham Gazette

Michael volt az, a kiskirály, aki azt hiszi ő tojta Batman-t. Jól leba... leszidott és magához hívatott.
~Kinek képzeled magad te kis p*cs? Szerencséd, hogy letetted! Te meg vedd le azt a mocskos kis tappancsod a vállamról~ mondom magamban, majd hangot is adok a nemtetszésemnek. Miközben két ujjal leveszem koszos kezét érzéki vállamról, felé villantok egy nem túl barátságos mosolyt.

- Ki engedte meg, hogy hozzámérj? Nem érek most rá Johny fiú! Amúgy is, hol marad a virág? Na hess, míg jó kedvemben vagyok! - mondom neki, majd felpattanok és a rám bámulóknak is küldök némi ellenséges pillantást.

- Nincs dolguk? Majd szólok az érdekükben Michaelnek! - nézek rájuk, majd feldúltan elhagyom az irodát.

~Alig vagyok itt pár napja és a gépen meg elromlott, nem vagyok én Bruce Wayne, hogy újat vegyek másnap, mit képzel ez a marha magáról? Majd kirúgatom, hehe~ mosolyodom el, és közben megérkezem az ő irodájához. Persze ezt már lehet annak nevezni. Bekopogok.

- Sylvian vagyok, hivatott főnök úr! - mondom az ajtónak mézes-mázos hízelgő hangon. Benyitok. Lesz, ami lesz.

Levágja a telefont, majd elém egy fényképezőgépet és valamit hadovál.

~Bratt Kitt? Nem lehet olyan híres, ha ÉN nem ismerem. Minden esetre egy kérdés maradt... hol a party? Inkább megkérdezem mástól.~ gondolom kedves mosollyal az ajkaimon. Kecsesen elveszem a gépet, ellenőrzöm minden oké-e vele, aztán kimegyek.

- Köszönöm a lehetőséget Michael Úr! - mondom negédesen, majd miután becsukom az ajtót kívülről, majd leveszem a névtábláját és egy finom mozdulattal a háta mögé hajítom a folyosón.

- Oppsz... - mondom vigyorogva, majd nagy tempóval leviharzom a gépemhez.
Beütöm a keresőbe: Gotham, Brad Kitt, majd várom, hátha szerencsém lesz...

~Hm, tényleg híres ez a fiú, mi van ha még csinos is?~ gyorsan megnézem a fényképét. Kiválasztom a "szinglis" cikket és megjegyzem a címet és az időpontot. Felcsatolom a kebleim felé jól láthatóan az azonosítómat. Hívok egy taxit, hogy lehetőleg előbb érkezzek, mint Bratt baby.

~Remélem van még időm átöltözni, mire megjön a taxi.~ elrohanok az öltözőbe és felveszek egy partyra is jó, de praktikus. Egy kis smink, egy kis haj igazítás és már indulok is. ~Retikül megvan, gép megvan, én megvagyok, mehetünk.~ és felállok, kijelentkezem. Kimegyek a taxihoz, és amint odaér be is szállok, majd bemondom a címet.

A férfiak szeme kigúvad a kebleid látványától, de a kenőpénz hallatán ismét rondán néznek rád. Az egyik szállító még meg is lök, ebből lejöhet, hogy pont útban állsz és ők végeznék munkádat. Az egyik megfogja a kezedet és visszakísér a még most is ott várakozó taxihoz.

- Újságírók nem tartózkodhatnak az épületben, ez egy VIP rendezvény, hölgyem. Maga korán is jött, nincs a neve a listán és még újságíró is, kérem hagyja el a ház területét. - súgja bele a füledbe, majd elfordul és vissza megy a helyére.

Az a fickó aki meglökött téged viszont int és a garázs oldala felé indul.

// Folytatás:New Atlentean Villa //

// Előzmény: New Atlentean Villa //

Megérkezel a munkahelyedre, mikor belépsz az ajtón a portás már hívja is a főnöködet. Mire felérsz az asztalodhoz már ott találsz egy cetlit, hogy menj be hozzá.

- Na végre!!! Mire jutott meséljen! - kicsit türelmetlen, de most nem fog a szavadba vágni.

- Megtisztel, de most képtelen vagyok rágyújtani... Megviselt a party... - mondom a kedveskedő sofőrnek, aztán próbálok lenyugodni, de elég nehezen megy. Sok mindent elviseltem eddig, azt hittem, hogy nagyon kemény csaj vagyok.
~Talán majd legközelebb jobb lesz, és bírom a strapát. Elvégre Kervin vagyok, vagy mi a franc!~ gondolom dühösen. Közben meg is érkezünk a Gazette-be, én nagy nehezen előveszek egy húszast és markába nyomom a vigyorgó taxisnak. Igaz, csak tizenkettő volt a fuvar, de mivel elég távolra hozott a helyszínről, egy kis extra belefér...

Természetesen, ahogy beléptem a borszagú idős portás - aki állandóan a s*ggemet nézi - már hívta is azt az idiótát, hogy megjöttem. Mire felértem, valahogy egy kedves kis üzenet invitált be hozzá.
~Tudsz te egy kicsit most várni.~ gondoltam idegesen, és ez látszott is rajtam. Kivételesen senki sem szólt hozzám. Átöltöztem gyorsan, majd fogtam egy kártyaolvasót és csináltam egy másolatot a felvételekről. A képekről és a hangról is, majd visszamentem az öltözőbe és újra a már jól bevált rejtekhelyre csúsztattam a felvételeket.

Bementem Michaelhez, aki türelmetlenül várta a fejleményeket. Szó nélkül leültem elé - kissé még mindig remegtem, hiába ritkán éri ilyen helyzet az ember lányát - kifújtam a levegőt és csak annyit mondtam.

- Bejutottam, Kittet megölték, eljöttem, ennyi. Ja, és van vele egy interjúm a halála előtt, a gyilkos hangjával egyetemben, meg a vérbe fagyott ipse fotói. Megfelelő? - kérdeztem gúnyosan és idegesen, talán egy kicsit emeltebb hangon is, mint ahogy egy főnökkel illene beszélni. Közben a szék karfáját markoltam elég intenzíven, még a kezeim is kifehéredtek tőle. A másik kezemmel, pedig markoltam a kis táskám, amibe az említett felvételeket tettem.
- Ja igen, a gépet elkobozták. - vonom meg a vállaim és hátradőlök, egy nagyot fújtatva. Idegesen hajtom ki a hajam az arcomból és várom, hogy mihez kezd az információkkal.

- Meghalt? Brad Kitt meghalt? - egy pillanatra ledöbben a főnök, de gyorsan erőt vesz rajta a kapzsisága vagy az újságírói mifenéje. - Van kép a gyilkosról? MI AZ HOGY CSAK A HULLÁRÓL VAN??? Nah mindegy... adja ide azokat a vackokat! -elveszi tőled a memória kártyát és a diktafont.

Ha nem adod oda neki, akkor leüvölti a fejed és megszerzi a cuccokat. Először a diktafont akarná meghallgatni, de mikor elindul akkor csak sistergés hallatszik belőle.

- Mi a f*szt csinált ezzel a sz*rral??? NINCSEN HANGANYAGUNK!!! Nah nézzük azokat a képeket. - bedugja kártyát a gépbe és elkezdi nézegetni a képeket. - Ki a franc ez a maszkos alak? - feléd fordítja a monitort, amin a gyilkos látszik. - Mindegy jó lesz ez gyilkosnak... Írja meg a cikket! Mivel kiváló képeket hozott. A fizetségét, majd megkapja... - azzal kitessékel téged az irodából.

// Kalandod itt véget ért. Jutalmad 1500$! //

Előzmény: Maróni olasz étterem

Újabb nap újabb robot. Mostanában már nem találsz akkor ügyeket, amiről írni lehetne. Egy kis szemétszedési akció, még a harmadik oldalra is alig futotta. Nagy a pangás mostanában, a város szinte lázong, de mégse lehet semmiről sem írni. Az egész iroda csak ül és vár. Nem tudják mit is lehetne csinálni. Mindenki érzi, ez a vihar előtti csend, de mégsem tudjátok, milyen vihar is jön.
A főszerkesztő megnyomja a hívó gombot, és az azonnal el kezd berregni az íróasztalodon. Vicky Vale irigykedve figyeli, ahogy téged hív a főnök és nem téged. Amikor bemész az irodájába egyből bele is kezd.
- Falcone családjából már második fiút ölték meg, de sajnos semmi köze a két ügynek egymáshoz, és még a rendőrség sem jutott sokra vele. Talán mégis a Római Birodalom lenne a jó célpont. Sofia Gigante Falcone tárgyalása jövőhéten lesz, talán valami jó kis pletykát ki lehetne deríteni róla. - Mint mindig sohasem hozzád beszél, csak úgy magában. Mintha nem tudna magában gondolkodni a kevéske haja alatt. Így adja meg neked a következő cikkedhez a témát, és úgy néz ki nem is lesz olyan unalmas nap ez.

~Hoppá, nem gondoltam volna, hogy ennyire könnyű lesz. Túl könnyű. Jobb, ha legközelebb elővigyázatosabb leszek, mindenesetre nagyapa pisztolyát a táskámba teszem... habár... legyen csak nálam!~ filozofálok a B terven egy picit. Küldök egy smst anyámnak - már nem emlékszem mikor küldtem neki utoljára -, egy rövidet.

"Helló anyu! Ma találkozom a Gazette megbízásából valakivel. Ha pár nap múlva nem szólnék, hogy jól vagyok... akkor köszi mindent! Sylvian"

Ez kissé kétségbeesett volt, de hátha olvassa más is az sms-t. Addig is leltározok.
~Pisztoly oké, magabiztosság oké, még élek oké, de... honnan a jó anyjukból tudták, hogy a Gazette-be vagyok? Biztos lenyomozták a hívást... és biztos legálisan... ajaj, mindegy, hátha szerencsém lesz. De azért élnék még egy picit Mr. Falcone, ha nem baj... mondjuk úgy 40-50 évet.~ sóhajtok fel kissé idegesen, és igazgatom a hajam közben. Elmegyek felveszek valami nem kirívó ruhát, majd nézegetem a határidőnaplómat, de semmi különös. Várom, hogy megérkezzen az autó értem, addig is eltöltöm idegesítő fel-alá járkálással az időt és próbálom lecsillapítani magam, hogy nehogy beszarinak tűnjek. Nem vagyok az, de Mr. Falcone nem kispályás a pletykák és a "nem bizonyítékok" szerint.

Egyszer csak megjelenik egy öltönyös fazon. Az még hagyján, de el is indul felém, majd meghajol és megkérdezi én vagyok-e én.
- Úgyis tudja, hogy én vagyok. Mit bámultok, nekem sofőr jár. - nézek gúnyosan a többiekre.

- Örülök, hogy megismerhettem George. természetesen indulhatunk, nem szeretném megvárakoztatni a főnökét. Nagy tisztelője vagyok. - bókolok álnokul, pedig csak az életem megmentésén fáradozok.

~Ha ebből a trutyiból kimászol Syl, nagy bulit csapunk!~ mondom magamnak biztatóan, és tovább mosolyogva előremegyek, a táskámat még csak véletlenül sem hátrahagyva. Kimegyek és megvárom, amíg betessékel az autóba. Ott azért gyorsan megmentem még magam.

- Ne haragudjon a kis jelenetért George, de unom a bájgúnárokat, akik csak arra mennek, hogy mindent leleplezzenek és mindenkit kibeszéljenek. Az én diszkrécióm legendás... csak még kevesen ismerik. - mondom kis kacajjal a végén és kényelmesen hátradőlök az ülésben.

~Ó hát persze, minden gyanú fölött. Ennél gyanúsabban nem is mondhattad volna.~ ironizálok a helyzeten. Nagyon udvariasak velem, de nem fogok egyelőre mit tenni. Csak sodródok az eseménnyel, és várom, hogy találkozzam az egyik Falcone-val. Mert , hogy nem a családfővel fogok, ebben biztos vagyok.

- Örülök, hogy a "család" így látja. Egyébként mi az uticél James úr? Ha jól emlékszem nem egészen erre van a Falcone kúria. - jegyzem meg könyedén, leplezve azt, hogy tudom, amit tudok. A választól függetlenül kezd el dobogni a szívem, amíg meg nem érkezünk.

~Hogy hova? Menten megszülök! Oké, hogy valami ilyesmit akartam, de hogy pont oda... Ez az Syl ügyes vagy, jól megcsináltad!~ keseredem el egy picit. Úgy látszik mostanában mindig a dolgok közepébe csöppenek. Nem tudom, hogy ez áldás-e vagy átok. Jelenleg átoknak gondolom.

~Ha mégis jól jövök majd ki belőle, esküszöm odaadom magam az első bókolónak. Vagy másodiknak, ha az első nem jóképű.~ nevetgélek magamban.
- Ó, enyém a megtiszteltetés, hogy Mr. Falcone családja személyesen fogad. Remélem elégedettek lesznek az eredménnyel.

~Add alá még a lovat, te ütődött! Még a végén tényleg nagyon elégedettek lesznek... csak én nem!~