Gotham Gazette

- Meghalt? Brad Kitt meghalt? - egy pillanatra ledöbben a főnök, de gyorsan erőt vesz rajta a kapzsisága vagy az újságírói mifenéje. - Van kép a gyilkosról? MI AZ HOGY CSAK A HULLÁRÓL VAN??? Nah mindegy... adja ide azokat a vackokat! -elveszi tőled a memória kártyát és a diktafont.

Ha nem adod oda neki, akkor leüvölti a fejed és megszerzi a cuccokat. Először a diktafont akarná meghallgatni, de mikor elindul akkor csak sistergés hallatszik belőle.

- Mi a f*szt csinált ezzel a sz*rral??? NINCSEN HANGANYAGUNK!!! Nah nézzük azokat a képeket. - bedugja kártyát a gépbe és elkezdi nézegetni a képeket. - Ki a franc ez a maszkos alak? - feléd fordítja a monitort, amin a gyilkos látszik. - Mindegy jó lesz ez gyilkosnak... Írja meg a cikket! Mivel kiváló képeket hozott. A fizetségét, majd megkapja... - azzal kitessékel téged az irodából.

// Kalandod itt véget ért. Jutalmad 1500$! //

Előzmény: Maróni olasz étterem

Újabb nap újabb robot. Mostanában már nem találsz akkor ügyeket, amiről írni lehetne. Egy kis szemétszedési akció, még a harmadik oldalra is alig futotta. Nagy a pangás mostanában, a város szinte lázong, de mégse lehet semmiről sem írni. Az egész iroda csak ül és vár. Nem tudják mit is lehetne csinálni. Mindenki érzi, ez a vihar előtti csend, de mégsem tudjátok, milyen vihar is jön.
A főszerkesztő megnyomja a hívó gombot, és az azonnal el kezd berregni az íróasztalodon. Vicky Vale irigykedve figyeli, ahogy téged hív a főnök és nem téged. Amikor bemész az irodájába egyből bele is kezd.
- Falcone családjából már második fiút ölték meg, de sajnos semmi köze a két ügynek egymáshoz, és még a rendőrség sem jutott sokra vele. Talán mégis a Római Birodalom lenne a jó célpont. Sofia Gigante Falcone tárgyalása jövőhéten lesz, talán valami jó kis pletykát ki lehetne deríteni róla. - Mint mindig sohasem hozzád beszél, csak úgy magában. Mintha nem tudna magában gondolkodni a kevéske haja alatt. Így adja meg neked a következő cikkedhez a témát, és úgy néz ki nem is lesz olyan unalmas nap ez.

~Hoppá, nem gondoltam volna, hogy ennyire könnyű lesz. Túl könnyű. Jobb, ha legközelebb elővigyázatosabb leszek, mindenesetre nagyapa pisztolyát a táskámba teszem... habár... legyen csak nálam!~ filozofálok a B terven egy picit. Küldök egy smst anyámnak - már nem emlékszem mikor küldtem neki utoljára -, egy rövidet.

"Helló anyu! Ma találkozom a Gazette megbízásából valakivel. Ha pár nap múlva nem szólnék, hogy jól vagyok... akkor köszi mindent! Sylvian"

Ez kissé kétségbeesett volt, de hátha olvassa más is az sms-t. Addig is leltározok.
~Pisztoly oké, magabiztosság oké, még élek oké, de... honnan a jó anyjukból tudták, hogy a Gazette-be vagyok? Biztos lenyomozták a hívást... és biztos legálisan... ajaj, mindegy, hátha szerencsém lesz. De azért élnék még egy picit Mr. Falcone, ha nem baj... mondjuk úgy 40-50 évet.~ sóhajtok fel kissé idegesen, és igazgatom a hajam közben. Elmegyek felveszek valami nem kirívó ruhát, majd nézegetem a határidőnaplómat, de semmi különös. Várom, hogy megérkezzen az autó értem, addig is eltöltöm idegesítő fel-alá járkálással az időt és próbálom lecsillapítani magam, hogy nehogy beszarinak tűnjek. Nem vagyok az, de Mr. Falcone nem kispályás a pletykák és a "nem bizonyítékok" szerint.

Egyszer csak megjelenik egy öltönyös fazon. Az még hagyján, de el is indul felém, majd meghajol és megkérdezi én vagyok-e én.
- Úgyis tudja, hogy én vagyok. Mit bámultok, nekem sofőr jár. - nézek gúnyosan a többiekre.

- Örülök, hogy megismerhettem George. természetesen indulhatunk, nem szeretném megvárakoztatni a főnökét. Nagy tisztelője vagyok. - bókolok álnokul, pedig csak az életem megmentésén fáradozok.

~Ha ebből a trutyiból kimászol Syl, nagy bulit csapunk!~ mondom magamnak biztatóan, és tovább mosolyogva előremegyek, a táskámat még csak véletlenül sem hátrahagyva. Kimegyek és megvárom, amíg betessékel az autóba. Ott azért gyorsan megmentem még magam.

- Ne haragudjon a kis jelenetért George, de unom a bájgúnárokat, akik csak arra mennek, hogy mindent leleplezzenek és mindenkit kibeszéljenek. Az én diszkrécióm legendás... csak még kevesen ismerik. - mondom kis kacajjal a végén és kényelmesen hátradőlök az ülésben.

~Ó hát persze, minden gyanú fölött. Ennél gyanúsabban nem is mondhattad volna.~ ironizálok a helyzeten. Nagyon udvariasak velem, de nem fogok egyelőre mit tenni. Csak sodródok az eseménnyel, és várom, hogy találkozzam az egyik Falcone-val. Mert , hogy nem a családfővel fogok, ebben biztos vagyok.

- Örülök, hogy a "család" így látja. Egyébként mi az uticél James úr? Ha jól emlékszem nem egészen erre van a Falcone kúria. - jegyzem meg könyedén, leplezve azt, hogy tudom, amit tudok. A választól függetlenül kezd el dobogni a szívem, amíg meg nem érkezünk.

~Hogy hova? Menten megszülök! Oké, hogy valami ilyesmit akartam, de hogy pont oda... Ez az Syl ügyes vagy, jól megcsináltad!~ keseredem el egy picit. Úgy látszik mostanában mindig a dolgok közepébe csöppenek. Nem tudom, hogy ez áldás-e vagy átok. Jelenleg átoknak gondolom.

~Ha mégis jól jövök majd ki belőle, esküszöm odaadom magam az első bókolónak. Vagy másodiknak, ha az első nem jóképű.~ nevetgélek magamban.
- Ó, enyém a megtiszteltetés, hogy Mr. Falcone családja személyesen fogad. Remélem elégedettek lesznek az eredménnyel.

~Add alá még a lovat, te ütődött! Még a végén tényleg nagyon elégedettek lesznek... csak én nem!~

A kocsi tovarobog, és már nem is a városban vagytok. A fények elhalnak, és csak az út menti elszórt lámpák világítják meg az utatokat. A kocsi csak tovarobog, mint már nem is az úton mennétek, hanem repülnétek afelett. A légkör és a környezet romantikusnak lehetne mondani, a várostól távoli éjszaka, a hűs levegő, és a táj zajai mind összejátszanak egymással. Egyetlen apró dolgot kivéve, a kocsi éjfekete, akárcsak egy halottaskocsi, és az úti célotok Gotham City legbefolyásosabb maffiózójának a mindentől elzárt birtoka. Ahol egyedül leszel, ahol a sikolyaidat senki sem hallaná meg.

Folytatás: Falcone birtok

Felmegyek az irodába és szólok a titkárnőnek, hogy fogad-e a főnök. Nem törődöm a rám leselkedőkkel és elhajtom az érdeklődőket Syl stílusban. Nem vagyok jókedvemben, de a sztori azért nem rossz. Várok, és iszom egy korty vizet. Majd betárcsázom a főnök asszisztensét.

- Helló, Kervin vagyok. Látni akar a főnök, ha igen, akkor szólj, ha meg nem tudod, kérdezd meg légy szíves. Van mondanivalóm is, ha akadékoskodna... - mondom neki és megvárom a választ. Majd várakozom egy picit még, hogy mit szeretne a főnök.

~ Remélem van annyi agya, hogy behív...~ nézegetem közben a körmeimet, de szerencsére a nagy akcióban egyik sem tört le.

~Ó, mi van itt? Az öreg nem volt ennyire engedékeny régebben~ dühöngök, majd elindulok az ajtó felé. Ha már a "kisasszony" nem tud szólni, majd akkor én intézkedek. Bemegyek az irodába és hallgatom a többieket. Mármint nagyon nem érdekel mit mondanak, de máris felidegesítettek. Nem érek rájuk és a kicsinyes dolgaikra. Kiekrülök mindenkit, ha kell félre is lököm, de eljutok a főnökhöz.

- Most találkoztam a Sárkánnyal, Aranyszemmel és Holdfénnyel. Érdekli? Na meg Vitti kisasszonnyal... - kacsintok az öregre, majd hátrébb lépek. Én mondjuk kizavarnék mindenkit... Ha érdekelne a dolog.

- Ó, ezt lehetne majd még egyszer? Jól esett! - mosolyodom el egy kicsit és szépen odalépkedek hozzá, majd a "vallatószéket" kihúzom és belehelyezkedem. Még egy picit hagyom szenvedni, és összekaparom a gondolataimat.

- Szóval a lényeg, hogy voltam a Falcone villába. Éppen Vittit izzasztottam, mikor megszólalt a riasztó és három maszkos pofa tört be hozzá. Sárkány, Aranyszem és egy számomra eddig ismeretlen tag, Holdfény. Egy kicsit ritkítottak a testőrökön - figyelve arra, hoyg ne haljanak meg -, majd kérdezni kezdték Vittit, hogy hogyan ússza meg a tárgyalást Sofia. Nem lepődtünk meg mikor elrablásról esett szó... Csakhogy ezután jön a GYRE és mindenkit kinyírtak akik a villában voltak... Rajtunk kívül. Vitti, én és a három - illetve az érzékeny sofőrnővel együtt négy - jómadár megmenekült, ezután kiraktak. A lényeg, hogy Sofia meg fogja úszni, ha az "elit osztag" - itt macskakörmöt mutatok az ujjaimmal - elrabolja az ügyvéd lányát. Szóval, mit tudunk a támadásról? Mit akartak a rendőrök? Bár gyanús, hogy nem csak úgy arra jártak... - összegzem a gondolataimat és gondolkodó arcot vágok.

- Aranyszem ismert engem... Szóval mi legyen? Várjuk meg a tárgyalás végét? Sajnos nem volt többet szükség rám és nem tudtam egyik frakcióval sem maradni... Pedig igyekeztem! - villantom meg legfényesebb mosolyom a szerkesztő felé.

- Tapasztalat vagyok, de nem volt lehetőségem semmire. Ha lőnek rád, örülsz, ha túléled. Lehetőségem sem volt semmire sem. Persze, most felpattanok a motoromra és megnézem, hogy mi van a Falcone villában, egész pontosan mi az ami maradt belőle, ugyanis eléggé szétlőtték, amit nehéz lesz eltávolítani. - mondom neki, majd elviharzok az irodából. Szereznem kell egy minikamerát és visszamenni. Na de hol? Nem nagyon árulnak ilyet legálisan. Nem gond, felhívok néhány ismerőst. És ezt is teszem, ha tudnak szerezni elmegyek érte, ha nem, akkor újabb terven töröm a fejemet.