Gotham Gazette

Széles mosolyra húzódik arcom a Griff sisak alatt. Úgy látszik a teóriám máris bizonyítva lesz. Ezt az egészet maga isten találta ki. A bolondját járatja velem, hogy mindig a legkisebbek között voltam, nem fogom hogy egy ilyen kis dilemma keresztülhúzza a számításaimat. Nem fogja most ellopni szárnyaimat, nem annyira még ő sem mocsok.
- Gyűlölet serege, életbe lép a nulladik törvény! - Csak egy parancs, csak egy terv, de akkor is ha kissé elcsépelt, de talán igazam lesz.
A törvény egyszerű, mindenki aki nélkül nagy valószínűséggel jobb lesz a világ, azt likvidálni lehet. Vagyis a nagyobb jó érdekében kiiktatható aki ellenszegül a tervnek.

Megingathatatlan kapitánya olyan akár a gépezete. Nem lát nem hall sikolyt, halálkiáltást, csak a cél lebeg a szeme előtt. Menni előre, megtenni ami szükséges hozzá, hogy eredményes legyen. Nem véletlen ő a gépezetek között is az első.
A headsetből Griff hangja zeng, leoldva az utolsó béklyót is a háború kutyáiról. Traian hörög, nyög, és csak másodpercekre van attól, hogy végleg elhallgasson, de végül mégis kinyögi.
- Emelkedjen a fej Anaiah. - A pilóta nem teketóriázik, Megállíthatatlan szörnyű sérüléseket fog szenvedni, míg a pilótafülkét a ház belsejében tör felfele. Ám az ellenség megköveteli. A lábak megmerevednek egy pillanatra, hogy utána a gép központjával törjön át még pár szintet, csak hogy végleg harcképtelenné tegye a férfit aki éppen a nyakát szorongatja. Közben az utolsó csepp erejét is a fegyverébe koncentrálja. A ravasz nem túl nehéz, egy kisgyerek is meg tudná húzni, de nem ilyenkor. A kapitány a fegyver csövét a ellenfele arcába próbálja dugni, és teljes spektrumra állított fegyver ravaszát meghúzza.
Agni ordít a csapatnak, ahogy a száján kifér. Lelket kell önteni az emberekbe, akár egy patkánylyuk ahonnan előtörnek a rágcsálók. Úgy kell össztűzzel lezárni mint egy dugó. Nem szabad hogy összeszedjék magukat, még most Gyűlölet Seregénél van az előny. Ezt meg kell tartani. Nyolc elkeseredett ember irányozza fegyverét az előtörők felé, az ajtó szűk talán eléggé hogy ott meg lehessen rekeszteni az előrenyomulást. Akik kijutottak, azokat a megtorpantás után próbálják leszedni.

Hideg szél fúj végig a páncélban. Elvileg az űr hidegét is kibírná, de mikor a való élet pengeélen táncoltatja a szeretett csapatát, akkor semmi sem védheti meg az ocsmány gondolatoktól. Tartózkodni kell tőlük, nem szabad a világ felégetésére gondolni. Már az is bűn, sok a gonosz ebben a pokolban, ahogy én is az vagyok, de van amiért érdemes tovább élni, és éltetni a többieket, bármennyit is áldozzunk érte.

Dražen horvát, nem orosz, hogy szeresse a hazai rulettet, de még csak nem is mexikói, hogy a sakkban tartsa ezeket a bűnözőket. A dolog rém egyszerű, gyorsak vagyunk, kecsesek, és elegánsak. Hát nem ez lesz a legfinomabb megoldás.
- Czesław teljes gázzal a mögöttünk lévő épület felé. - Mutat a bazookásokkal feldíszített épület felé. - Ebből nem biztos hogy élve jutunk ki, de dőljön össze mindkettő akár egy kártyavár! - Hangja harag, és a minden mindegy érzés. Czesław Éjbennjáró falba mélyesztett lábait a lehető legnagyobb ívben húzza ki az épületből. Nem építész, de reménykedik, hogy csak egy két tartó oszlopot kell kitörni, hogy az összeomlás ne legyen lutri. Majd azonnal megindul megfordulás nélkül a célzott épület felé. Az Éjbennjáró hallgat a nevére, gyors és hajlékony, a kevéske távolságot is eléggé görbe úton teszi meg, az összes lövedéket semmi esetre sem tudja elkerülni, de talán csökkentheti a károkat.
Hartmut németes megoldást vezényel. Nem tehet mást, maga is az, kiszámítható, pontos és precíz. A gépezet lábai alól eltűnnek emberek, és mint a megijesztett nyulak, úgy keresnek kettesével fedezéket bármi mögött ami elég ahhoz hogy eltűnhessenek. Ez most már gerilla harc lesz, legalábbis ha a sereg törzs nem éli túl a becsapódást.
Amphitrite újra szokásos haladási magasságot veszi fel. Þeudobald kapitány nem szól bele az evolúció folyásába. Pusztuljon a gyenge, terjedjen a gyűlölet ez csak őket erősíti. Legalábbis ezt hiszi.
- Rupert, Jamie vezényeljétek az embereket Amphitrite lábainak fedezékébe, ahogy gyakorlaton szoktuk. Valami ismeretlen jön, valami nagy, valami veszélyes. Fegyvereket élesítsétek, a legkisebb gyanús dologra is figyelmeztessetek.

A kocka el van vetve, széttárom karjaimat, végignézek magamon. Testem fürdőzik isten fényében, talán elég lesz ahhoz, hogy végleg megoldódjon a dilemma kinek volt igaza.
A gyalogság is nemvárt helyzetbe került. Még nincs parancs, még nincs utasítás, csak türelem van. Aki elsőnek bejut csak annak megy a sisakján keresztül a türelmetlen követelőzés.
- Jelentést, mi van a laboratóriumba? Mi történt ott? Mondjon már valaki valamit! - Az idegeim nem a legjobbak évek hosszú tervezésének eredménye ez. Egy jól összehozott megbízható csapat van kezeim alatt, és most mégis valakinek sikerül belerondítania a levesembe.
- Beholder keresd meg ezeket az árnyékokat. Kik voltak képesek arra hogy megnehezítsék a dolgomat. - A mindent látó szem kitárja elektronikus csápjait. A környező kamerák, akár csak egy bolti zsebesfigyelő legyen, vagy egy pajkos tinédzser laptopján, akár egy lámpán áthajtókra vadászó kamera az, mint megpróbál átnézni, megnézni, és felderíteni ha ott vannak meg kell találni. Ez az érdeke neki is.

Traian érzi amint a gép emelkedik fel, s ezzel együtt a szorítás enyhül, majd teljes mértékben eltűnik.
A lövés kicsit célt téveszt, ám így is leszedi a titán fülét. A fájdalomtól keze elernyedt s így elengedett, majd a háznak csapódva szinte teljesen összenyomódott. Eszméletét vesztve, ernyedt testel lógott a fal és a gép között. Valószínű túléli, ám örökké emlékezni fog erre a vereségére.
Pingvin már régen messze járt, s az Abramovich iker bukását látva a harcosok pillanatra meginogtak, de aztán még agresszívabban törtek előre. Ekkor jön a sortűz s az ellen fele összecsuklik. Nem sokan maradtak, s azok is menekülőre fogták a dolgot.
Traian nyakán egy hihetetlenül erős kontúrú lila folt maradt, mutatván a viszonylag gyors s könnyű győzelem nyomát.
Még néhány eszét vesztett katona lövöldözősdit játszott, tüzelve mindenre és mindenkire ki mozgott, de azokat is gyorsan elintéztétek. Cobblepot lelépte miatt ugyan csak a szervezetének egy hihetetlenül kicsiny és semmilyen részét ütöttétek ki, s valószínű nem fog nyugodni amíg meg nem találja a tettest s nem végez vele. Talán, eme kis visszaszorítás is elegendő lehet, hogy kompenzálja a baj egy kis részét, mit okozni készül.

Ha Dražen "minden mindegy" hozzáállása helyett rendesen ránéz a kijelzőre, talán észrevehette volna, hogy valami nem kóser helyszínen. Ahogy az épületből kirántjátok Éjbennjáró lábait az hihetetlen dörejjel omlik össze, maga alá temetve minden benn állót, a véres kezű lány még visít egy nagyot, mikor egy kő a fejének csapodik s elsötétedik előtte a világ. Abban a másodpercben mikor ez megtörténik a bazookások eltünek az épületekről.
Egyetlen rakéta nem indult meg, egyetlen rakétavetős sem állt az egyszerű társasház tetején, hol több civil s ártatlan, férfi, nő, gyermek és öreg keresett menedéket s fedezéket a kinn zajló események elől.
A beomló ház viszont nem áll meg a talaj szintjén s még jó darabig zuhantak a romok, felfedve egy több szintes földalatti építményt, valószínűleg feketén működtetett kórházat. Orvosok, ápolók s betegek, civilek s Fekete maszk sérült emberei holtan hevertek szanaszét. Az összedőlt épület nagyobb pusztítást végzett, mint arra bárki számított volna.
A lendület amellyel lábait kiszabadította, bizony súlyos sérüléssel is járt. Néhány végtag irányíthatatlanná vált, megbénítva a fél gépet.
Ekkor érkeztek meg a fekete autók, s áradt ki belőlük gépfegyveres fekete maszkos emberek árja.
Már a gép első megjelenésekor hívták őket a biztonság kedvéért, s most értek ide. Látták a pusztítást, s elszörnyülködtek. Mindegyiküket ápolták már ott, s sokuknak bartája, családtagja feküdt odabenn. A haragot s a dühöt szinte érezni lehetett a levegőben. Itt komoly harc lesz, s amíg egyetlen ember is életben van, itt nem lehet számítani semmi jóra. Fekete Maszk felől még mindig semmi hír, ám nagy valószínűséggel, ő is az épületben volt...

Hirtelen szakadt fel az utca betonja, s a vér óceánja csapódott ki belőle, amint valami széttépte az odalennt harcolókat. S a vérből egy szörnyeteg tűnt fel. Félelmetes szőrnyű pikkelyes megjelenése csak nyomokban hasonlított emberre. Legendákat már hallottatok a csatornák krokodilemberéről ám senki nem készített fel erre...
Gyilkos Krok Hangosan őrjöngve rohant előre a legnagyobb és legveszéleyesebbnek tűnő objektum felé, ami jelen esetben az Amphitrite volt. Sebesen rohant előre, s ha eléri a gépet, akkor a megállíthatatlanul erősnek látszó szörnyeteg könnyedén szétszaggat titeket...

Jelentés a laboratóriumból, három robbanás, sok sok sérült s sebesült, ám a vágyott eszköznek biztos nem eshetett baja. Úgy tűnik a robbantás epicentrumából többen erre tartanak, rendőrök s magánszemélyek egyaránt. A labor hirtelen a figyelem középpontjába került.
Ezen felül mindent láthat, m fontos lehet a "támadókkal" kapcsolatban.

//Azért remélem Leslie Thompkins nem volt odalent //

Az egyik szemem sír a másik nevet, mit is csinálna, mikor embereim értem hullanak, értem harcolnak, miközben én őt várom a sötétséget az életemből, a fényt, mi megszabadít vagy felemel.
- Traian lehető legtöbb foglyot akarom, senki sem menekülhet. Emberei fegyverezzenek le mindenkit, és kötözzenek meg. Míg a hatóságok oda nem érnek... - A frekvencia csak a megtépázott kapitánynak szól. Nem vehetek tudomást a sérüléséről, hogy hadtestünk egyharmada majdnem odalett haladni kell. Ezt pedig a kapitánynak kell megoldania.

Traian veszi az adást, a gépét, szeme fényét pilótája segítségével egyenesbe állítja. A Megingathatatlan hallgat a nevére, megtépázva áll a város színe előtt, mégis mint valami védőangyal "lebeg" a beosztottak felett.
- Az bandatagokat lefegyverezni, harcképtelenné tenni őket, ajándék csomagolást rá! Gyerünk, gyerünk gyerünk! - A kapitány hangja rekedt, mint akit pár pillanattal ezelőtt fojtogattak. Nem vesz róla tudomást, hamar elmúlik, lezárja a rádiót, majd felköhög. Csak Anaiah az aki figyelmesen elereszti a füle mellett kapitánya gyengeségét.
- Öt perc az indulásig, aki nem lesz a Megingathatatlanon időben az itt marad! - Sürgeti embereit, akik nyolckarú lényként sürögnek, kiverik azok kezéből a fegyvert kik még próbálkoznak vele, beleeresztenek egyet szónikus fegyvereikből kiben még pislákol az harci kedv, majd a legközelebbi stabil fém alkotmányhoz kötözik őket. Az idő sürget ez még csak az első felvonás.

Nagy kín ez nekem, olyat tettek embereim, mit soha nem lehet helyrehozni. Ám mi egy katona szervezet kezdeménye vagyunk, vannak és lesznek járulékos károk, még ha fájdalmas is, de a nagyobb jó érdekében ezt le kell nyelnünk. Dražen-nek egyedül kell helyrehoznia, nem segítek neki, ő sara saját önbecsülésén múlik, hogy tényleg megteszi-e, méltó e a kapitányi rangra.

Dražen alatt az Éjbennjáró megremeg. Megannyi lövedék kopog a sérült gépezeten. A tette hatalmas súlyként nyomja lelkét, ami még nem készült fel ekkora teherre. Homloka gyöngyözik, keze izzad. A szíve úgy ver, mint a harci ménnek a legnagyobb csatában. Döntenie kell gyorsan, különben sajátjai közül is fog veszíteni.
- Emberek visszavonulás! Mindenki fel az Éjbennjáróra! - Az utolsó szavakat szinte köpi a mikrofonba, gyűlölet szavai ezek. A saját maga iránti ellenszenv, hogy első bevetésén kudarcot vall.
- Czesław lassú visszavonulás a maradék lábat minden áron védeni kell. Az ágyúval fedező tüzet biztosítunk. - A bénán lógó lábakba gyakorlott mozdulattal kapaszkodnak bele Hartmut és társai. A maradék láb kissé imbolyogva de megindul velük az ellenkező irányba. Elhagyják ezt a sírhantot. A cél több sarokra van innen, eltűnni a tett színhelyéről, míg nagy kár nem történik.

Sisakomban végig látok mindent. Honfitársam nem bírja a stresszt, a rá nehezedő felelősséget. Le fogom váltani, nem tudom ki lesz az utódja, de ezt nem lehet semmivel sem elkönyvelni.
Az Amphitrite új és egyenlőre megmagyarázhatatlan dologgal találja szembe magát. Csak valami bátorítót, nyugtatót kell mondanom, nem utasítást, arra ott van Þeudobald kapitány. Az ő emberei az ő felelőssége.

Adam egyenesbe állítja a gépet, hátrál a több tonnás gépezettel, hogy a szörnyeteg ne tudjon kárt tenni benne. Várná kapitánya parancsát aki csak meredten, kissé remegve nézi a rájuk fenekedő förmedvényt. Ám ezt nem lehet a végtelenségig tartani.
- Rupert, Jamie csapdát állítunk, állítsátok fel az embereket hangfegyverek teljes fokozaton. Nem tudom mi ez az óriás béka, de nem szabad, hogy eltűnjön előlünk! A mi felelősségünk! - Csak egy hangos "Ho" a válasz, és máris két négyes csapat próbálja meg bekeríteni a szörnyet. Tartják a távolságot, ők csak a kivégző osztag. A harc még csak most veszi kezdetét.
- Adam a lábakat használd! Próbáld meg eltaposni, és tereld a fegyverek elé. - Közben Þeudobald paneleken kezd játszani. Az Amphitrite fémes nyikorgással állítja át ágyúja szögét, hogy a lehető legjobb szögben tudjon célozni.
A gépezet hatalmas lábai a próbálnak a szörny elé, és rá taposni. Kissé felé, és újra csak elé, a lendületét kell megtörni, hogy aztán a lesben állók a megfelelő jelre tüzelhessenek. Nyolc ember, nyolc megrettent katona remegő ujjaikkal a ravaszon várják apaként tisztelt kapitányuk parancsát. Tüzelni akarnak a förmedvényre, de amilyen erővel tört ki megfelelő időzítésre lesz szükség. Þeudobald is a gépezet "ravaszán" tartja a kezét, bízik pilótájában, embereiben, és a gépben. Ha sikerül olyan helyre csalni, ahol Rupert embereivel tisztán tudnak tüzelni, akkor azonnal jelt ad, hogy a pillanatnyi fájdalom, és megtorpanás találat esetén elég legyen talán hogy az Amphitrite ágyúja is megszólaljon végre.

Immáron nem sok dolga akadt a Megingadhatatlannak s "legénységének". A megmaradt fegyveresek szép sorjában megadták, s különösebb bonyodalmak nélkül hagyták magukat megkötözni. Úgy tűnik, itt véget ért a feladat, s most már a Kapitányon múlik, mit tesz a továbbiakban.

Az Éjbenjáró menekülése csak még inkább feltüzeli a kocsival jött fegyvereseket. Szerencsétekre a csapat fele leállt, s a sérültek kimentésével foglalkozott, ám így is négy kocsi utánatok hajtott, mindegyik fekete páncélozott sportkocsi, a benne ülők száma változó, ám mindegyik szórta az ablakon keresztül a golyókat. A legközelebbi tűnt a legőrültebbnek. A sofőr szemében könnyek gyűltek, a kislánya a romok alá szorult, s társai értesítették a haláláról, s nem érdekelte milyen áron, de bosszút áll. Gyorsít, s egyenesen a lábak közé akar hajtani. Még ha ki is lövitek, a sebesség amivel száguld, szinte biztos a lábak felé repíti. A másik három kocsi tüzel, de csak gépfegyverekkel. Némelyik tetején feltűnik viszont egy páncélöklös, s a gép testét célozva tüzel.

A manőverek s parancsok sorozata úgy tűnik beválik. A csapda elkészült s a furcsa szerzet körül lett zárva az emberek golyózáporával, mikor az Amphitrite hatalmas lába megemelkedett, s rátaposott a lényre. Pár másodpercig diadal érzése járta át a lelketeket, ám ekkor a gép lába megemelkedett s Croc izomkötegein az inak kiguvadtak amint kinyomta s a feje fölé tartotta. Az egyszerű golyók képtelenek áthatolni a pikkelyes, vastag bőrén, ám azok ütésének ereje szemmel láthatóan fájdalmat okoz a lénynek, s egyre erősebben markolja a gép talpát. Ha fel is emelitek a lábat, a karmok miatt a lény is felemelkedik, s hogy utána mi történik azt senki nem tudhatja, viszont jelenleg tökéletes célpontot nyújt bármilyen lőfegyver számára.

Griff sisakban újabb képek és kijelzők villannak fel. A dolgok nem alakulnak a legjobban, de talán már semmilyen váratlan esemény nem jön közbe. A rendőrség természetes, már csak arra kell rájönni ki és miért tartóztatta fel őket. Erre Gorgon a legmegfelelőbb. Ám a másik aduásszal gond van. Kiméra elvesztette a fejét. Ám ismerem Idrist össze fogja szedni magát előbb vagy utóbb.
A bérencek eddig jól teljesítettek, még csak az elején vagyunk, és még csak egy dezertált, na meg egy parancsot tagadott, de ez még a kisebb baj. Ramirez jól halad, és Justin csetepatéján is segíthet egy-két sikoltó.
Akkor jöjjenek a had gerince...

Megingathatatlan megoldotta a feladatát, nem minden karcolás nélkül, de teljesítette a feladatot. A kapitány megroncsolt nyakát dörzsölve mosolyog. Na és azonnal kiadja a parancsot.
- Fiúk szép munka, ám az Éjbennjáró gondba ütközött. Segítségükre sietünk. - Ráteszi pilótájának vállára kezét, aki azonnal csatornát nyit a kapitányok között.
- Éjbennjáró itt a Megingathatatlan hátráljatok két sarkot nyugatra, közre fogjuk az üldözőket, utána megoldjuk a házrom dolgát is. Vége. - Ezzel a nyolc lábra felpattannak a gyalogosok, és máris vágtat a mondott irány felé.

Mást én sem tudok tenni, csak mosolygok a seregemen. A kapitányok jól képzettek, tudják mi a teendő, és megteszik egymásért ami kell.

Éjbennjárón mindenki hallja az üzenetet. A kocsik elől a tetőágyúval próbálnak védekezni. EGy házat is meg tudna rongálni a jó frekvenciának köszönhetően de egy száguldó autó, meg egy feldühödött csürhe már más dolog.
A pilóta a lábakat úgy mozgatja hogy a találka hely felé haladjanak, ám ezt nem a szokványos módon. Az csapat élete, és a cél fontosabb mint a környezet rombolás nélkül tartása.
Hát az első láb a környező épület falába mélyed, majd a következő egy másikba, és így folytatja. A dolog nem egyszerű, de talán három-négy épület elég arra, hogy megtartsa a monstrumot. Így szabadítva meg a lábakat a kocsik kamikáze támadásától.

Amphitrite megtette amit kell, egy csapatként, szinte egy lényként dolgoznak együtt. A fegyveresek közel rohannak, a gép ágyúja szintén a pikkelyes rém felé fordul. És minden habozás nélkül zúdítanak össztüzet a fenevadra. Mindent belepumpálnak amijük csak van. Amíg a tárak, és a generátorok bírják, addig nyomják belé. És csak reméljük hogy elég annyi hogy harcképtelenné tegyék a szörnyet. A láb a hason marad, míg csak kell, vagy komolyabb károk nélkül rajta lehet tartani.

És mosolygok, ez életem legszebb napja. Vagyis legalábbis eddigi életemé, mág remélhetőleg ez a nap sokkal, de sokkal jobb lesz.

A páncélököl lövedéke kilövell, s az Éjbenjéró lövésze hihetetlenül precizen, egyetlen gombnyomással telibe találta a feléjük száguldó rakétát, ezzel megmentve a gépet a pusztulástól. Ezután az épületes manőver következik, a megbolondult autós egyre gyorsabban száguld, társai felfogták mire készül, s próbálják megállítani hasztalan. Éppen csak sikerül az épületekre felmászni s így megmenekülni a kocsi elől, ami a találat hiánya miatt hangos szitokáradattal éles kanyart vesz, ám kisodródik s az épületnek csapódik, abba, amibe pár lábadat is vájtad, így alattuk megroggyant az épület s már megint veszélyes szituációba kerültél. A többi kocsis ekkor leállt, kiszálltak, körülbelül 12-13 fő lehetett, s mind elkezdett szórni a géppisztolyaik által keltett áldással.

Megingathatatlan ekkor tűnt fel a sarkon, s azonnal felmérve a helyzetet,az Éjbenjáró segítségére sietett. (azt csinálsz amit akarsz)

Amphitrite legénysége diadalittasan figyeli művét, amint a hüllőember magatehetetlenül fekszik a lába alatt. Néhány golyónak sikerüt áthatolnia a páncélján, s mélyen a testébe fúródni, ám nem életveszélyes a dolog. Immáron ti döntitek el, mit kezdtek vele.
Körülöttetek a bandák szótlanul figyelték a jelenetet, majd hirtelen eldobták a fegyvereiket s hangos éljenzésben törtek ki. Úgy tűnik, hogy társaik legyilkolójának megállításával hősökké avanzsáltatok a szemükben. Ekozben a csatornában elképesztő látvány fogad, amennyiben benéztek. Hullahegyek mindenhol, szétdarabolt emberek, s csak elvétve találni pár elfojtott nyögést, amint a haldoklók végleg kilehelelik létüket.
A két bandavezér nem túl vidáman nézte a jelenetet, ám minden hitelüket elvesztették az embereik szemében, minthogy a rém megjelenésére mindketten hanyatt homlok menekültek a fedezékbe. Látván embereik harci kedvének tökéletes lecsengését, nem tudtak más csinálni, mint megadni magukat nektek.