Gotham Gazette

Elindulok és felkeresem az én szuper lesi fotókat készítő drágámat. Talán az egyik legjobb a szakmában nem is értem mit keres itt. Ő sem érti, hogy én mit keresek itt, mondjuk. Ha ráér mondom neki, hogy hozzon sisakot, mert a motorommal megyünk. Amennyiben így tesz, elindulok vele a szépségemen vissza a Falcone villához. Mivel tudom, hogy van "másik bejárat", arra fogok menni, kikerülve az esetleges akadályozó tényezőket. Ha már közeledem a villához, bekapcsolom a kamerát és remélem, hogy a fotósom is csőre töltve tartja a gépét...

Joey a túlbecsült fényképész, akár csak egy pincsi úgy követ téged. Na nem csak a szembetűnő formáid miatt, hanem mert ismeri annyira a lap riportereit, hogy tudja kit érdemes követni. Ebbe a csoportba természetesen te is beletartozol, így gépet, felkapva követ is téged a halált hozó járművedre. Talán túlságosan is élvezi a veszélyt a fickó, mert az utazás közbeni beléd karolás kicsit intimebbre sikeredett, mint számítottál volna.

Folytatás:Falcone birtoka

Egy Griff nevű alvilági alak keresett meg napokkal ezelőtt, egy nagyon vonzó ajánlattal. Természetesen tőlem megszokott módon úgy nyitottam, hogy a felajánlott összegről lemondtam, nem a pénzért csinálom, ez az élvezetről szól. Ettől függetlenül követni fogom a parancsokat és segítek, hogy átformálja a város arculatát, kell egy kis pusztítás és káosz a városba. Rajtam van az új nanopáncélom, ez a megfelelő alkalom, hogy élesben is tesztelhessem. Majdnem a teljes fegyverzetem nálam van, a páncél hátán lévő nanokarmok az összes kisebb és nagyobb lőfegyvert a helyükön tartják, az exoizomzat segítségével a mozgásban sem akadályoznak. A csatornában haladok a gyalogosokkal együtt, használom a páncél belső oxigéntermelését, hogy ne csökkentse a koncentrációm a külső szagok hatása, valamint a letapogató rendszert, hogy jobb látási viszonyaim legyenek. Oldalra nézek társamra, a Holdfejű, legutóbb akkor találkoztam vele, amikor véletlenül az idegen fegyverrel lelőttem, de hát ez Gotham... itt bárki visszatérhet, ezen meg se lepődök. Haladok tovább a csatornában, amikor a kommunikátoron keresztül hallom a parancsot.
- Itt Ramirez. Értettem. Amint a felszínen vagyunk csatlakozhatok a légierőhöz?
Megvárom a választ, majd a legközelebbi csatornafedőt és kijáratot keresem. Ahogy megtalálom megpróbálom egy erőteljes ütéssel felrepíteni a fémlemezt, majd kimászni a csatornából. Kint figyelek, hogy ne üssön el rögtön egy esetleges szembe jövő jármű. Ha kint vagyok és engedélyt kaptam rá, akkor a z ionhajtómű rendszer segítségével, ha nem gyalog indulok el a S.T.A.R. laboratórium felé. Egyelőre minden irányba figyelek, az érzékelőket bekapcsolva tartom, és várom mikor érkezik meg a rendőrség majd a nagyobb rendfenntartó erők.
~ Kezdődjék a játék.

Bérencek. Úgy látszik itt most ez megy, ugyanis egy igen tehetős alak, nem kevés összeget ajánlott fel a segítségért. No nem mintha annyira rá lennk szorulva, de egy kis mellékes sosem árt. Egy Griff nevű alak akar valamit, igazából a részletekre, úgy őszintén nem figyeltem, de majd időközben kiderül. A csatornákban haladunk előre, több másik emberrel. A ruházatunk...zöld. Nem az én színem, az biztos, és nem is áll jól, de hát ez van. Szó nélkül megyek a többiek után, emberek. Mind, egytől egyig. Semmi különleges nincs bennük, mégis a zöldek annyira hajtják őket előre, hogy akár a saját anyjukat is odaadnák érte. Ő dolguk. Merengésemből a "főnök" hangja ránt ki, mikor kiadja a felszínre emelkedés parancsát, és minden egység megkezdi a kirajzást a legközelebbi csatorna fedőkön. Elöl megyek, de nem én vagyok a legelső, és bár nem számít, jobb ha nem hullik el mindenki az elején.

Pár nappal ezelőtt új megbízás futott be. Fura feladat volt, mert nem lehetett ölni. Nem nagyon tetszett a dolog, de hát ha ennyi pénzt kapok érte, akkor természetesen elfogadom. Kellemes meglepetésként ért, hogy felszerelést is kaptam, többek között egy szónikus fegyvert. Már előző éjszaka lementem a csatornákba, mert nem akartam  megégni a napon. Szerencsémre a felszerelés a golyóállóság mellett elég nagy testfelületemet eltakarta a nap elől, ahol pedig kilátszott volna a bőröm, oda szövet került. Nem engedhetem meg magamnak, hogy szénné égjek. Mondani se kell, a túlfinomult szaglásom miatt 'majd kiégette az orrlyukaimat a csatorna bűze, de nem panaszkodtam. Az oxigéntartályt hagytam a fenébe, mert úgyse lélegzek, csak ha akarok. Itt viszont muszáj volt. A szagok már előre jelezték a közeledő embereket és nem akartam, hogy váratlanul érjen az érkezésük. Megvártam társaim érkezését, ami nem egy rövid várakozás volt, de hát ilyen az élet. Aztán meghallottuk a főmufti hangját és elindultunk. Kicsit megfigyeltem a többieket. A szívverésük normálisnak hangzott és a szaguk sem volt furcsa. A csatornában kicsit kellemetlen volt szag alapján megvizsgálni valakit, de érzékeny orrom könnyen szétválasztotta a társaim saját szagát a csatorna bűzétől. Így vettem észre, hogy az egyik velem lévő fickó más. Nem látszott semmi, de biztos voltam benne. Más volt a szaga. Megjegyeztem magamnak és tovább haladtam. Végül elértük a csatorna feljáróját. Még egyszer ellenőriztem, hogy nem látszik-e ki valahol a bőröm, majd egy határozott ütéssel felküldtem pár méter magasságba a csatornatetőt és kimásztam a tűző napra.
-Hát persze. Végül is, mindig fényes nappal kell támadni, amikor még egy felhő sincs az égen. Csak azért, hogy engem szórakoztassanak.-morogtam.
-Nyugi haver! Igen, a fajtánk nem a napra lett tervezve, de hát ilyen az élet. Nem égsz meg, szóval pofa be és ne nyávogj, mint egy macska.-kaptam meg a választ Richardtól. Lehet, hogy a többiek hülyének néznek, mert magamba beszélek, de nem nagyon foglalkoztat. Inkább újra megfogtam két kézzel a fegyveremet és elindultam a labor felé.

Megigazította kosztümjét, majd a Holdfejű elvigyorodott. Imádta a helyzetet, s a lehetőséget, a lehetőséget valami nagyobb elérése felé.
A golyóálló páncélt látatlanul fölvette zakója alá, s a ruha hátán kivágott egy lyukat az oxigénpalacknak. Ahogy megtette e lépést már el is döntötte, hogy ahogy lesz ideje ezt a felszerelést beleépíti a cilinderébe. Ezután kezébe vette a hangfegyvert is, s elszörnyedt, mennyire nem illik a kezébe bárminemű lőfegyver. Biztonság kedvéért elrakta ám tudta, a jövőben ezt is átalakítja majd saját szájízének megfelelően.
Nem tudta hogyan találták meg, láthatóan a Griff keze messzebbre ér el mint akárki sejtené, s ez a fajta tudás az igazi hatalom. Büszkén állt fel, s kezeit zsebredugva sétált ki a sikátorból, új főnökének a levelével a mellzsebében, s ahogy egyre több ember bámulta meg az utcán a holdfejű több mint két méter magas alakját, eszébe jutott a kristályos világban szerzett csuklópengéje s elvigyorodott. Gyilkolásra ugyan nem használhatja, ám a meglepetés ereje mindog jól jön.
Magabiztosan sétált a Star labor irányába hisz biztos volt benne, számára is akad valami értékes. Természetesen követni fogom a parancsokat, ám ez nem jelenti azt, hogy ne tenném azt ami ténylegesen nekem kedvez...

Kurt + NJK-i (sok van, nem sorolom fel ), Lupin, Sid, Justin, Ramirez

A város nyüzsög és mit sem sejt arról, hogy milyen fenyegetés van készülőben. Olykor hallani egy-két kisebb robbanást, gyorsan haladó rendőrkocsikat, de ez Gotham. Itt ez mindennapos. Az emberek jönnek-mennek nem csak az utcán, de az irodákban is, hogy a sok-sok papírmunkát gyorsan el tudják végezni.
Beholder mikor rákeres a bandákra, néhány ki is ugrik neki. A környéken négy banda található, de ezekből csak kettő tartozik nevesebb alvilági személyekhez. Az egyik Pingvin kisebb bandája, aki pár utcával lejjebb otthonosodott be egy régi épületbe. A másik pedig Fekete Maszké. Ők elvileg az utcán lévő egyik magasabb épület irodáiban tevékenykednek. Van még itt két kisebb banda, melyek inkább csak huligánokból áll, akik próbálkoznak nagyobb csoportokba vergődni, de az utca mocskánál nem jutottak feljebb úgy mint Pingvin és Fekete Maszk.

Konkrét választ nem kapok, de az osztag vezetője, Rajesh kézjelekkel ad parancsokat. A vizorral enyhén próbálok ráközelíteni a kezére, hogy a speciális jeleket gond nélkül tudjam dekódolni és a megfelelő feltételekkel teljesíthessem az utasításokat. Minden világos ezt egy halántéktól indított rövid kézmozdulattal jelzem, profi módon. Mellettem haladó Holdfejűre tekintek, majd biccentek egyet. Ezután aktiválom a páncél exo-izomzatát, amivel nagyjából ötszáz kilós erőt és kétszeres gyorsaságot próbálok elérni, hogy ezzel segítse a mozgásom, növelje az ügyességem, hogy minél halkabban és gyorsabban haladhassak.
Ha az osztag engedi, akkor kelet felé haladva a sikátorokon keresztül közelítek, megpróbálva felmászni az egyik ház tűzlétráján, majd teljesen hangtalanul tovább haladni az épületek között. Fentről próbálom pásztázni a terepet, olyan szögből, hogy a lehető legkevésbé legyek feltűnő. Ha nem kívánatos szemtanút vagy éppen ellenséget látok azt előre jelzem a többieknek, hogy időben tudjanak reagálni.
~ Talán a legnehezebb feladat, hogy nem halálos, csendes fegyvert használjak. Igazi kihívás, tekintve, hogy nincs olyan lőfegyverem, ami ennek megfelel. De fő a találékonyság! Hehe.
Arzenálomból előveszem a két katonai dobókést majd az egyik kezembe csúsztatom, de egyelőre még nem használom egy esetleges célpontra sem.

Megkaptuk a következő utasítást, és a szakaszunkat vezető tag már át is adja azokat. Nyugat felől közelítjük meg a S.T.A.R. Labort és a lehető legcsöndesebben kellene bejutni, lehetőleg áldozatok nélkül. Kicsit furcsállom ezt a dolgot, de végülis mit lehetne tenni. A többiek között sétálva, amennyire a ruházat engedi, halkan haladok a labor felé. Ha esetleg utamba kerülne egy-egy rendőr, őr járókelő, bárki, aki veszélyeztetheti a küldetésünket és keresztbe tehet nekünk, azt egy jól irányzott tarkón vágással próbálom meg kiütni, és legfőgképp próbálom annyira visszafogni magam, hogy ne törjem el a nyakát szerencsétlennek.

Vigyorom szélesedik amint sikátorok között szlalomozunk, oldalamon a már fölöslegesen túlpáncélozott krapek aki a Fantom Zónába juttatott. Hosszútávon még hasznos lehet számomra, ám egy napon összezúzom őt is.
Kíváncsi voltam a Griff céljaira ám sanda gyanúm szerint, ezt már nem az ő oldalán fogom megtudni. Túl nagy hatalma van, ez a rajtaütés is ezt bizonyítja, s én meg akarom fosztani ettől, s magamévá tenni. Figyelem amint Ramirez felugrik, hogy tetőkön közelítse meg a célpontot, én jobb szeretek a földhöz ragadva támadni.
Kíváncsi vagyok mit hoz a jövő, de az biztos, hosszútávon nem leszek túl jóban az itt jelenlévőkkel...
Furcsa kézmozdulatokkal dirigál vezetőnk, s bólintok, mintha figyelnék rá. Végig az árnyékban haladok, láthatatlan, s vérre vágyva...

Kurt + NJK-i, Lupin, Sid, Justin, Ramirez

Minden a tervek szerint alakul. A labor őrei s térfigyelő kamerái semmi gyanúsat nem érzékelnek az árnyakban megbúvó csapatokról, ám mégis, néhány szemfüles őr kiszúrja a tömegből a feléjük közeledő Kimérát, s biztonság kedvéért, felkészülnek a támadásra. Az elterelés eddig sikeresnek mondható, ám vigyázni kell az épületen elhelyezett kamerákkal, s jobb végig lopakodva haladni a cél felé.
Beholder információi helyesek voltak, s Pingvin emberei azonnal elözönlötték az utcát ahogy a megingathatatlan közelebb ért. A lövések láthatóan nem sok kárt tettek eddig, ám az egyik tetőre épp most mászott fel egy egyén, vigyorogva, vállára téve egy bazookát s lőtt egyenesen a gép felé... Közben az utca végén Pingvin épp kilépett az épületből, s a limuzinja felé tart, ha elhagyja a helyszínt, esély se lesz vérontás nélkül megoldani a dolgot, hisz ha a saját élete nincs a képben, könnyedén feláldozza a sajátjait.
Éjbennjáró is eléri lassan Black Mask territóreumát, ám az utcán sehol nem láthatóak az emberei. Látszik, hogy a férfi az eszét használja, s nem támadt azonnal a gépre, s reménykedik még, hogy nem érte jött a monstrum.
Az utolsó két megjelölt célpont meglepően közel volt egymáshoz, sőt mikor az Amphitrite a helyszínre ér már nagy a baj, s a két banda, mely szinte gyerekekből áll mindenféle szúró, s vágófegyverrel püföli egymást, több tag s civil is a földön fekszik, válságos állapotban, s a gép feltűnésére a tagok szinte megvadulva vetik rá magukat. Nem sokat törődve, tulajdon, vagy társaik életével.

/Én veszem át itt a mesélés fonalát, most mesélek először tömeget, ezért bánjatok finoman szerény személyemmel : D /

Királyként nézek le a város forgatagára. A Szkülák máris akcióba léptek. Nem kell közbe avatkozni, a kapitányok mindegyike hosszú próbákon estek át, míg csak a lépegetők hídjára léphettek.

A Megingathatatlan egy délcegen állja a rá mért csapásokat. Mint milliónyi halálos darázs úgy pattognak a burkolatán, próbálva kikezdeni, keresve a gyenge pontot, mivel földre kényszeríthetik a nagy vadat. Ám a darazsak nehéz fegyverekre váltanak. Traian kapitány keze a vezérlő panelen mozog, száján elégedett mosoly suhan át. A csata még csak most kezdődik.
- Anaiah lábakat összehúzni, hasra fekszünk. - Ezzel a másodpilóta megannyi kart, és gombot nyomva. Próbálja az aszfalt és a fej alja között lévő távolságot a lehető leggyorsabban csökkenteni. Miközben a szónikus ágyú egyre erősödő búgással adja tudtára a bent lévőknek kezd begerjedni. A kapitány állít az erősségen, Traian ismeri a gépét akár a saját testét. A sugár erőssége éppen nem elég ahhoz, hogy az agy a fülön keresztül távozzon, de bőven túl van az erős rosszulléten. Csak a megfelelő frekvencia kell hozzá, és a belső fül felmondja a szolgálatot. Na meg egy kis irányzék a gépen lévő ágyútól, a cél pedig nem más mint a rakétavetővel ellátott egyén, meg az épületben lévő bujdosók.

Dražen kapitány kezét teszi Czesław vállára teszi. Már azelőtt is együtt dolgoztak, hogy a seregbe beléptek volna. Ez sem más, a lehető leggördülékenyebben akarják végrehajtani a dolgot. Nem éppen erre lett tervezve, de hát nagyon nincs más választás. A parancs az parancs.
- Czesław az egyik lábbal kopogtasson be azon a falon. Nézzük meg tényleg jó címre lett kiszállítva a küldemény... - A mondatot a levegőben hagyja, nem lehet mondani hogy a mesterséges intelligencia valaha is tévedett volna, de ez még csak az első közös bevetésük, és bármennyire is ki lett tervelve minden, semmi sem lehetetlen ebben a világban.

Amphitrite a kapitány egyetlen gombnyomására megnyitja a hátulját. A csapatszállítótér megnyitja ajtaját. Lassan nyílik le a rámpa, ebben a magasságban egy kicsit sem segítve az emberek kijutását. A pilótafülke ajtaját kinyitja a kapitány és leszól a legénységhez.
- A feladat egyszerű emberek, senkinél sem maradhat élet kioltására szolgáló fegyver. Rupert, Jamie maguk vezetnek két csapat, senkit se veszítsenek. Az Amphitrite csak támogató. Meglepetésre számítok. - Þeudobald kapitány szavaira egyszerre mozdulnak a legények. Nyolc ember állítja élesre fegyverét, hallják maguk alól a harcok hangját, de egyiknek sem fél. Erre készültek, mióta a víz alá kerültek.
- Hevederek a helyükön. - Harsogják nyolcan, és kapitányuk utolsó beleegyezésére vártak csak, hogy kivessék magukat a gépezetből. Annyiszor gyakorolták már, de ez most éles. Nem akarják de egy-egy kéz megremeg, miközben tartják a kötelet. A fegyverek célt keresnek, és ha már megfelelő a távolság azonnal tüzelnek. Magas sípoló hangot adnak, ahogy a levegőben terjednek a hanghullámok, elég változatos frekvenciákat küld a világ felé, hogy ne csak koordinációs zavarokat, de rosszullétet is okozzanak ha találnak.

Rajesh parancsnok csak egy pillanatra néz rá Ramirezre, na meg az útjára és mormogja el a nem is olyan halk szitkot. Arról, hogy csak igazi katonákkal lehet rendesen csatát nyerni. A viselkedés nem szokatlan, csak akkor nem szótlan, ha mérges.
- Utánam! - Utasítja csapatát. És kissé figyeli másik bérmunkást is. Ám csak helyeslően bólint, hogy Lupin rendesen teljesíti az utasításait. A csapat a lehető leghalkabban mozog, hogy elérje célját. A fegyverek a lehető legkisebbre vannak állítva, bármilyen szemtanút is vegyenek észre, azonnal tüzelnek. Parancsnok halad legelöl legyező szerűen szétterülve mögötte emberei. Talán így tudják a lehető legjobban elkapni a hívatlan látogatókat.

Paul parancsnok folytatja libasorát. Középen haladva, a legjobbat küldve előre. A szemem sokra viheti, maga mellett akarja tudni a bérenceket, így maga mellé parancsolja őket. Hátvéd, elővéd is van, szinte sorban haladnak, és talán így a legjobb. Egy ekkora csapatot nem lehet egyszerűen eltüntetni, nem lehetnek láthatatlanok, de mindent megtesznek érte, hogy megközelítsék.
- Tovább, tovább, tovább! Előbb kell elérnünk a laboratóriumba mint "Szótlan" (Rajesh gúnyneve) - Akár mennyire is egy cél vezérel mindenkit, azért a belső versenyszellemet, és a villongásokat soha nem lehet lenyomni.

Gorgon az utcákat pásztázza, elég nagy ribilliót csaptak fényes nappal, hogy jöhessen az ellenség. Ennyit már ők is tudnak, bárki is kerüljön elő, bármennyire is veszélyesnek tűnjön el kell kapni mielőtt bármi rosszat is tehetne. Most Beholder a megfigyelője, bármennyire is csak egy élettelen gép egyben verhetetlen lankadatlan amilyen egy ember soha nem lesz. Csak lássa meg a célpontot a mesterlövész azonnal kiiktatja.
A méretes puska hosszú íveket ír le a vöröshajzuhatag alatt. A kapacitása elég nagy ahhoz, hogy bárkinek el tudja venni a kedvét a rosszalkodástól. Természetesen csak ha nem velünk van.

Kiméra kezeit kabátja alá dugva halad tovább előre. Neki nem kell lopakodni, nem azért van. Ő az egyik attrakció lesz. A mellette dudáló autók, és káromkodó sofőrök nem zavarja, csak a Laboratórium épülete kerüljön közelebb hozzá.
Nem tesz semmilyen hirtelen mozdulatot, ő csak azzal csinálja a feszültséget, hogy közeledik egy olyan helyen, ahol épeszű embernek nem kellene lennie.
És akkor megszólal egy hang Idris fejében. A testvére az, vagy legalábbis aki annak mondja magát. Még halk akár az épületek között fújó szellő, a dudálástól, nem lehet hallani csak érezni. Ám ez nem fog így maradni örökké.

Sylvian magassarkújában úgy siet, akár egy olimpiai gátfutó. Semmi sem akadályozza, semmi sem állíthatja meg. A sztori előtte van, embereket lök fel, hogy elérje bármelyik monstrumot. Kell a hír, kell a csámcsogni való. Kell a város, hogy lássák az emberek a saját mocskukba fognak belefulladni ha nem tesznek valamit.
Ez itt a város szíve, itt lüktet az élet, itt kellene a legtisztábbnak lennie. És mégsem, erőszak, és ocsmányság van mindenfelé. Pont a ütőeret szennyezi ez a mocsok ami most feltör és elönti a várost.

Beholder nem hagyja abba, mindenre figyelni akar, mindent látni akar, mindent tudni akar. Mert soha nem fogja megtölteni az adatmorzsákkal. A körülöttünk lebegő láthatatlan felhőt egy átlagos emberi elme fel sem tudja fogni. Kevés az agykapacitásuk hozzá, ám egy mesterséges intelligenciának maga az élhető világ.
Információval tölti meg ezt a felhőt, mit maga javára használ, most még csak a kamerák, videófelvételek, és minden amire csak szüksége lehet Griffnek, hogy elérje amit akar. A világ mozgásban van, ezt használja, ki hogy olyan dolgokhoz nyúlik, amihez eddig még nem sikerült.
A mesterséges intelligencia, ha nem talál közvetlen rejtett veszélyt, ami fenyegetheti a gyalogosokat, vagy magát az eredeti triót, akkor új feladat után néz. Igaz nem kapott utasítást, de elébe megy a dolgoknak. Ha lehetősége van rá, akkor rendőrségi hullámhosszt, diszpécserállomást, vagy bármi hasonlót keres, és lehallgat, amivel csak megtudhatja a rendőrség helyzetét, vagy hogy mit terveznek.

Griff közben élvezi a napsütést, a város zajai változtak de nem nagyon. A három méretes lépegető elvész a kőépületek dzsungelében. Nem is baj, elég ha tudja ki hol van. Az emberei hangja, a lihegés, a fújtatás, a rövid parancsok, vagy a fiúk élcelődése az utcákon. Elég ahhoz hogy tudja eddig még minden a megfelelő mederben halad.

A páncél érzékelői miatt hallom a csapat parancsnokának morgolódását, de nem törődök vele. Amíg nem jeleznek a kommunikátoron keresztül, csinálom a saját módszerem szerint, de ugyanúgy követem a parancsot. Nem azért vettek fel, hogy sorkatonaként haladjak előre, feltételezhetőleg Griffnek sincs panasza, annál céltudatosabb és nagyobban gondolkodik, hogy ezzel foglalkozzon.
~ Kamerák, biztonsági rendszerek. Ezeket nehezebb kijátszani mint az embereket, de érdekesebb is. Innen talán könnyebb dolgom lesz.
Ugyanott ahol eddig haladok tovább, a vizor letapogatóival vizsgálom a környezetet, teljes látóspektrumomban. Megpróbálom megkeresni és kijelölni célként a különböző kamerákat és egyéb érzékelőket. Ha ez megvan akkor nagyjából bemérem, hogy hol és mekkora területet fednek le. Nem számítok rá, hogy teljesen kijátszhatatlan a rendszer, ezért a holtpontokat keresem. A lehető legjobban takarásban lévő, rejtett útvonalon próbálok haladni, minden lépésemnél figyelve az óvatosságra. Az exoizomzatot még mindig arra használom, hogy könnyedén és csendesen mozoghassak, mint egy árnyék. A cél, hogy észrevétlenül minél közelebb jussunk, utána pedig meglepetésszerűen támadjunk. Tehát muszáj lesz nekem is ezt a módszert követnem.

Egyre közelebb érünk a célunkhoz. A fickó, aki felbérelt, érti a dolgát, de puhány. Hangfegyverek, ugyan már? Felesleges időpocsékolás, a kábítás nem tart örökké. A csapatunk sorban halad, aminek a funkcióját nem értem. Egyet kilőnek, és hátravetődik, dől a többi is, mint az a tök értelmetlen téglalap alakú kis izék^*. Végül mintha újabb utasítást kapna, megszólal, bár szerintem ez inkább az önállóságát volt hivatott bemutatni. Versenyezni akar. Ennél több sem kellett nekem, és bár mellette, legalábbis a közelében voltam, kiszakadtam a sorból, és megindultam előre, megelőzve a többieket. Az eddigi lassabb tempót most sietősre vettem. Még nem teljesen voltam ura annak, hogy hogyan is kéne bánnom az erőmmel és az emberekkel, legfőképp nem, hogy milyen a tűréshatáruk. Olyan kicseszés, hogy mindegyik különböző tűrést bír ki, így ha jbban visszafogom magam egy erősebbnél, lehet nem lesz meg a kellő hatás. Ahogy haladok előre, a lehető legjobb tudásom szerint tisztítom a terepet, már ha valaki egyáltalán ellenáll nekünk, illetve megpróbál feltartani.

//*a dominó //

A tökéletes katonát játszom. Mint a kisangyal menetelek, fogadok szót, példát mutatva mindenkinek. Alig várom, hogy elérkezzen a megfelelő idő a játék érdekessé tételére. Griff, nemsoká tényleges hatalmat szerzek, egyik leszek a város urainak, s ledöntelek téged a trónodról...
Széles vigyorom külsős szemek szerint eme furcsa játék élvezete miatt lehet, ám valójában az alattomos árulás gondolata csal mosolyt arcmora.
Követem a főnököt, s közben lassan, észrevehetetlenül maximumra veszem a fegyver kapacitását. Utálom a lőfegyvereket. Túl gyorsak és kiélvezhetetlenek. Nem érezni általuk a test kihülését miközben elszáll az élet az egyénből. Most is, egyetlen lövésembe kerülne s Rajesh holtan zuhanna a porba. De nem, jó fiút játszom. Úgy nagyobbat haraphatok mikor eljön az idő...

Megkaptuk az utasítást a főnöktől, majd libasorban haladtunk. A kommunikátor hangszórója talán kicsit erős volt az érzékeny fülemnek, így a parancs elhangzása után egy rövid ideig eléggé gyenge volt a hallásom. Természetesen magamhoz képest, mert egy emberhez képest még így is erős volt. Kicsit még csengett is. Így hát nem vállaltam be azt, hogy a kis libasorunk elejére álljak. Tökéletes golyófogó lettem volna, mert egyszerű lőszerrel engem nem tudnak megölni, de nem fogom eleven céltáblának használni magam a többiek testi épségéért. Ha valaki meghal, akkor az nem érdemli meg az életet.Így hát hátvéd lettem. Az egyik fickó bátran előrement.
Ez most vagy a legbátrabb, vagy a legőrültebb csapattárunk. Mindkettő elég veszélyes.
Gondoltam, miközben végignéztem otromba fegyveremen. A szónikus fegyverek lövése az én fülemnek sem kellemes, így majd megpróbálok keveset lövöldözni vele. Nem tetszett a fegyver. Utálom a távolsági fegyvereket. A közelharcot szeretem. És azt a nagyszerű érzést, amikor hús és izom szakad, csont törik a támadásom nyomán. Valamint a megnyugtató hangot, ahogy az ember szívverése lelassul, majd menthetetlenül megáll. Én ezekért harcolok. Nem valami futóbolondért, aki még ahhoz is gyáva, hogy megöljön valakit. De a pénz az pénz. Ezért fizetnek, ezt csinálom. Habár nem lenne kifogásom egy parancsváltás ellen.

Kurt + NJK-i, Lupin, Sid, Justin, Ramirez

A bazooka kilövell, s a Megingathatatlan, Traian gyors reakcióidejének hála, éppen csak sikeresen "leguggol" a lövedék útjából, s már jön is az ellencsapás. A szónikus mint gyorsan terjedő betegség, hatol át a falakon s fészkeli be magát a fejekbe. A hatás egyénenként eltérő. A gyengébbek a földre rogynak, azok kiknek erősebb az akaratuk, viszont méltóságukat megőrizvén állva tűrik a pokoli hangokat, ám mozdulni képtelenek. Pingvin, szerencséjére éppen kilépett az épületből, ám így is tetemes dózist kapott, ám meglepően strapabíró a kismadárka. Majdnem beszáll a kocsiba, mikor meglát valamit amikor feléd pillant. Ajkai elvigyorognak, s láthatóan lemond a szándékáról, hogy elmenjen.
Hirtelen érzed, hogy valami rávetette magát szeretett gépedre, majd egy sarló vágódik be melléd az ülésre, s azonnal vissza. Már hallottál a hírhedt Abramovich ikrek félelmetes erejéről, ám ez akkor is túlzás. A kopasz miközben egyetlen kézzel kapaszkodott a gépen, egész biztos helyzetbe hozva magát, szájban lévő sarlóját, brutális erővel csapta a fülke borításához. Nem kell sok ilyen támadás, hogy áttörjön, s biztos lehet benne, hogy abban az esetben ez volt traian kapitány utolsó útja...

Borzalmas, hogy még itt Gotham szívében is, a bűnözés már elért az iparos cégekhez is. A spórolás a sunyulás, és az adófizetők pénzének elsikkasztása bizony sok épület szerkezetére rányomta a bélyegét. Nem úgy mint a régi épületeknél azok nem inognának meg ennyitől. A jövőben talán Sionis is inkább maga húzatja fel az őt védő falakat és nem készen veszi a tanyáját. Ám jelen helyzetben, sajnos beütött a baj. A "Kopogás" hatására a fal beszakadt, s a leomló vakolat, gipsz és kődarabok alatt pár emelet is. Elsőre elképzelhetetlennek tűnik, hogy a bent lévők közül, valaki ne sérült voltan meg súlyosan. Sőt, a legrosszabbra is számítani lehet. Mindeközben, félig beomlott szobákból meglepően sok fegyveres bámulta halálra váltan a gépet, s kétségbeesetten tüzelni kezdtek. Fekete Maszkot sehol nem látni. Jelen helyzetben jobb lenne minél gyorsabban lépni, kiiktatni a zavaró tényezőket, s menteni ami még menthető.

Eszeveszett őrült helyzet alakult ki, viszont épp emiatt, könnyű célpont minden fiatal.
Mindenki sikeresen leereszkedik, s a bénító sugárzápor igencsak hatásosnak bizonyul. A bénító lövedékek célt érnek hamar s percek alatt már csak felére csökkent a támadók száma. Ahogy fogyatkoznak a népek a távolban feltűnik, két még mindig egymással viaskodó legény, valószínű a vezérek. Látszik, hogy gyűlölik egymást s kettejük harca egyre véresebb irányt kezd venni.

Rajeesh és Paul csapatai  céltudatosan törnek előre, ha néhol van is bámészkodó, azt gyorsan ártalmatlanítják. Minden vér nélkül, tisztán.
Ramirez vizsgálódása is eredményesnek bizonyul. Van vékony holt "ösvény" egy, a kamerák megfigyelőképességén kívül eső út, igaz erről a labor emberei is tudnak, s három őrszemet be is állítottak védelemre. Ugyanitt, az épület falán meglepő biztonsági rés, egy nyitott ablak. A szagok alapján a laboratórium konyhája (vagy valami meglepően ínycsiklandozó illatú kísérleti labor ablaka lehet) lehet. Társaidnak elmondva értékes információkhoz juttathatod őket, de magán akcióba is kezdhetsz.
Sid, főnöke szitkait figyelembe se véve szintén előretör, ám senki nincs előttük jódarabig, viszont ti is eléritek a Star Labor épületét. A főbejárat elég közel van, s csak néhány bámészkodó van köztetek és az ajtó között. Na meg pár őr, ám az ő figyelmüket teljesen leköti az ijesztően magabiztosan közeledő alak, Kiméra.

Gorgon számára egyenlőre minden tiszta, az ellen sutábbnak látszik, mint elsőre tűnik. Lehet túl nagy a csend.

Sylvian céltudatosan tör előre, követi az utat amit megérzései szabtak számára.

Beholder sem érzékel egyenlőre semmi gyanúsat. Szerinte is kicsit túl nagy a csend. A laborból nincs veszélyre utaló jel, a rendőrségnél pedig mindenkit kivezényeltek a közelben egy különös robottámadásra, amik ellen civilek veszik fel a versenyt. Az egész dolog túl közel van ahhoz, hogy félvállról lehessen venni.

Griff közben szerezzen be naptejet, ugyanis az ultraibolya sugárzás hatásai nem tréfadolog. Ki tudja, egy esetleges leégést milyen előjelnek lehetne venni...

Beholder jelez, Griff sisakban felvillan egy kis fény, és így már tudom megérkezett az első csapás. Traian tud vigyázni magára. Még nem kell beavatkoznom. De túl nagy a csend, zavaróan nagy, és ez feszélyez.


Megingathatatlan nevéhez híven tűri a csapásokat. Lábai még ha rövidre is vannak húzva stabilan állnak, ahogy maga a kapitány is. Kopasz izomagy darabról darabra zúzza széjjel a gépezetet, szemez Traiannal, aki arcának egyetlen izma sem jelzi egyre jobban felszökő pulzusát.
- Anaiah mozgassa a pilótafülkét előre! A hátsó ajtót kinyitni! - Fordul is hátra, és kiszól az éppen fegyvereiket próbáló embereknek. - Támadás! Találják meg az ellenséget, és ártalmatlanítsák őket. - A válasz sem várat magára. Nyolc edzett ember áll talpra, és veti ki magát a félig nyitott ajtón keresztül. A fegyverek azonnal zúgni kezdenek, és akiket még nem sikerült leterítenie a gépnek rávetik magukat. Ék alakzatban haladnak. Egy a csúcsban, hárman, hárman két oldalt, míg sereghajtóként, és bilincselőként az utolsó. Lépésről lépésre haladnak, mindenki céloz, és lő, ahogy csak tud. Nem torpannak meg, nem hezitálnak, csak haladnak előre, míg nem teljesítik a parancsot.
Remélhetőleg a Megingathatatlan fejformájó fülkéje, rajta a kampós alakkal, meg"fejeli" a közeli ház falát. Ezzel együtt leakaszt Traian egy kézi fegyvert a falról, és ha nem lenne elég, felbúgatott fegyverrel megcélozza ellenfeleket, és lő. MÍg Anaiah próbálja életben tartani a gépezetet. És tovább tüzel a már irányítást vesztett fegyverrel.

Újabb villanás a sisakban, és jön az újabb rossz hír. Fogaimat összeszorítom, és megpróbálok nem ordítani a mikrofonba. Az első küldetés senki nem volt még éles helyzetben. Dražen kapitány bűnhődni fog a meggondolatlansága miatt, de nem most. A csata még előttünk van, így újra csak a némaságot választok. Czesław-val együtt jó párost alkotnak. Hagyom had alakuljon ki a dolog.

Éjbennjáró meginog a hirtelen lábára nehezedő súlya alatt. Nem ez volt a terv, csak a megfélemlítésre játszottak. Ez sikerült talán túlságosan is jól. Hatalmas izzadságcsepp gördül le Dražen kapitány homlokán. Amíg elcsorog jobb szeme mellett, egy pillanatra megállapodik az orránál, és célt érve ajkainál állapodik meg. A vörös nyelv eltünteti a sós nedved, pont ennyi kellett hozzá, hogy az elhatározás megfoganjon. Persze Czesław óbégatása is segíti a dolgot.
- Kapitány ez így nem lesz jó. A motor nem fogja kibírni, elveszítjük a lábat ha nem teszünk valamit. Az emberek bent maradtak, igaz bűnözők de nem erre tettük fel az életünket. A világot váltjuk meg, de ölünk holmi jelentéktelen alakokat. - A hangja kicsit csitul, és a teljesen összefüggéstelen ténymegállapítások után végre egy értelmes, ám annál használhatatlanabb ötlet is kibukik belőle. - Vagy ha még egy tartófalat kiütünk akkor már meg is nyertük ezt a csat.. - És jön a pofon, mint ahogy szokás szokott lenni. Még a pilóta sisakban is érezte ahogy a vaskos kéz, egy nem könnyű parasztlengőt enged el.
- Nyugalom, tudom mit fogunk csinálni. Négy lábat stabilan állíts le. A maradék hármat a külső falakba, ablakok alá mozgasd. És a lehető legkevesebb kárral támaszd ki az utca felőli falat. - Gégemikrofonjához nyúlik, míg a hatalmas motorok elkezdik teljesíteni Czesław matatását. A gép súlypontja alacsonyra kerül, négy láb a legszélsők egyenlő távolságra letámasztanak. De nem csak simán, a lábak végei megtekerednek a ház felőli oldalon. Mint valami hatalmas támasztékok. Így már talán lesz elég erő, hogy a maradék lábak beszakítsák a falakat újra. Akár egy dárda a pajzsot. Átmegy rajta, de nem tudja pusztítás nélkül megtenni. A hangszóró bekapcsol a gépen.
- Bűnöző elemek az épületben! Életetek csak rajtunk múlik! Azonnal hagyjátok el az épületet, és adjátok meg magatokat! Akinél fegyvert látunk annak elvesszük életét! - A hangszóró lezárul, és az utolsó mondat már csak a raktérben tartózkodók felé szól. - Kiszállás, minden kiérkezőt begyűjteni, maradjatok fedezékbe. Aki veszélyesnek tűnik ártalmatlanítani. - Ezzel az emberek kipattannak az éppen nyíló raktér ajtóból, és a gép takarásában próbálva maradni figyelik a lábak, és az ellenség mozgását.

Amphitrite jól halad, túl egyszerűnek tűnik a helyzet. Talán lappang itt valamit, talán lesz itt, ami végzetes lehet. Karmaimmal óvatosan szólítom meg Þeudobald kapitányt.
- Þeudobald kapitány helyzetet jól kezeli, de vigyázzon. Valami nem tetszik, a géppel legyen óvatos. - Csak egy értettem a válasz. De elég is ennyi most. Jó lett a kiképzés, hát bízunk benne. Azért annyira nem, hogy ne tegyek megelőző lépéseket.
- Beholder. A csapatok körül lépj be minden kamerába, a közvetlen környezetben kutakodj. Valami nincs rendben, bármilyen szokatlan helyzetre, elemre figyelmeztess!

Közben Þeudobald kapitány ráteszi kezét Adam vállára. Felfele int, a csapatokat kicsit fedezék nélkül hagyják, most az összkép a fontos. Adam megnyom pár gombot, és egy kart finoman kiegyensúlyozva a gépezet lábai egyenesbe állnak. Egyre csak nyúlnak, hogy a busa fejet magasba emelje. Míg csak bírja, a pilótafülke látómezeje nem túl nagy, de ezért van Beholder. Nem véletlenül hívják minden látó szemnek. Beholder végigpásztázza a környezetet azzal a kevés megfigyelő eszközzel amivel a Amphitrite rendelkezik. A szerkezetek kevesek, ám Beholder elég hogy a legapróbb hibát is megtalálja a mátrixban.
Þeudobald fentről figyeli az eseményeket. Nem tud úgy üzenetet adni, hogy főnöke Griff ne hallja. Ám itt ő a kapitány az emberek hozzá hűek elsődlegesen, természetesen a célt, és az eszméket nem számítja a dologba.
- Adam elterelő mozdulat. - Csak három amiből a pilóta tudja, mit kell tennie. Nyolcból az egyik láb megemelkedik, majd nagy sebességgel csapódik bele a betonba. Toppantásnak van értelme, nem ideget vezet le, hanem üzenetet küld. A gyalogosok elemelkednek a másodperc törtrészére a talajtól, és már tudják mit kell tenniük. Az eddig harcképtelenné tett bandatagokat, a lehető leggyorsabban megpróbálják lekötözni, míg a két vezérhez nem nyúlnak. Csak a még talpon lévő csatlósokat puhítják tovább, hogy társaik sorsára jussanak remélhetőleg. Addig a két vezér had gyengítse le egymást. Majd a harc végezte előtt, mikor már egyik fél úgy néz ki felülemelkedik a másikon, fordítják feléjük figyelmüket, fegyvereiket egyaránt.

A lovasság eligazítva, most már csorog minden a maga medrében. A gyalogság most kerül az első fal alá. Újra üzenetet küldök, van miért. Most az időzítés a legfontosabb, hogy vér nélkül juthassunk be.
- Rajeesh, Paul jön az elterelés. Készüljenek a behatolásra! - Kimérát nem irányítom, nem kell. Elég ideje vagyunk már együtt, hogy tudjam nem is sok értelme lenne. Van benne valami gonosz, valami sötét, mit még nem tudok hova tenni, de bármennyire is veszélyes, ő az egyik adu ászom.

A jobbszárny, és a balszárny is ugrásra készen figyel. A kopasz kissé visszataszító alak (Kiméra) minden veszélyérzettől mentesen lépked tovább egyenesen. Hosszú ballonkabátját lebegteti a szél, kapucniját hátra veti. Felfedve magát az őröknek.
Kezei óvatosan markolják meg dobótőreit felméri hány őr van. Mennyire messze, milyen fedezék alatt. És tervet készít, fegyvere van elég, mozgékony és erős, egy megfelelő környezetet keres, fedezékkel, és ártatlanokkal, kik jó pajzsok lehetnek.
Kiméra nem veszi észre, hogy másik énje Faust beférkőzött gondolatai közzé. Ám nem számít már.
Rajeesh csendre inti az embereket, és előre mutat. A csapat lassan csoszog előre. Lopakodnak. És meglepő mintha tükörképe lenne a Paul csapata, teljesen ugyanazokkal a mozdulatokkal irányítja sajátjait. Amennyire csak tőlük telik lopakodnak közelebb a laboratóriumhoz. Még senki nem tesz támadó mozdulatot, csak ha okuk van rá. Az első feladataik között van, hogy senkit nem veszíthetnek, ezt követik hát.

Újabb jelzés a sisakba. Gorgon mozgásba lendült, egy újabb lőállást keres, ahol tökéletesen láthatja szerelmét. Az őrök nem okozhatnak gondot, de a labor sok csodát, és veszélyt rejthet. Hát még mielőtt elhatalmasodna a káosz, magára és másokra is erőltet egy kis nyugalmat.
Ha szükséges egy másik ház tetejére jutni, páncélja szervóit veszi igénybe. Átalakul kígyó farokká, így könnyedebben tud mozogni. A farok összetekeredik, mint az igazinál, és kilő ahogy egy igazi tenné. Ugrik, hát hogy át tudja szelni az épületek közötti távolságot. Ezzel talán elég jó lőállást tud találni, hogy célba vehesse az őröket.

Ez most nem zavar, most nagyobb gondjaim is vannak ennél, mint hogy a szerelmesek egymásra vágynak. Beholder jelentése hogy egy másik csetepaté is történik pár sarokra innen. Ez túlságosan egybe esik az én belépőmmel. Valami nincs rendjén, hát utána kell nézni. Csak egy a gond, én nem tehetem, nekem nem ez a feladatom. Én nagyobbra vagyok hivatott, hát a párkát küldöm. Azért van ,hogy engedelmeskedjen, és olyat tegyen amivel hasznomra van. Mint ahogy én is neki.

Szimbiózis, ez jár a fejében Sylviannak, mikor apró pittyegésre figyel fel. Mobilja jelez, egy eléggé lenyomozhatatlan vonalról. A második terv lép életbe. A nagy gonosz farkas most várhat. A hősöket kell lencse végre kapni.
Egy pillanatra megtorpan, kifújja magát, digitális gépe nála van,körbenéz, és fülére hagyatkozik. Merre lehetnek azok az összecsapások, amiket nem Griff okoz. Hol lehetnek a hősök, akik a várost próbálják "megvédeni". Ha meglátja, vagy hallja, vagy valahogy tudomására tud jutni merre is kell tovább mennie, akkor tovább rohan. Kapkodja a lábait, hogy megnézhesse még a csatát, vagy a csata végén maradt romhalmazokat, és kideríthessen valamit.

A sávos letapogatók végigpásztázzák a célterületet, ahogy feltételeztem a biztonsági megfigyelő rendszer nem teljesen zárt, van rajta több rés is. Természetesen ezt őrzik, de nem nagy erőkkel. Ezen kívül, egy egyértelműen nyitott ablak képez potenciális behatolási pontot. Tetszik a felállás.
~ Ez érdekes. Nagy eséllyel csapda, de élvezetes lesz belesétálni. Mindig a lopakodás után következik az akció... heh.
Ráközelítek a vizorral a három őrre és felmérem a felszerelésüket, fegyverzetük és páncélzatuk is. Minden kis részletet megjegyzek, majd kijelölöm mind a hármat a célkövető rendszerrel. Ha ez megvan, akkor aktiválom a kommunikátort.
- Rajesh parancsnok, itt Ramirez. A kamerák és biztonsági rendszerek nem fedik egymást teljesen, innen fentről el tudom navigálni magukat a megfelelő holttérben. Három őrszem van az említett vonalon, csak őket kell ártalmatlanítani. Közvetlenül ezen az oldalon van egy nyitott ablakrész a labor falán, feltételezhetően konyha vagy valamilyen laboratórium lehet, megfelelő a behatolásra. Ez nagy mértékben gyorsítaná az előrehaladást. Mi a parancs?
Megvárom a választ, majd az alapján cselekszem. Ha kell rövid de pontos üzenetekkel navigálom a csapatot az előre megtervezett útvonalon, ha kell korrigálok. Megteszem amit csak tudok, miközben a tetőn maradok és lehetőleg fedezékbe húzódva, észrevétlen próbálok maradni. Megvárom amíg a csapat előre nyomul, majd csak azután cselekszem, egyelőre hátul maradok.
- Engedélyt kérek a behatolásra én is. A halk vagy a gyors módszert használjam?
Végül úgy döntök mégis megkérdezem és nem magamtól döntök. Vicces és élvezetes lenne a falon áttörve berobbanni az épületbe, de egyben túl nagy kockázat is. Ha csak lopakodásra kapok engedélyt, akkor a házak tetején igyekszem eljutni az ablakig, lehetőleg minden kamerára és őrre figyelve. Ha kell megállok, várok, fedezékbe húzódok vagy más utat választok, de nem sietek. Abban az esetben ha a gyors behatolásra kapok engedélyt aktiválom az ion-rakétameghajtó rendszert majd nem túl nagy sebességgel megpróbálok behatolni az ablakon keresztül, majd az épületben erős fékezéssel megállni. Figyelek, nehogy a falnak csapódjak vagy rosszul manőverezzek, esetleg fékezzek, nem akarok egy hibát sem.
Természetesen számítok egy váratlan támadásra, ezért a páncél védelmét is fenntartom, valamint az érzékelőket is pásztázásra állítom, hogy még időben jelezhessenek. Felkészülök kitérésre is, ha különösen erős támadás érkezik. Hirtelen elmosolyodom. Kezdem élvezni a páncélzatot... És még nem is öltem.

Már jócskán elhagytam a vonalat, remélhetőleg a velem tartók nagy örömére és segítségére, ám még néha-néha hátrapillantok, hogy kaptak, kaptunk-e új parancsot. Egy ilyen alkalommal, mikor megbizonyosodom, hogy tiszta előttem a terep, a vállam felett nézek hátra, és Paul parancsnok épp kiadja az utasítást: itt a behatolás ideje. Egy öntelt, mégis kissé gunyoros félmosolyra húzom a számat, majd tovább haladok, és rendkívüli erőmet kihasználva először kezeimet, majd lábaimat mélyesztem a komplexum falába, és azon próbálok feljutni, úgy, hogy saját magamnak képzem a létrát puszta kézzel, illetve lábbal. Alkalom adtán ezt akár a csapat többi tagja is igénybe veheti. Amint elérek egy közeli tetőt, gondolkodás nélkül mászom fel rá, majd amennyire csak tudok, felugrok, és próbálom ismét kihasználni erőmet, a tetőn keresztül nyitok egy lyukat. Legalábbis remélem, hogy így sikerül meggyengítenem annyira a tető szerkezetet, hogy elgyengül és végül beszakad.

Hallom, Ramirez hangját, úgy tűnik ő lesz ideiglenes szemünk. Vele is van némi elszámolni valóm, ám egyenlőre más, fontosabb dolgokkal kell foglalkoznom. Nemsoká felfigyelnek ránk, s kitör a káosz s a káoszból lehet igazán profitálni.
A főnök lopakodási parancsot ad, én pedig gyapjúmamuszt álmodok kicsiny lábamra, hogy elnyeljen minden zajt amit lépteim keltenek, majd vidáman lépkedek előre, ám az alakzatot még mindig fenntartom. Mindig viccesnek tartottam ezt a bugyuta katonás játékot, s hihetetlen hogy valaki képes a formációs dolgokat, meg a parancsokat komolyan venni.
Gondolataimat hirtelen más irányba sodorta elmém árja s elvigyorodtam. Kíváncsi vagyok mit rejthet számomra eme labor. S szám még sötétebb mosolyra húzódott, miközben elmémben egy terv körvonalai kezdtek kirajzolódni...

A megingathatatlan meginog, s kopasz potyautasát hozzápréseli a szemközti ház falához. A nyomás hatására a férfi vért ölendezik fel, ám csak még erőszakossabban tör előre. Már akkora lyukat vágott, hogy egyik karjával benyúl rajta, s megragadja Traian torkát. Az erő amivel szorítja már sok ember halálát okozta, s úgy tűnik nemsoká növekszik eme szám. A kézifegyvert a falon csak nagy nehézségek árán kaparintja meg s tüzel ugyan, de látszólag nem sok hatása van, s azt se tudni eltalált e bárkit is...
Ezen apró momentumon kívül minden sikeresnek mondható a csapatok gyorsan haladnak előre s fegyvereznek le mindenkit. Pingvin maga viszont beült a kocsijába, s gázt adott. valószínűleg jó darabig nem látni a környéken. Megmaradt emberei viszont még mindig jelen vannak, s a környező épületekből is előözönlik egy nagyobb raj, körbevéve a gépet s azokat kik kiszálltak belőle, majd tüzeltek...

A hangszóró csak mégjobban feltüzellte az embereket akik mint az őrült kezdtek tüzelni a gépre s az abból kilépő emberekre, mikor is az ellenséges vonalakon túlról egy éles női hang söpört végig harcolókon
- ELég! Most nem érünk rá erre!
A nő hirtelen felemelt kezekkel előlépett emberei mögül. Arca erőt sugárzott, s teljesen érzelemmentes arcát mintha most a félelem csapta volna meg, ám nem maga miatt félt. Mikor látta, hogy nem lőttök rá leengedte a kezét s megszólalt.
- Nemtudom mit akartok, s tettetek nem lesz megtorlás nélküli, ám jelen helyzetben a fal szerkezete miatt nem teszünk semmit, nehogy összedöljön.
Ekkor veszitek észre, hogy a keze véres, a körmei leszkadatak, az újjain a bőr pedig fel felszakadozott, mintha ásott volna. Ekkor csettintett egyet, s a környező épületek tetején sorba bazookások jelentek meg, akik mind az Éjbennjáróra emelték fegyverüket.
- Talán egyezséget tudunk kötni anélkül, hogy bármelyik félnél is még több ádozat lenne. Nem mintha bíznék hozzátok hasonló férgekben akik minden előzetes bejelentés nélkül ránk omlasztanának egy házat. Egyszóval mit akarnak?
Látszott rajta, hogy nehezen őrzi meg hidegvérét, s a legkisebb megmozdulásra ő támad először.
A géppel kapcsolatos kitámasztás s minden egyéb megmozdulás sikeres volt.

Þeudobald érzi, túl könnyűnek látszik minden, ezért egy átfogóbb scennelést végez el a géppel, s megérti a baj forrását. A bandaháborúnak csak kis része zajlik a felszínen, a legtöbben a csatornában ütik egymást. Odalent a helyzet kegyetlenebb lehet, mint arra bárki számítana, s a távolból egy a földalatt közelítő különös létforma radarképére is felfigyel...

// Griff lelkiismereti játékainak dolgai ide kerülnek, viszont mindenki más (Kurt érintett NJK-i , Lupin Sid, Justin és Ramirez) itt folytatja a játékot //