S.T.A.R. labor

Belép a cellába, még épp időben, hogy elkerülje az ajtókat, út közben meg egy rabbal is kevesebb. Vagyis… A ricsajra felkapja fejét és körbenéz. A sérülteket bámulja. Szemei ide-oda cikáznak a férfiakon és a padlón lévő véren. Kardját fogó keze láthatóan megremeg.
Elindul a cellából kifelé.
Na jól van, b@szd meg, - szól eddig nem hallhatott, ideges hangon - most befejezzük a játékot!
Megpróbál szembe kerülni ellenfelével és lassan lépdelni felé. Már nincsenek a rabok, mint akadályozó tényezők, maximum átlépni kell rajtuk. Végre ténylegesen a csáposra fordíthatja minden figyelmét. Kardjával rácsap a hozzá közel kerülő nyúlványokra, hogy levágja azokat. Amit kardjával nem tudna kivédeni, az elől próbál elhajolni, vagy ugrásokkal kitérni. Ha pedig újra valami dobáláson törné a fejét, szintén elhajolni próbál.

Katona egy pillanatra ledermed, mikor egy rendőrtisztet emlegetsz. Aztán megrázkódik és megszólal.

- Éppen Ő a problémánk. - megnyomja az "Ő"-t - Az állítólagos beültetése megőrjítették. Valahogy le kell állítanunk őt, nem fog addig megállni, míg le nem áll.

Azzal elindul a helikopter felé reménykedik benne, hogy követni fogod és megállítod ezt az újabb őrületet a városban.

- A dolgok rosszra fordultak, miután a beültetések teljesen elterjedté váltak. Puristák tűntek fel, akik fellázították a csőcseléket, akiknek nem volt pénze a beültetésekre. - mondja az, aki néhány másodperccel ezelőtt még fegyvert fogod rád. - A főnöknek a családja most is veszélyben van, de önért küldtek minket. Segítsen nekünk és akkor kimenthetjük a többi bajban lévőt is. - azzal ő is elindul a helikopter felé.

Eközben Arkhamban...

Sárkány kelepcébe kerül a cellában Polip csápjait, hiába próbálja megállítani, levágni nem tudja őket. Kardja fülsértő csikorgással védi a csápokat, ám azokon szinte egy karcolás sem keletkezik anyaguk bírja a hős derekas csapásait. Ám ahogy a csápok vonaglanak, úgy lanyhul egyre jobban Sárkány védelme végül egy-egy csáp eltalálja őt.

Először csak apró karcolások jelennek meg rajta, ám később már súlyosabb sebek is felbukkannak rajta, végül az egyik csáp egyenesen a jobb halántékán találja el, a becsapódás erejétől átszakad a bőr, a hús és a csont, a csáp áthatol a fejen, így küldve halálba az igazságosztót.

// Köszönöm MW-nek a vendégszereplést kiötlök valamiféle jutalmat számodra. Természetesen halálod ne zavarjon meg továbbra is folytathatod a játékot ugyanezzel a karakterrel. //

Agyatokban fény gyúl. Mindenki lelassul, és már tudjátok, hogy nem sok van hátra. A tudatotok legmélyéről jön elő. Sötét, és kék, na meg sárga, a betűk és számok tömkelege fut a szemeitek előtt. A halál pillanatok alatt elér. A programnak vége van, és ezzel a bele zárt lelketeknek is.

Kaland kevés játékos miatt abbamaradt : Vaslégió

Csillagösvény - folytatás

A labor megközelítésénél minden a tervek szerint halad, mikor is hangos robajjal három rakéta csapódik az épületbe. A lángok magasra törnek, s az események hirtelen felpörögnek.
Sid mikor felugrott, az egyik rakéta pont telibe találta, ám ahelyett hogy azonnal felrobbant volna,  berepítette az épületbe. Erős fiziológiájának hála különösebben nem sérült, s látszólag ő lett az első aki sikeresen behatolt. Gyorsan leelenőrizte a felszerelést, minden ép, s a benti zűrzavarban senki nem figyel rá. A kommuniátorral is minden rendben, így a benti helyzetet bármikor lehet jelenteni a feljebbvalóknak.

A kintről az épületet figyelők látják, amint a becsapódás pillanatában az őrök azonnal Kiméra felé indulnak látszólag támadó szándékkal. Már jó ideje zavarta a csőrüket, s most valamiért őt képzelték a támadónak. Épp a közelébe értek, mikor az épületből a menekülő tudósok, takarítók s egyéb dolgozók idegesen tódultak kifelé, elterelve a figyelmet szinte minden egyéb dologról.

Az oldalsó ablaknál lévő őrök is elhagyták a helyüket a robalyra, teljesen szabadon hagyva a Ramirez álltal figyelt ablakot.

Mindenki a robbanásokat megelőző terve vagy tette sikeres, ám ez a véletlen több dologba is bezavarhat, ám első körben egy nagyszerű esély, hogy könnyebben véghezvigyék a tervet. Egyedül a Griff rigolyája bonyolíthatja a dolgokat, hisz bent rengeteg sebesült s haldokló lehet, akik mellett ha szó nélkül elmennek, pedig segíthetnének rajtuk, bizony az ő lelkén szárad majd...

Túl késő volt, mire odaértem. Javában állt a bál a rakéta célhelyén, rengeteg ember menekült. Ezek a biztonsági őrök meg a mi a jó fenét csinálnak? Valamennyiüknek azért jogában állna segíteni a bent rekedteknek, akik vagy megsérültek, vagy haldokolnak, vagy valami akadályozza menekülésüket.
Túlságosan nagy volt a felhajtás ahhoz, hogy bárkinek is feltűnjön, hogy az ellenkező irányba vetem magam. Akik tudtak, azok még időben ki tudtak menekülni, az őrök meg inkább más felé mennek... de hová mennek?
Egyelőre ez igazából nem is érdekelt engem, sokkal fontosabb volt, hogy a bentieket még meg tudjam menteni... rögtön felmásztam az épület tetejére, és beugrottam azoknak a lyukaknak egyikébe, ahová becsapódtak a rakéták. Rögtön a nyakamra kötött sállal kellett elfednem a számat és az orromat, hogy ne szívjam be többnyire a füstöt... talán jobb lett volna mégis egy másik "bejáraton" mennem. Hát igen, néha én is elkövetek hibákat, s ahogy szól a közmondás: tévedni, az én esetemben hibázni emberi dolog. Rohadt hőség, amit a robbanás és a tűz okozott... nem bírom a meleget... de mégis muszáj átjutnom a füstfüggönyön, hiszen most rajtam múlhat néhány ember élete, akiket talán még meg tudok menteni. Úgy igyekeztem vigyázni, hogy a tűz ne kapja el a ruhámat és a hátitáskámat, amiben csak a megvásárolt ruhák és kis pénz volt.
Eltaszítom a törmelékeket teljes erőmből, melyek az utamba állnak, és elindulok egy irányba megkeresni az embereket, akik számítanak a segítségemre.
Van egy olyan érzésem, hogy a kölyök nem fog szót fogadni...

/Egyelőre úgy írtam, hogy elindulok a fent említett személyeket megkeresni, mert nem akartam ennyire előre írni. Inkább a kedves mesélőre bíznám az ilyesmit /

Rajesh, és Paul is rohamot vezényel, míg csak nem jönnek a meglepő fordulatok. A rakétákat nem a mi seregünk lőtte ki, a sok sebesült bármennyire is nem a mi gondunk, felelősek lehetünk értük. Az utolsó meglepetés viszont magától a főnöktől Grifftől jött.
- Gyűlölet serege, életbe lép a nulladik törvény! - Aki csak komoly tagja a szervezetnek, az tudja miről van szó. A legutolsó próbatétel mindig is ez volt, ki mennyire lehet életre való. Ki érdemli meg az életet, és kinek kell pusztulnia. Ám ez mind elmélet, ami most jön az a gyakorlat lesz.
- Paul a csapat egyharmada velem marad, a többiek csatlakoznak hozzátok! Ti nyomuljatok előre, a többi a mi dolgunk! - Adja ki a parancsot Rajesh. A két rivális fejében megannyi gondolat fut keresztül, a lehető legjobb megáldás. Már csak a szerencsén fog múlni kinek lesz jobb. Talán Griff azt tünteti ki figyelemmel, aki harcos módjára behatol és megszerzi amit kell, vagy aki az alaptételnek engedelmeskedve, nem hagyja hogy olyan is életveszélybe keveredjen akinek nem szabadna.
- Minden különcnek behatolás! A többiek utánam! - Szól Paul megkövesedett hangja mindenkinek. A bérharcosokat is behatolásra utasítják, míg a gyalogság kétharmada fegyverét előreszegezve gyenge fokozatra állítva próbálnak maguknak utat törni a bejáraton. Ha kell a fegyvereket is használják, testi erő alkalmazásától sem rettennek vissza. Be kell jutniuk a lehető legkisebb vérveszteséggel.
Közben Rajesh és megmaradt emberei a sebesültekhez sietnek. A ruházatuk nem a legjobb az ilyen dologhoz, talán majd meg is említi a főnökének, kell egy orvosi képesítéssel ellátott szakasz is, felszereléssel.
Első segélyt mindenki tanult, legalábbis annyit amennyit a televízióban látott, vagy a jogosítványhoz kénytelen volt teljesíteni. Nem sok de több, mintha semmit sem tennének. Ruha szakad, és a vérzéseket nyomó kötéssel megpróbálják ellátni, kinek szüksége van rá, vérzést állítanak el, zúzódás okozta fájdalmat csökkentenek, és a nagyon súlyosaknak mindent megtesznek amit csak lehet. Talán elég lesz.
Kiméra vagyis már Faust fogait csikorgatva élvezi a látványt. A káosz és a pusztulás pont az ő műfaja. Jobb kezébe a Kígyófog tökéletesen simul, a balba egy tőrt szorongat. A tömeg közepe felé halad. Izmait megfeszítve ront bele. Az őröket keresi, rúg, üt, könyököl, és zúz mindent amit csak talál. A pengéket nem használja az túl egyszerű lenne. Még nem kell a vipera énjének vért innia. Még.
Idris elméje mélyén sír mint egy kisgyerek. Faust átvette az uralmat, és most saját tudatában tartja fogva megannyi őrült tévképzet között. Néma sikolyra nyitja száját ordítana de egyetlen hang sem hagyja el ajkait. Szerelméhez fohászkodik, ő mindig tudja mit kell ilyenkor tenni.
Gorgon lőállásán meredt szemekkel néz végig mindent. Távcsöve a forrást keresi. Valakinek lőnie kellett, valakinek meg kellett húznia a ravaszt. Túlságosan jó az időzítés. Ha csak pont aznap lenne a kettős támadás is gyanús lenne, de hogy a feltételezhető cél, és a furcsa környezet. Ez már több mint gyanús. Minden képzettségét, és logikáját összeszedi, hogy ráleljen az első gyanús dologra, ami elvezetheti a talány nyitjához. Annyi biztos tégla van közöttünk, akivel végezni kell, de most fontosabb hogy a küldetés sikerrel járjon.
Sylvian liheg, akár egy távfutó. Kissé kényelmes élete megköveteli a sarcot. Percek telnek el mire rendesen tud lélegezni, és a kamerát egyenesen tudja tartani. Az elé táruló látványt figyeli, és örökíti meg. A rohanó embereket, a sérülteket, az zöld egyenruhás fickókat kik betörnek az épületbe, vagy segítenek az embereket, a feltételezhető hősöket, ahogy berobbannak ebbe a zűrzavarba. Na és a hátteret is, valahonnan jönnie kellett mindennek, nem ez volt az üzenet. Griff nem használ ilyen direkt durva módszereket, van még valaki aki mozgatja a bábokat. A város hatalmas de meg fogja találni, erre a kameráját tenné. A környező házakat, utcákat, bejárókat, és mindent ahol csak megbújhatnak a titkos idegenek. Meg fogja találni őket, és pulizer díjjal fogják jutalmazni.

Féltérdre ereszkedve várom az újabb parancsot, amíg azt nem kapom meg nem mozdulok, nem irányítom más területre a figyelmem és nem cselekszem magamtól. Amikor azonban hallom, hogy gyakorlatilag szabad kezet kapok, szélesen elmosolyodom a páncélzat maszkja alatt.
~ Erre vártam, amióta sikerült megszereznem az arzenálom és a nanopáncélzatom. Itt az ideje játszani, professzionális játékosként.
Az eddigi óvatos mozgásra, lopakodásra és álcázásra állított exoizomzatot teljesen felszabadítom, átállítom átlagos sebességre és maximális erőre, ahogy az érzékelőket is széles pásztázásról, koncentrált, gyors elemzésre kapcsolom. A dobókéseket vissza csúsztatom a megfelelő tárolókba, majd a hátamhoz nyúlok. A nanokarmok tökéletesen hozzám csatolják az a több tíz kilónyi fegyverzetet ami nálam van.
- Értettem. Megkezdem a behatolást. Az ajtónál vigyázzanak, nyitok én.
Jöhet az utolsó simítás. Bekapcsolom a kommunikációs egységet, majd a külső hangforrásokat, de nem a saját szavaim hangosítom ki. Én leszek az elterelés. Az előre beállított szám automatikusan elindul. Egy ugrással igyekszem a háztetőről lehetőleg az utcára jutni, egészen közel a labor bejáratához. Ha ez sikerül, akkor a lehető legnyugodtabb mozdulattal veszem elő hátamról az AT4 HS, vállról indítható rakétavetőt. Ellenőrzöm a benne lévő rakétát, élesítem, célra tartok és lövök. Arra mindenképpen figyelek, hogy senki ne legyen közvetlenül az ajtónál, legalábbis az én oldalamról. Ha valaki menekül, akkor annak hagyok elég időt és csak utána indítom el a rakétát. Cél az ajtó, hogy a lehető leggyorsabban be tudjunk jutni és ne a Gyűlölet Seregének kelljen kinyitnia azt.
- Silk suit, black tie,
I don't need a reason why.
Ha ez megvan, amilyen lazán elővettem, olyan hanyagul hajítom is el a páncélöklöt. Két kezembe veszek egy villanó és egy robbanó gránátot, majd a korábban felmért, már nyitott ablakon kibiztosítás után mind a kettőt behajítom. Használom az automatikus célzó rendszert, hogy ne tévesszek célt. Ha ez is sikerül, nem csak egyszerűen besétálok. Az integrált ion-rakéta rendszerrel próbálok egy ugrást végrehajtani és közvetlenül berepülni a kirobbantott kijáraton, ha azt valóban ikerül kinyitni. Természetesen a gránát várt robbanása után. Repülés közben a két M9-est veszem a kezembe, kis kaliber, ha kell tudok vele védekezni, nem halálos módon is.
- Ahhaa. - nyögöm be véletlenszerűen a zenében hallható módon és még kicsit bólintok is hozzá.
Amint bent vagyok a laborban, az érzékelőkkel felmérem a helyzetet és tájékoztatom a társaimat. Ha vannak bent őrök, a térdeiket veszem célba és mind két fegyverrel, külön-külön személyekre tüzelve, egyszerre lövök. Tiszta terep esetén a kamerákat vagy egyéb érzékelőket próbálom így kiiktatni. Néhány lövés után azonban mind a két pisztolyt hanyagul kiejtem a kezemből. Unalmasak, nem kellenek.
- Top coat, Top hat,
And I don't worry cause my wallets fat.
Black shades, white gloves,
lookin' sharp, lookin' for love.
Felkészülök rá, ha támadás ér, de nem teszek ellene, a saját rakétám se tudna kárt tenni a páncél legkülső rétegében is, ezért a normál ballisztikus lövedékekkel nem is foglalkozom. Végül bal kezemmel hátranyúlok a SPAS12-es shotgunért, az aljánál fogom meg és azonnal rántok egyet a felhúzóján, csak félkézzel természetesen. A másikkal a machetet ragadom meg és pörgetem meg magam mellett.
~ Ez tetszik, ilyen egy Ramirezes behatolás, elterelés... ámokfutás. Igen ez a jó szó.
Eljátszok a gondolattal, hogy öljek, de nem teszem meg. Ha sérülést kell okoznom, megteszem de csak ártalmatlanítom az ellenfelem. Itt most a hangulat a lényeg.
- They come runnin' just as fast as they can
cause every girl is crazy 'bout a sharp dressed man.
Igazából csak remélem, hogy sikerül eljátszanom a jelenetet. De már nagyon kíváncsi vagyok a reakcióikra. Ehehehe.

//Én szívesen összefutnék Kapucnissal//

Csapatommal lopakodva közelítettük meg az épületet. Ügyesen manővereztünk az igen kevés ember között. Én fajomhoz hűen könnyen, légies léptekkel haladtam, szinte hang nélkül. Ruhámat még mindig magamon tartottam, pedig eléggé idegesített. Ráadásul rajtam kívül csak a főnök tudhatta, hogy az előbbi napfény miatti morgásom és a félő gondolataim nem voltak többek egyszerű színjátéknál. Ahogy az épülethez értünk, érdeklődve figyeltem ahogy az őrök valami teljesen másra figyelnek. Hirtelen három rakéta csapódott az épületbe, illetve egy az elöl lévő társamba.
Megérdemelte. -gondoltam, majd követtem a csaptvezetőmet be az épületbe. Kezemet mindvégig az ultragagyi fegyverem ravaszán tartva. Magamban elmosolyodtam.
Kezdődik az érdekes rész.

Épp átbillantem a felugrásból és megindultam lefelé, hogy egy újabbat adjak a beton szerkezetnek, ám mielőtt leérkeztem volna, erős becsapódást éreztem a hátamon, majd akaratom ellenére elindultam előre, pedig egyáltalán nem így terveztem. A levegőben hátrafordultam, ekkor még láttam a rakéta becsapódásának utolsó foszlányait, majd hátammal beszakítottam a szemközti falat, nem kis törmeléket hagyva magam után, valamint egy méretes lyukat, amin más is könnyű szerrel behatolhat.
- Nos, ez is megfelel. - állok fel, és leporolom magam, majd körül nézek, merre vagyok, és elindulok a vélt irányba, ahol remélhetőleg találok valamit. Ha az utamba kerül valamilyen nem hozzánk tartozó személy(zet), egy visszafogott ütéssel próbálom leszedálni őket, hogy ne okozzanak gondot a lövöldözéssel és kiabálással.

A rombolás a pusztítás és a halál ínycsiklandó esszenciája törte meg az unalom keserű ízét. Hirtelen támadt zűrzavar s káosz, ez az én világom. Annyira csodálatos volt az egész, s annyira értem kiáltott. Immáron elfelejtettem miért vagyok itt. Vigyorom széles lett, majd nem figyelve immáron semmi parancsot szép lassan elindultam előre. Előre a zajban s káoszban, senki nem törődött velem amint beléptem a főajtón. Odabenn füst s lángok. Döbbenetes, hogy néhány kis rakéta mekkora káoszt képes okozni.
Mikor odaértem megfogtam a mikrofont s beleszóltam.
- Viszlát főnök, köszi a cuccokat
Azzal apró darabokra törtem s eltapostam a ketyerét. Korábban átnéztem a teljes felszerelést, s amennyiben találtam rajta nyomkövetőt azt eltávolítottam, így nem aggódtam amiatt, hogy megtalálhatnak.
Imádom a hatalmat, és irigy vagyok azokra kik birtokolják, Griffre is. Kíváncsi vagyok egy ilyen "nagy" embernek mennyire tudok belezavarni a játékába.
Megropogtattam a csontjaimat, majd senkivel és semmivel nem törődve behatoltam, az épületbe, hogy méltóképpen fogadhassam korábbi "szövetségeseimet"

/ Innentől Lupin kilép a játék normál fonalából, s NJK-ként mozog a kaland végéig/ - Ra's Al Ghul

A zűrzavar Pokoli volt, ám valahogy az egész káoszban volt valami béke. Azok, kik értettek hozá, s azok kik figyeltek láthatták a valót. Ugyan az ordítások és a tapintható félelem függönyét nehéz volt elhúzni. A labort védő őrök közül néhány megingathatatlan volt, vérprofi, s mindenre figyeltek. Olyan emberek akik tudják, mi van odabenn valójában, s tudják, hogy oly dolog, érték, vagy épp élet ami tényleg fontos nem sérülhetett meg. A S.T.A.R. labor titaki mélyebben gyökereznek mint bárki gondolná, s tudták hol van rájuk szükség. A labor lassan elnéptelenedett.
Nem tudni ki parancsolt nekik, de azonnal elindultak ahova kell, tudták mi a teendő, s tudták mre kell figyelni. Azonnal szétoszoltak az épület különböző pontjain. Őket leverni nem lesz könnyű.

A névtelen harcosok első hulláma hirtelen bukkant fel a zűrben, s ostomolni kezdték a kaput. A váratlannak szánt támadás a rakáték miatt már nem volt oly sikeres, ám így is komoly sebet ejtettek a védelmen. Paul és Rajesh "összefogása" talán sikeres lesz. Ekkor történt Ramirez hirtelen akciója, s a kapu azonnal eltűnt helyén egy hatalmas lyuk tátongott. A két parancsnok először meglepődött majd elvigyorodott, s először tartották jó ötletnek az idegenek bevetését.
Az orvosi ellátást viszont nem túl szívesen fogadják az emberek. Többen értetlenkednek, miért teszitek, nyílvánvalóvá téve, hogy titeket okolnak a robbantásért. A sebesültek nagy része próbál menekülni előletek, a kétségbeesettek rátok is támadnak. Akik engedik a gyógyítást azoknál némi javulás látható, ám sok sebesülés túl komoly ahhoz, hogy helyben el lehessen látni.
Faust közeléből szinte folyamatosan tűnnek el ez ellenfelek, mintha éreznék a sötétségét, s ez élvezettel tölti el a benne élő szörnyet.
Gorgon meglátja hirtelen a közeledő, majd az épületben eltűnő Kapucnist. Valahogy érzi mi lehet ő, s jelzi főnökének.

Ramirez miután bejutott az ablakon senkit nem talál, ezen a szinten csak érdektelen dolgok, s névtelen emberek tanyáznak. Valahogy ösztönösen tudod, hogy lefelé érdemes menni. Hosszú folyósórendszereken mész keresztül, kamerákat sorra kiiktatva, mígnem megpillantasz egy nagyobb ajtót, ki tudja mit rejthet. Elég masszívnak látszik, s ugyan el is mehetsz mellette, de egyrész kíváncsi vagy a kapu titkára, másrészt lehet lefele visz. Viszont "kicsit" zavar a behatolás
egyszerűsége, s hogy csak minimális ellenállással találkoztál.

A kryptoni csalódottan battyogott a kihalt, üres folyosókon, unta már az egészet. Nagyobb mókára számított. Ekkor látja meg Ramirezt az ajtónál, talán amögött van valami.

A kapucnis beugrik az épületbe, majd az üres folyosókon járkálva kijut a főbejárathoz, ahol is megpillantja a behatolókat. Úgy tűnik segítenek a sebesülteken is, legalább etikus bűnözők. Ekor veszed észre Justint, aki érezvén, hogy figyeled feléd tekint. Na ebből vajon mi sül ki?

Lupin még Ramirez lövése előtt beslisszan az ajtón, majd magabiztosan, de azért mégis körültekintően indul meg az épület belseje felé.

/ Ide is leírom, Lupint a kaland végéig mesélői karaterré teszem. Nem fog csinálni mást, csak néha bezavar a dolgokba, ezen felül minden játékosi kiváltságától megfosztatik, a kaland végi jutalomosztásból is kizáratik. Olyan, mintha elhagyta volna a játékteret./
/Kapucnis, mostantól te is várd meg Kurt posztját mielőtt írsz/
/Justin, a kérésed számomra parancs /

Mélyről jövő káromkodás üti meg mindenki fülét, csak úgy zeng bele a hangszóró, és ki istenfélő az biztosan keresztet vet nem egyszer, csak azért mert hallja szavaimat. Lupin váltja ki belőlem ezt, nem gondoltam volna hogy a démonfattya idáig bírja. Pont a megfelelő pillanatban lépett le a Gyűlölet Seregéből. Még nem is tudok utána küldeni egy csapatot.
Ám a többi bérenc alakítása új megvilágításba hozta a dolgokat. Mint megvadult kutyák úgy rángatják láncaikat, próbálják a határokat meddig mehetnek el. Hát nem hagyom tovább kétségek között őket.
- Ramirez, Justin hatoljatok be az épületbe, és keressétek meg a város méretű pajzsgenerátort! Paul fedezd őket embereiddel! Szükség lesz rájuk! - Ezzel még nagyobb szabad kezet adok újdonsült embereimnek. - A vér szag mindenkire kihat. Paul embereivel megrohamozza a bejáratot, vezényszavak, és ordítások hangzanak fel. Mindenkit félre taszítanak, vagy jobb belátásra bírnak egy-egy gyenge tüzeléssel. A bent lévő páncélos társuk mögé sorakoznak fel. Az épületen belül többszörösen is érvényes a dolog mindenkire tüzelnek aki veszélyt jelenthet rájuk. Dolgozik az adrenalin bennük, és míg ez tart a harci kedvüket nem egykönnyen tudják majd lelohasztani.
Ám maradt még egy kakukkfiókám, kinek testhezállóbb feladatot szánok. Sid a nemtörődöm, a sebezhetetlen, az erőgép, jó irányítás mellett hasznos lehet számomra.
- Sid ne a S.T.A.R. laboratóriumba menj. Találd meg ki lőtt rád rakétákat, kapsz segítséget is hozzá. Kerítsd elő, és hozd elém, senki sem támadhat az embereimre büntetlenül. - Utolsó szavakat szinte ordítom a mikrofonba.

Gorgonnak nem kell mondani, elég régóta dolgozunk, hogy tudja egy zárt épületben tömeg között nem sok hasznát veszem mesterlövészi képességeinek. Most máshol van rá szükség.
Páncélja újra alakot vált, és megpróbálva épületről épületre közelítve meg a feltételezhető helyét a rakéták kilövőnek. Nem Ramirez a cél, hanem a titkos ellenség, ki még nem fedte fel arcát. Fegyverét tüzelésre készen tartja, és megpróbálja beérni Sid-et. Csapatban az erő, még ha csak két főből is áll.

Kiméra, vagyis jobban mondva Faust, még csépeli a dolgozókat, mikor jönnek a szitkok. Ugyanolyan jól hallja mint mindenki más a seregből. Talán Idris feneketlen dühe az ami jobb belátásra bírja, vagy talán maga a leendő harc öröme, de inaszakadtából elkezd rohanni a dezertőr után. Könyököl, dűt, borít, és fejel ha kell, nem törődik semmivel az őrült látomásaiban akar fürödni, vérben, és lángokban, hogy újra érezhesse az örömöt, mely egy ember vagy valami nagyon hasonló hozzá kizsigerelése jelent számára.

Rajesh embereivel próbálja Kiméra elől eltakarítani akit csak lehet, akik nem kérik azokon nem segítenek, de akikre ráfér, azokon mindent elvégeznek amit csak tudnak. Nem éppen hálás feladat, de ennél rosszabban is lesz még részük. Így ők lettek a hátvédek.
Szakaszvezető három őrszemet állít a csatatérre, hogy ha újabb támadás érné őket tudjanak róla, míg ők a sérültekkel vannak elfoglalva.

Sylvian gépe kattog a zöld ruhás alakokat fényképezi, akik segítenek az embereken, a szétlőtt épületet veszi fel, ahogy bejárata harmadik világbeli országokra jellemzően háborús övezetté lett nyilvánítva.
Nem mozdul csak mindent felvesz, nem kell bemennie, hogy tudja lesz már így is elég anyaga egy jobb fajta jelöléshez, és még csak most kezdődött a muri.

Beholder folytatja a környező utcák, sikátorok, és házak feltérképezését. Meg kell találnia bárki is támadt rájuk. A mesterséges intelligenciában csak egyenletek vannak, melyek rossz esetben ismeretlenekkel vannak teli. Ám egy ismeretlent meg kell oldani, bármi legyen is az, akár egy szám, akár egy ellenséges szervezet legyen.
A környező terület rádió adását, mobil hálózatát próbálja kutatni. Bármi-bárki legyen is a közelben kommunikálnia csak kell. Hát rá kell találni erre is, a környező telefonos hálózatra próbál rákapcsolódni, a szolgáltatókat lenyomozni, és gps-sel a lehetséges helyeket behatárolni.

A behatolás a terveim szerint zajlik. Gyorsan, hatásosan és stílusosan. Rég vártam már ezeket a pillanatokat, most ki is élvezem őket. Amint bent vagyok végighaladok az épületen, ellenállásba ugyan nem ütközök, de minden biztonsági kamerát ki kell iktatnom. Ezt meg is teszem, az automatikus célzórendszer kényelmes, magamtól is jól tudok lőni, de nem emberi célpontok túl unalmas lenne. Végül megérkezek egy nagyobb fém ajtó elé. Kezemmel intek a megjelenő társamnak. A kommunikátoron keresztül mindent hallok, de egyelőre nem foglalkozok vele, csak felmérem a másikat, amíg a nevemet nem hallom.
- Vettem. Máris megkezdem a keresést. - válaszolok Griffnek.
Odaállok az ajtó elé, majd végigsimítok annak felületén. A vizor többsávos letapogatójával végig szkennelem. Megpróbálom megtalálni az illesztést, hogy hol és hogyan nyílik. Illetve az ajtón vagy az ajtó melletti részen azt a helyet ahol esetleg a nyitásra szolgáló konzol van. De nem ez az elsődleges cél, nem fogok semmit találni, ez egy biztonsági ajtó, tudom. Csak a biztonság kedvéért hajtom végre az ellenőrzéseket.
~ A durvább módszer eddig is hatásosabb volt. Valószínűleg az épületet biztonsági rendszer védi. Tehát teljes lezárás van érvényben és ellentámadásra is számítanom kell. Nem fogják hagyni, hogy csak így besétáljunk. Nagy eséllyel itt van a pajzsgenerátor, ezért muszáj lesz a kockázat ellenére, megpróbálnom kinyitni.
Jelzem a megérkező támogatásnak, hogy húzódjanak hátrébb. A fegyverarzenálba visszateszem a shotgunt és a titán anyagú csövet veszem kézbe. A speciális ötvözetű macheteval először egy tonnás erővel megpróbálom végigkarcolni az ajtó egy részét. Természetesen ha érzékelek valamilyen védelmi rendszert, akkor nem érek hozzá közvetlenül és más módot keresek. Ellenkező esetben a karcolás eredményétől függetlenül a titán csövet veszem kezembe. A páncélzatot öt tonnás erőre állítom, majd egy határozott fentről indított lendítéssel a fém ajtónak vágom. Ennek a két műveletnek a célja, hogy megállapítsam a fém ajtó anyagának keménységét, hogy erősebb-e a titánnál. Ezután a semtex plasztikus robbanószer veszem elő és a detonátort nagy óvatossággal aktiválom.
- Paul, húzódjanak hátrébb, ez rendkívül explozív anyag.
Attól függően, hogy a vascső okozott-e egy kisebb horpadást az ajtón a semtexet a mélyedésbe illesztem. Ha nincs ilyen, akkor öt tonnás ütésekkel addig mérek csapásokat az ajtóra, amíg ilyen nem keletkezik rajta, majd azután helyezem el a robbanóanyagot a sérült részbe, ahol könnyen tapadhat. A semtexből egy hüvelykunnyi mennyiség elég, hogy egy nagyobb irodát teljesen felrobbantson, ez pedig egy kézigránátnyi darab. Az előzetes felmérés alapján ha kell elveszek egy keveset a plasztikból, de ha lehet inkább az összeset otthagyom, a minél nagyobb pusztítás érdekében. Ha eljutok eddig, akkor élesítem a detonátort. Igyekszem a lehető leggyorsabban jó pár méterrel hátrébb kerülni. A páncél erejét lecsökkentem egy tonnára, majd az energiát a védelemre koncentrálom, ami ugyan passzívan is kellően erős, de ez. úttal biztosra megyek, mivel zárt helyen fog robbanni.
~ Lássuk ki a jobb játékos. STAR Labor versus Ramirez.
Egy nagyobb robbanást, rakétatalálatot is gond nélkül kibír a nanopáncélzat, de biztosra akarok menni. A lökéshullám miatt sem aggódom, a stabilizátorok a tesztek során bírták. Kivárom a robbanást, majd azután felmérem ismételten az ajtót, hogy sikerült-e áttörni azt. Ha erősebb biztonsági rendszert észlelek megszakítom a műveleteket és annak kiiktatására, deaktiválására helyezem a hangsúlyt. Egyelőre teljesen nyugodt vagyok, de számítok a váratlan meglepetésekre. Valamit rejt az ajtó, nem gondolom, hogy olyan könnyű lesz átjutni rajta.

//A páncél használt funkciói fel vannak tüntetve az adatlapon.//

- Most ez komoly? Mikor már bejutottam, most kizavarsz? A legerősebb, leghatásosabb tagot? - kiáltom, és nem érdekel meghallanak-e a S.T.A.R.-osok vagy sem. Ez kicsit felpaprikázott, de végülis miért vesztegessem a potenciált ilyen helyekre, mint ez? A legközelebbi falon keresztül haladva megyek ki a szabadba, majd felnézek oda, ahonnan lezuhantam, és megpróbálom belőni, hogy honnan jöhetett a rakéta. A röppályám megvolt, már csak vissza kellett követnem, és a választásom egy bizonyos épületre esett. Nem sokat tökölve megindultam oda, majd ahogy a labor oldalán, itt is felmásztam, én magam gyártva a létrát magamnak, és csak reméltem, hogy a fickó még fent lesz. Mert ha ott van még, tuti, hogy lenyomom a torkán a rakétavetőjét.

Ahogy ott álltam és élveztem a káoszt, a zűrzavart, szinte majdnem elvesztettem a fejemet.
-És hagynak kárba veszni ennyi friss vért. Az idióták.-motyogtam az orrom alatt. Ahogy ott néztem a sok sebesültet és elindultam az épület felé, fájt a szívem, hogy ennyi fincsi kaját otthagyok. Meg is érkezett a főnök parancsa, melyben engem meg egy másik fickót épp valami jó melóra kért meg. Nem is haboztam, egyből indultam, de hirtelen mintha egy tekintetet éreztem volna a hátamon. Gyakran előfordul az ilyen az emberrel, mikor érzi, hogy valaki nagyon nézi. Arra pillantva egy zöld kapucniba bújt alakot láttam. Ilyen távolról, nem nagyon tudtam volna belőni szag alapján a nemét, de nem is nagyon érdekelt.
-Főnök, itt Justin. Akadt egy kis gondom.-szóltam bele a kommunikátorba.-Egy furcsa, kapucnit viselő alak tűnt fel előttem és nem tartozik közénk. Először vele bánok el, utána egyből indulok a generátorhoz. Természetesen nem ölöm meg. Justin vége.-fejeztem be, majd megindultam  kapucnis felé. Menet közben ledobtam a sisakomat a földre és hosszú vörös hajam szabadon omlott a vállaimra. Szemeim vörösen izzottak. A kábítófegyveremet a földre hajítottam és úgy folytattam utamat a kapucnis felé.
-Szórakozzunk kicsit.-mondom neki, mikor a közelébe érek és a választ meg sem várva alacsonyan a föld felett felé vetődök. természetesen nem akarom megölni, csak kiütni. A sisakomat pedig azért dobtam le, hogy ne menjen tönkre, így fejben tartom, hogy a csata után megint felvegyem.

Nem hallottam ugyan, hisz megsemmisítettem a "fülest" de még így is éreztem Griff haragját, s elvigyorodtam. Eléggé bent jártam már a laborban, s próbáltam minél észrevétlenebb lenni. Legáltalánosabb erőmet, az érzelmek alacsony szintű manipulálását mindig izzítva tartottam, önmagamon is alkalmazva hogy lenyugtassam magam. A folyosók meglepően üresek voltak, s ha mégis volt valaki, azok inkább dolgozók, kik menekültek kifelé. Ők normális embernek láttak, Holdmaszkom csak akkor látszódik mikor szükség van rá. Ellenőriztem, hogy fegyverem maximumra van e állítva, s elégedetten tapasztaltam, hogy igen. Célom az épület vezérlőterme, hogy annak segítségével tehessek keresztbe kedvenc madárkámnak.

A Griff parancsai s szitkai futótűzkén terjednek az emberek szívében ösztökélve őket arra, hogy minél gyorsabban s pontosabban kövessék utasításait.
Eldönthetetlen a törmelékfüst rejtekében, hogy az ellenség létszáma fogy vagy növekszik, bárhogy is magabiztosan törtök előre. A bejáratot könnyedén elfoglaljátok, s megindultok az épület mélye felé.

Gorgon ösztönösen végig megtalálja a tökéletes, sőt lehet az egyetlen útvonalat mely célja, s közte húzódik. Meglepő gyorsasággal halad, mikor is látja egy rendőrökből álló konvoj közeledését, épp a célterület felől. Bármi is volt ott már véget ért, s a S.T.A.R. labornál folytatódik.

Faust szinte hajigálja az ellent, ám a labortól menekülő tömeg egyre sűrűbb, egyre nehezebb a haladás, ám rendületlenül halad gyanútlan célpontja felé. Nem látja, ám valahogy ösztönösen érzi merre lehet, s céltudatosan a kapu felé veszi az irányt.

A tömegen átfurakodni nem egyszerű, még Kiméra dolgát is megnehezíti, s ez dupla nehézséget okoz a hátvédeknek. Egyszerűen lehetetlen mindenkit kimenteni a démon útjából, s a sebesülteket csak elég nehézkesen tudjátok ellátni. Ám mindent megtesztek az áldozatok számának leredukálásban.

A tömeg váratlanul elkapja Sylviant is s a következő dolog amit észrevesz az Faust, ki már szinte fel se fogja ki van körülötte, csak megy előre, s bizony az újságíró másodpercekre van a biztos haláltól.

Beholder a rendőrségi adások segítségével s több térfigyelő kamera feletti uralom átvételével hamar megismeri a korábbi harc részleteit a hősök s a gépek között, ám azok eredetét úgy tűnik lehetetlen kinyomozni.

Az ajtón egy hatalmas lyuk tűnik fel, s Ramirez elvigyorodik, a páncélzatod erősebb mint gondoltad, vagy az ajtó gyengébb. Bárhogy is, amit eltűnik a fűst, két méterrel beljebb egy újabb ajtót veszel észre, ez tömörebb és erősebb mint a korábbi, ez rejtheti a valódi célt. Körülkémlelve a kis helyiségbe megérted, hogy ez egy légszűrő kamra, nehogy bármi légnemű szennyeződés bekerüljön, vagy valami rosszabb ki...

Minden terved és tetted sikeres, s csak mikor Sid felért az épületre jön rá, a célpont sokkal távolabb van mit hitte, elmenni odáig hatalmas nyűg, s eltávolít a mókát ígérő labortól. Ráadásul rendőrszirénák félreismerhetetlen zaját hallod egyre közeledni. Még csak most kezd beindulni a buli.

Kapucnis éppen csak kitért Justin támadása elől, s elkezdett hátrálni az épület belseje felé. Nem tudni menekül, vagy csak el akarja csalni a férfit a társaitól, ha igen akkor sikerrel jár, ugyanis nemsokára mindketten eltűnnek a gyűlölet seregének szemei elől.
/Ezen kis szösszenetet betartva, mindketten egy viszonylag szabad kört kaptok/

Ahogy Lupin megy előre, hirtelen az egyik sarok mögül egy biztonsági lép elő, kin nem fog a gyenge trükk s észreveszi a Holdfejűt. Azonnal tüzel, s ijedtében Lupin is. A holdfejű jobb vállába kapott egy golyót, míg a biztonságit a falhoz lökte a fegyver, s a csapódástól elájult.

Rosszul számoltam volna? A fickó nem volt sehol, pedig meg mernék esküdni rá, hogy biztos itt kellett lennie valahol. Aztán belegondoltam, hogy ő sem teljesen hüly, nyilván ellőtte a rakétáját, tovább állt, másik célt keresni, vagy valami egyéb tevékenység céljából. Fejemet ingattam az épület együttes és a tetők között. Noha megkaptam, mit kéne tennem, nem fűlött hozzá a fogam, hogy kimaradjak a szórakozásból. Ahogy gondolkodtam, mit tegyek, éles zaj ütötte meg a fülem, és rögtön felismertem: itt vannak az egyenruhások. Nem volt kérdés, hogy mit tegyek: ha a kék-piros ördögök lefülelik a Griff-et, nem kapom meg a pénzem, pedig azt hiszem megdolgoztam érte. Gondolkodás nélkül fordultam vissza, és indultam a labor felé, remélve, hogy találok valaki fejest, akinél van rádió.
- Légy átkozott, te nyomorult madár, hogy nem adtál nekünk is rádiót! - bosszankodom magamban. A lehető leggyorsabban nyomulok előre, ha valaki az utamba kerül, egyetlen ütéssel próbálom visszakozásra bírni, vagy egyszerűen csak figyelmen kívül hagyom. Ha lehetne, akkor most szemeim, mint a régi rajzfilmekben, dollárjeleket formálnának. Griff sok pénzt ígért, és nincs ínyemre, hogy lemondjak ekkora összegről.
- Jönnek a vörös és kék lámpás járművek! - mondom kertelés nélkül, amint találtam egy rádióval rendelkező embert.

//Hát akin van zöld sisak, akkor van adó adóvevője//

A Gyűlölet Serege, vagy legalábbis azon része, mely a labor felé tart továbbra is követi a bérenceket. Ramirezt, és Justint is próbálják elérni, már ha sikerül nekik. Nem kapnak újabb parancsot, csak ha Sid beéri őket.
- Fedezzétek újra Barret-et is. Szüksége lesz rá. - A csapat pedig felhúzott fegyverekkel indul meg a hármas mögött. A feladat egyszerű támogatni őket, amíg csak erejükből telik.

Gorgon nem olyan egyszerű mint a többi, pontosabban Sid, őt nem érdekli sem a buli sem semmi más. Csak a feladat. Az pedig hogy kiderítse ki az aki a háttérben meghúzódik.
Ha megtalálta a helyet honnan jött a rakéta nyomokat keres, volt itt valaki aki lőtt, hát akkor nyomot is kellett hagynia. Egy rakétakilövő elsütése biztos hagyott valamit, egy kis füstöt, kormot, vagy bármit. Az biztosan ráragadt, vagy lábnyomokat, töltényt, bármit ami csak a nyomára vezethet, és követhetem. A cél felé.

Faust mert hogy még mindig ő, és nem Idris, szemei elé vörös köd ereszkedik, mármint a felhő tovább sűrűsödik. Nem törődik ki kicsoda, csak megy előre, tör zúz, csontot, állkapcsot, könyök lecsap, tér zúz be bordákat, fejjel tör ki fogakat. A saját épsége sem számít, még a fején lévő embrió sem érdekli. Az csak a gyengébbik testvér Idris.
Kiméra egyetlen pillantásra sem méltatja Sylviant, ő is csak egy arc a tömegből, meg hát soha nem is látta. Őt csak Griff szervezte be, és rajta kívül senki nem tudja hogy egy csapatban játszanak.

Sylvian előbb csak sikolt a tömeg szorításában. MAjd már rúg, és karmol is, törékeny nő, nincs más a repertoárjában. Próbál visszatérni az utcákra ,és nem is érti, hogy a tömeg, miért pont a férfi felé viszi, akit még nem látott, és aki a laboratórium felé tart.
Ha kell még a vakut is beveti, talán el tudja vakítani annyira a körülötte lévő embereket, hogy eltudjon slisszolni, és biztonságos helyre érjen. Mert hát jön a fordulat a rendőrség a közelben van, ezt meg kell örökíteni mindenképpen.

Beholder továbbra is keresi a környezet nyomait, meg kell találni őket. Ez mindennél fontosabb. És talán egy kis segítséget is tud hozzá szerezni.
A rendőrségi diszpécser adásába akar betörni, a világhálóról egy hangkreátort, modulátorral megpróbál keresni. És mint egy élő diszpécser szól bele a rendőrség adásába. Jelenti a helyzetet.
- A jelentések szerint egy csapat önjelölt hős próbálja megfékezni a megvadult tömeget. A célterületen több sebesült is található. A mentők már úton vannak. A környező épületből (és itt megjelöli az épületet is ) rakétatámadást jelentettek, egy terrorista szervezet támadása lehet. Nagy erőkkel kezdjék meg a kutatást. - Az adást még kétszer megismétlik, hogy biztos legyen mindenki meghallja.

Griff most nem ad új parancsot senkinek, nem kell, minden halad az saját medrében.

Elhelyezem a robbanószereket, élesítem majd aktiválom a detonátort, majd bekövetkezik a robbanás. Arcomon egy őrült vigyor jelenik meg a maszk alatt.
~ A rendszerek sokkal hatékonyabbak, mint korábban gondoltam. Még egy fontos tény, amely további előnyökkel szolgálhat. Itt az ideje kihasználni a lehetőségeket.
Felmérem a környezetet, az ajtó áttörése sikeres volt, de van mögötte még egy, masszívabb fém gát is. Egyértelműen steril kamra, bio vagy vegyi veszély esetére fenntartva. A páncélzatot azonnal átállítom a külső oxigénfelvételéről, a teljes belső oxigéntermelésre. Légmentesen lezárom a rendszereket, majd az első nagyobb lebegővétel után a kommunikátorba szólok, a mögöttem állókhoz.
- Maszkot fel. Ez sokkal nevetségesebb mint vártam.
Öt tonnás erővel megpróbálom a keletkezett lyukat a fémen még nagyobbra szakítani. Ezután a hátamon lévő fegyverarzenálból az idegen technológiával működő energiafegyvert veszem elő. Gondosan ellenőrzöm azt és annak működését, hogy véletlenül se merülhessen fel komplikáció. Átállítom arra a módra, ami korábban tankokat volt képes eltüntetni. Becélzom az ajtót, kivárom, amíg tisztán tudok tüzelni, majd elfordítom a felső kart. Figyelek arra, hogy a sugár közvetlenül az ajtót érje és így elpusztítsa azt. Ha elsőre nem sikerül, megpróbálom még egyszer. A második alkalom után taktikát váltok. Elteszem az idegen fegyvert. Egyik kezembe az átalakított egyedi M16os karabélyom fogom, a másikba az AK-47est, betárazom a robbanótöltényekkel, majd beállok az ajtó elé. Mind a két fegyverrel két karból egyszerre tüzelek, nagyjából ugyanarra a pontokra célozva. Ezek a fegyverek harminc tölténnyel egy, egy méter vastag vas-beton falat képesek lerombolni. Jelenleg egyenként negyvenöt lőszer van egy tárban. Remélem ez behorpasztja vagy legalábbis megsérti az ajtót. Ezután betárazom az egyik fegyveraljára csatolt M203 gránátvetőt. Ha keletkezett sérülés, akkor oda, ha nem akkor az ajtó illesztéséhez célzok és közvetlen közelről robbantok. Számítok arra, hogy ez sem éri el a teljes hatást. Nem akarok több energiát erre pazarolni. Ha ekkor sem sikerül átjutni, a páncél legnagyobb erejével és gyorsaságával kezdem ütni a felületet. Egészen addig amíg rés nem keletkezik, ahova a kezem betolva egyszerűen szétszakíthatom a fémet. Az exoizomzat ugyanakkora erőkifejtésre képes maximálisan az ujjak esetében is, mint más izomcsoportoknál. A terveim természetesen siker vagy eredménytelenség fényében sorban egymás után hajtom végig. Legalábbis megpróbálom. Élvezem ezt a fajta pusztítást is, kellően destruktív.

Mentem a folyosókon, kutakodtam segítségre szoruló emberek után, de a füstben alig látni valamit... mivel már elhagytam a tűz körét, a hőmérséklet egy kicsit leapadt és a korábbiakhoz képest már többnyire jobban éreztem magamat.
Végül, ahogy befordultam, találtam egy embert. És ami azt illeti, nem éppenséggel sérült vagy segítségre szoruló. Vöröshajú férfi, aki bizonyára talán a káoszt akarja kihasználni, támadni akar, bár ahogy ő mondaná, csak "játszani szeretne". Nem tudom jól láttam-e a füstben, de mintha beszélt volna valamibe, mielőtt a sisakját levágta volna. Miért érzem úgy, hogy nem egyedül jött?
- Hm? - néztem rá, miközben kikerültem a támadást. Kis híja volt, majdnem sikerült neki. Meg kellett egy kicsit hátrálnom az épület belseje felé, ahol tágasabb tér szorul az önvédelem lehetőségéhez. Ha nincs egyedül, talán jobb is, ha egy kicsit elcsalom, hogy ne hívhasson segítséget. Egy újabb érzés támadt: van ehhez az egészhez köze azokhoz az istenverte gépekhez?
Igyekeztem a füstben belül maradni. Igaz, hogy én sem látok jobban a füstben, de igen jól jön ahhoz, hogy ő se lásson jól engem.
- Ha van valami bevégezni valód, akkor inkább azt tedd a játék helyett - mondtam - Nekem más elintéznivalóm van itt, és nincs időm éppen veled vacakolni, ugye tudod?
Kitoltam a fémkardokat a pulcsiujjamból, és felkészültem az önvédelmi visszavágóra.