S.T.A.R. labor

Mélyről jövő káromkodás üti meg mindenki fülét, csak úgy zeng bele a hangszóró, és ki istenfélő az biztosan keresztet vet nem egyszer, csak azért mert hallja szavaimat. Lupin váltja ki belőlem ezt, nem gondoltam volna hogy a démonfattya idáig bírja. Pont a megfelelő pillanatban lépett le a Gyűlölet Seregéből. Még nem is tudok utána küldeni egy csapatot.
Ám a többi bérenc alakítása új megvilágításba hozta a dolgokat. Mint megvadult kutyák úgy rángatják láncaikat, próbálják a határokat meddig mehetnek el. Hát nem hagyom tovább kétségek között őket.
- Ramirez, Justin hatoljatok be az épületbe, és keressétek meg a város méretű pajzsgenerátort! Paul fedezd őket embereiddel! Szükség lesz rájuk! - Ezzel még nagyobb szabad kezet adok újdonsült embereimnek. - A vér szag mindenkire kihat. Paul embereivel megrohamozza a bejáratot, vezényszavak, és ordítások hangzanak fel. Mindenkit félre taszítanak, vagy jobb belátásra bírnak egy-egy gyenge tüzeléssel. A bent lévő páncélos társuk mögé sorakoznak fel. Az épületen belül többszörösen is érvényes a dolog mindenkire tüzelnek aki veszélyt jelenthet rájuk. Dolgozik az adrenalin bennük, és míg ez tart a harci kedvüket nem egykönnyen tudják majd lelohasztani.
Ám maradt még egy kakukkfiókám, kinek testhezállóbb feladatot szánok. Sid a nemtörődöm, a sebezhetetlen, az erőgép, jó irányítás mellett hasznos lehet számomra.
- Sid ne a S.T.A.R. laboratóriumba menj. Találd meg ki lőtt rád rakétákat, kapsz segítséget is hozzá. Kerítsd elő, és hozd elém, senki sem támadhat az embereimre büntetlenül. - Utolsó szavakat szinte ordítom a mikrofonba.

Gorgonnak nem kell mondani, elég régóta dolgozunk, hogy tudja egy zárt épületben tömeg között nem sok hasznát veszem mesterlövészi képességeinek. Most máshol van rá szükség.
Páncélja újra alakot vált, és megpróbálva épületről épületre közelítve meg a feltételezhető helyét a rakéták kilövőnek. Nem Ramirez a cél, hanem a titkos ellenség, ki még nem fedte fel arcát. Fegyverét tüzelésre készen tartja, és megpróbálja beérni Sid-et. Csapatban az erő, még ha csak két főből is áll.

Kiméra, vagyis jobban mondva Faust, még csépeli a dolgozókat, mikor jönnek a szitkok. Ugyanolyan jól hallja mint mindenki más a seregből. Talán Idris feneketlen dühe az ami jobb belátásra bírja, vagy talán maga a leendő harc öröme, de inaszakadtából elkezd rohanni a dezertőr után. Könyököl, dűt, borít, és fejel ha kell, nem törődik semmivel az őrült látomásaiban akar fürödni, vérben, és lángokban, hogy újra érezhesse az örömöt, mely egy ember vagy valami nagyon hasonló hozzá kizsigerelése jelent számára.

Rajesh embereivel próbálja Kiméra elől eltakarítani akit csak lehet, akik nem kérik azokon nem segítenek, de akikre ráfér, azokon mindent elvégeznek amit csak tudnak. Nem éppen hálás feladat, de ennél rosszabban is lesz még részük. Így ők lettek a hátvédek.
Szakaszvezető három őrszemet állít a csatatérre, hogy ha újabb támadás érné őket tudjanak róla, míg ők a sérültekkel vannak elfoglalva.

Sylvian gépe kattog a zöld ruhás alakokat fényképezi, akik segítenek az embereken, a szétlőtt épületet veszi fel, ahogy bejárata harmadik világbeli országokra jellemzően háborús övezetté lett nyilvánítva.
Nem mozdul csak mindent felvesz, nem kell bemennie, hogy tudja lesz már így is elég anyaga egy jobb fajta jelöléshez, és még csak most kezdődött a muri.

Beholder folytatja a környező utcák, sikátorok, és házak feltérképezését. Meg kell találnia bárki is támadt rájuk. A mesterséges intelligenciában csak egyenletek vannak, melyek rossz esetben ismeretlenekkel vannak teli. Ám egy ismeretlent meg kell oldani, bármi legyen is az, akár egy szám, akár egy ellenséges szervezet legyen.
A környező terület rádió adását, mobil hálózatát próbálja kutatni. Bármi-bárki legyen is a közelben kommunikálnia csak kell. Hát rá kell találni erre is, a környező telefonos hálózatra próbál rákapcsolódni, a szolgáltatókat lenyomozni, és gps-sel a lehetséges helyeket behatárolni.

A behatolás a terveim szerint zajlik. Gyorsan, hatásosan és stílusosan. Rég vártam már ezeket a pillanatokat, most ki is élvezem őket. Amint bent vagyok végighaladok az épületen, ellenállásba ugyan nem ütközök, de minden biztonsági kamerát ki kell iktatnom. Ezt meg is teszem, az automatikus célzórendszer kényelmes, magamtól is jól tudok lőni, de nem emberi célpontok túl unalmas lenne. Végül megérkezek egy nagyobb fém ajtó elé. Kezemmel intek a megjelenő társamnak. A kommunikátoron keresztül mindent hallok, de egyelőre nem foglalkozok vele, csak felmérem a másikat, amíg a nevemet nem hallom.
- Vettem. Máris megkezdem a keresést. - válaszolok Griffnek.
Odaállok az ajtó elé, majd végigsimítok annak felületén. A vizor többsávos letapogatójával végig szkennelem. Megpróbálom megtalálni az illesztést, hogy hol és hogyan nyílik. Illetve az ajtón vagy az ajtó melletti részen azt a helyet ahol esetleg a nyitásra szolgáló konzol van. De nem ez az elsődleges cél, nem fogok semmit találni, ez egy biztonsági ajtó, tudom. Csak a biztonság kedvéért hajtom végre az ellenőrzéseket.
~ A durvább módszer eddig is hatásosabb volt. Valószínűleg az épületet biztonsági rendszer védi. Tehát teljes lezárás van érvényben és ellentámadásra is számítanom kell. Nem fogják hagyni, hogy csak így besétáljunk. Nagy eséllyel itt van a pajzsgenerátor, ezért muszáj lesz a kockázat ellenére, megpróbálnom kinyitni.
Jelzem a megérkező támogatásnak, hogy húzódjanak hátrébb. A fegyverarzenálba visszateszem a shotgunt és a titán anyagú csövet veszem kézbe. A speciális ötvözetű macheteval először egy tonnás erővel megpróbálom végigkarcolni az ajtó egy részét. Természetesen ha érzékelek valamilyen védelmi rendszert, akkor nem érek hozzá közvetlenül és más módot keresek. Ellenkező esetben a karcolás eredményétől függetlenül a titán csövet veszem kezembe. A páncélzatot öt tonnás erőre állítom, majd egy határozott fentről indított lendítéssel a fém ajtónak vágom. Ennek a két műveletnek a célja, hogy megállapítsam a fém ajtó anyagának keménységét, hogy erősebb-e a titánnál. Ezután a semtex plasztikus robbanószer veszem elő és a detonátort nagy óvatossággal aktiválom.
- Paul, húzódjanak hátrébb, ez rendkívül explozív anyag.
Attól függően, hogy a vascső okozott-e egy kisebb horpadást az ajtón a semtexet a mélyedésbe illesztem. Ha nincs ilyen, akkor öt tonnás ütésekkel addig mérek csapásokat az ajtóra, amíg ilyen nem keletkezik rajta, majd azután helyezem el a robbanóanyagot a sérült részbe, ahol könnyen tapadhat. A semtexből egy hüvelykunnyi mennyiség elég, hogy egy nagyobb irodát teljesen felrobbantson, ez pedig egy kézigránátnyi darab. Az előzetes felmérés alapján ha kell elveszek egy keveset a plasztikból, de ha lehet inkább az összeset otthagyom, a minél nagyobb pusztítás érdekében. Ha eljutok eddig, akkor élesítem a detonátort. Igyekszem a lehető leggyorsabban jó pár méterrel hátrébb kerülni. A páncél erejét lecsökkentem egy tonnára, majd az energiát a védelemre koncentrálom, ami ugyan passzívan is kellően erős, de ez. úttal biztosra megyek, mivel zárt helyen fog robbanni.
~ Lássuk ki a jobb játékos. STAR Labor versus Ramirez.
Egy nagyobb robbanást, rakétatalálatot is gond nélkül kibír a nanopáncélzat, de biztosra akarok menni. A lökéshullám miatt sem aggódom, a stabilizátorok a tesztek során bírták. Kivárom a robbanást, majd azután felmérem ismételten az ajtót, hogy sikerült-e áttörni azt. Ha erősebb biztonsági rendszert észlelek megszakítom a műveleteket és annak kiiktatására, deaktiválására helyezem a hangsúlyt. Egyelőre teljesen nyugodt vagyok, de számítok a váratlan meglepetésekre. Valamit rejt az ajtó, nem gondolom, hogy olyan könnyű lesz átjutni rajta.

//A páncél használt funkciói fel vannak tüntetve az adatlapon.//

- Most ez komoly? Mikor már bejutottam, most kizavarsz? A legerősebb, leghatásosabb tagot? - kiáltom, és nem érdekel meghallanak-e a S.T.A.R.-osok vagy sem. Ez kicsit felpaprikázott, de végülis miért vesztegessem a potenciált ilyen helyekre, mint ez? A legközelebbi falon keresztül haladva megyek ki a szabadba, majd felnézek oda, ahonnan lezuhantam, és megpróbálom belőni, hogy honnan jöhetett a rakéta. A röppályám megvolt, már csak vissza kellett követnem, és a választásom egy bizonyos épületre esett. Nem sokat tökölve megindultam oda, majd ahogy a labor oldalán, itt is felmásztam, én magam gyártva a létrát magamnak, és csak reméltem, hogy a fickó még fent lesz. Mert ha ott van még, tuti, hogy lenyomom a torkán a rakétavetőjét.

Ahogy ott álltam és élveztem a káoszt, a zűrzavart, szinte majdnem elvesztettem a fejemet.
-És hagynak kárba veszni ennyi friss vért. Az idióták.-motyogtam az orrom alatt. Ahogy ott néztem a sok sebesültet és elindultam az épület felé, fájt a szívem, hogy ennyi fincsi kaját otthagyok. Meg is érkezett a főnök parancsa, melyben engem meg egy másik fickót épp valami jó melóra kért meg. Nem is haboztam, egyből indultam, de hirtelen mintha egy tekintetet éreztem volna a hátamon. Gyakran előfordul az ilyen az emberrel, mikor érzi, hogy valaki nagyon nézi. Arra pillantva egy zöld kapucniba bújt alakot láttam. Ilyen távolról, nem nagyon tudtam volna belőni szag alapján a nemét, de nem is nagyon érdekelt.
-Főnök, itt Justin. Akadt egy kis gondom.-szóltam bele a kommunikátorba.-Egy furcsa, kapucnit viselő alak tűnt fel előttem és nem tartozik közénk. Először vele bánok el, utána egyből indulok a generátorhoz. Természetesen nem ölöm meg. Justin vége.-fejeztem be, majd megindultam  kapucnis felé. Menet közben ledobtam a sisakomat a földre és hosszú vörös hajam szabadon omlott a vállaimra. Szemeim vörösen izzottak. A kábítófegyveremet a földre hajítottam és úgy folytattam utamat a kapucnis felé.
-Szórakozzunk kicsit.-mondom neki, mikor a közelébe érek és a választ meg sem várva alacsonyan a föld felett felé vetődök. természetesen nem akarom megölni, csak kiütni. A sisakomat pedig azért dobtam le, hogy ne menjen tönkre, így fejben tartom, hogy a csata után megint felvegyem.

Nem hallottam ugyan, hisz megsemmisítettem a "fülest" de még így is éreztem Griff haragját, s elvigyorodtam. Eléggé bent jártam már a laborban, s próbáltam minél észrevétlenebb lenni. Legáltalánosabb erőmet, az érzelmek alacsony szintű manipulálását mindig izzítva tartottam, önmagamon is alkalmazva hogy lenyugtassam magam. A folyosók meglepően üresek voltak, s ha mégis volt valaki, azok inkább dolgozók, kik menekültek kifelé. Ők normális embernek láttak, Holdmaszkom csak akkor látszódik mikor szükség van rá. Ellenőriztem, hogy fegyverem maximumra van e állítva, s elégedetten tapasztaltam, hogy igen. Célom az épület vezérlőterme, hogy annak segítségével tehessek keresztbe kedvenc madárkámnak.

A Griff parancsai s szitkai futótűzkén terjednek az emberek szívében ösztökélve őket arra, hogy minél gyorsabban s pontosabban kövessék utasításait.
Eldönthetetlen a törmelékfüst rejtekében, hogy az ellenség létszáma fogy vagy növekszik, bárhogy is magabiztosan törtök előre. A bejáratot könnyedén elfoglaljátok, s megindultok az épület mélye felé.

Gorgon ösztönösen végig megtalálja a tökéletes, sőt lehet az egyetlen útvonalat mely célja, s közte húzódik. Meglepő gyorsasággal halad, mikor is látja egy rendőrökből álló konvoj közeledését, épp a célterület felől. Bármi is volt ott már véget ért, s a S.T.A.R. labornál folytatódik.

Faust szinte hajigálja az ellent, ám a labortól menekülő tömeg egyre sűrűbb, egyre nehezebb a haladás, ám rendületlenül halad gyanútlan célpontja felé. Nem látja, ám valahogy ösztönösen érzi merre lehet, s céltudatosan a kapu felé veszi az irányt.

A tömegen átfurakodni nem egyszerű, még Kiméra dolgát is megnehezíti, s ez dupla nehézséget okoz a hátvédeknek. Egyszerűen lehetetlen mindenkit kimenteni a démon útjából, s a sebesülteket csak elég nehézkesen tudjátok ellátni. Ám mindent megtesztek az áldozatok számának leredukálásban.

A tömeg váratlanul elkapja Sylviant is s a következő dolog amit észrevesz az Faust, ki már szinte fel se fogja ki van körülötte, csak megy előre, s bizony az újságíró másodpercekre van a biztos haláltól.

Beholder a rendőrségi adások segítségével s több térfigyelő kamera feletti uralom átvételével hamar megismeri a korábbi harc részleteit a hősök s a gépek között, ám azok eredetét úgy tűnik lehetetlen kinyomozni.

Az ajtón egy hatalmas lyuk tűnik fel, s Ramirez elvigyorodik, a páncélzatod erősebb mint gondoltad, vagy az ajtó gyengébb. Bárhogy is, amit eltűnik a fűst, két méterrel beljebb egy újabb ajtót veszel észre, ez tömörebb és erősebb mint a korábbi, ez rejtheti a valódi célt. Körülkémlelve a kis helyiségbe megérted, hogy ez egy légszűrő kamra, nehogy bármi légnemű szennyeződés bekerüljön, vagy valami rosszabb ki...

Minden terved és tetted sikeres, s csak mikor Sid felért az épületre jön rá, a célpont sokkal távolabb van mit hitte, elmenni odáig hatalmas nyűg, s eltávolít a mókát ígérő labortól. Ráadásul rendőrszirénák félreismerhetetlen zaját hallod egyre közeledni. Még csak most kezd beindulni a buli.

Kapucnis éppen csak kitért Justin támadása elől, s elkezdett hátrálni az épület belseje felé. Nem tudni menekül, vagy csak el akarja csalni a férfit a társaitól, ha igen akkor sikerrel jár, ugyanis nemsokára mindketten eltűnnek a gyűlölet seregének szemei elől.
/Ezen kis szösszenetet betartva, mindketten egy viszonylag szabad kört kaptok/

Ahogy Lupin megy előre, hirtelen az egyik sarok mögül egy biztonsági lép elő, kin nem fog a gyenge trükk s észreveszi a Holdfejűt. Azonnal tüzel, s ijedtében Lupin is. A holdfejű jobb vállába kapott egy golyót, míg a biztonságit a falhoz lökte a fegyver, s a csapódástól elájult.

Rosszul számoltam volna? A fickó nem volt sehol, pedig meg mernék esküdni rá, hogy biztos itt kellett lennie valahol. Aztán belegondoltam, hogy ő sem teljesen hüly, nyilván ellőtte a rakétáját, tovább állt, másik célt keresni, vagy valami egyéb tevékenység céljából. Fejemet ingattam az épület együttes és a tetők között. Noha megkaptam, mit kéne tennem, nem fűlött hozzá a fogam, hogy kimaradjak a szórakozásból. Ahogy gondolkodtam, mit tegyek, éles zaj ütötte meg a fülem, és rögtön felismertem: itt vannak az egyenruhások. Nem volt kérdés, hogy mit tegyek: ha a kék-piros ördögök lefülelik a Griff-et, nem kapom meg a pénzem, pedig azt hiszem megdolgoztam érte. Gondolkodás nélkül fordultam vissza, és indultam a labor felé, remélve, hogy találok valaki fejest, akinél van rádió.
- Légy átkozott, te nyomorult madár, hogy nem adtál nekünk is rádiót! - bosszankodom magamban. A lehető leggyorsabban nyomulok előre, ha valaki az utamba kerül, egyetlen ütéssel próbálom visszakozásra bírni, vagy egyszerűen csak figyelmen kívül hagyom. Ha lehetne, akkor most szemeim, mint a régi rajzfilmekben, dollárjeleket formálnának. Griff sok pénzt ígért, és nincs ínyemre, hogy lemondjak ekkora összegről.
- Jönnek a vörös és kék lámpás járművek! - mondom kertelés nélkül, amint találtam egy rádióval rendelkező embert.

//Hát akin van zöld sisak, akkor van adó adóvevője//

A Gyűlölet Serege, vagy legalábbis azon része, mely a labor felé tart továbbra is követi a bérenceket. Ramirezt, és Justint is próbálják elérni, már ha sikerül nekik. Nem kapnak újabb parancsot, csak ha Sid beéri őket.
- Fedezzétek újra Barret-et is. Szüksége lesz rá. - A csapat pedig felhúzott fegyverekkel indul meg a hármas mögött. A feladat egyszerű támogatni őket, amíg csak erejükből telik.

Gorgon nem olyan egyszerű mint a többi, pontosabban Sid, őt nem érdekli sem a buli sem semmi más. Csak a feladat. Az pedig hogy kiderítse ki az aki a háttérben meghúzódik.
Ha megtalálta a helyet honnan jött a rakéta nyomokat keres, volt itt valaki aki lőtt, hát akkor nyomot is kellett hagynia. Egy rakétakilövő elsütése biztos hagyott valamit, egy kis füstöt, kormot, vagy bármit. Az biztosan ráragadt, vagy lábnyomokat, töltényt, bármit ami csak a nyomára vezethet, és követhetem. A cél felé.

Faust mert hogy még mindig ő, és nem Idris, szemei elé vörös köd ereszkedik, mármint a felhő tovább sűrűsödik. Nem törődik ki kicsoda, csak megy előre, tör zúz, csontot, állkapcsot, könyök lecsap, tér zúz be bordákat, fejjel tör ki fogakat. A saját épsége sem számít, még a fején lévő embrió sem érdekli. Az csak a gyengébbik testvér Idris.
Kiméra egyetlen pillantásra sem méltatja Sylviant, ő is csak egy arc a tömegből, meg hát soha nem is látta. Őt csak Griff szervezte be, és rajta kívül senki nem tudja hogy egy csapatban játszanak.

Sylvian előbb csak sikolt a tömeg szorításában. MAjd már rúg, és karmol is, törékeny nő, nincs más a repertoárjában. Próbál visszatérni az utcákra ,és nem is érti, hogy a tömeg, miért pont a férfi felé viszi, akit még nem látott, és aki a laboratórium felé tart.
Ha kell még a vakut is beveti, talán el tudja vakítani annyira a körülötte lévő embereket, hogy eltudjon slisszolni, és biztonságos helyre érjen. Mert hát jön a fordulat a rendőrség a közelben van, ezt meg kell örökíteni mindenképpen.

Beholder továbbra is keresi a környezet nyomait, meg kell találni őket. Ez mindennél fontosabb. És talán egy kis segítséget is tud hozzá szerezni.
A rendőrségi diszpécser adásába akar betörni, a világhálóról egy hangkreátort, modulátorral megpróbál keresni. És mint egy élő diszpécser szól bele a rendőrség adásába. Jelenti a helyzetet.
- A jelentések szerint egy csapat önjelölt hős próbálja megfékezni a megvadult tömeget. A célterületen több sebesült is található. A mentők már úton vannak. A környező épületből (és itt megjelöli az épületet is ) rakétatámadást jelentettek, egy terrorista szervezet támadása lehet. Nagy erőkkel kezdjék meg a kutatást. - Az adást még kétszer megismétlik, hogy biztos legyen mindenki meghallja.

Griff most nem ad új parancsot senkinek, nem kell, minden halad az saját medrében.

Elhelyezem a robbanószereket, élesítem majd aktiválom a detonátort, majd bekövetkezik a robbanás. Arcomon egy őrült vigyor jelenik meg a maszk alatt.
~ A rendszerek sokkal hatékonyabbak, mint korábban gondoltam. Még egy fontos tény, amely további előnyökkel szolgálhat. Itt az ideje kihasználni a lehetőségeket.
Felmérem a környezetet, az ajtó áttörése sikeres volt, de van mögötte még egy, masszívabb fém gát is. Egyértelműen steril kamra, bio vagy vegyi veszély esetére fenntartva. A páncélzatot azonnal átállítom a külső oxigénfelvételéről, a teljes belső oxigéntermelésre. Légmentesen lezárom a rendszereket, majd az első nagyobb lebegővétel után a kommunikátorba szólok, a mögöttem állókhoz.
- Maszkot fel. Ez sokkal nevetségesebb mint vártam.
Öt tonnás erővel megpróbálom a keletkezett lyukat a fémen még nagyobbra szakítani. Ezután a hátamon lévő fegyverarzenálból az idegen technológiával működő energiafegyvert veszem elő. Gondosan ellenőrzöm azt és annak működését, hogy véletlenül se merülhessen fel komplikáció. Átállítom arra a módra, ami korábban tankokat volt képes eltüntetni. Becélzom az ajtót, kivárom, amíg tisztán tudok tüzelni, majd elfordítom a felső kart. Figyelek arra, hogy a sugár közvetlenül az ajtót érje és így elpusztítsa azt. Ha elsőre nem sikerül, megpróbálom még egyszer. A második alkalom után taktikát váltok. Elteszem az idegen fegyvert. Egyik kezembe az átalakított egyedi M16os karabélyom fogom, a másikba az AK-47est, betárazom a robbanótöltényekkel, majd beállok az ajtó elé. Mind a két fegyverrel két karból egyszerre tüzelek, nagyjából ugyanarra a pontokra célozva. Ezek a fegyverek harminc tölténnyel egy, egy méter vastag vas-beton falat képesek lerombolni. Jelenleg egyenként negyvenöt lőszer van egy tárban. Remélem ez behorpasztja vagy legalábbis megsérti az ajtót. Ezután betárazom az egyik fegyveraljára csatolt M203 gránátvetőt. Ha keletkezett sérülés, akkor oda, ha nem akkor az ajtó illesztéséhez célzok és közvetlen közelről robbantok. Számítok arra, hogy ez sem éri el a teljes hatást. Nem akarok több energiát erre pazarolni. Ha ekkor sem sikerül átjutni, a páncél legnagyobb erejével és gyorsaságával kezdem ütni a felületet. Egészen addig amíg rés nem keletkezik, ahova a kezem betolva egyszerűen szétszakíthatom a fémet. Az exoizomzat ugyanakkora erőkifejtésre képes maximálisan az ujjak esetében is, mint más izomcsoportoknál. A terveim természetesen siker vagy eredménytelenség fényében sorban egymás után hajtom végig. Legalábbis megpróbálom. Élvezem ezt a fajta pusztítást is, kellően destruktív.

Mentem a folyosókon, kutakodtam segítségre szoruló emberek után, de a füstben alig látni valamit... mivel már elhagytam a tűz körét, a hőmérséklet egy kicsit leapadt és a korábbiakhoz képest már többnyire jobban éreztem magamat.
Végül, ahogy befordultam, találtam egy embert. És ami azt illeti, nem éppenséggel sérült vagy segítségre szoruló. Vöröshajú férfi, aki bizonyára talán a káoszt akarja kihasználni, támadni akar, bár ahogy ő mondaná, csak "játszani szeretne". Nem tudom jól láttam-e a füstben, de mintha beszélt volna valamibe, mielőtt a sisakját levágta volna. Miért érzem úgy, hogy nem egyedül jött?
- Hm? - néztem rá, miközben kikerültem a támadást. Kis híja volt, majdnem sikerült neki. Meg kellett egy kicsit hátrálnom az épület belseje felé, ahol tágasabb tér szorul az önvédelem lehetőségéhez. Ha nincs egyedül, talán jobb is, ha egy kicsit elcsalom, hogy ne hívhasson segítséget. Egy újabb érzés támadt: van ehhez az egészhez köze azokhoz az istenverte gépekhez?
Igyekeztem a füstben belül maradni. Igaz, hogy én sem látok jobban a füstben, de igen jól jön ahhoz, hogy ő se lásson jól engem.
- Ha van valami bevégezni valód, akkor inkább azt tedd a játék helyett - mondtam - Nekem más elintéznivalóm van itt, és nincs időm éppen veled vacakolni, ugye tudod?
Kitoltam a fémkardokat a pulcsiujjamból, és felkészültem az önvédelmi visszavágóra.

Miközben a megfelelő alkalomra vártam, hogy kiszökhessek észrevétlenül a kocsiból, azon gondolkozok, hogy miként tudnék segíteni itt. Óvatosan kilesek az ablakon és körbepillantok. Visszaguggolva, a rendőröket hallgatom, hátha valami fontosat megtudok. Eközben vetek egy pillantást kívűlre a hátsó ablakon keresztül. Halkan elsuttogok egy mondatot.
- Lehet hogy megint belebotlok a kapucnis személybe...

A támadásom elől éppen hogy csak kitért, így én tovább szálltam és bukfencben érkeztem a talajra, amiből egyből pattantam is fel. Ellenfelem hátrálni kezdett, így követtem is. Volt egy olyan tippem, hogy szimplán csak a társaim közeléből akart elcsalni, de nem különösebben érdekelt. Én magam nyírtam volna ki azt, aki beleavatkozik a szórakozásomba. Ahogy követtem, a társaim szépen eltűntek a színről, és egy tágasabb helyre értem. A füstben pont kapóra jött fejlettebb látásom, meg egyéb fejlett érzékszerveim, de azért mégis csak megzavart. Ráadásul a szememet is eléggé csípte, de hát így jár aki ledobja a sisakját. Mikor az ellenfelem trécselni kezdett, elnevettem magam.
-A bevégezni valóm várhat. Most egy kis szórakozásra vágyok. Te pont jó leszel. ÉS ajánlom, hogy én legyek a legfontosabb dolgod, ha kedves az életed.
Persze az utolsó mondatot nem gondoltam komolyan, mert meg se kockáztattam volna, hogy elússzon az ígért pénzem csak mert megölök valakit, de a harc azok ellen a legélvezetesebb, akik az életükért küzdenek. Mikor elindultam felé, két kard jelent meg a kezeinél. Ezen elmosolyodtam. 
Remélem tudja is használni azokat. Már rég nem vívtam senkivel.
Előhívtam drága barátaimat, az árnyakat, akik még mindig olyan hévvel küzdöttek az irányításért, amin meglepődtem, de Richard segítségével újból legyőztem őket és rájuk kényszerítettem az akaratomat. Nem volt egy nagy kérés. Csak egy kardot kértem, ami meg is jelent a kezemben. Egy másfélkezes kard, aminek szinte nem is volt tömege. Felvettem a kedvenc vívópozíciómat, majd megindultam az ellenfelem felé. Úgy döntöttem, hogy Arthur kedvenc stílusát fogom ellene használni. Az egésznek a lényege a gyorsaság. Gyorsan és gyakorlott mozdulatokkal forgatva a pengét, minél több vérző sebet kell ejteni az ellenfélen, hogy a vérveszteségtől legyengüljön, aztán bevinni a végső csapást, ami minden esetben lefejezés vagy szíven szúrás.

// A kard //

/Vadmacsek sajnos elhagyta köreinket, vele ment Kurt is és magával vitte az gész kompániáját. Mostnatól tehát egyedülirányítom a  fejleményeket. Játékosi részről különösebben semmi nem változik, írok, majd ti jöttöt.  /

A rendőrség hangos szirénázás közepette érkezett meg, Griff emberei nekifeszültek a védelem harcosainak, s kisebb tömegharc bontakozott ki. Kurt utasításai szerint nem lett komoly áldozat, s főleg ezen hozzáállás miatt, a két fél közel egyforma erőt vonultatott fel. A tömegben néhol feltűnik Kurt egy-egy ismertebb emberének arca, ám azonnal el is tűnik a tömegben.
A főnök már nem küld utasításokat, mindenki tudja mit kell tennie...

Sid élvezettel nézi a harcokat nehéz ellenálni hogy szét ne zúzzon mindenkit. Ám valószínű a laborban még érdekesebb elfoglaltságot találhat... (szabad kör)

Az immáron röhejesen nagy tűzerő amit Ramirez képvisel döbbenettel tölti el a mögötte állókat. Az ajtó szép lassan közel megszűnik létezni, ám a férfi ekkor sem hagyja abba, egészen amíg teljesen el nem tűnik a föld felszínéről. A hatalmas füst elültével egy hófehér alagút tűnik fel mely egészen a mélybe vezet. Majdnem olyan, mint egy csúszda. Annyira nem meredek, hogy képtelenek legyetek akár sétálva haladni benne, ám az egynsúlyt könnyen el lehet veszíteni. Különös gázok szivárognak elölről, ki tudja mi lehet arra...

Justin és a Kapucnis egymásnak feszül. Mindkét fél pengéje félelmetes látvány,ám egyikük szíve se rezdül meg a másik látására. Úgy tűnik egyenlőek, ám Kapucnis most sikeres hárította Justin csapását.
(szabad kör, vagdalkozzatok kicsit. )

Penny észrevétlen száll ki a kocsil s azonnal körbe néz hátha tehet valamit. Ekkor az egyik Laborban ütött lyukon át meglátja a Justinnal harcoló Kapucnist. Nem túl szimpatikus ugyan a lány, ám a vöröshajú férfi ijesztőbb. Te döntöd el segítesz-e , vagy kívül maradsz.

Kevin s Vash végigbalhézták a rövid utat ám megérkeztek a helyszínre, még senki nem szúrta ki őket, így jelenleg ők ketten vannak a legjobb helyzetben. (szabad kör, csináljatok még nagyobb felfordulást, vagy ne.)

Lupin elégedetten ült a forgósszékben, nehezen, de végre elérte célját, s most az irányítóteremből, vizslatja az eseményeket a még meglévő kamerákon keresztül. Hirtelen felszisszen, a golyó átment a vállán s ő szorosan kötött ruhaujjal elállította a vérzést, s többet nem is foglalkozik a bajával.
Mellette a földön a korábbi ember kivgott szeme s keze, melyeknek segítségével bejutott a terembe. Mostantól úgy kezeli az épület belső szerkezetének paneljeit ahogy ő akarja, s el is kezdi tanulmányozni a végtelen számú gombot...

/És elnézést a késésért, mostantól ha minden rendben megy tartjuk a heti 1 reagot, ám ha gyorsak vagytok, akkor akár heti több is beleférhet )

A robbantás sikeres, a további támadások hatására az ajtó elemeire esik szét. Mozdulatlanul állok, amíg eloszlik a füst. A megjelenő fehér folyosót lassan végigmérem. A sávos letapogató szenzorokkal többször végigpásztázok rajta. Mindent vizsgálok, a szerkezetét, anyagát, felépítését, csapdára utaló jeleket keresek, oda nem illő részeket. Bármit ami kicsit is eltér egy normál folyosótól, a megvilágításon és a fehér színen kívül. Nem számítok eredményre, sőt kifejezetten örülök is neki, ha nincs találat. Arcomra lassan egy széles mosoly kúszik.
~ Igen ez egy csapda, elég nyilvánvaló. És én csak úgy belesétálhatok... Ez tetszik.
Az arzenálomból előveszem az egyik USP .45-ös pisztolyt, óvatosan a fehér folyosó padlójára helyezem. A többi fegyverem elrakom, majd a lábam a pisztolyhoz csúsztatom. Egy több száz kilogramm erős rúgással próbálom végig csúsztatni a padlón a pisztoly. Nem simán elrúgom, hanem rálépek és a talpammal csúsztatom, hogy végig a padlón maradjon. Nem fűzik ehhez sem sok reményt, egyszerűen rutin biztonsági lépés. Végül a páncélzatot átállítom, hogy az exoizomzat által termelt oxigént használjam, teljesen szigetelve magam ezzel. Ezután maximálisra állítom a védelmet, hogy erősebb csapásokat is kibírjak, végül a bakancsban lévő stabilizátorokat is élesítem. Elméletileg sík felületen is stabilan tudok velük mozogni, így nem okoz gondot a folyosó lejtése sem.
- Utánam. Sétáljunk bele a csapdába.
Szólok a kommunikátoron keresztül. A vizor szenzorjait folyamatos pásztázásra állítom. Karjaimat széttárom, majd magabiztosan a folyosóra lépek. Egyenes vonalban, határozottan haladok a másik oldal felé. Már felkészültem egy hirtelen érkező csapásra, nem érhet váratlan. Nyugodtan sétálok végig a folyosón, várva a meglepetéseket. Izgalmas.

Kiszállva a kocsiból, körbenéztem és láttam a kapucnis illetőt és egy vöröshajú férfit. Egyenlőre nem mentem közelebb, csupán figyeltem a harcot, gondolkozva. Végül úgy döntök, hogy segítek a kapucnisnak. Előlépek a kocsi mögül és határozottan szólalok meg, komoly arccal.
- Hagyja békén!
Ezután előre bökök a jobb karommal, egy láthatatlan lökést indítva meg a vöröshajú férfi felé. Szüntelenül nézem a férfit és várom a támadás eredményét.

Körbe nézek még egyszer a tetőn, de semmi. A rakétás, ha itt volt, mostanra tuti lelépett. Nem érdekel, hogy Griff lát-e vagy sem - ha lát, akkor azt is látja, hogy nincs itt senki - visszaindulok a labor felé. Az őrök már felléptek a támadók ellen, és ez sokkal több szórakozást ígért. Egyszerűen leugrottam a tetőről, majd a labor irányába rohantam, míg nem találtam valakit. Egy őr, a mellényén ott is virított a S.T.A.R. felirat, amit mikor megláttam rögtön elmosolyodtam. Nem tudom a mosolygást miért veszik ellenségesnek - lehet hogy ez a Földön így van - de a fickó rögtön előrántotta a fegyverét és tüzelni kezdett. Leadott pár sorozatot, és mikor rájött, hogy ennek semmi értelme, akkor elkerekedett szemekkel nézett rám.
- Bakker, ez volt a kedvenc pólóm. - böktem oda neki, majd megnéztem, hogy rendbe tudom-e hozni. Közelebb sétáltam hozzá, és megmutattam neki.
- Látod, most nézd meg! Teljesen kilyuggattad. - mikor láttam a rémületét, inkább váltottam.
- Remélem jól ismered a helyet. Mutatnál nekem pár érdekes dolgot? Tudod, amiket nem tudtok használni, de én rájöhetek mi az. Csak pár apróság kéne. - mentem el mellette, közben kezemet barátilag a vállára helyeztem, és mint két jóbarát este a kocsmából, úgy indultam el vele.

A piros sisakos fickó egyáltalán nem tetszett. A bogár folyamatosan próbált érvelni amellett, hogy dobjuk le, úgy se megyünk vele sokra, de lebeszéltem róla. Mi nem így dolgozunk. Végül elértük a labort, és letettem a másik fickót is, majd szembe fordultam fele, miközben a bogár leszedte rólam a páncélt. Egy fekete póló és egy farmer volt rajtam, edző cipővel, szokásos hétköznapi viselet. Fenyegetőleg előrenyújtottam a mutató ujjam, és belekezdtem.
- Na ide figyelj, tesó! Nem tudom ki vagy, nem tudom mi vagy, de amíg te a cuki piros sitykádban próbáltál menő ródeóst faragni magadból, addig én leszedtem azt a három rohadt nagy dögöt. Úgyhogy nekem te csak ne magyarázzál, hogy mit és hogy kéne csinálnom. - bukott ki belőlem, és párszor a mondat közben meg is böködtem az ujjammal a fickó mellkasát, hogy érezze a törődést, majd meg sem várva a válaszát elindultam a labor felé, hogy rendet tegyek.
- Készítsd a venomot, told az optimális szintet húsz százalékra! - adtam ki az utasítást a bogárnak. Eléggé megterheltem korábban, így inkább nem ellenkezett.
- Azt hittem sosem pihenhetek. - fűzte hozzá.

Az ellenfelem hárította a támadásomat, ami meglepett ugyan, de nem tört le. Így csak élvezetesebb volt. Mondják, hogy az ember, vagy jelen esetben a vámpír megérzi, ha figyelik. Velem is ez történt és a megérzésem helyesnek is bizonyult, mert egy lány hangját hallottam meg valahonnan oldalról. Hirtelen hátraugrottam és az újonnan érkező felé fordultam. Egy gyerek volt. 
-Ne szólj bele a felnőttek dolgába kölyök! - förmedtem rá, majd újból segítségül hívtam az árnyakat és kilenc darab három centiméter átmérőjű gömböt idéztem magam elé a levegőbe, amikből aztán lándzsákat formáltam és egy intéssel a gyerek felé küldtem őket. Reméltem, hogy felnyársalják. Túl élvezetesnek ígérkezett a gyilkolás, a vérontás gondolata ahhoz, hogy egy Griff szerű senki miatt lemondjak róla. Közben a kapucnis ellenfelemhez visszafordulva őrült nevetést hallattam. Örömmámorban úsztam már csak a vérfürdő gondolatától is.
-Mit szólnál hozzá, ha mondjuk kibeleznélek? -kérdeztem eszelős hangon. -Vagy esetleg ha kivéreztetnélek? Imádom a vért. - folytattam és éreztem, hogy elkapott az őrület. Próbáltam menekülni, de már semmit nem tehettem ellene. Vért akartam. Azt akartam, hogy eme csodálatos nedű centiméteres vastagságban borítsa a padlót. Árnykardomat mesterien forgatva a támadó és védekező, a cselesebb, technikaigényesebb és az egyszerűbb szúrásra-vágásra hagyatkozó vívóstílusok között táncszerűen váltogatva támadtam meg. Elindulásomkor még gyorsan a gyerek felé pillantottam. Ha az árnylándzsáim eloszlottak a levegőben akkor egy kis árnydarabbal felkaptam egy törmelékdarabot a földről és felé hajítottam.

Ramirez magabiztosan lépked, élvezi az agyába tóduló adrenalint, s hamarosan még szélesebb mosolyra húzódik a szája. Az alagút hosszabb volt mint bárki hitte volna, s a közepén járhattatok, mikor hirtelen az alagút előttetek és mögöttetek elkezdett forogni, szép lassan, majd hirtelen valami hatamas lépett elő belőlük.

A két hatalmas gép elállta az előre s hátra vezető útvonalat, majd bármi megjegyzés nélkül tüzelni kezdtek felétek. (négy ember van veled)

A férfi szíve zakatol, szinte elájul, ám mégis valami még tartja benne a lelket, amíg Sid "barátságosan" vezeti. Szerencsétlen földi nem sokat tud a Labor titkairól, ám ismeri a szóbeszédeket, s egyenesen egy, s azon belül még egy elpusztított ajtóhoz vezetett, azon túl pedig egy hosszú fehér kör alakú enyhén lefelé ívelő folyosó. Úgy tűnik, valami fontos lehet odalent. Az új barátod, meglepően hasznosnak bizonyul...

Eljött az idő, hogy egy igazi hős is színre lépjen. Kevin s Vash, ahogy abbahagyják a vitát körülkémlelnek. Majd mindenkit láthatnak. Látják amint Sid beljebb megy az őrrel, s Penny s Kapucnis harcát is Justin ellen. Úgy tűnik bármit is hozzon a jövő, az a labor belsejében lesz.

Kapucnis egyre hátrál Justin kegyetlen csapásainak súlya elől, mikor Penny a segítségére siet, mikor is feltartják Justin árnyéklándzsái, ám nem jelentenek komoly problémát, s a lány viszonylag könnyedén kitér előlük, hogy ismét Justinra irányítsa figyelmét. A férfi vívó technikájával szemben, úgy tűnik a Kapucnis tehetetlen, s egyre csak hátrál, láthatóan vesztésre áll. A vámpír ekkor egy kisebb törmelékdarabot emel fel, s repít Penny felé...
(folytassátok ahogy tetszik, Kapucnis, még egy környi kihagyásod van, utána komoly, hosszútávú, netalán maradandó sérülésekben lesz részed. Halál sem kizárható.)

Kurt és emberei közben csöndesek, alig látni néha néha elszórtan egyiküket. Úgy tűnik mesterkedhetnek valamiben.

Lupin vigyorogva forog az irányítópanelhez tartozó széken, közben sok gombot megnyomott, sok parancsot aktivált, s ezek közül nem sok lesz Griff segítségére. A két gép előhívása is az ő lelkén szárad, s sötét vigyorán keresztül őszintén reméli, hogy Ramireznek sikerült ezzel egy csipetnyivel rosszabbá tenni a napját.

- Nem magára tartozik, hogy miért vagyok itt!
Nem ijedek meg a törmelék darabtól. Ügyesen előre vetődök, így biztonságba kerültem. Felnézek Justinra és megragadom őt az erőmmel, mindkét kezemmel felé nyúlva és erősen szorítom, hogy ne tudjon kiszabadulni. Fel is emelem őt pár centi magasba.
- Csapdába esett. Adja fel!
Ránézek a kapucnisra.
- Maga jól van?

Egészen a folyosó középső részéig sikerül eljutnom, amikor a várt csapda aktiválódik. Mind a két oldalon fordulni kezd a folyosó, így középen maradok a Gyűlölet Seregének katonáival. Okos. Egyáltalán nem érzem most magam veszélyben és ez tetszik, végre szórakozhatok. A lövedékek elől azonnal próbálok kitérni a folyosó oldalához hátrálva, majd annak nekidőlve.
- Make War, Not Peace.
Megpróbálom azonnal felmérni a két robotot, letapogatni, majd megkeresni a gyenge, sebezhető pontokat. Számítok arra, hogy zavarja az érzékelőim, így ezzel csak egyszer próbálkozok. Szerencsére már a páncélzat összes funkcióját előkészítettem mielőtt belesétáltam volna csapdába, most csak használni kell őket. A nálam lévő két kézigránátot kapom elő azonnal, jobb és bal kézbe. Egyszerre biztosítom ki mind a kettőt, majd számolni kezdek. Az utolsó két másodpercben dobom el mind a kettőt egyszerre. Nem állok egy robottal sem szemben, oldalt helyezkedem el a folyosón. A gránátokat jobb és bal oldalra hajítom, az elől és a hátul lévő harcigépre, egy időben. Ha jól számoltam, akkor a gránátok pontosan előttük a levegőben robbannak. Még ha nem is árt nekik, megzavarja a szenzoraikat és így időt nyerek. Most nem szólok előre, hogy mit teszek, nagyfiúk már akik velem vannak, tudnak magukra vigyázni. A két gránát után két karabélyt veszek egy-egy kezembe, az egyedi M16-ost és az AK47-est. Betöltöm az M16 alján lévő gránátvetőt, majd becélzom a folyosó elején lévő robotot, egyenesen a fejrészét. Ha biztos vagyok a tiszta találatban csak akkor tüzelek. Nem akarok célt téveszteni. Ezután ha nem sikerült likvidálni jobb kezemmel lövöm az egyik robotot, a ballal a másikat, amelyik hátul van. Két karabély, azonos kaliberű, ugyanolyan robbanótöltény. Kíváncsi vagyok meddig bírják. Egyelőre még nem védekezek és térek ki feleslegesen, itt nincs hova. Bízom a védelmemben, most kipróbálhatom élesben is végre. Legjobb védekezés a támadás.

Ahogy elérem a labor bejáratát, az előtte elterülő udvaron meglátom, hogy nem kevesen vannak itt, valószínű nem mindegyik jóakaró. Körülnézek, és próbálom felmérni, hogy ki kivel lehet, mikor meglátom kapucnis barátunkat és a felelőtlen, kotnyeles kislányt, akik szemben állnak egy különös, vörös hajú férfival. Másik oldalon egy sapkás fickó barátságosan sétál egy őrrel az oldalán, mintha mi sem történt volna, mégis van benne valami különös.
- Te kövesd a sapkás fickót az őrrel, én odamegyek a meggondolatlan társaidhoz. - szóltam még vissza a piros sisakos embernek, majd végleg a trió felé vettem az irányt.
- Mit tervezel? - kérdezte a bogár.
- Azok ketten elvileg a mi oldalunkon állnak, így a vörös hajú, tuti ellenünk van. Megyek és feltörlöm vele a padlót. - válaszolok készségesen.
- Ahogy gondolod. Szükséged lesz rám?
- Csak a szokásos. A venomot emeld meg harminc százalékra. - utasítottam, majd ahogy éreztem a szer hatását lendületet vettem, és a vörös hajú fickó felé kezdtem szaladni, majd mikor elég közel voltam elrugaszkodtam és páros lábbal szálltam a mellkasa irányába.

Az őrön látszott, hogy némileg összecsinálja magát, de nem foglalkoztam vele, és egyenesen a labor felé vettem az irányt.
- Tudom, hogy tudsz valamit, ne is tagadd. - mondtam játékosan, és követtem őt. Hallottam már híreket a laborról mióta itt vagyok a Földön, és tudtam, hogy vannak bent érdekes kütyük, amik később még jól jöhetnek nekem.
- Mi a neved? - próbálok beszélgetést kezdeményezni a fegyveressel, hogy oldjam a feszültséget. Remélem nem vagyok nagyon ijesztő, bár miért is lennék?
- Ebben a városban élsz? Van család? - teszek fel még két kérdést, hátha kicsit nehezen ered meg a nyelve. Elérünk egy folyosót, ami láthatóan lefelé vezet. Valamit csak tud.
Mi van ott lent? - legalább ködösen hátha tudja.

Hiába volt jó harcos az ellenfelem, egy vívásban magasan képzett lovag ellen esélye sem volt. Szépen, lassan hátraszorítottam. Természetfeletti erőmnek és sebességemnek, valamint sokkal kifinomultabb technikámnak köszönhetően nem jelentett kihívást az ellenfelem. Már épp belelendültem, amikor feltűnt a kislány. Ennek következtében sikeresen elgurult a gyógyszerem és magával ragadott az őrület. Sajnálatos módon ez egy egyre gyakrabban előforduló dolog volt nálam a vámpírúrrá válásom után. Azt hittem, hogy a lányt elintéztem, de tévedtem és meglepetésként ért, amikor elkapott.
-Tudod, hogy mikor adom fel? Majd ha csak száraz hullák lesztek. Esküszöm, hogy kiszívom az összes véreteket, amint megöllek titeket. Egyikőtök sem távozik innen élve! - ordítottam eszelősen. Akinek eddig kérdés lett volna, hogy eszemnél vagyok-e, az megkaphatta a választ. Nem. Mikor a harmadik fickó is megjelent a képben, még idegesebb lettem és vörös köd öntötte el a világot.
-Mi a francért nem lehet békén hagyni szegény vámpírt, amíg lemészárolja az ellenfelét? Nem hallottatok még az igazságos küzdelemről? -kérdeztem normális hangerővel, de gyilkos hangon. Mikor a fickó felém ugrott a levegőben, úgy döntöttem, hogy jobb lehetőség híján az árnyakat fogom használni. Egy gömböt idézek magam köré, amiből minden irányba lándzsákat növesztek és kilövöm azokat. Remélhetőleg ez majd egyenlít.

A két gép mozgása különös, túlságosan életteli volt egy mechanikus tárgyhoz képest. A lövések nagy részét meglepően gyors s kecses mozgással kerülték ki. Mikor megállsz a tüzeléssel s a füst elül láthatod, hogy pajzsot vontak maguk köré, úgy látszik meg sem sebezted őket. Hirtelen érzed, hogy  a páncélod fém részeit szépen lassan valami vonzza s taszítja (csak épphogy érzed,  fizikai hatása nincs a dolognak), nemsoká rá is jössz mi lehet az. A két oldaladon lévő fémszörny furcsa, mágneses pulzust kezdtek bocsátani egymás felé, miközben a két két karjuk levált, s elkezdtek előtted és mögötted, kisebb védőpajzsot képezve, lézert lőni. Egyre sebesebb volt a mozgás, s szinte a pillanat tört része alatt, két ember már darabokra vágva végezte. A lézerek pályája teljes mértékben kiszámíthatatlan, s csak s szerencse menthet itt meg, vagy a kreativitásod.
(Ezt nagyjából úgy képzeld el, mint a Kaptár első részének híres lézeres jelenetét, csak két robot között. http://www.fatumteam.com/blog/images/laser.jpg )

A negyedik fél, immáron teljesen felborította az egyensúlyt, ám ez csak Justin dühét táplálta.
Penny által a vámpír a levegőbe emelkedett, s ott támadta meg Kevin, mikor is vörös hajú bevetette az árnyak erejét, s lándzsákkal vette körbe magát.
Ekkor az események felgyorsultak s hirtelen valamiféle robbanás történhetett. Kevin épp ugrott, mikor a robbanás szele hátrébb repítette, akárcsak Justint és Pennyt. Hirtelen beszakadt a plafon, s Kapucnist félig maga alá temette. A romhalmaz kettéválasztott a térfelet, egyik oldalon Kevin, Justin, és Kapucnis, amint próbál kikecmeregni a törmelékek alól, másik oldalon Penny.
(Kevin és Justin ti kaptok egy szabad kört, Justin te várj a reaggal csütörtökig, ha Kapucnis ez alatt nem ír, a gondjaidra bízom.)

Penny látja, hogy semmi esélye a törmelékhalmot elmozdítani, hogy segíthessen a többieknek, így más utat kell néznie. Ekkor látja meg a furcsa sapkás fazont amint vezet maga mellett egy elég rémült őrt. Jobb ötlet híján követed őket.
(ezen útvonalon megszerezheted az íjat)

Sid immáron semmi értékeset nem tud kihúzni a csávóból, úgy tűnik semmi haszna a továbbiakban. a folyosóról hangok szűrödnek ki, lövések hangjai, nagy harc folyhat előtted. (Rami a robotokkal)

A Holdfejű immáron örömmel zongorázik a gombok végtelenjén. S megtalálta a veszélyesebb parancsokat is. Nem sok kamera működik, ám azokon nagyjából szemmel tudja követni az eseményeket.
Kicsit meglepődött mikor véletlenül felrobbantott egy kísérleti droidot, de élvezettel nézte a hatását, habár csalódott, hogy Kevin megúszta a dolgot...