S.T.A.R. labor

Akkor úgy látszik, hogy még menekülnünk sem kellett. A puhány banda megijed tőlünk. Azért a biztonság kedvéért körülnézek, hátha mégsem tűnünk ijedtek meg, hanem egy hőlégballon jött a közelünkbe titkon, vagy más félelmet keltő alkalmatosság. Ha nem látok ilyet, és nem is érzékelek ilyet, akkor találomra elindulok az egyik irányba. Most úgyse számít, a lényeg, hogy minél hamarabb eljussunk egy másik épület tetejére, és onnan legkevesebb szempártól követve eljussunk a célunkig.
Az ügy érdekében körülnézek, azért mielőtt indulok, és megkeresem melyik út vezet leghamarabb egy másik épület tetejére. Ha megvan akkor intek társamnak, hogy induljunk, kivéve ha neki más gondolatok keringenek a fejében.
Megpróbálok épségben lemászni az épületről, és távol tartva magamtól a csőcseléket, eljutni a következő számomra biztonságosnak tűnő pontig. Ott pedig magassági előnyre szert téve megpróbálok egy utat találni egészen a célunkig. Ha megvan akkor inam szakadtából rohanok felé.

Úgy látszik eljött az időnk. Már nincs kibúvó, hogy sima feldühödött civilekkel van dolgunk, vagy hogy fegyvertelenek. Ezek se nem emberek, se nem fegyvertelenek, úgyhogy már csak egy dolgot tehetünk. Harcolni kell. Gyorsan felmérem a helyzetet, és egy dolog hasít az agyamba. Túl sokan vannak. Ezt a kettőt mögöttünk le kell nyomni, mielőtt a többi is támadásba lendülne. Mindkettőnkre céloz, így csak a sebességünk menthet meg minket.
- Cyclaw tiéd a hátsó kettő, én addig megpróbálom feltartani ezt a hármat. - Ezzel bekapcsolt baltámmal, és bátor szívemmel, még ha gépi is, megrohamozom az előttem lévőket. Széles ívben csapok, megpróbálom leszelni a jobb oldalon lévő fegyverét. Így talán sikerül egyet hatástalanítani. Közben pedig a műkaromat használom. Pontosan próbálok célozni, hogy a középen lévő robot feltehetőleg "szemét" fúrómmal meg tudjam sérteni. Talán erre nem kell olyan sok idő, és meg tudom vakítani, mielőtt még támadna. Közben megpróbálok egy pillanatra sem megállni. Nem lenne jó, ha egy kóbor golyó eltalálna. Így gépi szememmel arra is fordítok figyelmet.

Csak egy pillanaton múlt, hogy nem végeztem rosszul. Legközelebb nem engedhetek meg magamnak ilyen könnyelműséget. A még mindig bekapcsolt baltámmal a megmaradt robotok felé gurulok. Megpróbálom szép egyenes vágással megszabadítani a gépeket fegyvereiktől. Ezt még azelőtt próbálom meg véghezvinni, mielőtt újratöltenének. Persze ha látom, hogy társam melyik robotot pécézte ki magának, én a másikra támadok. Ha nem sikerülne akkor műkaromat is bevetem, csak hogy még nagyobb rombolást tudjak véghez vinni. Ha mégsem lennék elég gyors, vagy Cybclaw kerülne veszélybe, akkor magamat, vagy őt próbálom meg fedezék mögé bújtatni, míg el nem jön az újabb töltés ideje.

Intek társamnak, hogy ne olyan sietősen. Az elém táruló látvány, minden csak nem elhanyagolható. A gépek, szét vannak roncsolva, de míg Cyclaw darabokra marcangolta őket, addig én baltámmal vékonyabban nem is szeletelhettem volna őket.
- Ne olyan gyorsan, sok jó dolog van még ezekben, amire szükségünk lehet. Pár energiatelep, használható fegyverek, vagy akár a lebegtetőjük. Használjuk ki, hátha találunk valami jót. - Ezzel körülnézek, és ha nem olyannak találom a környezetet, hogy biztonságos legyen. Ennek mondjuk nagy a valószínűsége, mivel itt támadtak ránk a robotok, akkor egy kupacba pakolom őket, és baltám által alkotott "lifttel", amit már múltkor is elterveztem, egy szinttel lejjebb költözünk. Az épület belsejében, csak biztonságosabb.
Ha társam is jön, akkor elkezdem mechanikai tudásomat latba vetve, szétszedni a használható dolgokat belőle. Talán tudok pár működő energiatelepet kiszedni belőlük, és társamnak egy generátor eszkábálni, vagy a fegyvereiket használhatóvá tenni, esetleg az érzékelőiket kiszedni, és megújítani a látásomat, vagy a lebegtető készülékeikből pár cipőtalpat kialakítani, amik minket is a levegőbe emelnek. Ha semmi sem érek el vele, akkor legalább annyit, hogy az idő alatt legalább feltölt a generátorom. Még munka közben megjegyzem Cyclaw-nak.
- Szerencsére van időnk a feladat elvégzésére, úgyhogy többet ésszel mint erővel, és fegyverkezzünk fel.

Mindent összerakok, amit csak képes vagyok. A szemműtétet végzem el magamon elsőnek, és kicsit nehéz megszokni, de csak lesz valahogy ezt az új látásszerűséget. Annyi biztos, a sötét már nem fog zavarni engem. Cyclaw mondatát dicséretnek veszem.
- Nyugodj meg. Ezért vagyunk mi jó csapat, én az ilyen ketyerékben vagyok jó, te pedig a harcban. Ha javasolhatom ezt dugd zsebre vagy bárhova, ahova fér. - Nyújtom át az egyik energiatelepet. - Szükség esetén kapóra jöhet, ha egy harc közepén villogna a tölts fel felirat. Ezt pedig kösd a hátadra, ha nem tudnád elérni az ellenséget a gyönyörű körmeiddel. - Átnyújtom neki az egyik tíz lövetűt. Végül a lebegtetőkre kerül a sor, talán ki tudok szedni belőlük még két párat, hátha a társam jobban szeret négykézláb harcolni mint kettőn. - Ezeket pedig vedd fel, ha még egy ház megindulna alattunk sokat segíthet. Amúgy meg az így is légies mozgásodat még jobban azzá teszi. Jobban fogsz velük harcolni hidd el, nem mindegy, hogy kettőt vagy tizenkettő métert ugrasz. - A javaslataimat magam is elvégzem. A fegyvert a hátamra kötöm, hogy még könnyedén elérhessem bármelyik kezemmel. A lebegtetőket a lábamra eszkábálom, és az energiacellát is zsebre rakom. Most már minden kész van, hogy több ilyen kitalált lénnyel küzdhessünk meg. - Na akkor irány a célszemély. - Ezzel megindulok a házról lefelé, tesztelve az antigravitációs cipőimet, és futva megindulok célirányban.