Falcone birtoka

A kocsi sofőrje a gázba tapos, és újra megnyom pár gombot a műszerfalon. A kocsiból berregés hangzik fel, de senki sem tulajdonít jelentőséget neki. Talán ennek kell történnie a gombnyomás után, esetleg a klímaberendezés nem szuperál ezen a meleg délutánon.
- A rendőrség nem minket "keresett", így biztonságban vagyunk. Ha pedig tényleg jók közé akarsz tartozni, dönts el egy dolgot. Együtt dolgozol-e a rendőrséggel, vagy sem. Ha igen, akkor sok nehézségtől szabadítod meg magadat. - Aranyszem kemény szavai szíven ütnek. Talán még ezen nem is gondolkodtál. A rendőrséggel már dolgoztál együtt, de a Tolvajok Fejedelmének is segítettél. A két távlat, jót tenni az igazán jókkal, vagy az ők elkerülésével.

Folytatás: Gotham Városi Rendőrség

~Joey, ő pont megfelelően bátor és milyen kis aranyos. Jó lesz!~ mosolyodom el és örülök, hogy őt kapom. Felszállunk a motorra és élvezettel indítom be a drágám lelkét. Finoman gázt adok, majd elindulunk. Joey persze nem bírja ki, hogy meg ne tapogasson, de ennyit engedek neki, ha már volt olyan kedves és eljött. Ha túl messzire menne, majd szóváteszem neki, de azt szerintem ő sem szeretné. Ahogy közeledünk, már messziről látszik, hogy rendőrkordon veszi körbe a birtokot. Jelentőségteljesen fordulok hátra a fényképész felé, gondolom érti, hogy itt az ideje a munkának. Finoman bekapcsolom a videokamerát is. Majd mikor már elég közel érünk, látom, hogy egy rendőr magához int é s leállít. Levetem a bukósisakom és félredobom a hajam, hogy kiegyenesedjen, majd a aggódó arccal megkérdezem a tisztet.

- Mi baj biztos úr, mi történt? Vitti kisasszony hívott meg engem és a barátomat. Remélem nem történt bajuk! Kérem engedjen be, majd a Falcone család jót áll értem. - mondom neki határozottan és egy kicsit megrántom a gázkart, hogy észlelje, hogy sietnék.

~Azt a rohadt k*** * * ** * * *~ Szitkozódom magamban és mivel nincs jobb ötletem, megpróbálom fejbe vágni keményen a bukósisakkal váratlanul, mielőtt még lelőne. A sisakot otthagyom, az eredménytől függetlenül pedig teljes sebességgel próbálok elszáguldani a helyszínről. Remélem Joey és a minikamera mindent felvett amit kellett... Persze ez csak akkor lesz fontos, ha túléljük a dolgot. Hátrapillantva megnézem üldözőbe vesznek-e. Ha igen, akkor a rendőrség felé veszem az irányt.

Epilógus következik: Katonai támaszpont

Előzmények:

1. Blackgate Börtön
   
2. Imperátor Étterem

Informátorokon/munkaadókon keresztül jutottatok el idáig. A Római Birodalom egyik székhelyére. A város vezetője elé, kinek szava a halál, és pont ezért vagytok ti itt. Négy marcona harcos, együtt színes társaságot alkotnak. Ki szökött bűnöző, ki pályát tévesztett bárgyilkos, de most a pénzért vagytok itt. Hogy megalapozhassátok a jövőtöket.
A fekete lesötétített kocsi hoz a birtokra téged. A hallban várakoztok, míg Carmine "A Római" Falcone kegyeskedik lejönni hozzátok. A házban félhomály van, de még így is ki tudjátok szúrni a megbúvó biztonsági embereket. Ott vannak mindenhol, a beugrókban, a fal mellett, vagy éppen pontosan mellettetek elrettentésképpen.
Végül megjelenik, színpadiasan leereszkedik közétek a lépcsőn, és leül az egyik asztal mellé. Consilieri-je akár egy árnyék követi. Titeket nem kínálnak hellyel, nem is lenne hova ülni. Egyedüli alkalmatosság a Don-nak jut.
- Üdvözlöm önöket. - Kezdi vontatottan. Minden szavát megfontolja, és azoknak is mintha csak a felét ejtené ki. - Azért jöttek, hogy szívességet tegyenek nekem. A mai helyzet elviselhetetlen mindannyink számára. Véget kell vetni neki minél hamarabb. A feladatuk nem lesz egyszerű, de gondolom pont ezért vannak önök itt. Lecsapni az ellenségre, és végezni az összes csatlósával. Se több, se kevesebb. A háború elkezdődött, és előnyhöz kell jutnunk. A maguk dolga, hogyan is viszik véghez ezt. - Ennyi és nem több a feladatotok. A keresztapa elhallgat, és csak néz titeket. Mintha csak megpróbálná emlékezetébe vésni minden apró vonásotokat. A fejével biccent egyet, mire a Consilieri előre lép, kezében a város térképével. Több ponton is meg van jelölve, a lehetséges célpontok azok. Bukik, pénzmosodák, üzletek, szerencsejáték barlangok, és minden, ami csak Maróni család tulajdonában lehet.

Nem sok idő telt el azóta hogy a Karmester megölte azt a két rendőrt. A bujdoklással nem is nagyon törődött, így fenn állt annak a veszélye, hogy "rá találnak". Nem igazán volt fontos, hogy kik. A rendőrség, esetleg bűnbandák, vagy a magukat igazság osztóknak nevezők. Nem számít, hisz mind egytől egyig férgek. Túlságosan nagyra vannak magukkal és nem veszik észre hogy a háttérben nagyobb erők mozognak, ami úgy söpri el őket, mint egy kis szélvihar a szalmaházukat. A Karmester feltűnés mentesen járta az utcákat. Eldobált üres dobozokat rugdalt és emberekbe ütközött folyamatosan. Néha vissza reagálva egy-egy beszólásra. Nem vette észre, vagy csak nem vett róla tudomást hogy egy kocsi halad mellette. A sötét ablak lehúzódott, amikor egy hang kérte hogy szálljon be a kocsiba. Körül nézett, majd beugrott a hátsó ülésre. Nem mondtak semmit. Egy borítékot dobtak neki hátra, amit olvasás után kiröhögött.
- Érdekesen hangzik! Meglátom mi sül ki belőle. - Ezután, ahogy egy birtokra értek, a hallban várakozott, több másik emberrel, akik testőrök, vagy segédtársak? Minden megjelenésnél fő az első benyomás, a mosoly, ezért egy széles vicsort küldött minden jelen levőnek. A lépcsőn egy alak toporgott le megnyerő karakteres mozdulatokkal. A mázlista leülhetett, még szerencse hogy idáig kocsival hozták. A melóról tartott kis előadást, de egy valami tettszett benne. Kötöttség nélkül tehették a dolgaikat, szóval a módszerekbe senki sem szólhat bele. Nos ez mind szép és jó, de a feladat még mindig homályos. Ekkor lépett be egy másik ember, aki pár papírköteget hurcolt magával, jól láthatóan térképek. Jól szemügyre vette a megjelölt helyeket. Vett egyet magának, majd mint aki gondolkodik tovább lesegette a helyeket. Mivel az eszközök engedtek, nyilván a pusztulásuk a cél. Nem tudja mit válasszon elsőnek, ezért a sorsra bízta és találomra rábokött egy pontra. Az lesz az első hely amit meglátogat.

Hiába próbáltam elrejtőzni Falcone emberei rám találtak, ám nem az történt amit vártam. Nem volt tűzharc és semmi egyéb, csak egy újabb megbízás. Bár ostoba voltam, hogy azt hittem nem fognak megtalálni, ám úgy tűnik a Falcone lány kiszabadulása megenyhítette Falcone szívét, így a kivégzésem is elmaradt.

Egy új megbízás egy új csapattal. Sohasem halottam róluk, de úgy tűnik, hogy ezek itt még a régi csapatnál szedett-vetetetebbek. Viszont most itt az ideje, hogy én kérjek egy szívességet. Itt az ideje, hogy lépjek valamit a családom érdekében. Az előző megbízás rádöbbentett, hogy legyen Falcone akármilyen kegyetlen bűnöző egy dolog szent számára, a család. Remélem, hogy nem csak a sajátja, hanem másoké is.

- Don Falcone! - lépek előre a többiek közül, hangomra ügyelek, hogy tiszteletteljes legyen. - Tisztában vagyok vele, hogy nem ez a helyes idő arra, hogy most segítséget kérjek öntől, ám most látok reményt, hogy bizonyos emberek elől rejtve maradjanak a cselekedeteim. A családomat Vlagyimir elrabolta, megfenyegetett, hogyha nem teljesítem a parancsait, akkor kivégzi őket. Segítségre lenne szükségem, információra, kapcsolatokra, bármire amivel közelebb kerülhetek a családomhoz. Tudna segíteni valamilyen módon, Don Falcone?

Kicsit arrébb lépdelek, hogy ne keveredjek bele a többiekbe, ahogy ők a térképet kezdik el nézegetni. A távolságot megtartom Falcone-tól, ám biztos szeretnék abban lenni, hogy hallott illetve, hogy lát is engem.

Hárman, ahogy kiérnek az udvarra a negyedik ember aki velük van lemarad tőlük. Éppen ahogy nézte Falconeval volt dolga. Talán már ismerhetik egymást, ki tudja, de jobb ha megjegyzi magában. Nyilván ahogy állnak kint az udvaron, méregetik egymást, megfigyelik. Semmit nem tudnak a másikról, ők is ugyan úgy minden lényeges és lényegtelen információt egymásról. Az egyik ember, fölvetette az ötletet, hogy raboljanak bankot. A másik helyeselte, de nem akar egyből a közepébe vágni. Tervezni akart és kocsit szerezni. Egyik ötletet sem lehetett utolsóként fölvetni, ám de tényleg nem rossz ötletek. A Karmester csak figyelte őket. Inkább csak várta mit hoznak össze, és ha valami elvetni valót talál, vagy saját ötlete van, felveti ha itt az ideje. Aminek éppen most jött el az ideje.
- Mi lenne ha, az egészet más bandákra terelnénk. Így nem minket, hanem másokat fognak keresni. Ez lehetne az ellenség félrevezetése. - Széles mosolyt virított a két ott levőre. Talán már a negyedik is hamarosan odaér és csatlakozhat.

Miközben haladnak a kocsi felé, a másik két ember biztos a felvetett ötleten rágódik. Mind ketten a kocsira pályáztak, hogy legyen valami luxus kiszerelésünk, hisz ki látott már olyat hogy valaki gyalog rabolja ki a bankot, főleg ha milliókról van szó, sőt valamennyi összeget megtartva a többit fel is gyújthatjuk. Míg a kocsit intézik, az egyik meg is kérdezi, tervem részleteit.
- A terv úgy hangzik, hogy előbb kell pár utazótáska és valami ami takarhatná az arcunk, logikus módon. A kamerákat nem intézzük el, imádni való ha megörökítik amit csinálsz. A biztonsági őröket és akinél fegyver van, leszerelnénk. Mindenkit a pult mögül az előcsarnokba terelnénk, de ez csak egy ember feladata lenne, nehogy valakinek eljárjon a keze. - Nagy gondolkodásba esik majd tovább folytatja tervét. - Valamelyikőtökkel és azzal az emberrel aki ki tudná nyitni a széfet, valamennyi pénzt összegyűjtenénk az utazókba, a többit felgyújtanánk. Majd megüzenünk egy viszontlátást, más banda, esetleg bandafőnök nevében. - A tervet elmondta, de várja a többiek hozzászólását, mit tennének hozzá, vagy mit vennének el belőle.

A Karmester továbbra is várja a válaszokat, míg az egyik alak, aki Kártyásként mutatkozott be. Még bandát is ajánlott, sőt eléggé jót. A pusztítás csak ínyére van, és a fene sem gyanakodna. Bár a másik még nem reagált rá. A Karmester úgy gondolta ő is bemutatkozik.
- Engem hívjatok Karmesternek. - Mélyen meghajolt előttük, de több szót nem fecsérelt rájuk.

A fiúk oda dobják nekem a kulcsot amit reflex szerűen gyorsan elkapok. Akkor a kocsi megvan. Még ránézek a másik két férfira akik már be is mutatkoztak. Előtte természetesen oda adtam a térképet. Közben rajtam volt a sor.
- Hívjatok Naominak. Na beszállás!
Mondom nekik és beülök a kormány mögé. Elég hülyeség volt ilyen neveket kitalálni, mert attól, hogy mondunk egy normális nevet az nem biztos, hogy az igazi lenne. Én direkt megmondtam az igaz nevem. Idegeskedjenek ők, hogy hazudtam-e vagy sem. Beindítom a kocsit, majd újra megszólalok.
- Akkor irány bank!
Majd elindulok ahol a térkép jelölte. Nem tudtam mi lesz a negyedik férfival, de ha eddig nem jött magára vessen.

// Bocs Stalker, hogy itt hagyunk, de el kéne már kezdeni a pusztítást //

Fenébe is Vlad túlságosan az ujja köré csavarta az ittenieket. A többiek előtt nem beszélhetek tovább, már így is elégé elárultam magamat. Arrébb állok, míg ők a haditervüket próbálják összerakni. Bankrablás? Ez a nagy ötletük? Nem akarok belefolyni, inkább azon gondolkodok, hogy hogyan győzhetném meg Falcone-t az igazamról.

A felfordulás most elég nagy a városban, így talán lenne esélyem, hogy komoly csapást mérjek Vladra és észrevétlen maradjak. Falcone segítségével viszont sokkal több esélyem lenne. Talán, ha sikerülne valamelyik emberét rábírnom arra, hogy köpjön, akkor az elég lenne a Donnak. Gondolkodás közben kimennek a többiek, itt az esélyem, hogy beszéljek Falcone-val.

- Don Falcone, megértem, hogy nem hisz nekem, ám szeretnék egy esélyt, hogy bizonyíthassam az igazamat. - itt megállok, nem leszek ostoba és nem osztom meg a tervemet, csak akkor, ha már megkaptam a beleegyezését.

// Semmi baj srácok, én úgyis más úton megyek. //