Katonai támaszpont

Pinó felhúzza a szemöldökét operába illő befejezésed hallatán. Lerí az arcáról, hogy hülyének néz téged, egy flaskát nyújt feléd, amiből whiskey szag csapja meg az orrodat.

- A győzelmünkre! - mondja, majd egy másik flaskából kortyol egy derekasat. - Madárember? Legközelebb a galambok fognak választást nyerni. - mosolyog egyet saját viccén. - Akkor ez megoldatlan marad. A lövész, az itteni katonák nemzeti gárdások, katonai uniformisba bújtatott paprika jancsik. Épp, hogy nem lövik magukat lábon a fegyvereikkel. Szerencse, hogy elkoboztuk tőlük azokat... Fizetségedet átutaltuk a Miracle-höz utaljuk, a többit majd elintézitek házon belül. - mondja miközben iszogat valamit a flaskájából.

A limuzin közben végigszántja a város, magatok mögött hagytátok a bázist, aztán a külvárost. Láthatóan a vállalat felé visz a kocsi.

// Bocs a beszédszín váltásért, csak megláttam, hogy Macsek is ezzel a színnel fémjelezte Pinót. //

Ahogy a kocsi végigszántja a várost nézheted az utcai lámpák elsuhanó fényét, valamint a még kint botorkáló embereket. Pinó nyugodtan üldögél a kocsiban, telefonon beszél éppen az embereivel, a fegyverek elszállítását és tárolásáról folyik a vita.

A kocsi nyugodtan suhan át a városon. A füledet csak Pinó vitája és a kocsi motorjának halk zúgása birizgálja.

// Pöffeteg számára egy ideig szünetel a kaland, majd onnan lesz folytatva, mikor megérkezik a vállalathoz. //

Folytatás: Gotham Enyészet - Divide et impera!

Előzmény: Gotham Városi Rendőrség

Több száz négyzetméternyi területen terül el. Több századnyi ember él itt, hogy védjék a hazát, hogy gondoskodjanak a biztonságáról a a nemzetnek. Ám most pont hozzájuk visznek a nyomok. Az emberi kísérletek nem éppen a legjobb reklám egy ilyen szervezetnek.
A kapuig semmi gond nincs, könnyedén eljuttok, ám az őr a kapuban már nem éppen könnyű eset. A kocsit megállítja, és az ablakon bekopogva a legrövidebb és talán a számára leghosszabb szavakat szegezi nektek.
- Kik maguk? Mit akarnak? Kitő? - És ennyi. Amielőtt válaszolhatnál újra felteszi a kérdést csak most a mondatok végén felkiáltójelek is találhatóak.

Amint beszálltam a kocsiba és leadtam az infót, megvártam Montoyát is,majd elindultunk a titokzatos katonai bázisra. Nem nagyon szoktam arra a területre járni, így folyamatosan Montoya segítségét kértem a tájékozódásba. Még nem nagyon van ötletem, hogy mit fogunk ott beadni, de a szerencsére bízom az életem. Ahogy szép lassan elhagyjuk az utolsó hidat is ,mind a ketten jól érezzük, hogy már nincs visszafordulás. Be kell fejeznünk ezt a küldetést, mimnél hamarabb.
Ahogy megérkeztünk a katonai terepre. Hatalmas épületek vesznek körbe minket.
Rengetek ember jár-kel a kerítésen belül. Van itt minden. Repülőpálya, hatalmas kiképzőközpont, hangárak, szerelőműhelyek és még sorolhatnám.
Amint a bejárati kapuhoz értünk, egy sorompó akadályoz bennünket a bejutáshoz.
Az kocsi motorját leállítják, majd egy őr lép az ablakomhoz. Én természetesen lehúzom, majd miután felteszi a kérdéseit, megpróbálok szavahihető választ adni:
- Jó napot uram! A nevem Alonzo Harish, a GYO csoport tagja, azon belül is a Főbenjáró Bűnök Osztályától. Lenne pár kérdésünk az egyik feletteséhez, aki jól ismerte Adam Stamfordot. Tudja Adam egész családja itt szolgált és most a fiú különös módom meghalt, pontosabban meggyilkolták.
Majd átadom neki az igazolványomat, és várom a további intézkedéseket.

//Az Főbenjáró Bűnök Osztálya, egy külön osztály, ami a különleges ügyekre szakosodott, amik Gotham City-t azzá tették amit (Jokerről, és a többiekről van szó ) //

Montoya úgy tesz ahogy te, és ő is átnyújtja az igazolványát megmutatásra. Az egyik katona tüzetesen átnézni, és talán nem tud olvasni, vagy csak nagyon érdekesnek találja azt a két sort, amiből az igazolványotok áll. De nagyon lefoglalja, míg a társa visszalép a és beszól a rádiójába. Elég sokáig beszélnek, míg visszatér a beszédes társ.
- Várni kell! - Két szó, igaz csak egy szótagosak, de talán már ez is eléggé nagy teljesítmény tőlük. Ezzel eljönnek a kocsitól, és megállnak előtte. Mint két ősöreg fa, mozdíthatatlanul, délcegen, rendíthetetlen nyugalommal.

// bocsi nem figyeltem és félre írtam //

Beérve a katonai bázisra, nagy sorompó fogadott, minket, majd pillanatok alatt katonai őrök vettek körbe. Kérdésükre teljes és normális választ adtam, majd miután átadtam nekik az igazolványunkat, azt hittem hogy gond nélkül beengednek, de tévedtem. A lehető legrosszabb dolog történt, méghozzá az, hogy várnom kelet. Egyszerűen utálok várni. A lehető legrosszabb dolog, nem más mint várni valakire. Nem is értem, hogy miért is mentem nyomozónak. Na de mind egy.
Remélem a türelem meghozza gyümölcsét, és pár perc múlva információk tömkelegével leszek boldogabb.
A nap igen erősen sütötte a kocsi szélvédőjét, én így pár per elteltével ki is szálltam belőle, majd rádőltem a motorháztetőre, amin egy kis árnyékot véltem felfedezni, amit az őrbódé teteje adott. Remélem, nem kell sokat időzítenünk.
Amennyiben nem történik semmi 10 perc elteltével odaszólók az öröknek a következő képen:
- Hé uraim, tudnak már valamit? A mi időnk se korlátlan! Kérem tegyenek valamit, hogy végre tudjunk beszélni a parancsnokukkal.

Nem keveset kell várnotok, és mikor kiszállsz a kocsiból nem is nézik túl jó szemmel, de nem tesznek ellene semmit. A kérdésedre nem nagyon kapsz választ, de az idő gyorsan telik, és mire társad a következő cigarettáját is eldobja, máris nyílik a kapu. Eligazítanak merre kell mennetek, és egy eléggé semmitmondó épült előtt beléphettek egy hasonló megjelenésű irodába. Ahol egy eléggé kivarrott uniformissal rendelkező katona vár titeket.
- Üdvözletem a város védelmezőinek. A nevem Jospeh Mustang ezredes vagyok. Az egyesült államok katona támaszpontjának parancsnoka. Miben segíthetnek a haza védelmezői. - A hangjából kicsit süt a megvetés, és a lenézés. De nem gond ez mindig így van, egy országra, egy országnyi széthúzás jut, de a célotok ugyanaz, hogy ez a hatalmas kontinens egységes és biztonságos legyen.

A meleg napon a kocsi mellett, csak úgy telnek a percek, de mégsem történik semmi. Mikor már majdnem úgy érzem, hogy hagyjuk az egészet a francba és majd jöjjünk vissza képes, a kapu kinyílt és egy igen karakáns alak lépett ki a sugárzó napra. Neve Joseph Mustangvol és ő volt ennek a támaszpontnak a parancsnoka.
- Szép jónapot úram, a nevem Alonzo Harish és a társam pedig Montoya, mind a ketten nyomozók vagyunk, de papírjainkat már az emberei leellenőrizték, szóval ilyenekkel nem húznám az időt, szeretnék feltenni magának pár kérdést, egy bizonyos Adam Stamfordról és kedves családjáról. Információnk alapján itt szolgáltak, mind az apa és a két testvér is. A napokban Adamot kegyetlen módon meggyilkolták, de testén igen különös nyomokat vettünk észre. A fiú metahumán volt, és olyan volt akár a kristály, igen jól halottam olyan kemény. Azt is hallatom, hogy apjának is hasonló képességei voltak, amit egy küldetés alatt sajátított el. Tehát kérem mondjon el mindent amit tud a családról, illetve azt sem bánnám, hogy ha átnézhetnénk az aktáit.
Természetes a fickó baromira gyanús nekem, így végig benne leszek az agyába, figyelve minden egyes szavára.

A katona felhúzza szemöldökét. A kérdés nem éppen olyan amilyenhez hozzászokott, de ezzel nem is lenne baj. A városban történt gyilkosságok a ti dolgotok, azon kívül már a katonaság felségterülete. A módszereitek hasonlóak, csak hát egyikőtök sem szereti ha saját fegyverével próbálják lenyomni.
- Nyomozók, erről az úriemberről. Hogy is hívta Adam Samfor? Nem tudok semmit, alattam több mint ezer katona szolgál, védi a hazáját, és mindent meg is tesz ezért. Saját magam semmit nem tudok róla, de az aktákat előkerestetem természetesen, és megkaphatják. - mondja, de még a képességedet sem kell bevetni hogy tudd nem mond el mindent.
Ám a képességeden keresztül máris egy eléggé furcsa szó a "Szteroid A39" jelenik meg. És egy sor kísérleti labor, miknek a végtermékei nem teljesen emberi formát öltött emberek. A látvány elég szörnyű, és azt is tudod, hogy a katona sem éppen tudja jól kezelni a dolgot.
Míg Mustang fejében kotorászol, addig ő beleszól az asztalán lévő telefonba, és kéri Adam adatait. A titkár mély hangját halljátok, amint kér pár perc türelmi időt. A beszélgető partneretek máris int, hogy jó néven venné ha távoznátok.

//Bocsi a késésért//

Mikor Adamról kezdtem elkérdezgetni a parancsnok könnyedén félreterelte a szót és azt állította, hogy nem is ismeri. Ha nem is vagyok az agyába egyértelműen észre lehet venni, hogy hazudik. Az évek során ezt könnyedén kitapasztalja az ember, hogy mikor ki hazudik. Szerintem ez Montoyanak is leesett. Ő is elég ismert és jó a szakmájába, és könnyedén kiszúrja ezeket a dolgokat. Ezért is szép ez a szakma.
A legnagyobb baj, hogy az ő terepén vagyunk, és ő diktálja az iramot. Ha esetleg más környezetbe lennénk, akkor már, úgy dalolna mint a kismadár. De hát ez van. Ahogy az agyában turkálódok egy új fogalom bukkan fel, mégpedig a Szeroid A39. Nevét még nem hallottam, de gondolom ez az szer, amivel Adam tett szert a különleges erejére.
Ebbe belegondolva az egész család aktáját ki kéne kérnem, a testvérétől az apájáig, hátha abba találunk valami érdekességet.
- Uram , amit megkapom Adam és a család többi aktáját, már lépünk is és nem zavarunk tovább.

És mintha a gondolataidban olvasnának, jön is a baka, és már hoz is nem kevés iratcsomagot. Nagyot puffan az asztalon, és nem kevés porfelhőt ereget magából. A látvány nem kicsit borzasztó annak aki nincs hozzászokva az aktakukacoskodáshoz.
Montoya kevéske szitkot mormol el orra alatt, majd rád néz, hogy most mi tévők legyetek. A papírhalom előttetek, de lehet hogy még akarsz kérdezni valamit, mielőtt jó pár órára belevetitek magatokat az iratokba.

Amint a kis asszisztens meghozza az igen nagy méretű pakkot, csak úgy elénk vágta, mint kutyának a csontot. Az egyértelmű, hogy a katonaság és a rendőrség soha nem jött ki jól egymással, na de kérem. Mégis ki ez a kis csitri? Ha nem lennénk, akkor talán Gotham még ennél is rosszabb környék lenne. Na de mind egy, most nem ez a lényeg. Itt van előttünk ez a három nagy akta, az apa és a három ifjú. Még mielőtt kinyitottam volna Montoyára néztem.
- Esetleg van valami ötlet? Vagy csak simán vessük bele magunkat, mint valami nagy tál fagylaltba?- mondta kissé humorosan, majd magam elé húztam az apa aktáját.
- Én úgy vélem, hogy menjünk szépen egyesével és csökkenő sorrendbe.
Igazából, semmi ötletem sincs. hogy mit keresünk, csak az a lényeg, hogy találjunk valami fontos inormációt. Ezzel a móddal fogjuk végiglapozni mind három aktákat. Egyenlőre kérdésem nincs, kíváncsian várom az eredményeket. Remélem, hogy nem hiába vagyunk itt, és hogy hamarosan fényt derítünk erre a különös ügyre.