Gotham Városi Rendőrség

Montoya újra csak hümmög, rendőröknek katonai ügyekbe ütni az orrukat soha nem jó dolog. Bármennyire is mindkét szervezet célja a rend fenntartása, igen csak ferde szemmel néztek egymásra.
- Rendben van, legközelebb a katonai támaszpontra menjünk ám, most még itt kérdezősködjünk körbe, ha már eljöttünk ebbe a pöcegödörbe. - Szavai nem tudják leírni azt a felettébb higiéniailag megkérdőjelezhető környezetet, mit a kocsma elétek tár. Ám ti nem az egészségügytől vagytok, úgyhogy nem szóltok a dologba bele. Talán.
A kép láttán, nem sokat mondanak nektek, még a jelvény is eléggé elijeszti az embereket. Ám mivel ti nem abból a fából faragott rendőrök vagytok, akik ártatlanokat szívesen testi fenyítésben részesítenek, kissé nehezen tudtok értelmes információforrást találni. Ám ami késik nem múlik, mármint a fáradságos munka tényleg meghozza gyümölcsét, és egy eléggé kétes kinézetű alkoholista küllemű nő végre beszélni kezd.
- Igen láttam őt többször is. És mit kapok ha beszélek? - Anyagi javakat, vagy talán valami mást remél a dologtól. EZ egy ilyen romlott világ senkit sem érdekel egy ember halála, csak a saját boldogulása.

Miután felvetettem Montoyának az ötletemet, vagyis, hogy menjünk a katonai bázisra és, hogy nézzünk körbe eleinte kissé hümmögőt, de aztán belegyezett.
De mindenek előtt itt kell körbenéznünk.
Így hát beléptünk a kicsit lepukkant kocsmába, hogy körbenézzünk.
Sajnos a jelvény láttára az emberek szép sorjában hagyták el a helyet és nem nagyon akartak válaszolni, gondolom nem akartak bajba kerülni. De hát ez a mi munkánk. Ahogy körbekérdeztünk, senki nem akart válaszolni, de egyszer csak megtört a jég és egy alkoholista eléggé lerokkant nő azt állította, hogy többször is látta őt, de persze ingyen nem beszél.
- Jólvan hölgyem értem mire céloz, majd miután leültem mellé az asztalhoz, egy 50 dolláros vettem elő(kb 15ezer Ft). Na mit szólna ahhoz ha én ezt magának odaadnám, az információért cserébe?
Nem nagyon hiszek az ilyen alakoknak, szóval néha bele kukucskálok a fejébe, ha úgy érzem valami nem stimmel.

//Majd ne felejtsd el lehúzni az adatlapodról//

Mohón kap a papír után, és már süllyeszti is el a ruhájának abba a szegletébe, amit egy jó érzésű férfi bármennyire is be legyen rúgva soha nem akarna feltárni. Foghíjas vigyort ereszt meg felétek, és már bele is kezd a mondandójába. Már az első gondolatfoszlányokból tudod hogy teljesen bizonyos magában, meg abban amit mond. Igaz a gondolatai elég ziláltak életviteléhez képest elég értelmesnek néz ki.
- Ide szokott járni pár cimorájáva. Nem tom én hogy kik lehetnek, de hogy van zsé a bőrük alatt az bizzonyos. A fickó a képen három haverjáva szok itt lennie. Valami magas harapni való fenekű, meg egy széles vállú fazon. Elég mogorva mindig, na meg a nyiszlett sokat beszélő. Néha mind a négyen vannak itt, néha meg nem. Sokat beszélnek, mindig csak jönnek és eltűnnek, de többet nem tudok. - A gondolatai is hasonlóról árulkodnak. A széles vállú a már "ismert" fura öltözetű alak lesz. Akit az áldozat testvére is említett. A magas férfi talán két métert is meghaladhatja, szikár, hosszú sötét haja van, és elég látványos öltözködést produkál. Ahhoz képest is, amilyen társai. A negyedik alak, nem túl magas, de jó kiállású, látszik rajta, nem sok fizikai munkát végzett életében. Szintén barna haj, jellegzetes nőies arc, és öltönyt visel. Ám nem úgy mint minden normális ember, sötét vagy valamilyen árnyalt színekben. Az ő öltözete inkább egy bohócra hajaz, legalábbis a színválasztásnál. A férfi elég ismerős, de nem tudod honnan. A többiekkel pedig bizonyos vagy, soha nem láttad. - Na kell még valami bittosúr? Szívesen mesélek mééég. - Tovább vigyorog, még egy kis jatt reményében. De látod, ez nem is nektek szól, hanem a pénztárcádnak.

Amint elővettem a tárcám tartalmából a zöld papirost, a nő úgy elkezdett dalolni, mint a kismadár a kalitkába. Elmondta, hogy ide szokott járni barátaival, akikről elég pontos leírást adott. A négyből ismételten megjelent a kopasz férfi, akiről a tevére kezdett beszélni. Illetve még rajta kívül kettő. Ez egyik egy igen magas, szikár férfi, jellegzetes öltözködéssel. És végül az utolsó pedig egy nem túl magas, de jó kiállású, látszik rajta, nem sok fizikai munkát végzett életében. Szintén barna haj, jellegzetes nőies arc, és öltönyt visel. Az ő öltözete inkább egy bohócra hajaz.
A férfi ismerős, de még nem jöttem rá, hogy honnan. A nő igazat mondott, hisz gondolatai is ezt mutatják.
-Igen hölgyem, lenne még pár kérdésem.
-Esetleg nem tudja, hogy mikor látta őket utoljára, illetve nincs olyan időpont amikor általában lent szoktak lenni, mint például péntek esete, vagy valamikor?
Most viszont nem fizetek, hanem helyette egy italt rendelek neki, ami talán jobban elindítja a beszélőkéjét.
- Kérem mondjon el bármit, amit csak tud.

A kocsmáros egyetlen jelzésedre máris tölti a töményet. Úgy látszik angyon rég lehet a szakmájában, már az emberek gondolsatait is képes kitalálni. Mármint ha egy ilyen lebujban nehéz kitalálni az emberek kívánságait.
A nő nem sokat teketóriázik, azonnal felhajtja, és kedélyesen megtörli a száját. Nagyot cuppogva közben, ahogy a tömény ital végigmelegíti belsőjét.
- Háá tujja, én ezt már nem monhatom meg. Nagyrész késő este jönnek ide, de nem sokat isznak, úgyhogy nem foglalkozom velük. Utoljára talán két hete voltak itt egxyütt, azzal mukival akit mutattak. - Mondja és a szavait gonodlatai is alátámasztják. Az igazat monjda, vagy csak azt hiszi hogy az igazat mondja. Ebben már nem lehetsz biztos, csak annyibna hogy rátapintottál a nő gyenge potnjára. Úgyhogy könnyedén tudod beszéltetni.

Amint, jelzésszerűen megrendeltem a rövidet a hölgynek, egye több információt közöl felénk. Körülbelül két hete látta őt és barátját. Egyre nehezebben ez az ügy.
Ekkor enyhén lehajtom a fejemet, majd a tenyereimet az arcomra helyezem és gondolkodásba kezdek. Na most hogyan is legyen tovább? Nem tudom, hogy mi tévő legyek. Maradjak e itt ezzel az alkoholista nővel, vagy kezdjem el a keresgélésemet a katonai bázison. Egyszerűen nem tudom. Majd fejemet ismét felemelem és Montoya felé fordulok és halkan a fülébe súgóm a következő szavakat.
- Montoya úgy érzem, hogy egy kissé elakadtunk, vagyis, hogy pontosabban fogalmazzak, azt gondolom, hogy nem találtuk még azt az arany utat, amin eltudnánk indulni. Vagy kevés információ birtokában vagyunk, vagy teljesen másfele kéne kapirgálnunk. Mit gondolsz, neked mi a véleményed az egészről? Várjunk még egy kicsit itt a kocsmába, vagy esetleg van valami kérdésed még a nő számára, vagy kezdjünk el kutakodni a katonai laborba? Én nem tudom kicsit kezdek belebonyolódni.

Montoya egy kissé arrébb húz. A kocsma egyik sarkába ahol kevesebb kíváncsi fül hallgatózhat. Az ügyetek még folyik, úgyhogy másnak nem szabadna róla tudni.
- Hát jó kérdéseid vannak... - Előveszi a jegyzeteit, gyorsan átlapozza őket, és összegzi neked amit megtudtatok. - Adam Stamfordra a fegyverboltjában találtunk rá. A bolt felrobbant, és szinte semmit nem találtunk meg épen, csak az áldozat testét. Boncolás rámutatott hogy szupersűrű bőre van a fickónak, ezért a legtöbb sérüléstől megvédte. Egyetlen élő rokona van már csak, aki egy tanárnő. Apja híres katona, titkos kísérletben vett elvileg részt, és ott tett szert a fiához hasonló képességekre. De ez csak feltételezés. Küldetés közben tűnt el. Volt még egy testvére egy bátyja. Akivel a hadsereghez együtt mentek, a bátyja követte apja nyomdokait, és feláldozta magát a csapattársaiért. A teste soha nem került elő, ami nem meglepő annyi robbanástól. Az elhunyt visszatért a testvére halála után a civil életbe, fegyverboltot nyitott. Többször is összetűzésbe került a törvénnyel, legtöbbször valamilyen önbíráskodó tevékenység miatt. A férfiak akikkel együtt látták őket, egy igen csak furcsa öltözködésű, és színválasztású öltönyös férfi, kissé ismerős, de nem lehet tudni honnan. A másik egy magas vézna, hosszú fekete hajú férfi. A harmadik egy alacsonyabb jó testfelépítésű alak, eléggé régies öltözködésű. Az alkoholista nő szerint ebben a kocsmában szoktak összegyűlni, a testvér szerint az izmos fazonnal a Gotham Katedrálisnál is találkozott. - Zárja össze a kis szerkezetet. Majd rád néz, ez így összefoglalva elég kusza, és tényleg nem ad túl sok támpontot az embernek.
- Hát csak ismételni tudom magam, jó kérdéseid vannak. Szerintem a katonai támaszponthoz el kell menni, de hogy mennyit fogunk tudni kiszedni belőlük, az már kérdéses. Valahogy a fickók nyomára kellene jutni. Biztos van valami, vagy valaki aki látta, vagy felvette. Esetleg valami másik helyszínen keresgélni. Nem hiszem hogy mostanában ide jönnek, meghalt az egyik haverjuk, ha tényleg valami titkos társaságról van szó, nem hiszem hogy ide jönnek vissza. - Újra csak rád néz, a végső választ tőled várja. Merre is legyen a következő lépésetek.

//Ha tényleg elakadtál akkor nyugodtan szólj, szívesen tovább lendítelek.//

Szerencsére Montoya, valóban egy nagyon jó társ, és segítőkész. Jegyzetei segítségével újra visszatudtam lendülni az eddigi kerékvágásba. Nagyon sokat segített, hogy összegezte az egészet, mert már ott tartottam hogy rég elfelejtettem, amit az elején kiderítettem. habár semmi ujjat nem tett hozzá, mégis sokat segített. Ekkor felálltam az asztaltól és a pult felé vettem az irányt. 
Elsőnek is kifizettem a nő számláját, majd Montoya felé fordultam.
- Köszönöm az eddigi segítségét, akkor irány a katonai bázis, maga nem jön?, vagy mire vár- kérdeztem tőle kis gúnnyal, persze végig mosolygós arccal. 
Majd miután kiléptem a dohos kocsma ajtaján, az autóm felé vettem az irányt, és amint beültem, a kezembe fogtam az örsi telefont majd betelefonáltam az őrsre.
- Haló, a nevem Alonzo és pár személy iránt érdeklődnék. A következő férfiakat együtt látták az áldozattal elég sűrűn, az egyik igen csak furcsa öltözködésű, és színválasztású öltönyös férfi, kissé ismerős, de nem lehet tudni honnan. A másik egy magas vézna, hosszú fekete hajú férfi. A harmadik egy alacsonyabb jó testfelépítésű alak, eléggé régies öltözködésű. Amennyiben bármit megtudnak róluk azonnal hívjanak!
Majd megvártam, hogy Montoya is beszálljon mellém, és elindultunk a katonai bázis felé.

// köszönöm egyenlőre még nincs szükségem a segítségre, megpróbálok egyedül, vagy Montoyával boldogulni, ha nagyon elvesztem akkor szólok, de remélem, hogy eddig jó fele kapirgálok    //

//Nem gond azért vagy, elég ideje, elég jól játszunk, néha kell egy kis visszatekintés.//

Montoya csak rázza a fejét, és nem akar válaszolni. Úgyhogy csak rágyújt egy koporsószögre, és utánad indul. A kocsiba bepattan, és hallgatja miket is mondasz a diszpécsernek.
- Hát te aztán jól ki tudtad hüvelyezni a nő szavaiból, mit is akart mondani. - Teljesen őszintén teljesen elismerően szólt. Ha nem lenne meg a különleges képességed, akkor nem tudtad volna leírni ilyen pontosan őket. Telepátiának köszönhetően nem csak a mondott dolgokat, de a kimondatlanokat is tudod. Hogyan is néznek ki pontosan, és a legkisebb jellemvonásaikat is ki tudtad szedni az emlékekből.
A kocsi megindul, és a városból kifelé veszitek az irányt. A városiak nem nagyon szokták elhagyni a szigeteket, mintha csak idegenkednének a kontinenstől. Az utolsó hidat is elhagyjátok és nekiindultok a hatalmas hadikomplexusnak.

Folytatás: Katonai Komplexus