Gotham Városi Rendőrség

A kihallgatások már megkezdődtek. A helyszínen történt események jelentését adtam le a főnöknek, majd kilépve az irodából rögtön a kihallgatók felé veszem az irányt. Mike lép ki az egyik teremből, kezében kávés bögre. Elmondása alapján nem lesz egyszerű megtörni őket, de még a legvastagabb jég is átszakad egyszer. Elmosolyodom a poénján, majd átveszem tőle a kávés bögrét, bele kortyolok, és végre a koffein bekerül a szervezetembe. Kicsit fejbever, és felébredek tőle, bár már hűlő félben van, egyáltalán nem bánom, mert a jeges kávét jobban bírom, mint forrón. Zoey jól van, és amint tud csatlakozik, addig is, irány a 2-es tárgyaló. A szoba a klasszikus, középen asztal, két oldalán egy-egy székkel, és egy óriási tükör, aminek a túloldaláról figyelnek minket, és hallgatják a kihallgatás részleteit. Belépek, leteszem a bögrét az asztalra, megfordítom a széket, hogy a támlája legyen az asztal felé, és arra támaszkodva leülök a fickóval szemben.
- Mit kerestek a boltban? Mi volt a "szajré", amit emlegettek odabent? Hol van Fang? - zúdítottam rá a kérdéseimet. Ha infoval szolgál Fang hollétéről, talán enyhítenek a körülményein és a büntetésén. Emellett meglesz az a dög, és magam fogom letekerni a nyakát, amiután pedig győzelmi táncot járok a hullája fölött. Egy pillanatra lehunyom a szemem, mert úgy érzem ennek egy részét már csak a szérum mondatja velem. Alig láthatóan megrázom a fejem, majd folytatom.
- Hány embere van még Fang-nak, és ne csak számot, neveket is sorolhat. - tettem fel egyelőre az utolsó kérdésem.

Úgy érzem, hogy a csávó szórakozik velem.
- Egynek vége? Minek? Ez mit jelent, és egy minek? - még tűrtem a hülyeségeit, de egy idő után nekem is el fog fogyni a türelmem.
- Örülnék, ha nem szórakozna! Egy rendőr megsérült maguk miatt. Ha kitálal, akkor megúszhatja enyhébb büntetéssel a dolgot, mint mindig. - folytattam. Valahogy hatni kéne rá, de tudtam, hogy a túloldalról figyelnek a kollegák, nem beszélve arról, hogy a főnök is kint lehet ott.

A fickó nem igazán van meghatva. Úgy látszik, hogy nem ez az első alkalom, hogy itt van. Lassan hátra dől, és kezeit a tarkóján összekulcsolja, mint aki jól végezte dolgát, és mostmár nem is ideges. Kissé bosszant a dolog, de próbálom a szabályoknak megfelelően lefolytatni ezt a dolgot.
- Tudja zsarukám, most így átgondolva élek a jogaimmal, amit ha jól emlékszem senki nem olvasott fel nekem letartóztatásom közben. Tudja nincs ellenem semmije, ha a bíró mégis rám akarna sózni pár hónapot, óvadék ellenében úgyis kijutok. Úgyhogy kérem a kirendelt védőmet, ha már ilyen kedvesen meginvitáltak. - mondta közömbös hangon, és számára a dolog itt véget is ért.
- Biztos ebben? - nem tetszett a stílusa, de tudtam, hogy kintről biztos figyeli valaki a kihallgatást az ablakon túlról.
- Ha most szolgál nekünk nevekkel, akkor talán szó lehet vádalkuról. Ha pedig nem akar beszélni, akkor majd a társai csicseregnek nekünk. - hatás szünetet tartottam, majd folytattam, ám sokkal halkabban, már-már suttogva mondtam ki:
- Remélem emlékszik még mi lett a másik kettő arcával. Nos, az igazság az, hogy nem csak külsőleg használható a dolog. - annak ellenére, hogy egyedül voltam, előkaptam a "jó zsaru-rossz zsaru" trükköt, és bár nem volt kamu a dologban, ugyanis, mint minden sav, a szájba kerülve, végig csordogálva a nyelő, és/vagy a légcsövön komoly problémát okozhat. Azt reméltem ettől megered a nyelve, és bár nem akartam komolyabban bántani, a blöff általában bejön.

Bullseye! A pasason látszott, hogy a gyengéjére tapintottam a társaival, és rögtön elő állt a maga kis történetével.
- Meglátjuk az ügyész mit tud tenni az érdekében. - válaszoltam neki, hisz ez már nem az én hatásköröm. Én leadom az infokat, és ennyi, onnantól nem az é felelősségem, hogy mennyit s hogy kap. Elmondta, hogy rájöttek, hogyan lehet könnyebben rabolni. A tervük viszonylag egyszerű volt, de ahogy mondani szokták: egyszerű, de nagyszerű. Nem is volt ebben semmi probléma.
- Csak arra nem számítottak, hogy mi akkor ott leszünk a boltban ugye? - tettem fel a követkető kérdésem, majd amitn válaszolt rá, jött is az újabb:
- Hol bujkál most Fang? - kétlem, hogy tudnám, ám ha feldobja, az igencsak nagyot lendítene a vádalku egyes pontjain, ebben biztos vagyok. Ezt nem véletlenül nem mondtam neki el, vagy kimatekozza magától, vagy peche van.

Semmi új, semmi jó hír. Pech, de legalább eddig is megtudtunk valami. A fickó lekönyököl az asztalra, mint akinek mázsás súly nomyja a hátát, és úgy válaszol, ám ebből csak az derül ki, hogy minden akciójuk randomvolt, sosem gyülekeztek egy biztos ponton. És itt be is fejezi a mondókáját, és már csak vár.
- Akkor ennyi? - teszem fel a költői kérdést. A hátam mögött lévő üvegfalra pillantok, hátha a kint állók valamelyikének esetleg lenne még kérdése, de senki nem jön be a kihallgató szoba egyetlen ajtaján, így úgy veszem, hogy nincs több kérdésük nekik sem.
- Ha valóban bánja a bűneit, vagy ilyesmi, én drukkolok magának az ügyésznél. - állok fel, ám mielőtt kilépnék az ajtón még visszaszólok: - De hát tudhatja milyen romlott ez a város, nem elég a szerencse, jó embert is kell kifogni hozzá. - ezzel nem azt akartam éreztetni, hogy átvertem, hanem azt, hogy nem biztos, hogy lesz egy rendes és becsületes ügyész, aki szemet huny a bűnei felett, vagy legalábbis elnézi, és enyhébb büntetést kap. Bár sosem tudni, hogy ki becsületes és ki korrupt. Utálom ezt a helyet ezért.

Ahogy becsukódott a vallató szoba ajtaja, rögtön az első velem szembe jövő egyenruhásnak kiadtam az ukászt, hogy viheti a tagot az alagsorba a többi elítélt mellé.
- Ha van lehetőség rá, akkor tegye üres cellába, vagy legalább egy kevésbé veszélyes ember táraságába. - kértem tőle, ezzel is némileg enyhítve szerencsétlen pára problémáját. Valahol sajnáltam ezeket az embereket, mert nem feltétlen tehettek arról, hogy ilyen dolgokhoz folyamodtak, csupán rosszkor voltak rossz helyen. Valószínűleg. A kolléga elhaladt mellettem, és én is folytattam utam, hogy tovább tudjuk vinni az ügyet, ám Jackson őrnagy épp más emberekkel volt elfoglalva az osztagból, így inkább megvártam, maíg ők végeznek. Illetve megvártam volna, ha Carl Worth őrnagy nem előz be senkit. Szinte meg sem állt még előttem, már szegezte is nekem a kérdéseket, és meg kell hagyni, tudta a dolgát. Nem véletlenül a gyilkosság osztály feje.
- Hogy halt meg az a kölyök? Hogy sérült meg a társa? Mi történt pontosan? - olyan hirtelen jött mindez, hogy egy pillanatra elakadt a lélegzetem, és azt sem tudtam hol vagyok. Oltári szívás a kérdések másik oldalán lenni ám. Mikor sikerült összekapni magam, válaszoltam:
- A kölyök? Ha az eladót jelenti, az plusz egy fő Fang halállistájára. Redbird tizedest is szintén Fang sebezte meg, amíg engem öt emberével sakkban tartott. Nos, ez kissé zavaros. A dolog lényege, hogy a csoport kitalált egy különleges rablási módot, ami viszonylag egyszerű: kellett nekik egy belsős ember - az eladó - aki zárás után beengedi őket a boltba, elviszik, ami kell, és ennyi. Az imént fejeztem be a kihallgatást, és a fickó elmondása szerint semmi közös nem volt bennük, még csak állandó találkozó pont sem volt. A legjobb kiindulási pontok a telefonok, ugyanis telefonon kapták a következő rablások időpontját és a találkozó helyszínét. A legutóbbi rablás helyszínére érve Redbird tizedessel elbeszélgettünk az eladóval, és nem sokára meg is jelent az az öt tag baseball ütőkkel és feszítővasakkal, hogy kipakolják, ami nekik kell. Sikerült is volna elkapni őket, ám megjelent a jó öreg Fang, elkapta Redbird tizedest, megölte az eladót és elmenekült. Megpróbáltam utána menni, de ahogy gondolhatja az emberei nem hagyták, így a sikátorig jutottam a bolt mögött, és egy utcával lejjebb találtam meg Redbird tizedest ájultan, de Fang-nak ismét nyoma veszett. - foglaltam össze az eseményeket, miközben haptákba vágtam magam a felettesem - mert az volt, független attól, hogy másik osztály vezetője - előtt.

Az egyik álmom végre beteljesült, sikeresen felvettek Gordon csapatába. Habár még csak egy hete vagyok itt, a főnőkőt behívásom óta nem is láttam, az az Gordont. Minden nap nagy izgalommal lépem át a bejárat nagy kapuját, várva egy új kalandra.
És ez a kaland ma végre újra kezdetét veheti. Az új asztalom és a makulátlan székem elárulja, hogy új tag vagyok. Velem szemben üllő hölgy, Montoya, akit még nem igazán ismerek, csak úgy bújja az aktáit, hogy föl sem nézz és észre sem veszi, hogy megérkeztem. Az asztalomra tekintve látom, hogy most márt nekem is van egy aktám, és kaptam én is egy új ügyet, gondolom a hölggyel együtt. Miután leültem, felnyitom a rejtelmes borítékot és nekiállok elolvasni.
Itt van egy újabb gyilkosság, csak ez márt sokkal komolyabb, mint az eddigi. Többször is átolvastam az anyagot, mire összetudtam szedni a főbb információkat.
Az elhunyt neve Adam Stamford, kinek egy fegyverboltja volt, a város északi részén. Több éles vágás is található a testén, ám a végzetes teljesen összezúzta belső szerveit. A halál azonnali volt, és a bolt felgyújtása csak a nyomok eltűntetésére szolgált.
- Na mit gondol?- kérdeztem kis humorral az arcomon a szemben üllő hölgytől.
- Habár még zöldfülű vagyok, a volt csoportomba elsőként ilyen esetbe, a családtagokkal, alkalmazottakkal, barátokkal szoktunk elbeszélgetni, illetve a helyszínt szoktuk még megvizsgálni. Gondolom az utóbbit, márt elvégezték a helyszínelők.
Maga szerint mivel kéne kezdeni?

//Beírtalak a FBO-ra, a rendőrségi topicba, ha nem tetszik akkor szólj, és átírom.//

/ Nem gond, sőt köszi/

Montoya szavaim hallatára, kissé felfigyel, majd még gyorsan átnézte a dokumentumokat mielőtt válaszolt volna a kérdéseimre. Elmesélte, hogy a fickó fegyverboltja teljesen felgyulladt, és hogy a tűzoltók több napig figyelték a területet, és folyamatosan oltották is egyaránt. Ennek ellenére a fickó teste mégis megmaradt.
- Ez valóban különös.
Sajnos ő csak ennyit tudott elmondani az aktái alapján, de szerencsémre itt van Hayes az eddig számomra ismeretlen úriember, akitől az ügyet kaptuk.
- Montoya én úgy vélem, hogy elsőnek menjünk le a hullaházba és vizsgáljuk át a tetemet, majd utána ha van kérdésünk keressük fel Hayes-t. Ez idő alatt viszont arra kérném, hogy szóljon az egyik kollégájának, hogy szedjen össze azonnal egy listát, a családtagjairól, illetve barátokról, meg persze a törzsvásárlókról, és hozza le nekünk a hullaházba, ha kérhetném.
Mivel még nem ismerem a járást megvártam amíg Montoya szól az egyik emberünknek , és csak utána megyünk le együtt megnézni a tetemet.
Egy ehhez hasonló ügyben, nem szabad játszani az idővel, ki kell használnunk az összes alkalmat és embert az irodában, hisz azért fizetjük őket, és ez márt tényleg az a csoport ahol a legjobbak, és a legelismertebb rendőrök vannak.
Lehet stílusom átment egy kissé főnökösködő típusba, de ha ez kell, hogy végezzünk az üggyel, akkor szokjanak hozzá.

Miután elmondtam kéréseimet, elindultunk a hullaház felé. Az út alatt Montoya elmondta a másik rendőrkollégámnak, kéréseimet.
-Remek erről van itt szó- gondoltam magamba. Nincs idő a habozásra. Cselekedni kell minél gyorsabban.
A hullaház az alaksorban található, így még három és fél emeletet kell megtennünk, szerencsére lefelé. A rövid út alatt nem váltottam szót kollégámmal, hisz izgatottan vártam az áldozat tetemét. Mikor megérkeztünk az alaksorba erős formaldehid csapta meg orromat. Az osztály korboncnoka Dr. Prima a nyugdíjas éveiknél járó kórboncnok. Mikor beléptünk éppen a hullát vágta fel nem mindennapi szerszámokkal. A test valóban jó állapotban volt, ami kissé gyanús.
- Üdvözlöm, a nevem Alonzo és mi kaptuk meg ezt az ügyet.- mondtam kissé felköhögve az erős vegyszerszag miatt. Mivel Montoya nem volt valami jó állapotba a hulla látványától, így én vettem át a szerepét.
- Tehát azért jöttünk, hogy megtudjunk mindent a hulláról. Kérem mondjon el mindent amit csak tud, és azt is, hogy éppen mit akar kezdeni ezekkel a hatalmas szerszámokkal, amik nem éppenséggel egy kórboncnoki műhelybe való.
Remélem mindent elmond majd és nem kell kikönyörögnöm belőle a szót.

Miután lementünk az orvosi részlegbe. Dr Prima épp az áldozat tetemébe turkált.
Amint megkérdeztem, hogy mégis mit csinál ilyen barbár eszközökkel elmondta.
A férfi bőre kő kemény, akár mint a gyémánt. Ő is csak egy meta. A halálát valószínűleg a dulakodás okozta, méghozzá egy kegyetlen gyilkos. Durván megsebesítette, szárnyait letörte, éles karmával mély sebeket karcolt az áldozat testébe és végül egy kegyetlen szerszámmal, amit egy szuronyhoz tudnék hasonlítani kiszedte belső szerveit. Kegyetlen módszer mit ne mondjak, de mi lehet az indíték?
-Montoya, hogy állnak az iratok amiket kértem? Ahogy látja egy kegyetlen gyilkossal állunk szemben, ha nem állítjuk meg minél előbb még nagyobb gondot fog hozni, az úgyis megtört Gothamra. Összeszedve amit tudunk, hogy a keresett személyünk nagy valószínűséggel metahumá, nagy karmokkal és egy erős fegyverrel. Valószínűleg módszerei kegyetlenek, és megpróbál minden nyomott eltüntetni maga után, hisz ezért gyullad ki a fegyverraktár.
Köszönöm Dr Prima, egyenlőre ennyi elég volt, ha bármit megtud azonnal hívjon engem vagy Montoyát, de az a legjobb ha egyből mindkettőnket. Ahogy mondtam mi vettük át ezt a zűrős ügyet, és minden információ nagy előnyben segítené a nyomozást.- Majd leraktam két névjegykártyát az asztalára és vártam a többiek reakciójára.

Miután átvizsgáltuk a hullát és a sebeit, összefoglaltam a tényeket. Miután befejeztem a mondani valómat, épp Hayes ballagott le a hosszú lépcsősoron. Szerencsémre kezébe ott voltak az akták amiket kértem. MIután átadta alaposan átolvastam, nem is egyszer,hanem kétszer-háromszor is. Adam Stamford az elhunyt teljes neve. Apja volt katona, szolgálat teljesítés közben elhunyt, anyja háztartásbeli rákban elhunyt, egy bátyja volt, szintén katona, szolgálat teljesítés közben elhunyt, becsületrenddel tüntették ki, kivételes teljesítményért, amibe bele is halt. Egy húga van, tanárnőként dolgozik a Gothami Gimnáziumban, harmincas évei közepén jár, családja nincs, egyetlen rokona volt az elhunyt.
Tehát egy katonai családról van szó. Egy húgát leszámítva senki nem maradt neki, hát és most ő is meghalt. Ahogy látom volt rendőrségi ügye, és hát jól bánt az öklével, vagy a fegyverével, hisz szinte mindenkinél 8 napon túli sérülést szerzett.
-Kedves Montoya-szólítom meg szép szavakkal-itt az idő, hogy kicsit kocsikázgassunk, elsőnek is keressük fel az áldozat húgát, Gotham citybe, remélve hogy többre jutunk majd általa. Az aktát magammal viszem ha nem bánja, gondolom van elegendő másolat magánál Hayes, ja és tudja meg minél előbb hogy melyik csapatban szolgáltak mind a hárman és a csapat vezetőét, vagy ha az a személy márt meghalt akkor szerezzen egy olyan nevet és címet ahol megtudhatok még több információt a család katonai múltjáról .
Montoya vegyen fel teljes felszerelést, a civil ruha alá ki tudja mi fog ránk várni kint az utcán. Miután átöltözött kérem várjon meg a portánál, hogy együtt indulhassunk tovább autóval a városba. Ja és civil kocsit szerezzen ha tud, nem akarok nagy feltűnést kelteni.  
Majd az elmondott szavak után elindultam felvenni a golyóállómellényemet, és az egyéb felszerelést. Majd a portán megvártam Montoyát, hogy együtt tovább induljunk.

//Azt azért majd írd le milyen „egyéb felszerelés”-re gondoltál.//

/ Jelen esetben az egyszerű rendőrségi felszerelésre gondoltam: Golyóálló mellény,
1db Glock félautomata pisztoly, 1db paprika spray, 1 gumibot, illetve egy taktikai bicska.//

Miután magamra vettem a felszerelésemet, elindultam az öltözőből, egészen a portáig.
Motoya nem ott várt, hanem márt régens-rég a bagóját szívta egy autóra támaszkodva. Remek végre egy kolléga akire nem kell órákig várni, hogy elkészüljön.
Miután kiléptem az épület hatalmas ajtóin az Montoya felé vettem az irányt.
-Na készen áll Montoya?- kérdezte tőle kis humorral.
-Kérem adja át a kulcsokat, most én vezetek és maga lesz az élő Gps, persze ha nem gond. Az iskolát vesszük először célba, amit megtalál az aktán,- majd azt is átnyújtottam neki. Úgy vélem itt az ideje indulnunk.
Majd megvártam míg elszívja a cigarettát, és átadja a kulcsokat. Ezt követően indulhatunk is.

//Akkor rendben//