Gotham Városi Rendőrség

A szájadat rátapasztod a kollégádéra, és két mély fújás után már tör is fel az életet jelentő köhögőroham. Nem tudod, hogy lehetséges, de gyanítod hogy csak újraindítottad a légzési ingert, és ez mentette meg. A másik férfival már kicsit nehezebb helyzetben vagy, de végül őt is sikerül újraélesztened. Az éltető levegő hörgések, és köhögések közepette tölti meg a tüdejüket a kollégáidnak. Fellélegzel, megmentettél két ember életét, ez nagyon jó hír.
Minden rendbe tettél velük kapcsolatban, és csatlakozol a társaidhoz, akik láthatóan leterítették az egyik ostromlót. Éppen a nyöszörgő nő felett állnak a két harcra képes társad, mikor odaérsz hozzájuk. Még egy szót sem tudsz szólni, mikor a zöld ruhás nő felől hangokra lesztek figyelmesek.
- Krhhh ...ne jól vagy? Khhr Mi történt? - Végül el is hallgat. Egy kis kutakodás után, megtaláljátok az adóvevőt nála. Már nem szólal meg többet, ezért valami rosszat sejtetek nem is véletlenül. A képességed kiengeded, de már nem kell keresni újabb ellenfelet. Három férfi tűnik fel a raktár felől.
Minden ellenfeletek feltűnik a keménykalaposon kívül. Az automata fegyverekkel felszerelt gondolkodás nélkül elkezd tüzelni felétek. Annyi időtök van már csak, hogy visszaugorjatok, de nem hagynak felkészülési időt. A két közelharci fegyverrel rendelkező máris a nyakatokon van, már csak egy ugrásnyira vannak attól, hogy rátok tehessék a kezüket.

Zoey még a folyamatos lövések mellett is hallja a közeledő férfiak trappolását. Kipislant a fedezéke mögül, és meglátja, hogy már csak pár méter kell, hogy elérjék őket. Azonnal vissza is kell húznia a fejét, nehogy kapjon bele egy csinos kis golyót. Nagy levegőt vesz, és most már célra tartott fegyverrel bújik ki a fedezék mögül, még láthatja, hogy két társa is ugyanígy cselekszik. Össztüzet zúdíttatok a támadókra, a két közelharci férfi, versenytornászokat megszégyenítő ugrással teremnek fedezék mögött, és még a lőfegyveres is behúzódik a fal mögé. A képességedet most nem kell használnod legalábbis ebben a pillanatban. Ekkor jön a meglepetés, a kollégáid egyike beleordít a a füledbe.
- Azonnal segítséget kell hívnunk! Az utcára nem mehetünk ki, és telefonok sem működnek. Valamit tennünk kell! - Az átbeszélt tűzszünetnek hamar vége szakadt, újra felhangzanak a sortüzek. Golyók csapódnak a fedezéketekbe, és úgy tűnik a közelharciak is megindulnak újra. - A reflektor, be kell kapcsolni a reflektort! Zoey te menj, mi majd feltartjuk őket amennyire tudjuk! - Ezzel lök rajtad egy kicsit, csak hogy irányba állj, utána még Zack is bólint egyet bátorítóan. Te elkezdesz rohanni lélekszakadva a tető felé, és hallod ahogy két kollégád, újra tüzet nyitnak. Te már a felfelé tartó lépcsőn tartasz, mikor melletted a falba egy sorozat csapódik. Úgy látszik a fegyveres téged követ, de a két közelharcit lekoptatták rólad.

Két emeletet rohansz felfele, a tüdőd már sípol az erőkifejtéstől. Ez még nem lenne elég az erődet is folyamatosan használod, néha tudatosan néha nem. A lövöldözés, és a falakból kitépett töltények eléggé meglepik a zaklatódat, hogy a harmadik emeleten elérd a tetőre érő lépcsősort. A fegyveredből ekkor fogy el az utolsó töltényed is. A tetőn alig van fedezék és isteni csodának tartod, hogy nem talált el az őrült maszkos. Pedig ez nem az volt, az egyedi képességednek köszönhetően tudat alatt eltérítetted a golyókat, még ha csak annyira is, hogy ne találjanak el téged. Egy kétségbeesett ugrással rávetődsz a reflektor bekapcsoló gombjára, és egy bukfencet követően eltűnsz a szerkezet mögött. Éppen időben, mert golyók csapódnak oda, ahol egy pillanattal előbb voltál. A tüdőd, majd ki ugrik a helyéből. Nem láttad, hol az ellenfeled, de tudod hogy közelít. Az övedben még van kettő tartaléktárad, talán a képességeddel együtt elég lesz, hogy legyőzd.

Gyakorlott mozdulattal tárat cserélsz, és felkészülsz a következő támadásodra. Kilesel a fedezéked mögül, de legnagyobb megdöbbenésedre nem látod ellenfeled. A megdöbbenéstől leesik az állad. Az előbb még lőtt rád, most meg kámfort játszik.
A keresésed eredménye ettől függetlenül, egy szép formájú szellőzőkivezetést. A tárgy elég nagy ahhoz, hogy kárt okozzon, de mégsem olyan nagy hogy ne tudd tökéletesen mozgatni. Legalábbis annyira amennyire tőled, és a képességeidtől telik. A fegyveredet pedig célra tartanád, de nincs mire.

Újra koncentrálni kezdesz tudatodat kitágítód, és pszichikus csápjaidat útjukra engeded. Az útjuk nem túl hosszú, egyből megtalálják a keresett személy. Először még boldogság jár át, hogy ilyen jól működik a képességed, de utánra rájössz nem éppen a te érdemed.
A férfi gondolata arról árulkodnak, hogy fut. Teljes erejéből, és mikor a is leesik merre, máris eltűnik a hirtelen jött érzés. A gondolatai arról árulkodnak, hogy a reflektor mellett rohan el, és még magadat is meglátod a szemeiben, ami először ijesztően hat rád, később még jobban azzá válik. Abbahagyod a gondolatok olvasását, és már a saját szemeiddel is látod, ami van körülötted.
A maszkos férfi melletted van, és éppen az ötvenkettes bakancsa talpával nézel farkasszemet, ahogy egyre közeledik a csinos kis orrod felé. Csak azért, hogy elcsúfítsa a gyönyörű arcodat.

Gondolatokat tett követi. A rúgás elől elgurulsz sikeresen, és még a fegyveredet is célra tudod tartani, de lőni már nem marad időd. Stabilan állsz a lábadon fegyverrel a kezedben, és a lövés hangját is hallod, csak nem a te fegyvered adja ki. A maszkos két automata fegyvere újra felbőg, és csak úgy ontja magából a töltényeket. Eddig kettő húzott el a fejed mellett, és egy horzsolta elég mélyen a combodat, de még életben vagy. A reflexeid mentettek meg eddig, vagy tán a képességed. Minden egyes lövéskor érzed, hogy a golyó hasítja a levegőt, de ahogy ezt érzed, úgy azt is, hogy egyre jobban fáradsz. AZ agyad lüktet, mintha egy vonat zakatolna benne, és a testedet egyre nehezebb súlyok húzzák le. A fáradság mérhetetlen kövei ezek.

Mint egy rossz akciófilmben, öt centiről lövitek egymást, de egyikőtök sem talál. Te a képességednek köszönhetően, megpróbálsz eltéríteni minden golyót, több kevesebb sikerrel. Míg ő a kiképzésének, ahogy látod. Úgy mozog mintha egy kígyó, és egy macska keresztezéséből jött volna létre. A teste rugalmas, mint egy gumi. Mindent elkerül, és csak néha sikerül megközelítenie az általad kilőtt golyóknak. Végül a fegyvereket akarod elgondolásod szerint mozgatni, ami már használhatóbb ötletnek tűnik.
A fegyvereket a lába felé irányítod, ami lehetetlen vállalkozásnak tűnik. Végül egy erős lökéssel megszabadítod őt tőlük. Sajnos még így is kerepelnek, és az eltévedt golyók eltalálják a reflektort. Az pedig szikrázás, és üvegcsörömpölés közepette kialszik. Úgy néz ki pontosabban is koncentrálhattál volna. A jó hír, hogy már nincsenek fegyverei, így elkezdel tüzelni. A férfi gyors léptekkel eltűnik a reflektor mögött, és már fedezék mögött is van, mire újra célkereszted elé tudnád fogni.

A további lövéseknek már nem sok értelme lett, de legalább megnyugodsz attól, hogy már nem látod az ellenfeled. Legalább egy pillanatra. A fegyvered üresen kattan, és már csak egy plusz tárad van. Megközelíted a fegyvereit, és gyorsan felkapod őket, nehogy túl sokáig legyél fedezék nélkül. Falnak veted a hátad, és már elkezdenél újra a gondolataiban kutakodni, mikor vészjósló fény villan fel a fegyveren. Veszélyt nem feltételezel, de mikor elolvasod a villogó feliratot is, elkékül a szájad a meglepetéstől.

A fegyver csöve először felizzik, már dobnád el, mikor elektromos szikrák vágódnak ki belőle. A kezed görcsbe rándul az áramütés alatt, így már eldobni sem tudod, csak a fájdalmat és a tehetetlenséget érzed. Az egész nem tart fél percig sem, csak eldőlsz a földön, és vonaglasz. Végül ez is abbamarad. Még az eszméletlenség sötétsége nem vetül rád, mikor újra meglátod a bakancsokat látómeződben. Egy férfi hangját hallod, majd a jobb oldali meglendül és irgalmatlanul eltalál téged. Ezt követően már csak sötétség vesz körül, de nem csak ez ölel magához, öntudatlanul érzed, ahogy valaki vállára kap és elindul veled.
Nem tudod mennyi idő telik el, mire újra eljut a tudatodig a külvilág. Férfiak beszélnek egymással. A szemeid még alig bírsz parancsolni, de mindent hallasz. Az egyik hang azt mondja.
- Hogy állunk főnök?
- Egész jól, egész jól. Már csak a fegyvert kell megkeresnünk, és mehetünk is.
- Túl sokáig maradunk, nem lesz gond? Talán ránk fognak törni, már csak hárman vagyunk, elegen leszünk a tudja ki megfékezésére? - Válasz nem érkezik még, csak egy suhintás hallasz és egy csattanást. Mintha egy kemény tárgyal vertek volna fejbe egy embert.
- Kinek képzelsz te engem mi?

Érzed tested minden porcikáját és rezdülését. Szerencsére arról árulkodnak, hogy semmilyen törésed nincs, csak egy nem is kicsi gyomortájéki zúzódás, és a menekülés közben beszerzett sérülések. Túléled a dolgot, legalábbis ha nem rontasz el többet. Az álcázásod, hogy nem mutatod az éberségedet sikerül. Egyáltalán nem tűnik úgy, hogy figyelnének rád.
- Főnök megtaláltam a fegyvereket, de ebben a kupacban nehéz lesz rábukkanni, arra amit keresünk. - Szólal meg egy harmadik férfi hang. Eddig még csak egy csatakiáltás szerűt hallottál tőle.
- Ne töketlenkedjetek. A legújabb gyilkossági ügy. A gothami maffia egyik prominens személyét tették el láb alól vele, még szép, hogy kiemelt helyen van. - Szólal meg újra a főnöknek hangzó.
- Talán segítséget kérhetnénk tőle... - Elhangzik a mondat, amitől összeszorul a gyomrod. - a rendőrnő biztos tudja melyik a Viti gyilkosságban használt fegyver. -Léptek zaját hallod, feléd közelednek. Összesen négy láb, és egy koppanós tárgy az. Beszélgetés közben te serénykedtél, és megtudtad, hogy a kezeid, és a lábaid is a székhez vannak kötve, amin ülsz. Mozdulni sem tudsz, de telepátiával körbetapogatva, megtudod hogy ilyen görcsöt még nem láttál, nem hogy még ki is tudnád bogozni.

Már éppen előadnád az ébredési színjátékodat, a szemed már résnyire nyitva, mikor egy irdatlan erejű pofont kapsz. A szék megbillen veled, két lábon egyensúlyozol egy ideig, mikor mégis csak sikerül visszatenned stabil helyzetbe. Érzed ahogy a forró véred elindul az orrodból, és az ajkaidat vérvörösre festi. A vas ízt érzel a szádban, és nyelved tapogatásával, megállapítod hogy talán még egy fogad is meglazult az atrocitástól. Az újbóli saját egészségfelmérésedet a kalapos beszéde, és egy újabb ütés szakítja félbe. Igaz ezt már nem te kapod.
- Hát így kell bánni a foglyunkkal? Arra tanított az édesanyád, hogy a hölgyekkel így bánj? - Az eddigi ellenfeled lehajtott fejjel sétál a sarokba. Jól gondoltad hárman vannak a helyiségben. Az ellenfeled, az egyik közelharcos fickó akivel elvileg Zack-éknek kellett volna elbánni. Talán ők is olyan sikerrel hajtották végre a feladatukat, mint te. Végül a vezetőjük a kalapos. - Jól érzi magát rendőrnő? Kérdezhetek öntől? Ugye nem fog hazudni egy ilyen helyzetben? - A kérdéseket neked szegezi. A szemeidet körbejáratva megállapítod, hogy a bizonyítékraktárban vagy.
Sok száz, sőt ezer papírdobozba rejtett ügy van itt. Számolatlanul állnak a fém polcokon, csak arra várva, hogy a testület tagjai kibogozzák a bennük lévő talányokat. Nem csoda, hogy ez a maszkos őrült nem találta meg a keresett dobozt. Egyrészt az irattáros nélkül még neked is órákba kerülne, megtalálni a keresett irathalmot. Másrészt viszont az ügy kiemeltsége miatt a felügyelői irodában van minden. Ott helyeztétek el az operációs bázist. Az őrsön mindenki tudja, hogy ha a gyilkost nem találjátok meg az utcákon vér fog folyni, ki más is akarhatta volna eltenni láb alól, Falcone rokonát, mint Maróni család. Ők nyerik a legtöbbet ha a rivális és versenytárs meggyengül.

A válaszod igen csak kielégítő volt számukra. A főnök rábólint, majd közelebb hajol hozzád. Szinte érzed a leheletét az arcodon, ahogy a maszkos képét a tiédhez közelíti. Egy pillanatig vár majd felteszi a kérdést. Úgy látszik szereti a színpadias dolgokat.
- Hol van a fegyver, ami megölte Johnny Vitti-t Carmine unokaöccsét? - Utána nem is szól többet, úgy néz ki egyetlen egy dolog foglalkoztatja az urat.
A közbeni gondolatolvasás nem sok sikerrel kecsegtetett, és az eredmény sem sokkal jobb. A főnök gondolataiba való benézés, hihetetlen fájdalommal járt. Ahogy megérezted a gondolatok, kérdések, és ötletek sokaságát, mintha az agyad túlterhelődött volna. Gyorsan át is tértél másra, de az sem hozott túl sok megnyugvást. A fájdalom igaz múlt, de más sokkal szörnyűbb érzés vette át a helyét. A lőfegyveres ellenfeled gondolataiban szintén nem tudtál kutakodni, vagyis inkább undorodva fordultál tőle el azonnal. A gondolatai nagy részét a vágyai szülték, és legtöbben te voltál benne. Igaz nem a mostani formában, hanem sokkal lengébb vagy éppen latexesebb viseletben. És azok a gondolatok, amikben még csináltál is valamit. Elborzasztóak. A harmadik férfivel szerencséd van, az ő gondolatai nem olyan összetettek, mint a főnökéé, vagy olyan egyszerű mint a társáé. Legjobban a félelem dominál egy bizonyos személytől. Elég homályos a gondolat, mert a félelem mindent ural, de még ki tudod venni a zöldes, lilás ruháját, és a fenyegető ábrázatát. Még a hangjából is találsz egy lenyomatot, ami még téged is elborzaszt. A céljaikról annyit ki tudsz venni, hogy tényleg a fegyverért jöttek a Maróni család megbízásából, hogy saját kezükbe vegyék a nyomozást.

A válaszodra a reakció nem várat magára, a maszkos főnök lebiggyeszti az alsó ajkát, majd kiegyenesedik, és elfordul tőled. Már nem látod az arcát, de úgy néz ki nem ezt a választ vártál tőled.
- Rendőrnő, maga szerint ez elfogadható? - Még válaszolni sem tudsz, mikor a harmadik közelebb lép, és megadja a saját válaszát a kérdésre. Talán a főnök jelzett neki, vagy csak túl ambiciózus a tag. Az ütés ugyanazt az oldaladat éri, mint az előző. Magadban megállapítod, hogy a lőfegyveres sokkal gyengédebben bánt veled, mint társa. Az ököllel bekapott ütéstől a meglazult fogad, úgy gondolta hogy nyelved alatt keres menedéket, a további atrocitások elől. Nem is törődve azzal, hogy nem éppen a szokott állapota az ott tartózkodás. Hamar megtelik vérrel a szád, és a fájdalom is átjár teljesen. Úgy néz ki értenek a szakmájukhoz, mert ha akarnál sem tudnál az ájulás megnyugtató menedékébe rejtőzni. Végül visszafordul hozzád a főnök, és újra teljes figyelmét élvezed.
- Még egyszer megkérdezem. Hol van a fegyver? - A hangja most már fenyegető éllel vágódik neked, és tudod hogy ez lesz az utolsó esélyed. Nem fogja többet feltenni a kérdést.

A kalapos elismerő, és talán egy kicsit bátorító mosolyt enged feléd. Legalábbis ezt hiszed, mert elég nehéz eldönteni, egy ilyen jelmezes őrültnél. Még válasza előtt kiegyedesedik, megropogtatja a hátát. A botját maga elé veszi, és kényelmesen rátámaszkodik.
- Tudja, hogy megkímélhette volna magát a fájdalomtól, ha egyből az igazat mondja? Akár hiszi akár nem meg találom egyedül is a legfontosabb beosztásban lévő személy irodáját ebben az épületben. - Ezzel Chaplint utánozva belerúg a botba, és egy pörgetés utána a hóna alá kapja. Már nem fűz hozzád semmit, csak foghegyről szól oda a beosztottjainak. - Intézzétek el. - Két szó, alig öt szótag, és mégis baljóslatúak. A férfi eltűnik a látómeződből, és a fegyveres eléd áll.
- Na kislány ha kedvesebb lettél volna hozzám, akkor talán megúszhattad volna. De még nincs veszve semmi, bepótolhatod a dolgot. - A dolgok kezdenek eldurvulni, a férfi ki akarja élni alantas vágyait, és a baj csak az, hogy rajtad. A fegyvert rád emeli, és vár, talán hogy ellenkezz, vagy a beleegyezésed. Hirtelen a társa megfogja a vállát.
- Nincs időnk erre, nyírd ki utána húzzunk! - Talán kicsit túl parancsoló hangnemet ütött meg, így ellenkezésre talált.
- Ha nem tetszik menj ki, a csajt meg hagyd rám! Ugye szépségem, jól elszórakozunk együtt? - Mocskos kezével végigsimítja az arcodat, és célirányosan lefele haladva tapogat végig.