Katonai támaszpont

A Maróni fiú kis kutakodás után megtalálja a csöngő és rezgő alkalmatosságot zakója zsebében. Pár félrenyomás után sikerül is felvennie.
- Igen? Itt Pino. Nem mondod? Azonnal intézkedem és kösz hogy szóltál. - Ezzel elrakja az aprócska műanyag tárgyat, és a trióhoz fordul. - Úgy néz ki lesz még egy melónk, de ehhez csak Elektrominátorra van szükségem. A többieknek sem kell aggódniuk, kapnak helyette hármat a saját embereim közül. Csak, hogy ne legyen erőhiány. - Ezzel melléül az említett férfinak, és négyszemközt sugdolózva. Az idő telik tovább és a távolban megpillanthatjátok, a támaszpont vaskerítését.
A négy sarkán egy-egy megfigyelő torony, ahonnan szinte az egész bázist be lehet látni. A kerítések mintha csak szögesdrótakadályok lennének. Bent pedig szerencsétekre kevés mozgást láttok. Az épületek sűrűn elhelyezettek, és közöttük csak néha található autóknak szánt széles út. A kamionokat követve leparkoltok elég távol ahhoz, hogy ne keltsetek feltűnést, de még elég közel, hogy láthassátok mi történik bent.

A csatlósok összenézve, húzogatják a vállukat. Nekik teljesen mindegy mennyire excentrikus a főnök, ha tehetik azt, amire megfizették őket. Szó nélkül követik Pöfeteget, és csak az orruk alatt mormolnak pár keresetlen szót egymásnak.
A tervrajz nem teljes, vagy legalábbis nem látja annak az ex-rendőr. Főbejárat van, de ott a legvédettebb a bázis, hátsóbejárat is van, de azt is két őrtorony szegélyezi, ahonnan biztos golyózápor fogadná a hívatlan látogatókat. Na meg a célt sem érnék el, az észrevétlen bejutás, és kijutás megoldhatatlannak tűnik golyózáporral fűszerezve.
A tervrajzon látszik még, egy kiterjedt csatornarendszer, ami legjobban egy labirintusra emlékeztet. Több csatornalejárat is van a bázison kívül, belül pedig a megszokott WC, zuhany, konyha, bejutási lehetőségek maradtak. Esetleg a falon keresztül, amihez legalább egy három méteres létra kellene, és nagyon gyors mozgás, hogy a folyamatosan cirkáló reflektorok ne fedezzék fel a bejutást. Végül egy szellőzőalagút, amiben furcsa tárgyak vannak feltüntetve, amit nem tud kivenni mi is lehet az. Ezen keresztül bejuthatnak a bázisra, vagyis inkább a bázis alatti létesítményekbe. Csak a démonon múlik, mi lesz.

A zsoldosok azonnal elindulnak felderíteni a terepet. A csatorna fedeleket nem nehéz megtalálni, ebben a sivár környéken, egy fémlap a talajon könnyedén észrevehető. A lejutás kicsit szűkös, de a csatornákban már könnyedén elférsz te is. Onnan már csak a labirintusra emlékeztető járatokon kell eligazodnod, hogy bejuss a bázis védett pontjára.
A szellőzőt talán még könnyebben találjátok meg. A belőle feltörő orkán erejű szél, mindent elárul. A rendeltetéséről, és a helyéről is. Ha belepillantotok, megláthatjátok az óriási propellereket, amik mozgásukkal indukálják a természeti katasztrófa erejével száguldó szelet. A csatlósok csak egy "Megvan uram!" kijelentéssel konstatálják a sikerüket.

A négyes lemászik a szellőzőbe. A látottak nem túl biztatóak, négy darab hatalmas propeller tartózkodik a járatban, és szemkápráztató gyorsasággal forognak. Szinte áthatolhatatlan falnak tűnik az egész, és a lapátok közti rész nem is látszik. A légörvény nem kicsit, és alig lehet a sík talajon megkapaszkodni. Szerencsére a súly sokat segít az ilyen problémák elkerülésében.
A járat sehol sem ágazik el, vagy ha igen akkor olyan kis járatban, ahol egy ember nem fér be, nemhogy egy démon. A nézelődés, és a továbbjutás keresgélése közben, a "szellő" enyhül, és a propellerek elkezdnek lassulni. Érezhető a változás, és vagy áramszünet, vagy valaki leállította őket. A lapátok egyre lanyhábban keringetik a levegőt, de még mindig nem álltak meg.

A parancsodra az egyik csatlós szó nélkül, igaz kicsit hezitálva, de átlép a lassú propellerek között, még meglökni sem kell. A férfi csak odasomfordál, és a megfelelő pillanatban átlép két lapát között. A kis szünet éppen elég arra, hogy megtermett férfi átjusson. A probléma csak most lép fel. A propellerek egy pillanatra megállnak, majd lassan de megállíthatatlanul elkezdenek visszafele forogni. A forgás egyre gyorsul, még lenne annyi idő, hogy átjussatok, de akkor két propeller közé szorulhattok.
A férfi csak áll a megjelölt helyén, és széttárt kezekkel, jelzi, hogy fogalma sincs mit kellene csinálni, és neki mindegy, hogy marad vagy megy, de az biztos, hogy a szélsebesen forgó lapátok között már nem fog átvetődni.

A meglepetés nem csak "Pityut" éri el, hanem mindenkit, ahogy felfedezik, hogy a vezetőjük az életükre tör. Sajnos a csatlós nem elég felkészül egy hátba szúrásra, és esetlenül próbál védekezni. Nem sok sikerrel. A Propellerek egyre gyorsabban forognak, és mikor bekerül közéjük... az eredmény sem marad el. A megmaradt zsoldosok előveszik fegyvereiket, és már lőnének is de újra embert röpítő szélorkán kerekedik. "Józska" két turbina közé szorulva próbál talpon maradni, de nem sok sikerrel. Csak egy halk sikolyt lehet hallani, és a cafatokra szakadó hús összetéveszthetetlen hangját. Így már csak az egyedül maradt utolsó ember áll veled szemben. Az sem sokáig, ő meg tud állni a lábán, és fegyvert is rád fogja. A ravaszt meghúzza egyszer, majd még egyszer, és kikerekedett szemekkel figyeli, ahogy nem történik semmi bajod. A hasad felfogja a kis kaliberű golyókat, és a megdöbbenéstől el is esik. Követi társait a fizikai és szellemi elmúlásba, a propellerek, mikronnyi darabokra szabdalják, és vérvörös permettel szórják tele a járatot.
Egyedül maradtál, egyetlen segítő, vagy társ nélkül egy ellenséges katonai bázison, ahol még el kell végezni egy feladatot. Előtted borotvaéles forgó pengék, amik nemrég daraboltak fel könnyedén három embert, mögötted pedig a bizonytalanság.

Nem kell sokat keresgélned, a fegyver ott van, ahol elejtette a már májkrém alakban leledző csatlósod. Egy 9mm-es beretta, a csövén pedig természetesen egy hangtompító. Mindenre felkészültek ezek, legalábbis reméled. Mert hogy csak egy tárad van, és nem fogsz tudni átjutni, hogy többet keress a "hulláknál".
A szellőzőn könnyedén kijutsz, mondjuk a szabadba való mozgás, már kicsit nehézkesebb. Miután a terep egyenetlenségéből adódó problémákat is mögötted tudhatod, lassan és nehézkesen leszuszakolod, nagy területet elfoglaló testedet. A csatornában vagy, a szag megszokott legalábbis számodra, és ahogy elindulsz kezedben a térképet gyűrögetve, elágazáshoz érsz. Több irány is van. Egyik a latrinához vezet, másik a zuhanyzóhoz, harmadik pedig a mosodához. Mindegyiknek megvan az előnye, de a nagyfokú lebukási esélye is. Csak rajtad áll mit választasz.

A csatorna járatai hol szűkülnek, hogy szélesednek, de nincs gondod vele, a tested pont elég kerek, hogy át tud jutni rajta. A térkép szerinte már csak egy kanyart kell bevenned, a gyér szűk nem embernek való nyílásokon leszűrődő sárgás fény éppen, hogy csak annyira világítja meg a helyet, hogy éppen ne ess orra. A távolban halk morgásra leszel figyelmes, mintha sok tucatnyi mosógép zúgna egyszerre. Ez már jó jel, még pár méter és célhoz is érnél, de akkor a járat meglepetésszerűen kitágul, és a szagnak is csak hűlt helyét érzed. Legalábbis a csatorna szagának. Új részlegére értél a folyosónak. A földön megszokott barnás lé helyét átvette, a zöldesen villódzó folyadék. A látvány nem is embernek való, hát még a távolban feltűnő két vörös szempár.

A kevéske fény nem sokat világit meg, de mikor lép egyet előre a szörny, ami legalább két méter közeledést jelent, meglátod a teljes alakját. A kiszélesedett járatban, is éppen hogy csak elfér, olyan magas. A szélessége különösebben nem meglepő, mert csak egy kevéssel nagyobb, mint a tiéd. Szőrös akér egy gorilla, és meglepően félénken viselkedik.
- Nem... bááánt. Sigmund bujkál. - Teszi fel védekezőleg ormótlan kezeit. Egyenként is akkorák, hogy a fejed elférne bennük, mégis olyan gyámoltalanul áll előtted, mint egy kisgyerek. Reménykedve néz feléd, hátha valamilyen megváltást hozol neki, vagy megoldod a problémáját, bármi is legyen az.

Az új név hallatán elgondolkodik, majd összeszűkül a szeme és előrelép. Fenyegetően előrenyújtja vaskos öklét és azt mondja.
- Sigmund! Nem Alfred. - Még egyet lép közelebb, és az említett testrész megállapodik a fejedtől pár centiméterre. A méretes tested Sigmuné mellett eltörpül, és a mérhetetlenül sok izom csak úgy dagadozik a bőre alatt.

Válaszodtól függően adja meg a következő választ.
- Sigmund Katonák elől bujkál. Mert Sigmund éppen szökik. - Döngeti meg a mellét büszkén, amibe a folyosó egésze zeng. Ekkor veszed észre az elágazást. A térképen nincs feltüntetve, de itt van semmi kétség. Egy járat a mosodába vezet, a másik pedig fogalmad sincs hova. Legalábbis a térképen nincs rajta.

Az általad jelzett irányba lassan elfordítja fejét Sigmund, és mikor teljesen arra néz. Nekitántorodik a falnak. A karjait maga elé kapja és elkezd nyüszíteni, mint egy kivert kutya. A segítség felajánlásakor kicsit megnyugszik és lassan elmondja mit is tud.
- Arra rossz. Nagyon rossz..... Félek ne menj arra, téged is bántanak. Igen igen, segíts Sigmundnak. Sigmund akarja segítséget. - Ekkor már vigyorog, mint a tejbe tök. Lassan közelít hozzád, és a szájából habos nyál csorog, jelezvén hogy nagyon izgatott, és minden szavadat pontosan hallani akar. Nem akar egyet sem kihagyni. Most már tényleg úgy néz ki, mint egy nagyra nőtt kutya, aki gazdáján csüng.