Maróni olasz étterem

Salvatore végre elhatározta magát. A whiskey-ét a biliárdasztal oldalán nyugtatja, a dákót a kezébe veszi.
- A hetest a sarokba. - Egy határozott lökéssel bejuttatja golyót a megfelelő helyre. A dákót letámasztja és krétázás közben. - Akkor egy nyelvet beszélünk. Az üzletének védelemre, sőt támogatóra van szüksége. Nagy testvérként fogjuk figyelni magát, persze egy bizonyos mennyiségű díjazás fejében. Ugye maga sem akarhatja, hogy az embereink éhbérért dolgozzanak. Persze ha nem fogadja el, talán semmi nem fog történni, de Gotham City veszélyes város. Balesetek pedig mindig történnek. Tizenhármas a középre. - Megtámaszkodik az asztalon a könyökével és lendületet vesz. Az ütés túl nagyra sikerült, így a golyó több koccanás után, elkerüli a megnevezett lyukat. - Ön jön. - Adja át a lehetőséget a játékban, és az üzletben is.


A luxuskocsiban a társalgás gördülékenyen folyik. Mindenki megtud mindent a másikról, amit nem félnek elmondani. Az ital, és a kísérő ételek hamar elfogynak. Pöfeteg feneketlen bendője mindent befogad, és szinte semmilyen hatással sincs rá, csak a testének állaga változik még nedvesebbé. A várost hamarr elhagyjátok, és már a kontinensen vagytok, mikor megcsörren egy telefon.

Folytatás: Katonai támaszpont

Nem is tudom milyen arcot kell ilyenkor vágnom. Féljek, vagy legyek megdöbbent? Esetleg felháborodott, vagy nevessek? Nehéz kérdés, mert még soha senki nem vette a bátorságot, hogy fenyegetni merjen. Ezek az átlátszóan burkolt utalások egyszerűen röhejesek, de az eszemre kell hallgatni, így miután én következek a játékban, csupán abban a percben szólalok meg, addig mind végig hallgatok.

-Köszönöm mr. Maróni!

Hajlok meg aprón, mindössze fejemet megdöntve. Inkább bólintok, mint sem meghajlok. De a lényegen nem változtat mind ez. Ráharapott, és segédkezik nekem. Persze viszonoznom kell, na de ez a csekélyke ár nekem megéri, ha Gotham hatalomátvételéről van szó.

-Mint mondtam tudatában vagyok Gotham veszélyeinek. De én szeretnék még élni legalább 30-40 évet.

Höh... 30? 40? Toldjuk meg még ezeket a számokat jó pár évszázaddal, vagy inkább ezreddel. Ekkor bele iszok a whiskeybe, majd vissza teszem, és a dákóval kezemben megdőlök az asztalnak támaszkodva, és lökésre készülök. Soha nem billiárdoztam, nem is igazán ismerem a szabályokat, de annyival tisztában vagyok, hogy a fehér golyóval kell megütni egy másikat, aminek lehetőleg az egyik lyukba kell beérnie. Halandó, Földi szórakozás... értelmetlen, és nincs benne semmi élvezet. Inkább csak Marónit próbálom imitálni, és úgy játszani.

-Tizenhármas a sarokba.

Milyen szép lenne ha most azt a golyót ami neki nem sikerült, belökném. Ha van egy kis esze ennek az emberfattyúnak akkor megalázó jelként fogja fel. Persze amint ellövöm, folytatom amibe az imént belekezdtem, nem törődve azzal túlzottan a lökés után, hogy sikerül-e a tervem vagy sem.

-Mondja csak miféle segítséget szeretne kérni ön tőlem? Mert hogy maguk miben támogatnak, arról van némi fogalmam. De konkrétan én hogyan tudok segíteni önöknek viszonzás képen? Mire gondolt?

Elégedetten mosolyodom el, mikor a lökésem jól sikerül. Sőt! Több mint jól. Vetek egy apró pillantást Maróni felé, majd miközben hallgatom válaszát, ismét nekikészülök egy újabb lökésnek. A sok lyuk felé sodort golyót, remélem nem lesz nehéz betaszigálni, így nagyobb reményeket fűzök most már a jelenlegi körömhöz. Kinézek egy könnyebb lökést, majd indítom, ám előtte válaszolok.

-Természetesen. Valóban többre számítottam, de ha maguknak elegendő a bevétel fele, hát legyen.

Mondom, majd ekkor koppan a dákó hegye a fehér golyóval és útjára engedem azt. Közben mindössze annyi fordul meg fejemben, hogy még is m haszna van mind ebből a maffiának. A kaszinó bevétele nem annyi, amennyi szerintem érdekelt lenne ez ügyben. De még is beéri vele. Azt hiszi hogy ebbe bele törődök? Biztos több húzódik a háttérben, de most nem állok neki pedzegetni. Talán majd Stolidus utána néz Maróninak. Ügyes lány, kikémleli nekem. Lehet ő az egyetlen ember, akit nem kínoznék meg mikor elérkezik a világvége, csak szimplán megölném.

-Mondja mr. Maróni?! Ha nem vagyok túl tolakodó, megtudhatnám, hogy a védelmük milyen módon merül ki? Tudja ne értsen félre, de én adok, és ez egy tiszta ügy. De mit kapok pontosan?

Kérdem talán kicsit a határokat feszegetve, de nem kertelek most. Tudni akarom, ha már ez a féreg kap, akkor mit is ad. Védelmet? De miben merül ez ki? Megvédi a kaszinómat, vagy a vállalatomat? Ha más szervezet támad rám, ami erősebb mint a Maróni család hajlandóak lesznek velük szembe állni?

Ismét célt ér a golyóm. Remek. Érzelmektől mentes arccal siklok végig az asztalon, majd Marónin, mire ismét a fehér golyót környékezem meg, és próbálom a lehető legjobb és legkönnyebb lökést bevinni, ami remélhetőleg még sikeres is lesz. Közben pedig hallgatom az ember szavait. Próbálok lökés közben úgy helyezkedni, hogy Maróninak háttal legyek, és a fia se lássa azt a vigyort arcomon, ami a vállalatom szóba kerülésekor csillan meg. Ördögi mosoly ez, mert elértem amit akartam. A maffia mellettem fog állni. Bár még most azt hiszik én vagyok az ő hálójukban, de igen hamar fordulni fog a kocka. Hamarabb mint azt gondolná bárki is. De nem lássa üzlet társam azt, hogy túlságosan is ő szabja a feltételeket. Kicsit én is bele folynék. A vigyort törlöm arcomról, majd mintha ott sem lett volna fa arccal egyenesedek fel, majd kezdek bele.

-Látom maga mindenre gondolt, és mindenre igényt tart. Igazi üzletember, bár nem vártam mást.

Mondom, majd folytatom.

-Szóval szüksége lenne a vállalatra is. Hát legyen. Segédkezek önöknek a szállításban, de szükséges tudnom mit szállítok. Nem szeretek vaktában tapogatózni, mert abban az esetben váratlanul érhet valami, amit nem szeretnék. Gondolom ön sem az a típusú ember, aki csukott szemmel nézi a világot. Szeretem ha tudatában vagyok annak, mit is csinálok. Nem lesznek kérdések, mind össze annyi, hogy; hová, és mikorra? Viszont előjáróban örülnék annak ha elmondaná mit is kellene A pontból B-be vinni. Fegyverek? Drog? Bevándorlók? Iratok? Pénz?

Kérdem kicsit faggató jelleggel. Majd csak elégedetten veszem tudomásul hogy kellő védelmet nyújt majd a kaszinó bevételének feléért. Nem mintha szükségem lenne rá. Inkább a kapcsolat építés az, amire igényt tartok, és a bizalma, amivel majd hatalomra léphetek amint eljön az idő. Az én időm!

//Csak annyit jegyeznék meg, hogy Mammon eredeti nevéről senki nem tud. Mindenki úgy hiszi, az iratai is azt bizonyítják, hogy ő Terrence Johnson.//


Az elhangzottak után, csak bólintok. Rendben, legyen így. Ne ossza meg velem minden ügyletét. Majd úgy is kiderítem. Ezek után csak figyelem ahogy meglehetősen pontos lövése célt ér, de a fekete golyó végül a lyukba esik, amin csak elgondolkodok, és kicsit talán enyhén látni az értetlenségemet arcomon, mivel nem értem mért én nyertem. Egészen pár másodpercig, míg nem azt a következtetést vonom le, hogy a tiltott golyó szerepét a fekete töltötte be, aminek minden bizonnyal nem ott lenne a helye, ahová került. Tehát nyertem. Csak húzok egyet számon, és bele gondolok mennyire idétlen emberi mulatság ez a játék. A dákót helyére állítom, majd én magam is megiszom még a maradék whiskeyt. Majd oda lépek Maróni elé.

-Én is remélem, hogy hosszú eredményes és gyümölcsöző lesz kettőnk üzleti kapcsolata.

Nyújtom felé a kezemet, az emberi gesztus révén. Majd folytatom.

-De lenne még egy kérdésem...

Kezdek bele, rideg, kíváncsiságtól mentes hangon. Mintha csak tudnám a választ.

-... ha nem tartom fel vele. Tudja hallottam Gotham különös ön jelölt jótevőiről. Nem vagyok itt régóta, és mindössze pletykák ezek, mik eljutnak hozzám többnyire, és kész tényekkel nem igen találkoztam. Pontosabban saját szemmel még nem láttam egyik maskarást sem. Biztosítani tudja nekem a velük szembeni védelmet? Mivel ha igazak azok amiket hallok, nem a rendőri módszerekkel dolgoznak ezek az alakok.

Na igen. Láttam őket. Meg láttam azt a kettőt is a rendőrségen. De azok csak kisded játékosok voltak, nem többek. Én azokról akarnék többet tudni akikről suttognak csal. Akik felbukkannak, cselekednek és elérik céljaikat. Akik nem hagynak hátra nyomot. De azok akikkel találkoztam senkik. Modoruk nyers volt, stílusuk semmitmondó, és mint a robotok cselekedtek. Ők nevetség tárgyait képezték.

-Na igen láttam, de ők amatőrnek tűntek. Lehet pusztán az én megítélésemmel van probléma, de akikről hallottam más kaliberbe sorolhatók. Olyan típusú maszkosokkal nem találkoztam még.

Mert amit ez az Elektromos férfi is tett hónapokkal korábban... piti, szánalomra sem méltó ellenállás volt. Kezdetleges. De amit az utcákról hallok... azok a munkák profik.

-Annak ellenére, hogy vállalatom érinthetetlennek tűnik jobb mindig felkészülni a legrosszabbra. Talán ezt ön is így látja.

Mondom végül elhalkulva. Több kérdésem jelenleg nincs, vagy csak nem jut eszembe, bár ha lesz kétséget kizárólag felteszem. Habár még is... egy valami még megválaszolatlan maradt számomra.

-Elnézést, mr. Maróni. Immáron tényleg nem szeretném tovább rabolni drága idejét. De a kapcsolattartás? Valami állandó elérhetőség? Vagy csak időszakosan találkozunk? Akkor is hol? Jó lenne ha én is felkereshetném magát.

Bólintok. Mind össze ennyi, amit megtehetek, és nem több. Nem igazán tetszik a válasz, de még nincs itt az ideje, hogy neki álljak feszegetni a határokat. Most megelégszek ennyivel. Miután megkapom az elérhetőséget, zsebre teszem, és elbúcsúzok Marónitól. Úgy fest dolga van, mivel már látom arcán hogy kezd terhessé válni társalgásunk. rendben. Legyen. Most ő irányít, had érezze nyeregben magát, és nem fogom feltartani. Még nem. Most még ő a domináns fél. Higgye csak ezt... higgyen csak egy álom világban, ami hamarosan félbe szakad, és véget ér. Amíg kikísérnek csak elgondolkodom azon, hogy valamivel biztonságosabb emberre számítottam az elérhetőséget tekintve. Lehet, hogy az üzlet privát vonalon fog zajlani, de a nyilvános találkozók, és egyebek túl feltűnőek számomra. Nem akarok idő előtt elbukni a tervemmel. Szörnyen bosszús lennék és az Alvilág sem örülne ha kudarcot vallanék. Amikor kiérünk a limuzinhoz, a fiúra nézek.

-Mond meg kérlek apádnak, hogy köszönöm a vendéglátást!

Hangzik el a számból, majd beszállok a járműbe és hátra dőlök. Pár pillanat múlva elkényelmesedek, és elégedetten dőlök hátra, de csak miután már nem látni engem a zárt ajtók és felhúzott ablakok mögött. Miután magamban kicsit megveregetem vállamat, megszólalok a sofőrnek az úti célt illetőleg.

-A Miracle vállalathoz kérem!

A limuzin kényelmes, mint mindig. Az előre behűtött és odakészített pezsgőt kortyolgatva gondolataidba merülsz, és élvezed az utazással járó örömöket. Zötykölődés mentes végig az út, de valami zavar téged. Valami tudat alatt, amit nem tudsz hova tenni. Talán a megbeszélés alkalmával történt valami, vagy éppen ez a szag, ami mindent átjár az oka, hogy zavaró tényező kering körülötted. A légkörben terjengő illat, mindent beterít, de semmi érzékelhető forrása nincs, a sofőr pedig nem tesz róla tanúbizonyságot, hogy bármit is észrevett volna.

Folytatás: Miracle Import & Export Vállalat

Folytatás:

1. Blackgate Börtön
   
2. Imperátor Étterem

Az egyikőtök számára már megszokott helyre érkeztek. Maróni olasz étterme, sok finomság és titok birtoklója. A Maróni család feje, már vár titeket az erre a célra kialakított hátsó helyiségek egyikében. Mint mindig most is gondterhelt, és most fiai sem állnak mögötte. Pöfetegre lenézően néz, de Cerberus-sal már más a helyzet. Látszik rajta, hogy vadász, és éppen ez kell a don-nak most. A város forrong, vér folyik az utcákon, és a ti segítségetek kell, hogy A Római Birodalom kiszenvedjen.
Salvatore éppen cigarettázik, és félig meddig az asztalon ül. Csak mutatja, hogy ha akartok helyet foglalhattok, és csillapíthatjátok éhségeteket az étterem bármelyik fogásából. A cigije szinte már csonkig ég mire megszólal.
- Azért küldte főnökük ide, hogy szolgáljanak engem. A feladatuk egyszerű, annyi mocskos tagot kell megölni A Római Birodalomból, amennyit csak tudnak. A lényeg a kár okozás. Bármit megtehetnek, és bárhogyan, nem érdekel az ár, csak a haszon. Falcone erősebb nálam, ezt nem hagyhatom. A képességeikben bízok, és tudom nem hiába. Itt vannak, azok az üzletek, amiket birtokolnak. - Ad közelebb egy várostérképet, rajta épületek, kerületek bejelölve. Egy-egy rövid sor mit is űznek bennük. Fogadó irodák, kártya barlangok, raktárak, és minden amivel csak foglalkozik a család, vagy annak csatlósai. A keresztapa csak néz titeket, és nézi mire is döntötök.

Az út még ha nem is akciódús, de annál drámaibb. A szag amely a fülkében terjeng a legrosszabb rémálmát is túlszárnyalja a legtöbb embernek. A rövidke kocsikázást mindkettőtöknek kész rémálom, és még az anyag szűrűsége miatt, a nyitott ablakok sem segítenek semmit se.
Végül átértek a város másik oldalára, és még tíz perc kell ahhoz, hogy átverekedjétek magatokat a forgalmon. Nem nagy, de a tíz percenként elrobogó mentők, és rendőrfalkák megállásra lapulásra késztetnek titeket. Nem egyikőtök sem, a munka előtt befürödni.

Folytatás: Dixon dokk