Miracle Import & Export vállalat

A cég Mammon Gothambe érkezésekor alapult 2008-ban, ám hivatalossá csak 2011-ben vált. A Miracle Newtownban található, egy 30 emeletes irodaház formájában, amely mellett még egy nagyobb méretű garázs is található, ahol a cég saját teherszállító autói találhatóak. A cég egyéni szállítási lehetősége miatt a városon belül bárhová képes szállítani, és a környező településekre szintén. A távolabbi pontokra a jó viszonynak köszönhetően néhány baráti fuvarozó cég és kézbesítő vállalat segédkezik. A Miracle nem válogat termékeket illetően, mindent Importálhat és Exportálhat a ruházati cikkektől kezdve, a műszaki értékeken át, akár az élelmiszerig bármit. Jelenleg csak az államra terjed ki fő hatásköre, de folyamatos törekvései napról napra előrébb viszi. Hangsúly van a megbízhatóságon és a pontosságon, csak úgy mint a Fed-Exnél, épp ezért egyre többen keresik fel a céget.
A vállalat New Jersey államon belül a lehető legjobb kapcsolatok kiépítése miatt a határ keretei között olcsóbban szállít. Az államon kívüli területeken még nincs akkora befolyása, de egyre több és több megbízása érkezik a cégnek más államok területéről.

Alkalmazottakat tekintve 10 saját sofőre van a vállalatnak, és több mint 200 irodai munkás, illetve további 30 rakodómunkás és 15 fős takarító személyzet. A vállalat falain belül 5 biztonsági őr van a portán, és további 5 az éjjeli órákon az emeleteket figyeli a biztonság érdekében. Továbbá minden szinten 3 biztonsági kamera van, és a garázsnál szintén.
Az első 15 emelet a papírmunkálatok otthona. A következő 5 a kommunikációs szakemberek helyszíne, akik az impor-export ügyleteket bonyolítják és erősítik meg. A felső 8 szint szintén a papírmunkások osztálya, akik felett a fő irattár található. A 29. emeleten minden egyes küldemény írásban való dokumentációja található. A legfelső emelet pedig a vezérigazgató szintje, illetve a tárgyalóterem színtere. Két lift található a vállalatban, illetve egy lépcsőház.

Amiről nem tud a nagy közönség az az, hogy a Miracle a maffia küldeményeit is segédkezik kézbe juttatni államon belül, és olykor a külső határokon túlra is.

Előzmény: Maróni olasz étterem

Végül minden akadályozó tényező nélkül eljuttok a vállaltod bejáratáig. Az épületbe szokásos fogadtatás vár, így még látszólag nem érkeztek meg az új biztonsági embereitek. A titkárnők megdelejezve nézik, ahogy főnökük méltóságteljesen végigsétál az asztalok között, és a beosztottjaid csak lesunyt fejjel adják meg a tiszteletet, mikor elsétálsz mellettük. Egy biztos itt megvan a tekintélyed, de a városban még nem ismernek eléggé, hogy a méltó fogadtatás máshol is kijárjon. A vezérigazgatói irodába benyitva, egy gyönyörűséges nő ül a kényelmes bébifókaprémmel bélelt foteledben.

Keresztbe tett lábakkal néz téged, lángokban égő szemével. Azonnal megrohannak az emlékek. Egy régi ismerős, egy régi lakhelyről. Ő itt Blaze a pokol egyik legveszedelmesebb végzet asszonya, legalábbis az volt. Míg csecsebecséit el nem rabolták, és fel nem taszíttatott a földre. Itt szenved már évszázadok óta. Legalábbis legjobb tudomásod szerint.

A limuzin leparkol és én csak megvárom, míg kinyitja a sofőr az ajtót előttem, majd kiszállok. Pár másodpercig állok tétlenül és azon gondolkodok mi lehetett az a fura szag az autóban. Nem tudtam minek tulajdonítani, és mivel mással nem igen tudtam foglalkozni, így ez volt ami lekötött. Meg a fura rendezetlen számla, ami ott égetett, csak épp nem tudtam mi az? Valami nagyon gyötör, mintha félbe hagytam volna valamit, vagy valami felett átsuhantam volna... talán a megbeszélés során. Bármi is az, de idegőrlő módon zavart mind végig. De ahogy beléptem a cég ajtaján, mintha kívül hagynék minden gondot. Az alkalmazottak fejet szegve ülnek, és csak halvány mosoly húzódik arcomon. Igen! Ez az amit szeretek. Amikor tisztelnek. De hiába teszik, a Pokol martalékává fognak válni mind. De addig is alázkodjanak meg. Tegyenek meg mindent nekem. Ha csettintek elvárom hogy ugorjanak. A liftbe lépve mélyen sóhajtok, és meg sem mozdulok, míg nem elérem a megfelelő emeletet. Az igazgatói irodát. Abban a pillanatban, hogy átlépem a küszöböt, végig sétálok a helységben, és egy az íróasztalom mögött helyet kapó igen jó évjáratú wishkeyt töltök magamnak. Leülök székembe, belekortyolok az italba, és hátat fordítva mindennek, és mindenkinek az ablakon nézek ki, tökéletes rálátással Gothamre. Egy város, ami csak arra vár, hogy felégjen, és az enyém legyen.

-Hosszú napom volt. Mit akarsz itt? Mit akarsz pont tőlem?

Kérdem vendégemtől, akiről tudomást sem vettem mind ez idáig. Még csak rá sem tekintettem és ezt most sem teszem meg. Szavaim higgadtak, és komolyak. Nincs hangulatom a mellébeszéléshez és ez érezhető is a hanglejtésemből ahogy feltettem a kérdéseimet. Egyenes választ akarok hallani. Kezemben az italommal, várok arra vajon mit mond Blaze. Először Darkeros, most pedig ez a nő. Úgy fest Gotham tényleg a Pokol egyik száját élvezheti, ha ennyire közkedvelt hellyé vált. Bár nem csodálom. Talán nem is ismerek még egy olyan várost, ahol ennyi bűnös emberi lélek tombol. Csak arra várnak, hogy a Sátán talpát nyalják bűneik miatt.

Csak sóhajtok egyet látványosan, és ezzel fejezem ki, hogy eléggé terhemre van a fent álló szituáció. Bármennyire is nincs kedvem az egészhez, megfordulok, és unott tekintettel nézek Blazere, majd a nevetség tárgyát képező testőrére, akit még meg is jelölt. Ugyan már, kérlek! Röhejes. Stolidus tehetséges, és érzem benne a gonoszságot, az őrületet, csak ezért lehet mellettem. De ebben a semmitmondó férfiban nincs semmi művészi... semmi kellemes... semmi ördögi. Bár tény, hogy bármennyire is talpraesett kis nő Stolidus, előbb utóbb végzek vele. Bár most inkább utóbb. Hallgatom vendégem mondandóját, amit amint befejezett, hosszas gondolkodással méltatok. Nem tetszik nekem az a fegyver, amit cseppet sem rejteget előlem. Végül megszólalok, kizárólag Blazere összpontosítva, és a "nagyfiúra" ügyet sem vetek.

-Nekem mi hasznom van abból, hogy segítek? Mert szerintem semmi. Ameddig nem ajánlasz valami értékelhetőt, addig felejts el. Üzletember vagyok, nem pedig jótékonysági intézmény.

Kicsit ingerült hangon mondom utolsó szavaimat, majd felállok a székemből fenyegető jellegűen, de tettleges lépést nem teszek az erőszak irányába.

-Remélem tudod, ha megölnél abban az esetben úgy is vissza jutnék a Földre, mert jelenleg az Ördög tervét vagyok hivatott elősegíteni Gothamban, nem pedig holmi szerencsétlen, és értéktelen ereklyék gyűjtése miatt vagyok itt!

Egyre inkább emelem a hangomat, és érezni dühömet. Szemeim felizzanak vészjóslóan, és hirtelen jön mind ez az ingerült állapot. Magam sem tudom min lettem ennyire ideges, talán hogy váratlanul merészelt beállítani ez a huszadrangú ereklyék után koslató szerencsejáték után sóvárgó féreg.

-Ne húzzuk egymás idejét, és mond meg mit adsz az információért cserébe! Más különben visszatakarodhatsz a Pokolba!

Megvallom bár rezzenéstelen arccal ülök vissza és figyelem a nőt, pillanatig kételkedek abban, hogy vajon képes lesz-e féken tartani indulatait vagy sem, és belém ereszt-e egy golyót. De elmarad. Ahogy az ember fattyú sem tesz semmi. Vissza húzódik inkább... már mint Blaze vissza tartja. Nevetséges. Azt hiszi kárt tudna bennem tenni egy halandóval? Amint elhangzik, hogy vissza menne a pokolba, továbbra is semmitmondó üveges tekintettel talán kicsit unottan nézek. Nem értem mi a problémája. Adjon fél percet, és kibelezve küldöm le az Ördöghöz. Nem értem mért csak az ereklyével hiszi, hogy vissza tud jutni. Majd a további mondanivalója után még inkább értetlenségbe taszít ez a nő. Ha tudja hol az átjáró, mért nem megy át rajta. Mért nem sétál le egyszerűen? Talán kitiltották volna? Hallottam száműzetésről, de még sosem találkoztam vele. Kíváncsi vagyok mennyire erős egy ilyen kitaszított varázslat, vagy mágia. Mert gondolom azzal éri el a sötétség, hogy kizárjon egy lelket a Pokolból.

-Hmmm...

Jön ki elsőként mindössze ennyi számon. Elgondolkodok egy pillanatig. Igazából nem tudom mi hasznom lenne nekem abból, ha elmondaná Blaze mit tervezunek a kapuval, de azt már megtanultam, hogy semmilyen apró részlet felett nem szabad elsiklani. Nem szabad semmit elhanyagolni. Szóval legyen. De ekkor kételkedni kezdek. Ha fele igaz erről a nőről amit hallottam, akkor;

-Mi garantálja azt, hogy nem versz át?

Tételezzük fel, hogy megszerzem neki azt a nyakéket. Ha kezébe kaparintja, tudom jól azonnal lelép. Ismerem a gondolkodás módját. Elvégre én is ezt tenném, hiszen démon vagyok. Mit érdekelnek engem mások, csak saját magam. Hacsak Blaze nem került Drakeros sorsára, és nincs benne emberség akkor ugyan így fog cselekedni, ahogy én is tenném.

-Biztosítékot akarok. Ha csak a nyakék hiányzik, add ide most az egyik ereklyédet, amit elzárok, és csak akkor kapod meg, ha én is megkaptam amit akartam.

Ugyanannak? Kétlem. Ez a féreg csak magának dolgozik. Hisz nem az Ördögnek gyűjti az ereklyéket. Nevetséges. Azt hiszi egy szinten van velem. Unott arccal veszem tudomásul amit mond. De ettől még nem értek vele egyet. Mint ahogy azzal sem, hogy bármivel is megkínáljam. Amint látom, hogy megmozdul Blaze "testőre" szemeim vészjóslóan izzanak fel. Ha csak még egy lépést tett volna már nem lenne keze. Ingerült tekintetem jó néhány másodpercig mered az emberre, mire végül a nő felé fordulok.

-Nem.

Mondom tömören, és lényegre törően. Nem inni jött ide, hanem segítséget kérni. De most én vagyok a domináns fél. Ő jött hozzám, így én diktálok. Marón előtt rejtegetnem kellett magam, de most nem teszem meg. Most igazi arcomat mutatom. Végre én vagyok a másik oldalon.

-Tisztázzunk valamit kedves. Te jöttél hozzám, te kéred az én segítségemet, és nem fordítva. Segítek. Elmondod amit tudsz a kapuról, cserébe én megkeresem az ereklyédet. De csak akkor, ha az egyiket biztosíték képen itt hagyod. Vagy a másik megoldás...

Mondom, majd egy új lehetőséget kínálok neki. Rajta áll a döntés, miként választ.

-... elmondod most amit tudsz, vagy csak egy részét, és utána nekiállok én is törleszteni. Választhatsz. De ha nem tetszik az ajánlatom, akár egyedül is megkeresheted azt az angyalt.

Ezzel elhallgatok, és várom a választ. Minden bizonnyal nem fog tetszeni Blazenek a feltételeim, amit most elmondtam, de csak ebben az esetben számíthat rám. Megvallom nem szívesen segítek neki, de érdekel a kapu története. Szóval én nem fogom átverni. Vagy legalábbis nem úgy, hogy rájöjjön. Azt az ereklyét én vissza adom neki. Nekem nincs szükségem rá. Bármikor lemehetek a Pokolba, ha szólítanak, vagy ha én kérem meg rá a nagyurat. Tehát nekem nincs érdekemben hogy ne adjam oda neki ami kell. Meg hát mivel nem akarom többet látni ezt a nőt, így egyértelmű, hogy hagyom, legyen boldog az ereklyéivel, legalább eltakarodik előlem.

Ez volt olyan nehéz? Megkapom a fegyverét, amit pár pillanatig szemlélek, majd csak szó nélkül talán némi gúnyos mosollyal figyelem, ahogy a nő távozik. Megadta magát, és ennek így kellett lennie. Mennyivel egyszerűbb lett volna, ha azonnal osztja a nézeteimet. Kirobognak, és az ajtó becsapódása után veszem kezembe a fegyvert, az állítólagos ereklyét. Persze jó kérdés, hogy tényleg az-e, aminek mondja Blaze, és nem csak holmi egyszerű lőfegyver. Bár hogy is, elteszem a széfbe ahol néhány kötvény mellett és irat között meglapuló pár ezer dollárom pihen, majd elzárom, és csak utána szólok bele a hívőba, amin az imént a titkárnőm jelzett.

-Semmire. De magának szüksége lesz egy új állásra. Ki van rúgva!

Közlöm vele komoly, és higgadt hangon. Emberek... nem lehet benn ük megbízni. Persze tudom jól, hogy Blaze minden bizonnyal nem az ajtót használta, de ez már részlet kérdés. Gotham amúgy is egy szorult város, kapkodni fognak a munkalehetőség után. De most nekem is van egy kis elintézni valóm. Meg kell keresnem egy angyalt. Milyen jó, hogy semmit nem tudok róla, csak annyit, hogy van nála egy ereklye, ami nem az övé. Igazából azt sem tudom hol kezdjem a kutakodást. Vagy még is... van egy talpnyaló démon, aki elég sok mindent tud Gotham csúnyábbik arcáról, amit sokan nem látnak, vagy csak nem akarnak. Neki hála találtam meg néhány szövetségesemet is. Remélem nem kell sokáig kutakodnom azután az utcai démon után, hogy rá leljek. Sikátorok, és zsákutcák között bujkál, és onnan szokása becserkészni a hajléktalanokat, hogy jól lakjon velük. Gyáva féreg... sose mert nagyobb vadra vadászni, vagy olyanra aki kihívást jelenten. Leveszem zakómat, és kicsit utcaibb viseletet öltök. A Bűnös negyedben nem tanácsos túlzottan kiöltözni. Nem akarok feltűnést kelteni most. Amint megvagyok elindulok megkeresni Mocskot.

Leérkezve beszállok a járműbe, és látszik arcomon, hogy nem igen van kedvemre a dolog, de most még nem áll más eszköz a lehetőségemre, az utazás terén. Kétségtelen, hogy Maróni limuzinja sokkalta kényelmesebb volt, mint itt ülni, de fordulni fog a kocka idővel. De most ezzel kell beérnem. Nem is nézek rá a soförre, látszik arcomon az enyhe undor az utazás ilyen formája miatt, de bele kell törődnöm.

-A Bűnös Negyedbe, kérem!

Mondom, majd bekötöm magam. Az utazás remélem hamar elmegy, mert semmi kedvem nincs élvezni ennek a sofőrnek a társaságát. Ma már kirúgtam valakit, és ha kell megismétlem. Nem adott még okot rá ez az ember, de nem is igen lesz rá ideje, ha beszélgetni próbál velem az úton. Végig fa arccal ülök az anyós ülésen, és látszik, hogy felsőbbrendűnek érzem magam, és hogy én vagyok a főnök kisugárzás árad belőlem.

Szerencsémre hamar megérkezünk, és kiszállok a járműből végre. Magam mögött becsukom az ajtót, most kivételesen nem várom el, hogy kinyissák előttem, majd a köszönés hallatán, elindulok. Nem válaszolok, nem intek, még csak vissza sem nézek. Ideje felkeresni Mocskot. Lépteim követik egymást, és bár nem a megszokott környékemen vagyok, de még sem érzem azt, hogy veszélyben lennék. Pedig ismerem jól ezt a környéket, jártam már itt párszor, ha csak kocsival is, vagy még az ideérkeztem elején. Az előttem körvonalazódó személyek mind kétes alakok, akik ránézésre is eladnák saját anyjukat. Ez Gotham igazi arca. Ez az emberiség igazi arca. A bűn, a szenny, és ez az ördögi szikra, ami körül lengi a környéket. Lassú, magabiztos, cseppet sem a félelmet sugárzó léptekkel haladok és minden sikátorba benézek. Minden szákutcába belesek, és minden sötétebb utcánál, vagy parkolónál megállok. Démoni nyelven szólalok meg, és szólítom az informátoromat, aki talán majd tud némi érdekességgel szolgálni nekem a kérdéseimet illetőleg. A szemem előtt zajló bűnözésről pedig ügyet sem veszek, csak olykor elégedetten mosolyodom el.

//Folytatás: Gotham város és környéke :: Bűnös kerület :: Kisebb utcák, sikátorok (?)//

//Előzmény: Kisebb utcák, sikátorok//


Kiszállok, majd körbe nézek, és ügyet sem vetek a sofőr szavaira. Bár megkönnyebbülök némileg hogy a pénztárcám nem szenved vesztességet. Sóhajtok egyet és nem erőltetem zaon tervemet, mi szerint magam mellé állítom Őrnagy emberét. Úgy fest túl sietős neki, számomra pedig egészen más dolog válik elsődlegessé amint meglátom cégem emeleteit. Kissé hatalmába kerít az aggodalom, hogy ennyire közel legyen birodalmamhoz egy angyal. Vicsorgok miközben átpásztázom a környéket, azután ideje kicsit körbe néznem. Próbálok "szimatolni", hátha megérzem ismét a szagot, ami a Maróünitól hazáig vezető úton végig kísért. Egyenlőre csak a vállatom körül járkálok, kutakodok, és ha semmi sikert nem érek el jöhet a garázs átvizsgálása, és végül maga az épület emeletről, emeletre való átjárása. Nem tetszik, hogy egy fénylény garázdálkodik ennyire közel a belső köreimhez. Ekkor hirtelen valami ismét felüti fejét elmémben.

-Mi van ha valami más vezette idáig ezt a rákfenét...

... mi van, ha érezte Blaze jelenlétét, és őt követte, hisz ki tudja mióta volt a cégemben, mikorra én oda értem. Akkor viszont...! Az ereklye amit elzártam a széfbe! Sietősen indulok meg félbe hagyva tervem menetrendjét és az alapos tüzetes átkutatást, mivel úgy érzem az igazgatói irodába kell mennem, megbizonyosodni arról, hogy meg van még a fegyver, amit Blaze adott zálogba nekem.

Az irodámba érkezve kínomban nem tudok mást tenni csak mosolyogni. Valaki... pontosabban az az angyal betört és egyszerűen kifosztott. Elvitte Blaze fegyverét. Mind ezt pedig senki nem látta. A reluxa lehúzva, az ablakomon üvegvágó okozta hiány, és felfeszített széf. Nem beszélve erről a gyomorforgató szagról, amit maga után hagyott az a féreg. Ökölbe szorul a kezem, és egyre bosszúsabbá válok. Immáron Blaze két ereklyéje is annál a fénylénynél van, amit nem vagyok hajlandó elfogadni. Nem a nő irtányába van bűntudatom, vagy bármi ilyes fajta érzetem, hanem a magam irányába érzem azt a mérhetetlenül nagy dühöt, hogy ennyire figyelmetlen voltam. Ilyen könnyen kijátszott ez az angyal. Ingerültségemben íróasztalomat felborítom, és a székemet nekivágom a falnak.

-A rohadt életbe!!

Bukik ki belőlem, és miután kicsit kiereztettem a gőzt, tudom jól ideje lehiggadni, és kicsit átlátni a történteket, mert különben minden kiesik a kezemből. A szag még mindig elég intenzív, így nem járhatott itt annyira régen, és valószínűleg sérülése miatt hagyhatott nyomokat. Vérfolt, vagy hasonló után nézek, és utána az ablakból kitekintve bármi nyomot keresek. Kétlem hogy találok, így ha nem, azonnal elhagyom az épületet és azon felére sietek, hol az irodámból a kilátás elém tárul, és ahol a behatoló vágta át az üveget, hátha lelek valami jelet arra, merre mehetett ez a Derek... A sietős lépteim során ügyet sem veszek az alkalmazottaimról. Minden bizonnyal senki nem tud semmit, elvégre ezek csak emberek... egy rakás szerencsételnség és reménytelenség mind!

A mögöttem kopogó titkárnőt hagyom had kövessen még egy darabig, majd ingerülten fordulok meg. Egyet már kirúgtam, és kevés hiányzik, hogy ezzel is megtegyem. Penge élen táncol ez az ember, és érezheti hangomból, hogy cseppet sincs kedvem most a telefonnal foglalkozni. Főleg nem Blazzel.

-Csapja rá a kagylót!

Parancsolok rá, és amint kiérek az épületből minden izmom megfeszül a dühtől. Semmi. Nem érzem az angyal szagát. Fogalmam sincs merre lehet. Kínomban legszívesebben ordítanék, és nem azért, mert elvesztettem... ellopták tőlem Blaze értéktárgyát, hanem mert engem fosztottak ki. Mit érdekel annak a nőnek a holmija, de egy ilyen sértésért meg fog lakolni ez az angyal. De hirtelen eszembe jut valami a káosz mellett ami a fejemben tombol. Vissza megyek a titkárnőmhöz, majd megszólítom immáron kicsit higadtabban, de a korábbi történések eseményei nem múltak el ilyen gyorsan, mindössze enyhültek.

-Hívja vissza Blazet nekem!

Igen. Nem érdekel a nő lázadása mikor kiderül hogy immár két ereklyéje hiányzik. Az érdekel, hogy a kezem közé kaparintsam az angyalt és ehhez Blaze lesz a csalétek. Nála van mind az, ami ennek a kleptomániás fénylénynek kell, és azokat fogom felhasználni. Remélem sikerül visszahívni a démont. Ha nem, nagyon jól tudja a titkárnő is, hogy őt teszem felelőssé amiért nem mentette el a nő számát, vagy nem kérte el tőle.

Blaze hangját meghallom a vonal túlsó végén, és annak ellenére, hogy úgy érzem sérül a dobhártyám, nem állok le most a helyes telefon társalgási szabályzat ismertetésének. Bármennyire is ellenszenves és sértő az a módszer, amit ez a démon tanúsít, most nincs se időm, se hangulatom ahhoz, hogy kiosszam. Épp ezért csak szűkszavúan, és alig érezhető ingerült hangon közlöm a nővel mondanivalómat.

-Azonnal találkoznunk kell! Gyere a vállalatomba!

Nem mondom a nevem, mert remélem tudja ki vagyok. Ha nem, akkor figyelmet sem érdemel ez a nő. Ha nincs kérdés, akkor leteszem a telefont, ha netán lenne is, maximum a nevemet közlöm, és nem többet. Átadom a titkárnőmnek a készüléket majd elfordítom fejem a lift irányába és úgy közlöm vele mondanivalómat kissé érdektelenül és lenézően, ám a düh ami a történtek miatt forr bennem még mindig érezhető.

-Nemsokára itt lesz ms. Blaze. Küldje fel az irodámba.

Mondom, majd pedig elindulok a felvonó felé, és a legfelső emeltre tartok, miután belépve irodámba felállítom a székemet, és bele ülök. Lassan végig nézek a helységen, de semmi hangulatom nincs most nekiállni vissza rendezni azt. Minden felé szétszórt iratok, felborított asztal, és szekrény. Majd elintézik a takarítók. Elvégre azért vannak. Gondolataimba merülve várom hogy megérkezzen Blaze...

Mire megérkezik a nő a takarító személyzet mindent helyre hoz, már amennyire helyre tudnak hozni. Blaze kopogás nélkül ront be hozzám, ami cseppet sem tetszik. A jó modor úgy látszik messze elkerüli ezt a nőt, aki már-már kiérdemli az alpári jelzőt. Csak egy kissé ingerült pillantást kap tőlem, de a kioktatást mellőzöm ezúttal. A hangjából ítélve azt hiszi, hogy már végeztem is, és nálam van a nyakék. Csak reméli. A kissé számon kérő, vagy inkább talán kihívó kérdése viszont az utolsó csepp a pohárban. Nem tűröm el az ilyen stílust, főleg nem a saját irodámban, és ráadásul olyan esetben, maikor én teszek szívességet valakinek. Mind eddig ülve voltam, de most felállok, és felizzik szemem. A düh, és a démoni énem keveredése megelevenedik tekintetemben, és egyből érezhető, hogy ezúttal valóban nem tolerálom ha szórakoznak velem, vagy tiszteletlenül, és megbecsülés nélkül állnak elém.

-Tisztázzunk valamit te talpnyaló féreg! Én teszek szívességet neked, és nem te nekem! Te kerestél meg engem, és nem én téged! Nem tartozom számadással, és nem állhatsz elém tiszteletlenül.

Szavaim egyre nagyobb súlyt kapnak, mikor kezdek démoni nyelvre váltani.

<-Nincs jogod sem hatalmad ahhoz, hogy kopogás nélkül lépj be az irodámban, és hogy kényed-kedved szerint járkálj ide be!

Immáron a hangsúlyom, a hanglejtésem is megváltozik, természetfelettivé válik, míg eddig csak emberi hangon hagyták el a démoni szavak számat, most már a túlvilág hangja eleveníti meg azokat.

<-Ha nem kapom meg a kellő tiszteletet nem lesz szükséged azokra a kacatokra ahhoz, hogy a Pokolban találd magad, mert én magam juttatlak vissza saját kezűleg! Felfogtad azzal a cseppnyi agyaddal, te szánalmas elenyésző köpedelem?!

A mondanivalóm vége felé megemelt hangom sokkal inkább átvált kiabálássá, amit csak a süket fülek nem hallhatnak meg a vállalat ezen emeletén. Cseppnyi bűntudatot, vagy lelkiismeret furdalást nem érzek annak irányába, hogy elhagytam a nő értéktárgyát, és teljes mértékben hidegen hagy. Viszont ez az angyal megalázott, és személyes okokból áll immáron szándékomban elkapni. De ehhez akármennyire is nem füllik a fogam, Blaze segítsége kell, aki kíváncsian várom miként reagál szavaim után. Talán észhez kap, de egy ilyen csökevény személy esetében kétlem. Minden bizonnyal neki áll majd feljebb, de még mielőtt kutyája ugatni kellene fenyegetően mutatok rá cseppnyi félelem nélkül. Kevés ez az ember még mindig ahhoz, hogy engem pórázra tegyen. Szemeim továbbra is izzanak de már emberi szavak azok, miket mondok.

-Te pedig ne merj megmozdulni, féreg! Levegőt se vegyél, mert te leszel az első, aki letakarodik az Ördög Birodalmába!