Kisebb utcák, sikátorok

Előzmény: Miracle import &export vállalat

Elégedett mindig fel-fel tűnik egy sikoly hallatán, és minden percre tanúbizonyságot nyer a tény, hogy az ember pokolra való származék. Hamarosan kezdem megunni a sikertelen kutakodásaim eredményét, míg nem valaki válaszol nekem. Démon nyelven. Bár arcom marad rezzenéstelen, most végre szélesre húznám számat. De nem teszem, bár az örömteli pillanatot a gúnyos vicsorgás váltaná fel. Ez a hajléktalan fenyeget? Ráadásul ha jól érzem még csak nem is démoni vér csörgedezik ereiben. Ez egy egyszerű halandónak tűnik. Szánalmas, undorító, és visszataszító. Ki volt hajlandó az évmilliók óta használt nyelvünket beszennyezni azzal, hogy egy halandó féregnek megtanítja. A Pokol lényei is kezdenek felhagyni a törvényeinkkel, hagyományainkkal, amik nagyon nem tetszenek már nekem. Unott arccal mérem végig az embert.

<-Mocsokkal akarok beszélni, és nem egy fattyúval, aki beszennyezi a démonok nyelvét! Örülj, hogy kegyes hangulatban találsz és nem öllek meg itt helyben! Mond meg hol van Mocsok, vagy kotródj az utamból, te halandó féreg!

Felizzik szemem beteges zöld színben, és hangszínem is megváltozik. Mélyebb, vészjóslóbb és nem e világivá vált, mikor elhagyják a szavak számat. Várom a bármilyen választ, mait a féreg adhat, közben pedig azon merengek el, hogy "nagyfőnöknek" nevezte Mocskot. Lehet nem ugyan arról a személyről beszélünk. Akit én ismerek csak egy senkiházi informátor, aki nem teremt kapcsolatot az emberi fajjal, mert csak táplálékként tekint rájuk. De lehet ő is kifordult magából az évek során, mióta nem láttam. Nem lepődnék meg, hisz mostanában nem egy démon volt képes megtagadni múltját... Ha ismét találkoznék Drakerossal, megmutatnám neki milyen is az, mikor egy démon elhivatott, és tartja mélyre nyúló gyökereit. Amik olyan mélyre nyúlnak akár a Pokol bugyrainak utolsó színtere, hisz mind onnan származunk.

Nem mond semmi használhatót, csak nevetséges szavakat köp ki. Ahogy meghallom azokat a szavakat, kedvem támadna körbe nevetni ezt a férfit. Pokol trónusán ül? Ő!? Ezt komolyan gondolta? Micsoda elégedett kárörvendő mosollyal lökném arcába, hogy messze jár a valóságtól. Olyan hiú reményeket táplál, amiről fogalma sincs. Majd keresztre feszítve varjúk fogják nap, nap után kivájni szemét, és férgek rágják meg majd a húsát. Ez lesz a jutalma az alvilágban, nem több. Ez is csak egy semmirekellő ember, egy rákfene, az Ördög királyságának egyik akadálya. De nem szembesítem a tényekkel. Csak félre húzom számat, és felvonom egyik szemöldökömet. Egy pillanatig elgondolkodok a Láng név hallatán, mivel ismerős, de nem tudom hová tenni. Ám most van jobb dolgom is. Mint ahogy annál is, hogy kioktassam a tudatlan ember fattyút.

<-Információkat akarok! De nem veled fogom megbeszélni, te kártevő!

Ezzel szemeim szugerálni kezdik a férfit, akit reményeim szerint néhány pillanat alatt az uralmam alá vonnék. Mivel eddig is zölden izzottak azok, így nem fogja látni a különbséget, hogy megbabonázom őt, vagy sem. Nem lépek közelebb az alakhoz, csak a távolból szándékozom szolgámmá "varázsolni", és nem csak a válaszok kiderítése végett, hanem mert a rongyai alatt matatni kezdett, és nem szeretnék most kerülőt tenni a Pokol felé ha rám támadna valamivel. Az Ördög sem örülne neki, ha velem kéne foglalatoskodnia.

Enyém. Most már ő az enyém. AZ én bábom, akit kedvemre mozgatok. Miután már a folyamat végbe ment, csak alaposan szemlélem a tőrt, amit ellenem akart használni. Angyal vére itatja, amivel akár komolyabb károkat is tehetett volna bennem. Úgy látszik többet tud ez a senki, mint azt sejthettem volna. Utasítom a szolgát, hogy adja át a fegyverét, majd ez után egy róla letépett ruhadarabba tekerem a pengét és elteszem magamnak. Később még jól jöhet. Amint ezzel megvagyok, ideje kicsit beljebb húzódni a sikátorban, hogy tényleg ne lásson minket senki. Ha teljesen biztos vagyok benne, hogy csak mi ketten vagyunk, az emberre nézek, és nekiállok kifaggatni. Mivel uralmam alatt van nem hazudhat nekem, képtelen becsapni engem, persze ha csak ő nem tud hamis információkat.

<-Hol van Mocsok, és honnan szerezted az angyali vérrel áztatott tőrt?

Kérdem még mindig démoni nyelven és túlvilági hangon, bár már szemem kezd alább hagyni zöld izzásából, és lassan visszatér "eredeti" külsejéhez. Az emberibb ábrázatához. Nagyon úgy érzem, hogy ez a fattyú többet tud, mint sejtettem volna. Csak véletlen lenne, hogy egy angyalt keresek, és egy olyan fénylény nedvei áznak a tőrön? Különös egybeesés, az biztos.

Minden jól halad. Bár elmerülök azon tényben, hogy Mocsok adta ezt a tőrt az embernek. Komolyan mondom kezdek kiábrándulni a démonokból. Bár elismerem, a legnagyobb ellenségünk saját fajtársaink, de egy ember kezébe adni egy ilyen értéktárgyat, az hatalmas hiba. Túl nagy erő ez a kezében, és bármikor a gazdája ellen is fordíthatja. Bár már nem. Remélem Mocsok az idő alatt míg nem láttam, nem fertőződött meg azzal, amit csak úgy hívok, emberesítés. Mikor már elfedi valaki hogy honnan is jött, és olyanokkal veszi körbe magát kik szégyenként hatnak rá. Megindulok, és követem a szolgámat, majd még egy undorodó arcrezzenéssel nyugtázom, hogy templomba megyünk. Utolsó pont lett volna, ahol keresni kezdem a démont, de úgy fest már nem méltó származásához, hogy Isten házában búj meg. Míg haladunk, felteszek még egy kérdést a férfinek, majd a többit Mocsoknak tartogatom.

-Kik azok a Láng tagok?

Kérdem immár emberi hangon és nyelven, hátra hagyva démonságomat. Reméltem, hogy fenyegetőleg fogok rá hatni, mikor előtérbe helyeztem, de látván értelmetlen volt. Még csak meg sem rémült, bár az alkohol, és Mocsok szolgálata biztos jó hasznára vált ebben a helyzetben.

Hallgatom a sofőröm szavait és tájékoztatását, amit csak megmosolygok gúnyosan de többet nem teszek. Látszik, hogy eléggé a Láng hatása alatt van, és tényleg azt hiszi, hogy jutalomban részesül, ha... megnyitják a kaput. Vajon ez a kapu ugyan az a kapu, amit Blaze is említett. Ez az a bizonyos Pokol kapuja? Ezek szerint ha jól sejtem nem vagyok a démon nőhöz láncolva információ tekintetében, és saját szakállamra dolgozhatok, ha kiderítek jó néhány dolgot erről a bizonyos kapuról, és még a nő ereklyéje is hozzám kerülhet. Halkan kacagni kezdek orrom alatt a gondolat miatt, ami megfogalmazódott bennem, és csak ekkor veszem észre, hogy annyi kanyar, irányváltás van mögöttünk, már azt sem tudom merre járhatunk. Kezdek kételkedni az emberben, mivel túl sok hasonló szemétkupac mellett mentünk már el. Persze nem biztos, hogy ugyan azon az útvonalon haladunk végig újra meg újra, de akkor sem tetszik ez nekem. Kételkedve szólalok meg ismét némi szünet után.

-Miféle kaput fogtok ti megnyitni és hol van ez az átjáró? Kik azok a mi, kik tartoznak a Lánghoz? Ki a vezéretek?

Teszem fel egymás után a kérdéseket amik számon kérően hangozhatnak el, és szinte követelem a választ, érezni hangomban. Bár megbabonázottsága miatt a fattyú kénytelen a kedvemre tenni, és mindent elmondani amit tud. Máskülönben igen pórul jár és ideje korán kerül a Pokol birodalmába, ahol majd szembesül a rideg ténnyel, hogy nem éppen a Sátán jobb keze lesz, hanem egy a több milliárd szenvedő és kárhozott lélek közül. Nem megyek közel a fattyúhoz, folyamatosan tartom a néhány méter távolságot mögötte, miközben olykor a fel-fel bukkanó árnyak láttán csak lágyan és közönyösen elmosolyodok.

Hallgatom a tájékoztatót, ami igen érdekfeszítő, és sajnos rá kel jönnöm arra is, hogy minden bizonnyal nem ugyan arról a kapuról beszélünk. Amikor meghallom, hogy Mocsok egyfajta őrnagy szerepben lett felavatva és új külsőt birtokol, vicsorogva gondolok bele. Még is mi történt ezzel a féreggel? Mit művelt? Egyszerű informátor volt, mikor megismertem, és mostanra meg már valamiféle reinkarnálódott démon, aki egy szekta vezére. Látom neki is vannak tervei, így egyáltalán nem is baj, hogy találkozok vele. Nem ártana, ha tájékoztatna, mert nem akarok konkurenciát, sem akadályokat saját elképzelésemben. Az egyre inkább labirintusnak tűnő út alatt végül elérkezünk a "templomhoz", ami mint ellentétben azzal ahogy korábban gondoltam nem az aminek hangzik. Egy egyszerű, némileg felújított épület, amin démoni motívumok villannak fel előttem. Kétségtelen, ez az a hely, mondania sem kell ennek a féregnek. Alaposan végig mérem majd hagyom, had vezessen tovább az ember egészen Mocsok elé. Meg kell valljam, felettébb érdekel mi ez az egész, és most egy kicsit háttérbe is szorítom Blaze által kért kérdezősködésemet, mivel jobban érdekel jelenleg régi "barátom" és szektája, illetve a tervei. A babonázottságomat továbbra sem veszem le fattyúról, nem kockáztatok. Vezessen el egészen az.. pff... Őrangyaláig...

Kitárul előttem az ajtó, és ha külsőre nem is belsőre a templomokra utaló elrendezés fogad, bár a kegytárgyak itt újra vannak értelmezve nekem tetsző módon. Kicsit megcsap az otthon érzete, de tudom nincs ideje itt elmerülnöm. Végignézek a helyen, majd az egyetlen személyre meredek, akit meglátok könyvet olvasva kezében. Nem ismerős, ez nem Mocsok. Vagy legalábbis külsőre nem, mert ha igaz amit mondott ez a féreg fattyú, ki mögöttem bujkál, a "barátom" új testben született ujjá. Nem tudom hogy ő-e az, akit most látok, vagy sem, de egy biztos. Nem ember, vagy ha igen, soha nem éreztem ennyire negatív aurát tőlük. Valószínűleg ő az akit keresek. Ám még mielőtt megszólítanám, hátra sandítok fél szememmel a megbabonázott emberre, és utasítást kap tőlem.

-Menny ki, és ott várj!

Mondom, majd ismét a az a bizonyos személy ragadja meg figyelmemet, aki előttem és a padsorok előtt is ül. Várok pár másodpercet, míg szolgám kifárad, és becsukja maga után az ajtót, és utána szólalok meg. Igaz némi kétely van bennem, de hangomban nem fedezhető fel annak legkisebb foszlánya sem. Erős, talán kissé követelő módon beszélek de ismét végig démoni nyelvjárásban, de hangszínem nem vált át most természetfelettire.

<-A nevem Mammon, az Ördög szolgája, és egy angyalt keresek, kinél igen értékes ereklye van! Tudnom kell merre van, és lenne néhány más kérdésem is!

Mutatkozok is be egyben, mivel ha ez Mocsok, akkor ha külsőmről valamilyen oknál fogva nem is, de nevemről fel fog ismerni.

Úgy tűnik felkeltettem az érdeklődését. Habár gesztusai nem erről árulkodnak, de úgy érzem a nevem talán felelevenített benne néhány dolgot. Ahogy léptei egyre közelebb érnek hozzám, egy percre sem veszem le róla a szemem, miután árnyakat láttam elsuhanni a falakon. Nem tudom mi a terve, de ha a szolgámat akarja a Pokolba küldeni, hát legyen, mit érdekel engem egy nyamvatt ember élet. Mikor alkalmam van igazán közelről szemébe néznem a démonnak, felismerem. Kétségem sincs, ez Mocsok, még ha a külső nem is az ő jelenlétének érzetét kelti. Ez ő. Üdvözlő szavai kissé érdekesen hatnak számomra, de most nem szándékozom szóvá tenni. Nem akarok belebonyolódni, inkább a kérdéseimre akarok választ kapni. Mocsok fel is ajánlja a lehetőséget és én követem őt. Míg elérünk a helyszínre, hallgatok, és csak figyelek kicsit értetlenkedő szemekkel, némileg undort tükrözve. Bár minden amit mond szép és jó, de még is hogyan érte el mind ezt? Ez ami érdekelne. Szemre veszem öltözékét, amin egyből szemet szúr a nem e világi rangjelzések sora. Nem különösebben érdekel azoknak története, így komolyabb figyelmet sem fordítok rá. Végül megérkezve a tárgyalóként beazonosított bársonnyal bevont terembe állva maradok. Nem szándékozom leülni. Jobbnak tartom, ha állok.

-Őrnagy...

Mondom orrom alatt kissé halkan némileg ízlelve az új név hatását, bár nem jön olyan könnyen nyelvemre mint a Mocsok, de ennyit igazán adhatok ennek a démonnak, ha már megannyi információval szolgált, és reményeim szerint most is ezt fogja tenni. Nem vagyok az időhúzó típus, így egyáltalán nem kertelek, és felteszem kérdéseimet.

-... jó néhány dolog érdekelne. Egy angyalt keresek, akinél van egy bizonyos ereklye. Egy nyakék. Tudnom kéne merre van a fénylény. Elvonatkoztatva viszont ettől választól, érdekelne még, hogy miként tettél szert erre a titulusra. Hisz mint te magad is mondtad, legutóbbi találkozásunk óta sok minden változott. Remélem nem haragszol meg, ha érdekel mik a terveid, mivel azok nekem is vannak, és nem szándékozom gátolni tieidet, így remélem te sem az enyéimet. Illetve kíváncsi lennék mit tudsz egy bizonyos Gothamben lévő kapuról, ami a Pokol szája?

Várakozó tekintettel nézem Őrnagyot, mivel a kérdéseim sürgős válaszra várnak. Talán látja türelmetlenségemet, és ezért nem iszik italába, de bár hogy is, legalább elmond amit tud minél előbb. Már ha tényleg ez minden, amit tud. Hallgatva válaszait kicsit elgondolkodok. Van angyaluk nekik is. Höm... akkor az ő vére áztatja a tőrt, ami mos sebemben lapul. De vajon mért akarja az Őrnagy megölni saját fajtáját? Nem szereti a konkurenciát. Pár pillanatig tanácstalan vagyok ezzel kapcsolatban, majd úgy döntök szóvá teszem.

-Szóval a ti angyalotok vére színezi a pengét, amivel az embered meg akart ölni.

Mondom kissé ingerülten, és ez érezhető hangomban, na meg arcom rándulásaiból is látszik, ahogy felső ajkam megvillantja fogaimat, és vicsorgok undorral az Őrnagy irányába. Kissé neheztelve nézek rá, hisz ha az a tőr az én bőrömet éri, most nem állnék itt. Megérdemelné ez a féreg, hogy belé mártsam saját fegyverét. De nem teszem, mert szükségem van rá. Ellenben a fegyvert sem adom vissza. Nem áll szándékomban, mivel még jól jöhet. A szavai után újabb kérdések merülnek fel bennem.

-Derek? Hol van ez az angyal? Hol találom meg?

Kérdem, és azon alig döbbenek meg, hogy Mocsok tud a nyakláncról, és Blazeről. Illetve van egy olyan érzésem, hogy a kapuról is többet tud, mint ahogy azt megosztja velem. Talán megbabonázhatnám, és válaszokra bírhatnám. Csak aggódok, hogy mivel démonon még sosem próbáltam az erőmet, milyen hatással lenne rá. Nem akarok az érem rossz oldalán állni. Így most nem próbálkozom, inkább kérdezek addig, amíg lehet, és amíg megkapom a kielégítő feleletet. Miután az angyalról többet tudok meg, újabb kérdéseket állítok Őrnagy elé.

-Ha szabad tudnom, mire utasítanak téged odalent? Miféle tervek részese vagy? Már csak azért kérdezem, mert nincs szándékomban gátolni munkásságodat, akarva-akaratlanul sem, így jó lenne tudni minek is vagy részese.

Továbbra is hallgatok, és követem Őrnagyot. Míg az angyal elé nem érünk, az elhangzottakon gondolkodok, mi szerint a tőr csak a biztonság kedvéért volt a hajléktalannál. Kételkedem benne, hogy így lenne, mert az a féreg le akart szúrni. Pedig nem állt szándékomban bántani kivételes módon, de ő hamarabb akarta belém mártani a fegyvert, mint megtudni bármit is. Ha nem ismerném Mocskot, minden bizonnyal én magma is keresztre feszíteném őt, mint ahogy azt ő tette a házi angyalukkal. Meg van kínozva, csoda hogy még él, és bírja. Kántálni próbál, és mennyei szavakkal űzne el minket. Nevetséges. Undorodva nézem végig a feszületet és az azon helyt kapó lényt, majd elfordulok tőle, és tovább hallgatom Őrnagyot. Innentől kezdve már nem mond túl sok használható dolgot, így nem firtatom tovább a dolgot. Minden esetre van már egy nevem, amin elindulhatok. Veszek egy mély levegőt, és átjár a fénylény bűze, amitől kicsit rosszul is leszek. Ismerős ez a szag, mintha már éreztem volna valahol. Talán a tőr... bár annak nem volt ilyen intenzív hatása. Gondolkodni kezdek mikor is lehetett, de nem jut eszembe, pedig tudom, hogy fontos lenne. Angyal vérét éreztem ma már. De mikor?

-Minden esetre ismét segítettél nekem Őrnagy!

Mondom kissé feljebbvaló hangon, majd gúnyosan és kissé undorodva biccentek a feszület lakosának, köszönés gyanánt. Alig van már benne élet pedig szívesen kikérdezném viszont már beszélni is alig tud. Őrnagyra tekintek ismét, majd elköszönök tőle, mire elindulok a kijárat felé. Már ha nem akadályoz ebben senki. De még mielőtt távoznék, a fénylényre nézek és kegyetlen mosolyra húzom számat.

-Ma éjjel megölöm az egyik társadat féreg! Vidd hírül Istenednek, mikor elérkezik a kegyes halálod órája, hogy Mammon kiírtja a fajtádat.

Csak elfordulok az angyaltól, mit sem törődve azzal, amit tenni próbál, és követem Őrnagyot, aki a főbejárat helyett most más útvonalon tessékel ki. Talán csak egy ürügy ez, hogy megmutassa nekem a "tempolomát", de bár hogy is, nem vagyok tőle hanyatt esve. Az emberei számomra használhatatlannak tűnnek, és értéktelennek. Nem beszélve erről a helyről, ami lehet hogy bársonnyal és kristállyal van berendezve, de akkor is visszataszító és igénytelen. Az én fogam nem füllik ilyes fajta otthonhoz. Bár nem teszem szóvá talán arcom árulkodóbb és többet mondóbb, mint bármilyen jelző amit mondhatnék. Kivezetve egy taxi vár, gondolom Őrnagy embere, mivel mit sem szól a látványra, ami elé, és elém tárul. Az a féreg, aki ide vezetett, megalázó és demonstráló halált halt. Nem túlzottan érdekel, bár lettek volna vele terveim, de így immáron azok kihasználatlanok maradnak. Hacsak nem... igen. Elköszönök Őrnagytól, majd beszállok a járműbe és amint elhelyezkedek bevillan valami...

-Az a szag...

Morgom orrom alatt, alig hallhatóan, és feleszmélek hol is éreztem az angyal bűzét ma már a keresztre feszítetten kívül. Maróni limuzinja! Derek... valószínűleg a maffia ellen ténykedik, és a sebeit, amik a bűzért felelősek, tőlük kapta. Nem kizárt, hogy nézeteltérése volt velük, és menekülőre fogta. Még az is lehet, ő a felelős a család tagjainak haláláért. Persze ezek mind feltételezések, de igen jól hangzik. Azonnal vissza kell mennem Marónihoz. Lehet ő többet tud nekem mondani erről. Vagy nem kizárt, hogy az információ hallatán lesz egy kis segítségem a keresésben, hogy felkutassam az angyalt. Bár a bűzt egészen a vállalatomig éreztem. Talán ostobaság lenne azt feltételezni, hogy még mindig Maróninál van. Az is lehet, hogy a limuzinban nem csak én utaztam, hanem egy halott angyal a csomagtartóban, aki a bosszú áldozata lett és nyomait a sofőrre bízták, hogy tüntesse el. De lehetséges, hogy ahol én távoztam ott ő is, és még mindig a Miracle környékén van. Ebben az esetben... túl sok a lehetőség. Először a cégem környékén kell körbe szaglásznom.

-Newtown, Miracle vállalat! Sietősen!

Mondom az útirányt, de persze ha ott nem találnék semmit nem áll módomban sem gyalogolni, sem fizetni a taxizásért, szóval szükségem lesz Őrnagy emberének manipulálására. Remélem nem fog neheztelni rám, amiért még egy valakit elveszít köreiből.

A taxi robog az utcákon, miközben te gondolataidba merülve nézel ki a fejedből. Az "otthonod" felé tartva, most nem tör rá se a szag, se semmilyen más hasonló dolog, mint ami Maróni étterméből ide tartva ért. Az emlékeid nem hazudtak, angyali jelenlétet éreztél, és ami zavaró lehet túlságosan közel a vállalatodhoz.
Végül eljuttok Newtown-ba az új otthonodba. Meglátod az épületet, mely már szinte fenségesen emelkedik a nyomor ormán. Senki és semmi nem tud neki ártani. A látványába is beleborzonganak az emberek. A taxi kirak az épület előtt, és egy fillért se kér. Csak annyit mond.
- Őrnagy állja a cehhet. - Mikor kiszállsz simán elhajt, mintha csak egy sima utas lettél volna.

Folytatás: Miracle Import & Export vállalat

Előzmény: Kisebb utcák, sikátorok

Elérsz a labirintus bejáratához, legalábbis annak hiszed, mert innen kezdted el követni a most már rég kihült halottat, aki Mocsok csatlósa volt egykoron. Az utcák semmiben sem különböznek, attól amit múltkor láttál. A hajléktalanok még mindig mindenhol nyüzsögnek, és az emberi söpredék még mindig aaz utcákat járja egy kis megélhetésért. Akár a pokol egyik bugyra is lehetne, talán pontosan azért költözött ide Mocsok is, de az is lehet hogy ő változtatta volna a helyet ilyenné.