Kisebb utcák, sikátorok

Amint a fülembe súgna Őrnagy, már tudom mit akar mondani, és épp megmosolyognám a felvetést. A lelkemet? Valóban? Arra pályázik? A lelkemre? Csúfos kudarc érné szerencsétlen barátomat, hisz már valaki más kezében van, aki nem díjazná a kérését cseppet sem. Szerencséjére nem mondja ki teljesen, mert valaki megakadályozza benne. Kár. Pedig mennyire mókás lett volna végig nézni Őrnagy kínkeserves halálának pillanatait. Megelégszik a szavammal, ami nagy könnyebbség számomra, és nem túlzottan érdekel ki van a háttérbe, csak az, amit megkaphatok. Egy pillanatnyi gondolkodás szünet után megszólalok.

-Szükségem lesz az angyal vérre, és ha már így felajánlottad, néhány embered is jól jönne figyelem elterelésnek. Nem tudom mennyire vagy járatos a rituálékban, de ideiglenesen külsőm megváltoztatása is könnyítené a tervemet. Az emberek primitív gondolkodása szerint egy nő lenne a legideálisabb választás. Társadalmukban az ő akaratuk némi praktikával könnyen érvényesíthető. Vagy ha nem áll módodban ilyen eszközöket a rendelkezésemre bocsátani talán segíthetnél abban, hogy Gothamben ki az, aki ért ezekhez a szertartásokhoz.

Mondom nem szégyenkezve most már a kérések tekintetében. Jelenleg ezek azok, maik eszembe jutottak, és úgy érzem így a nő közelébe is kerülhetek. Utána már más valamire lesz szükségem. Lehet a tőr helyett sokkal hasznosabb lenne egy fegyver, aminek töltényei mind angyal vértől nedvesek. Igen, valószínűleg ez hatásosabb lenne, de a biztonság kedvéért egy tőr is jól jönne. Épp ezért még a korábbi mondandóm mellé gyorsan hozzá teszem.

-Az angyalod ne csak egy tőrt, de néhány töltényt is fertőzzön meg. Szükségem lesz valami lőfegyverre.

A közölt hírek igazán megnyerőek. A rituálé is valóra váltható, és a fájdalom számomra csak elenyésző tényező a nagy egész elérése érdekében. A pokolban épp elég kínt éltem át ahhoz, hogy egy ilyen megtörjön, vagy eltávolítson a célomtól. Elégedetten és talán morzsányi hálás tekintettel bólintok. El kell ismernem most igen jó szolgálatot tesz Őrnagy számomra, és lehet ez egyszer megtartom ígéretem és némi csekély összeggel támogatom majd terveit. Bár nem teszem le az esküt, de elképzelhető. Követem az informátort, és közben tudomásul veszem, hogy a tőrön kívül csak egyetlen egy töltényt kapok. Nem sok, és ez azt jelenti, hogy nem hibázhatok. Egyetlen lehetőségem lesz rejtekből támadni Blazre, ha nem érek célt a közelharc mellett kell kiállnom. Nyomasztóak ezen kilátások, de szükségszerűek. A rituálét illetően megvallom kissé izgatott vagyok mennyire lesz sikeres. Mind addig míg követem Őrnagyot, megpróbálok némileg informálódni az alakváltást illetőleg.

-A fájdalmon kívül van még más mellékhatás is? Mennyire tartós az átváltozás? Bár ha a csontok és ízületek is megváltoznak...

Utolsó szavaimat inkább magamnak címzem és fél-hangosan mondom, mondhatni hangosan gondolkodom. Valószínűleg eléggé tartós és nem csak néhány órára szól a transzformáció. De minden esetre megnyugtatna ha ezt Őrnagy szájából hallanám. Sajnálatos módon nem mozgok otthonosan az okkultizmus és a fekete mágia témakörében. AMint ismét régi fényemben ragyokok, pótolni fogom ezen hiányosságomat.

A kérdésemre kérdés a válasz, amit sosem tudtam elfogadni. Épp ezért úgy döntök nem válaszolok, és inkább érdektelen tekintettel nézek, és haladok. Belépve egy szobába, hát nem egészen erre számítottam. Sosem volt szerencsém a szertartáshoz, valahogy nem vonzott a dolog, de tény hogy amit hallottam róla más külsőre engedett volna következtetni. Eléggé kételkedek a sikerben látva a csekély felszerelést, de mivel nem vagyok járatos az ilyesmiben, és emlékezetem szerint Blaze sem használt túl sok eszközt, így kénytelen vagyok elhinni hogy az átváltozás össze jöhet. Mikor a gúnyolódó kérdést meghallom undorra húzom a számat és ahelyett amit mondanék, most más hagyja el számat. Mivel nem akarom magamra haragítani Őrnagyot és kivívni a tűrőképességét, hisz egyenlőre ő van a helyzet magaslatán, így vissza kell fognom magam és szűkszavúan, némi siettetéssel szólalok meg.

-Nem. Csak csináljuk már!

- Ha te mondod, de nem kell türelmetlenkedni a változás gyors lesz. - mondja nevetve az Őrnagy.

Ahogy átlépsz az asztal túloldalára kántálni kezd, miközben szórja rád a hamut.

- Zzotláv súh! Zzotláv rév! En neygel deregisz naylonaygu! Derév jú nokatu kiylof, destet jú tekegéssepék tínat... - hangja lassan olyan lesz, mintha démonok kórusa énekelne valamilyen sátáni litániát.

A hamu egyre jobban befed, érzed, ahogy a véred elkezd felforrni, ahogy az izmaid átrendeződnek. A csontjaid először megnyúlnak, majd összemennek. szemed kifolyik a gödréből, majd újra alakot ölt eredeti helyén. Nyelved a szájpadlásodhoz tapad, miközben igyekszik onnan eljönni. Az egész rituálé tizenöt percet vesz igénybe, aztán összeesel. Tested még rángatózik a hirtelen és drasztikus változástól. Az Őrnagy kisétál.

Mikor magadhoz tér az Őrnagy egy embernagyságú tükröt tart a kezében.

- Tetszik? - kérdezi tőled.

// A ruhád nem változott. //

Végre elkezdődik a szertartás, és Őrnagy végzi a dolgát. Nem ellenkezek a fájdalom érzetén sem, ki kell bírnom mind végig. Az átalakulás minden pillanata fájdalmas, és olyan kínokkal jár, miket már rég éreztem, már vagy több évtizede annak, a Pokolban. Az idő elveszti jelentőségét, hisz minden perc szenvedés óráknak tűnik. De véget ér... Kábultan esek a földre és még mindig hatással vannak rám a történtek. Testem kontrollálhatatlan módon rángatózik a transzformáció véget érése után is. Pár perc múlva viszont elmúlik, és a földről két lábra küzdöm magam. Különös érzés ez, pedig korábban már sokszor tapasztaltam mikor démoni alakomból emberibe változtam, de az mégsem ilyen volt. A megváltozott testem egyik szegletén sem hasonlít elődjére. Hamarosan belép Őrnagy, kezében egy tükörrel, és mikor bele nézek, gonosz mosolyra húzom a számat.

-Remek.

Mondom, miközben alaposan vizsgálom új külsőmet. Mosolyom nem tűnik el arcomról, mind végig ott csillog. Szeretem, mikor minden úgy történik, ahogy az a kedvemre van. Akkor most már csak a fegyverek kellenek. Nem vagyok szégyenlős így szóvá is teszem.

-Már csak a tőr és a golyó hiányzik. Meg valami más ruha...

Jegyzem meg halkan utóbbi mondatomat, hiszen nem jelenhetek meg ilyen öltözékbe.

A kéréseimet meglehetősen könnyen elérem, és egy a mostani alakomhoz jobban illő ruhát kapok, majd pedig Őrnagyot követve meglátom a seregemet. Na igen, nem ilyen csatlósokról álmodtam, és a külsejük... de jobb mint a semmi, és mostani helyzetemben minden apró kapaszkodóra szükségem van. Sóhajtok egyet, és arcom árulkodik arról, hogy szívem szerint akadékoskodnék, de végül csak túl teszem rajta magam. Többet nem tehetek. Megkapom a fegyvert, aminek láttán elégedetten bólintok. A tőrt cipőmbe rejtem, míg a lőfegyvert derekamra fűzöm, a ruhám takarásába. Őrnagyra nézek, majd néhány pillanat után szólalok meg. A hálálkodás sosem volt az én asztalom.

-Megölöm Blazet, és számíthatsz bőkezűségemre.

Mondom, ezzel a szolgákra nézek, majd undorral intek feléjük, jelezvén, hogy kövessenek. Ideje a vállalatomhoz menni, és vissza szerezni azt, ami az enyém. Ami engem illet. Ha nincs biztosítva a könnyebb haladás érdekében valamilyen jármű, akkor kénytelen leszek gyalogolni, majd mikor már közeledünk a cégemhez biztonságos távolsából megfigyelni azt.

Mikor kilépsz a templomból három autó vár rád és kölcsönadott embereidre. Az autók hasonlóak, az embereidhez. Ütöttek kopottak, horpadások vannak az oldalaikon, színük eredetileg talán vörös lehetett, a középsőnek meg talán ezüst, most nem lehet eldönteni a színt, továbbá rozsdafoltok virítanak az oldalukon.

- Tudom, hogy nem egy limuzin, de remélem megfelel, ha nem, akkor ez van... - mondja az Őrnagy és ott hagy téged és "seregedet".

Az emberek szó nélkül beszállnak a kocsikba, amik némi noszogatás után elindulnak. A te kocsidban a "nehéz fegyveres" ül, akinél egy shotgun található, valamint az egyik pisztolyos.

// Folytatás: Miracle Import & Export vállalat //

// Előzmény: Miracle Import & Export vállalat //

Szerencsésen megérkezel az Őrnagy szelíd kis templomába kissé megfogyatkozott "seregeddel". Jöttöd hírére még maga az Őrnagy is a kocsid elé siet.

- Úgy hallom sikerrel jártál. - mondja az Őrnagy.

Amit nagy valószínűséggel meghallhatott az a tested kiáltozása és dörömbölése a csomagtartóban.

- Hihetetlen,hogy Blaze egy ilyen szánalmas embernek adta a testedet. Szedjétek ki! - az utolsó mondat már az embereinek szólt. - Vigyétek a Kamrába!

Három nagyobb darab csöves feltépi a csomagtartó tetejét és kiszedi onnan a testedet, majd elviszik egyenesen a templomba.

- Kell egy kis idő, míg előkészítik a szertartást, addig is gyere velem és meséld el, hogy mi történt Blazel. A házi angyalom azt mondta, hogy erős mágikus kisugárzást érzékel a vállalattól. - közben a kezét nyújtja, hogy segítsen kiszállni a kocsiból. Udvarias gusztus lehetne, ha nem tudná, hogy csak a tested női, így viszont inkább gunyoros.

Megérkezünk végre és Pöffeteg és a maffia sem tett kárt az út során senkiben. Őrnagy már úgy látszik várt bennünket, és szó nélkül tesz ami a dolga, így nekem nem is kell szóvá tennem semmit. Mikor kezét nyújtja, hogy kisegítsen, egy ingerült tekintetnél többet nem adok neki, hisz tudom, még szükségem van rá. Egyszerűen kiszállok a járműből, tudomást sem véve a gúnyos gesztusról. A női alak ellenére férfias léptekkel követem Őrnagyot, majd kezdek bele a rövid tájékoztatóba.

-Blaze nem okozott gondot. Megöltem, és porrá égve magával vitte ereklyéit. Hogy mi okozta a jelenséget amiről az angyalod beszél nem tudom, mivel nem csak Blaze halála lehetett, mivel érkezésem után nem sokkal a vállalatom felső szintjét kirobbantotta az a féreg, ki tudja milyen erőkkel, így az is lehet, hogy az okozta az energiaáramlást.

Felelem eléggé rövidre fogva a történteket, de tulajdonképpen nem is igazán történt más említésre méltó dolog. Így mondanivalóm után csak elhallgatok, majd sötét gondolatok kezdenek forogni fejemben Őrnaggyal kapcsolatban. De le kell küzdenem ezeket még ideje korán, mert szükségem van a testemre, és ha ő nem változtat vissza akkor ki tudja mikor találok egy másik olyas valakit, aki segíthetne.

A templomig csak némán követem Őrnagyot. A szertartást lebonyolító helyszínre érve megpillantom a testrablómat, és gonosz mosolyra húzom a számat. Innen már nem fogja senki megmenteni. Amint ismét enyém lesz a testem végzek ezzel a nyomorulttal. Eléggé megnehezítették a dolgomat, és neki köszönhetően majdnem lelepleződtem a maffia előtt is. Nem lenne szerencsés ha kiderülne, hogy nem egy egyszerű üzletember vagyok. Őrnagy zökkent ki mikor megszólal és választás elé sodor. Nagylelkű felajánlást tesz, miszerint a kristályát feláldozná abban az esetben ha én úgy döntök. Szavai után pár másodpercig elhallgatok, majd döntést hozok. Szeretném felnyársalva darabokra vágva látni és megkínozni a férget de információval jobban lehet kereskedni, mint egy hullával. Most ösztönös vágyaimat háttérbe kell szorítanom, és démoni mivoltomat leküzdöm.

-Szükségem van erre a féregre, és a kristályra is amiben a lelke lesz.

Felelem Őrnagynak ridegen és kíméletlenül, komor arccal. Ha kezemben lenne a kristály idővel megtörne a benne lakó lélek és kiadna magából mindent amit tud, még ha nem is sokat, de most a kevés is értékelendő. A csizmámba nyúlok, majd az angyal vérétől itatott tőrt az asztalra teszem, és ismét Őrnagyra tekintek.

-Szükségem van a lélekre, és a tőrre is. Ígérem nem leszek hálátlan. Démonok között is létezhet üzlet, és ahogy mondtam anyagiakkal fedezni fogom ezt a...

körbe nézek a helységben majd kicsit undorral folytatom.

-... templomot és fedhetetlen lesz a környéked.

Mondom majd kezemet nyújtom a kapcsolatomnak. Szeretném eltenni láb alól és a hátam közepére sem kívánok plusz kiadásokat, viszont egyenlőre szükségszerű. Tehát részemről egy időre nem környékezem meg Őrnagyot. Sok szép dolga van, amik fejlődni fognak és idővel majd ráteszem a kezemet. De csak akkor, ha nagyobb lesz az értéke a vagyonának.

Őrnagy elfogadja a jobbot, mélyen a szemedbe néz, majd férfiasan megrázza a kezedet nem törődve azzal, hogy még egy nő kezet zúz majdnem porrá ezzel. Amilyen puritán egyszerűséggel zajlott le az első testcsere olyan puritánsággal zajlik le ez a második is.

Az Őrnagy megfogja a kezedet ráfogja a kristályra és az eredeti tested hasában vágja azt, majd elengedi. Cukrász hatalmasat ordít a fájdalomtól. Érzed ahogy a "lelked" kiszakad eddigi börtönéből és a kristályon keresztül átszáguld a testedbe. Szédülés és fáradtság lesz újra rajtad, felnézel és még látod, hogy a nő, aminek a testében voltál a földön rángatózik a fájdalomtól. Az Őrnagy odasétál hozzá és belevágja a kristály, ám rögtön elengedi. A kristály elkezd narancsos színben ragyogni, ami teljesen betölti a szobát. Elveszted az eszméletedet...

Pár órával később egy rozoga ágyon ébredsz, eredeti testedben. Valahol a mellkasodon és a lábadon még néhány helyen bogarak lábát érzed. Ahogy letekintesz magadra igencsak megviselt öltönyödet látod, néhol vérfoltok tarkítják, a hasad környékén ott van a kristály által ütött lyuk is az anyagon. Hirtelen szédülni kezdesz és úgy érzed, mintha az ereidben sav csörgedezne, alig pár másodpercig tart ez az állapot, aztán elmúlik.

Az Őrnagy nyit be a szobába és az ágy mellé húz egy széket, amire leül.

- Ne kapkodj, még számodra is megerőltető a kétszeri testcsere. Tudod mi démonok nem bízhatunk meg egymásban, ezt mintha pont te mondtad volna, de lényegtelen. Létezhet üzlet démonok között, ám még az emberek között sem létezhet üzlet biztosíték nélkül. A biztosíték, ami a mi üzletünk végbe menetelét biztosítja az ereidben kering. Tudod, Blaze egy hónapja kér egy nagyobb adagot az angyalom véréből, nem tudtam, hogy miért, de szép summát fizetett érte, valamint elintézett nekem egy kényes dolgot is így megadtam neki. Cukrász, aki a testedet bitorolta, megszállottja méregkeverésnek. Mikor testet cseréltél vele beadta magának ezt a mérget. A méreg akkor kezdett el hatni, mikor visszakerültél a testedbe. Nos, hát halld a biztosítékomat! Nálam van az ellenszer, de csak akkor kapod meg, ha teljesíted az üzlet rád eső részét! A kristály és a tőr nálam marad, tudod sok hasznomra lehet még Cukrász... - hangja végig bizalmaskodó, a vége felé már egyértelműen diadalmas. Még visszafordul az ajtóból. - Egy hónapon belül fog téged megölni ez a méreg, ajánlom, hogy siess! - azzal kimegy.

Ha megpróbálnád használni bármelyik képességedet, akkor ismét előjön az ébredéskor jött roham. Magadra maradsz a szobában, ha elakarsz menni, akkor észreveheted, hogy az ajtó közvetlen az Őrnagy "területén" kívülre nyílik, így nem kell az útvesztőben tekeregned.

// Itt is megköszönöm a játékodat, remélem élvezted a kalandnak ezt a részét is. //

Epilógus következik: Katonai támaszpont

// MW magánjának kezdő reagja //

Szinte ösztönösen kezded itt az esti járőrözésedet. A város legrosszabb része ez, ahová még a rendőrök is kétszer meggondolják, hogy kiszálljanak-e, ha segítséget kérnek tőlük. A mai este viszont szokatlanul nyugodtnak tűnik, néhány utcai rablást leszámítva semmi sem történik. Ezek a rablások is a szokásos mintát követik, a rabló elkezd futni a gyanútlan áldozat felé kikapja a kezéből a táskát, aztán tovább fut. Ezeket az embereket, te a levegőből gond nélkül letudod ütni, így a szerencsétlen áldozat visszakaphatja a táskáját, valamint a rendőrség is begyűjtheti a rabló, már ha kijönnek.

Ezt a langyos semmit töri meg hirtelen egy néhány ember üvöltözése. Egy férfi, nyüszít, segítségért ordít, míg három-négy férfi hang kacag és inzultálja áldozatát. Tompa puffanásokat is hallasz, ütéseket, rúgásokat... A hangokat valahonnan magad elől hallod, maximum egy utcával arrébb. Mikor jobban megnézed a terepet odafentről láthatod, hogy van arra egy sikátor. Tökéletes helyszín egy ilyesfajta bűncselekményhez.

A férfi szájából vér csöpög. Úgy látszik a tüdejét találta el a golyó. Lassan elővesz valamit a kabátja alól. Egy furcsa tárgy, talán mintha Batman övén láttál volna ilyesmit.

- Tessék, nekem már nem lesz rá szükségem. - feléd löki azt amit elővett, majd ismét a kabátjába nyúl. Egy memória kártyát vesz elő és ráteszi a mellkasára. - Ezt vidd el Cletusnak! - hangja egyre inkább elhal, egy újabb adag vért köhög fel.

A férfi int neked, hogy gyere közelebb. Ujját épphogy mozgatja. Pár másodperc és a szeméből elkezd fakulni az élet. Alig három másodperc és már el is tűnik a szeméből a fény. Nyitott szeme rád mered, szájából és mellkasából lassan csordogál a vér.

Ne...ne...ne...nem láttam semmit! - hallod a hajléktalan sivítását a sikátor végében.

Lövések dörrennek az éjszakában. Káromkodást hallasz valahonnan, újabb lövések. Egy hatalmas dörrenés, két kocsi egymásnak rohant tőled alig pár utcányira, a lövések is onnan hallatszanak.

// Kalandod első része itt véget ért. Jó szórakozást Vadmacska kínzá... korszakkalandján! //