Főutak, utcák, sikátorok.

A város egyik legforgalmasabb útjai itt találhatók meg. Az élet itt sohasem áll meg, csak néha kicsit lanyhul. Nappal többórás dugók is előfordulnak, és éjszaka is mindig közlekednek itt. A pénz nem alszik, ezért ez a városrész is mindig mozgásban van. Ide tartozik még a Wall Street is, ahol a legnagyobb számban találhatók meg tőzsdék, és brókercégek.

Előzmények: Adams kikötő

Rátértek a főútra, itt még jobban rá tud taposni John a gázra. Ha így haladtok még le is fogtok tudni faragni egy-két percet faragni az időtökből. A furgon hála istennek még bírja, de kicsit túlságosan is huzatos. A lyukakon keresztül egy-egy széllöket nagy mennyiséget visz ki a fehér pórból az utcára.
Az út még ebben a késői órában sem forgalommentes, de még könnyedén tudjátok kerülgetni az utatokba kerülő autókat. Eddig semmi sem akadályozott abban, hogy elérjétek célotokat, és már a következő leágazásnál, le is kell fordulnotok a főútról. Már csak pár perc és életképesebb körülményeket tudtok biztosítani a két sérültnek.

-John, lassíts! Sztem mostmár jól vagyunk, de azért lődd le a világítást!- mondom, és megtörlöm a homlokom. A buszos manőver kishíján az életünkbe került, szerencse, hogy nem történt semmi gáz. A rendőrök szerintem azt se tudták, fiúk-e, vagy lányok, ijedtükben biztos összecsinálták magukat.
Hátrapillantok, a srácok mennyire vannak megfelelő állapotban. Istenem, mi lett volna, ha ezek elkapnak? Engem lesittelnek a drog, fegyver, gyilkosság miatt, a többiek meg ellátást kapnának egy...börtönben. John lenne a tanú, hogy minden rendben történik.
Csak nem történik már semmi a kórházig.

Tövig nyomod még mindig a gázt, kerülgeted a kocsikat, és megpróbálsz a legkevésbé fogalmas utakon haladni. Ebben segítségedre van a csapatod szeme, így könnyedén elkerülöd a hátráltató tényezőket. Éppen már örülni akarnál a szerencsédnek, mikor harmadjára is feltűnik mögötted a kék vörös villogó. Egy újabb rendőrjárőr akadt az utadba, talán már a körözés alatt áll a furgon, vagy csak a gyorshajtás miatt akadtak megint a nyomodra.

Folytatás: Adams Kikötő

Hát eljött a futás ideje. Nem akartam túl gyorsan menni, a végén kifárasztanám magam mielőtt oda érnék. Egy jó kis 28km/h kocogás bőven elég volt, hogy gyorsan és energia takarékosan fussak. Aj ezek a lassú emberek, legtöbbnek ez a végsebessége, nem hogy még kocogó sebesség. Kicsit kuncogtam magamban, ahogy futottam amíg lehetett a földön. Azután pedig fel a tetőkre, és folytattam a maratont. Átugrálva a tető apró résein, és a szellőző csöveken. Végül jó pár óra múlva megérkeztem a helyre ahova akartam. Lihegtem kicsit jó kis bemelegítés volt ez a futás. Most először tényleg melegem van, ritkán van melegem ezen a helyen, többnyire fázom, bár igaz nyár van, biztos emiatt, meg mert most nem fednek el mindent felhők. Egy jó ugrással átkerültem a másik épületre, és szép lassan elkezdtem leereszkedni. Nem az ablakon akartam bemenni, az túl kockázatos lett volna, csak szépen ereszeket használva lecsúsztam a hátsó bejáratig, így elkerülve, hogy bárki meglásson. Ha ezzel megvoltam akkor bementem, majd szép lassan elindultam felfelé, figyelve minden lépés zajra előttem vagy mögöttem, bár nem igazán tudom, hogy tudnék elrejtőzni, azért a lépteimet meg szaporázhatom, vagy lerohanhatok mielőtt észrevennének. Ha sikerült feljutni az emeletre, akkor meg keresem az ajtó számot. Na de hogy jutok be? Igen, ez nehezebb lesz, ha jól emlékszem az emberek ilyen helyeken használják az ajtó rögzítő láncokat. Ha betörök azzal lehet felkeltem a figyelmem, és kapok egy rendőrségi időkorlátot. Kénytelen leszek rávenni arra, hogy kinyissa az ajtót.~Hmm... Talán rászedhetem ha kopogok, és amikor jön, hogy kinyissa elbújok akkor rávehetem, hogy kinyissa és megnézze mégis ki a fene szórakozik vele. Ez talán működhet... Bár lehet, hogy nincs lánc, akkor csak egyszer meg csinálni.~Gondoltam végig a tervet, majd el kezdtem kopogni az ajtón kisebb szünetekkel, és közben hallgattam a lépteit, ha jött akkor lehúzódtam oldalra, hogy ne tudjon sem a látókán(ha van) sem a résre nyitott ajtón észrevennni.

A felelőtlen viselkedése most csak előny volt számomra, így amint kinyitotta az ajtót, csak intettem egy üdvözletet. Ahogy elkezdett hátrálni, én beléptem, és jó fiú létén, behajtottam az ajtón.
-Oh ugyan már, lehet, hogy hasonlítunk egy kicsit, de Chedra nem úgy néz ki mint én. A csajok szerint mindig is szebb voltam.-Mondtam viccelődve, miközben felléptem, és ha netán megpróbálna futni, akkor megfogom a vállánál, és vissza rántom.
-Ne aggódj Renato, nem foglak bántani. Csak információra van szükségem.-Mondtam, és ha a pánik még nem döntötte le, akkor oda vezetem egy ülőalkalmatossághoz, és leültettem.
-Bocs, hogy nem jeleztem, hogy jövök, félek nem jöttél volna haza.-Mondtam egy kuncogással, és helyet foglaltam vele szemben. Arra vártam, hogy megszólaljon, vagy legalább ne próbálkozzon semmi bolondsággal, ha megpróbálná akkor elkapom, és jó erősen megszorítom a karját.
-Ne tedd nehezebbé a helyzeted, ha megkérhetlek.-Mondtam, és vissza tessékeltem az ülő helyére.