Főutak, utcák, sikátorok.

A férfi végül erőt vesz magán, és felül a kanapéra. Még mindig remeg az izgalomtól, de végre felfogja, hogy te te vagy, és nem Chedra. Végül talán félti az életét, vagy tudja, hogy sarokba van szorítva, így mást nem tehet mint válaszol.
- Jól van elmondom. Jött egy tag, aki azt mondta, hogy vegyem fel a bolond gyík minden szavát. Nem láttam soha, és azóta, se. Minden felvételért, jó kis pénzt fizettek. Fogalmam sincs, mit akartak, vagy hogy minek. Elég veszélytelen munkának tűnt. Nem tudtam, hogy vannak még hozzá hasonlók. - Végre kiböki, mit, és miért csinál. És újra csak feltűnik a nagy árny, aki a fajotok után kutat, vagy éppen hogy olyan dolgokat tesz, ami nem csak rátok ,de másra is igen veszélyes lehet. Igaz ezek még csak feltételezések, de hát ezért van ekkora agyad, hogy megoldja a dolgot.

A férfi beletörődött a sorsába, és már nem is ellenkezik. Amit tud elmond, de úgy látszik nem éppen sok. A kérdésedet hallja, és még hozzá is gondol egy keveset. Hát mit tudni, nem fogsz-e erőszakot használni, ha nem jól válaszol.
- Még nem adtam le. Igazat megvallva fel kell adnom, egy postafiók címre. Nem tudom kik is ők, és fogalmam sincs honnan jön a pénzük, de minden felvétel után megkapom a fizetségem, és semmi galiba nem volt még vele. - Ezzel úgy látszik mindent elmondott, vagy talán mindent amit hisz hogy elmondott, a dolgokról, és titkos üzelmekről. A felvételt az asztalra rakja, sima hangfelvevő készülék, ami ebben a világban sem számít már túl modernnek, de a célnak tökéletesen megfelel.

Válasz helyett csak megnyomja a kis szerkezet oldalán az egyik gombot. Halk suttogás hallatszik, a felvétel nem a legjobb. A távolság, és a folyamatos mozgás, a legtöbb szó értelmetlen marad. Ám több kifejezést kiértesz, ami talán honvágyat ébreszt benned, vagy éppen kétségeket.
A szavak összefüggéstelenek, mintha csak egy katatón állapotban lévő férfi beszélne, nem is tudva magáról, sem arról mi is van körülötte.
Több mint egy órás az anyag, lassan figyelmesen hallgatod. A legtöbb szó a szép világotokról szól, esti szórakozások, és a mindennapi dolgokról. Ám pár összefüggéstelen szó, valami támadásról szól. A kutató központot, aminek te is tagja voltál, megtámadták. Több áldozat is van, de egyiket sem ismered. És végül a gép, melyet tovább fejlesztettek. Több tudnivalót, és építési trükköt, is elmond, amit csak a bennfentesek ismerhetnek, hogyan is lehet létrehozni egy dimenziókaput. Végül pedig a nagy sokk, hogy a gép megsérült, és a sérült gépen keresztül kellett átjönnie Chedrának.
Nem kell hozzá, túl nagy agykapacitás, hogy rájöjj, az átjutás következménye volt az agyi sérülés, és ez a felemás állapot, élő és holt között. Chedrának nem kis dolgokon kellett átmennie. A probléma csak az, hogy egy ilyen felvétel is sok információt mond el a népetekről, világotokról.
Közben biztonsági őr, nem sokat szól. A felajánlásra sem válaszol, csak várja hogy élete, vagy éppen ennek a kihallatásnak vége szakadjon. Így csak néz kikerekedett szemekkel, és igaz nem kérdez rá, de várja mit kérsz még tőle.

Úgy látszik a biztonsági őr végre rájött hogy nem vagy rá veszélyes. Vagy legalábbis nem úgy, hogy kárt is tegyél benne, ettől pedig megered a nyelve. Mármint nem jobban mint eddig, de kevésbé idegesen.
- Nem kell időre tennem semmit. Amikor elég időnyi felvétel jön össze, akkor elküldöm a címre. És egy napra rá már meg is kapom a számlámra a fizetségemet. Ennyi. Miért mit akar, mit tegyek? - A kérdés kicsit félelemmel teli, de hát tudja hogy már sorsát nem kerülheti el. Igaz komoly bűntettet nem követett el, de ettől még valami nagyba nyúlt bele, amiben igazán csak egy gyalog, és nem tud mit tenni csak engedelmeskedni hogy jól jöjjön ki belőle.

A Renato csak bólint egyet megadja a címet, egy jelentéktelennek tűnő postai fiókot a Hill/Hegyen. A város egyik legészakibb pontja, nem is éppen csillogó, de a leromlottsághoz, is bőven messze van. Éppen az átlag, van pár utcai banda, és a szervezet bűnözés is megtalálható ott, ám szinte a város legátlagosabb környéke.
- Rendben van, elküldöm akkor a felvételt. De remélem nem lesz semmi bajom belőle. Nem akartam rosszat, csak egy könnyű melónak tűnt a dolog. - Kicsit esdeklően, kicsit kérlelően válaszol. Hát csak egy átlagos biztonsági, aki meg akar élni ebben a nagy mocskos világban, és hát nem éppen a legjobb módszerhez nyúlt.

Az út most se nem fárasztó sem nem hosszú. Ez mondjuk igaz a házról való lejutásra is, ami csak pár könnyed mozdulat, és mielőtt még bárki észre vett volna, erős lábaid villámgyorsan eltüntettek téged a közeli sikátor sötétjében.
A posta melyben a fiók található kevesebb, mint tíz sarokra van. A szemközti épület tökéletes, egyrészt teljesen elhagyatott, ami ebben a gazdasági válságban nem is szokatlan. Na meg elég kellemes kilátás is nyílik a a kívánt épületre, és környezetére. Egyszerű kerületi postafiók, amibe naponta nem kevés ember járkál, és az ilyen megoldás miatt, szinte lenyomozhatatlan, hogy ki is az ki éppen bérli a megfelelő számú szekrényt.
A városi forgatagban nem találsz semmi különöset. A szokásos roham már elmúlt, mindenki aki csak tehette már otthon pihegi ki a munka fáradalmait. Ám vannak akik olyan fanatikusak, akik csak kint az utcát járják, és ügyeiket intézik. Nem a legszegényebb környék az már biztos, ám még mindig nem a pár utcányira található hatalmas gazdagság. Így hát közemberek járnak, szinte túlságosan is átlagos szomszédság.

Csak pár órát kell várnod, míg rájössz hogy a postafiók lényege, nem egyezik meg a megőrzőkével. A hivatalba elküldik a levelet, a megfelelő postafiókra, az alkalmazottak berakják, és a tulajdonos érte jön amikor akar.
Így hát a mikor bejön a postai szállítmány biztos vagy benne, hogy a felvétel is közte van. Már csak a reteszeket kell megfigyelned, amik még innen is jól látszanak, az üvegen keresztül. A számok jól láthatóak, így célpontod már meg is van, mit is kell komolyabban felügyelned. Csak egy ember lesz az, amelyik érte jön.
Fél tucatnyi órát ha végig vársz, és egy különösen puccosnak nem mondható kocsi áll meg a hivatal előtt. Egy jól öltözött férfi száll ki belőle, és arcát jól látod, ám nem tűnik egy kicsit sem veszélyesnek. Nyugodtan minden veszélyérzet nélkül odasétál a reteszhez, és kiveszi belőle a csomagot, amit te már láttál.

A kocsi rendszámát könnyen leolvasod, még a férfiről is jó képet tudsz felvenni, úgyhogy már minden megvan, amit innen szerezni tudhatsz. Már csak a kocsit próbálod meg követni. Ami második pillantásra már nem is látszik túl könnyűnek.
A férfi bepattan a kocsiba, és először csak lassan indul, de meglepetésedre nem tartja be a sebességkorlátozást. Két sarokig bírod a tempót, de utána lassan rájössz, a kocsi egyre távolodik tőled. Északnak tart, és abban biztos vagy, hogy ha eléred a hidat, vagy az aluljárót, már nem fogod tudni követni.

Hazakullogsz, és jóleső fáradsággal dűlsz a gép előtti székbe. Nem mostanában mozgattad meg magad ennyire, egy kis hosszútávfutás, majd a sprint, egy világodbéli atlétának is dicsőségére vált volna a dolog, nem hogy egy tudósnak.
Gyorsan beütöd a megfelelő kódokat, és még csak fel sem kell törni a rendőrség rendszerét azonnal kiköpi a képen látható nevet. Szerencsére az arcfelismerő rendszered évszázadokkal gyorsabb, mint a rendfenntartó szerveké, úgyhogy pillanatok alatt meg van a válasz.
Talán kicsit meglep a kép, de a férfi egy keresett bűnöző. Kevin Grando, alias Elektrominátor. Összehozták a nevét a szervezett bűnözéssel, a tavalyi Rendőrkapitánysági ostrommal, és mégis a legérdekesebb, hogy a holttestét megtalálták. És elvileg boncolás után, ami közben öngyilkosságra utaló jeleket fedeztek fel, elásták a városi temetőben. Legalábbis a holttestet.
És most mégis láttad, legalábbis az arcát, amint elhajt egy kocsival, ami a GenTech corp. tulajdona. Céges autó, semmilyen kihágáshoz nincs köze a kocsinak, teljesen patyolat tiszta. A szálak újra csak a titokzatos céghez vezettek.

Egy kis pihenő és máris belefogsz az újabb kalandba. Keresgélni sem kell nagyon, a GenTech corp épülete, még a tetőről is látszik. Szép magas kettős toronyház, mögötte egy méretes gyárteleppel. A kialakítása átlagos, igaz tükrözi a Gotham City-ben annyira ismert stílusjegyeket. Nem csak fém és üveg, hanem kő, is van benne, nem is kevés.
A furcsa az, hogy az épület csak pár éve épület, és mostanában, már senki nem tartja be a stílusjegyeke. De ez az épület mégis, mintha a kezdetek óta itt állna, legalábbis kinézetre.