Főutak, utcák, sikátorok.

Előzmény: Maróni olasz étterem

Újabb éjszaka, újabb Batman hívás. Nem tudod, hogy tud mindig ott lenni ahol éppen járőrözöl, de ott van annyi biztos. Éppen az egyik házról a másikra ugráltál, mikor az árnyak megelevenedtek körülötted, és előlépett a Denevérember. Újabb találkozóra "hívott", még ha nem is ez a legjobb szó rá. Ellenkezni úgyse lehet vele, így jöttél minden zokszó nélkül.
A helyszín egy hasonló sikátor, mint mindig. Az első ilyen összeröffenésnél többen voltatok. Most csak négyen vagytok, Sárkány, Aranyszem, Holdfény, és a Denevér. Árnyak ura újra felettetek áll, és nem kér, csak parancsol.
- A Római Birodalom nagy dobásra készül. Nem tudom mi az, még. Ti fogjátok kideríteni, most menjetek. Ja igen Aranyszem a főnök. - A szavai mint mindig félelmet keltőek, és ellenkezést nem tűrőek. Még mielőtt bármit is mondhatnátok, vagy kérdezhetnétek, szemetek láttára olvad bele a sötétségbe. A sikátor szűk, és szerintetek lehetetlen elmenni innen, anélkül hogy észrevennétek. De mint egy istenség úgy jár kell a világok között a Denevér. Aranyszem nem szól semmit, csak felméri az új társát, majd odajön hozzád.
- Szevasz Sárkány. Rég nem dolgoztunk együtt, de azóta is sok jót hallottam rólad. - A hangja meglepően fiatalos, és el sem tudod képzelni, hogy lehet ez ugyanaz a személy, akiről gyerekkorodban annyit hallottál. Legalábbis még gyerekeb korodban. Eközben Holdfény érthetetlen nyelvel mormol valamit, és mintha a hold fénye is megsűrűsödött volna körülötte.

//Ok, bocs, azt elfelejtettem odaírni, de értetted akkor. //

Én szállok be utoljára a kocsiba és elakad a levegőm. Tisztára mint egy limuzin! Váó... elfogadnék egy ilyet. Kiváncsi vagyok, hogy milyen kütyük vannak az autóban. Lehet még x-box is van. És hagyján a kocsi, de még sofőr is van... nem is akármilyen. Igaz, az arcát nem látom, de biztos, hogy csinos. Csak kicsit jégkirálynőnek tűnik. Nem is igazán merek hozzászólni, csak köszönök neki.
Holdfény elvállalja a gps szerepét, majd elég fakóan válaszol a kérdésemre. Kicsit megijedek, hogy nem esett le neki a vicc és mellre szívja, de aztán megenyhül. Komolyan, egy kő esett le a szívemről.
Már reagálnék újra, de Aranyszem is válaszol a neki feltett kérdésemre. Elég vészjóslóan fogalmaz, de teljesen igaz. Viszont az a vigyor... áh... Mintha vicc lenne az egész. Az általa feltett kérdésen viszont meglepődöm. Elég kevesen kérdeztek a képességeimről, csapattárs viszont még sosem. Ez valahogy... fura. Nem hittem volna, hogy valamikor ezt meg fogják tőlem kérdezni a társaim, zavarban is vagyok. Bár lehet tényleg így működik a valós életben, jobb tisztában lenni egymás képességeivel. Talán így kellett volna kezdenünk annó Mave-vel és Hatreddel is, de még Szikláékkal is.
- Izé... Erős és gyors vagyok, valamint elég jók a reflexeim. - Úgy gondolom, a képességem eredetéről már tényleg nem kell tudniuk, elég ennyi. Talán a korlátaimat meg kéne osztani, de úgy gondolom, most elég lesz az információból. - S ha már itt tartunk, ti mit tudtok csinálni? Legfőképpen rád gondolok, Holdfény. Aranyszemről vannak elképzeléseim, de rólad semmit sem tudok.

Az arcok azonnal elkomorodnak, mikor kiejted a maffiavezér nevét. Személyesen még te sem találkoztál A Római birodalommal, de a csatlósaiba már belefutottál, mint a Sárkányok Szövetsége. Az egész déli várost ők uralják, így bármit is intéztek az ő kárukra történik a dolog. Mindannyitok ellenségei. A gondolatokat egy meglepő kijelentés szakítja félbe.
- Köszönöm a bókot. - Jelenti ki a sofőr, olyan negédes hangon, amibe látatlanba is beleszeretne minden épeszű férfi. Nem, hogy a te helyzetebe, mikor már a hanghoz tartozó testet is láttad.
- Nyugi Sárkány, a terv hogy nem akarunk ramazurit. Belopakodunk, megkeressük Carla Vitit, beszélünk vele, majd eljövünk. Ennyi. Egyszerű nem? - Teszi fel a kérdést, amiből máris látszik, hogy egyáltalán nem egyszerű a dolog.

Folytatás: Falcone birtoka

Előzmény: Miracle Import & Export vállalat

Fény süt a szemedbe. Lassan kezdesz magadhoz térni. A nap az. Résnyire kinyitod a szemeidet, és tudatosul benned mi is történt eddig. Felidéződik a múlt eseményei a lövés, és a rituálé. Nem tudod, mi történhetett, legalábbis még. Azt sem tudod, hogy hol vagy pontosan, Annyi biztos, hogy egy mocskos sikátorban. Ismeretlen házak között, amik állapotukat, és stílusukat nézve, még mindig Gotham City-ben vagy, nem a legrosszabb környékén. De majdnem.
A sikátor olyan, mint minden egyes sikátor. Koszos büdös mocskos, és ezért te is az vagy. Nem tudod mennyi ideje fekhettél a szemétben, de az biztos, hogy nem keveset. Amikor végignézel magadon, nem találod magadat. A ruhád megváltozott, emberi külsőd szintén, és még a mozgás is máshogy esik, mint eddig.

//Lehetne női külsőm? Már ha nem azt gondoltad még ki nekem. //


Mikor kinyitom a szemem, kezemet elé kapom a fény miatt, ami mintha megvakítana. Pár pillanat múlva megdörzsölöm arcom, és kissé nehézkesen kelek fel a földről, és a szeméthalom közül. Nem tudom mi történt, vagy hogy hol vagyok. Kissé kómás állapotban nézek körbe, majd állapítom meg, hogy valószínűleg még mindig Gothamben. Majd ekkor rohannak meg az emlékképek ami történt... Lelőtt. Képes volt lelőni a féreg. Kezem ökölbe szorul, majd enyhül és csak elmosolyodom. De halálom csak átmeneti volt. Mélyen magamba szívom a levegőt, és már szőni kezdem terveimet, hogyan fogom elkapni elsőnek Blazet, majd az angyalt. Előbbi hatalmas csonkításon fog át esni, ez biztos. Felkelek lassan a mocsokból, és leporolom magam. De ebben a pillanatban fura érzésem van. Mintha máshogy érezném minden mozdulatom, minden porcikám másképp engedelmeskedne, és mozdulna. Ebben a pillanatban veszem csak észre, hogy ruhám megváltozott, és a külsőm is. Nem a jól ismert arcommal rendelkezek. Persze, hiszen meghaltam, és lehet ezzel büntet az Ördög. Próbálok eltántorogni egy pocsolyához, vagy ablaküveghez, hogy meglássam ki is néz vissza rám. Nem mintha túlzottan is érdekelne emberi külsőm, de a Terrence Johnson képet már felépítettem, és nem szeretnék ismét küzdeni a hírnévért. De míg keresek egy "tükröt" addig ismét megrohannak az emlékek és bevillan miféle szertartáson estem át. Nem tudom mi volt, de ki fogom deríteni.

Mikor meglátom arcomat, hogy ki is néz vissza rám elförmedek. Ez Blaze csicskása! Ezt nem az Ördög tette velem, hanem a nő! Nem ölt meg, csak hatástalanított arra az időre míg... már tudom mi volt az a szertartás. Alakcsere! Így tesz szert a féreg a vagyonomra! Idegességemben bele verek a kukába, majd felborítom, és törni-zúzni kezdek a sikátorban. Nem mert megölni ez a mocskos démon, mert félt az igazamtól, így ilyen undorító lépésre szánta el magát! Most ő irányítja a cégem, az embereim, és kisemmizni próbál! Nem fogok minden elveszteni emiatt a nő miatt! Tennem kell valami!

-Árrrrrrrrgggggghhhhhhh!!!!!

Ordítom el magam dühömben, és bár tudom le kell higgadnom, de nehezen megy. Hósszú percekig átkozódok, mire kezdek lenyugodni, és leülök a mocsokba. A nő tudja, hogy milyen alakban vagyok, ez nem is kérdés. Így nem kerülhetek a közelébe észrevétlenül. Lehetetlen lenne. De ezzel a külsővel valószínűleg a segítség kérésemet is megkérdőjeleznék a kapcsolataim, hiszen ki hinne nekem? Egyetlen egy lehetőséget látok a probléma kiküszöbölésére. Megkeresni az angyalt, megölni, az ereklyéket megszerezni, utána pedig végezni Blazzel és vissza szerezni a külsőmet. Tervek vannak, csak elkezdeni nehéz. Nincs semmiféle nyomom az angyalról, hacsak nem Őrnagy házi kedvenc fénylénye nem mond el nekem valamit. Bár kétlem, hogy úgy tenne. Hirtelen ruháimhoz kapok és kutakodni kezdek bennük, hátha van nálam valami, majd ekkor ismét átkozódni kezdek.

-A tőr!

A tőr, amit loptam, az angyal vérével. Ha használtam volna. Ha most nálma lenne! A rohadt életbe! Vissza kell mennem Őrnagyhoz és kérnem kell tőle egy fegyvert, amivel megölöm Blazet, az ereklyéit megszerezve pedig magamhoz csalogatom az angyalt. Igen! Meg kell találnom Mocskot! Elindulok, és megpróbálom ismét megtalálni a sikátorok valamelyikét, ahol az egyik talpnyalója majd elvezet hozzá.

Dúlva-fúlva indulsz el északra. A bűnös kerület szerencsére nincs messze, így csak pár sarkot kell megtenned, hogy újra a bűnös kerültbe érj. Az út eseménytelenül telik, sajnos már nem lógsz ki az átlag emberek közül, a sötét sármod, és baljóslatú megjelenéseddel. Mindenki maguk közé valónak gondol, ebbe a testben talán már a képességeid sincsenek meg. Így talán még nehezebb lesz a "rábeszélés" Mocsok aka Őrnaggyal szemben.

Folytatás: Főutak, utcák, sikátorok.

Egy hete akadt meg a szemem egy rendőrségi jelentésen amit olvastam. Kicsit érdekes volt, mert megjelölt embereket kerestek, akik egy bandát akartak elkapni. A nyakukon egy furcsa tetoválás volt. Miután jobban belenéztem eszembe jutott, hogy én is kaptam el ilyen fickókat mostanában. Az viszont jobban érdekelt, hogy vajon hol lehet a főhadiszállásuk. Valami azt súgta, hogy egy kis nyomozással lezárhatnám ezt az illegális létesítményt, de előtte kellett egy kevés információ, amit megpróbáltam mindnél hamarabb összegyűjteni. Először is kinéztem a komfort zónájukat, a letartóztatások alapján, ami leszűkítette a keresendő területet, alig pár kilométer volt közös terület. Bár ez nem mondott sokat, hisz lehet a zónán kívül rakják le a lopott járműveket. Viszont ezzel könnyebb volt a vadászat, és csakhamar, találtam egy újabb autó tolvajt, akit el is kaptam viszont várakozásaimmal ellentétben nem kaptam információt. Kénytelen voltam hát, tovább kutatni, de rá kellett, hogy jöjjek, hogy a puszta elkapásukkal nem fogok sokra menni. Ki kellett találnom egy újabb taktikát, ami végül abban ért véget, hogy feltérképeztem az össze üldözés irány rajzát. Kit hol találták meg, és merre ment addig. Szerencsére voltak olyan hülyék, hogy nem játszadoztak az útvonallal túl sokat csak miután már üldözni kezdték őket. Azokat a részeket kitörölve, észrevettem, hogy mind egy irányba tartottak, és ez alapján indultam el egy újabb este.
Nem tartott sokáig, hogy elérjem a közös útvonalat, amit követve a város egy távolabbi pontjára jutottam, ahol is végül egy luxus auto követésébe kezdtem. Az útvonalat követte, és nem sokára megállt, hogy bebocsátást nyerjen. Gyanús volt, ezért is döntöttem úgy, hogy megvizsgálom. Óvatosan megkerültem az épületet, és az egyik eresz csövön felmászva, eljutottam az egyik betört ablakig.~Komolyan, jobban is vigyázhatnának erre a helyre, ha már egyszer itt akarják űzni az ügyleteik.~Gondoltam miközben számolni kezdtem.~Ok, lássuk: Egy, kettő... Hümm... 13... És ebből 4-nél pisztoly van... Azt hiszem ha őket elintézem, akkor nem lesz nehéz dolgom, bár azért van pár tárgy ami akadályozhat, de nem hiszem, hogy annyira nagy gondot fog okozni az elkerülésük.~Óvatosan visszahúzódtam, mielőtt még megláttak volna, és vártam egy kicsit, mielőtt újra belestem volna.

Védelmező pár napja kapta meg feladatként Dokitól a kocsitolvajok kifüstölését, hiszen rosszat tettek üzletének, és persze informátorait az utcáról elüldözték, mondván, hogy ez az ő környékük. Ennyi elég is volt, hogy levegye Brianről a szájkosarat, és elengedje láncát is.
Első pár napja eseménytelenül telt, hiába fogott meg több drogdílert, nem igen mondtak neki semmit, vagy féltek tőlük, vagy tényleg nem tudtak semmit, de ezt Védelmező a rendőrök kezére adásával hálálta meg nekik.
Végül kedvenc kis drogdílere árulta el neki a kért információkat, Billy a piti bűnöző, akit már csak azért nem ad rendőri kézre, mert akárhogy is próbálja magában tartani a szükséges infókat, valamiért sosem sikerül neki.



Autójával érkezik a helyszínre, bár az épülettől azért távolabb parkol le. Magához veszi a szükséges felszereléseit, a füstgránátokat, lőfegyverét, vadászkését, és magát a Megváltót.
Próbál a sötétben közlekedni, nem akar feltűnést kelteni, habár első ránézésre senki sincs a területen, aki védené, őrizné azt.
~ Ez meggondolatlanság. Főleg, ha én fogom ellátni a bajotokat. ~ - Mosolygott Védelmező, majd folytatta útját az egyik ablak felé, ahová benézett, és láthatta a benn már nagyban üzletelgető mocskokat, kik ártanak saját és Doki üzletének. Úgy gondolta, nem tölti vacakolással az időt, egyből a tettek mezejére lép, övéről lecsatolja az egyik füstgránátot, és bevágja az ablakon. terve egyszerű, amint a gránát elkezdi a füstöt kibocsátani magából Brian beront, és a padlóra hasalva annyi lábat lő meg a Megváltóval és lőfegyverével amennyit csak tud.
- Kérjetek elnézést az Úrtól bűnös lelkek, a Megváltás karnyújtásnyira van! - Nevetett a férfi, s látszólag mióta megszerezte fegyverét, élvezte az Isteni szónoklatos kifejezéseket, szinte már kezd védjegyévé válni.

Mikor visszanéztem, úgy tűnt már nagyban megy az üzletelés. Fentről meg mintha hangokat hallottam volna. Lehet, hogy pár bandatag? Kicsit még gondolkoztam, hogy mit tegyek, de aztán elszabadult a pokol egy füst bomba formájában, és hallani lehetett, hogy valaki betörte az ablakot. Kicsit meglepődtem, de mivel már nem maradt sok időm gondolkodásra úgy döntöttem, hogy beszállok a buliba. Elég szép kis káoszba csöppentem. Mivel magasan álltam, az egyik doboz tetején, ami az ablak mellett állt, így beláttam a teret... Már amennyit látni lehetett. Fentről meg egy nő szónoklatát hallottam, akit nem sokkal később leszedtek, de úgy tűnt, tud magára vigyázni, mert rögtön egy másik helyre érkezett, egy doboz sor tetején. Én csak csöndben megfigyeltem ahogy ő támad, és bár a füst megnehezítette a figyelést, azért tudtam követni, és azt is láttam, hogy valaki hátba akarja lőni, aki épp az én dobozaim aljánál áll, így mielőtt még megtörténhetett volna a tragédia, gyorsan leugrottam, és az egész súlyommal leküldtem a férfit, aki az eszméletvesztés mellett egy szép törött orral is gazdagabb lett. Most viszont nem árt, résen lenni, mert elhagytam a biztonságot nyújtó doboz sort. Láttam egy másik fickót, aki szintén észrevett, és megpróbált hatástalanítani, egy csővel, de sikerült kivédenem a támadást, majd pedig a dobozok közé hajítani a támadót, ami újabb zajforrást, és újabb célpontot szolgáltatott. Én reflexből ugrottam, de így kaptam egy apró horzsolást, a lábamra. Semmi komoly, de attól még eléggé csíp.~Ez a nap egyre jobb és jobb lesz. Mégis mi folyik itt?~