Főutak, utcák, sikátorok.

A terve sikeresnek bizonyul, jobban mondva, lövései pillanatában hangos ordítások hangzanak el a célzott helyről, ha jól hallotta körülbelül három ember kiálthatott fel fájdalmában. Mivel még előnye van a bűnözőkkel szemben, elgurul a mellette lévő ládák, dobozhegyek felé, és onnan várja, míg eloszlik a füst, de ekkor valami olyan történik amit nem várt a férfi. Egy másik jelmezes tör be a tetőn keresztül, a hátára valami fura bumeráng szerű repülő szerkezettel, amit aztán tömeg felé repít.
- Hohóóó, ez az én bulim. - Jegyezte meg Védelmező alig hallhatóan, majd amint megjelenik az első bűnözőnek látszó egyén, a Megváltóval kínálja meg hátulról, remélhetőleg szívbe egyenesen, hogy jobban fájjon neki mindaz, mit elkövetett az évek során.
Ekkor a felette lévő ládákon hangos koppanást hall, és amint a plafon felé emeli tekintetét, egy újabb maszkos tűnik fel a színen, és a Bumerángoshoz hasonlóan ő is beleveti magát a harcba.
~ Mi a franc folyik itt? Gotham összes jófiúja kapott ide meghívót? Kíváncsian várom, Batman mikor bukkan fel. - Panaszkodott magában a férfi, mikor ismét megjelent előtte egy bűnözőnek vélhető alak, és golyót repített normális lőfegyverével annak lábába, majd mellkasába egyből a Megváltóval.
- Pihenj, és bánd meg addig bűneidet. - Mondta neki, majd újra a frontra helyezte tekintetét.
A Maszkos látszólag ugra-bugrálással zavarja meg az ellenfelet, míg a levegőből érkező lány, a hátára erősített cupákkal veri az ellenfeleket, Védelmezi kezdi kényelmetlenül érezni magát, hogy csak lődöz. Mindenesetre jól megy neki, és amolyan hátvédként próbálja leszedni azokat, akik próbálják meglepni a hirtelen betoppant hősöket.

Ahogy az idő telik a csata egyre inkább felpörög, ami nem is meglepő, hisz, most már célpont is van akit támadhatnak. Pontosabban szólva a bumerángos nő, aki a füstöt eltüntette maga körül. Ennek ellenére még kevesen vették észre, hisz nem sokan figyeltek rá, valamiért egy lőfegyverrel rendelkező behatoló jobban leköti a figyelmüket. Vagy csak nem tudnak átlátni a füstön, nem lényeges. Az ideiglenes meghúzódás után, vissza mentem pár dobozzal feljebb, és a fentebb leírtak vártak. Azt is észrevettem, hogy egy újabb fegyveres lendül támadásba.~[color=cyan]Hmm... Úgy tűnik több pisztoly van mint először számoltam... Nem baj, a füst, most tökéletes fedezék lesz.~Gondoltam, miközben ismét a hölgy segítségére siettem már másodjára. Lehet egyedül, is elintézte volna őket, de azért nem árt, ha van valaki aki támogatja. Mint például én.
A lövöldöző mögé osontam óvatosan kihasználva a füst erejét, majd hátulról elkaptam. Épp csak megijedni volt ideje, mert a következő pillanatban, már csak egy erős ütést érezhetett a tarkójánál. Előbb a pisztoly hullott ki a kezéből, majd ő is alá ereszkedett. Az egyik társa észre vette azonban a robbanó hang hiányát, és felém fordult. Kezében rögtönzött fegyverül egy vascső szolgált, amivel nekem is rontott, de kevés sikerrel. Az egyik kezemmel a csuklójánál ragadtam meg, és a farkammal rásegítettem, a lendületére, és megmutattam neki, hogy kell rövid távon repülni.
-Legközelebb verd fejbe magad, azzal a vacakkal, sokkal kevésbé fájdalmas!-Kiáltottam utána egy mosollyal, majd figyelmemet a további bűnözőkre kerítettem. A füst látszólag kezdett elszállni, mert egyre nagyobb volt a látó köröm. Egyenlőre három gazfickót kaptam el a szememmel, de csak jött felénk. A többiek pedig a nemrég lopott luxus auto mögött kerestek fedezéket, amíg tisztább a látóterük, úgy tűnt mindkettőnél fegyver van.

Az ellenfelekkel együtt a füst is lassan ritkulni, kezdett, és pár másodperc múlva feltűnt egy újabb teremtmény.~Hogy az a? Ez meg honnan teremtődött ide? És egyáltalán mi ez?~Kérdeztem magamtól, miközben végig néztem a jelenetet, ahogy a parti kezdő bőrkabátos alak kap egy szép nagy pofont, ami föld-körüli pályára küldi szegényt.
-Aucs, ez biztosan fájhatott.-Gondolkodtam hangosan elhúzva a számat.~Azt hiszem jobb ha elterelem a figyelmét, mielőtt úgy döntene, hogy felnyársalja a kis barátunkat.
-Hé! Zavarhatom egy percre? Tudományos érdeklődésemet felizzította megjelenésével, uram. Kérem magyarázza meg, ön, most egy bikával lett keresztezve? Vagy a szarvakat csak később operáltatta fel, hogy ne legyen egyértelmű, hogy nőstény ló a másik fele? Oh, tényleg nincs valakinél vörös kendő? Azzal le lehetne tesztelni, ha rám ront amikor azt mondom torró akkor biztosan bikával keresztezték, bár lehet, hogy csak agysérülése miatt hiszi magáról, hogy félig bika. Hiszen a szőre már majdnem piros elég ha tükörbe néz, és megvadul, vagy lehet, nem a szín miatt vadul meg?
-Mégis mit képzelsz magadról, te kis senki, el foglak taposni mint egy férget!-Kiáltott rám, miközben megindult felém dübörgő léptekkel.
-Torró, Torró!-Kiáltoztam, miközben az egyik doboz rakás mögé hátráltam, majd az utolsó pillanatban félre is ugrottam. A kis kentaur barátunk letarolta a doboz sort, aminek nagy része rá is dőlt. Én szépen lepaskoltam a kezeimet.
-Sö, hogy egy vadállatot milyen könnyű...-Mondtam volna, de a következő pillanatban hatalmas recsegéssel, kitört a bika a ráomlott kupac közül, és szétszorta a törött dobozokat, amik majdnem el is találtak.
-Hop-pá. Öm, csak vicceltem?-Bár ehhez már kicsit késő volt, mert a feldühödött kentaur ismét nekem iramodott.

A gyíkfarok után újabb érdekesség tűnik fel a színen, amitől kis híján eldobom az agyam. Úgy néz ki, mint egy kentaur és egy minotaurusz keveredése… vagy legalábbis még sose olvastam vagy láttam filmen olyat, hogy a kentauroknak szarvaik lennének. Mégis mi a jó fene ez?! Tán valami gép? Áh, nem, túl sok scif-i… de hát akkor mégis mi? Azt még oké, lenyelem, hogy repkedő emberek nem csak képregényben meg adaptációkban vannak, na de egy görög mitológiából ismert lény már nekem is sok.
Közben meglátom a farok tulajdonosát is. Komolyan, eldobom az agyam. Ez valami Jurassic Park? Ez már túl sok egy éjszakára…
A kentaur eléggé megszorongatja a Denvert. Úgy tűnt, sikerült elintézni, de sokkal keményebb ezek szerint, mint amilyennek látszik. Segíteni kéne, de hogyan…? Úristen, ne… Ezt ne… Áh… Hülyeségem határtalan…
Gyorsan visszateszem kardomat a tokjába, majd nekifutok és elrugaszkodom a földről. Csak 5 méter a táv, simán megy. Ami utána jön, jobban aggaszt… a leérkezés. Széttárom a lábaimat, majd már rögtön lóháton is találom magam. Fájdalmasabbnak képzeltem, annyira nem is vészes, sőt. Rögtön elkapom a fickó szarvait, nehogy le tudjon rázni magáról.
- Jíííhhá! – üvöltöm. – Mit te a kocsiktól? Lóerőt?
- Szállj le rólam, te rohadék! – ordít ő is, miközben vadul ugrálgat és kezeivel felém kapkod. A terv végül is bevált, egyre távolodunk a Jurassic Park-szökevénytől, már csak én vagyok szarban. A karokat sikerül elkerülni, legrosszabb esetben kénytelen vagyok néha elengedni kapaszkodóimat, hogy rájuk verjek egyet. Az ugrálás és a dobálás jobban idegesít, bármikor leeshetek és összetörhet utána. Igaz, hogy az agancsait húzgálva én is irányítom valamennyire, s asszem még fájdalmat is okozok, az örökkévalóságig nem ülhetek itt szarvra tett kézzel.
- Jól jönne egy kis segítség, emberek/gyíkok! – ordítom, már sokkal kevésbé vidáman, mint az előbb.

A kilapulásomat az egyik segítő karakter akadályozta meg, egy eléggé merész, vagy éppen bolond tervvel. Mindenesetre a dolog bevált, és félre tudtam húzódni. Nem igen tudtam mi mást tehettem volna, inkább csak csendben szurkoltam és figyeltem a beszélgetést. Közben oda tekintettem, a napszemüveges pasasra, aki úgy tűnt lőni készül, de ezt félbeszakította egy eléggé nagy sebességgel haladó tárgy, ami úgy tűnt, hogy a nő fegyvereinek egyike lehet. Az erejük elég volt, hogy leterítsék azt a vadállatot. A maszkos jobban tette, ha leugrott, mielőtt még a kentaur (bikentaur?) szépen maga alá temeti, bár azt hiszem ha feltudott rá szállni, akkor leszállni is képes lesz. Kicsit elkezdtem azon gondolkodni, hogy mivel kezdjem a beszélgetést, de ezzel el késtem, mert a bumerángos nő rögtön, feltette az első nyomós kérdés. Bár volt egy olyan érzésem, hogy mind egy célért gyűltünk össze, de azért jobb ha nincsenek félreértések.
-Jó estét!-Kezdtem civilizáltan, bár lehet nem ez volt a legjobb nyitó mondat, jobb lenne ha inkább a kérdésre válaszolnék.-Engem hívj nyugodtan Cybergyíknak, talán hallottál már rólam, bár nem vagyok túlságosan híres egyéniség. A célom pedig ennek a bandának a felszámolása, miután egy kis nyomozással rájöttem, hol a bázisuk... Hmm... Erről jut eszembe, van valakinél egy telefon? Ki kéne hívni a zsarukat... oh, és mielőtt elfelejtem, visszaküldöm a kérdést, válasz reményében.-Jellemző rám, hogy nem beszélek komoly hangnemben ami most sem fordult elő. Oly egyszerű és utcai volt beszédem, mintha nem lenne körülöttünk 13 ember és egy... öm... nos, egy másik ember szerű teremtmény. A válaszra türelmesen vártam, bár testbeszédemen ez nem látszott, mert figyelmemet a nő fegyveri kötötték le, amikhez oda is sétáltam. Persze közben figyeltem, de nem jellemző rám, hogy sokáig egy helyben maradok.
-Szép bumerángok. Elég fejlett a technikai megoldás... Mármint az emberek szintjéhez képest.-Gondolkodtam hangosan, miközben közelről kezdtem szemlélni.

A beszélgetés elkezdődött, és egymás után jöttek a kérdések és a válaszok is, bár a kérdések száma nőtt. Egy kevés az én irányomba is. Előbb megvártam amíg mindenki elcsendesedik addig úgy tettem, mintha nem hallottam volna a mondatokat, és vártam, hogy a hirtelen kedélyt váltó hősnő befejezze a mondókáját.~Igen... Ez tényleg a Sárkány, elég sokat olvastam róla... Csak a nevét kellett hallanom.~Gondoltam magamban, és bólintottam, aztán gondolkodni kezdtem, hogy hogyan és melyik kérdésre válaszoljak előbb. Úgy döntöttem, hogy inkább kettő kérdésre egyszerre válaszolok.
-Nos, Ha tényleg érdekel, akkor én egy majdnem földön kívüli vagyok... Pontosabban egy dimenzió utazó, aki itt ragadt... Hosszú sztori, talán majd legközelebb elmondom a maradékot. Nem kell félni, nem vagyok vérengző szörnyeteg, és őrült sem vagyok. Civilizált élőlény. És mellesleg jótevő.-Mondtam végig a bemutatkozó szövegem, majd néztem, ahogy folynak az események. Volt pár kérdés, amit most jobbnak láttam nem feltenni, talán majd később. Ha kap, ha nem kap segítséget, segítek a hölgynek, a kötözésben.

A rabok mozdulatlanná tevése elég könnyűnek tűnt, így nem tartott sokáig megcsinálni. Közben úgy tűnt a kis híresség és az újonc fel is csaptak duónak... Bár meg kell mondjam kicsit furcsának találtam a másik hangszínét.~Hmm, vajon miért beszélt így az előbb?~Kérdeztem magamtól, de végül eleresztettem a gondolatot. A következő mondatok úgy is azonnal kidobták volna, még mielőtt fel tehettem volna egy kérdést.~M-M-MI?! Jól hallottam, amit hallottam??~
-Egy csapatot? Őm... Ez egy érdekes felvetés...-Próbáltam valami okosat kitalálni, de be kellett vallanom, hogy semmi más nem jön ki a torkomon. Nos, a jó oldala az lenne, hogy négy fej több mint egy... viszont alig ismerjük egymást. Meg aztán nem vagyok benne biztos, hogy feszültség mentes lesz a kapcsolat... Főleg ezzel a Védelmező nevezetű emberrel, aki bár azt mondja, hogy szent fegyvere van, azért nem olyan szent tekintve, hogy mennyi embert megsebzett, és azt hiszem legalább egyet megölt. Ezt még meg kell fontolnom. Arra gondoltam, hogy előbb megvárom a többiek válaszát, mielőtt én adnám meg a sajátom.

Úgy tűnik a többieknek nincsenek ellenvetéseik, így nekem se lehet... Na jó ez nem igaz, de végül is, egy próbát megér. A megbeszélést követően az ötlet gazda, új helyszínre irányított minket, és már ment is ki.~Meh, szép kis szövetség lesz ez már látom...~Gondoltam, magamban, majd a többiekre néztem.
-Nos, egy hölgyet nem illik megváratni nem igaz?-Mondtam egy mosollyal, majd ott ahol be mentem, ki is surrantam. A rendőrök már valószínűleg már a bejáratnál gyülekeztek, szóval nem kéne a karjaik közé futni. Megkerültem az egész területet, majd felmásztam a kijelölt raktár épületre.
-Rendben... Itt vagyunk. De legközelebb valami könnyebben elérhető helyet adj meg.-Mondtam, de inkább viccelődve. Egy kicsit még beszélt nekünk szót se adva.~Ajjaj van egy olyan érzésem, hogy ha valamin összeveszünk akkor mindig övé lesz az utolsó szó.~Gondolkodtam el, miközben még egyszer átgondoltam, hogy mit is fogok csinálni. Végül sóhajtottam, majd ránéztem a kezére. Én nem ismertem ezt a szokást, de majd csinálom azt amit a többiek.
-Ok, akkor fogjuk rá, hogy most megalakultunk.-Mondtam miután ez megvolt.-De azért még ki kéne dolgozni pár dolgot. Talán megbeszélhetnénk egy második találkozót is, mert most eléggé lehetetlen mindent kidolgozni.-Ajánlottam fel, miközben szemügyre vettem a bűnözők elszállítását.-Ha akartok nyugodtan keressetek meg facebookon, vagy küldhettek emailt. Freemail és mindkettő a fedőnevemen van regisztrálva.-Vetettem hátra. A rendőrök eközben el is mentek. Elég gyors volt, bár ez el is várható, amennyien a helyszínre érkeztek. Gondolom nagyobb ellenállásra számítottak. Nekünk köszönhetően azonban elmaradt a felesleges izgalom.