Főutak, utcák, sikátorok.

Kapom csülkeimet, és máris rohanok lefele a lépcsőn. Van még elég macska, na meg bandatag. Remélem minden gond nélkül leérek az utcára, hogy újból szemügyre vehessek mindent. A macskanők remélem még mindig küzdenek BB csapatával. Ez nekem kapóra jön. Meg kell találnom Lulubelle-t. Életem szerelme ott van valahol az utcákon, küzd az életéért, és annyira magányos amennyire én. Szóval körülnézek, és keresek valakit akit kikérdezhetek.

Egyre sebesebben szeded lefelé a lépcsőfokokat, s sikeresen leértél a földszintre ahol az ajtó tárva nyitva állt. A kinti felfordulás egyre csak fokozódott mialatt az épületben bohóckodtál, s immáron több holttest is, mindkét fél tagjai, de javarészt civilek fetrengtek vérbe fagyva a betonon. A két fél, a YDF és a macskák különös tánca holtpontra érkezett, képtelenek voltak elbírni a másikkal. Ahogy óvatosan kémleled a helyszínt, hirtelen kattanást hallasz, s mikor megfordulsz egy pisztoly csövével találod szembe magad, amit egy furcsa, kövér emberke tart feléd, szemében felismered a vesztenivaló hiányát. Perceknek látszódó másodpercek tellnek el amíg képedben van a fegyver, majd hirtelen elveszi a fejedtől, s kiugorva az ajtón, meglepő könnyedséggel mozogva egyből leszed két macskát halálpontos fejlövéssel, majd fedezékből tüzel amerre csak tud. A macskák döbbenten vették tudomásul társaik halálát s immáron többen célba vették. Különösképpen nem hatott meg a kis közjáték, de a férfinak hála nyílt út támadt előtted a felfordult, szanaszét álló kocsik között, hogy a túloldalra érve oly helyre juss ahonnan úgy vadászhatsz le valakit információkért, hogy kisebb eséllyel vesznek észre, de csatlakozhatsz a dagihoz is, a földön több hulla látható elszórt lőfegyverekkel amivel a segítségére siethetsz.
A kocsikat látva, némelyik teljesen jó állapotú, csupán a sofőrt lőtték le, a kulcs a motorban. Hála a férfi akciójának minden figyelem felé irányul, így ez a legjobb esély, hogy bármi módon, de a magad malmára hajtsd a vizet.

A fickó nem piskóta, főleg hogy nincs esélyem bármit is tenni az ellen, hogy öljön. Nem éppen a legjobb kilátások, senki számára. Hát nincs más teendőm, csak figyelni. A lehető legjobban eszembe vésem a férfi alakját, hát ha még később jó hasznát veszem.
Majd jól körülnézek, próbálom felfogni az újult helyzetet. Egy YDF tagot keresek, ha BB nincs a közelben, akkor valakit akit már láttam, és el is tudnék vele beszélgetni. Ha találok egy ilyet, akkor elmormolom a megszokott varázslatomat, és enyhe, nem túl sűrű füstöt eregetve megpróbálok a közelébe kerülni. Remélem elég fedezékem lesz, hogy a zakkant fegyvermániások ne tudjanak engem eltalálni.
A tagot nem esztelenül közelítem meg. Hanem előbb csak körülnézek, és ha nem látok semmilyen életveszélyre utaló jelet, akkor szépen feltett kézzel hívom fel magamra a figyelmet. Eddig nem mondhatnám hogy ellenségek voltunk, igaz az sem igaz hogy pusszipajtások, de Lullubelle megér ennyi kockázatot.
Ha nem találok fickót, akkor lehetőleg olyan helyeken mozgok, ahol nem vagyok célkeresztben, és ha abban lennék azonnal egy fedező füstöt eresztek, hogy el tudjak tűnni a veszélyes helyről.

Körbe kémelsz ismerős arcok után kutatva, s szemben egy barikád mögött meg is látod Bruce-t, épp egyik halott emberének csukja be még a golyózápor közepette is szertartásosan a szemét. Tekintete gyűlölettől ég, szinte tehetetlenül figyeli ahogy megbolondult családja az adrenalin s a sok halál hatására vadul gyilkol, majd pusztul...
A kocsik fedezékében füst nélkül könnyedén átérsz hozzá, a különös férfi eltereli a figyelmet rólad, miközben figyelme egyre inkább a macskákra fokozódik.
Az általában megfontolt higgadt Bendingfield most a kocsinak dőlt, miközben emberei mellette lövöldöztek a hölgyekre. Ő maga lassan feltekint rád, először azt sem tudja ki lehetsz végül felismer, s lassú mozdulattal int egyet s a macskák felé mutat.
- Ellopták...

Szájam kinyílik, szivarom földre esik, és így is maradok, míg csak egy nyálcsepp nem hullik hallhatóan a földre. A drágalátos autómat, amit azért kaptak hogy mentsék az irhájukat, hagyták elrabolni. Most szegény kislány aggódhat, félhet, ami még rosszabb talán a legrosszabbra készül.
- Ezért most megölnélek, de ahogy látom nem kellek hozzá. - Vérvörösen izzanak szemeim, az ördögöket visszaküldeném a pokolba. De még mindig sokkal fontosabb dolgom van. Lulubelle, valahogy kint van a városban, és értem sír, meg kell találnom.
Mielőtt bármit is tehetne, vagy akarna tenni ha egyáltalán érdekelném lelépek a tűzvonalból. HA tudok kis utcákat használok, megyek amilyen gyorsan csak tudok. Ezt a csetepatét nekem köszönhetik, de nem izgat. Lesz még két ellenségem, csak ennyit jelent.
Remélem kijutok a veszélyes zónából, és első dolgom keresni egy kocsit. Kis amerikai kocsi, semmi extra csak a hagyományost, és megpróbálom feltörni. Vele együtt pedig eljutni a Tolvajok Fejedelmének területére. East Endre. Jöhet a vadászat.

Nem telik bele sok idő, megpillantod az instrukcióidnak megfelelő járművet, ami úgy tűnik épp két Macsakalány fedezékéül szolgál. A lányok ész nélkül lövöldöznek mindenfelé, s már több emberét is leszedték Bendingfieldnek. Ha "semlegesíted" őket két legyet üthetsz egy csapásra. A kocsit, és Bendingfield háláját. (vagy tartozását) Megölni se kell őket, de jelen esetben minél brutálisabban jársz el, annál szimpatikusabb lesz a srácoknak.
Úgy tűnik senki nem figel rád, s ez elég könnyű feladatnak látszik.

/Szabad utat kapsz míg fel nem töröd a kocsit, bármi megengedett ami kitelik az erődből, felszerelésedből, és az erkölcsödből./

Árnyvadász:

A taxisnak leadod a cimet, hogy hová is szeretnél menni s ő enyhe kétségekkel arcán végigmér téged, mint aki nem biztos abban, hogy tényleg oda szeretnél e menni. De hát végülis a vendég az úr s ő nem szól semmit, csak bólint, hogy elvisz oda. Ahogy elindult a kocsi, egyből Gotham egyik legroszabb részlegébe indult. Haladtok s a szép, viszonylag kellemes környezet egyre jobban sötétté és komorrá vállik, még igy kora reggel is. Az emberek és házak, de úgy egyébként az utcák hangulata szépen fokozatosan változik. A házak piszkosabakká vállik, szint úgy mint az emberek. Egyre több hajléktalant látsz az utcán, ahogy némelyik még alszik, vagy éppen egy bevásárlókocsit tolnak maguk előtt, hogy az elsők közt fosszák ki a konténereket.
Végül a kocsi megáll és a taxis rád néz. Egy idős, kopott emeletes ház előtt állt meg. A kukák szeméttel voltak teli, az egyiknél egy hajléktalan nő ácsorgott és kotorászott benne. Azt a szemetet, mely számára hasztalan volt, egyszerűen a földre dobálta, nem törődve azzal, hogy ezzel még nagyobb rendetlenséget kreáll az utcán. Ellenszenvesen pillant rád, de csak néhány másodpercig, majd tovább foglalatoskodik a szemét szortirozásával.
A házon egy kis tábla, mely jelzi, hogy bizony célba értél. Mint a ház, úgy a környezet ellenszenves, hiszen a Robbinsville és a Bűnös kerület határán található az utca. Attól függetlenül, hogy fényes nappal is bárki simán elvághatja a torkodat az utca közepén és senki nem fog ezzel semmit kezdeni, nem érzékelsz és is látsz semmi egyéb feltűnő dolgot. A házon meg sem látszik, hogy tegnap itt két ember találta meg szörnyű tűzhalálát. Nyilván ez egy nagyobb családi ház volt valaha, mely most leginkább két emeletes „panelházra” emlékeztet. Az ajtó kinyitódik és egy idős férfi lép ki rajta, melynek lába között egy macska próbál kifutni, de az idős bácsika a botjával, melynek támaszkodik a macskát egyszerűen úgy fenéken billenti, hogy a szerencsétlen állat bukfencet vet a két fokú lépcsőn. Hangos nyávogása betölti az utcát, majd mikor földet ér, gyorsan összeszedi magát és eliszkol egy mellékutcában.
A hajléktalan asszony mikor meglátja a macskát, hamar utánna ered, mint egy éhes vadállat a zsákmánya után. Csak találgatni lehet, hogy ha elkapja, tényleg megeszi e, de ez itt Gotham, itt minden lehetséges. Még az is ami nem.

Hát megérkeztünk. Nem valami boldog helynek látszik. Szegény nő egy ilyen környéken kellet, hogy nevelje a lányát. El fog a harag hogy a jó embereknek milyen megpróbáltatásokat kell kiállniuk. És ez nem játék. Emberek életébe kerül. És én megesküdtem, hogy még egy ember meg fog bűnhődni!
Éppen kifizettem a taxist és már nyúltam a kilincsért, amikor egy öregember jött ki a házból. Első látásra nagyon nem szimpatikus. Sőt inkább ellenszenves. És pár pillanat múlva meg is látom, hogy nem tévedtem. Szegény macska. Sőt lehet, hogy itt nem is térnek véget a szörnyűségek vele. Gondolatban bíztatom, de most nem segíthetek. Más miatt jöttem.
Egy kicsit elgondolkodok, hogy hogyan is segíthetne nekem az öreg. Hogy hazudni fog bármit is kérdek tőle, az biztos. Csak vigyázni kell, hogy a végén nehogy elküldjön. Az azért nem volna jó, hisz akkor miért keltem ilyen korán? De ha szerencsém van minden kérdésemre választ fogok kapni. Bár nem biztos, hogy sikerül.
Behunytam a szemem és koncentrálok. Van egy képességem, ami nagyon instabil, de e-nélkül nem biztos, hogy most megyek valamire. Kicsit parább vagyok, mint az elsőre látszik. Néha hallom, amit az emberek gondolnak. De olyan instabil, hogy csak akkor tudom irányítani (ez eddig az 50 próbálkozásból 4-szer sikerült) ha teljesen nyugodt vagyok. De akkor is elő szokott jönni, ha valami nagy érzelmet kelt ki bennem.
De most inkább koncentrálok. A csobogó vízre gondolok egy kis erdei patakba, Egy repülő sasra a hegyek felett, egy vörös hajú kislányra, aki kiskoromban mindig megnyugtatott, ha sírtam. Remélem, beválik. Már éreztem, hogy kicsit kezd a légkör feszült lenni. Biztos a taxis szeretne minél hamarabb távozni innen. Hogy ez a képességem beindulása, vagy csak sima megérzés volt, azt nem tudom, de muszáj kiszállnom.
Kiléptem a járdára és bezártam magam mögött az ajtót. A taxisnak nem is kellet több. Egy –két lépést tettem előre, még mielőtt elhajtott a kocsi. Ennyit arról, hogy visszavonulót fújhatok-e.
- Kérem bácsika, meg tudná nekem mondani, hogy ebben a házban lakik-e Sasha Hull?- kérdem és megpróbálok nyugalmat magamra erőltetni, amennyire csak lehet.

Mikor megindulsz a bácsi felé, alaposan szemügyre vesz téged, de nem azzal a kellemes nézéssel, jóval inkább látod rajta, legszívesebben arcon köpne. A "bácsika" megnevezésen majd kiesnek a szemei s botját megemelve úgy feléd suhintja, mint egy tizenéves. Nem talál el szerencsére, pont elsuhan fejed mellett. Nyilván nem is volt szándékában, hogy bántson téged, csupán elhajtson onnan.
- Milyen bácsi? Heh?! Takarodj innen te vakarék! - kiált rád s látod rajta, hogy hajszálon múlik, mikor kezd úgy káromkodni, mint egy kamionos. Kiabálása közepette viszont hallja a kérdésedet is, ami gondolkodásra kényszeríti rövid időre. Elnémul, gyanakodva, alaposan szemügyre vesz téged. Már most tudod, hogy nehéz lesz belőle bármilyen információt kiszedni, ha nem találod meg a megfelelő eszközt hozzá.
- Mi vagy te valami rendőr? A nyomozóknak már mindent elmondtam amit tudok. Ha meg újságíró vagy akkor... - felmordul és nyelvével mint aki éhes végigfut ajkain ismételten elgondolkodva, látszik szemén, valamilyen kapzsi dolog forog agyában.

A kapzsi szemétládája! De nyugodtnak kell maradnom. Nyugalom.
Hát milyen szívélyes fogadtatás? Jó hogy nincs nála lőfegyver. Biztos ő lehet a házigazda. Szerintem már csecsemő korában eladta az anyját, egy üveggolyóért. Na, jó, kettőért. De akkor is. Ez nem fog így menni. Ha nyugodt akarok maradni, akkor el kell érnem, hogy ne idegesítsen. De szerintem a Pápát hamarabb ráveszem egy group-enre.
Nagyon lassan levegőt veszek. Ha nem vagyok nyugodt, nem tudok meg semmit. Ez van. És még pénzem sincs sok, így improvizálok.
- Bocsánat, ha megsértettem. A nevem Smith. Jon Smith. Azt azért nem mondanám, hogy újságíró vagyok, de azt sem hogy nem. Ha válaszolni tetszik néhány egyszerű kérdésemre, akkor megígérem, én se leszek hálátlan. – Továbbra is nyugodt arcot vágok és megpróbálok még jobban lenyugodni. Jól van te sz@rházi. Ha elhúzzák az orrod előtt a mézesmadzagot, akkor mit lépsz?
Közben a zsebembe nyúlok, előveszem a pénztárcáma. Ahoz képest, hogy nincs pénzem, eléggé meg van tömve. Gyűjtő vagyok. Gyűjtöm az üvegek címkéit. Persze ez kívülről nem látszik.
- Na, mit mond?

- Poccahontast hol hagytad? - néz körbe gúnyolódva, arcán egy sejtelmes vigyor jelenik meg s mikor elmondod neki, hogy ő sem lesz rövidebb, ha válaszol pár kérdésedre, hirtelen nagyon készséges barátság csillant meg szemeiben. Két ujjával végigsimított bozótos fehér "szakállán", amiben mintha valamilyen bogarat véltél volna felfedezni, ahogy épp próbált elbújni benne. Nem biztos hogy jól láttad, de azért is elég meggyőző tényező volt arról, hogy itt szinte az is hajléktalan, akinek van hol laknia.
Szemei szinte kipattantak, mikor látta a pénztárcádat és intett neked, hogy kövesd be a házba, ne az utcán intézzétek az ilyen dolgokat. Megfordult és bement, nyitva hagyta az ajtót, de azért látszott rajta, ha netán belépsz, elvárja, hogy becsukod magad után. Már kintről lehetett látni, hogy a falak kopottak voltak és jött le a vakolat. Kellemetlen bűz áradt bent. Dohos, poros szag, keverve a patkány bűzével. Igazi koszfék. Csak pár lépést tesz befele, nem igazán enged téged tovább. A folyosó szűk, egy lépcső vezet fel a másik emeletre s egy becsukott ajtó található még a földszinten, de úgy ennyi. Éhes szemekkel vizslatja a pénztárcádat.
- Egy válasz öt dolcsi. Értve? - kérdez meg téged kemény hangon, mint aki nem alkuképes, de hát ki tudja...

Na, megy ez! A képességem még mindig nulla, de ha értünk az emberek nyelvén. Pénz beszél, szakadt öreg bácsi ugat! Itt így megy ez.
Lassan elkezdek befelé menni. A szag, ami megcsapja az orromat, az valami borzasztó. A legnagyobb probléma, hogy nem tudom megállapítani, hogy most ez a házból jön, vagy az emberből. Az biztos, hogy a vakolat se bírja. Szinte hallom, ahogy sercegve pattog lefele. Legalább is, ami még nem pattogott le.
Valahogy nagy nehezen rákényszerítem magam, hogy bezárjam magam mögött az ajtót. Közben próbálok lefele nyugodni, hátha sikerül elkapnom az egyik hazugságát. Remélem, letudok eléggé nyugodni.
Mikor meghallom az árat, kicsit elgondolkodtat, hogy ilyen olcsó lenne a becsület? Nem mintha sok pénzem lenne, de az nem is számít. Előveszek egy húszast fájó szívvel a tárcából, úgy hogy ne lássa, mennyi van benne. Lassan odanyújtom (amit azt hiszem rögtön ki fog tépni a kezemből) az öregnek és nézem az arcát. Most már csak annyi pénzem van, hogy megreggelizzek és taxival hazamenjek.
- Tessék uram, az első négy kérdésre előre fizetek. – Lassan körbenézek. Semmi jelét nem látom, hogy itt tűz lett volna. Ez egy kicsit gyanús. Ha tényleg itt történt, akkor ez az egész koszfészek leégett volna. – Először is, ha lehetne, látni szeretném, hogy pontosan hol történt. És közben, míg oda tartunk elárulhatná, hogy milyenek voltak, amíg éltek!
Intek a kezemmel, hogy indulhatunk előre. Nem szeretném sürgetni, de minél tovább maradok, annál nagyobb a valószínűsége arra, hogy rájön nincs nagyon sok pénzem. Remélem, az előleg kicsit elködösíti a látókörét az öregnek. Közben minden egyes pillanatban Mantraként mondom hogy : nyugalom, nyugalom, nyugalom …

Az öreg emberke szinte azonnal "kitépte" azt a papírpénzt kezedből, mint aki most kaparintotta meg életének megváltását. Maga elé emelte, hogy jobban szemügyre vegye, nem e hamis, majd orrához közelítette és megszagolta. Ismét rád pillantott, jól zsebre vágta a pénzt és csak felmordult.
- Négy kérdés, négy válasz. Ha akarod látni a helyet és hogy meséljek róluk, az sokkal többe fog kerülni - morog rád az öreg emberke és megvakarja magát kopaszodó fején. Mikor így tesz, látod ahogy fejéről "pattog" lefele a korpa és kosz, nem igazán tudni hogy ritka sárgás hajából vagy körmei alól vállik le, de lehet hogy mindkettőről.
Megindult a lépcső felé, de meg is állt előtte. Pont útba, mint aki féll, hogy netán kedvet kapnál felszaladni. Az idős bácsika csontjai minden mozdulatnál megropog, pont azt a képzeletet kelti, hogy teljesen védtelen s bármikor szegény összerogyhat holtan. De te tudod, bebizonyította neked, hogy ez nem teljesen van így, elvégre a botjával ritka ügyesen suhintott feléd még az utcán.
-Várom a kérdéseket. De nekem sincs időm itt ácsorogni egész nap. Szóval? - förmed rád teljesen nyugtalanul, mint akinek nyugdíjas korában van a legtöbb dolga. Képességedet használva érzékeled rajta, hogy hazudni bizony nem fog, de jól megválogatja szavait s neked vigyázni kell, hogyan teszed fel kérdéseidet, hogy kielégítő válaszokat kaphass tőle.

A kapzsi mindenit. Nagyon jól tudja tettetni az ártatlant az öreg. Ha egy kicsit is lankadni fog a figyelmem, még a végén én is a temetőben végzem, vagy egy sikátorban kizsebelve.
Miközben megyek, a bácsi után azon gondolkodok, hogy mit is kellene most csinálnom. A megérzésem jó volt. Amíg nyugodt vagyok, addig nem fog tudni nekem hazudni. Bár nem is akar. A pénzt mindennél jobban érdekli. Tudja, ha véletlenül rájövök, hogy hazudik, akkor nem kap több pénzt. De azért ő se hülye. Megpróbál majd engem kicsit félrevezetni, hogy minél jobban megkopasszon.
Régen én tiszteltem az időseket. A nevelőim is szinte mind már jóval túl voltak életük hajnalán. Becsültem őket, mert kibírtak annyi idegeskedést, és mindig szépen beszéltek velünk. Persze ha megérdemeltük elő került a bot, de az se fájt igazán. Inkább az fájt nekem, hogy gondot okoztam a nevelőimnek.
- Rendben. Ne féljen. A végén, ha rendesen válaszol nekem, akkor akár az egész tárcát magának ajándékozom. Ez attól függ, hogy mennyire lesz hozzám segítőkész. De addig is felteszek magának rögtön két kérdést. Az első hogy miért éltek itt és mióta. – Ránézek, az öregemberre mielőtt tiltakozni tudna, felemelem, az újam a szavába vágok. – Igen, ez egy kérdés. A második, hogy itt volt-e ön, amikor az eset történt!
Lehet, hogy nem így kellene vele beszélnem, de éreztetnem kell vele, hogy itt én diktálok. Ha neki ez nem tetszik, legfeljebb elmegyek és visszasurranok valamikor máskor. A húszasért persze fájni fog a szívem, de ez van. Semmi sincs ingyen. És a hazárdjátékokon lehet a legtöbbet nyerni!

Összehúzza szemeit, egyáltalán nem tetszik neki, hogy összetett kérdéseket teszel fel neki. Arcáról leolvasható, most az egyszer egy ilyen kérdésre válaszolni fog neked, de legközelebb már csak az első felére s a második felét egy külön kérdésnek fogja tekinteni. Nekitámaszkodik egyik kezével botjának, ismét bozótos állában kaparászik. Próbálkozik visszaemlékezni egy-két dologra.
- Azért éltek itt, mert ez egy elég olcsó hely - válaszolt neked tömören. Látszik a házon, nem luxus lakásokat alakítottak ki benne, talán ötven dolcsi sincs meg két hétért a lakbér. Attól függetlenül, hogy ez a hely egy igazi koszfészek és a környék is ritka veszélyes, mindenkinek kell élni valahol. Főleg egy fiatal anyuknák a gyerekével, még ha ilyen helyről is van szó.
- Nem tudom pontosan mióta laktak itt. Talán egy éve, kettő... - megvonogatja vállát, az idős emberke látszólag nem tartozik azok közé, akik tisztában vannak az aktuális nappal és dátummal. Számára minden nap teljesen egyforma, csak az évszakok változását érzékelheti. A második kérdéseden elkomorodik és egy nem túl barátságos fintor húzódott arcára.
- Igen itt voltam - bólintott, de ennél többet nem is mond neked. Az öreg tudja, hogy adja neked a válaszokat, hogy többet kelljen kérdezned s ezzel az ő zsebe is csak jobban megtelik pénzel.
- Ha ad 1OO dolcsit, felengedem magát pár percre a lakásukba - elmosolyodik kajánul, mit aki a világ szenzációját akarja neked megmutatni hanyagolható összegért.

Hát ez nem jó. Alig maradt pénzem. De az örege se most jött le a falvédőről. Játszhatom én itt a nagymenőt, ha nem enged be, hogy lássam a pontosan a tett helyt, akkor nem megyek semmire. A kapzsisága felülmúlhatatlan.
- Tudja mit! Nincs kedvem apróval játszadozni. Ha beenged, hogy lássam a színhelyet, és elmond mindent, amit látott és hallott, akkor utána önnek adom az ÖT – itt felemelem öt ujjamat, hogy nyomatékosítsak – legnagyobb bankót a pénztárcámból. Ígérem nem verem át. Maga előtt fogom kivenni a pénzt! Megbeszéltük? – És nyújtom felé a kezemet, hogy mint szerződés megkötésének az alapját.
Megéri néha nézni a Teleshopp-os adásokat. Az embereket átverik, csak azért mert olyat ígérnek nekik, amit nem is ígérnek. Egy szóval se mondtam, hogy ha összetesszük az öt legnagyobb bankómat több mint huszonöt dollár jó, ha összejön. Szóval tényleg apróval kell játszanom. Mindent feltettem egyetlen tétben. Csak abban reménykedek, hogy a kapzsisága elnyomja a józan eszét.
Míg megfontolja az ajánlatot, addig én a kezemben forgatom a tárcám és dúdolok, hogy ezzel is idegesítsem őt. Lehet, hogy ismeri az összes trükköt, amivel meglehet kopasztani egy újságírót, csak én nem vagyok az. De ő ezt nem tudja.
- És ha elfogadja nincsenek több egyszavas mondatok. Szerintem minden szóért annyit fog kapni amennyit megérdemel. Ha nem tetszik az ajánlat, egy-két bankót még hozzá dobhatok. – És ezzel elteszem a tárcám a dzsekim belső zsebébe. Így ha tiltakozna, akkor se mutatnám meg a pénztárcám belsejét.

Az ember elhányná magát, amilyen unodíró mosoly költözött az idős emberke arcára. Az ajánlatod felettébb tetszett neki, akkor is, ha látszott szemeiben, még azért fontolgatja a dolgot, hogy ez mennyire érné meg neki. Tekintetével lesiklik a pénztárcádra, melyet kezedben forgatsz. Számára dugig van tömve pénzel, legalább is ezt hiszi. Mikor kezedet felé nyújtod, gyanakodva méreget téged, de a pénz az mégiscsak pénz. Nagy hatalma van a világban és egy ilyen putri helyen még nagyobb. Annyi pénzből az idős emberke legalább 2 hétig eléldegélhet, ha nem több, hiszen itt nem csak az albérlet, de az üzletek is jóval olcsóbbak, hogy a szegény emberek megélhessenek. Na meg.. Közel a Bűnös kerület, itt senki nem akarja kockáztatni a nagyobb vagyont, hiszen ezen a környéken pár apróért is gyilkolnak az emberek. Az emberke végül kezet ráz veled. Érzed milyen hideg és csontos, tele van mindenféle foltal, de hát az idős emberek kezei már csak ilyenek.
Mikor megkötöttétek az üzletet, int neked, hogy kövesd őt fel a lépcsőn. Mikor elindul, szinte mindegyik lépcsőfok nyikorog és recseg, igazán vigyázni kell, hogy hogyan lépj rá, ha nem akarod, hogy beszakadjon alattad. Az emeleten sem jobb a helyzet, de itt legalább látszik, hogy aki az ajtó mögött lakott, próbált valamilyen rendet tartani. A kosz és a por itt jóval kisebb volt. A folyosó végén még egy pokrócot is látsz az ablak alatt, melyen mindenféle régimódi játékok hevernek. Lányos játékok voltak azok. Egy piszkos babaház, hozzá a berendezés, néhány nagyon olcsó fajta barbie baba. Egy felfordított műanyag doboz, amin ceruzák, néhány papír és kifestő hever.
Az ajtón két sárga rendőrségi szalag keresztbe, ezzel próbálták megakadályozni, hogy rajtuk kívül bárki is bemehessen. Az emberke kinyitotta neked az ajtót és szemed elé tárult egy szoba. Egyetlen egy szoba, semmi több. Nem volt túlzottan berendezve. Egy kanapé, mely széthúzhatós volt, ezen aludtak. Egy szekrény és néhány polc. A polcokon konzervdobozok sorakoztak. Egy asztal és két szék találta meg helyét az ablaknál, mely nyitva volt. Tűzlépcső vezetett onnan lefele. Viszont sehol égési nyomok. A szoba teljesen rendben látszik.
- Mit is akar tudni pontosabban? Azon kívül hogy mindent? - kérdezi meg végül az öregember és valamivel segítőkészebb mint lent a földszinten. Alig várja hogy megkapja a pénzt és te végre lelépj, hogy saját életével foglalkozhasson tovább.

Pont, ahogy gondoltam ráharapott a dologra. Csak bírjam ki röhögés nélkül! Az kicsit furcsa, hogy ilyen könnyen belement, de nem panaszkodok. A lépcsők miatt viszont igen! Ha elkezdenék rohanni az öreg elől, bár nem biztos, hogy tudná tartani az iramot, de van egy sanda gyanúm hogy igen, akkor a lépcsők kilőve. Hamarabb töröm ki a nyakamat, minthogy az öreg tehetné velem!
Felértünk az emeletre. Máris látszott, hogy itt nem olyanok laktak, akik megérdemelték volna ezt a környéket. Főleg a kis sarok tetszett a játékokkal. Nem voltak drága játékok, de játékok voltak. Olyan játékok, amikkel minden nap játszottak. Szerintem, ha a nő nem is volt eleresztve pénzel, akkor is kedveskedett valamivel a lányának legalább egyszer egy héten, még ha az egy szem cukorka is volt. Furcsa hogy az ilyen szeretet, hogy férhet meg ilyen kapzsisággal egy lakásban?
Szétnézek a szobában, ami inkább volt lyuk, mint szoba, és ahogy gondoltam nem találok égési nyomokat sehol. Ez nem is furcsa, mivel ez a porfészek úgy leéget volna abban a tűzben, amiben a kis család meghalt, mint egy darab vattakorong a pokol nyolcadik bugyrába.
Becsukom magam mögött az ajtót. Szerintem az öregnek sincs ellene a dolog. Biztos nem akarja, hogy mások is meglássák a mi kis üzletünket. Bár nem tudom hányan élnek ebben az épületben, biztos vagyok benne, hogy ha kell, néhány fal tud fület növeszteni benne. Odalépek az ablakhoz és kinézek benne:
- Mondja, csak kérem szépen, hol találtak rá a holtestekre? Hogy az eset nem itt történt az egyből látszik. Betörés vagy rablás is kizárva, tehát marad a puszta élvezetből jövő gyilkosság. Ugye nem tévedek abban, hogy nem voltak a házban olyanok, akik haragudhattak volna erre a családra? – Kérdeztem tőle, és háttal neki dőltem az ablakkeretnek. Figyelem az arcát és a reakciói. Bár az se lepne meg , ha neki nem tetszettek volna.
Közben arra gondolok, hogy ha lehet, akkor inkább nem mennék messze az ablaktól. Az egyetlen menekülési útvonal az öregtől az csak is a tűzlétra lehet. Hacsak nincs az nála lőfegyver!