Főutak, utcák, sikátorok.

Ismét este van, és kezdődik a műszak. Meg kell mondjam az első pár nap elég könnyű volt. Ez talán azért volt, mert az egyik legkevésbé rossz területet fogtam ki magamnak. Az első napokban amúgy sem akartam túl nagy küldetéseket végre hajtani. Egyenlőre maradtam a könnyebb rossz tetteknél, amiket könnyen meg lehet oldani. Bár be kell vallanom az első napok elég ijesztőek voltak, főleg amiatt a sok furcsa hang miatt amiket hallottam, na meg a sötétben mindent máshogy látunk. Végül is sikerült belerázódnom a szakmába. Valamint mára már egy GPS rendszert is sikerült leszednem a telefonra, amit most magamnál hordok, és reménykedek, hogy most már nem lesz baj a hazajutással. Ma úgy döntöttem, hogy kicsit merészebb leszek a bűnnel, hisz nem ragadhatok le piti bűnözőknél, hisz azzal nem sokat érek el. Nem, most nagyobb zsákmányra fáj a fogam. Folytattam az utamat, és megpróbáltam minden helyet jól megnézni.~Hmm... Majd valamikor szereznem kéne egy távcsövet, a szemeim ide nem lesznek mindig elegek.~Gondoltam magamban, miközben nekifutottam, hogy egy újabb háztetőre ugorjak. Leérkeztem, majd a zsebembe nyúltam, hogy megnézzem az időt.~Lássuk csak... 15 perc és éjfél... Jó akkor van még három órám.~Gondoltam végig, majd felálltam, hogy körbe nézzek...

Miközben az órámat figyeltem, hirtelen egy sikolyra lettem figyelmes.~Ez meg mi volt?~Kérdeztem magamtól, majd ahogy fülelni kezdtem mintha verekedésre utaló hangokat is hallottam volna. Nem vesztegettem tovább az időt, megindultam, a hang forrásába, hogy kiderítsem mi folyik ott.
Viszont pár másodperc múlva, egy másik személy tűnt fel, és volt benne valami furcsa. Úgy tűnt, hogy jelmezben van, mert fülei voltak. Az első elképzelésem az volt, hogy talán egyike azoknak a bűnüldözőknek, akikről olvastam, de majd elválik. Egyenlőre nem tulajdonítok neki figyelmet, hisz úgy tűnik, hogy ugyanoda tartunk, majd ha oda érünk, akkor majd tisztázódik a dolog. Viszont ettől függetlenül elragadott a kíváncsiság: Vajon ki is lehet az a fickó?
Ez az a kérdés amit rengeteg városlakó tesz fel ezekkel a személyekkel kapcsolatban. Gondolom nekik is ilyen érzés lehet meglátni őket... és talán nem sokára engem.

Futottam tovább, de a másik gyorsabb volt nálam, amit nem igazán értettem, hisz elvileg nekem gyorsabbnak kéne lennem.~Érdekes~Gondoltam magamban, majd ahogy elértem a legutolsó tető szélét, megálltam, és figyelni kezdtem. Szép kis bunyó folyt lent, de egyáltalán nem értettem miről van szó. Azt, hogy a maszkos harcos veri azt a barna bőrűt azt még valamennyire megérteném, de mi van a többivel?
Két nőstény egymásnak esik, és a többi ember, meg pénzt lengetnek? Igen, a papírokról elég gyorsan megállapítottam, hogy pénz, hisz én is szereztem egy keveset korábban és ezek eléggé hasonlítottak. Nem tudtam mit szóljak, de a végén úgy döntöttem, hogy csatlakozom. Kicsit hajlítgattam a lábaim, majd lehuppantam és az egyik kukás konténer fedélre érkeztem.
-Jó estét!... Mi a program?-Kérdeztem hangosan, mint valami hülye gyerek. Bár őszintén szólva nem vártam egyikőjüktől sem választ, azért jobb ha itt hagyom a névjegyem mielőtt szétrúgom a bulit. Elsőnek a nők felé indultam meg, és hacsak nem hagyják abba, akkor az egyiket, megragadom, és neki lököm a falnak. A másikat, pedig a farkammal fogom meg, ha netán nem nyugodna le.
-Pihenjünk hölgyeim, majd folytathatják ha végeztem.-Mondtam viccelődve, majd pedig megint a többi felé néztem, ártatlan kíváncsisággal az arcomon. Reméltem ezzel a kis akcióval felhívtam magamra a figyelmet hacsak kicsit is.

Úgy tűnik a megjelenésem kioltotta a lángokat, mert mindenki vagy menekült, vagy leállt azzal amit csinált. Kivétel a maszkos harcost, aki harcképtelenné tette, a férfit. Úgy tűnik mégsem kapom meg azt a vadat, amit reméltem, de így is jó, legalább senki nem sérült meg... Egyenlőre. A férfi megszólított, és rögtön egy kényes kérdést szegezett nekem. Kicsit gondolkoztam majd úgy döntöttem, hogy nem fedek fel előtte mindent, hisz egyáltalán nem biztos, hogy jófiúval van dolgom.
-Én...? Cybergyík! szolgálatodra!-Hajoltam meg előtte színpadiasan, és ahogy visszaálltam egy nagy vigyorral folytattam.-A környék főmunkaidős bűnüldözője, és rendfenntartója. Bár igaz, még csak egy hete vagyok a szakmában, szóval valószínűleg nem ismersz. Ha lehet kérdésem akkor ugyanazt kérdezném amit te, csak a pikkelyes szó nélkül.-Mondtam még mindig vigyorogva, mintha kicsit lökött lennék, de hé: A legjobb álca, a szánalmasság köpenye. Ha eléred, hogy az ellenfél alábecsüljön azzal már félig győztél.

A férfi egy ideig nézett mint borjú az új kapura, de kis idő múlva újra beszélni kezdett. Közben a nők lassan mögém jöttek, de csak egy pillantásnyi időt szenteltem rájuk, majd ismét a férfira néztem, aki tovább beszélt. Az utolsó mondatára, kicsit meglepődtem, de mielőtt tudatosult volna bennem, hogy mire is gondolt, már kaptam is egyet a fejemre, felnyögtem, de szerencsére a vastag bőröm megakadályozta, hogy elájuljak, ha egyáltalán elájulhatnék tőle. Már láttam is a következő támadást, de hiába láttam, a testem csak annyit tudott reagálni, hogy behúzta a gyomrom, így késleltetve a becsapódás idejét, bár az erejét már kevésbé. Kicsit hátra tántorodtam. Mivel nőkről volt szó, ezért nem igazán tudtak sérülést okozni bennem, hisz természetes páncélom elnyelte a legtöbbjét. Talán csak az ágyékom lenne az ahol valamilyen sérülést okozhatnának, ezekkel a támadásokkal, úgyhogy nem aggódtam. Viszont a közelben elég sok fegyver volt, így a cél egyértelmű volt, nem szabad hagyni, hogy bármit is a kezük ügyébe kaparintsanak.
-Szép kis szabály, de előbb is elmondhattad volna. Van több is?-Kérdeztem, még mindig mosolyogva, miközben felvettem az alapállást. Most úgy viselkedtem vele mint egy szövetséges, de rajta tartottam a szemem. Még mindig nem tudom, hogy barát vagy ellenség, hisz még nem igen mutatott fel bizonyítékot, bár igaz, ha most nem támad meg, akkor megbízom benne, habár az is igaz, hogy egyedül is le tudnám őket győzni. Felemeltem a kezem és magam felé intettem.
-Rendben, ha a nőstények harcolni akarnak akkor jöjjenek nyugodtan.-Ha megtámadnak, igyekszem a villámgyors reflexeimet használva, előbb blokkolni aztán egy gyors támadást bevinni hasi tájékra, vagy pedig kigáncsolni. Valószínűleg a meglepetés erejét is kihasználhatom, amikor az ő szemükben úgy tűnik, hogy pontosan tudom mit fognak lépni, mielőtt elindítanák a támadást, pedig ez nem így van, én egyszerűen lassítva látom az ő mozgásuk.

//Na jó akkor a legmélyebb bocsánatodért esedezem. Nem tudok elég jó indokot mondani rá, de megígérem nem lesz több ilyen.//

A meglepetés ereje elmúlt, most már tudod ki az igazi ellenfél. A lányok, mintha egy élőlény lenne olyan rugalmasak, és egyszerre mozognak. Az első felállásból, úgy tűnik, hogy te kapsz egy ellenfelet, és a "társad" is kap egyet, de már látod, hogy csapatban dolgoznak, és nem is akarnak külön válni egymástól.
Mire megállapítod a dolgot, már támadnak is. Ketten rohannak nektek, és meglepően gyorsan mozognak, egy emberhez képest. Igaz a te gyorsaságodat nem érik el, de azért már majdnem megközelítik. A "társad" nekik ront, mint egy bika, és mielőtt még leüthetné a kiszemelt célpontját, az egy szökelléssel a falnak ugrik, majd onnan egy lábbal el is rugaszkodik feléd. Egy gyönyörűen kivitelezett repülő rúgással, próbál fejbe rúgni téged. A másik nő pedig alulról támad. Jobbra-balra cikázva közeledik hozzád, és a két kezét előre tartva próbál elég közel jutni, hogy látszólag megüthessen. A "tanácsadód" nem rohan a segítségedre, csak válaszol a kérdésedre.
- Tudod a gothami nők kiszámíthatatlanok, és soha nem tudod mivel fognak meglepni. - Még nem vagy jó benne, de mintha vidámság áradna a hangjából, és talán egy emberi vigyort is látsz a maszkja alól kivillanni.

A másik gyorsan lépett, és megpróbálta az egyik nőt harcképtelenné tenni, de sajnos ez nem sikerült neki. A lányok viszont úgy tűnik engem szemeltek most ki. Az egyik a falról támad egy rúgással, míg a másik, megpróbál a közelembe kerülni, hogy megüthessen. Nem gondolkodtam sokáig, és előálltam egy tervvel. Amint jött a légi rúgás, megpróbáltam egy védekezéssel egybekötött fogást végrehajtani, ami abból áll, hogy a tenyeremmel blokkolok majd rámarkolok a bokájára, és a lendületet tovább víve megpróbálom a társát leütni vele. Ha nem sikerülne, akkor sincs baj, hisz csak el kell engednem a többit pedig az alig félméterre lévő falra bízom. Mivel a lábai felém néznek kevés esély van arra, hogy azzal tompítson, de abból amit az előbb láttam következtettem, hogy képes lehet rá, így amint elengedtem, máris hátrébb ugrottam, ezzel a másik nő közt is növelve a távolságot. Közben a másikkal folytattam a cseverészést.
-Mellesleg megtudhatom milyen buli volt, mielőtt feltűntél? Mert úgy tűnik nem szeretik, hogy közbe léptünk a kis karmolászásukba.-Mondtam viccelődő hangnemben, miközben továbbra is rajtuk tartottam a figyelmem, és igyekeztem védekezni.

A nő támadása, meglehetősen fájdalmasra sikerült. Igaz, komolyabb baj nem történt, hisz a cipője aligha juthatott mélyre hála vastag bőrömnek, mely olyan ellenálló mint egy autógumija. De hát ha a gyíkember nem edzett katona nincs hozzászokva a felületes sérülésekhez ezért a fájdalom is erősebb mint kellene. Ennek ellenére sikerült pár pillanatra harcképtelenné tennem, de meglepő gyorsasággal kelt fel.~Te jó ég. Egy átlag ember ettől már elájult volna... Úgy tűnik ez mégsem lesz olyan unalmas.~Gondoltam magamban, miközben a következő máris rám ugrott, és meglepődötten vettem észre, hogy az egyik legprimitívebb támadási formát használja... Sajnos elég effektíven. Felszisszentem a fájdalomtól, és tudtam, hogy gyorsan kell cselekednem, különben a végén komoly sérüléseket kapok. Aztán eszembe jutott, hogy mivel nőről van szó, és ráadásul emberről, elvileg sokkal erősebbnek kell lennem, még ha a köztünk lévő gyorsasági különbség alacsony. -Szóval durván szereted? Akkor durván játszunk!- Így hát, ezt kihasználva, megpróbáltam a lábaimmal gyorsan átkarolni, majd pedig egy erős ütést mérni az oldalára amit nem védi csont.~Ilyenkor jól jön az a kis anatómia amit eddig tanultam róluk.~Mivel kutattam az emberek szervezete után rájöttem, hogy vannak bizonyos pontok ahol hemzsegnek az idegszálak. Ha egy ilyenre ütést mérünk egyszerűen beléjük nyilall a fájdalom, és akár meg is bénulnak. Most egy ilyen pontot támadtam, és reménykedtem, hogy a pillanatnyi bénulás elég lesz, hogy átforduljak, majd pedig egy erős fejeléssel végleg a padlóhoz szögeljem. Remélhetőleg ez kiüti, és még időben félre ugorhatok a társa elől, vagy ha hátulról támad akkor erős farkammal képen vágni.

A támadásom sikerült, de nem voltam elég gyors, így bekaptam a támadását, ami még a lélegzetem is elállította pár másodpercre. Szerencsére vele ellentétben én még képes vagyok harcolni, és már jön is a következő ellenfél, akit máris megtámadok, de túl gyorsan kezdett el védekezni. Nem volt elég időm, hogy kiszabadítsam drágalátos végtagom, mert máris akkorát rántott, hogy attól féltem le fogja szakítani. Szerencsére ez nem történt meg, és a kezemmel is képes voltam tompítani. Amint érkeztem már keltem is fel.
-Ez nem volt túl szép kedves. Ha megint megpróbálod lehet nem leszek ilyen kedves...-Mondtam még mindig vigyorogva, mintha az előző támadások ereje valami baráti kézfogás lett volna. Miközben beszéltem a kezemet a hátamra tettem majd pedig egy erős rántással előkaptam a katanámat, és megforgattam.-... Sose késő feladni.-Mondtam, és elindultam felé lassan. Ha továbbra is támad akkor valószínűleg le fogok sújtani, és még valószínűbb, hogy megvágom... Csak egy kicsit. Azért ügyelek rá, hogy komolyabb baja ne essen. Csak a végtagjaira célzok, és nem is vágok igazán, inkább csak felé tolom a pengét.

Mielőtt befejezhettem volna a mondandóm, már is újra a levegőben voltam. Őszintén szólva nem számítottam rá, hogy ekkora ereje van. Csak úgy felkap, és lóbál mint egy játékot. Nem telt el pár másodperc és már a falra kenődtem. Lassan csúsztam le, miközben ő a következő támadását készítette. Viszont ez a támadás túl kiszámítható volt. Úgy éreztem itt az alkalom. Egy ideig tettem, hogy kábult lennék, majd az utolsó pillanatban, gyorsan oldalra fordultam, hogy a könyöke a betonnal találkozzon a fejem helyett.
Ha ez sikerült villámgyorsan felpattantam, és igyekeztem hátulról átkarolni a hónaljánál, hogy ne tudjon szabadulni.
-Ott tartottam, hogy ha még egyszer megcsinálod, nem leszek kedves.-Mondtam, majd enyhén behajlítottam a térdeim.-Öveket becsatolni!-Azzal felugrottam a levegőbe, és csináltam egy félszaltót. Ami azt eredményezi, hogy én fölül vagyok, ő pedig alul, és egyenesen a földre néz. Fél másodperc, és az arca találkozik az utca kövével, ha nem tör ki.

Megpróbáltam, de a természet közbe avatkozott. Sajnos most sem sikerült a tervem, mert nem vettem figyelembe mindent, de ezen már késő elmélkedni. Erőteljes akarásomnak erőteljes nyögés lett a vége. A nő teste helyett a karom szerezte a legnagyobb sérülést, és ha ez nem lenne elég, még le is fejelt, méghozzá egy érzékeny ponton. Másodpercek teltek el, és mintha levették volna a fényerőt, a látásom homályosulni kezdett. De nem adtam fel. Ha már idáig eljöttem, akkor befejezem. Először is oldalra fordulva ezúttal tényleg magam alá gyűröm a nőt, majd az egyik térdemet a hátáig felhoztam, és térdre álltam, még mindig magamhoz szorítva őt, így a teste akarva-akaratlanul is kénytelen velem hajlani. A kezeimet, gyorsan lecsúsztattam a karjaira, és magamféle húztam őket, végezetül, pedig hatalmas lendületet véve tarkón fejeltem. Reméltem, hogy ennyi elég lesz, hogy végre a földön maradjon, mert kezdtem elég rendesen leamortizálódni. Na igen, azt hiszem így jár az aki túl nagy vadat akar elejteni.

Győzelem! Nem tökéletes, de az. Eléggé szét voltam verve, még jó, hogy az elején sikerült úgy helyezni magam, hogy ne tudjanak egyszerre támadni. Ki tudja mi lett volna ha mindkettő rám ugrik. Valószínűleg kifektettek volna.
-Ez mókás volt, máskor is játszunk jó?-Mondtam halkan az ájult nőnek. Lassan kelek, fel, de amikor megérzem valaki másnak a kezét, rögtön megfordulok. Szerencsére nem ellenség volt, bár barátnak sem nevezhető. Kicsit figyelek arra amit mond, és azt hiszem jól kéne éreznem magam, hogy megdicsért, bár a veregetés fájt. Mikor meghívott egy italra, ismét felé fordultam, majd gondolkodón néztem körbe a csatamezőn.
-Öm... Nem kéne előbb hívni a zsarukat? Nem szeretnék a semmiért dolgozni.-Kérdeztem, miközben próbáltam legjobb tudásom szerint leporolni a ruhámat.~Szuper, most pedig varrhatom meg, kis harapdálós.~
-És én nem eszek, vagy iszok gabona származékokat, szóval másra leszel kénytelen meghívni.-Mondtam, miközben elindultam utána. Kicsit érdekelt, a férfi, hisz... Mondjuk ki, munkatársak vagyunk. Szóval nem árthat egy veterán véleménye, és tanácsa.

A férfi válasza kicsit elszomorított. Valamiért éreztem, hogy azért mondta, mert úgyse jönnének ki, ilyen kis piti bűnözőkre, ennek köszönhetően az a tudat is benne volt a fejemben, hogy még találkozni fogok ezzel a hárommal, vagy legalábbis a két nőstény tigrissel. Elindultam utána, nem volt jobb dolgom úgysem. Amilyen sérüléseket kaptam csoda, hogy egyenesen tudok járni, a vadászatnak mára már biztos vége. Viszont mindig is idegenkedtem a nyílt terepre való kimeneteltől, hisz a múltban kellemetlen tapasztalatom volt a velük való találkozással. Most viszont úgy tűnt mintha üvegből lennék, mert egyik sem bámult meg egy pillanatig sem, aminek oka homály maradt előttem. Nem mentünk messzire, és belebotlottunk egy... ivó-viskó-szerűségbe. A közelségét látva olyan érzés kerített hatalmába, mintha ez a fickó eredetileg ide tartott volna, és csak véletlenül botlott bele az ügybe. Kicsit vonakodva bár, de besétáltam. A környezet változás szinte arcon csapott. Meleg, füst, és szörnyű szagok. Nem volt épp kellemes, dehát nem igazán tehetek ellene semmit, nemde bár? Kicsit körbe néztem a helyiségben, majd egy sóhajtással kísérve leültem, a maszkos mellé.
-Öm... Még nem tudom hogy hívjalak.-Mondtam halkan, utalva rá, hogy ő még nem mutatkozott be semmilyen formában.