Főutak, utcák, sikátorok.

Ebben a kis hasonlat dologban sehogy sem sikerül közös nevezőre jutniuk. De a beszélgetés civilizált keretek közt zajlik, így ez nem akkora probléma.
-Oké, ebben nem más véleményen vagyunk.-jegyezte meg viccesen.
Beavatta végül a másikat a kis titkába. Végül is igaza volt. Ha csak úgy bárkinek elmondaná, akkor valószínűleg csak hülyének nézné. Vagy azt hinné, hogy viccel.
-Igazad lehet. Az emberek jobb szeretnek ragaszkodni ahhoz, amit megszoktak. A saját kis világukhoz.-értett egyet.
Közben matatott valamit egy laptoppal. Zauna látta, hogy mit csinál. De úgy tűnik, hogy ezúttal bakot lőtt. Legalábbis nem azt találta, amit keresett.
-Nem csapódott be az a bizonyos aszteroida? Na és mi van az emberekkel? Nem is tűntek fel? Vagy egymás mellett él a két faj?-kérdezte kíváncsian.

Visszatekintettem a nőre, majd újra a laptopra néztem és befejeztem az összeköttetést, és bekapcsoltam a karám.
-Nem igazán. A tudatlan ahhoz ragaszkodik amit ismer. És mivel az emberek képesek a hazugságra, és szép mesélésre, nem veszik komolyan azt amit nem lehet bizonyítani, főleg hogy az agy sem tökéletes, és hajlamos tönkremenni...-Mondtam majd feltekintettem rá.-De nem hiszem, hogy egy őrült ember fel tudná fedezni az én rendszerem.-Mondtam majd letekintettem a laptopra és becsuktam.
-Nem nincsenek emberek. Nincs túl sok emlős. A legtöbb északon van.-Mondtam majd ismét szétnéztem a szobában.-Bár mondjuk két faj van. És nem igazán vagyunk jóban egymással. Politikai múlt, meg nem vagyunk egy faj, meg ilyenek.-Mondtam majd meghúztam a vállam.
-De mindegy is. Szóval... Zauna igaz? Mégis ki után keresgélsz? Talán valaki után a te idődből?

Tovább filozofálgattak. De egyébként egész szórakoztató volt a dolog. Bele sem gondolt eddig abba, hogy ilyesmi is létezik. Valahol valami másképp történt és az egész földi evolúció másképp alakult.
-Valahogy így értettem én is. A fejüket a homokba dugják, mert azt hiszik, hogy ha nem törődnek a dolgokkal, akkor azok nem is léteznek.
Egyre inkább kezdi megkedvelni ezt a gyíkembert. Nagyjából azonos a gondolkodásmódjuk, pedig nem is egy fajból valóak.
-Értem. Nos, érdekes dolgok ezek. Bár az időutazás után ez szinte azt mondhatom, hogy természetes, hogy az efféle utazás is lehetséges.
Utána egy kicsit őrá terelődött a szó. Végül is, talán érdemes még egy kicsit beavassa. Talán még jól is elsülhet a dolog.
-Igen, az a nevem. Nos mondhatni jövőbeli technológiát keresek. Mivel az időgép nem az én találmányom, én csak használtam, mielőtt megsemmisítettem. De nem tudom, hogy előtte mennyit használták, ahogy azt sem, hogy utána még építettek-e másikat. Nem volt sok idő, talán már nem volt rá lehetőség.

Zaunára tekintettem majd bólintottam egyet.
-Erre valók a tudósok.-Mondtam, majd kitekintettem az ablakon, és vissza irányítottam a tekintetem a hölgyre még jó, hogy senki nem hallotta őket.
-Szóval, most két lehetőség van, vagy ugyanabban a dimenzióban vagy mint az ellenfeleid vagy sem.-Mondtam miközben az ujjamat az államhoz tettem.-Nehéz az időről beszélni, nem tudunk róla sokat.-Mondtam miközben oda sétáltam az egyik falhoz és elkezdtem az ujjamat húzgálni mintha írnék rá.
-Nos, azt hiszem feltételezhetjük, hogy több új földet alkotott az időgép, remélhetőleg egy olyanban vagy ahol jó irányba változnak a dolgok.-Mondtam miközben visszafordultam.
-Nos, esetleg segíthetek neked, bár előbb megszeretném ismerni a szándékaid. Mondjuk miért semmisítetted meg a gépet? És esetleg valami ami megjelöli ezeket az embereket.

Oldalra billentette a fejét és csendben méregette kicsit a barátját, akit csak néhány perce ismer.
-Arra, hogy semmibe vegyék, amiről nem szeretnének tudni?
Figyelmesen hallgatta őt és közben azt, ahogy a falon matatott. Talán írt valamit? De mivel? Esetleg körömmel?
-Tulajdonképpen, ha innen nézzük. Végtelen variáció létezhet. Mindegyik hasonló, de mégis kicsit eltérő. Nemde? Bár hátborzongató belegondolni, hogy végtelen lehet valakiből. De ugyanakkor izgalmas is. Lehet, hogy egy világban bűnöző vagy, míg egy másikban hős, a harmadikban pedig csak egy tisztességes polgár.
A gyík végül rákérdezett a szándékaira. Nos, ha már ennyi mindenbe beavatta, akkor miért is ne?
-A szándékom? Nos, egyszerűbb mondani, mint csinálni. Röviden összefoglalva, meg akarom menteni a Földet a pusztulástól, amit az emberiség hoz rá.
Felállt a székről és az ablakhoz sétált, majd kinézett rajta. Nyugodt volt az utca. Néha egy-egy autó fényét látta felvillanni, majd eltűnni.
-Azért pusztítottam el, hogy hátráltassam a tervüket. Megjelölni nem egyszerű őket. Ránézésre olyanok, mint bármelyik másik. Hisz rajtam sem látsz semmi szokatlant, nemde? Azért keresem a technológia nyomait, mert azzal hatalmas előnyük van ebben az időben.

Feltekintettem és megráztam a fejem. Majd eltekintettem.
-Nem éppen erre gondoltam. A tudósoknak a dolga hogy dolgozzanak azon amit mások figyelmen kívül hagynak. Ami pedig a lehetőségeket illeti, nincs értelme végtelenekben gondolkodni praktikus szempontból csak két lehetőséget látok ami több irányba ágazik el.-Mondtam majd figyeltem ahogy az ablakhoz megy, ismét a falhoz fordultam és elkezdtem mozgatni a kezem ahogy gondolkodni kezdtem, majd megráztam a fejem, és felhoztam a kezemen lévő karkötőt, és elkezdtem nyomkodni a gombokat, hogy felhozzam a képet a szemüveghez, ami ismét bekapcsolt.
-Hmm értem.-Mondtam miközben folytattam a nyomkodást.-Nos én ismerek egy szervezetet amelyik velem kekeckedik egy ideje. Az informatikai programjaik olyan jók, hogy még én se tudom kívülről feltörni.-Mondtam miközben felé fordultam.
-A hivatalos nevük GenTech. Leginkább a gén technológiai képesítésük figyelemre méltó, de én tudok azokról az üzelmekről amiket nem mutatnak meg másoknak. Egy dimenzió kaput építenek amivel az én Földemre akarnak menni. Talán az egyik ellenfeled nekik dolgozik, vagy akár vezetői posztban is van. Egy nővel találkoztam aki képes a hangjával hipnotizálni áldozatait.-Mondtam ahogy felé néztem, talán egy szövetségest találtam, még ha nem is egy a célpontunk, szerintem valami összeköttetés jelen van.

-Maradhatunk kettőnél is. A végtelent amúgy sem igazán lehet felfogni. Kevesebb fejfájással jár, ez tény.
Az utcán nem nagyon van forgalom. De ilyen későn persze ez normális. Az volna a gyanús, ha sok lenne odalent az ember. Ez nem a belváros legforgalmasabb utcája. Ez csak egy kis mellékutca.
-Akkor elég fejlett kell, hogy legyen a technológia, amit használnak.
A gyík felé fordult, a szeme sarkából látta. Felé tekintett és hallgatta, mit mond.
-GenTech...Nem hallottam róla. Mit takar pontosan a gén technológia, amivel foglalkoznak?
Elgondolkodott ezen a nőn, aki hanggal manipulál. De nem tartotta valószínűnek. A nanotechnológia rengeteg dologra használható. Manipulációra is, de nem hang alapján. Ez valami más képesség lehet.
-Nem, ilyennel még a jövőben sem találkoztam. Pedig volt dolgom pár érdekes szerzettel.

Miután a nő válaszolt összekulcsoltam a karjaim.
-Nos semmi különleges kívülről. Protézisek leginkább, nem igazán adnak ki sok infót. Csak azt tudom, hogy a reproduktív sejtek kutatására kapják a pénzt. De van egy saját kis hadseregük akik hang ágyúkat használnak, és "Szuper" hőseik akiket csak bogárként ismer a nép.-Mondtam ahogy, oldalra néztem, és szép lassan mögé mentem, hogy kinézzek az ablakon.
-Oké. Nos én ennyit tudok.-Mondtam majd ismét hátrébb léptem, és megfogtam egy széket és leültem.

Zauna ellépett az ablaktól és fel-alá járkált kicsit. Nem volt ideges, csak a gondolataiba merült, miközben végighallgatta a gyík válaszát.
-Az ilyesmiben nem vagyok járatos. Nemrég összeakadtam egy fura bandával. Ők is valami hasonlóval foglalkoztak. Mindenféle állatok dns-ét fecskendezték emberekbe. De csak az egyikük volt rovarszerű. A másik hüllő volt. Azt hittem közöd van hozzájuk. A vevőjük beadott magának némi patkány dns-t. Aztán nekem ugrott. De ő húzta a rövidebbet.
Végül ismét helyet foglalt egy széken és összekulcsolta a karjait.
-De mégis, mit akarnak a te világodban? Leigázni a népedet? Vagy ellopni a technológiájukat?

Végig néztem a nőn, majd össze kulcsoltam a karom.
-Talán van valamilyen kapcsolat köztük, esetleg nem láttál valamit ami segíthet?-Kérdeztem, de utána szólt a világomról, egy pár pillanatig figyeltem, majd sóhajtottam oldalra tekintve, lassan az ablakhoz mentem és szétnéztem.
-Szerintem a mit nem akarnak kérdés könnyebben megválaszolható.-Mondtam miközben lassan sóhajtottam, és visszatekintettem.
-Ezek a rossz emberek közé tartoznak. Ebben biztos vagyok.-Jegyeztem meg, majd neki dőltem a falnak.
-Sajnos még nem tudom, hogyan állítsam meg őket.

Felidézi azt az estét, ami végül elég érdekesen végződött. Végzetes is lehetett volna az a kaland, de nem az lett. Szerencsére.
-Nem igazán...Habár...Mielőtt elkaptak, arról beszélgettek, hogy ezzel a módszerrel legyőzhetnek valami hüllőt. Nevet nem említettek. De nem tartom kizártnak, hogy rád utaltak. Vagy esetleg van más hasonló lény erre?
Hát igen, valóban. A legvalószínűbb, hogy valami invázió félére készül az a banda.
-Semmi kétség. A jó emberek nemigen tesznek ilyesmit.
Eltöprengett a dolgon. Mégis miként kellene legyőzni őket. Igazából konkrét ötlete nem igazán lett.
-Kezdetnek talán csak hátráltatni kellene őket. Szabotálni a kísérleteiket.

Végig tekintettem a nőn. A tény, hogy csak most jutott eszébe amit azok az emberek mondtak, a szemhéjam kicsit felemelkedett. Egy elnyújtott pillanatig bámultam, mintha csak azt latolgatnám mit is mondjak, de igazából egy üresedés futott végig az agyamba mielőtt újra indult.
-Nos... Magamon kívül nem ismerek egy hüllőt sem aminek a megszabadulásához óriás patkány és rovar emberek kellenének. És mint mondtam van egy Bogár csapatuk akik szuperhősködnek. Gondolom szeretnének még több támogatást. A külső álarcnak el kell fednie az igazat. Meg gondolom jó edzés módszer.-Mondtam majd oldalra tekintettem, egy pár másodpercig vártam még, majd feltekintettem, szépen oldalra mentem és elpvettem egy papír darabot az egyik szekrényből és felírtam rá a telefon számom.
-Tessék. Ezen a számon délután öttől reggelig elérsz. Ha találsz valamit csak szólj.-Mondtam, majd átnyújtottam neki a jegyzetet.-Lehet, hogy ez egy hülye ötlet. De megbízom benned. De ha most megbocsátasz, embereket kell megmentenem. Az éjszaka még mindig fiatal. Oh igen és ha felhívsz legyél benne biztos hogy valami eldobhatót használsz. Nem akarom hogy lekeressenek rajtad keresztül.-Mondtam, majd kinyitottam az ajtót és megvártam hogy kimenjen, hogy aztán becsukhassam utána, és én is elmehessek, csinálni a magam dolgát.

Nem igen akarta emlegetni a hüllős dolgot. Mert még a végén mégis azt hiszi újdonsült barátja, hogy ellene van. Bár az eddigiek alapján már egy ideje nem úgy néz ki a dolog, hogy kételkedne. Sokkal inkább bizakodónak tűnik.
-Akkor valaki másra gondoltak. Idővel talán kiderül. Mást nem tehetek velük, minthogy várok. Nem szabad elsőre ítélkezni. De hagyjuk, nem akarlak belerángatni.
Miközben a gyík tevékenykedett, addig ő a lakást nézegette. De nem igazán volt mit megfigyelni. Még csak nem is igazán úgy fest, mintha valaki nagyon berendezkedett volna. Bár albérletnek elmenne. Végül kapott egy elérhetőséget.
-Rendben. Te is el tudsz érni, ha akarsz.- mondta, majd leírta a számát, szükség esetére.
Hagyta magát végezetül kitessékelni az ajtón. Igen, neki sem ártana kicsit dolgozni kezdeni. De még mindig nem tudja, hol kezdje. Az nyilvánvaló, hogy az idővel játszani nem okos dolog. Legalábbis okosan kell és megfontoltan.
-Akkor viszlát. Hívj, ha kellek.
Kibaktatott a házból és elindult hazafele. Gondolkodott a ma esti eseményeken.