Főutak, utcák, sikátorok.

/Lángnyelv

Hát megérkeztünk, ismét a régi ház. Sosem gondoltam vola, hogy újra ide fogok jönni, nem azután, hogy a lány eltűnt. Óvatosan behúzódtam az ablakon és körbe néztem. Szerencsére még mindig nem vette ki senki, és senki nem találta meg a titkos készleteim. Óvatosan letettem a lányt a matracra, és végig néztem rajta, majd sóhajtottam egyet. Megráztam a fejem, majd összetettem felálltam, és körbe tekintettem, nem tudtam mit csináljak most. Azt hiszem a legjobb az lenne ha csinálnék kaját, ha jól emlékszem mintha az éhségről beszélt volna mielőtt elájult volna. Gyorsan bementem a konyhába és elővettem a konzerveket. Gyorsan megnéztem a szavatosságot, még nem járt le, szóval biztonságban kinyithattam. Gyorsan elővettem a kis elektromos melegítőt, csoda, hogy ez még mindig működik, amikor összetákoltam nem gondoltam volna hogy így fog működni. Gyorsan elkezdtem tekerni hogy egy kis elektromosságot generáljak, majd kinyitottam a konzervet és ráhelyeztem a tűzre, és vártam hogy felmelegedjen.

Miután végre sikerült felmelegíteni az ételt magamhoz vettem bár kellett egy kis papír hogy ne égesse meg a kezem. Szépen lassan kimentem a konyhából, és észrevettem Lángnyelvet, és már fent volt. Megálltam egy pár másodpercre, majd leültem mellé, és letettem a földre a konzervet, de nem hagytam hogy elvegye, ha megpróbálta akkor megragadtam a csuklóját, hogy figyeljen rám.
-Szóval megint lopkodsz. Azt hittem megegyeztünk, hogy nem csinálod többé.-Mondtam egy sóhajjal, majd végig tekintettem rajta.
-Mi volt a baj, hogy ilyen gyorsan leléptél?-Egy újabb sóhaj majd elengedtem a kezét.-Azok az emberek majdnem meghaltak miattad. Csak azért, hogy kapj ételt? Láttalak. Láttam, hogy nem is hezitáltál, majdnem engem is megégettél. Tudom hogy nem vagy ember, de nekem úgy tűnik hogy a saját élteden kívül semmi nem számít. Igazam van?

-Te mentél el. Hogyan adjak ételt ha nem talállak?-Kérdettem miközben láttam hogy nagyon nem haladunk semmi fele. Csak figyeltem egy pár másodpercig majd letettem a konzervet.
-Az az étel tényleg megérte hogy kockáztasd az életed? Mi van ha egy rendőr rád lő. Egy lövés és véget ér az életed. Vagy mi van ha elkapnak, akkor elzárnak a tűztől egy életre. Azok az emberek akik a védelmedet kérték csak kihasználtak. Ha elkapnak téged nem próbáltak volna segíteni. Lehet hogy kedvesek voltak de biztosan nem barátok. Ők nem segítettek volna neked. Azért kaptam el őket mert bántottak olyanokat akik fontosak nekem. Te is bántottad őket, és nem hagyhattam hogy ez megismétlődjön.-Mondtam miközben ismét felálltam.
-És neked is segíteni akarok. Azért mentettelek meg az egyenruhásoktól. Ha nem hoztalak volna ki akkor elzártak volna a tűztől. Tudom hogy van más megoldás is.

Ahogy minden napját, a mait is leginkább azzal töltötte, hogy munka után nyomokat keressen. Még éjszaka is. Így jutott el ide. Észrevett egy érdekes jelet ezen a környéken, ami éjszakánként bukkan fel. Valahol itt lehet a forrása. A jelhez tartozó személyről nem tud semmit. De elég szokatlan technológia. Mindenképp érdemes utánanézni. Tett egy kis körsétát délután, de semmi, ahogy várható volt. Tehát mindenképp éjjel kell kutakodnia. Mégsem nézhet be minden ablakon. Nappal egyébként is túl feltűnő az ilyesmi. Otthon összerakott egy kis jelkövető készüléket. Igaz, a hatótávja alig egy kilométeres, de azon belül viszont pontos. A rendelkezésére álló erőforrásokból ez egész jó eredmény. Visszatért tehát késő esete a környékre és figyelte a készüléket. Amint megvan a jel, követni kezdi.

Egy újabb éjszaka, egy újabb kutatással töltött este. Sóhajtottam egyet ahogy belekortyoltam a kávémba a bázison és figyeltem a hackelési folyamatot egy újabb betörés a rendőrségre, hogy infót szerezzek bűnözőkről.
-Oké 20 perc, kezdődik most.-Mondtam, de amint elkezdődött a törés észrevettem hogy a jel elkezdett vibrálni a Keleti oldal gépén.
-Oh fene.-Egy gyors kapcsolással kiléptem.-Uh... Nem jó, már tudják hol a forrás. GenTech...-Mondtam halkan, miközben felálltam a géptől, és felkaptam a bőrkabátot, majd a fejfedőt, és lementem a motorhoz elkezdtem beindítani a motort, és elkezdtem vezetni az utcán kerülgettem az autókat hogy minél gyorsabban elérjek az úti célomhoz. Az apartmant előtt pár sarokkal tettem le a motort, és lezártam, majd a sisakot is leraktam. Felmásztam a tetőre, és elkezdtem a tetőn átugrálni hogy gyorsan oda érjek, majd letekintettem, bekapcsoltam a szemüveget, és a kesztyűket is bekapcsoltam, majd elkezdtem leereszkedni.

Sikerült megtalálnia a jel forrását. Az egyik apartmanban volt. Szuper, már csak követni kell a jelet, hogy megtalálja. A lenti kapu nyitva volt. Valamelyik lakó nem csukta be maga után rendesen. Szerencsére ez nem valami gazdag negyed, így nincs portás, meg biztonsági szolgálat. Gyakorlatilag észrevétlenül bejutott az épületbe. Elindult a lépcsőn felfele, követve a műszer által jelzett irányt. Körültekintőnek kell lennie, nehogy valami ártatlanra törjön rá. Bár kicsi rá az esély. Egyébként sem tervezi az ajtót berúgni. Inkább halkan hatol be és felméri a terepet. Emeletről emeletre járva egyre közelebb jut a jel forrásához.

Benéztem az ablakon, és vettem egy mély levegőt, ahogy bekapcsoltam a mozgás érzékelőt a szemüvegen. Semmi mozgás. Jó, még nem érkeztek meg. Bekapcsoltam a zseblámpát, és elkzdtem körbe tekinteni, majd oda rohantam az egyik olcsó festmény mögé, és elhúztam hogy kicszedjem a laptopot, és kihúztam, a jelnek vége volt. Most gyorsan ki kell jutnom mielőtt a GenTech embere ide ér. De ekkor hallottam lépteket, és megfordultam, gyorsan behajtottam a képet, és behúzódtam a konyhába, és neki támaszkodtam a bejáratnak, és kikémleltem a sarkon csendben figyeltem hogy vajon a léptek majd megutatják a figurát akihez tartoznak. A sokk kesztyűk készenlétben voltak. Őszintén szólva én egy bogár emberre számítottam, akivel egyedül nehéz lesz elbánni, de nem hagyhatok hátra bizonyítékot és vannak más cuccok is itt amiket nem tudok gyorsan elvinni. Fel kell készülnöm az összecsapásra.

Jó pár emeletet megmászott, mire végre sikerült a megfelelőt megtalálnia. Szerencsére alapjáraton is jó formában van, de a nanobotok még dobnak rajta, így még csak nem is veszi szaporábban a levegőt, mint normál esetben. Kis keresgélés után megtalálja a megfelelő ajtót. Ám amint odaér, a jel megszűnik. Talán felfedezték a követőberendezését. Lehetséges, hogy valami zavart okozott a jelben, ami elárulta. Mindegy, még időben volt. Ha most behatol, nyakon csípheti a jel forrásának működtetőjét. De nem akar túl nagy feltűnést kelteni, így nem rúghatja be csak úgy az ajtót. Bekopogni sem kellene, mert akkor leleplezi magát az ajtó előtt, ha még nem tudják, hogy itt van. Szerencsére ezek az itteni zárak nem túl bonyolultak, így elég gyorsan sikerül kinyitnia. Óvatosan megy be a lakásba. Benéz mindenhova, ahol csak lehet valaki. Az egyik kezét ütésre, illetve védekezésre készen tartja. Lőfegyver ellen nem sokat érne, de remélhetőleg a másik fél sem akarja az egész házat felverni.

Belélegeztem a levegőt, és felkészültem az ütésre. Hallottam ahogy az ajtó szép lassan nyikorog és kinyílik. Kicsit oldalra néztem, majd visszahajoltam mielőtt felém tekinthetett volna. Egy nő? Hmm Nos, nincs okom feltételezni hogy nem GenTech, bár inkább a bogarakra számítottam, mintsem egy szimpla civilre. Bár a bogarak elég feltűnőek. Csendben vártam ahogy a léptek egyre hangosabbak lettek, és szép lassan elernyesztettem a kezem és bekapcsoltam a töltést. Egyetlen érintés egy sokkoló erejével bír. Ha jól időzítem harc nélkül kiüthetem az ellenfelem. Még egy mély levegő, majd befordultam a sarkon, és előre ugorva rávetettem magam az idegenre kezeim elől és halvány kék villámlással készült arra hogy a sokkoló erejét a teste ellen fordítsa. Csak hozzá kell érnem.

Óvatosan halad, lehető legkevesebb zajt keltve. De ha az a valaki még tényleg itt van, nyilván elrejtőzött és ugrásra készen áll. Zauna sem fogja olyan könnyen adni magát. Időközben a szemei már teljesen hozzászoktak a sötéthez, így észre fog venni bármilyen mozgást. Nem is kell sokat várnia, hirtelen egy különös formájú alak lép elő és szó nélkül ráveti magát a lányra. A keze pedig felvillan. Semmi kétség, hogy valami elektromos eszköz, amivel sokkolni akarja őt. Még szerencse, hogy készen tartotta az egyik kezét, így el tudta kapni az idegen csuklóját, amivel támadni próbál. Elég jó erőben van, meg kell hagyni. De már az alakjából rájött, hogy megint nem emberrel van dolga. A másik kezével próbálja lelökni magáról az ellenfelét.

És hirtelen elkapta a kezem. Ahogy előre toltam már éreztem is hogy mekkora erő van benne. A fenébe is nem tudtam hozzá érni. Ráadásul vissza is lökött. Hátrébb tántorodtam és felemeltem az ökleimet az arcomhoz, miközben végig néztem rajta.
-Sejtettem. Úgy tűnik valami gén manipulált ügynököt küldtek.-Mondtam miközben felemeltem a kezeim, és vártam hogy megpróbáljon támadni, a farkam készenlétben állt a meglepetés támadásra, csak le kell kötnöm valamelyik tagját és hozzá érnem. A lábaim gyorsan mozogtak nem maradtam egy helyben, és fojtattam a védekezést. Csak ügyeltem arra, hogy ne tudjon egyik oldalról se megtámadni.

Ellökte végül a támadót, aki hátrébb tántorodott. Felkészült az összecsapásra. Utána még valami különös megfigyelést is szóvá tett.
-Nem nyert. Na és mégis kik küldtek? Azt hittem, hogy azok a sült bolondok csak kísérleteznek azokkal az állati anyagokkal, de úgy tűnik már terjesztik is. Te sem tartottad sokra az emberséged, mi?
Egyelőre nem támad. Abban sem biztos, hogy helyesen vonta le a következtetést. De egyértelműen neki kedvez a terep. Ekkora testtel neki nehezebb lehet a mozgás.

Végig tekintettem rajta de ahogy beszélt pislogtam. A kezeim még mindig fent voltak ahogy figyeltem, a nőt.
-Mégis miről beszélsz?-Kérdeztem miközben lassan oda mentem a könyvespolchoz, és felkészültem arra, hogy használjam ha nekem próbálna jönni.

Úgy tűnt, a másik fél épp annyira tanácstalan, mint ő. Akkor most mi is a helyzet? Ez egyre furább. Itt egy nagy, humanoid gyík. De valahogy mégis, mintha más volna a mentalitása. Mint mondjuk a patkánynak, akit helyben hagyott.
-Nem valami szer hatására lettél ilyen? Tudod, még ilyen szegényes látóviszonyok közt is jól kivehető, hogy egy humanoid gyík vagy.
A védelmét persze nem engedi el. Még ha pillanatnyilag kulturált is a társalgás. Lehet, hogy lesz még itt bunyó.

Mondhatjuk hogy meglepődtem. Végig néztem a nőn. Ha nem tudja, hogy ki vagyok, akkor nem a GenTech-től jött. Még figyeltem egy pár másodpercig, majd lassan leeresztettem a kezem.
-Hogyan fedezted fel a jelet? Kevés csoportról tudok aki fel tud hackelni, és úgy tűnik te nem tartozol közéjük. És nem mindenkinek van meg az ereje hogy simán visszalökjön, szóval tudom hogy nem normális ember vagy.-Mondtam miközben lassan kikapcsoltam a sokkolókat. Folytattam a figyelését nehogy meg tudjon lepni.
-Én Cybergyík vagyok. Már valószínűleg hallottál rólam. És te meg ki vagy?-Kérdeztem, továbbra is bizalmatlanul figyeltem minden mozzanatát. Az emberek elég könnyen hazudnak.

A gyíkember végül leeresztette a kezét. Úgy tűnik, értelmes lénnyel van dolga. Mert nem erőszak útján próbálja megoldani a kérdést. Ritka madár az ilyen. Válaszul ő is leereszti a védelmét. Igaz, még mindig ugrásra kész. Egyelőre elbeszélget a másikkal.
-Én nem tartozom senkihez. Nincs se főnököm, se társaim. Na jó, kénytelen voltam rendes munkahelyet szerezni. De nyilván érted, mire gondolok. A jeledet meg a gépem szúrta ki. Hasonlít ahhoz, amit megfigyelek. Illetve keresek. Mivel nem volna szabad létezzen itt jelenleg.
Most, hogy kikapcsolta a sokkolókat, kissé megnyugodhat. Talán tényleg nem kerül sor további harcra.
-Zauna. Bocs, de nem hallottam rólad. De ez ne lepjen meg. Nem olyan rég jöttem ide.

Csendben végig nézek a nőn. Zaunaként mutatkozott be, ami elég furcsa név volt. Egy pár másodpercig még néztem rá, majd ismét felszólaltam.
-Huh. Nem igazán értelek... Mit értesz az alatt hogy nem szabadna léteznie?-Kérdeztem miközben figyeltem és lassan odébb léptem, majd szétnéztem, és odaléptem az ajtóhoz, gyorsan kitekintettem a folyosóra, majd becsuktam az ajtót.
-Jó. Nem követtek.-Mondtam halkan, majd felnéztem rá.-Ki tanított meg a jelészlelésre? Még az FBI-nak is gonjai vannak velem.

A másik nem igazán érti, hogy miről is beszél. Pedig arra számított, hogy nem fog újat mondani neki. Elvégre ő használja ezt a technológiát. Különös.
-Úgy értem, hogy ez a technológia fejlettebb, mint ami a földi. Tehát, ha pontosan akarok fogalmazni. Az emberiség még nem rendelkezik ezzel. Egy ideig még nem. Még a legfejlettebb területeken sem. Mint például az űrkutatásban.
A gyík megbizonyosodik róla, hogy nincs odakint senki, majd becsukja az ajtót. Eközben ő nem mozdul. Csak támasztja a falat.
-A hackelés alapjait apám egyik barátjától. A többit kitanultam magamtól. Nem volt nehéz. Nekem ez olyan, mint másnak a főzés.

Úgy tűnik, hogy nem érti hogy miről beszélek, vagy csak remélte hogy nem hallottam amikor azt mondta, hogy kereste a jelet. Végig néztem rajta, majd összekulcsoltam a kezeim.
-Ha egy tűt akarsz megtalálni a szénakazalban akkor tudnod kell hogy hogyan néz ki a tű ami után kutatsz.-Mondtam miközben végig tekintettem rajta, majd egy apró hümmögéssel később folytattam.
-Nos, Most már biztos. Te nem innen való vagy. Honnan jöttél?-Kérdeztem miközben a szemeim az övébe vájódtak.-Embernek nézel ki. De a tudásod túl szárnyalja az övéket, és az erőd is. Vagy nagyon jó az álcád, vagy egy másik Földről jöttél.-Mondtam egyből feltételezve, hogy dimenzió utazó. Lehet hogy a GenTech egyik kísérleti alanyával van dolgom? Lehet hogy részleges amnéziája van, a teleporter eléggé instabil és nagyon megterheli az agyat a katalizátorom nélkül.

Egyre biztosabb, hogy az ügyeiknek semmi közük egymáshoz. A technológia hasonló ahhoz, amit keres, de mégsem biztos, hogy ugyanaz. Ahhoz meg kellene vizsgálnia, hogy többet tudhasson. De ott még nem tart a beszélgetés.
-Nem feltétlen kell tudnom, ha azt tudom, hogy a többi tűtől különbözik. Elég csak szokatlan eltéréseket keressek.
Úgy tűnik sikerült nyilvánvalóvá tennie, hogy nem éppen idevalósi. Bár ez nézőpont kérdése csupán.
-Másik Földről...Ez így kissé helytelen megfogalmazás. Inkább úgy mondanám, hogy ugyanez a Föld, másik időben. A huszonkettedik században.
Közben elkezd sétálgatni és leül egy székre. Unja már az ácsorgást. Közben méregeti a gyíkot.
-Ha jól sejtem, te sem e-világi lény vagy. Egy távoli bolygóról érkeztél?

Végig tekintettem a nőn, majd meghúztam a vállam.
-A széna kazalban megannyi szál van. Nehéz megmondani a különbséget. Ezért is használják túlzásnak.-Mondtam miközben megráztam a fejem.-De ez most nem érdekes.-Mondtam miközben az ujjamat az államhoz tettem. Hallgattam amit mondott, és végig gondoltam, majd sóhajtottam.
-Heh. Egy évvel ezelőtt őrültnek neveztelek volna.-Mondtam egy kis kuncogással, majd ismét felé fordultam.-De ez tűnik jelenleg e leglogikusabb válasznak. Persze a hazugság után.-Mondtam majd oldalra tekintettem, szépen oda sétáltam az egyik helyre és visszahoztam a laptopom, hogy elhelyezzem a titkos helyére és visszacsatlakoztassam a rendszerbe, most már nincs értelme rejtegetnem.
-Távoli bolygó. Egy kissé helytelen megfogalmazás.-Mondtam egy kis viccelődéssel, majd felé fordultam.-Inkább azt mondanám, hogy ugyanez a föld, egy másik idő egyenesből. Egy olyanból ahol nem haltak ki az őshüllők. Bár azt azért bevallom, hogy nem időgéppel jöttem. Mondhatjuk úgyis, hogy én vagyok a fajtám első interdimenzionális képviselője.-Mondtam miközben újra végig néztem rajta.