Gyémánt kerület sikátorai

Sikerült találnom pár gémkapcsot, amivel rögtön buherálni is kezdem a zárat. Nem nagyon volt kedvem ehhez az aprólékos munkához, mert szívesebben törném össze az ajtót, mint épen hagyni. Tapmancs megállás nélkül morgott jelezve, hogy nem vagyunk egyedül, ám néha abbahagyta a morgást jelezve, hogy még nem találta meg az alakot. Tisztában voltam azzal, hogy így háttal könnyű célpont vagyok, ám tudtam, hogy farkasom megvéd, ha baj van, és időben figyelmeztet. Összes figyelmemet a zárra fókuszálom.

Amíg te a zárat piszkálod továbbra is, Tappancs még mindig érzi azt a furcsa, kellemetlen szagot, te pedig hátadban azt a kellemetlen, figyelő érzést. Az utcán átszalad egy macska, idegesen Tappancsra fúj, feláll a szőre a hátán, de te csak feladatodra koncentrálsz. Halk csörömpölést hallani a kukák között, amerre a macska szaladt, de sehol senkit nem látni még mindig.
- Miáu... - hallatszik egy csalafinta nyávogás, a sikátor sötétjében egy magas, vékony alak rajzolódik ki, mely egyre jobban közeledik. Tappancs az ő szagát érezte, s most már tudni, miért volt olyan nagyon kellemetlen. Ahogy közelebb ér hozzátok, de tisztes távolságban marad, idegesen Tappancsra fúj, s ha lenne szőr a hátán, azt is bizony felborzolná. Fújása figyelmeztető volt, még karmos kezét is felé kapta egy kicsit, de mivel elég távolt volt hozzá, néhány méterre, így természetesen a bundás barátodat nem bántotta.

Közelebb lép hozzád, kikerülve Tappancsot. Nyakában egy csillogó nyaklánc díszeleg, azt babrálja karmos kezével.
- Tolvajkodunk, tolvajkodunk? Ez itt a mi területünk - mondja neked doromboló hangon, melyben nem érzel semmilyen fenyegetést, figyelmeztetést. Érdeklődve néz téged, félig elmosolyodik, mikor látja, nem nagyon sikerül kinyitnod a zárat.

Szépen nyugodtan ügyködtem a zárral, mikor meghallottam Tapmancs jelzését rögtön abbahagytam a foglalatoskodást. Szépen lassan megfordulok, hogy lássam ki zavart meg. Egy macskaruhás nő volt az, és nem nagyon kellett gondolkoznom ki is ő valójában, hisz én is tisztában vagyok a nagyobb bűnözők és üldözőik nevével. Közelebb jött hozzám, ami farkasomnak nem nyerte el tetszését. Mikor közelebb lépett, már neki is feszült az ugrásnak, és fenyegető morgásba kezd. Már ugrott is volna, ám rászólok.
- Tapmancs!
Ennyi elég volt, hogy abbahagyja, ám már elrugaszkodott, de csak a távolság felét tette meg. Hiába szóltam rá, ő ismét kettőnk közé áll, és úgy vicsorog a nőre, mintha kezdetektől fogva ősellenségek lettek volna. Tudtam, hogy semmi köze nincs ahhoz, hogy macskabőrbe bújt, hanem az, hogy ember, ráadásul körözött bűnöző, és ez verte ki nála a biztosítékot. Ám én nem óhajtottam csatázni.
- Ha jól sejtem kegyed a Macskanő. - nem vártam meg, míg válaszol - Engem hidegen hagy, hogy Ön kicsoda, már megbocsájtson, de engem nem érdekelnek az emberek dolgai. Egyelőre most csak megbízást teljesítek, és ha megbocsájtana... Szükségem van a pénzre, amit az egyik nyakláncért kapok, a többi ékszer sorsa, már hidegen hagy.
Ezzel az én részemről le is tudtam a beszélgetést. Mivel a gémkapocs nem működött, így megpróbálkozok mással. Megmarkolom katanam, és előrántom. Nem néztem a Macskanőre, de tudtam, hogy farkasom őt figyeli.
Egy gyors mozdulattal az ajtó résén próbálok becsapni, és elvágni ezzel a reteszeket/reteszt. ha kell többször is nekilendülök, ám figyelek, hogy ne kapcsoljon be riasztó. Mindazonáltal, ha a Macskanő eddig nem is mozdult, csak nézett akkor is már kezdett kicsit zavarni, hogy nem hagynak nyugodtan dolgozni.
- Kegyednek most vagy nincsen jobb dolga annál, hogy engem nézzen, vagy várja, hogy elvégezzem a piszkos munkát? - kérdezem a tőlem telhető udvariasabb modorral.

Tapmancs ideges volt, de egy utolsó erősebb morgással elvette tekintetét a macskanőről, és mellém jött. Kardom által kiadott hangoknak nem örültem annyira. Végül sikerült kinyitnom az ajtót, és még nem is riadóztak. Beléptem. A Macskanő kezdett idegesíteni. Már többször is aktiválni akartam ereklyémet, de inkább lenyugodtam. Egy szuperbűnözőt nem akar maga ellen az ember, bár igaz én nem vagyok teljesen ember, azért én is ezen a véleményen vagyok. Hanyagul nézek körbe, miközben megcsonkított katanamat visszahelyezem, a helyére 8márha még visszamegy).
- Egy gyémánt nyakláncot kértek, de nem mondták, hogy csicsásnak kell lennie... Már amennyire egy gyémánt nyaklánc nem lehet az. Amúgy a fizetés pontos értékét nem tudom, de nem is érdekel, csak az hogy elég legyen kis kajapénznek, illetve állandó munkát, ha a megbízómnak is jó.
Én csak egy egyszerű gyémánt nyakláncot kerestem, ami nincsen kidrágakövezve, vagy aranyláncon lógva, hanem egyszerű normális, hétköznapias, de lehetőleg ne értéktelen. Ha találok, akkor fél szememet a Macskanőn tartva megkérdezem.
- Mit gondol kegyed erről? Nem hiányolná, ha elvinném? Vagy ez az egyetlen darab is olyan értékes, mint a többi? - mutatok körbe.
Legszívesebben megragadnám a nyakláncot, és mennék is a dolgomra, ám a helyzet súlyossága figyelmességet kíván. Minden modoromat, és ravaszságomat elővettem, hogy ne csúnya karmolás nyomokkal vagy esetleg hullazsákban végezzek. Megvárom, míg a Macskanő válaszol, de azért ha nem igyekezne, próbálom kicsit sietetni.
- Kérem válasz… hoppá… - jut eszembe valami, és látszik rajtam, hogy nem hazudok. – Gyémánt gyűrűt és karkötőt is kell. Ugye nem gond kegyednek?
Nem nagyon hittem, hogy ezt még engedni fogja, és ezért ha ez történne, akkor így folytatom.
- Gondoltam, hogy nem örül neki, de mit szólna egy alkuhoz? Én elvihetem azokat, amiket kérem, cserébe 1 Ön álltál kijelölt dolgot teljesítek Önnek. – amennyiben ez még mindig nem tetszik neki – akkor 3 akármilyen megbízás.
E fölé azonban nem szándékoztam menni, ha nem felel meg neki, akkor csak annyit viszek, amennyit engedem, ám ha egyet sem, akkor nagy gondba vagyunk.

A dolgok különösebben történtek, mint amire én valaha is számíthattam volna. Nem elég, hogy vak sötét volt az épületben, de még az ékszereket is alig-alig láttam, ami azt jelentheti, hogy könnyen rosszat csenhetek el, főleg, hogy csak a körvonalaik maradtak meg szememben. A macskanő stílusa valahogy igencsak zavart. Nem értem, hogy egy egyszerű vállrándulás stílussal engedi, hogy a saját területén tolvajkodjak, habár ennek inkább örülnöm kell. Volt bennem egy olyan előérzet, hogy ennek még meg fogom inni a levét, és ezt csak fokozta a többi dolog. Nem úgy tűnt, hogy egyhamar megunná a körülöttem ólálkodást, és ezt sem tudtam mire vélni. A legszívesebben megkerestem volna a villanykapcsolót, hogy könnyebben lássak a sötétben, de ezt nem csinálhattam, hisz akkor lebukok, bár nem kizárt, hogy már egy ideje tudnak az ittlétemről. Hiába gondolkoztam el a macskanő szavai nem hagyták el nyomtalanul a fejemet, még ha nem is nekem szóltak. Léptei kísérteties visszhangot csaptak a fülembe, és igéző tulajdonságokat tulajdonítottam annak, mert mindig oda kellett pillantanom. Természetesen arra gyanakodtam, hogy a végén még hátba döfnek valamivel, de eddig gyanúm alaptalan. Mikor a Macskanő már felém intézte a szavait, egy kicsit kirázott a hideg, és egyre inkább gyanakodni kezdtem.
- Igen hölgyem azt mondtam… - mondom normál hangerőmnél egy kicsit gyengébben.
Most már tényleg nem vettem le a szemem a nőről, és csak akkor lepődtem meg igazán, mikor elém lépett, és átadott egy nyakláncot, és egy karkötőt, amik össze voltak tűzve. Furcsállva a dolgot, de elvettem.
- Köszönöm… - mondom.
Ezek után odament egy pulthoz, és ráült. Mikor félig elfeküdt kicsit meghökkentem.
~ Jó hogy nem teljesen el nem fekszik valahol… Azért meg kell jegyezni, hogy nagyon otthonosan mozog. – jegyeztem meg magamban, ám amit utána gondoltam ki is mondtam hangosan – Elnézést, hogy ezzel zavarom, de valami nem hagy nyugodni. Miért segít nekem? –kérdezem.
Egyetlen dologtól tartottam a legjobban, és reméltem, hogy nem azért fog segíteni.

Ahelyett, hogy választ volna nekiállt szórakozni az üveglappal. Kis ideig elvolt vele, de végül megállt. Azért nagyon örültem, hogy abbahagyta azt az előbbi kaparászást, mert a fejem már zsibbadt, és fogaim fájtak, mert összeszorítottam kínomba. Nyújtózni kezdett az üveglapon. Természetesen én is a kamasz korszakomba voltam, így még szép, hogy zavarba jöttem, hogy a nő ott mutogatja magát. Jó nem biztos, hogy szándékosan, de azért igencsak csábítóan festett ott az üveglapon nyújtózkodva. Kicsit kényelmetlenül éreztem magamat a bőrömben, de türtőztettem magamat. Végül felém fordul, és válaszol. A fiatlan fiúcska szón kicsit forgatni kezdtem szememet.
~ Ha tudná, hogy én csak egy önálló tudattal való reinkarnáció vagyok... Bár azért tényleg érdekelne, hogyha azokat az éveket is számolva hány éves lehetek most? Akarom mondani a mester, mert csak annyit tudok, hogy 10000 hosszú éve élt, de nem tudom mettől meddig.
Gondolataimból ismét a macskanő szavai űztek ki. Marhajó volt, hogy segített, nem mondom.. rábökött egy gyűrűre. De könyörgöm… melyikre a sok közül? Kifújtam a levegőt, és inkább nem mondtam semmit. Közelebb akartam lépni, ám megint rátette ujját a lapra. készültem az ismét hangra, ám e helyett egy szép kört vágott az üveglapon. Egy kis, hm-el, közelebb léptem. Nem nagyon akaródzott kivenni azt a gyűrűt. Mikor a Macskanő ismét megszólalt elmosolyodok és válaszolok.
- Nem ígérhetek semmit, de azért ha előfordulna, ilyen megkeresem kegyedéket, és megpróbálhatjuk megbeszélni a dolgokat.
Fejbiccentéssel próbáltam valami tisztelet kimutatás féleséget mutatni a nő iránt, és már kételyek nélkül odaemelem a lyuk fölé a kezemet, és kiveszem azt a gyűrűt, amely a kör közepénél van, és remélem jót néztem ki. Eközben Tappancs kiment az ajtóhoz, hogy nézze a kinti dolgokat, és esetleg riaszthasson minket.

Örültem, hogy sikerült kimarkolnom a jó gyűrűt, és nem nyúltam mellé. Mikor azonban kivettem kezemet a Macskanő elkapta a kezemet. Ha tudtam volna sem akaródzott kimenekülni karmai közül, pedig elhihetitek, hogy nem volt szándékomban közelebb maradni. A tekintetétől leblokkoltam, mert nagyon furcsa volt a szemében égő csáb. Nyeltem egy nagyot, mikor közelebb hajolt. Mikor arcomon éreztem puha ajkait tudtam, hogy fülig vörösödök, azért valami tartást mégis csak mutatnom kelt, és ezért megpróbáltam egykedvű arcot mutatni, bár legbelül majdnem összeestem. Fogalmam sincs, hogy mennyi idős lehet a Macskanő, de ez most tényleg nem zavart (azon kívül, hogy lábaim már csak alig bírtak el. Hallom lágy suttogását, mivel közvetlenül fülem mellett mondta. Enyhén bólintottam, mire visszahúzódott, és mire egybe pislogtam már nem is a pulton volt, hanem már kifelé is tartott. mire megfordultam, ő már rám intett. Már meg sem próbáltam leplezni mosolyomat intek, majd utána szólok.
- Köszönöm a segítséget.
És miután végzett Tapmancsnak szánt mondanivalójával is már fel is tornászta magát a tűzlétrára, és pár pillanaton belül el is ment. Egy kis fütyülést engedtem magamnak, és odaléptem Tapmancs mellé. A gyűrűt, a nyakláncot meg a karkötőt is elraktam a zsebembe, majd megsimogattam farkasom fejét.
- Külön egy stílusa van azt meg kell hagyni… bár egész jól adja magát elő… na de… itt az ideje indulni.
Ezzel normális tempóba indulok vissza farkasom mellett. A célunk megvolt, most pedig jöhet az érte járó pénz. A friss lakoma gondolata felcsigázott, és csettintek egyet nyelvemmel, mire Tapmancs rákapcsolt, és futottam én is utána boldogan.

Előzmény:Főutak, utcák, sikátorok

Mr. Devil átveszi a vezetést, ismét terv szerint halad minden, a sugárvetőket használva lassítja a többi versenyzőt, sőt a lépegetőt még el is találja. Megjegyzi magának, hogy a lépegető vezetője és maga a gép egy test, így a fizikai fájdalom ugyanúgy hat rá, mintha élő szövet lenne, később még ezt is felhasználhatja. Amikor az ellenfelek ellentámadnának, felemeli a gépet és újra a magasban halad tovább. Figyeli a gyülekező léghajókat, a rendőröket.
Trükkös játékos volt mindig is, de nem szemét játékos. Doki üzenete után pár gombot megnyom a kommunikációs egységes, majd csatornát próbál nyitni az összes többi versenyzővel, hogy hallják amit mond.
- Itt Devil. Idefentről csodás a kilátás. A rendőrök a divatkerületnél vannak, egy csapat léghajó is a terület felett van. Delkészültnek tűnnek, jobb ha vigyáztok. Bediktálok néhány koordinátát, ahol a rendőrök várnak.
Ha van rá lehetősége valóban bemond néhány utat, utcát, esetleg a navigációs egység segítségével néhány koordinátát is, vagy égtáj szerinti irányt ahol rendőrök vannak. Bármit amivel segíthet a többieknek.
Ezután taktikát vált.Lassan lekapcsolja az összes fegyvert, az energiát nem irányítja át, sőt csökkenti. Lekapcsolja az összes fényforrást, holografikus kivetítőt és a hajtóműveket is úgy fordítja, hogy a kicsapó kék sugár ne legyen feltűnő. Átmegy lopakodó üzemmódba, magasságát csökkenti, hogy az épületek között, felett tudjon haladni. A magasabb tornyok takarásában, árnyékában igyekszik haladni, egy gyorsan suhanó árnyként. Figyel mindenre, a léghajókra, a rendőrökre, nagy vonalban igyekszik őket kerülni, nehogy bemérjék, az útjába eső akadályokat még időben próbálja kikerülni. Eddig is nehéz dolga volt a manőverezéssel ilyen terepen, de ez most még több koncentrációt igényel, mindenféle fényszóró vagy világítás nélkül a város sötétebb részein manőverezni nehéz, ezért a navigációs egységet is használja. Már a célegyenes felé igyekszik haladni nagyjából légvonalban, a lehető legnagyobb sebességgel.

A helyzet gyorsan változásba lépett amikor a fegyverek eldördültek. A motoros csak kerülgette a zöld lézereket, és már épp azt hitte túl van a legrosszabbon amikor a női motoros jeget tett a földre. Nos ez ellen mit lehet kezdeni? Nagyjából semmit, csak próbáljunk nem el zanyálni. A gázt levette de tudta hogy fékezni semmi értelme csak széttörné magát a jégen, helyette csak erősen markolta a motort, és igyekezett teljesen egyenesen tartani a motort a két apró kerék amit kiengedett ebben még segített, a turbót nem kapcsolta fel, így a siklást a fizika törvényeire bízta és remélte hogy ezzel az egyenesben tartással megállítja az oldalra billenést ami a motor földölését jelentené miközben abban reménykedett hogy a stabilizáló kerekek elegek lesznek az átjutáshoz. Ha túl volt a jégen ismét ráadta a gázt és igyekezett felzárkózni valószínűleg már a negyedik helyen hisz a női motoros biztosan felkészült saját csapdájának elkerülésére. Tartotta a tempót és új célpontja a nő volt, elkezdte tölteni az EMP fegyverét és becélozta a hölgyet majd az első egyenes szakaszban tüzelt, hogy kivonja a versenyből ezt a nőszemélyt. Ő valószínűleg elesik hacsak nincsenek kiváló reflexei ezért felkészült arra hogy félre rántsa a motort az elkerülés érdekében, legalább az aszfalt úton ez sokkal könnyebb mint a park erdős ösvényén. Már csak a doctor és pilóta jelzését értelmezte aztán az infóval együtt haladt tovább a rendőröket kerülve.

Mr. Devil megtette amit a becsülete követelt tőle, hasznos információval látta el a többi versenyzőt a csapdával kapcsolatban, ennél többet nem tehet. Közben sikerült átmennie lopakodóba, realizálta, hogy Ramirez sokkal jobban megtervezte ezt a gépet, mint amit ő megépítés során fel tudott volna fogni ebből a komplexitásból. A magasságot igyekszik tartani, hogy elég távol maradjon az utaktól, ahhoz, hogy ne tűnjön fel senkinek a mozgása, de elég közel, hogy a lámpák fénye előnyt nyújtson neki. A két kerület határához és a kordonhoz közeledve minimális fényforrásként bekapcsolja a navigációs egységet, majd megnézi rajta a pontos útvonalat.
Ezután felkészül a következő manőverre, kezdetben figyeli azokat az objektumokat amik potenciális veszélyt jelenthetnek rá, amíg ellát megtervezi az útvonalat ami alapján manőverezhet a rendőrök felett. Mert felettük készül elmenni, hogy minél kevesebb időt veszítsen. Ha az útvonal terve már elkészült a fejében akkor manuálisan egy kis kapcsolóval behúzza a fékező lemezeket az ion hajtóművek elé, eközben enyhén felfelé biccenti a gép orrát. Az utolsó pillanatban a fékezés hatása előtt még teljes gázt ad a rendszernek. Próbálja kiszámítani a legjobb pillanatot, hogy a hirtelen érkező lendület a megfelelő szögben lendítse előre gépet. Amint ez megvan minden elektromos rendszert kikapcsol. Teljesen néma, sötét foltként, manuálisan, botkormányra és szabad szemre hagyatkozva igyekszik a nyert lendülettel egyszerűen nagy íven elsiklani a rendőrök felett. Ha már érezhetően zuhanni kezd, ismét visszakapcsolja a hajtóműveket, majd rágyorsít, de egyelőre ezt még elkerüli ha képes rá.

A sofőr nem volt bolond, tudta hogy a lépegető valószínűleg nem dísznek tartja azokat a fegyvernek kinéző kiállásokat. Egyenlőre tartja a pozícióját, a pajzsa nem sokára újra töltődik és akkor megkozkáztathatja az előre törést, még olyan messze volt a cél, ráadásul a másik két autóról nem igazán hall, talán a jég mező kicsapta őket, vagy legalábbis kénytelenek a hosszabb utat választani. Egyenlőre meg van elégedve a harmadik helyével, és arra összpontosít, hogy tervezgesse az útvonalat, sajnos az utazás nem lesz olyan egenyes mint eddig volt, de rengeteg alakalom lesz amikor előre törhet, főleg hogyha a rendőrög akadályozzák az előtte haladó lépegetőt. A repülővel nem foglalkozik, mert amúgy se tudna mit tenni az EMP lövés nem visz fölfelé, csak a jármű elé. Céljai közt a lépegető sokkolása állt, ha máshogy nem fog összeesni, addig is pedig mint egy árnyék halad a nyomában, vigyázva hogy megtartsa a kellő távolságot, hiszen nem akar beleszánkázni a gépbe ha az hirtelen megállna.

Mr. Devil kreatívabb megoldása Ramirez által tervezett technológiai fölénnyel kombinálva kifejezetten hatékony erőnek tűnik. A pilóta gond nélkül jut át a veszélyesebb szakaszon, és kiér az autópályára, ahol biztonságosan haladhat tovább.
Devil végignyomja a kapcsolókat, aminek hatására minden rendszer újra feláll, a holografikus kommunikátor, navigációs egység, védőpajzs, sugárvetők, kijelzők, műszerek, minden. Amint ez megvan felcsatolja a pilótamaszkot, megigazítja a biztonsági öveket, majd a gázkarral nagy sebességre gyorsítja a gépet, nagyjából harminc méter magasságban a z autópálya fölött. Majdnem vadászgép sebességig gyorsít ki, mikor elveszi a gázt. Manőverezés közben figyel az esetleges szembe jövő hidakra, tornyokra vagy más épületekre, magasabb kiszögellésekre Néha ha teheti felfelé is néz, hogy a léghajók észrevették-e. Illetve egyszer-kétszer a tükörbe is néz, hogy lássa ha valaki mögötte van. Természetesen a védőpajzs energiaszintjét is maximumra állítja ekkora sebességnél. A következő elllenőrzőpontig ha teheti nem lassít.

Hát a várakozás kellemetlenségbe bonyolódott, ahogy a helyzet másodpercről másodpercre változott. A motoros egy újabb nehéz döntés elé állt. A lépegető akiről azt hitte, hogy szétveri a kordont egyszerűen félre ugrott. A motoros mögött pedig már a kamion robogott készen állva arra hogy darabokra zúzza. A választások mennyisége végeláthatatlan volt, de valószínűleg csak egy helyes volt. Mondjuk ez nem igaz nem igazán volt lehetősége, ha megpróbálja előre engedni a kamiont az nagy valószínűséggel kivonja a versenyből. Oldalra nem mehet hiszen ott víz van. Előtte pedig a rendőr korodn fogadja. Tudta hogy nincs sok ideje, így a döntés inkább reflexből semmint átgondolásból ment. A motort teljesen az út széléig húzta, és szépen felment a korlátot tartó apró járda részre, hogy azon egyensúlyozva menjen átt a kordon mellett. Persze emiatt le kellett lassítania, hiszen körülbelül úgy harminc centire lehetett a korlátról és egy vele való érintkezés egyenlőre lenne a halállal. Így a kamion elég gyorsan feljöhet mellé, de legalább az eltaposástól megmenekült, és a kordon valameilyen módon csak lelassítja azt a böhöm állatot. Miután túl jutott a kordonon.(Ha túl jutott.) Akkor lejön a járdáról, és igyekszik egy gyors manőverrel két kocsi közt átsiklani majd az út közepén a szembejövő sáv és a másik irány közti határvonalon pörgetni a motort mert hát ott van most a legtöbb helye.

Devil végigszáguld az autópálya fölött, de a hirdetőtáblák színes, villogó, frusztráló hatása, ami normál szabályos közlekedés esetén a kisebb sebesség miatt nem zavaró őrá komoly szédülést, homályos látást okozó hatással van. Emiatt lelassít, normál sebességre. A kábelek miatt nem tette volna meg, csak a védőpajzsot állította volna maximumra, de így, hogy nem tud rendesen koncentrálni, végzetes lett volna az első hiba is. Amilyen gyorsan csak tud új tervet kovácsol magának.
A védőpajzs energiáját ismét a fegyverrendszerekbe irányítja, majd alig tíz méterre csökkenti magasságát. Ezúttal nem egy sugárba, kis szaggatott sorozatokat, hanem külön célpontokra, külön mindegyik egységre ráfordítva a csöveket, hosszú, sokáig tartó lézer sugarat próbál meg kilőni. A célja vele, hogy a forgalmat teljesen megbénítsa az autópályán. A lehető legnagyobb kárt okozza, nem próbál meg semmit teljesen elpusztítani csak mozgásképtelenné tenni, hogy egy hatalmas tömegszerencsétlenség és dugó alakuljon ki. Ezzel megnehezítve a többi versenyző dolgát, akik nem száguldhatnak majd végig a sztrádán, valamint a kiérkező rendőrség útját is igyekszik így elvágni.
Mikor az ellenőrző pont közelébe ér, rövid, szaggatott sorozatokkal próbálja maga előtt kitisztítani az utat. A kiérkező rendőrségi járművekre, ha van ideje össztüzet nyit, mielőtt azok támadhatnának rá. Ezúttal a támadásra helyezi a hangsúlyt.

A szerencse megmentett egy életet, és a motoros, tova robogott motorjával. A sofőr hatalmas levegőt vett, ahogy érezte, teste minden pontján izzadt. Ahogy a motorja ismét ideiglenes biztonságban volt, tartotta az őrült sebességét amivel eddig ment, végre lekerült a hídról, és folytathatta az ellenőrző pont felé való haladást. Az út szerencsére elég egyenes volt, szóval mehetett gyorsan, csak el kellett kerülnie a forgalmat, miközben a keresztezésekben rendőrök után kutatott, hogy elkerülhesse őket, mielőtt azok bele rohannának. Persze a hátát is figyelte, nem szerette volna hogy a lépegető, vagy a kamion túl közel kerüljön hozzá. Úgy érezte magát mintha ő lenne az új nyúl és most egy farkas és egy medve is úgy döntött hogy akarja, szóval kockáztatott és gyorsan ment, minél közelebb az autópályához, hogy az ellenőrző ponton való áthaladás után egyből fel mehessen.