Főutak, utcák, sikátorok.

Lassan lépkedek Gotma City utcáin. Nem sokat törődök a körülöttem rohanó világgal, csak egyetlen egy dolog foglalkoztat. A szerelmem, a drágám, a drágaságom, egyetlenem. Életem értelme, még mindig nincs nálam. Akár a világ is felrobbanhatna, letéphetnék karomat, kivájhatnák szívemet, megehetnék agyamat, az sem okozhatna nagyobb kínt, mint hogy szeretett Lulubelle-em nincs velem.
Csak az anyag tudja másodpercekre feledtetni domborulatait. A hajlatokat, melyeken oly rég járt kezem, a vonalak, melyeket olyan rég érintettem. Rég volt már mikor simogathattam puha ülőalkalmatosságát. Hát a szívem facsarodik bele csak a gondolatba is. Napok óta így ténfergek, egyik dzsointról a másikra gyújtok rá, soha nem volt láncdohányos, de most szükségem van a nyugalomra. Bruce-al már több, mint egy napja beszéltem meg a találkozót, azóta sem jelentkezett. Végre csörög a telefon.
Rövid és velős, de már rég csak az szakadt vonal az, amit hallhatok, mire eljut a kábító füstön keresztül a tudatomig, mit is kellene csinálni. Legalábbis mi legyen az első lépés. A telefon újra tárcsáz, és most kedvenc kis szórakoztató különítményemen van a sor. Elég sok "információt" szívhattak már magukba a hetek során, hogy kuncsaftjaiktól megtudjanak egyet, s mást. Mike a keresett személy, gyors csörgés, és a ha felveszi már kérdezem is, mit tud a Tolvajok Fejedelméről, és hogy mostanában foglalkoznak-e emberrablással. Esetleg rendőrségi kapcsolataikkal, hogy állnak.

Nem vagyok azaz ideges fajta, főleg nem ennyi idegnyugtatóval a szervezetemben, úgyhogy csak értetlenül nézem a történteket, majd a formás lábat, és a gömbölyded idomokat. Egyáltalán nem is törődve vele, mint mond neki egy nő, aki ilyen testtel rendelkezik, az úgyis csak egy valamire való.
- Már elnézést, de nincs felvétel. A keret betelt, keress magadnak másik stricit... - Ám ekkor mintha egy lámpa gyulladna fel a fejemben, rájövök, hogy miért is küldeném el, ha ennyire akar tőlem valamit, akkor megoldhatnám vele én a dolgot. - Esetleg kipróbálhatlak ha akarlak, és a teljesítményedtől függően akár még jó szolgálatot is tehetsz nekem - mondom miközben kabát zsebemen turkálok. Hirtelen nem is tudom mihez lenne kedvem. Sima cigi? Füves? De végül az egyik vékonyabb szivarra juta választás, most annak jött el az ideje. Szájamba helyezem, és gyufával való gyújtás közben legeltetem szememet a jövevénye.
Csak kényelmesen pöfékelek, semmilyen támadó mozdulatot nem teszek, vagy más veszélyre utalót. Miért is tenném, hát én a nyugalom embere vagyok, nincs okom mást gondolni. Egy kés, vagy éles fegyver, még nem hoz ki a sodromból. főleg nem rontja el a kedvem.

A fájdalom csak lassan hatol el az agyamig, de ereje olyan mint egy légkalapácsé. Egy tenyérbe szúrt elég éles kés, nem piskóta, hát csak sikerül egy felszisszenést kicsalni belőlem a nőnek. Nem sok ilyen fruskával találkoztam még, úgy látszik ezt az ügyet, már nem lehet fél vállról venni.
Mikor lemászik rólam, és éppen csak követni tudom a szemmel, a még szabad kezem egy "Pá"-t int, csak a miheztartásképpen.
- Még találkozunk cicám. - Arcomon széles mosoly, igaz kicsit megkínzott, de hát ilyen seb után, mit is várna az ember. Úgy látszik, kicsit keményebb eszközökhöz kell nyúlnom. Kést egyetlen mozdulattal kirántom a kezemből, és a földre dobom. A hermelinbundámhoz nem nyúlok, de az ingemből tépek egy darabot, és bekötöm a sebet. Jól rászorítom, ma már nem akarok vele foglalkozni.
Óvatosan körbenézek, nem-e figyel az árnyékból valaki, és felbontom a levelet. Figyelmesen elolvasom, legalábbis ahogy drogos agyam engedi, és megpróbálok minden szót jól az eszembe vésni.
~ Úgy látszik a YDF kicsit több borsot is tört a cicák orra alá, mint szerették volna. Nem csoda hát, hogy így ki vannak bukva a tagokra. Jó lesz gyorsan cselekedni. ~ Levelet eldobom, már megvan, minden ami kelleni fog. És elindulok a találka helyre. Egy mocskos koszos taxit próbálok találni, amiben egyetlen egy nő sem merne közelébe menni, nem hogy beülni.
- Nem kell sietni ráérek, de menjünk - És bemondom a taxisnak a megfelelő címet, persze csak ha találok egyet, közben újra a telefonomra tapadok, amit felvettem a földről. Újra csak Mike-ot tárcsázom, valamit nem tudott elmondani, és most megadom neki a lehetőséget, hogy befejezze. A kérdés ugyan az, de közben azért rágyújtok egy normál cigire, kell az idegnyugtató nikotin az ilyen napokon.

Agyam lassan tisztul, igaz a megszokott kábulat marad, mert hát miért ne maradna, de azért valamit csak kezdek pedzegetni. A Tolvajok Fejedelme újabb nagy fába vágja a fejszéjét, hát úgy látszik ilyen piti alakokkal akarják elvégeztetni a dolgaikat. Nincs más hátra, mint még pár kérdés, ami talán közelebb visz a dolgokhoz.
- És azt tudod-e, merre is nem kellene a fakabátoknak figyelnie? - Akár válaszol akár nem, egy gyors köszönés után lerakom a telefont. A "lányok" jó szolgálatot tesznek, főleg az ilyen dolgokban. Az utcákon, és a sötét sikátorokban jobban folyik az információ, mint az interneten.
Újabb tárcsázás, és remélhetőleg felveszi az egyik YDF tag a telefont. Mert hát csak nem haltak ki azóta, lehetőleg BB-vel akarnék beszélni, mert hát ki más is lenne a főnök ha nem ő.
- Itt újra CAG beszél. Az egyik macskanő tiszteletét tette nálam, valamire készülnek, fogalmam sincs mire. Elárulhatnátok kicsit több infót, és akkor mondok egy jó helyet ahol rajtuk üthettek. Szóval, van még valamitek, amiről talán tudnom kellene? - Teszem fel a kérdést, mert hát az ilyen kis ficsúrok szeretnek nagyfőnökösködni. Nem mondanak el mindent, ami másnak az életet jelenthetné, mert hát azt hiszik ezzel nagyon nagy fejek. Szóval a telefon most az életem. Ha közben közelednénk a címhez, akkor mondom a sofőrnek, hogy kerüljön egy nagyot, még nem nagyon akarom befejezni a telefonálgatást. És ha lehet a beszélgetést legalább annyira halkra fogom, hogy ha lehetséges a taxis ne hallja egyetlen szavamat se.

Csak egy elégedett sóhajjal nyugtázom a dolgot, hogy nem veszett még ki a világból a kétség, és a bizalmatlanság. Ez a jó világ, soha senki nem bízik senkiben, így hát nincs jobb dolgom mint megfelelően játszani a dallamot, és már minden rendben is lesz. Elmondom a címet, és folytatom.
- Jó üzlettársak leszünk, ha ezt túlélitek. Sok pénz fogunk együtt keresni, ha nem szúrjátok el nekem. - Ezzel leteszem, meg sem várom a választ. Mindent elintéztem, amit csak lehet most már csak rajtuk múlik, hogy mit fognak tenni. Lehet ez lesz az utolsó éjszakájuk, de hát akkor Lulubelle-t is könnyebben megszerzem.
Most már csak csendben megvárom az út végét. És mintha mi sem történt volna bevonulok egy cigarettával a számban, a helyiségbe. Nem teszek semmilyen támadó mozdulatot, vagy annak tűnőt, most ők jönnek mit is akarnak tőlem, vagy éppen mit nem.

Hát nem a legjobban alakulnak a dolgok. Legalábbis a számomra, szegény Lulubelle most éppen biztos meg van rettenve, hogy még mindig nem adtam hírt magamról. Hát nem sok minden maradt hátra. A telefont, mindkettőt a földhöz csapom, úgyse lesz már rá szükségem egy ideig. Legalább nem fogom újra bajba sodorni magamat.
Furulyámmal a kezemben, elmormolom az ősi litániát, és aktiválom Vendella csecsemőjét. Ha hideg csecsemőkoponya a tenyeremben pihen, rágyújtok egy kedves kis cigarettára, és felkészülve szinte bármire, azonnal elmormolom a Halálos szenvedély nevű varázslatot. Hogy ha támadás érne, eltűnhessek a szemük elől.
Mikor kilépek az ajtón, először csak bizalmatlanul körülnézek, nem remélem hogy meglátom a Tolvajok Fejedelmének tagjait, de talán egy elsuhanó árnyat a szemem sarkából igen, és így legalább tudom hogy itt vannak.
Ha támadás érne a koponyás bottal próbálom magam védeni, míg fel nem mérem a helyzetet teljesen.

Na hát rendben van, ha már puskák, akkor legyenek puskák. Mély slukkot tüdőzök le, csak hogy kicsit oldjam a bennem feltörő feszültséget, amit biztos vagyok benne, valami sztreccsnadrágos nőszemélyeken fogok levezetni, ha nem hagyják abba.
Ám ekkor eljut a tudatomig a fékcsikorgás. A drága fékek, melyeket talán én magam építettem össze, talán maga Lulubelle jött el hozzám, hogy újra együtt lehessünk, vagy éppen csak hozták, a tűzvonalba, nem is törődve érzéseivel, fájdalmával.
Gyorsan kilesek a búvóhelyem mögül, szememet erőltetem, csak hogy átlássak a füstfelhőn, és megláthassam a kocsit. Talán szívszerelmem lesz, akire oly régóta áhítozok. A gyönyörű formák, tökéletes idomok, az a doromboló hang, mintha csak egy pajkos kismacska lenne. Talán ő az, mégis, és a rég várt találkozás, nem húzódik tovább.
Akár kocsim az akár nem, a füst egész jó fedezéknek, így megpróbálok elbotorkálni a szélégi, de csak annyira hogy ne láthassanak meg kívülről, és újra csak füstfüggönyt eregetek orrlikaimból, hogy tovább tudjak haladni a fedezék mögött. Az újonnan érkezők nem nagyon érdekelnek, nincs dolgom a YDF-el, legalábbis az életükért nem felelek. Griff meg most nincs itt, hogy az irányt nyavalyogjon mentsem meg az életüket. Ha a kocsi Lulubelle, akkor szerencséjük van az érkezőknek, és arra haladok, a füstfelhőmmel. Ha nem a drágám, akkor ellentétes irányba, vagy legalábbis arra, amerre nem sejtek további orvlövészeket, és el tudok tűnni a szemük elől, még ha csak egy pillanatra is, csak hogy az újabb lépésemen gondolkodhassak.
A botomat magam előtt tartom, egyrészt a rám támadók miatt, ha valami veszélyesnek tűnik, akkor meg tudjam akadályozni, hogy nyakon csípjenek, vagy éppen öt centis karmokkal elvágják azt, és még a nulla látási viszonyokhoz mérten tudjak tájékozódni, mint egy vak a botjával. Igaz csak jó halkan hogy senki meg ne hallhasson. Ha rám támadnak, akkor a botommal védekezek, csak hogy megbizonyosodhassak róla ki is akar eltenni láb alól.

Nem várom végig a lövöldözést, //persze csak ha lehetséges//, hanem ha biztonságos távolságba jutok, azonnal egyik tűzlétrát veszem célba. Feltehetően annak a házét, amelyiken egy lövész található. Ha nincs ilyen biztonságosnak tűnő tűzlétra akkor az egyik szomszédos házét ,csak hogy utána felérve átugorhassak.
Amilyen gyorsan tudok rohanok fel, nem akarom elszalasztani a lehetőséget, hogy egy foglyot, vagy éppen egy információforrást szerezzek. Remélem nem tűnik fel neki a közeledtem. Ha mocorgást fedezek fel, akkor azonnal füstöt eregetek, csak hogy fedezéket nyújtsak magamnak. És ha úgy látom semmi esélyem arra, hogy élve feljussak, azonnal beugrok az egyik emeleti ablakon, és a házon belül akarom folytatni a feljutást.
Ha feljutottam akkor, a lehető leghalkabban, és észrevehetetlenebben, ahogy csak tőlem telik körülkémlelek, persze csak ha tudok. És megpróbálom meglátni merre is vannak a lövész. És milyen esélyem lenne elkapni élve.

Gyorsan elmormolom fogaim között a füsteregetés varázsigéjét, miközben megpróbálom kizárni a fájdalmat. Majd egy dzsoint segít a fájdalmakon, de most még nincs rá elég időm. Így hát megpróbálom megtenni azt a távolságot, ami közöttünk van, és mielőtt még újra lőhetne, az arcába próbálok fújni egy kevéske füstöt. Csak hogy megvakuljon, vagy legalábbis kevésbé lásson.
- Hohó p*csa, most jön a visszavágó. - Ha sikerül, ha nem a rövid időt kihasználom, és megpróbálom a sétapálcámmal, kicsapni a kezéből a fegyvert, majd egy erőteljes csapást próbálok bevinni a lábára. Ez talán elég lesz egy pillanatra, hogy szusszanásnyi időm legyen, és felmérhessem a körülöttem lévő helyzetet. Igaz füst van, de remélem átlátok rajta annyira, hogy a többi ellenségemet is megpillantsam, remélem úgy, hogy ők nem tudnak észrevenni.
Ha nincs rá esélyem, akkor a legközelebbi fedezék mögé próbálok bújni, miközben menekülési utat keresek magamnak.

Hát pont erre számítok én is. Belépek a lépcsőházba, és kifújom magam elsődlegesen is. Most csak a fülemre hagyatkozok, mert hát másra nem is nagyon számíthatok ebben a helyzetben. Elsődlegesen is azt akarom kihallani, hogy a macskanők állnak-e jobban vagy sem. Ezt könnyen kitalálhatom csak a fegyverek hangjára kell figyelnem. Legalábbis remélem...
Ha sikerül, ha nem jöhet a következő lépés. Ami nem más mint egy fogoly ejtése. Az pedig ha minden igaz nemsokára utánam is fog jönni. Botomat előkészítem, elmormolom a litániát, és telefújom a helyiséget füsttel. Leguggolok, mert hát mindenki ember magasságúra számít, így egy kis előnyre teszek szert. Most pedig már fülelek, az apró lábak közeledésére, vagy magassarkú cipő, vagy esetleg méretes bakancs, mást nem nagyon tudok elképzelni egy macskanő lábán. Szóval várok, és nem sok mindennel törődök. Ha követ és sikerül időben felfedeznem akkor első ütésemet, vagyis inkább csapásomat derék tájban akarom elhelyezni a nőn. Ott ahol feltételezhetően a fegyvere van, vagy ha az nincs, akkor is egy méretes mellkasra mért ütést elég lesz ahhoz, hogy elvegyem a levegőjét, és előnyhöz jussak. Akár talált akár nem, el akarom kaszálni a lábát, és a földre vinni, hogy testsúlyomat bevethessem, és addig verhessem a fejét a padlóba míg még eszméleténél van.