Falcone birtoka

Hirtelen megáll az autó, és egy hatalmas vaskapu előtt találod magadat. Megérkeztetek Carmine Falcone, A Római birtoka elé. A masszív építmény, minden szó, vagy jelzés nélkül kinyílik, és ti begördültök rajta. A méretes előkertbe, vagy még inkább parkba juttok. A legkülönfélébb alakokra vágott bokrok vészterhesen hajolnak felétek, és vetik vészjósló árnyékukat a járműre.
A tökéletes fényben fürdő növényzet adja az egész helynek a pompáját. A bejárat előtti szökőkút még egy lapáttal tesz az egészre. Ilyen gazdagságot még gyerekkorodban sem éltél át, nem hogy mostanában újságíróként. A kocsi leparkol a bejárat előtt, és egy komornyiknak kinéző alak nyit ajtót neked. Úgy néz ki megérkeztél életed egyik legfontosabb napjának fénypontjához.

A komornyik gyorsan körbepillant csak, hogy megbizonyosodjon nincs e semmilyen nehéz csomagod, amit eddig is csak nagy nehézségek árán tudtál cipelni. Miután nem talált semmi ilyesmit, csak újra meghajol és beirányít a tökéletesen kidolgozott, méregdrága diófa ajtón. A hallba juttok, ahol csak káprázik a szemed a sok tárgytól, ami darabonként drágábbak, mint a te tíz év alatt keresett fizetésed. Míg te nézelődsz, a komornyik megköszörüli a torkát, hogy rá figyelj teljesen.
- Egy pillanat. Hívom a család egyik tagját. Elnézését kérem. - A férfi, ahogy megjelent az életedbe úgy el is tűnik az egyik sarok mögött. Egyedül maradtál a nagy hallban, ami mindenhova elvezet. Úgy néz ki nagyon bíznak benned, vagy éppen csak egy próba, hogy agyon tudjanak lőni az első rossz mozdulatra.

Az idő lassan telik, ahogy a műtárgyakat tanulmányozod. Van itt minden ízléstelen családi kép, túlcicomázott váza, és giccses szőnyeg, de megtalálhatók még a remekművek is. Csak a ránézésükkor is olyan érzésed támad, hogy fizetni kellene valahol a belépőért, mert biztos nem lehet ezeket csak így ingyen nézegetni.
Ahogy számítottad fél óra és máris megjelenik az egyik lépcsőfeljárón egy korod béli meglepően drágán öltözött hölgy, hogy feketének mutathassa magát. Az arca lefátyolozva, de azért megismered. Nem véletlenül vagy újságíró. Az előtted álló személy nem más, mint Lucia Vitti. Az elhunyt Johnny Vitti testvére. Úgy néz ki, jó fülbe jutott a mondatod.
- Üdvözlöm Ms. Sylvian. Örülök, hogy ilyen hamar el tudott jönni a "meghívásomra". - A szavai meglepően igaznak csengenek, mondjuk a "meghívás" szó hallatán, majdnem mindketten felröhögtök.

Beszélgetés közben bejuttok az egyik étkezőbe, legalábbis annak néz ki a szoba. A Vitti lány egy aprócska porcelánharangot szólaltat meg, mire egy szolgálólány azonnal jön, majd parancsok után, hozza is a gőzölgő teát utánatok. Ti pedig kijuttok az egyik teraszra. Leültök egy asztal mellé, és felszolgálják nektek a tűzforró nedűt.
- Ön csak ezzel az ostobasággal akarja a családot zaklatni. Egy jellemcikk, amibe bemutatja hogy mennyire is jó anya, és szerető feleség Sofia. Ennél többre számítottam. Kápráztasson el engem ha tud, de ez kevés lesz az üdvösségéhez. - A hangja megkeményedik, miközben kortyolgatja a teáját. Úgy néz ki kitört belőle római vér. Nem véletlenül ő lesz Chicago örököse, anyja után. Kemény kezű vezető lesz, annyi szent.

A teát megint a szájához emeli a Viti vagyon örököse, és kortyol is bele, de köhögőrohamba végződik mikor meghallja a "ritkulása" szót. A szeme tűzben izzik, és a haragtól kicsit rángatózik az arca. A rúzsos trükködre pedig egy testőr lép ki az egyik benyúló mögül, és már a zakójában turkál a fegyveréért. Esélyed sem lett volna előhúzni a pisztolyt, használni meg még inkább lehetetlen lett volna, de megúsztad egy szúrós pillantással.
- Na akkor miért is jött ide pontosan? Miben tudna nekünk segíteni? Kérem válaszoljon, tudja az idő pénz, és nem érünk rá egész nap lányos csevejt folytatni. - Mondja kicsit szűkszavúan, miközben látványosan próbálja összeszedni az önuralma utolsó szikráit.

A fekete kocsi végül befordul a célegyenesbe, és megpillanthatjátok a reflektorokban a birtok falait. Masszív téglafalak, több mint kettő méter magasak, és biztosak lehettek benne, hogy nem csak ennyi a védelem. A kocsi zöttyenve megáll a fal mellett, és a motor leáll. A csend hirtelen telepedik rátok, és most jön a nagy lépés.
- Egyetlen problémánk van, nem találtam semmilyen tervrajzot, vagy bármilyen más dolgot erről a tákolmányról. Úgyhogy ha bemegyünk vakon leszünk. Improvizálnunk kell, majd mit gondoltok, hogy kezdjünk neki? - Teszi fel a kérdést Aranyszem, miközben látszik a zöld maszkja alatt már készül a saját elgondolása, vagy éppen már rég kész van, csak azon gondolkodik, hogyan is fogadtassa el veletek.

Aranyszem elkezdi forgatni a fejét a válaszaitoktól. Meglepetésedre Holdfény sem adott sokkal produktív választ, mint te, így a gondolkodás csapatvezetőtökre maradt. Egy percig dübög az autó ajtaján, majd elhatározásra jut.
- Sárkány mekkorát is tudsz te ugrani azzal a ninzsdaverő szupererőddel, olyan százötven kiló súlyfelesleggel? - Teszi fel a meglepő kérdést. Rövid eszmefuttatás sem kell, hogy rád és Holdfényre gondolt holtsúlyként. Látatlanban is meg tudod saccolni, hogy nem kis ugrásra kell számítanod. A kert méretei meglepőek, pedig még semmit sem láttatok belőle.

Az anyádra vonatkozó résszel meglepted a szemben ülő beszélgetőpartneredet. Látszólag feltételezte, hogy az anyád összeköttetéseivel volt annyi merszed, hogy közvetlen telefonálj, és találkát kérj. Így már más a leányzó fekvése, tartani kell tőled, mert túl vakmerő vagy egy átlag emberhez képest.
- Vagyis akkor kéz kezet mos alapon gondolta a dolgot? Maga tesz szívességet nekünk, utána tőlünk várja ugyanezt? Meglepő. Meglepően pofátlan. Nem mondanám, hogy tetszik a dolog, de mire is gondolt pontosan a "esetleges szabadítás" címszó alatt? - Úgy néz ki nem szereti a kertelést, és a virágnyelvet. Aki a Falcone családdal akar üzletelni, vagy éppen próbál a kegyeikbe bekerülni, annak kész tervel kell idejönni, és megnyerőnek lenni, nehogy rajta veszítsen.

A fekete lötty hamar elfogy az aprócska porcelán alkalmatosságokból és a dolgos férfiemberek új elfoglaltság után kezdenek kutatni. Bill folyamatosan az egyik ablakon leskelődik kifele, és az egyik járőröző kutyás biztonságit figyeli. Néha-néha megáll, és könnyített a kutyáján, és tovább füstöli a cigarettáját.
- Ez a tetves épület egy erőd, mi meg itt bent ülünk, és várjuk a csodát, hátha egy tankkal megrohamoznak minket. - Az unalom, és a tehetetlenség keveredik a szavaiban, amit egy falba öklözéssel próbál enyhíteni.
- Nyugodj már meg Bill, inkább élveznéd a semmittevést, főleg hogy jól meg is fizetnek érte. - James keze hirtelen eltűnik a zakójába, és elkap belőle egy pakli kártyát. - Na mit szóltok egy kis póker? Természetesen baráti alapon, a tétet sohasem emeljük öt dollár felé. - Vigyorog teli pofával, mintha csak egy bárban lenne, és nem a munkáját kellene végeznie.
Joe csak félősen körbetekint, szokásához híven. Mindig túl megfontolt volt, az élet összes pontján. Talán ez az egyetlen baj vele, hogy inkább az eszére hallgat, mint az ösztöneire, ezért ő a leglassabb közületek.
- Nem lesz belőle baj? Talán nem kellene pont most csinálni, hogy vendége van a nőnek.

Lucia Viti mosolyogva lesimítja a szoknyája sarkait, a kitörésed meglepi, és szórakoztatja is. De ennek az arcmimikáján kívül nem ad semmilyen bizonyítékot. Végül a figyelme újra a riporter felé fordul.
- Még mindig nem érti Ms. Kervin. Sofia unokatestvéremet publikusan fogjuk kihozni, a meg nem érdemelt börtönéből. A tárgyalás végkimenetele alapján ártatlannak fogják ítélni, és végre kiszabadul a BlackGate-ből. Ettől függetlenül az ajánlata megfontolandó, sőt el is fogadjuk, de nem Sofia tárgyalásával kapcsolatban. - A gyászoló túlságosan magabiztos. A tárgyalás végeredményét már megjósolta, pedig a város összes lakosa tudja, hogy Falcone lánya, nyakig benne van az alvilágban, és senki sem tenne rá, hogy felmentik a másodfokú tárgyaláson. Kivéve a Viti lányt. - Ha csak pletykáért jött ide, drága unokatestvéremről, akkor nagyot fog csalódni, ilyennel én nem szolgálhatok. Főleg nem egy egyszerű újságírónak. A fényképészünket elküldjük, magával a tárgyalásra, csak a biztonság kedvéért. A cikkírással kapcsolatban pedig, egy későbbi alkalommal fogjuk meglátogatni, és biztos lehet benne, hogy megháláljuk a dolgot. - A szak sokkal többet takarnak most is. Egyrészt halálos fenyegetést, másrészt javadalmazó üzletet, ami ellen ha vétesz, megkapod ez első lehetőséget.

Aranyszem megvonja a vállát, és kiszáll a kocsiból. Felmutat a falra, ami baljóslatúan magasodik felétek.
- Na elvileg emögött egy sövénylabirintus van, ott le tudjuk hagyni a kutyákat ha jól gondolom. Szóval egyikünk sem tud repülni, de te már megközelíted azt. Szóval ha megkérhetlek, fogja a hónod alá minket, fuss neki és egy ugrással a kerítés tetejére, onnan pedig a maximumot ugord ha tudod. Ha megpillantod a labirintust akkor abba kérhetném? - Még a mondatába is belepirul mindkettő bűnüldöző. A következő lépésről nem fogtok anekdotákat mesélni, bármilyen részegek is legyetek egy ünnepi buli után. Annyi biztos hogy ez hármótok titka marad. Ekkor mintha csak megfordulna a kocsi visszapillantó tükre, és láthatod, ahogy a sofőrök leggyönyörűbbike, óvatosan belepillantgat.

A kártyák kiterülnek, és még a házsártos Bill is beszáll a játszmába. Legalábbis a leendő játszmába, mert ki hallott már olyanról, hogy hárman játszana öt lapos pókert. Egy ideig mind a három testőr csak nézeget jobbra és balra, hogy talán észreveszed magad és csatlakozol, de végül megszólít James.
- Na gyerünk már Honju, ne kéresd magad. Úgyis tudjuk, hogy be akarsz szállni egy kis pénzszerzésbe. Gyere ülj le a szék csak rád vár. - Húzza ki az egyik széket az asztaltól, csak hogy le tudj ülni. A lapok pedig már a képzeletbeli helyeden vannak, úgy néz ki vagy ismernek a srácok, vagy csak a szemedből nem tudnak olvasni.

Holdfény bólint egyet, és megveregeti a vállad. Miközben nekikészülnek a meglepően gyerekes műveletre, még hozzáteszi.
- Nem is várunk el többet. Mindenki azt teszi, amire képes se többet se kevesebbet. A kutyákkal meg nem lesz bajunk. Az állatok érzékenyebbek a mágiára, így távol tudom tartani őket, anélkül, hogy ránk hoznák a vészt. - Elhelyezkedtek, és még visszaszólsz a szépséges hölgyeménynek. Közben még Holdfény még hozzáteszi igaz motyogva, hogy éppen csak ne halld ki teljesen a dolgot. "Remélem legalábbis.", de a szemed nem a nehezéket figyeli, hanem a kormány mögött ülő nőszemélyt, aki mintha csókot küldött volna feléd a visszapillantón keresztül.
Erős karjaidba fogod társaidat és lendületet veszel. Egy ugrással sikerül tökéletesen a fal tetejére jutnotok, és még meg sem inogsz plusz súllyal megterhelve. Ekkor látod meg az irtózatosan nagy kertet. Mit kertet, inkább olyan, mint a Robinson Park kicsinyített méregdrága társa. Van itt minden szökőkúttól kezdve, sövénylabirintuson át, teniszpályáig, minden megtalálható, ami azt sugallja, hogy sokkal gazdagabb vagyok, mint a Bowery-ben élők együttvéve.
A következő ugrás, már közel sem ennyire könnyű, és tökéletesen kivitelezett. A lábaidat megfeszíted, és már rugaszkodsz is el, csak hogy abból a kevéske lendületedből semmit se veszíts. A repted szép, ámde a levegőben észreveszed hogy éppen egy kutyás őr felett visz az utad. A kutya felnéz rátok, de mielőtt még a gazdája is követhetné csahosa mozdulatát, ti már a bozót biztonságában leledztek. Szerencsétekre az egyik sövényfal akasztja meg az ugrásotokat, így már zajt se csaptok, legalábbis akkorát, és egyetlen egy végtagotok sem ficamodott ki vagy tört el. A talajon már nincs semmi gondotok, a távoli fenyegető kutyaugatáson kívül. A ház még egy kilométerre van, éppen egy labirintus közepén vagytok, amit alig láttál felülről, hogy könnyedén kijuthassatok innen, és legalább öt őr járkál folyamatosan a ház körül. Nem könnyű feladat, de meg kell oldanotok.


Szavaid hallatán kedvesen mosolyog Lucia Viti, és az ártatlan megjegyzéssel bólint is egy mélyet. Elégedett, hogy végre egy nyelvet beszéltek, és sikerült a szervezet méreteit felfogni.
- A fényképészt megkapja, de ne higgye, hogy ilyen egyszerűen kijut innen. Ne ijedjen meg, csak ha már itt van, akkor beszélhetnénk a üzleti dolgokról is. Mint például a sajtó erejéről, és az ön segítségéről. Mire is lehet képes egy magafajta hegyes tollú nő, aki úgy játszik a szavakkal, és az emberi érzelmekkel, mintha csak egy pakli kártya lenne. - Csalafinta megfogalmazás mögött súlyos dollárok állnak. Ez már neked az elején feltűnt, és az is biztos, hogy a közvélemény megváltoztatása nem éppen a te reszortod volt. Legalábbis eddig. Ámbár egy ilyen nagymérvű támogatóval, sikerülhet magasabbra jutnod a képzeletbeli ranglétrán.
- Tudja nagyon meggyűlt mostanában a bajunk a maszkos törvényen kívüliekkel...

A négy testőrre síri csönd telepszik. Honju megnyilatkozása után, rájönnek, hogy tényleg egy munkahelyen vannak, és nem egy vasárnap délutáni pókerpartin. Azonnal el is rakják a kártyát igaz nem a mondandód miatt, hanem mert hárman nem lehet pókerezni. A kártyák visszakerülnek a helyükre, és James-en kívül mindenki feláll az asztaltól. A férfi újra elkezd hintázni a székén, és önelégült mosollyal figyeli a plafont. Szája mozog, és erről tudjátok, hogy az életbevágóan fontos dolgokon töri a fejét. A repedéseket számolja a plafonon unaloműzés gyanánt. Joe kisétál a helyiségből, és mutatja hogy halaszthatatlanul ki kell mennie egy kétbetűs kitérőre, míg Bill felveszi a pozícióját, és magában mérgelődik tovább, igaz most már nem csak a helyzetet, hanem a társait is, akikkel még egy jót kártyázni sem lehet.