Főutak, utcák, sikátorok.

Tárgy: Re: Főutak, utcák, sikátorok. Csüt. Márc. 21, 2013 9:02 pm

A csákányom belemélyedt combjába és azt megforgatva kapott még egy lökettel. Isteni volt hallani újra ezeket a hangokat. Már rég óta szomjaztam erre és még az a látvány ahogy életét akarja menteni azzal, hogy nyakig kúszik a szemétbe. Káromkodása eléggé zavar engem. Mivel ezzel elrontja a pillanatot. Rálépek sérült combjára vagyis jobban mondva rá taposok többször.
- Csitt-csitt. Miért nem fogadod el a helyzetet és nem próbálsz ellenkezni. Hmmm?
Mondtam neki mosolyogva és végig mértem. Túl egyszerű lenne csak így végezni vele. Belenéztem a táskámba és máris eszembe jutott valami. Ínycsiklandozónak tűnt az ötlet már csak gyakorlatba kell megnézni.
- De...tudod....csak neked egy különleges kezelést.
Egy kedves mosolyt ejtettem, majd két lábammal rátérdeltem karjára, majd az egyik kezemmel a fejét a földbe nyomtam. Ha nem bírt ledönteni magáról akkor elkezdtem kotorni táskámba és elővettem az öngyújtómat.
- Tudod ez egy régi emlék nekem....örülhetsz, hogy láthatod. Hahahaha.
Majd meggyújtva a lángot a füléhez tartottam, hogy megégesse egy kicsit. Amikor már látszott, hogy eléggé megégett akkor a másikkal is ugyan ezt tettem. ~ Áhhhhh...ez az illat!!! MÉG, MÉG, MÉG ~

Tárgy: Re: Főutak, utcák, sikátorok. Pént. Márc. 22, 2013 6:08 am

A talpad érintésére a káromkodás elhal, és valami embertelen óbégatás kezdődik. A férfi sikoltozik, és könyörög, hogy maradjon már abba ez a szörnyűség. És mikor másodjára is rátaposol a sérült lábára, már csak artikulálatlan válaszra telik tőle. Szemei megtelnek félelemmel, ahogy rájön, te nem holmi prostituált vagy, nem csak a pénzét akarok elrabolni tőle, hanem valami sokkal szörnyűbbet tervezel.
Egyre csak próbál elmászni tőled, de nem sok sikerrel, mivel egy gyors mozdulattal ránehezedsz. Karjait lefogod, és még ficeregne egy keveset, mikor megmutatod neki kincsedet. Erre érzed, hogy elernyed. Nem ájult el, legalábbis a torkából feltörő hörgés ezt érezteti veled, de az újabb adagnyi rettegés már elveszi minden erejét. Te pedig könyörtelenül lassan élvezed ki minden mozdulatot, ahogy a füléhez mozgatod a kicsiny lángocskát, és ekkor a férfi megvadul. Az első megpörkölődött szőrszálak illatára, elkezdi rángatni a fejét, és megpróbál lerázni magáról. Már nem törődik sem a fájdalommal, sem azzal, hogy rajta vagy. Csak menekülni akar. Talán az adrenalin, vagy eddig is ennyire erős volt, de most nem sok híja van, hogy levessen magáról.
Ám úgy látszik a környezetetek egyáltalán nem érdeklődik irántatok, hogy mit is csináltok, ez mindennapos eset lehet, mert a kiáltozással senki sem törődik. Így majdnem minden zavar nélkül végezheted, vagyis inkább élvezheted ki teljesen a dolgot. Azért majdnem mert a sikátor másik oldalán, amire csak úgy fél szemmel figyelsz fel, egy elég csapzott külsejű férfi, szakadozott zakóban, kicsit sántítva, akar keresztülrohanni a sikátoron. Úgy látszik sietős a dolga, és rátok még nem figyelt fel, de menésének sebességéből ítélve, nem is nagyon törődne veletek valószínű.

Tárgy: Re: Főutak, utcák, sikátorok. Hétf. Márc. 25, 2013 7:23 pm

Egyre erősödött ami a túlélési ösztön miatt lehetett. Ilyenkor az élni akarás annyira erős lesz az emberben, hogy olyanokat is meg tud tenni amit máskor nem. Ez csak még izgalmasabbá tette. Az öklömmel belevertem egyet a férfi orrába.
- Nyugodj le, de k***a gyorsan!
Még korainak látszott a férfit megölni, de ha felhagy az ellenkezéssel akkor lehet már nem is lesz érdekes. Ám ez az égetősdi nagyon tetszett nekem. Nem is akarom abbahagyni. A gyújtót a bal füléhez tettem és próbáltam minél jobban és lefogni és égetni. Ám hamarosan a szemem egyik sarkából meglátok egy ismeretlen alakot. Kicsit sánta járásával sietve akar rajtunk keresztül menni. ~ Ó! Jön a második páciens? Gyere csak!! ~
- Bocsi drága, de most vége a mulatozásnak.
És ezzel a végszóval belevágtam a fejébe a csákányom. Kicsit átforgattam, majd kihúzva és felállva vártam a következő áldozatot. Ha az előző áldozatom nem bírt semmi meglepőt okozni akkor vártam míg a következő férfi jön és ha már eléggé közel van akkor egy íves mozdulattal a térdét célzom meg a csákánnyal. Bár még nem tudom, hogy ki is lehet ő, de nem is nagyon érdekel. Csak azt akarom megtudni, hogy milyen is lehet az arca amikor a szenvedéstől és a félelemtől elborzadva nézz vissza rám.

Tárgy: Re: Főutak, utcák, sikátorok. Szer. Márc. 27, 2013 6:42 am

A kedves szavakra azonnal engedelmeskedik is. Elcsendesedik, mert megérzi itt a lehetősége a menekülésre a fájdalmak elől. Ám sajnos nem úgy, ahogy ő gondolta. Legalábbis az ő legnagyobb sajnálatára. Az utca végén feltűnő alak, igen csak csapzott, és igen csak menekül valami elől. Ám ezt te még nem látom mi elől is. Ám az alattad lévő pasi éppen fordulna ki, hogy végre eltűnhessen, ám egy jól irányzott csákány megakadályozza ebben.
A kemény fém tárgy szinte nyélig belecsusszan a koponyájába. Legtöbb átlagos embernek émelyítő hangokkal kísérve. Az élet azonnal eltűnik szemeiből, és már csak egy darab hús, amit már nem lehet kínozni, olyan kedéllyel, mint az élőket. Így a következő páciensed felé fordítod figyelmedet. A csákányt kiszabadítod jól megérdemelt helyéről, és elrejtőzöl egy olyan helyre, ahol meglepetést tudsz okozni, következő kuncsaftodnak.
Az ütemtelen lábdobogás közelít, míg két újabb siető férfi hangját hallod, és a látásuk sem okoz túl nagy örömet neked. Öltönyben vannak, igaz kissé furcsán görögösen, akár mit is jelentsen ez. Elegáns, de mégis olyan, mintha egy tóga lógna rajtuk. Kezükben fegyver, és pont a menekülőre fogják. A férfi már csak öt méterre van tőled, mikor elhangzik az első lövés, majd ezt követően még három. A férfi pont előtted csuklik össze holtan, így már nincs esélyed végezni veled. A két üldöző halkan szót vált egymással, csak suttogást hallasz, és azt hogy közelítenek a hullájuk felé. Ha továbbra is a helyeden maradsz, nagy valószínűséggel nem fognak észrevenni.

Tárgy: Re: Főutak, utcák, sikátorok. Szer. Márc. 27, 2013 9:38 pm

A férfi mielőtt oda ért volna az én halál zónámba, 4 lövés a földre terítette elém. Nem bújtam ki a rejtekemből, hogy aztán engem is lelőjenek, mint ezt a barmot. Szépen lassan lebuktam a földre és jól megbújtam abba a falatnyi kis rejtekhelyemen. Ránézve a már már halott emberre csak ennyit tudtam reagálni:
- Cöhhhh...
Jegyeztem meg halkan. Nem tudtam kik lehetnek ezek és vajon miért ölték meg őt még előttem. Ez idegesítő. Annyiba biztos voltam. hogy a pénznek köze lehetett ehhez. Mindenhol ez a központi téma. Abból persze nekem se ártott volna egy nagy adag. ~ Úgy látszik itt kell maradnom még egy kicsit. ~ De itt jött a probléma. Biztos, hogy ide fognak jönni a hulláért és mint szemtanú nem fognak életbe hagyni. A csákány szorítását nem csökkentettem. Ha ide érnének és egyikük ide érne akkor egy precíz mozdulattal bele állítom abba a testrészébe amelyik a legközelebb volt hozzám. Ha ez megvan akkor ez az ember mögé bújok, hogy megússzam az esetleges lövéseket. Ha kifogyott az ellenfél tára kihúzom az előző testből a csákányt és ezúttal a másik férfiba helyezem gyilkos pengéjét. Ez csakis akkor fordulna elő ha észre venne valamelyikük.

Tárgy: Re: Főutak, utcák, sikátorok. Szer. Ápr. 03, 2013 6:08 am

Jól látod a két férfi egyre közeledik. Úgy látszik biztosak akarnak lenni benne, hogy az áldozatuk tényleg az lesz, és egyetlen egy szót sem fog szólni senkihez… legalábbis a teremtőn kívül. Kedélyesen beszélgetnek, igaz nem hallod miről is pontosan, míg oda nem érnek a hullához.
- Zeusz nagyúr boldog lesz, hogy végre végeztünk dealerrel. – mondja az egyik mikor odalép a halotthoz. Eközben a másik:
- Igazad van, de sokat nem érünk vele… se prémium, se több százalékot nem kapunk a szajréból – válaszolja, és lehajol a hullához. Ellenőrzi a pulzusát, majd közvetlen közelről még egyszer fejbe lövi.
- Ez már csak így van, csak a büntetést is… - Eddig jut mikor észreveszi a közeledő veszélyt, vagyis téged. A lövés pillanatát választod a reagálásra, és a csákányt megpróbálod beleállítani a térdelő fegyveres fejébe. A csapás kissé mellé megy, és kulcscsont mellet talál be. A férfi felordít, te pedig egy rántással próbálod felállítani, és élő pajzsnak használni. Ám a férfi súlyosabb, hogy ilyet tenni tudj, de még így is eléggé mögé tudsz kerülni, hogy a társa ne lőjön. Így három egymáshoz nem túlságosan illő hang teríti be a kis sikátor. A te erőlködésednek hangja, mikor egy nálad súlyosabb alakot próbálsz magad előtt tartani, a fájdalomtól eltorzult nyöszörgéses kiáltás, ahogy a csákány mint valami emelő szerkezet tartja pajzsként, és végül a meglepett társ hangja, aki nem tudja mi is van éppen.
- Oké nyugi… - Tartja egyik kezét előre, és próbál megnyugtatni, miközben hátra lép. Már majdnem olyan távol van, hogy ne érd el, és a fegyver csöve egy pillanatra sem rezzen meg. Úgy látszik elég képzettek, és eléggé nemtörődömök ahhoz, hogy a társuk szenvedését semmibe vegyék. - Ki vagy és mit akarsz? Ki küldött utánunk? Kinek az embere vagy? - Úgy látszik azt hiszi, hogy ez a találkozás nem éppen véletlen. Ami még furább jobban érdekli ki küldött, mint hogy tárást elengedd.

Tárgy: Re: Főutak, utcák, sikátorok. Szer. Ápr. 03, 2013 8:23 pm

Valamelyest oda lyukadtunk amire számítottam. Bár a hangneme nem tetszett a csapdámba ejtett embernek így egy kicsit megmozgattam benne a csákányt. Úgy látszik társát ez nem nagyon zavarta. Még mindig a férfi teste mögött feszengtem a súly alatt, de kérdései értelmetlenek voltak számomra. Kicsit elnevettem magam.
- A nevem téged ne érdekeljen és csak szórakozni. Ki küldött? Nem küldött engem senki, magamtól jöttem.
Mondtam neki a kérdéseikre válaszolva. A szorításból nem engedtem, ugyan úgy próbáltam tartani a "páncélomat". Majd felmerült pár kérdés is bennem.
- Akkor most én jövök. Ki ez az ember és miért csentétek el előlem?
Majd belegondolva, hogy meghalt csak vontam egyet a vállammal. Majd sóhajtottam utána egyet és csak ennyit mondtam.
- Végül is most már mindegy mivel elloptátok előlem. De ki is az a Zeusz? Az ő csatlósai vagytok?
Kérdeztem ki őket tovább. Közben arra gondoltam, hogy ez a kettő talán jobb szórakozást nyújtana, mint ez a sánta férfi nyújtott volna.

Tárgy: Re: Főutak, utcák, sikátorok. Szomb. Ápr. 06, 2013 8:26 am

A férfi csak egy pillanatra húzza össze a szemét a válaszod hallatán, de a kérdéseidre már teljesen felvidul.
- Hahahaha, úgy látszik lesz még egy tudatlan a listámon. De azért válaszolok neked, csak hogy tudd ki miatt halsz meg. - Még egyet hátra lép, és így már szinte teljességgel bizonyos, hogy nem tudod elérni fegyvereddel, még oly halálos is legyen kezeid között. A fegyver csöve még mindig rád céloz, igaz az élő pajzsod még mindig a jó helyen nyöszörög. - Zeusz nagyúré a város nyugati része, te pedig az üzleteibe ártottad magad. Ha nem Falconénak dolgozol, akkor akkor már nem is fogsz rájönni miért kerülsz a tartaroszba. - Újabb kacagás, de most azt is látod hogy az ujja a ravaszra csúszik, és már csak egy pillanatnyi időd van, hogy meghúzza a ravaszt. És ezt nem csak te veszed észre, kezeid között szenvedő alak is látja mi készül. De nem mint minden normális ember próbálna kikerülni a tűzvonalból, inkább valami ősi nyelven kezd el hablatyolni, amiben talán túl sokszor is szerepel "Zeusz" neve.

Tárgy: Re: Főutak, utcák, sikátorok. Csüt. Május 09, 2013 3:07 am

//Magán kaland sajnos lezárult.//

Tárgy: Re: Főutak, utcák, sikátorok. Szer. Jún. 26, 2013 5:56 pm

/Joquinn és Demolition Captain privát kalandjának kezdő reagja/

Megborzongok ahogy az egyik ház tetején gubbasztok, mint egy városi sas, aki áldozatát fürkészi, hogy szárnyait kiterjesztve lecsaphasson rá. A horizont mögött ébredezik a nap, első sugarai narancssárgára festik az égboltot, de Gotham még az éjszaka sötét lepedőjében alszik. Hátizsákomban ott lapul Marius Woodson-tól lopott itóka, mely információim szerint a világ egyik legeslegdrágább, Gothamban még talán Bruce Wayne-nek sincs ilyen. Kezdek kicsit fáradt lenni, már 4 napja nem aludtam. Semmi gond. Oldalsó nagyobb zsebemből előveszem a zöld Mostert és felnyitva azt, előmatatok egy szép szívószálat és átnyomva az kis résen a maszk szájánál elkezdem inni. Ez ébren tart még úgy 2-3 óráig, bőven éber lehetek. Maszkomat nem vagyok hajlandó levenni, elvégre a munkaadóm bármikor feltűnhet. Figyelem az embereket, nem tűnnek most olyan aprócskáknak, elvégre az épület is csak 5 emelet magas. Utálom ezt a negyedet. Tele van korrupt emberekkel, főleg politikusokkal, akik össze-vissza hazudnak. A munkaadóm is elég híres politikus. Eléggé cseszhette a csőrét, hogy neki nincs olyasmi, ami másnak van és nem tudta eddig beszerezni. Na mindegy...

Tárgy: Re: Főutak, utcák, sikátorok. Szer. Jún. 26, 2013 6:33 pm

Egy újabb éjszaka szált tova, és én már nem is tudom, mióta nem csináltam semmi érdemlegeset. Gyakorlatilag azóta, hogy visszatértem a városba, folyton ugyanazt csinálom. Minden nap, minden este ugyanazzal megy el. Kilépek a lakásból, ami még csak a legkisebb érzelmi érdeklődést sem váltja már ki belőlem. azok csak tárgyak, csak egy hely, ahol alszom. Egy hely, amit Vájár jónak tartott ahhoz, hogy meghúzza magát. Bár, sokáig nem tudta meghúzni magát, alighogy Gotham-be érkezett, máris belekeveredett egy sötét társaság ügyletébe. De ez már a múlt, az idők változnak, ahogy én magam is változtam. Nem is keveset. Még el is mosolyodom, ahogy eszembe jutnak az utóbbi idők eseményei.
- Hé, nem látsz a szemedtől? - egy kéz ragadja meg a karomat, én pedig azonnal reagálok. Ahogy visszafordulok, ujjaim a fickó torkára fonódnak, és játszi könnyedséggel nyomják a falhoz a barmot.
- Meguntad az életed?
- Bocs, öreg... - keze próbálja lefejteni ujjaimat a torkáról, én pedig elégedett vigyorral figyelem a vergődését. Végre egy kis móka...

Tárgy: Re: Főutak, utcák, sikátorok. Szer. Jún. 26, 2013 6:48 pm

Szemeimmel az utcát pásztázom. Alig néhány ember, alig néhány kocsi, csak a taxik, melyek hordozzák szék a részeg embereket a bulikról. Szombat hajnal van. Szombat... Milyen vicces, hogy pont szombat. Régen, nagyon régen ilyenkor ébredtem, hogy forró kakaót szürcsölgetve, még pizsamában elérjem a kora reggeli rajzfilmeket, amiket a tv-ben adtak. Most már nincs erre időm, nincs hozzá kedvem. A mesék gyerekeknek valók, ami én már rég nem vagyok. Vicces. Szombat van... Észreveszem munkaadómat, ki az utcán halad. Arogáns lépések, arogáns öltöny, még arogánsabb arc, csak hogy tökéletes legyen az összkép. Nem szeretem az ilyen alakokat. Nem tudnak rendesen fizetni, miután elvégeztem a melót. Figyelem őt, pontosan tudom, hogy felém tart. Kis akta táskájában ott a pénz, az a vajmi kevés összeg, amit felajánlott. Többet kaszálnák be, ha eladnám ezt az üveget. Megtehetném, de nem teszem. Az üzlet az üzlet, legyen bármennyire is rosszul fizetett. Kell a pénz...
Nekimegy egy személynek, nem is csodálkozom rajta, ismét pofátlan és arogáns, akkor is ha nem hallom, szájáról le tudom olvasni. Ami az után történik, engem cseppet sem vigasztal. A fickó, akinek nekiment, egyszerűen ujjait a munkaadóm torka köré fontat és nekiállt őt fojtogatni. Ezt nem hagyhattam annyiban, de nem is volt nagyon kedvem közbeavatkozni. Viszont nem lett volna szerencsés, ha megöli, bár az aktájában úgyis ott a pénz...
Felálltam és még néztem egy kicsit az eseményeket, gondoltam, had kapjon egy kis leckét a pasas. Mikor azért már durvulni kezdett a dolog, kilőttem szigonypisztolyomat alkaromról a szemközti házra és úgy lendültem át az utcán, majd egy kis szaltóval pár lépésnyire tőlük landoltam. Landolás közben a szigonypisztoly visszahúzódott a helyére.
- Bocs öreg, félbe tudnád szakítani a dolgot? Nem örülnék annak, ha a munkaadómat megölnéd, még mielőtt kifizet engem - mondom a férfinek nyugodt, de óvatos hangnemben, melyet maszkom torzít, így nem tudni, hogy férfi nagy nő vagyok e. Senki nem tudta ezt rólam....

Tárgy: Re: Főutak, utcák, sikátorok. Csüt. Jún. 27, 2013 7:22 pm

Nem terveztem végezni vele, de roppant kellemes érzéssel töltött el, ahogy azt figyelhettem, hogy vergődik az ürge az ujjaim között, mint a kifogott hal a halászhálóban, pedig pontosan tudja, hogy nem tehet semmit, mert sorsa már egy másik kézben van, ami felett nincsen hatalma. Én pedig imádom ezt az érzést, még ha én tudom is hogy nem tervezek vérfürdőt a nyílt utcán, de ő ezt nem tudja, és még kiélvezem a helyzetet egy pár másodpercig. El is mosolyodnék, csak, hogy még jobban éreztessem a fickóval a fölényemet, amikor is egy nagyon furcsa, maszkos egyén landol nem is olyan messze, pár méterre tőlünk. De persze ez Gotham, nem igazán lepődöm meg holmi maszkosokon, hisz míg Moloch vissza nem küldött, magam is közéjük tartoztam. De szerencsére az a Demolition Captain már nem létezik. Figyelem a figurát, nem tetszik a megszólítása, de támadó mozdulatot sem tett, szóval én sem teszek, láthatóan nem az erőszak az elsődleges célja, úgy látszik a fejőtehenét csíptem nyakon. Így hát aztán csak egy gúnyos félmosollyal az arcomon pillantok a maszkos illető felé, akiről egyelőre még csak azt sem sikerült eldöntenem, vajon férfi vagy nő egyáltalán, de végül is mindegy. Nem fontos a "társalgásunk" szempontjából. Hazudnék, ha azt mondanám, nem zavar a jelenléte, hisz mégis csak emberből van szerencsétlen, de a laza stílusa tetszik.
- Nem vagyok "öreg"... de lehet róla szó. - felelek neki még mindig nem tüntetve el az arcomról a gúnyos vigyort, azzal elhúzva a még mindig elkeseredetten szabadulni próbáló főnökét a faltól, odalököm a lábaihoz, így az ürge aktatáskástól, mindenestől betonra tapad a maszkos előtt, és szitkozódva próbál felállni.
- Nem ártana jó modorra tanítanod... - szúrom oda a betoppant ürgének.

Tárgy: Re: Főutak, utcák, sikátorok. Kedd Júl. 09, 2013 4:29 pm

Az alak úgy látszik egyik az olyanok közül, akik úgy mászkálnak a városban mint a kiirthatatlan hangyák. Csak puszta élvezetből erőszakoskodnak mindenkin, akivel összeakad a szemük sarka. Nézem a munkaadómat, végül is utólag belegondolva, teljesen mindegy, hogy meg e hal vagy sem, ha a pénz nála van én meg kényelmesen elvehetem tőle. Sose szerettem ha valaki meghalt, de nem vagyok maszkos megváltó, hogy ezen próbálja állítani. Én csak alkalmazkodó vagyok, aki megragad mindent, hogy ne a mocsokban végezze. Bár az én munkám se veszélytelen, de az hogy két oldalra játszok, némileg megvéd. Csak vigyáznom kell, nehogy túlságosan átlibbenjek a libikókával valamelyik félre. Megvakarom a maszkom állát karmos kesztyűimmel, még szerencse hogy a maszk erős fémből van, ami eléggé könnyű, így a kisebb karcolások lecsúsznak róla.
- Kösz - mondom neki nyugodtan, miközben a munkaadómat nézem lábaim előtt. Leguggolok és felemelem a táskát, majd kinyitom. Papírok és egy... matatok benne egy kicsit jobban, majd egy pisztolyt húzok elő. Csalódott sóhaj hallatszik a maszkom mögül.
- Mondtam, hogy így nem játszunk... - mondom a pasasnak és a levegőben meglendítem előtte a pisztolyt. Oda dobom a másik fickónak, aki eddig fojtogatta.
- Az árut ez esetben megtartom - közlöm a munkaadóval, majd intek a másiknak, hogy most már felőlem azt csinál vele, amit akar. Felhuppanok macskaügyességgel az egyik ház tűzlépcsőjének korlátjára, majd guggolva nézem őket. Nem sietek sehova. Az áru megvan, át lettem b*szva. Megérdemli a sorsát, akkor is ha nem tőlem kapja.

Tárgy: Re: Főutak, utcák, sikátorok. Csüt. Júl. 11, 2013 3:50 pm

Úgy néz ki, a maszkos figura nem éppen azt kapta, amire számított, legalábbis ezt szűröm le abból, amit mond, miután kihúzta táskából a stukkert, ami hamarosan a kezemben landol. Figyelem a fura személyt, aki felguggol a tűzlépcső korlátjára, én pedig ott maradok, a földön heverő fazonnal kettesben. Önelégült vigyorral tekintek le rá, és élvezettel figyelem, ahogy egy verejtékcsepp hosszú csíkban folyik le a halántékán,
- Hová lett a hangod, koma? Az előbb még nem féltél hallatni... - guggolok le hozzá a vigyorral az arcomon az ürgéhez, aki a földön próbál hátrálni, de némileg akadályba ütközik, amikor ujjaim a torka köré fonódnak, újra, felemelve őt fekhelyéről. Lábai hamarosan a levegőben kapálózva próbálnak támaszt találni, hogy szabadulhasson, kevés sikerrel, így aztán ujjai próbálták lefejteni kezemet a torkáról nagy igyekezettel.
- Szóval... Mr. Fontosság nem ér rá ebben a rohanó világban? - kérdezem, még mindig nem vakarva le az arcomról a vigyort, pedig valójában undorodva pillantok a pondró képére, nekinyomva a levegő után kapkodó pasast az egyik közeli utcalámpának. A feje hangosan koppant a hideg oszlopon, míg ő hörögve próbált továbbra is szabadulni. Még egy pár másodpercig szórakoztattam magamat a látvánnyal, majd meguntam a csókát, és az út felé dobtam, majd figyeltem ahogyan köhögve próbál feltápászkodni a betonról.

Tárgy: Re: Főutak, utcák, sikátorok. Pént. Júl. 19, 2013 1:32 pm

A korláton guggolva figyelem az eseményeket a sikátorban, most kivételesen valójában nem sietek, elvégre öt napom van a tervek megszerzésére. Öt hosszú nap, mi alatt sok más dolgot is tudok csinálni. Mondjuk aludni végre? Nem... Azt biztos nem. De mi legyen az üveggel? Eladjam? Passzoljam le valaki másnak? Valamilyen hasznot kell belőle húznom. Több ezer ha nem milliós ital van benne, kár lenne elpazarolni valami haszontalanra. Nézem a szerencsétlen pasast, ahogy a gaztevő szórakozik vele. Mi lenne ha...? Egy ördögi mosoly húzódik arcomra. Még egy kicsit figyelem őket, majd mikor úgy vélem, kezd eldurvulni a helyzet, fennhangon megszólalok.
- Szerintem már elege lett. Nem kell egyből szétverni az új játékot - mondom a pasasnak, majd egy macskaügyességű szaltóval letornázom magam a konténer tetejére.
- Na és te milyen szervezett bandába tartozol? Vagy szólóban tolod? - kérdezem tőle érdeklődve, elvégre itt Gothamban aki egyedül tolja az hamar meghal, kivéve ha nagyon jól csinálja.

Tárgy: Re: Főutak, utcák, sikátorok. Pént. Júl. 19, 2013 1:48 pm

Élvezettel figyelem a hörgő, szenvedő alakot, aki feltápászkodik végre nagy nehezen a betonról, majd paprikavörös arccal felém fordul, de nem jön közelebb, csak idegesen, remegő kézzel mutat rám.
- Ez egy rohadt szörnyeteg... ezért megfizetsz, hallod? Nem úszod meg te mocskos torzszülött! - felemelt hanggal intézi felém a szavakat, de senkit sem érdekel amit mond, engem aztán a legkevésbé. Jókedvű vigyorral a képemen figyelem a vergődését, mert megütni azt nem mer, így hát ezzel próbál meg elégtételt venni.
- Mit vigyorogsz, mocsadék? Tönkreteszlek, majd meglátod! - azzal elkezdett hátrálni, én pedig egy lépéssel közelebb mentem hozzá, mire elsápadva rohanni kezdett az ellentétes irányba, olyannyira sietve, hogy észre sem vette az útjába akadó lámpaoszlopot. Vörös fejjel fordul meg, ki látta a kellemetlen "találkozást", én pedig röhögve intettem neki búcsút középső ujjam felmutatásával, mire ő sarkon fordult, és tovább futott. Hát nem mondom... jó sok itt a hülye.
Figyelem, ahogyan a maszkos ugyanolyan ügyességgel mellettem terem, mint ahogyan feljutott, kérdésére csak félmosolyra húzódik a szám.
- Szervezet? Nem, azok nem nekem valók. Nehezen jövök ki másokkal.
Gondolom ez feltűnhetett neki az előbbiekből, de azért mégis elmosolyodom, ahogy eszembe jutnak "a régi szép idők" meg a magát Manipulator-nak nevező maszkos rögtönzött bandája.
- Na és veled mi a helyzet? Ti maszkosok gondolom nem igazán mászkáltok falkában, vagy mégis?

Tárgy: Re: Főutak, utcák, sikátorok. Pént. Júl. 19, 2013 2:21 pm

Figyelem ahogy még egy kicsit cseszegeti az ex munkaadómat, elvégre megérdemli ezt a bánásmódot, hisz kicseszett velem. Ő vele se fogok többé üzletelni, az egyszer biztos. Sőt, ha ellene kapok valami melót, azt annál jobban fogom elvégezni, hogy lássa kivel van dolga. Majd utána sóhajtok egyet. Nem. Nem vagyok én bosszúálló típus. Ez van. Ez Gotham, ahol történnek ilyen dolgok is. Mikor bemutat a pasinak, én színpadiasan tapsolok neki egy sort, de inkább cinikusan, mint őszintén. Mikor közli, hogy nem igazán jön ki másokkal, fejemet oldalra fordítom, kicsit lejjebb, meg engedek magamnak egy jóféle nevetést.
- Nem mondod? Azt látom - mondom szórakozottan neki, majd még egy kicsit nevetek, majd amilyen hirtelen elkezdtem, olyan hirtelen be is fejezem.

- Az sose baj. Bár szólóban tolni nehéz. De ahogy elnézem te igencsak jól nyomod - elismerő hang, még egy kicsit feljebb emelve a kezem csettintek is egyet mellé. Mikor engem kérdez, lassan felállok a guggolásból, majd előbbre lépek egy kicsit. Annyira szeretem, mikor maszkom a sötét sikátorban foszforeszkál és a frászt tudja hozni az arra járókra. De most nem ez a fontos. Mély meghajolás, színpadiasan, mintha évek óta erre a pillanatra gyakoroltam volna.
- Joquinn, az Ördög Bohócai családból, aki szólóban tolja - mondom neki vigyorogva maszkom mögött és engedem is, hogy ez a mosoly megérződjön hangomon. Végignézek a pasason, az izmain, azon hogy milyen agresszíven el tud bánni az emberekkel. Talán még jól is jönne, ha maszkos munkaadómnak lenne egy ilyen embere, akivel még csak összekötni se lehet, elvégre rajtam keresztül lenne minden lebonyolítva. Majd ha beszélek vele, felhozom ezt...
- Na és maga? Szólóban tolja egész jól, gondolom itt-ott felbérlik valami jóféle melóra... - hozom a feltételezést olyan hangszínben, hogy érezze belőle, ha érdekli, én tudok egy-két ajánlatot a számára.

Tárgy: Re: Főutak, utcák, sikátorok. Pént. Júl. 19, 2013 2:53 pm

A játékszer elmenekült. Kár, pedig ha másra nem, ezek az emberek legalább erre jók. Amekkora birkák, még tűrik is, de ha nem, visszatámadni sem tudnak, legalábbis ahogy ennek az ürgének nem volt, a többinek sem igazán volna esélye egy esetleges hasonló konfrontáció esetén, szóval emiatt nem kellene aggódnom. Elvigyorodom a maszkos beszélgetőpartnerem megjegyzésén, miszerint milyen jól tolom szólóban, hisz ő cseppet sem ismer, és fogalma sincs arról, hogy én ki... pontosabban, mi is vagyok.
- Nos... mondjuk úgy, hogy mindennek megvannak a maga okai. - nyugodt hangon ejtem ki a szavakat, de egyáltalán nem tervezek ennél többet elárulni neki. A szimpátia egy dolog, viszont azt nem tudom, mennyire megbízható, főleg nem egy ilyen álarcos figura. De egyelőre nem érzem, hogy különösebben ellenségként kéne kezelnem, így hát kivételesen nem is teszem. Meg valami azt súgja, hogy talán nem minden ember egy talp alá való kis pondró, legalábbis az előttem álló személyről nem igazán ez süt le.
- Szóval az Ördög Bohócai, hm? Érdekes. - nézek rá, kissé eldöntött fejjel, miután egy elismerő bólintással jutalmaztam a színpadias meghajlását a bemutatkozása kíséreteként. Bár azt hiszem, nem kéne meglepődnöm, hiszen ez Gotham. Ebből a városból már gyakorlatilag akármit kinézek. Na de ha már ő bemutatkozott, úgy lehet kétoldalú a dolog, ha én is megteszem. Nem mintha nagyon érdekelnének egyébként ezek az illem dolgok, hiszen ezek az emberekre tartoznak, nem rám, de mivel ezt az illetőt nem utálom kimondottan az első pillanattól kezdve, kivételt tehetek.
- Dem... DC. - gondolom meg magamat inkább a nevemet illetően. Így egyszerűbb, jobban hangzik, és mindenki jól járt. Biccentek felé egyet a bemutatkozás után.
Figyelem, ahogyan a tegezésről hirtelen magázni kezd, de csak egy pillanatra akadok fenn ezen, különösebben viszont nem foglalkozom vele. Ő tudja, nem az én dolgom.
- Nos... az régen volt, amikor még megfordultam egy elég... mondjuk úgy, érdekes társaságban. - mondom neki egy félmosoly kíséretében.
Na igen, az Ultimus Imperium elég érdekes egy banda volt, a vezetőjükről már nem is beszélve.
- De mostanában nem igazán fordult elő ilyesmi. A "közvetítővel" is megszakadt a kapcsolatom, bár... ezt nem igazán hoznám fel negatívumként. Mint mondtam... elég érdekes társaság volt az, és ezalól ő a legkevésbé sem képzett kivételt.
Halvány mosollyal az arcomon intézem felé szavaimat. Lehet, hogy csak egy maszkos figura volt, nem kell neki sem a szomszédban kopogtatnia őrületért. Nem ostoba a fickó, de nem is egy egyszerű személyiség. De ami volt, az már a múlt.
- De akkor gondolom... te többet tudsz ezekről a melókról, mint én. - nézek rá, mintha látnám az arcát, nem pedig csak a maszkot, de nem igazán zavar.

Tárgy: Re: Főutak, utcák, sikátorok. Pént. Júl. 19, 2013 3:18 pm

Neon piros hajamba túrok, ami úgy össze van borzolva, hogy az ember azt hinné, verebek raktak fészket rajta. Nagyon furcsa ez a figura, de úgy jópofásan furcsa. Beleillik Gotham városába. Testem ismét szép lassan, ösztönösen veszi fel a görnyedt állapotot, izmaim ellazulnak, felkészülnek, hogy bármikor bármilyen alakot felvegyenek. Kényelmes a gargoyle póz. A pasas attól függetlenül, hogy agresszív személyiséggel bír, velem normálisan viselkedik. Kevés ilyen ember van itt a városban. Most már biztos vagyok benne, hogy hasznos lesz számomra. Érzem ahogy gyomrom hirtelen megszólal, csavarodik. Már megint... Zsebemben matatok, előveszek egy már felbontott zöld Skittles zacskót és elkezdem majszolgatni, közben beszélgető társamat nézem.
- Nekem is megvan a magam oka, hogy miért csinálok azt amit és miért nézek ki úgy ahogy - mondom neki helyeslően. Érdekes a bemutatkozása, ahogy megakad és inkább máshogy kezdi a nevét. Ezzel nincs semmi baj, elvégre sokan inkább amolyan becenevet használnak, hogy védjék magukat, családjukat, vagy csak mert sokkal menőbben hangzik. Én magam is amolyan becenevet használok, hisz a sajátomra nem igazán emlékszem, ha egyáltalán.

- Hát, örülök hogy megismertelek Dem' DC - mondom vigyorgó hangon. Párszor csippentek a kis színes cukorkákból, nyammogok, de nem csámcsogok, elvégre kulturált személy vagyok. Egy-két szem, ahogy betolom maszkomon lévő kis résen szájamnál, mely azonnal be is zárul utána.

- Éppenséggel tudok egy-két érdekes munkáról. Vagy ha nem is feltétlen munkáról, akkor érdekes munkaadókról, akiknek kifizetődő dolgozni - mondom neki, miközben elrakom a Skittlest és egyik kezemre támaszkodva kicsit közelebb hajolok DC-hez.

Tárgy: Re: Főutak, utcák, sikátorok. Pént. Júl. 19, 2013 3:41 pm

Bólogatva hallgatom amit mond. Érthető, gondoltam ő is okkal hordja ezt a maszkot, és teszi azt, amit. Érdekes, minél többet beszélgetek vele, annál kevésbé zavar a jelenléte. Nem igazán tudom megmagyarázni, ez miért van, de nem is foglalkozom vele különösebben, csak fura. Más emberek esetében nem ezt szoktam érezni. Na de mindegy.
- Én is örülök, Joquinn! - elég furcsa figura az tény, de végül is, ha már így alakult, hogy találkoztunk, azt kell mondjam, rosszabban is alakulhatott volna. Sokkal rosszabbul. Például akár ellenségként is kezelhetnénk egymást, de minél tovább halad a diskurzus, annál inkább úgy érzem, semmi ilyesmi nem lesz. Ha megnézzük, hogy amióta Moloch visszaküldött, ez az első kultúráltnak mondható emberrel való kapcsolatom, ez nem is olyan rossz dolog. Talán tényleg nem szükséges minden egyes embert a falhoz nyomni, mert nem mindegyikük mániája, hogy mocsok legyen, aki azt hiszi, van hatalma, pedig csak egy féreg, semmi több. Még talán tehetségesek is vannak köztük. Legalábbis Joquinn úgy tűnik, tud valamit, szóval... talán tényleg nem is olyan rossz, hogy találkoztunk.
- Na és mik lennének azok az érdekes munkák? Nyugodtan nevezd bizalmatlanságnak, de a "megbízók" terén vannak negatív tapasztalataim. - mondjuk ez elsősorban leginkább Manipulator-nak tudható be. Ő tűnt el nem is sokkal a bandája megalapítása után, ami azt kell mondjam, nem éppen egy vezető egyéniségre utaló jellemvonás, de ez most lényegtelen is. Legalább megszabadultam tőle, de nincs szükségem még egy olyan hatalommániás mániákusra, mint ő. Okosnak képzeli magát, pedig azt sem tudja, mi is a valós erő.
Ahogyan a bandája sem tudtam. Sőt... akkor még én magam sem tudtam igazán. Ezt azt hiszem leginkább Moloch-nak köszönhetem, és a Pokolban eltöltött időnek, még ha borzalmas volt is. Legalább felnyitotta a szemem, így most már tudom, hogy vannak olyan erők, amit ezek a halandók, mint Manipulator nem ismernek, és nem is méltók arra, hogy megismerjék.
- Szóval te kit ajánlasz? Ha jól fizet, talán még meg is fontolandó, hogy elvégezzek a számára valami érdekes feladatot.
Nem igazán mozdulok, lazán viselkedem, az sem zavar, ahogy közelebb hajol hozzám, sőt, érdeklődve figyelem a mozdulatait, most már érdekel, mi fog majd kisülni ebből az ismeretségből.
- Azt hiszem, az előbbi seggfejnél csak jobb lehet, főleg, ha az nem olyan barom, mint ez az ürge, aki felültetett. - mondom egy mosollyal az arcomon, még mindig felderít, ha eszembe jut az előbb marha képe, meg a vörös feje. Gyanítom már bánja, hogy találkozott velem, de nekem azért jól esett ez a kis móka. Ezt kár lenne tagadni.

Tárgy: Re: Főutak, utcák, sikátorok. Pént. Júl. 19, 2013 4:31 pm

Egyáltalán nem lepődöm meg, mikor DC elmondja, hogy azért voltak negatív tapasztalatai a megbízókkal szemben. De kinek nem volt legalább egyszer? Nekem viszont nem esik meg gyakran ez a tapasztalni. A mai eset kivételes volt, jobban oda kell figyelnem, kinek dolgozom. Majd ennek a maszkos alaknak is utána járok. Maszkos alak... Elég vicces hogy így hívom. Elvégre Marius Woodson-nak hívják. Egy furcsa alak, aki maszkot hord, de pénze annyi van, hogy lapátolni lehetne, kapcsolatairól bár alig tudok valamit, de ha valakinek ennyi pénze és ekkora hatalma van mint neki, akkor biztos nem wc papírgyárak tulajdonosa. Na meg főleg ha elmondása szerint semmiség oroszlán halat szerezni. Legközelebb egy nagyobb akváriumot fogok tőle kérni. Egy szép nagy akváriumot, olyat, amilyen a gazdag janiknak van, melynek külön szoba kell, hogy elférjen.
Lehet hogy DC nem az a fajta, aki most így hirtelen szétroppantaná az agyam, de jobbnak látom nem elmondani neki, hogy kinek is dolgozok. Nem tudom Marius mennyire örülne, ha tudta nélkül "toborzok" embereket.

- Én mindig jól megválogatom az ügyfeleimet. Mondjuk amazzal pont nem volt szerencsém. De megmaradt a pénz, élek és még az áru is nálam van - mondom elégedetten és megpaskolom combomra erősített üveget.
- Hihetetlen, hogy már a piát is egymástól kell lopniuk a nagyoknak. Nem tudom mire költik akkor az adót amit fizetü... fizetnek - javítom ki magam hirtelen, elvégre aki nem létezik, az nem adózik. Én magam hivatalosan nem létezem, azért nem adózom. Felemelem testem és csak azon a kézen állok a kuka tetején, amelyre eddig is támaszkodtam, majd szépen testemet meghajlítva földet érek. Mind ezt olyan lassan csinálom, hogy izmaim mozgását szépen meg lehessen közben figyelni.

- Nos... - kezdek bele fontoskodó hangon és teszek pár lépést DC felé. Minden egyes lépésem lassú és óvatos, mint egy ragadozóé, aki áldozatát közelíti meg, hogy lecsapjon rá. Odaérek teljesen hozzá, körözök körülötte, nézem őt, méregetem, fontoskodó "hmm" hangot adok ki, miközben karba tett kézzel nézem őt.
- Bane és Fang vérdíjat tűztek ki Kevin Chase-re, 10.000 dolcsi a jutalom. Élve vagy halva. Hogy miért, azt én nem tudom. Kevin Chase a GYRE hadnagya. Elég kevés pénz, ha engem kérdezel. A munkaadóm viszont nem csak pénzel, hanem információkkal, hatalommal és ha akarod felszereléssel is fizet - mondom neki nyugodtan, mikor megállok előtte ismét összegörnyedve. DC elég magas, de nem zavar.

- Ha gondolod akkor teszek nála az érdekedben egy-két szót, és majd adok tudni. Mit szólsz hozzá? - kérdezem tőle, majd teszek egy lépést hátra.

Tárgy: Re: Főutak, utcák, sikátorok. Pént. Júl. 19, 2013 5:01 pm

Végighallgatom, amit a maszkos mond, persze meg is értem. itt, Gotham városában az ember sosem lehet elég óvatos, szóval meg is kell válogatni az ügyfeleket, akikkel üzletelünk. Főleg, ha esetleg az illető is hasonlóképp egy maszkos egyén. Nem mintha bajom lenne ezzel, ez nem diszkrimináció vagy ilyesmi a részemről, csupán ha már álarc van a dologban, akkor ott bizony rejtegethetnek mást is, mint csupán a személyazonosságot védelem szempontjából.
- Nos... ezt meg tudom érteni, nem is árt megválogatni, kivel áll össze az ember. Főleg egy ilyen városban, ahol azért akad még pár olyan alak, mint az előző megbízód. - nyugodt hangon, laza stílusban, halvány mosollyal az arcomon intézem felé a szavaimat, miközben arra gondolok, vajon milyen alakokkal állhat össze egy olyan furcsa, mégis tehetségesnek tűnő álarcos figura, mint ő. Biztosan hasonló körökben mozog, tehát ismerhet is egy-két érdekes alakot.
- Gondolom a szervezetükre. Ezeknek a "nagyoknak" a háta mögött mindig van valami, ami ott áll, hogy az illető ne essen nagyot, ha esetlegesen lepottyanna a magas lóról lehet ez egy szervezet... vagy egy nagyvállalat. Akármi, amiből csak pénzt vagy hatalmat tudnak visszaforgatni a saját markukba. - miközben úgy tesznek, mintha valóban az övék lenne ez a hatalom, pedig valójában erről szó sincs. Ők pedig tudják ezt, csupán ezzel a sérthetetlenségi pajzzsal próbálják álcázni a sebezhetőségüket, és azt, hogy valójában könnyebb alóluk kihúzni a talajt, mint azt az egyszerűbb emberek gondolnák. Mert ők azt hiszik, hogy ezek akkor már elpusztíthatatlanok, és halhatatlanok. Holott erről szó sincs. Csupán jól forgatták a lapjaikat, ennyi. Mint ahogyan Manipulator. az utolsó centét is kihasználta, így pedig nem volt nehéz összehoznia egy működő cégóriást, ami fedezi a hátát arra az esetre, ha bármi történne.
Az ő egyetlen hibája, hogy túl sokat akar. Amint megízlelte a hatalom zamatát, az megrészegítette a tudatát, ezért vannak bukott tervek a múltjában. Mindig csak többet akar, nem éri be a jelenlegivel. Márpedig így nem fogja megszerezni magának a várost. Egyhamar legalábbis biztosan nem.
- Adófizetők? Nos, gyanítom még a nagyok közül sem mindenki tartozik feltétlenül ebbe a csoportba. Egy kis pénzcsurgatás a megfelelő helyre, és a papírmunkák már el is vannak intézve.
Jelentem ki neki, mintha annyira bennfentes volnék ezekben az ügyekben, vagy legalábbis mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga. Hát... ha a világé nem is, a városé biztosan. Még a legnagyobb hülye itteni lakos is tudja, hogy ezek a dolgok így működnek.
- Na és ez engem esetleg abban érintene, hogy... öhm, miben is? - nézek rá kíváncsian, miután végighallgattam az információáradatot erről a Kevin Chase nevű alakról, és a vérdíjról.
- Talán kéne egy társ? - nézek rá kíváncsian. Ami azt illeti, talán egy megbízás nem is jönne rosszul. Meg aztán... régen mozgattam már meg magamat komolyabban, ez még kapóra is jöhet. Úgy érzem, tényleg jó, hogy Joquinn ma az utamba akadt. Egy pár másodpercig csak higgadtan nézem őt. A kecsességéből kiindulva szinte tuti, hogy egy hölgyemény áll előttem, még ha a hangját el is torzítja, de ez csak egy kis információ, az ismeretség szempontjából lényegtelen, ettől nem lett kevésbé szimpatikus.
- Csábítóan hangzik. De te mondtad: megválogatod az ügyfeleket. Tekintve, hogy ismeretleneknek dolgozni nem nagy üzlet, gondolom, megérted, hogy megkérdezem, ki is volna pontosan ez a munkaadó. Tudod... a vakon bízás nem igazán az én erősségem.
Nézek rá egy félmosollyal az arcomon, és kíváncsian figyelve várom a válaszát.

Tárgy: Re: Főutak, utcák, sikátorok. Kedd Aug. 06, 2013 1:51 pm

Hallgatom DC mondandóját, egész jó beszélgető partner, már nem is emlékszem, mikor beszélgettem utoljára egy ilyen jót. Nem szokásom leállni bárkivel fecserészni, de ma este semmi dolgom, nem sietek sehova, a tervek most kivételesen várhatnak. Sőt... Talán DC-t is be tudnám ebbe szervezni, hasznot húzni, mint figyelem elterelés, így rosszabb esetben ő húzná a rövidet. Elég izmos, agresszív, inkább az erejét használja mint az eszét. Maszkom mögött elmosolyodom, már tudom is, hogy fogom csinálni.
- Mindenki mögött van valami vagy valaki. Ez így van. A kis szervezet is nagy halkan dolgozik. Az egész olyan mint a kártyavár, melyet hangyabolyra épít az ember. Teljes mértékben bizonytalan a talaj alatta és azt hiszi, ha ott ül a kártyavárában, biztonságban van, de ez nincs így. Mert egy vagy két hangya mindig megpróbál felmászni. Mindig - mosolyodom el lágyan, valójában a dolgok sokkal összetettebbek ennél, hisz vannak olyanok, akik csak azért másznak fel, hogy utána lelökjék a királyt és átadják az egészet a bolynak. De én nem. Én is egy hangya vagyok, mely bár olykor felmászik, de sosem lépi át azt a bizonyos határt. Nem vagyok hataloműző, nem kell nekem a trezornyi pénz. Én csak próbálok túlélni a magam módján ebben az őrült világban. Eddig sikeresen.
Halkan nevetek fel DC véleményén a nagyhalakat és az adójukat illetően.
- Nem. Egyik sem fizet adót. Mint ahogy a politikus nem fizet adót, úgy a nagyobb cégvezető sem. Feleslegesnek tartják, elvégre úgyis visszaforog a zsebükbe. Itt-ott kicsurran egy-két apró a köznépnek, máris kevesebbet kapnak vissza. Pont ezért nem csinálják. Még azt a keveset is sajnálják tőlünk - sóhajtok fel lágyan, na nem mintha én pont abba a kategóriába tartoznák, aki rászorul a segélyre. Ujjaimmal dobolok kicsit maszkom állán, még át kell fontolnom, hogy melyik melót csináljuk hamarább és hogyan. Kevin Chase-t nem lesz nehéz megtalálni, főleg hogy van egy-két ismerősöm a rendőrségnél aki tartozik nekem egy aprósággal. Csettintek ujjammal, mint akinek jó ötlet jutott eszembe.
- Én a Két arcúnak dolgozom - mondom DC-nek és belegondolva nem is hazudtam túl nagyot, elvégre Marius Woodsonnak technikailag két arca van. A fekete maszk, mely egy furcsa arcot kölcsönöz neki s mögötte a valódi, melyet nem enged megismerni.
- Ami Kevin Chase-t illeti, jól jönne egy kis segítség. Elvileg valamilyen szert használ, ami miatt üldözi Bane. Hogy Fangnak minek kell, azt nem tudom. De a pénzen nem is kéne sokat osztoznunk. Ketté vágjuk a testét. Te az egyiket elviszed Fanghoz, én a másikat Bane-hez. Mindketten megkapjuk a teljes összeget. Csak arra kell vigyázni hogy viszonylag egyszerre adjuk le. Nehogy bajok legyenek ebből. Na mit szólsz hozzá? - kérdezem tőle és kezemet nyújtanám, hogy megerősítsük az üzletet ha netán benne lesz, de én nem vagyok ilyen. Ennyire azért nem jó pofizok.

Tárgy: Re: Főutak, utcák, sikátorok. Szomb. Aug. 10, 2013 3:13 pm

Érdekes dolgokat mond Joquinn, persze ez a kártyavár elmélet, még ha nem is olyan rég tértem is vissza a halálból, újra, számomra is pontosan világos volt. Eleget éltem benne ahhoz, hogy tudjam, hogyan is működik ez a világ. Ez pedig különösen igaz Gotham városára és lakóira. Még a hasonlata is roppant mód találó erre a városra. Hisz a nép relatíve kicsi, gyenge, és szorgossága is csak jobbára annak tudható be, hogy próbálnak fennmaradni egy egyébként meglehetősen szegényes környezetben, ahol azok a lények, akik a hatalom akárcsak egy kicsiny szikráját is birtokolják, előbb vagy utóbb eltapossák majd azt, aki szemet szúr, vagy éppenséggel már nincs rá többé szükségük.
- Hát... ez szerintem mindenki számára világos. Még a városlakók is pontosan tudják, mi folyik körülöttük, egyszerűen csak lehetőségük nincsen a kitörésre. Pedig az ingoványos talajnak elég lenne csak egy helyen megroggyannia... és a kártyavár sorsa elkerülhetetlenné válik. - nyugodt hangon, laza stílusban folytatom maszkos beszélgetőpartnerem gondolatmenetét, jobban belegondolva inkább csak magamnak, mint neki. Elég érdekes ez a szituáció... nem nagyon szoktam kapcsolatot létesíteni az emberekkel, hiszen túlságosan... nem is tudom... átlagosak. Pórok. Mióta újra megjártam a Poklot, átértékeltem magamban az erő, és a hatalom definícióját. Talán emiatt lehet, hogy azóta nem bírom az emberi társaságot. Taszítanak. De ő... vele nem is olyan rossz beszélgetni.
- Nyilvánvaló volt. Ha egy kicsit is veszítenének a bevételből, hova lenne a "kártyaváruk" biztonsága? Na meg... mint mindenki tudja, a tekintélyüket sem az emberek megszánásával szerezték. A birodalmuk nem tűrheti, hogy mások az ő hátukon jussanak feljebb, és esetleg élvezhessenek egy jobb életet. Főleg itt, Gotham utcáin... elég egyszer lekerülni a nyomor földjére, hogy a piócák tehessenek arról, hogy ne állj fel onnan többé. - miközben beszélek, közben egy gondolat furakodik az agyamba, miszerint még jó, hogy Joquinn nem ismer, így az ember-utálatomról sem tudhat, hiszen ha ez így lenne, furán vehetnék ki magukat ezek a szavak, főleg az én számból. Hiszen ha úgy vesszük, ezáltal pont a városi lakosság mellett állok ki, pedig nálam jobban talán senki nem irtózik tőlük a környéken, mégis, ha van valami, amit jobban utálok a gyenge hangyáknál... azok az őket irányító arctalan seggfejek, akik minden követ megmozgatnak azért, hogy ezek a hangyák hangyák is maradjanak.
Az ő hibájuk, hogy ide süllyedt ez a hely. Az olyanok hibája, mint az a gyáva, maszkja mögé rejtőző pondró Marius, aki azonnal fut, amint a csatatérre kerül a hangsúly, és a dolgok kicsúsznak az ujjai közül. Vagy beküldi maga helyett a bamba, izomagyú testőrét, esetleg valamelyik őt vakon követő felpnist, hogy oldják meg a helyzetet, míg ő a háttérben mérlegel, honnan szerezzen magának újabb hasznot, esetleg újabb katonát, ha az előző megdöglik, mert ő a gyávasága élő páncéljaként használta fel azt a szerencsétlent, akire már csak egy szépen megmunkált fejfa vár a temetőben, ha szerencséje van.
- Szóval a Két arcú, hm? Érdekes... s felettéb ironikus is.
Jelentem ki neki egy felé küldött gúnyos félmosoly kíséretében. Hisz Joquinn szájából ez meglehetősen magas labda volt, amit nem hagyhattam ki. Viszont ettől a "megnevezéstől" nem lettem bizakodóbb. Ha megint összeakadok egy Manipulator-féle ivadékkal, magam nyírom ki, kérdés nélkül, mielőtt még letörölhetné maszkjáról az első vércseppet.
- Na és mi a biztosíték, hogy ha benne is lennék, mind a ketten megkapnánk a pénzünket? Ha ezek képesek titkos szerekkel üzletelni, nem olyan hülyék, hogy két ismeretlenre bízzák egy számukra nyilvánvalóan fontos személy megöletését, nem igaz? - nézek rá kíváncsian, hogy erre vajon mit lép majd. Bár továbbra is csábítóan hangzik ez a kis "megbízatás", azért többre lesz szüksége, ha be akar fűzni partnerségbe egy ilyen bulihoz.

//Bocs a késésért!//

» Főutak, utcák, sikátorok
» Főutak, utcák, sikátorok.
» Főutak, utcák, sikátorok.
» Főutak, utcák, sikátorok.
» Főutak, utcák, sikátorok.