Alfa Szövetség első bázisa

Egy újabb nap, és megint egyedül vagyok. A többiek őrjáratoznak, én meg bent ülök, és keresem a megoldást amit már hónapok óta terveztem. Elővettem ismét az adatokat, hogy beléjük nézzek. Nem mondtam el senkinek. Ez magán ügy, meg különben is, egyikükben sem bízom eléggé. Keisha lenne az egyetlen esélyes akinek valaha beszélnék erről, de az ő szája túl nagy még kikotyogná. Mindenesetre, felkészültem a legrosszabbra, és előkészítettem egy hangfelvételt, hogyha netán csapdába esnék, vagy meghalnék akkor tudjanak róla, minden amit mondok felkerül a fő számítógépre az interneten keresztül.
Míg megnéztem Chedra biztonsági felvételeit- ami nem volt épp szívderítő látvány- addig a gép folyamatosan futtatta a kódfélsímerőt a gépen amit beraktam. A videókat nem is azért néztem, hogy múlassam az időt. Nem, engem a látogatók érdekeltek, tudni akartam ki néz rá, az őrökön kívül. Talán abból is többet tudok meg, minden lehetőséget ki kell aknáznom.
-Első felvétel: Ha ezt halljátok akkor már valószínűleg már halott vagyok, vagy legalábbis elraboltak, és furcsa kísérleteket csinálnak rajtam. A Gentech után nyomozom. Ezek a fickók ismernek engem, és ha megnézitek a videókat láthatjátok, hogy van rajtam kívül más is ezen a földön. Sajnálom hogy nem bíztam meg bennetek, de az emberek megbízhatatlanok, és ez magán ügy. Remélem megértitek-Sóhajtottam egyet, majd elkezdtem lediktálni a fontosabb adatokat, miközben tovább figyeltem a képernyőt.

//Bocs a késői reagálásért. Szép előre tervezés, nagyon tetszik.//

A hangfelvétel elkészül, és örülhetsz, hogy minden eshetőségre felkészülsz. Mire végzel a gép is hasonlóképpen cselekszik. Végre megfejtette az eddig érthetetlen irkafirkáknak gondolt firkálmányokat. Több számot, és betűt már magadtól is ki tudtál hüvelyezni, de lassan rájöttél, hogy ezt az ember egy saját kód szerint írta, amit feltételezhetően csak ő ismer, és olvas is. Így védve meg saját találmányait.
A gép több egyezést is jelez, ezek nagyrészt a művégtagok, protézisek, és elektronikus érzékelő rendszerek. Egy sokkal rövidebb keresésnek köszönhetően ezekhez a találmányokhoz hasonlót találsz már a piacon, és a szabadalmi hivatalban. A legtöbbet egy cég a GenTech corporation adta be, és veszi fel a használatuk utáni nem kis pénzeket. Ezek számodra elég egyszerűk, és látod is merre akarnak fejleszteni. Valamiféle exováz kifejlesztésén dolgozhatnak, mintha csak egy mozgást segítő külső váz lenne, amit az emberek magukra vehetnek, mint egy ruhát.
De sajnos nem teljes a fordítás. Van egy papír, amit még a gép sem tud a kulcs nélkül megoldani, ez rejtély marad. Ám a nyomok továbbra is a cég felé vezetnek.
Végül a biztonsági felvételeknek köszönhetően elsőre semmi gyanúsat nem figyelsz fel. A szokásos orvosok, Alyce Sinner, Dr. Jeremiah Arkham, és Dr. Jonathan Crane na meg pár ápoló, akik a étkezését, gyógyszerezését, és a takarítást intézik el. A furcsa pedig az, amire csak lassan figyelsz fel, hogy az egyik ápoló gyakrabban jár mint a többi, és csak fél szemmel de meglátod, ahogy egy hangfelvevő készülék lóg ki a zsebéből, ami rendszerint Chandra közelében van. Ez lehet akár az ápolás része is, de hátsó szándék is vezérelheti

//Nem árt ha van aki megment, ha elszúrom |D//

A nyomozás lassan haladt, és csak apróbb emberekhez igazított fejlesztéseket láttam. Az exoskeletonnal kísérleteztek ami számunkra már mindennapos munka eszköz az iparban dolgozóknak, de inkább csak védelem szempontjából semmint erő bónusz hisz arra nem nagyon van szükség, főleg, hogy a nehéz tárgyakat inkább robotok mozgatják azok precízebbek. Viszont az elgondolkoztatott, hogy ez hogyan kerülhetett ahhoz a zsoldoshoz aki Chedrára vadászott? Mégis mit csinálhatott azokkal az iratokkal? Én jobb szerettem volna egy megbízó levelet, de ez sajnos nem sikerült, kivéve ha az utolsó papíron szerepel, amit nem tudtam lefordítani. Ez baj, de még nincs minden veszve, még ott van az őrizetben lévő Chedra. A videón észrevettem egy ápolót aki nagyon sokszor ment hozzá és az egyik videón láttam egy hangfelvevővel.
-A fordítás egy lap kivételével kész...-Kezdtem bele miközben megállítottam a videót és megpróbáltam leolvasni a fickó nevét.-Az egyik ápoló gyakran meglátogatja Chedrát... túl gyakran. A videón egy hangfelvevőt látok, de mégis mit akar tőle, a mostani elmeállapotában nem képes beszélni... Vagy tévednék?-Kérdeztem magamtól, miközben elkezdtem hackkelni az Arkham rendszerét az alkalmazott adatai után és ezzel párhuzamosan a Gentech rendszerébe is elkezdtem betörni, hátha az alkalmazottak listájában megtalálom. Szemem ide-oda kapkodtam, nehogy le maradjak valamiről. Tudnom kell ki ez a fickó és hogy a Gentechnek dolgozik-e? Benne van-e a munkanaplójában a hangfelvevős látogatás, és egyéb dolgok amik talán segíthetnek mint például egy cím.

Sikerült mindent kiderítenem a férfiról pár perc alatt a naplójában nem volt semmi különös feljegyzés, ami zavart. Mégis hogyan juthatott be egy ilyen helyre, ilyen gyér életpályával, főleg hogy ez nem épp veszélytelen munka szaktudás kell hozzá. Valaki biztos bejuttatta, és egy normális álcát rakott fel.
Aztán jött a hirtelen bomba, amire felfigyeltem. Fél óra kínszenvedés de semmi a tűzfal mintha áthatolhatatlan lenne. Legfeljebb két óra kéne, hogy feltérképezzem a kódot, ami az emberekhez képest rengeteg. Ami még meglepőbb, hogy kiszúrtak. Mégis kicsodák ezek?
-Mi a franc észrevettek? Ez nem lehet! Az emberek egyedül nem alkothattak meg ilyen védelmet. Gyerünk tereljük el a figyelmet gyorsan.-Gyorsan megadtam jó pár száz IP címet és a sajátomat felcseréltem, majd kiléptem és villámgyorsan töröltem minden lépésemet az internet bankból, mintha sose léptem volna Online, így nem tudnak megtalálni, legalábbis remélem, nem szúrtak ki mielőtt létrehoztam a védelmemet.
-Francba. Hogy a francba szerezhettek High tech informatikai tudást?... Lehet, hogy elkaptak valakit tőlünk... Vagy a legjobb tudósok nekik dolgoznak?... Vagy csak az emberiség fejlettebb mint gondoltam... Hmm... De akkor hogyhogy a többi rész ennyire elmaradott? Ezt nem értem.-Sóhajtottam miközben a fejemet a kezeim közé tettem.-Jó akkor marad ez a férfi, mi is a neve? Oh igen...-Beszéltem magamban miközben elolvastam a nevet a komputeren.-Ideje meglátogatnunk. Remélhetőleg, ő majd tud válaszolni.-Kicsit megropogtattam a nyakam, majd gyorsan ellenőriztem a felszerelésem, majd felléptem újra a gépre, és futtattam egy gyors keresést, hogy van-e kapcsolat a két gép között mert ha van az baj. Ha ez megtörtént akkor gyorsan létrehozom a vírust amit alkottam, és azzal talán sikerült kicsit szétrombolni a "támadásuk".

A védelmem eredményes volt hál istennek. Elindulhattam, hogy megtaláljam a férfit, a baj csak az volt, hogy iszonyat messze volt.
-Hah, franc!-Nyögtem, miközben megvakartam a tarkóm. Ha futva indulok kb egy óráig tart, de az egyet jelent egy lejárt fáradt lábbal. Bár ez a legbiztonságosabb megoldás, nem épp a legkényelmesebb. Mivel kocsit nem tudok vezetni ez nem éppen optimális választás, a tömeg közlekedés is kilőve. Azt hiszem kénytelen leszek a kényelem rovására utazni. Még egyszer ellenőriztem, mindenem meg van-e. Majd a fülemhez tettem a kezem.
-Elhagyom a bázist.-Jeleztem, de valószínűleg nem hallhattak, de ha mégis legalább tudják. Ezután elindultam, kinyitottam a titkos ajtót, és már lent is voltam a földön, kész az indulásra.

Csak egy gyors nyújtás, és már indulsz is a város körüli maratonodra. A sebességed megvan hozzá, már csak az eddig sem kicsi kitartásodon fogsz most javítani. A déli sziget nincs közel, egy lábkörzés, egy karkörzés, és kényelmes tempóban neki is indulsz.
A délutáni napsütés miatt már csökkent a hőség, amit te csak élvezni tudsz, így most jó kedvel, gyönyörű időben, még talán belül fütyörészve is, hagyod magad mögött a kihalt sarkokat, és az igen csak elhagyatott utcácskákat. Amiket sajnos nem tehetsz meg, végig az utadon, így új ösvényeket keresel.

Folytatás: Főutak, utcák, sikátorok

Korra reggel van és éppen egyedül üldögélsz a főhadiszállásotokon. Gyakorlás céljából menj az edzőterembe (már ha megépült) és gyakorlod kicsit az akrobatikát mert kitudja mikor lehet szükség egy kis ruganyzott mozgásra. Ami eszedbe jut mindent kipróbálsz ám nem szeretnéd magad fölöslegesen kifárasztani sem lesérülni. Úgy próbálsz mozogni mind egy igazi macskanő hisz az a vágyad, hogy egy nap csatlakozol hozzájuk. A mondás is úgy tartja ha be akarsz cserkészni valamit akkor eggyé kell válnod velük. Bizonyos hírfórásókból bizonyára jól tudod milyen emberek is ezek és mit csinálnak. Gyakorlás közben végiggondolod mindazt amit eddig hallottál róluk és azt is amit tapasztaltál. Talán ez az a nap amit régóta vártál így el kell végre határoznod magadat. Tudod jól, hogy nem lesz könnyű elérni a célod azonban bizonyos dolgokért megéri a fáradozás.
Miután végeztél elgondolkodsz azon mi jót kellene csinálni ezen a szép napon.

/Elnézést kérek csak ide nem jutott más az eszembe. Nyugodtan fejts ki a gimnasztikát bőven mint egy szorakoztató edzést./

Újabb éjszaka jött el. Már rég nem voltam bevetésen. Dr. Löket uniformisa a bázison porosodik, ahogy bumerángjaimat sem járattam már be jó ideje. Edző terembe veszem az irányt, csak valami szokásos könnyed ruha van rajtam, nem akadályoz a munkában, de meg sem fázom a testedzés után.
Lábamat a rúdra rakom, olyan magasra ahogy csak tudom, és szép lassan elkezdek oldalazni. Izmaim megfeszülnek, eddig még kényelmes és jó érzés, de ahhoz hogy a legjobbak közzé tartozzak ennél több kell. A terpesz egyre nagyobb, a lábam már a fejemmel van egy szinten. A Zen do kai edzések erre nem terjedtek ki, de az már a múlt. Azóta sokat fejlődtem ámbátor nem túl látványosan. Ízületem megnyúltak, felépítésem kecses, izmos. Tricepszem, bicepszem, kvadricepszem elég ruganyos, hogy megtehessem ezt.
A spárgát már elhagytam, lábaim túl vannak a száznyolcvan fokon, az izmaim majd szétpattannak a megerőltetéstől. Homlokomon vaskos izzadságcsepp gördül végig. Még kitartok egy... két... három másodpercig, de tovább nem bírom.
Sikolyt hallatva terülök el a földön, lihegek, mintha kilométereket futottam volna. Lassan felállok lábaim remegnek, ám még ha fájdalmas is volt, jó érzéssel tölt el. Alakulok apró részletek, alig észrevehető mozzanatok, de egy hete még nem tudtam eddig lemenni.
Felveszem türülközőmet, megtörlöm magam, majd két kezemmel ragadom meg. Egyet-egyet csavarok rajta, majd nyújtózkodni kezdek. Lassan végigropogtatom gerincemet, majd ahogy egyre jobban viszem hátra karomat, új feszülnek meg karom inai. Fejem felett már ki akar fordulni a vállam, de nem hagyom magam. Ajkamba harapok, apró kicsi mozdulatokkal egyre jobban hátam mögé lököm a kezemet. Míg végül már nem bírom. Most nem esek a szőnyegre, karjaimat megmozgatom kilazítom a görcsöket, majd mielőtt még megmerevedhetnék újra kezdem. A türülközőt kettőre csavarom kezemen, és újra kezdem. Fél távig jutok mint előbb, és nem bírom tovább. Abbahagyom a gyakorlatot. A rejtekhelyen még mindig egyedül vagyok, hát nincs mitől tartanom.
Ledobom ruhámat, és azonnal tusolni megyek. A hosszú forró zuhannyal lazítok, és végül neki is kezdhetek a ma esti kalandnak. Felveszem uniformisomat, kissé szűk. De talán csak a mert rég volt használatban. A golyóálló mellény még mindig kicsit otromba rajtam, de nem tudok tenni ellene. Ami kell az kell. Hátamra akasztom szerszámaimat, leellenőrzöm van-e elég nafta benne, és a rejtett rekeszekben is megtalálom-e nyomozó felszerelésemet. Ha minden megvan, kiállók a tetőkijáratba.
Hosszú mély lélegzetet veszek Gotham City mocskos levegőjéből. Ez az egyetlen dolog, ami nem változott. Karjaimat felfele nyújtom, a motorok felbúgnak, a lökhajták levegőbe emel. A szmogot szinte harapni lehet, de szerencsére még nem kell koncentrálnom. Sokszor voltam már East Enden, ismerem a város azon részét, még ha nem is mint a tenyeremet. Az első célom egy újságos, a ma heti hírek jól jönnek majd kezdő pontnak.

A szél kellemesen cirógat repülés közben feltéve, ha nem eszeveszett tempóban száguldozol. ez esetben elég kellemetlen lehet, ámbár bizonyára hozzászoktál már. Repülés közben az embert általában felemelő érzés keríti hatalmába hisz az emberiség több száz évig próbálkozott sikertelenül. Ezek jó párszor tragédiával és nem kicsi puffanással értek véget. Azonban nálad nem fordulhat elő, vagyis nem sok esélyt látni rá. A tank teljesen tele van és minden szerszámod a helyén. A levegőben egyedül lehetsz megszabadulva mindenféle gondtól és problémától leszámítva az alattad dübörgő teherautó fülsértő zajától ám rendkívül gyorsan eltűnik, így újra csend honol. Azonban tart nem sokáig ez. Egy nő rendkívül hangosan kiabál méghozzá nem örömében.
- Kiraboltak! Aljas gerinctelen férgek! Azonnal jöjjenek vissza! -
Ha lenézel, egy középkorú nőt láthatsz meg hálóingben bolyhos papuccsal a lábán miközben hatalmas füstfelhők szálnak fel a feje felől.
A te döntésed, hogy leszállsz-e megtudakolni mi a probléma vagy repülsz tovább kiszemelt úti célod felé.
Ha leszálaz, jobban szemügyre tudod venni így láthatod, a haja tele van csavarokkal és rendesen kisminkelte magát. A műkörmei is csillognak akárcsak a gyémántok. Rikácsolva közli veled, hogy míg pihengetett egy kicsit betörtek hozzá és meglovasítottak pár bútort és a pénztárcáját. Meglehet a sokk hatása végett olyan mint egy hárpia. Nem győzi hangoztatni milyen szegény és felszólít, hogy azonnal eredj a teherautó irányába.

A nagy rikácsolás közepette csak akkor veszi, észre a szórólapokat mikor az egyik beteríti az arcát. Morcosan lekapja, fejéről majd egy pillanat alatt átolvassa azt. Ez után látja csak meg, hogy van még jó néhány ehhez hasonló a levegőben. Mikor landolsz, mellette felcsillan a szem és egy villámgyors mozdulattal megragadja a karodat és rázni kezdi.
- Kérem, segítsen rajtam. Maga egy hős. Alig van valamicském és azt is elvitték. Könyörgöm, találja meg őket és hozza vissza a holmimat. - könyörgött neked szánalomra méltóan a sírás küszöbén állva. Mikor a levegőbe szökkensz nyomban a rablók után eredsz. Szerencsédre láthattad merre indultak bár a város elég hatalmas és a célpont egyre távolodott tőled. Amint elindulsz, abba a bizonyos irányba egy dologban reménykedhetsz, ha a memóriádba nem is. Talán a rablók még mindig pánikoknak így nagy gázzal hajtanak, vagy esetleg szabálytalankodnak. Sajnos semmiféle gyorshajtásnak vagy egyéb szabálytalanságnak nem vagy tanúja éppen ellenkezőleg. Egy hatalmas nagy dugó alakult ki melyben egyaránt vannak személy és teherautók is. A "parkoló" közepén szinte elviselhetetlen a zaj egy bizonyos teherautó miatt, ami motorhibának tűnik. Ez a helyzet kísértetiesen hasonlít a tű a szénakazal történetre. Csakis az emlékezetedben bízhatsz ám ennyi potenciális célpont között nem egyszerű és abban sem lehetsz biztos, hogy itt van. Ki kell találnod vajon melyikben lapulhatnak azok a becstelen alávaló nyavalyások. Vedd számba mindazt, amit tudsz ám légy gyors mert öt percnyi várakozás után a menet megindul.