Főutak, utcák, sikátorok.

Tövig nyomod még mindig a gázt, kerülgeted a kocsikat, és megpróbálsz a legkevésbé fogalmas utakon haladni. Ebben segítségedre van a csapatod szeme, így könnyedén elkerülöd a hátráltató tényezőket. Éppen már örülni akarnál a szerencsédnek, mikor harmadjára is feltűnik mögötted a kék vörös villogó. Egy újabb rendőrjárőr akadt az utadba, talán már a körözés alatt áll a furgon, vagy csak a gyorshajtás miatt akadtak megint a nyomodra.

Folytatás: Adams Kikötő

Hát eljött a futás ideje. Nem akartam túl gyorsan menni, a végén kifárasztanám magam mielőtt oda érnék. Egy jó kis 28km/h kocogás bőven elég volt, hogy gyorsan és energia takarékosan fussak. Aj ezek a lassú emberek, legtöbbnek ez a végsebessége, nem hogy még kocogó sebesség. Kicsit kuncogtam magamban, ahogy futottam amíg lehetett a földön. Azután pedig fel a tetőkre, és folytattam a maratont. Átugrálva a tető apró résein, és a szellőző csöveken. Végül jó pár óra múlva megérkeztem a helyre ahova akartam. Lihegtem kicsit jó kis bemelegítés volt ez a futás. Most először tényleg melegem van, ritkán van melegem ezen a helyen, többnyire fázom, bár igaz nyár van, biztos emiatt, meg mert most nem fednek el mindent felhők. Egy jó ugrással átkerültem a másik épületre, és szép lassan elkezdtem leereszkedni. Nem az ablakon akartam bemenni, az túl kockázatos lett volna, csak szépen ereszeket használva lecsúsztam a hátsó bejáratig, így elkerülve, hogy bárki meglásson. Ha ezzel megvoltam akkor bementem, majd szép lassan elindultam felfelé, figyelve minden lépés zajra előttem vagy mögöttem, bár nem igazán tudom, hogy tudnék elrejtőzni, azért a lépteimet meg szaporázhatom, vagy lerohanhatok mielőtt észrevennének. Ha sikerült feljutni az emeletre, akkor meg keresem az ajtó számot. Na de hogy jutok be? Igen, ez nehezebb lesz, ha jól emlékszem az emberek ilyen helyeken használják az ajtó rögzítő láncokat. Ha betörök azzal lehet felkeltem a figyelmem, és kapok egy rendőrségi időkorlátot. Kénytelen leszek rávenni arra, hogy kinyissa az ajtót.~Hmm... Talán rászedhetem ha kopogok, és amikor jön, hogy kinyissa elbújok akkor rávehetem, hogy kinyissa és megnézze mégis ki a fene szórakozik vele. Ez talán működhet... Bár lehet, hogy nincs lánc, akkor csak egyszer meg csinálni.~Gondoltam végig a tervet, majd el kezdtem kopogni az ajtón kisebb szünetekkel, és közben hallgattam a lépteit, ha jött akkor lehúzódtam oldalra, hogy ne tudjon sem a látókán(ha van) sem a résre nyitott ajtón észrevennni.

A felelőtlen viselkedése most csak előny volt számomra, így amint kinyitotta az ajtót, csak intettem egy üdvözletet. Ahogy elkezdett hátrálni, én beléptem, és jó fiú létén, behajtottam az ajtón.
-Oh ugyan már, lehet, hogy hasonlítunk egy kicsit, de Chedra nem úgy néz ki mint én. A csajok szerint mindig is szebb voltam.-Mondtam viccelődve, miközben felléptem, és ha netán megpróbálna futni, akkor megfogom a vállánál, és vissza rántom.
-Ne aggódj Renato, nem foglak bántani. Csak információra van szükségem.-Mondtam, és ha a pánik még nem döntötte le, akkor oda vezetem egy ülőalkalmatossághoz, és leültettem.
-Bocs, hogy nem jeleztem, hogy jövök, félek nem jöttél volna haza.-Mondtam egy kuncogással, és helyet foglaltam vele szemben. Arra vártam, hogy megszólaljon, vagy legalább ne próbálkozzon semmi bolondsággal, ha megpróbálná akkor elkapom, és jó erősen megszorítom a karját.
-Ne tedd nehezebbé a helyzeted, ha megkérhetlek.-Mondtam, és vissza tessékeltem az ülő helyére.

Egy kicsit megráztam a hátrálására, amíg el nem érte a falhoz, úgy döntettem, jobb ha visszamegyek az ajtóig, ha közelítenék csak még jobban bepánikolna.
-Ember higgadj már le, mondtam, hogy nem foglak bántani. Egy gyíkember nem hazudik. Mély levegő, lassan kiengedni.-Kezdtem bele, de úgy tűnt nem sokat használ, ami viszont feltűnt, hogy a fickó nem viselkedik normálisan, amire felhúztam a szemöldököm.
-Renato? Van valami baj?-Kérdeztem, de még nem léptem előre, csak szépen megnöveltem a terpeszem, és lejjebb vittem a súlypontomat, a biztonság kedvéért. Láttam már a GenTech egyik emberét akció közben, ha vele is csináltak valamit akkor abból csak baj lesz.
-Figyelj! Engem csak az érdekel kinek dolgozol. Tudom, hogy van valami közöd Chedrához, tudni akarom ki bérelt fel, hogy ott dolgozz!-Mondtam, miközben végig tekintettem rajta, és éleztem a reflexeim.

A férfi végre megszólal és hajlandó beszélgetni velem. Csöndben hallgatom, amit mond, majd miután végzett, kellett pár másodperc, hogy feldolgozzam a szavakat.~Szóval egy ártatlant béreltek fel, hogy információt gyűjtsön, szóval ők észrevétlenek maradnak, és tanulmányozhatják a szavakat. Lehet megőrült, de Chedra talán néhány emlékképe szavakba formálódik, biztos valami ilyesmire számítanak.~Gondoltam magamban, miközben újra felnéztem Renatora, egy pár másodpercnyi szünet, majd oda léptem és leguggoltam.
-Leadtad már a legutóbbi felvételt?-Kérdeztem, és reménykedtem, hogy nem késtem el. Talán előcsalhatom, az egyik ügynöküket, és követhetem, vagy ha mást nem akkor elkapással kényszerítem válasz adásra. Vártam Renato válaszát, miközben felálltam, és körbe néztem egy kicsit. a házban. Minden normális volt, gondolom tényleg csak "zsebpénzért" csinálja amit csinál... Vagy csak egy nagyon jó álcába botlottam.

Bólintottam egyet, majd felálltam, és sóhajtottam egyet megropogtatva a nyakamat. Majd ismét megfordultam.
-Esetleg meghallgathatom a felvételt?-Kérdeztem kedvesen, miközben neki dőltem a falnak és kitekintettem az ablakon. Meg kellett tudnom, hogy hova küldi azt a felvételt, de előbb tudnom kell, hogy Chedra milyen állapotban van. Talán az amit mond ad valami támpontot. Talán ha valamivel elnyerném a férfi bizalmát, még ha felületesen is.
-Esetleg valami inni valót? Kávét, teát?-Kérdeztem, remélhetőleg a felajánlás már elég, hogy megnyugodjon. Szinte minden lény szereti az ajándékokat az a barátság jele, és már annak gondolata, is pozitív behatással lehet valakire... Nos kivéve ha a félelem olyan erős, hogy nem engedi át az üzenetet, vagy pedig az ajándék kellemetlen a másik számára.

Elkezdtem hallgatni a felvételt, és szép lassan leültem. Csak hallgattam és hallgattam, miközben kezeimmel az arcomat támasztottam. Ahogy az emlékek visszajöttek egyre több keserűség került a szívembe. Az emlékek olyan szépek voltak, de visszagondolva rájuk olyan távoliaknak tűntek, mintha egy élet választaná el a két időpontot. Aztán jöttek a technológiai információk. Chedra szövege meglepően hasznos volt, még számomra is. Elég sok újítást használtak, de tele volt hiba lehetőségekkel nem csoda, hogy meghibásodott. Ami viszont még inkább megrémített, hogy ha ez az információ rossz kezekbe kerül annak katasztrofális következménye lehet. Ha az emberek elé tárják a dimenzió utazást lehetőségét, azok egy kis felderítés után biztos gyarmatosítani kezdenének. Ilyen fajta élőlényektől ez teljesen normális lenne. És a Gentech egyáltalán nem tűnt jónak az én szememben. Szép lassan felálltam, és sóhajtottam ahogy újra a férfire néztem. A szemeim kicsit vörösek voltak a könnyezéstől, amit letöröltem.
-Renato... Mikor kell leadni ezt a felvételt?-Kérdeztem, egy terv már el is kezdett formálódni a fejemben. Reménykedtem, hogy beválik.

Egy pár pillanatnyi csend, míg összeszedem magam, majd kiegyenesedtem, és bólintottam egyet.
-Értem.-Mondtam, majd kitekintettem az ablakon, és átgondoltam a tervemet, egyenlőre legyünk túl az első lépésen. Újra a férfi felé fordultam, majd kinyitottam a számat.
-Akkor még egy kérés. Csak add meg a címet, aztán mintha mi sem történt volna ad le az anyagot. Ha ezt megteszed akkor nem foglak zargatni. Bár egy másik pénzforrás után kell nézned így is úgy is.-Mondtam, majd kinyitottam az ablakot.~Szerintem innen könnyen leereszkedhetek, nem kell a lépcsőkkel bajlódnom.~Gondoltam végig, miközben kitekintettem, és láttam, hogy voltak kis kiálló részek, amikbe könnyen belekapaszkodhattam, szóval le tudok mászni, ha végeztem. Feltekintettem Renatora, és csöndben vártam a válaszát, szerintem ő is ki tudja találni, hogyha nem működik együtt, akkor a hangfelvételes incidenst a főnökei is megtudják, és egy ilyen helyen, nem biztos, hogy megtarthatja a munkáját, vagy ha igen, akkor is elveszik Chedra cellájától szóval nem lesz képes végezni a másodlagos munkáját.

Végig hallgattam, majd bólintottam egyet, mielőtt megdörzsöltem volna a nyakam. Kicsit megropogtattam, majd megráztam, és felé fordultam.
-Ne aggódj mindent elkövetek, hogy ne tudjanak összekötni kettőnket.-Mondtam egy mosollyal, majd kinyitottam az ablakot, és kimásztam.-Na hali, remélhetőleg nem látjuk egymást újra.-Mondtam, azzal előre dőltem, és megragadtam a párkány szélét, és már kezdtem is lefele mászni, gyorsan és akrobatikusan, amíg a földet nem értem. Ezt követően elindultam a cím felé, remélhetőleg viszonylag gyorsan oda érhetek, miután megérkeztem, elfoglaltam egy jó kis helyet, ahonnan megfigyelhetem a helyet, és közben rejtve maradhatok.

Miután sikerült elfoglalnom a búvóhelyemet, elkezdtem figyelni. Arra vártam, hogy Renato megjöjjön és leadja a csomagot, és utána már csak figyelnem kellett a túlságosan is átlagos fickókat, mert úgy tűnik erre a taktikára építettek. Átlagos szegény ember, átlagos környék, átlagos postafiók, szóval a felvevőnek is átlagosnak kell lennie. A biztonság kedvéért, folyamatosan videóztam, a szuper számítógép memóriája úgyis üres, egy pár hetes folyamatos felvétel simán felfér. Közben ismét beszélgetni kezdtem a mikrofonnal, üzenetet hagyva, hogy kihúzzanak a csávából a barátaim.
-Oké szóval beszéltem Renatoval, akiről mindent megtaláltok amit tudok, csak rá kell keresnetek a nevére. Nem sokára leadja a felvételt, amit egy másik fickó fog felvenni, aki minden bizonnyal a GenTech embere. A felvétel Chedra hanganyaga. A szegény fickó összevissza beszél, és néha olyasmi jön ki a száján aminek nem kéne... Heh... Most jut eszembe akkor is ilyen volt amikor még nem volt őrült... Bár azt hiszem mindig is elég őrült volt. Na mindegy... Megpróbálom követni, és remélhetőleg elvezet valahova ami segíthet a nyomozásomban. Ha elbuknék akkor talán kikérdezhetitek Renatot hátha tovább folytatja a tevékenységét, és akkor követhetitek a nyomom.

Ahogy az órák folynak egyre nehezebb volt lekötnöm magam, csak beszéltem mindenféle dologról a mikrofonba, néha elvettem a tekintetem, de gyorsan visszakaptam, emlékezve, hogy minden pillanat számít.
-Szóval jah, aztán Calem beleugrott a medencébe, és betörte az orrát, eléggé röhejes volt... Oh, ez még eltarthat egy ideig, szóval nyugodtan beletekerhettek.-Mondtam már vagy ötödjére, ahogy megvakartam a fejem egy kicsit.
Aztán hirtelen bekövetkezett. Megjelent egy autó, és a kiszálló férfi a megfelelő hely irányába tartott.
-Oh, mozgás.-Mondtam, és ráközelítettem a férfire. Igen oda ment és a megfelelő csomagot szedte ki.-Megvagy. Lássuk csak, rendszámtábla. Talán ez majd segít.-Mondtam, miközben gyorsan ráközelítettem az autó rendszámtáblájára, és szereztem egy fényképet, a gép majd kidolgozza, ha túl pikszeles. Ezután gyorsan kimásztam az ablakon, és kijelöltem az autót mind célpontot, hogy ne kerüljön ki a szememből a jármű. Én a tetőkön maradtam, és mivel most úgyis elég forgalmas idő volt tudtam olyan gyorsan menni, hogy ne tévesszem szem elől. Ez az egyetlen lehetőségem van, szóval nem szúrhatom el.