Alfa Szövetség első bázisa

Hűs Gotham City-i szellő cirógatja arcomat. A repülés mindent elfeledtet velem, csak élvezni tudom a száguldást, és a magasságot. Alant elterülő utcák, a járókelők, a zsivaj oly távoli, akár egy másik dimenzió. Csukott szemmel emelkedek, majd kitárom hogy magamba szippantsam a város lelkét.
Kicsit büdös, kicsit sötét, de csak a miénk, ennek pedig tudatára is ébredek, mikor felhallatszik hozzám a rikácsolás. Újabb civil van bajba, vagyis eljött Dr. Löket ideje. Nem teketóriázok saját gondjaim, melyeket már el is felejtettem most a semmivé lesznek, és csakis ártatlan civilek élete kerül szemem elé.
Azért adni kell a látszatnak is, a nő háza felé repülök, és kényelmesen landolok. Egy kicsit turkálok a rejtett rekeszekben és kezem közé kaparintom a szórólapomat. Ki tudná melyik önjelölt hős mentette meg, ha nincs saját jelképe.
Egy tucatnyit engedek el a feje felett, és mikor már a nő észreveszi őket, és én is landolok mellette. Egy ártatlan civilnek szüksége van a város megmentőjére.
- Asszonyom! Nagy szüksége van egy megmentőre. Ne féljen többé Dr. Löket itt van. Mi siráma máma? Csak egy szavába kerül, és minden megoldódik! - Jelentem ki fennhangon az igazat, amint meghallom a kissé rosszul öltözött nőszemély baját, azonnal maximumra állítom reptetőimet, és ha még emlékszem rá merre indult a kamion megpróbálom követni.
A kamion formája mint mindegyik másé, mondjuk nő vagyok, és nem értek a kocsikhoz. Ehhez még a mérnöki diploma sem segítség. Hát ha szerencsém van megközelítem eléggé, hogy bevethessem egyik nyomkövető bumerángomat. A kis szerkezetet kikapom az egyik rekeszből, és egy erőteljes dobással megpróbálom a kamionra ragasztani. Így már talán nem fogom elveszíteni a nyomát.

Egy pillanatra sem lassítok, és mintha csak egy jégtáncos lennék a milliónyi szempár előtt, úgy piruettezek a levegőben, és szelek szárnyán repítem titkos rekeszemből a szórólapok tucatjait. Míg végül csak landolni próbálok a lerobbant kamionon. Fennhangon kezdem, a parancsoló hangomat. Most hős vagyok, és szegény civilek nem is tudják milyen veszélyben lehetnek.
- Állampolgár fejezd be mit csinálsz, és segíts megvédenem ezt a várost az átkos gazoktól! - Szemeimből sugárzik a tettrekészség. Mielőtt bármit is mondhatna leemelem reptetőimet hátamról.
A csatlakozó alig hallható kattanással enged a gyakorlott mozdulatomnak köszönhetően. A rejtett gombokon zongoristákat megszégyenítő ügyességgel állítom be a fúvókákat, és teszem pillekönnyűvé a méretes szerszámokat. Halk búgás tudatja velem jó úton járok. Még egy kis ujjgyakorlat és az enyhe emelkedés forgássá válik. A fúvókák forognak és a hajtóművek erőssége magától vált, csak hogy engedelmeskedhessen az új irányok késztette ellenállásnak. Még két gomb, csak hogy a nyomaték csökkenjen, de látványos lángok csapjanak ki a gépezetekből.
Nagy levegőt veszek, és amilyen hangosan, és ügyesen csak tudom magamra vonom a várakozók figyelmét. Nem lesz könnyű a város moraját túlkiabálnom, de megpróbálom. Egy ilyen kis akadály nem állíthat meg.
- Polgárok, kik ebben a városban élitek mindennapjaikat! Dr. Löket vagyok! Védem életeteket, és az állam adta szabadságotokat, de most segítségeteket kérem! Mindenkivel megeshetett már a rablás csúfsága! Átérezhettétek, az értéktárgyaitok eltulajdonításának szomorúságát! Most egy újabb szörnyű tragédia történt, egy embertársatok, egy családanya, egy dolgozó nő szörnyű sorsra kárhoztatott! Otthonát meggyalázták, személyes tárgyait elragadták tőle! Ezt kell megtorolnunk, a kamion miben rejteznek tettesek itt van közöttetek! Rejtezik akár a féreg a föld alatt, segítsetek nekem megtalálni őket! Figyelmeztessetek, hogy a törvény kezére adhassam a gazokat! - Ezzel látványosnak szánt fényshowat félbe szakítom és a magasba emelkedek.
Olyan teherautót keresek, mi egyáltalán nem feltűnő, ám elférnek benne a bútorok, és elég gyors hogy menekülő autónak használhassák. Ha bárki menekülni próbálna a szónoklatom alatt, vagy utána, egy nyomkövető bumerángot dobok a jármű felé, majd követem, amíg tudom.