Kisebb utcák, sikátorok

Már épp válaszoltam volna a lánynak amikor hirtelen egy robbanás zavarta meg a beszélgetést. Hátratekintettem, majd egy apró kérdés szökött i a számon.
-Mi a...?-Kérdeztem miközben bekapcsoltam a szemüveget és gyorsan felhoztam a szatelit képet Gothamről, és láttam a robbanás pontját.
-Blackgate?-Kérdeztem mielőtt hallottam a lányt és rátekintettem, majd lenéztem ahogy láttam a két férfit a hátizsákokkal.
-Ezek meg?-Kérdeztem ahogy oda mentem a tető szélére és rázoomoltam a férfiakra. Maszkban voltak, és valami furcsa hátizsák volt a hátukon.
-Nem tudom, de ez nem tetszik.-Mondtam, ahogy elkezdtem követni őket, figyelve, hogy ne vegyenek észre, miközben felkészítettem a kesztyűket sokk csapásra.

Nézem őket egy darabig, majd úgy döntök, hogy követem őket. Ránézek Cyberre.
- Én követem őket. Ha akar, jöjjön maga is.
Elindulva, egy darabig a tetőkön megyek és közben többnyire csak őket nézem, azon is gondolkozva, hogy mi lehet az a hátizsák féleség. Belemerültem a gondolkozásba, de ügyeltem arra is, hogy ne veszítsem szem elől őket. Egy idő után leereszkedtem az utcára az erőmmel, majd 4 méteres távolságban követtem őket.
- Vajon hová mennek?

//Penny, eleve minimum öt (5) sor, ez pedig csak 3 és 1/4, jó szívvel legyen 3.5. Azóta pedig kikerült ez, tessék olvasni! Ennek fényében pedig kéretik módosítani a postot. Köszönöm//

Nos folytattam a követést, a lány hamarosan csatlakozott hozzám.
-Mit csinálsz? Ez nem egy játék-Mondtam miközben hátrébb léptem és végig tekintettem rajta, de nem úgy tűt hogy hallgatni fog rém, ahogy leereszkedett. Egy párat pislogtam, majd beleharaptam az ajkaimba.
-A fenébe.-Sóhajtottam, miközben átugrottam a következő háztetőre, és letekintettem, majd folytattam az utam, hogy megelőzzem őket, remélhetőleg ha valami baj történik akkor rájuk ugorhatok, és az egyik lesokkolása után elindulhatok a társa felé.
-Hé. Van valaki a vonalon?-Kérdeztem de nem jön válasz. Csodás senki sem volt a bázison. Nos, a raktár útba esik, elhozhatom a motort, de van egy olyan érzésem hogy ezek a mackos figurák bajt fognak keverni, és talán közük van az egészhez. Lehet hogy a hátizsákokban bomba van? Lehet hogy csak egyszerű betörők, de egy ilyen furcsa hátizsák másra utal. Jobb ha nem indulok a robbanáshoz amíg ezzel nem végeztem.

- Rendben segítek megfékezni a bűnözőket, akik kitörtek a börtönből. Valószínűleg sokkal veszélyesebbek, mint pár dilis az elmegyógyintézetből. - közbe elkezdem babrálni a karomon lévő konzolt.
- Komputer útmeghatározás. Cél Black Gate börtön. - adom ki az utasítást.
- CÉL BEMÉRVE. ÚTIRÁNY MEGHATÁROZVA. - közli a számítógép majd a sisakomon megjelenik a legrövidebb útvonal a térképen. Betáplálom és a az útirányt rávetítem a város térképére így egy piros vonal jelzi, hogy merre haladjak. Miután ez megvan neki iramodok az épületek tetején haladva, amilyen gyorsan csak tudok.
- Óó és még valami Mr. Chase. Kérem adja meg a hozzáférést, hogy hozzáférjek a drónok képihez. Így felmérhetem a helyzetet távolról is. Vagy akár át is adhatja az irányítást nekem. - az utóbbi üzenet a katonaságnak szántam. Kíváncsi leszek, hogy lesz-e ,merszük egy civil kezébe adni két katonai drónt.

Miközben megálltak, egy kis darabig nézem őket, majd kihasználva a fekete ruhám által adott kis előnyt, a sötétben maradva halkan előrébb megyek, a hátuk mögé.
- Meg kell tudnom, mi az a zöld folyadék. - suttogtam.
Azon kezdtem el tanakodni, hogy miként szerezzem meg észrevétlenül a folyadékot. Így kinyújtottam a bal kezem és elterelésként, nekiláttam, hogy kidöntsem az egyik lámpaoszlopot az erőmmel.
- Még egy kicsi... - mondtam halkan.

Megálltam a ház tetején és figyeltem csendben, ahogy a maszkosok a házon kopognak. Pislogtam egy pár pillanatig, majd gyorsan körbetekintettem a házon egy kapaszkodó után kutatva, mielőtt a tetőre ugrottam, és el kezdtem leereszkedni, a fal mászáshoz lehúztam a kesztyűket, és az ujjaim segítségével szépen lassan leereszkedtem amíg megkapaszkodhattam valamibe, remélhetőleg elég közel ahhoz hogy halljam mit beszélnek és rejtve is maradjak. Ha nincs ilyen ereszkedő, akkor a földig mászok le, remélhetőleg az egyik sikátor rejtekét élvezve, a sarkon befordulva jobban hallom őket, de a biztonság kedvéért leszedtem a karvédőt a mikrofonnal, hogy a megfelelő pillanatban oda csúsztathassam a közelükbe, és tisztán halljam a beszélgetést, bár ezzel lemondok az elektromos sokkolás esélyéről az egyszer biztos. Ha harcra kerül a sor aligha lesz időm magamhoz kapni és visszacsatolni a készüléket. Ahogy az ötleteken gondolkodom észreveszem a lányt is. Viszont túlságosan el voltam foglalva tervem kivitelezésével, hogy észrevegyem a lámpaoszlop görbülését.

Feltekintettem amikor a villanyoszlop ledőlt és a beszélgetés azonnal félbe maradt. A fene, ennyit arról hogy lehallgatom őket. De szerencsére utána már hallhatóbb hangon folytatták a diskurzust. Én csendben hallgattam őket.~ Úgy tűnik, hogy a feltételezésem helyes volt, közük van a robbantáshoz. Csak egyiküket kellene elkapnom, és kihallgatnom, ki tudja mennyi infót kaphatnék? A vezérük lenne a legjobb választás. De hogyan érjem ezt el? Hmm... Azt mondta hárman jönnek hátulról, szóval jobb ha gyorsan csinálom... Hmm... Lássuk csak.~Végig tekintettem az utcán, majd oldalra tekintettem.~Azt hiszem egy kis vandalizmus jobb mint egy város romba döntése.~Sóhajtottam.~Újabb dolog amit fel kell írnom a listára.~Gyorsan kerestem valami nehéz tárgyat, majd a legközelebbi ablakhoz sétáltam, és egy kis súly méregetést követően jó erősen meglendítettem egy másodperccel később már valószínűleg az egész ház hallani fogja a csörömpölést amit keltettem. Ahogy ez megtörtént már tudtam hogy nem maradhatok sokáig, Egy gyors nekifutással felmásztam a falra az ujjaim hozzátapadtak mint a korongok és erősen hozzászorítva a falhoz felmentem vagy két emeletet mielőtt gyengülni kezdett a szorítás. De mielőtt túl késő lett volna meg kapaszkodok az egyik ablak peremén, és lógok egy kicsit míg várom hogy valaki ide jöjjön ellenőrizni. Ha szerencsém van nem fogják észrevenni a csüngő árnyékot. Csak csöndben figyelem, és remélem hogy elég bolond ahhoz hogy alám lépjen, és ráeshessek, bár ezt nem kísérelném meg ha többen is jönnek.

Mikor látom, hogy eléggé rosszul sült el, amit terveztem, mérgesen grimaszolok. Látva, ahogy eligazodnak, követem őket hátulról a sötétben.
- Megint meg kell próbálnom. - suttogtam.
Miközben megyek, megközelítem az egyiket és közben reménykedem, hogy nem vesznek észre, miközben a hátizsákot veszem szemügyre. Ahogy haladunk, lemaradok két méterre és követem őket ugyanúgy mint eddig. Következő mondatomnál pedig elfejeltettem suttogni.
- Lehet hogy... ez olyan folyadék, amit Bane is használ?

Már épp készültem volna arra hogy bedobjam az ablakot amikor hirtelen hallottam a bűnözőket. A szemeim visszairányultak a csoportra, és a pupilláim kitágultak, a kitörésre szolgáló tárgy kiesett a kezemből és gyorsan beléptem, hogy közbe avatkozzak.
-Hé! Engedd el és a saját súlycsoportoddal kezdj ki!-Ordítottam ahogy felfedtem magam és harcra készen beálltam a kezeim ökölbe szorítva kész az ütközetre. ahogy felmértem a bűnözőket. Lehet hogy ez egy idióta ötlet volt, de nem hagyhatom hogy bántsanak egy lányt. Most már csak abban reménykedem hogy túlélem az ütközetet és utána kikérdezhetem az egyiküket, gyorsan letekintek a páncélomra, hogy biztos legyek hogy jó helyen van, majd feltekintettem. Nos, talán jobb ha előbb megpróbálok tárgyalni. Bár az embereken ez sosem működik azért meg kell próbálnom.
-Hallottam miről beszéltetek. Szóval kénytelenek lesztek leverni ha azt akarjátok, hogy ne avatkozzak be. Vagy egyszerűen feladhatjátok most, és elmondhatjátok mit tervez ez a Bane, akkor nem fogom beverni a képetek. Én elfogadnám ezt az ajánlatot.

Az, hogy elfogtak, kissé váratlanul ért és szerencsémre időben sikerült lefogni a zselé lényt az erőmmel, hogy ne védjen meg most az egyszer, különben talán odalenne a meglepetés egyik ereje. Előbb azonnal le akartam fejteni a nagy kezet a fejemről az erőmmel, de aztán gyorsan egy másik gondolat szökött a fejembe, miszerint, ha talán túsz leszek, van némi esély arra, hogy megtudhatok sok hasznos információt. Bane nevének hallatán máris volt egy bizonyítékom a rendőrségnek, meg ott a zöld folyadékos hátizsák, az már kettő. Egyenlőre úgy döntöttem, hogy megjátszom a gyenge hétköznapi kislányt és a kezeimmel próbáltam letolni a nagy kezet, ami amúgy sem sikerülhetett volna, mert fizikailag gyenge vagyok. A kérdéseket hallván válaszoltam.
- Igazából tényleg késő van, de nem vagyok fáradt. De kérem ne bántsanak. Kötözzenek meg, nem érdekel, csak ne vegyék el a sisakom, ami Batman barlangjába vezet.
Valójában amit a sisak tud, az egy mini sisaklámpa, Batman jóvoltából, de GPS nincs benne. Ekkor pedig hallottam az űrbéli dínó hangját és nagyon halkan mondtam egy "A fenébe... el fogja rontani a rögtönzött tervet..." mondatot. Megint improvizálnom kellett és REMÉNYKEDEM benne, hogy megérti a színlelésemet, majd beszáll a játékba.
- Parancsolom, hogy állj meg dínórobot! Menj a rövid, kerülő úton és utána azt csinálsz, amit akarsz.

A lány meglehetősen érdekes taktikát választott. Úgy tűnik próbálja kihazudni magát a bajból, de nekem nem volt sem időm, sem türelmem, hogy megvárjam mi lesz belőle. Úgy tűnik a tárgyalás sem fog bejönni. Összevertem hát a kezeim és felkészültem a táncra, de ekkor láttam hogy a a fickó elkezdett pumpálni valami vegyszert a testébe és pár másodperccel később elkezdett nőni.
-Oh... Látom te a drogokat jobban szereted mint a kondít.-Mondtam miközben elkezdtem hátra lépkedni, hogy a falhoz érve leguggoljak és felvegyem a a karkötőt amíg még van időm, és el kezdjem visszacsatolni az alkaromra és a páncélhoz kötni.-Talán kompenzálni akarsz valamit?-Kérdeztem vigyorogva miközben a bika megindult felém. Én már kész voltam arra hogy megtámad, így egy gyors tigris bukfenccel félre ugrottam az útjából, semmi kedvem még öklözni ezzel a hústoronnyal, főleg, hogy már túszától is megszabadult. Addig nem támadok amíg nem kötöm vissza az áramot, onnantól kezdve már mindegy milyen erős. Legalábbis remélem... A drog valószínűleg elveszi a fájdalom érzést, így valószínűleg nem fog sokkos állapotba kerülni, de az izmai még mindig követik a fizika törvényeit szóval amiatt nem kell aggódnom.
-Szóval mi a terv ezzel a nagy robbantgatással? Toboroztok a bandátokba? Átvenni a város fölött a hatalmat? Megfélemlítés? Vagy valami más két dimenziós ötlet?-Csúfolódtam miközben próbáltam ütő távolságon kívül maradni és felszerelni a karkötőt, hogy aztán rákapcsolhassam az áramot, és szembeszállhassak velük. Szerencsére a futásom sokkal gyorsabb mint az övék szóval csak arra kellett figyelnem nehogy körbe kerítsenek, ami egy nyílt utcán nem tűnt nagy művészetnek... Remélem, hogy nem becsültem alá a szer hatását.

Sajnos űrdínó ismerősöm nem értette meg, hogy arra akartam rávenni, hogy gyorsan kerüljön mögéjük és támadjon. Az engem fogvatartó keze megduzzadt és a szorítás miatt megfájdult a fejem, majd eldobott. A zselé lény felfogta az ütközést, majd egyenlőre a járdán feküdtem, míg el nem múlt a felfájás, ami szerencsémre másodpercek alatt elmúlt. Felnézve rápillantottam a kidöntött lámpaoszlopra.
- Még jól is jöhet. Főleg most, hogy végre megint nem kell a napi korlát miatt aggódnom. - gondoltam.
Felemeltem a lámpaoszlopot, majd a banda felé dobtam olyan erővel, hogy ledöntse őket a lábukról.
- A lámpaoszlop a tiétek, tetszik vagy sem. - mondtam visszavágásként.

Dühösen morgok egyet, mikor a banda ledöntésére szánt tervem kudarc lett és az űrdínót a földre döntötték. Oda is sietek hozzá. Miután meghallgattam a férfi mondandóját, megrázom a fejem.
- Csalódást kell hogy okozzak... Én nem az a fajta gyerek vagyok, akit olyan könnyű megvesztegetni némi luxussal, csokival vagy játékkal. És most magasba a kezeket!
Igen hamar kapom elő az íjam, bekapcsolom, gyorsan maximumig húzom a húrt és egyenesen arra a férfira célzok, aki beszélt hozzám, a mellkasára.
- Gyerünk!

Nah, legalább a visszakapcsolást nem zavarták meg. A kezeim védelmi pózban miközben én ide oda ugráltam mint egy udvari bolond, kerülgettem a támadásokat.
-Na mi van csak ennyire fut...És hirtelen megláttam az oszlopot, és mielőtt kettőt pislogtam az megindult felém. Láttam ahogy jött felém, és tudtam hogy nem leszek elég gyors, hogy kikerüljem szóval védekezni próbáltam, de ugyan mit ér ez az acél rúd, és a forgatónyomaték erejével szemben? Sehogy természetesen, és ez hamar be is lett bizonyítva egy gyakorlati előadás keretében, ahogy pofán vágott és én a földre kerültem. A füleim rögtön sípolni kezdtek hányinger végig futott a gyomromból a torkomba, majd rögtön vissza. Egyet kettőt köhögtem arra még emlékszem, ahogy lassan felemeltem a fejem és megráztam, hogy aztán elkezdjek felállni, mert hát tudtam milyen szituációban voltam, és ha tovább fekszem lehet, hogy hamarosan egy lapos tüdővel is rendelkezni fogok nem csak fejfájással, és hát ki szereti a defekteket? Ahogy lassan lábra álltam próbáltam megszabadulni a szédüléstől, miközben tovább figyeltem a szituációt, és óvatosan tartottam a távolságot amennyire az tőlem tellett.