Kisebb utcák, sikátorok

Hallgatom a sofőröm szavait és tájékoztatását, amit csak megmosolygok gúnyosan de többet nem teszek. Látszik, hogy eléggé a Láng hatása alatt van, és tényleg azt hiszi, hogy jutalomban részesül, ha... megnyitják a kaput. Vajon ez a kapu ugyan az a kapu, amit Blaze is említett. Ez az a bizonyos Pokol kapuja? Ezek szerint ha jól sejtem nem vagyok a démon nőhöz láncolva információ tekintetében, és saját szakállamra dolgozhatok, ha kiderítek jó néhány dolgot erről a bizonyos kapuról, és még a nő ereklyéje is hozzám kerülhet. Halkan kacagni kezdek orrom alatt a gondolat miatt, ami megfogalmazódott bennem, és csak ekkor veszem észre, hogy annyi kanyar, irányváltás van mögöttünk, már azt sem tudom merre járhatunk. Kezdek kételkedni az emberben, mivel túl sok hasonló szemétkupac mellett mentünk már el. Persze nem biztos, hogy ugyan azon az útvonalon haladunk végig újra meg újra, de akkor sem tetszik ez nekem. Kételkedve szólalok meg ismét némi szünet után.

-Miféle kaput fogtok ti megnyitni és hol van ez az átjáró? Kik azok a mi, kik tartoznak a Lánghoz? Ki a vezéretek?

Teszem fel egymás után a kérdéseket amik számon kérően hangozhatnak el, és szinte követelem a választ, érezni hangomban. Bár megbabonázottsága miatt a fattyú kénytelen a kedvemre tenni, és mindent elmondani amit tud. Máskülönben igen pórul jár és ideje korán kerül a Pokol birodalmába, ahol majd szembesül a rideg ténnyel, hogy nem éppen a Sátán jobb keze lesz, hanem egy a több milliárd szenvedő és kárhozott lélek közül. Nem megyek közel a fattyúhoz, folyamatosan tartom a néhány méter távolságot mögötte, miközben olykor a fel-fel bukkanó árnyak láttán csak lágyan és közönyösen elmosolyodok.

Hallgatom a tájékoztatót, ami igen érdekfeszítő, és sajnos rá kel jönnöm arra is, hogy minden bizonnyal nem ugyan arról a kapuról beszélünk. Amikor meghallom, hogy Mocsok egyfajta őrnagy szerepben lett felavatva és új külsőt birtokol, vicsorogva gondolok bele. Még is mi történt ezzel a féreggel? Mit művelt? Egyszerű informátor volt, mikor megismertem, és mostanra meg már valamiféle reinkarnálódott démon, aki egy szekta vezére. Látom neki is vannak tervei, így egyáltalán nem is baj, hogy találkozok vele. Nem ártana, ha tájékoztatna, mert nem akarok konkurenciát, sem akadályokat saját elképzelésemben. Az egyre inkább labirintusnak tűnő út alatt végül elérkezünk a "templomhoz", ami mint ellentétben azzal ahogy korábban gondoltam nem az aminek hangzik. Egy egyszerű, némileg felújított épület, amin démoni motívumok villannak fel előttem. Kétségtelen, ez az a hely, mondania sem kell ennek a féregnek. Alaposan végig mérem majd hagyom, had vezessen tovább az ember egészen Mocsok elé. Meg kell valljam, felettébb érdekel mi ez az egész, és most egy kicsit háttérbe is szorítom Blaze által kért kérdezősködésemet, mivel jobban érdekel jelenleg régi "barátom" és szektája, illetve a tervei. A babonázottságomat továbbra sem veszem le fattyúról, nem kockáztatok. Vezessen el egészen az.. pff... Őrangyaláig...

Kitárul előttem az ajtó, és ha külsőre nem is belsőre a templomokra utaló elrendezés fogad, bár a kegytárgyak itt újra vannak értelmezve nekem tetsző módon. Kicsit megcsap az otthon érzete, de tudom nincs ideje itt elmerülnöm. Végignézek a helyen, majd az egyetlen személyre meredek, akit meglátok könyvet olvasva kezében. Nem ismerős, ez nem Mocsok. Vagy legalábbis külsőre nem, mert ha igaz amit mondott ez a féreg fattyú, ki mögöttem bujkál, a "barátom" új testben született ujjá. Nem tudom hogy ő-e az, akit most látok, vagy sem, de egy biztos. Nem ember, vagy ha igen, soha nem éreztem ennyire negatív aurát tőlük. Valószínűleg ő az akit keresek. Ám még mielőtt megszólítanám, hátra sandítok fél szememmel a megbabonázott emberre, és utasítást kap tőlem.

-Menny ki, és ott várj!

Mondom, majd ismét a az a bizonyos személy ragadja meg figyelmemet, aki előttem és a padsorok előtt is ül. Várok pár másodpercet, míg szolgám kifárad, és becsukja maga után az ajtót, és utána szólalok meg. Igaz némi kétely van bennem, de hangomban nem fedezhető fel annak legkisebb foszlánya sem. Erős, talán kissé követelő módon beszélek de ismét végig démoni nyelvjárásban, de hangszínem nem vált át most természetfelettire.

<-A nevem Mammon, az Ördög szolgája, és egy angyalt keresek, kinél igen értékes ereklye van! Tudnom kell merre van, és lenne néhány más kérdésem is!

Mutatkozok is be egyben, mivel ha ez Mocsok, akkor ha külsőmről valamilyen oknál fogva nem is, de nevemről fel fog ismerni.

Úgy tűnik felkeltettem az érdeklődését. Habár gesztusai nem erről árulkodnak, de úgy érzem a nevem talán felelevenített benne néhány dolgot. Ahogy léptei egyre közelebb érnek hozzám, egy percre sem veszem le róla a szemem, miután árnyakat láttam elsuhanni a falakon. Nem tudom mi a terve, de ha a szolgámat akarja a Pokolba küldeni, hát legyen, mit érdekel engem egy nyamvatt ember élet. Mikor alkalmam van igazán közelről szemébe néznem a démonnak, felismerem. Kétségem sincs, ez Mocsok, még ha a külső nem is az ő jelenlétének érzetét kelti. Ez ő. Üdvözlő szavai kissé érdekesen hatnak számomra, de most nem szándékozom szóvá tenni. Nem akarok belebonyolódni, inkább a kérdéseimre akarok választ kapni. Mocsok fel is ajánlja a lehetőséget és én követem őt. Míg elérünk a helyszínre, hallgatok, és csak figyelek kicsit értetlenkedő szemekkel, némileg undort tükrözve. Bár minden amit mond szép és jó, de még is hogyan érte el mind ezt? Ez ami érdekelne. Szemre veszem öltözékét, amin egyből szemet szúr a nem e világi rangjelzések sora. Nem különösebben érdekel azoknak története, így komolyabb figyelmet sem fordítok rá. Végül megérkezve a tárgyalóként beazonosított bársonnyal bevont terembe állva maradok. Nem szándékozom leülni. Jobbnak tartom, ha állok.

-Őrnagy...

Mondom orrom alatt kissé halkan némileg ízlelve az új név hatását, bár nem jön olyan könnyen nyelvemre mint a Mocsok, de ennyit igazán adhatok ennek a démonnak, ha már megannyi információval szolgált, és reményeim szerint most is ezt fogja tenni. Nem vagyok az időhúzó típus, így egyáltalán nem kertelek, és felteszem kérdéseimet.

-... jó néhány dolog érdekelne. Egy angyalt keresek, akinél van egy bizonyos ereklye. Egy nyakék. Tudnom kéne merre van a fénylény. Elvonatkoztatva viszont ettől választól, érdekelne még, hogy miként tettél szert erre a titulusra. Hisz mint te magad is mondtad, legutóbbi találkozásunk óta sok minden változott. Remélem nem haragszol meg, ha érdekel mik a terveid, mivel azok nekem is vannak, és nem szándékozom gátolni tieidet, így remélem te sem az enyéimet. Illetve kíváncsi lennék mit tudsz egy bizonyos Gothamben lévő kapuról, ami a Pokol szája?

Várakozó tekintettel nézem Őrnagyot, mivel a kérdéseim sürgős válaszra várnak. Talán látja türelmetlenségemet, és ezért nem iszik italába, de bár hogy is, legalább elmond amit tud minél előbb. Már ha tényleg ez minden, amit tud. Hallgatva válaszait kicsit elgondolkodok. Van angyaluk nekik is. Höm... akkor az ő vére áztatja a tőrt, ami mos sebemben lapul. De vajon mért akarja az Őrnagy megölni saját fajtáját? Nem szereti a konkurenciát. Pár pillanatig tanácstalan vagyok ezzel kapcsolatban, majd úgy döntök szóvá teszem.

-Szóval a ti angyalotok vére színezi a pengét, amivel az embered meg akart ölni.

Mondom kissé ingerülten, és ez érezhető hangomban, na meg arcom rándulásaiból is látszik, ahogy felső ajkam megvillantja fogaimat, és vicsorgok undorral az Őrnagy irányába. Kissé neheztelve nézek rá, hisz ha az a tőr az én bőrömet éri, most nem állnék itt. Megérdemelné ez a féreg, hogy belé mártsam saját fegyverét. De nem teszem, mert szükségem van rá. Ellenben a fegyvert sem adom vissza. Nem áll szándékomban, mivel még jól jöhet. A szavai után újabb kérdések merülnek fel bennem.

-Derek? Hol van ez az angyal? Hol találom meg?

Kérdem, és azon alig döbbenek meg, hogy Mocsok tud a nyakláncról, és Blazeről. Illetve van egy olyan érzésem, hogy a kapuról is többet tud, mint ahogy azt megosztja velem. Talán megbabonázhatnám, és válaszokra bírhatnám. Csak aggódok, hogy mivel démonon még sosem próbáltam az erőmet, milyen hatással lenne rá. Nem akarok az érem rossz oldalán állni. Így most nem próbálkozom, inkább kérdezek addig, amíg lehet, és amíg megkapom a kielégítő feleletet. Miután az angyalról többet tudok meg, újabb kérdéseket állítok Őrnagy elé.

-Ha szabad tudnom, mire utasítanak téged odalent? Miféle tervek részese vagy? Már csak azért kérdezem, mert nincs szándékomban gátolni munkásságodat, akarva-akaratlanul sem, így jó lenne tudni minek is vagy részese.

Továbbra is hallgatok, és követem Őrnagyot. Míg az angyal elé nem érünk, az elhangzottakon gondolkodok, mi szerint a tőr csak a biztonság kedvéért volt a hajléktalannál. Kételkedem benne, hogy így lenne, mert az a féreg le akart szúrni. Pedig nem állt szándékomban bántani kivételes módon, de ő hamarabb akarta belém mártani a fegyvert, mint megtudni bármit is. Ha nem ismerném Mocskot, minden bizonnyal én magma is keresztre feszíteném őt, mint ahogy azt ő tette a házi angyalukkal. Meg van kínozva, csoda hogy még él, és bírja. Kántálni próbál, és mennyei szavakkal űzne el minket. Nevetséges. Undorodva nézem végig a feszületet és az azon helyt kapó lényt, majd elfordulok tőle, és tovább hallgatom Őrnagyot. Innentől kezdve már nem mond túl sok használható dolgot, így nem firtatom tovább a dolgot. Minden esetre van már egy nevem, amin elindulhatok. Veszek egy mély levegőt, és átjár a fénylény bűze, amitől kicsit rosszul is leszek. Ismerős ez a szag, mintha már éreztem volna valahol. Talán a tőr... bár annak nem volt ilyen intenzív hatása. Gondolkodni kezdek mikor is lehetett, de nem jut eszembe, pedig tudom, hogy fontos lenne. Angyal vérét éreztem ma már. De mikor?

-Minden esetre ismét segítettél nekem Őrnagy!

Mondom kissé feljebbvaló hangon, majd gúnyosan és kissé undorodva biccentek a feszület lakosának, köszönés gyanánt. Alig van már benne élet pedig szívesen kikérdezném viszont már beszélni is alig tud. Őrnagyra tekintek ismét, majd elköszönök tőle, mire elindulok a kijárat felé. Már ha nem akadályoz ebben senki. De még mielőtt távoznék, a fénylényre nézek és kegyetlen mosolyra húzom számat.

-Ma éjjel megölöm az egyik társadat féreg! Vidd hírül Istenednek, mikor elérkezik a kegyes halálod órája, hogy Mammon kiírtja a fajtádat.

Csak elfordulok az angyaltól, mit sem törődve azzal, amit tenni próbál, és követem Őrnagyot, aki a főbejárat helyett most más útvonalon tessékel ki. Talán csak egy ürügy ez, hogy megmutassa nekem a "tempolomát", de bár hogy is, nem vagyok tőle hanyatt esve. Az emberei számomra használhatatlannak tűnnek, és értéktelennek. Nem beszélve erről a helyről, ami lehet hogy bársonnyal és kristállyal van berendezve, de akkor is visszataszító és igénytelen. Az én fogam nem füllik ilyes fajta otthonhoz. Bár nem teszem szóvá talán arcom árulkodóbb és többet mondóbb, mint bármilyen jelző amit mondhatnék. Kivezetve egy taxi vár, gondolom Őrnagy embere, mivel mit sem szól a látványra, ami elé, és elém tárul. Az a féreg, aki ide vezetett, megalázó és demonstráló halált halt. Nem túlzottan érdekel, bár lettek volna vele terveim, de így immáron azok kihasználatlanok maradnak. Hacsak nem... igen. Elköszönök Őrnagytól, majd beszállok a járműbe és amint elhelyezkedek bevillan valami...

-Az a szag...

Morgom orrom alatt, alig hallhatóan, és feleszmélek hol is éreztem az angyal bűzét ma már a keresztre feszítetten kívül. Maróni limuzinja! Derek... valószínűleg a maffia ellen ténykedik, és a sebeit, amik a bűzért felelősek, tőlük kapta. Nem kizárt, hogy nézeteltérése volt velük, és menekülőre fogta. Még az is lehet, ő a felelős a család tagjainak haláláért. Persze ezek mind feltételezések, de igen jól hangzik. Azonnal vissza kell mennem Marónihoz. Lehet ő többet tud nekem mondani erről. Vagy nem kizárt, hogy az információ hallatán lesz egy kis segítségem a keresésben, hogy felkutassam az angyalt. Bár a bűzt egészen a vállalatomig éreztem. Talán ostobaság lenne azt feltételezni, hogy még mindig Maróninál van. Az is lehet, hogy a limuzinban nem csak én utaztam, hanem egy halott angyal a csomagtartóban, aki a bosszú áldozata lett és nyomait a sofőrre bízták, hogy tüntesse el. De lehetséges, hogy ahol én távoztam ott ő is, és még mindig a Miracle környékén van. Ebben az esetben... túl sok a lehetőség. Először a cégem környékén kell körbe szaglásznom.

-Newtown, Miracle vállalat! Sietősen!

Mondom az útirányt, de persze ha ott nem találnék semmit nem áll módomban sem gyalogolni, sem fizetni a taxizásért, szóval szükségem lesz Őrnagy emberének manipulálására. Remélem nem fog neheztelni rám, amiért még egy valakit elveszít köreiből.

A taxi robog az utcákon, miközben te gondolataidba merülve nézel ki a fejedből. Az "otthonod" felé tartva, most nem tör rá se a szag, se semmilyen más hasonló dolog, mint ami Maróni étterméből ide tartva ért. Az emlékeid nem hazudtak, angyali jelenlétet éreztél, és ami zavaró lehet túlságosan közel a vállalatodhoz.
Végül eljuttok Newtown-ba az új otthonodba. Meglátod az épületet, mely már szinte fenségesen emelkedik a nyomor ormán. Senki és semmi nem tud neki ártani. A látványába is beleborzonganak az emberek. A taxi kirak az épület előtt, és egy fillért se kér. Csak annyit mond.
- Őrnagy állja a cehhet. - Mikor kiszállsz simán elhajt, mintha csak egy sima utas lettél volna.

Folytatás: Miracle Import & Export vállalat

Előzmény: Kisebb utcák, sikátorok

Elérsz a labirintus bejáratához, legalábbis annak hiszed, mert innen kezdted el követni a most már rég kihült halottat, aki Mocsok csatlósa volt egykoron. Az utcák semmiben sem különböznek, attól amit múltkor láttál. A hajléktalanok még mindig mindenhol nyüzsögnek, és az emberi söpredék még mindig aaz utcákat járja egy kis megélhetésért. Akár a pokol egyik bugyra is lehetne, talán pontosan azért költözött ide Mocsok is, de az is lehet hogy ő változtatta volna a helyet ilyenné.

Érkezésem közben azon gondolkodok, vajon mennyi ideig lehettem kómában, mire magamhoz tértem, és csak reménykedek abban, hogy órákról beszélhetek, nem pedig napokról. Abba pedig bele se merek gondolni, mennyi kárt tehet Blaze a testcsere miatt. Amint megérkezek a Bűnös negyed azon részéhez, ahonnét elindultam Mocsok nyoma mentén belépek a labirintus ajtaján. Csak remélni tudom, hogy sikerül találkoznom vele ismét most, hogy nincs ki vezessen, és hogy immáron nem saját kilétemben vagyok. Talán ha elég mélyre vagyok képes behatolni, megpróbálkozok felvenni eredeti alakomat, a démoni kilétemet. Vajon még én, én vagyok? Képes vagyok átváltozni, és manipulálni az embereket? Vagy már csak az emlékeim azok amiket magaménak tudhatok. Ha nem lát senki megpróbálkozok az átváltozással. Ha szembe találnám magam Őrnagy valamelyik talpnyalójával abban az esetben hanyagolom a külső váltást egy időre...

Emlékek... csak ezek maradtak nekem. Arcom eltorzul, és megint csak kezdek egyre ingerültebbé válni. Egyedül nem fogok Őrnagyhoz találni, és ahogy elnézem van aki tudna segíteni, csak az a kérdés, hogy fog is? Remélem démoni nyelvtudásom még megmaradt, mert talán az meggyőző eszköz lehet a kezembe. Egy a reményeim szerint olyan emberhez fordulok, aki talán a leggyengébb láncszem, majd megszólalok .

<-Segítség kellene! Találkoznom kell Őrnaggyal, mert szükségem van a segítségére neki meg az enyémre!

Mondom, remélve elég lesz ennyi és nem kell még inkább megerőltetni magamat a hazugságok terén, mert nehezen menne jelenleg a történtek miatt. Bele sem merek gondolni mi történhet ha zárós határidőn belűl nem tudok drasztikus lépéseket megtenni.

Meglehetősen hamar elérem a célom egyik felért, és már a templomnál is vagyok, valamivel megjegyezhetőbb útvonalon, mint korábban. Őrnagy egyből kiszúr, és nem csodálkozom szavain, de meg kell vele értetnem a látszat csal. Nem az vagyok akinek hisz.

-Nem az vagyok akinek hiszel, Őrnagy! Mammon vagyok. Egy átkozott csapdába csalt az a huszadrangú démon.

Mondom ingerülten és ökölbe szorult kezekkel. Talán még egy-két ér is megdagad testemen itt-ott.

-Segítened kell, hogy vissza kapjam a testemet, mielőtt mindent tönkre tesz az a szajha amit felépítettem. Szükségem van rád Őrnagy, és ígérem nem leszek hálátlan ha segítő kezet nyújtasz. Tudom, démonok vagyunk, és a szavunk keveset ér... semmit. De ismerjük egymást ha nem is ebben a formában, de mindig megfizettem az információidat és segítségedet. Most is szükségem van rád, és nem tudtam kihez fordulni.

Mondom talán nem várt módon, hisz eddig még nem emlékszem arra, mikor léptem volna valaki elé ennyire számítva a segítségére. Teljesen szokatlan módszer ez tőlem, de muszáj megalázkodnom egy cseppnyit ahhoz, hogy vissza térjek, bármennyire is nem kívánkozik egyetlen porcikám sem az ilyen szavakhoz. Kétlem, hogy egyből átlát a külsőmön Őrnagy, de remélem nem állunk le hogy bizonygassak neki. Viszont attól tartok nagy az esély rá.

A gúny és a nevetés az amit soha nem voltam hajlandó elviselni, ráadásul az a megjegyzés, mi szerint Blazet többre tartja nálam bárki is, roppantó sértő rám nézve. Forr a düh bennem, és bár túl járt az eszemen a nő, de nem fogja élve megúszni az biztos. Amennyiben Mocsok is így fojtatja tarthat tőlem ő is, mert adandó alkalommal vele is végzek. De először fontosabb teendőim is vannak. Legalább annyiban mellettem van az idő, hogy nem kell még tovább magyarázkodnom, és ez a démon hisz nekem. Ellenben az nem tetszik, hogy kér is tőlem valamit tudatosan, amire szüksége van. Nem erre számítottam, és jelenleg fogalmam sincs mire gondolhat. De legyen, bármennyire is ellenemre van a helyzet, muszáj most meghunyászkodnom és először nekem beszélni, hisz árgh... Mocsok diktál most.

-Magam sem tudom mire lehet szükségem, de meg akarom ölni Blazet. Kell egy fegyver ehhez, és az angyalod vérére gondoltam. Meg szükségem lenne valami információra miként is fordítható vissza ez az...

nyelek egy nagyot, és undorral köpöm ki a félbeszakadt mondatom utolsó részét.

-... állapot. Amiben most vagyok. De nyitott vagyok a javaslatokra, mostani helyzetemben. Meghallgatom ha van ötleted. De előtte szeretném tudni neked mire van szükséged. Jelenleg nincs semmim ahogy látod.

Mondom keserűen beismerve és ezt bár leplezni próbálom, még is érezhető hangomon, mint ahogy eddig is, hogy megviselt a dolog. Nem vagyok önmagam, de muszáj visszafordítani a történteket. Ekkor szólalok meg ismét mellékesen, mikor eszembe jut valami. Immáron csak fél hangosan mondom, kissé úgy tűnhetz magamnak, de valójában Mocsoknak szánom a kérdést.

-Milyen nap is van?

A gúny és nevetség tárgyát kezdem képezni Őrnagy szemében. Csak össze szorítom fogamat kérdéseire, de nem felelek. Gondoltam erre, még szép hogy igen. Először legyen a kezemben a fegyver, amivel megölhetem a nőt, és csak utána jöhet a következő lépés. Mérgelődve elnyelve szitkaimat magamba úgy döntök nem felelek ezekre a kérdésekre. Egyenlőre. Most az üzletet kell elintéznem. Pár pillanatnyi gondolkodás után nem tudok mást mondani, mint;

-Ha sikerül vissza jutnom a vállalatom élére, és megölöm Blazet finanszírozom a szektádat pénzügyekben. Vagy bárminek is nevezed az egész kis csapatodat. De a biztosíték terén nem tudok mit adni. Nincs semmim, mindenemet elvették. Kérj tőlem amit tudsz. Megadom.

Csak az a kérdést, mit tud tőlem kérni, hisz valóban semmim. Elvették a cégem, a kaszinóm, a nevem és az arcom. Ezek hiányában pedig nincsenek kapcsolataim, nincsenek eszközeim, és nincs semmim.