Főutak, utcák, sikátorok.

//Lehetne női külsőm? Már ha nem azt gondoltad még ki nekem. //


Mikor kinyitom a szemem, kezemet elé kapom a fény miatt, ami mintha megvakítana. Pár pillanat múlva megdörzsölöm arcom, és kissé nehézkesen kelek fel a földről, és a szeméthalom közül. Nem tudom mi történt, vagy hogy hol vagyok. Kissé kómás állapotban nézek körbe, majd állapítom meg, hogy valószínűleg még mindig Gothamben. Majd ekkor rohannak meg az emlékképek ami történt... Lelőtt. Képes volt lelőni a féreg. Kezem ökölbe szorul, majd enyhül és csak elmosolyodom. De halálom csak átmeneti volt. Mélyen magamba szívom a levegőt, és már szőni kezdem terveimet, hogyan fogom elkapni elsőnek Blazet, majd az angyalt. Előbbi hatalmas csonkításon fog át esni, ez biztos. Felkelek lassan a mocsokból, és leporolom magam. De ebben a pillanatban fura érzésem van. Mintha máshogy érezném minden mozdulatom, minden porcikám másképp engedelmeskedne, és mozdulna. Ebben a pillanatban veszem csak észre, hogy ruhám megváltozott, és a külsőm is. Nem a jól ismert arcommal rendelkezek. Persze, hiszen meghaltam, és lehet ezzel büntet az Ördög. Próbálok eltántorogni egy pocsolyához, vagy ablaküveghez, hogy meglássam ki is néz vissza rám. Nem mintha túlzottan is érdekelne emberi külsőm, de a Terrence Johnson képet már felépítettem, és nem szeretnék ismét küzdeni a hírnévért. De míg keresek egy "tükröt" addig ismét megrohannak az emlékek és bevillan miféle szertartáson estem át. Nem tudom mi volt, de ki fogom deríteni.

Mikor meglátom arcomat, hogy ki is néz vissza rám elförmedek. Ez Blaze csicskása! Ezt nem az Ördög tette velem, hanem a nő! Nem ölt meg, csak hatástalanított arra az időre míg... már tudom mi volt az a szertartás. Alakcsere! Így tesz szert a féreg a vagyonomra! Idegességemben bele verek a kukába, majd felborítom, és törni-zúzni kezdek a sikátorban. Nem mert megölni ez a mocskos démon, mert félt az igazamtól, így ilyen undorító lépésre szánta el magát! Most ő irányítja a cégem, az embereim, és kisemmizni próbál! Nem fogok minden elveszteni emiatt a nő miatt! Tennem kell valami!

-Árrrrrrrrgggggghhhhhhh!!!!!

Ordítom el magam dühömben, és bár tudom le kell higgadnom, de nehezen megy. Hósszú percekig átkozódok, mire kezdek lenyugodni, és leülök a mocsokba. A nő tudja, hogy milyen alakban vagyok, ez nem is kérdés. Így nem kerülhetek a közelébe észrevétlenül. Lehetetlen lenne. De ezzel a külsővel valószínűleg a segítség kérésemet is megkérdőjeleznék a kapcsolataim, hiszen ki hinne nekem? Egyetlen egy lehetőséget látok a probléma kiküszöbölésére. Megkeresni az angyalt, megölni, az ereklyéket megszerezni, utána pedig végezni Blazzel és vissza szerezni a külsőmet. Tervek vannak, csak elkezdeni nehéz. Nincs semmiféle nyomom az angyalról, hacsak nem Őrnagy házi kedvenc fénylénye nem mond el nekem valamit. Bár kétlem, hogy úgy tenne. Hirtelen ruháimhoz kapok és kutakodni kezdek bennük, hátha van nálam valami, majd ekkor ismét átkozódni kezdek.

-A tőr!

A tőr, amit loptam, az angyal vérével. Ha használtam volna. Ha most nálma lenne! A rohadt életbe! Vissza kell mennem Őrnagyhoz és kérnem kell tőle egy fegyvert, amivel megölöm Blazet, az ereklyéit megszerezve pedig magamhoz csalogatom az angyalt. Igen! Meg kell találnom Mocskot! Elindulok, és megpróbálom ismét megtalálni a sikátorok valamelyikét, ahol az egyik talpnyalója majd elvezet hozzá.

Dúlva-fúlva indulsz el északra. A bűnös kerület szerencsére nincs messze, így csak pár sarkot kell megtenned, hogy újra a bűnös kerültbe érj. Az út eseménytelenül telik, sajnos már nem lógsz ki az átlag emberek közül, a sötét sármod, és baljóslatú megjelenéseddel. Mindenki maguk közé valónak gondol, ebbe a testben talán már a képességeid sincsenek meg. Így talán még nehezebb lesz a "rábeszélés" Mocsok aka Őrnaggyal szemben.

Folytatás: Főutak, utcák, sikátorok.

Egy hete akadt meg a szemem egy rendőrségi jelentésen amit olvastam. Kicsit érdekes volt, mert megjelölt embereket kerestek, akik egy bandát akartak elkapni. A nyakukon egy furcsa tetoválás volt. Miután jobban belenéztem eszembe jutott, hogy én is kaptam el ilyen fickókat mostanában. Az viszont jobban érdekelt, hogy vajon hol lehet a főhadiszállásuk. Valami azt súgta, hogy egy kis nyomozással lezárhatnám ezt az illegális létesítményt, de előtte kellett egy kevés információ, amit megpróbáltam mindnél hamarabb összegyűjteni. Először is kinéztem a komfort zónájukat, a letartóztatások alapján, ami leszűkítette a keresendő területet, alig pár kilométer volt közös terület. Bár ez nem mondott sokat, hisz lehet a zónán kívül rakják le a lopott járműveket. Viszont ezzel könnyebb volt a vadászat, és csakhamar, találtam egy újabb autó tolvajt, akit el is kaptam viszont várakozásaimmal ellentétben nem kaptam információt. Kénytelen voltam hát, tovább kutatni, de rá kellett, hogy jöjjek, hogy a puszta elkapásukkal nem fogok sokra menni. Ki kellett találnom egy újabb taktikát, ami végül abban ért véget, hogy feltérképeztem az össze üldözés irány rajzát. Kit hol találták meg, és merre ment addig. Szerencsére voltak olyan hülyék, hogy nem játszadoztak az útvonallal túl sokat csak miután már üldözni kezdték őket. Azokat a részeket kitörölve, észrevettem, hogy mind egy irányba tartottak, és ez alapján indultam el egy újabb este.
Nem tartott sokáig, hogy elérjem a közös útvonalat, amit követve a város egy távolabbi pontjára jutottam, ahol is végül egy luxus auto követésébe kezdtem. Az útvonalat követte, és nem sokára megállt, hogy bebocsátást nyerjen. Gyanús volt, ezért is döntöttem úgy, hogy megvizsgálom. Óvatosan megkerültem az épületet, és az egyik eresz csövön felmászva, eljutottam az egyik betört ablakig.~Komolyan, jobban is vigyázhatnának erre a helyre, ha már egyszer itt akarják űzni az ügyleteik.~Gondoltam miközben számolni kezdtem.~Ok, lássuk: Egy, kettő... Hümm... 13... És ebből 4-nél pisztoly van... Azt hiszem ha őket elintézem, akkor nem lesz nehéz dolgom, bár azért van pár tárgy ami akadályozhat, de nem hiszem, hogy annyira nagy gondot fog okozni az elkerülésük.~Óvatosan visszahúzódtam, mielőtt még megláttak volna, és vártam egy kicsit, mielőtt újra belestem volna.

Védelmező pár napja kapta meg feladatként Dokitól a kocsitolvajok kifüstölését, hiszen rosszat tettek üzletének, és persze informátorait az utcáról elüldözték, mondván, hogy ez az ő környékük. Ennyi elég is volt, hogy levegye Brianről a szájkosarat, és elengedje láncát is.
Első pár napja eseménytelenül telt, hiába fogott meg több drogdílert, nem igen mondtak neki semmit, vagy féltek tőlük, vagy tényleg nem tudtak semmit, de ezt Védelmező a rendőrök kezére adásával hálálta meg nekik.
Végül kedvenc kis drogdílere árulta el neki a kért információkat, Billy a piti bűnöző, akit már csak azért nem ad rendőri kézre, mert akárhogy is próbálja magában tartani a szükséges infókat, valamiért sosem sikerül neki.



Autójával érkezik a helyszínre, bár az épülettől azért távolabb parkol le. Magához veszi a szükséges felszereléseit, a füstgránátokat, lőfegyverét, vadászkését, és magát a Megváltót.
Próbál a sötétben közlekedni, nem akar feltűnést kelteni, habár első ránézésre senki sincs a területen, aki védené, őrizné azt.
~ Ez meggondolatlanság. Főleg, ha én fogom ellátni a bajotokat. ~ - Mosolygott Védelmező, majd folytatta útját az egyik ablak felé, ahová benézett, és láthatta a benn már nagyban üzletelgető mocskokat, kik ártanak saját és Doki üzletének. Úgy gondolta, nem tölti vacakolással az időt, egyből a tettek mezejére lép, övéről lecsatolja az egyik füstgránátot, és bevágja az ablakon. terve egyszerű, amint a gránát elkezdi a füstöt kibocsátani magából Brian beront, és a padlóra hasalva annyi lábat lő meg a Megváltóval és lőfegyverével amennyit csak tud.
- Kérjetek elnézést az Úrtól bűnös lelkek, a Megváltás karnyújtásnyira van! - Nevetett a férfi, s látszólag mióta megszerezte fegyverét, élvezte az Isteni szónoklatos kifejezéseket, szinte már kezd védjegyévé válni.

Mikor visszanéztem, úgy tűnt már nagyban megy az üzletelés. Fentről meg mintha hangokat hallottam volna. Lehet, hogy pár bandatag? Kicsit még gondolkoztam, hogy mit tegyek, de aztán elszabadult a pokol egy füst bomba formájában, és hallani lehetett, hogy valaki betörte az ablakot. Kicsit meglepődtem, de mivel már nem maradt sok időm gondolkodásra úgy döntöttem, hogy beszállok a buliba. Elég szép kis káoszba csöppentem. Mivel magasan álltam, az egyik doboz tetején, ami az ablak mellett állt, így beláttam a teret... Már amennyit látni lehetett. Fentről meg egy nő szónoklatát hallottam, akit nem sokkal később leszedtek, de úgy tűnt, tud magára vigyázni, mert rögtön egy másik helyre érkezett, egy doboz sor tetején. Én csak csöndben megfigyeltem ahogy ő támad, és bár a füst megnehezítette a figyelést, azért tudtam követni, és azt is láttam, hogy valaki hátba akarja lőni, aki épp az én dobozaim aljánál áll, így mielőtt még megtörténhetett volna a tragédia, gyorsan leugrottam, és az egész súlyommal leküldtem a férfit, aki az eszméletvesztés mellett egy szép törött orral is gazdagabb lett. Most viszont nem árt, résen lenni, mert elhagytam a biztonságot nyújtó doboz sort. Láttam egy másik fickót, aki szintén észrevett, és megpróbált hatástalanítani, egy csővel, de sikerült kivédenem a támadást, majd pedig a dobozok közé hajítani a támadót, ami újabb zajforrást, és újabb célpontot szolgáltatott. Én reflexből ugrottam, de így kaptam egy apró horzsolást, a lábamra. Semmi komoly, de attól még eléggé csíp.~Ez a nap egyre jobb és jobb lesz. Mégis mi folyik itt?~

A terve sikeresnek bizonyul, jobban mondva, lövései pillanatában hangos ordítások hangzanak el a célzott helyről, ha jól hallotta körülbelül három ember kiálthatott fel fájdalmában. Mivel még előnye van a bűnözőkkel szemben, elgurul a mellette lévő ládák, dobozhegyek felé, és onnan várja, míg eloszlik a füst, de ekkor valami olyan történik amit nem várt a férfi. Egy másik jelmezes tör be a tetőn keresztül, a hátára valami fura bumeráng szerű repülő szerkezettel, amit aztán tömeg felé repít.
- Hohóóó, ez az én bulim. - Jegyezte meg Védelmező alig hallhatóan, majd amint megjelenik az első bűnözőnek látszó egyén, a Megváltóval kínálja meg hátulról, remélhetőleg szívbe egyenesen, hogy jobban fájjon neki mindaz, mit elkövetett az évek során.
Ekkor a felette lévő ládákon hangos koppanást hall, és amint a plafon felé emeli tekintetét, egy újabb maszkos tűnik fel a színen, és a Bumerángoshoz hasonlóan ő is beleveti magát a harcba.
~ Mi a franc folyik itt? Gotham összes jófiúja kapott ide meghívót? Kíváncsian várom, Batman mikor bukkan fel. - Panaszkodott magában a férfi, mikor ismét megjelent előtte egy bűnözőnek vélhető alak, és golyót repített normális lőfegyverével annak lábába, majd mellkasába egyből a Megváltóval.
- Pihenj, és bánd meg addig bűneidet. - Mondta neki, majd újra a frontra helyezte tekintetét.
A Maszkos látszólag ugra-bugrálással zavarja meg az ellenfelet, míg a levegőből érkező lány, a hátára erősített cupákkal veri az ellenfeleket, Védelmezi kezdi kényelmetlenül érezni magát, hogy csak lődöz. Mindenesetre jól megy neki, és amolyan hátvédként próbálja leszedni azokat, akik próbálják meglepni a hirtelen betoppant hősöket.

Ahogy az idő telik a csata egyre inkább felpörög, ami nem is meglepő, hisz, most már célpont is van akit támadhatnak. Pontosabban szólva a bumerángos nő, aki a füstöt eltüntette maga körül. Ennek ellenére még kevesen vették észre, hisz nem sokan figyeltek rá, valamiért egy lőfegyverrel rendelkező behatoló jobban leköti a figyelmüket. Vagy csak nem tudnak átlátni a füstön, nem lényeges. Az ideiglenes meghúzódás után, vissza mentem pár dobozzal feljebb, és a fentebb leírtak vártak. Azt is észrevettem, hogy egy újabb fegyveres lendül támadásba.~[color=cyan]Hmm... Úgy tűnik több pisztoly van mint először számoltam... Nem baj, a füst, most tökéletes fedezék lesz.~Gondoltam, miközben ismét a hölgy segítségére siettem már másodjára. Lehet egyedül, is elintézte volna őket, de azért nem árt, ha van valaki aki támogatja. Mint például én.
A lövöldöző mögé osontam óvatosan kihasználva a füst erejét, majd hátulról elkaptam. Épp csak megijedni volt ideje, mert a következő pillanatban, már csak egy erős ütést érezhetett a tarkójánál. Előbb a pisztoly hullott ki a kezéből, majd ő is alá ereszkedett. Az egyik társa észre vette azonban a robbanó hang hiányát, és felém fordult. Kezében rögtönzött fegyverül egy vascső szolgált, amivel nekem is rontott, de kevés sikerrel. Az egyik kezemmel a csuklójánál ragadtam meg, és a farkammal rásegítettem, a lendületére, és megmutattam neki, hogy kell rövid távon repülni.
-Legközelebb verd fejbe magad, azzal a vacakkal, sokkal kevésbé fájdalmas!-Kiáltottam utána egy mosollyal, majd figyelmemet a további bűnözőkre kerítettem. A füst látszólag kezdett elszállni, mert egyre nagyobb volt a látó köröm. Egyenlőre három gazfickót kaptam el a szememmel, de csak jött felénk. A többiek pedig a nemrég lopott luxus auto mögött kerestek fedezéket, amíg tisztább a látóterük, úgy tűnt mindkettőnél fegyver van.

Az ellenfelekkel együtt a füst is lassan ritkulni, kezdett, és pár másodperc múlva feltűnt egy újabb teremtmény.~Hogy az a? Ez meg honnan teremtődött ide? És egyáltalán mi ez?~Kérdeztem magamtól, miközben végig néztem a jelenetet, ahogy a parti kezdő bőrkabátos alak kap egy szép nagy pofont, ami föld-körüli pályára küldi szegényt.
-Aucs, ez biztosan fájhatott.-Gondolkodtam hangosan elhúzva a számat.~Azt hiszem jobb ha elterelem a figyelmét, mielőtt úgy döntene, hogy felnyársalja a kis barátunkat.
-Hé! Zavarhatom egy percre? Tudományos érdeklődésemet felizzította megjelenésével, uram. Kérem magyarázza meg, ön, most egy bikával lett keresztezve? Vagy a szarvakat csak később operáltatta fel, hogy ne legyen egyértelmű, hogy nőstény ló a másik fele? Oh, tényleg nincs valakinél vörös kendő? Azzal le lehetne tesztelni, ha rám ront amikor azt mondom torró akkor biztosan bikával keresztezték, bár lehet, hogy csak agysérülése miatt hiszi magáról, hogy félig bika. Hiszen a szőre már majdnem piros elég ha tükörbe néz, és megvadul, vagy lehet, nem a szín miatt vadul meg?
-Mégis mit képzelsz magadról, te kis senki, el foglak taposni mint egy férget!-Kiáltott rám, miközben megindult felém dübörgő léptekkel.
-Torró, Torró!-Kiáltoztam, miközben az egyik doboz rakás mögé hátráltam, majd az utolsó pillanatban félre is ugrottam. A kis kentaur barátunk letarolta a doboz sort, aminek nagy része rá is dőlt. Én szépen lepaskoltam a kezeimet.
-Sö, hogy egy vadállatot milyen könnyű...-Mondtam volna, de a következő pillanatban hatalmas recsegéssel, kitört a bika a ráomlott kupac közül, és szétszorta a törött dobozokat, amik majdnem el is találtak.
-Hop-pá. Öm, csak vicceltem?-Bár ehhez már kicsit késő volt, mert a feldühödött kentaur ismét nekem iramodott.

A gyíkfarok után újabb érdekesség tűnik fel a színen, amitől kis híján eldobom az agyam. Úgy néz ki, mint egy kentaur és egy minotaurusz keveredése… vagy legalábbis még sose olvastam vagy láttam filmen olyat, hogy a kentauroknak szarvaik lennének. Mégis mi a jó fene ez?! Tán valami gép? Áh, nem, túl sok scif-i… de hát akkor mégis mi? Azt még oké, lenyelem, hogy repkedő emberek nem csak képregényben meg adaptációkban vannak, na de egy görög mitológiából ismert lény már nekem is sok.
Közben meglátom a farok tulajdonosát is. Komolyan, eldobom az agyam. Ez valami Jurassic Park? Ez már túl sok egy éjszakára…
A kentaur eléggé megszorongatja a Denvert. Úgy tűnt, sikerült elintézni, de sokkal keményebb ezek szerint, mint amilyennek látszik. Segíteni kéne, de hogyan…? Úristen, ne… Ezt ne… Áh… Hülyeségem határtalan…
Gyorsan visszateszem kardomat a tokjába, majd nekifutok és elrugaszkodom a földről. Csak 5 méter a táv, simán megy. Ami utána jön, jobban aggaszt… a leérkezés. Széttárom a lábaimat, majd már rögtön lóháton is találom magam. Fájdalmasabbnak képzeltem, annyira nem is vészes, sőt. Rögtön elkapom a fickó szarvait, nehogy le tudjon rázni magáról.
- Jíííhhá! – üvöltöm. – Mit te a kocsiktól? Lóerőt?
- Szállj le rólam, te rohadék! – ordít ő is, miközben vadul ugrálgat és kezeivel felém kapkod. A terv végül is bevált, egyre távolodunk a Jurassic Park-szökevénytől, már csak én vagyok szarban. A karokat sikerül elkerülni, legrosszabb esetben kénytelen vagyok néha elengedni kapaszkodóimat, hogy rájuk verjek egyet. Az ugrálás és a dobálás jobban idegesít, bármikor leeshetek és összetörhet utána. Igaz, hogy az agancsait húzgálva én is irányítom valamennyire, s asszem még fájdalmat is okozok, az örökkévalóságig nem ülhetek itt szarvra tett kézzel.
- Jól jönne egy kis segítség, emberek/gyíkok! – ordítom, már sokkal kevésbé vidáman, mint az előbb.

A kilapulásomat az egyik segítő karakter akadályozta meg, egy eléggé merész, vagy éppen bolond tervvel. Mindenesetre a dolog bevált, és félre tudtam húzódni. Nem igen tudtam mi mást tehettem volna, inkább csak csendben szurkoltam és figyeltem a beszélgetést. Közben oda tekintettem, a napszemüveges pasasra, aki úgy tűnt lőni készül, de ezt félbeszakította egy eléggé nagy sebességgel haladó tárgy, ami úgy tűnt, hogy a nő fegyvereinek egyike lehet. Az erejük elég volt, hogy leterítsék azt a vadállatot. A maszkos jobban tette, ha leugrott, mielőtt még a kentaur (bikentaur?) szépen maga alá temeti, bár azt hiszem ha feltudott rá szállni, akkor leszállni is képes lesz. Kicsit elkezdtem azon gondolkodni, hogy mivel kezdjem a beszélgetést, de ezzel el késtem, mert a bumerángos nő rögtön, feltette az első nyomós kérdés. Bár volt egy olyan érzésem, hogy mind egy célért gyűltünk össze, de azért jobb ha nincsenek félreértések.
-Jó estét!-Kezdtem civilizáltan, bár lehet nem ez volt a legjobb nyitó mondat, jobb lenne ha inkább a kérdésre válaszolnék.-Engem hívj nyugodtan Cybergyíknak, talán hallottál már rólam, bár nem vagyok túlságosan híres egyéniség. A célom pedig ennek a bandának a felszámolása, miután egy kis nyomozással rájöttem, hol a bázisuk... Hmm... Erről jut eszembe, van valakinél egy telefon? Ki kéne hívni a zsarukat... oh, és mielőtt elfelejtem, visszaküldöm a kérdést, válasz reményében.-Jellemző rám, hogy nem beszélek komoly hangnemben ami most sem fordult elő. Oly egyszerű és utcai volt beszédem, mintha nem lenne körülöttünk 13 ember és egy... öm... nos, egy másik ember szerű teremtmény. A válaszra türelmesen vártam, bár testbeszédemen ez nem látszott, mert figyelmemet a nő fegyveri kötötték le, amikhez oda is sétáltam. Persze közben figyeltem, de nem jellemző rám, hogy sokáig egy helyben maradok.
-Szép bumerángok. Elég fejlett a technikai megoldás... Mármint az emberek szintjéhez képest.-Gondolkodtam hangosan, miközben közelről kezdtem szemlélni.