Katonai támaszpont

Sigmund végleg eltűnik a szemeid elől, egy csapat katonával, és a rejtélyes nővel együtt. A központi épület ajtaja becsukódik mögöttük és így már teljesen egyedül maradtál a vadászó katonákkal.
A próbálkozásod a raktáron nem jár túl sok sikerrel. A kulcsok sima kulcsok a raktár ajtajához, pedig valamiféle nyitókártya kell. Ilyennel pedig te nem rendelkezel. Amikor körbejárod az épületet nem is csalatkozol érzéseidben. Se egy ablak vagy más könnyed bejutásra alkalmas lyuk a falon. Ez egy katonai bázis fegyverraktára nem engedhetik meg maguknak a hadsereg emberei, hogy akárki betörjön.
Az ajtó vastag fémből van, se lakat vagy zár nincs rajta, így csak találomra tudnál lőni. Betörni még a testsúlyoddal is képtelenségnek tűnik, de pár próbálkozás után valóságossá válik a dolog.
A fegyveredet megfogod, és a nyitópanelt veszed célba. Ilyen távolságból nincs azaz isten, hogy mellé lőj. Így beleeresztesz két golyót. A töltények átjárják, egy két szikrát is sikerül kicsalnod, de az ajtó így sem nyílik ki. A problémáid csak most jönnek. Az így is éberen figyelő katonák ha valami véletlen folytán nem látták volna meg a torkolattüzet, a lövések hangját semmiképp nem tudták volna figyelmen kívül hagyni. Így most magadra szabadítottad az egész állományt. Az őrtorony reflektora az épület körül köröz, és csak a szerencsédnek köszönheted, hogy az ajtó a másik oldalon van, így az épület takarásában maradtál. A WC-ig való eljutás lehetetlen, mert már túl közel vannak a katonák, és már csak másodpercek kérdése, hogy meglássák a kerekded alakodat.

A fejvesztett menekülő és rohanó Pöfeteget azonnal kiszúrják a toronyból. A reflektor rávetül, és a katonák is már vészesen közel érnek. Az őrtoronyból lekiáltanak.
- Állj, ne mozdulj! - Lelki füleiddel hallod, ahogy a fent lévő nem kis kaliberű fegyvereket kibiztosítják. Becélozzák a fejedet, és csak arra várnak, hogy fenyegető mozdulatot tegyél.
Ekkor hangzik fel a bázis hangosbemondóján egy olyan hang, ami emlékeztet az emberére, de mégsem az. Talán csak a statika, vagy a rádió karbantartási problémái lesznek. Mégis a hang parancsoló, sőt életet mentő.
- Figyelem, figyelem. KVÁK. Mindenki azonnal menjen a főbejárathoz, KVÁK, ismétlem mindenki azonnal menjen a főbejárathoz, megtámadtak minket KVÁK. - Ezt követően csak statikus zaj járja át az egész létesítményt. A katonák nagy része szó nélkül, megfordul és futólépésben indul meg a parancsolt irányba. Üröm az örömben, hogy még így is rád maradt két katona akik lassan közelítenek meg, és az őrtorony vészjósló fényei.

A támadó mozdulatot megteszed. A az őrtoronyból géppuska zakatolása hangzik fel, és egy hosszú sorozatot indítanak meg. A két bak a fegyverét rád fogja, még nem tudják mi történik, de hamar elhatározásra jutnak. A fegyvereikkel elkezdenek lőni, és Pöfeteg pokoli képességeinek köszönhetően, nem kap sérülést még. Az egyik fickót testi erejével leteperi, és ekkor ér el hozzájuk a géppuskasorozat.
Az őrtoronyból későn látják meg, hogy két társuk is van ott, így pillanatok alatt hat-hat találatot kap mind a három ember. A két katona azonnal szörnyet hal, Pöfeteg vastag zsírján is átjutnak. Szerencséjére nem olyan súlyosak a sérülések, de nagyban megnehezíti a mozgásodat. A golyószóró abbahagyja a lövést, nehogy további áldozatokat szedjen a társaik közül. Ettől függetlenül a lövések hangja nem hal el. A főbejárat felől elszórt géppuskatüzet hallasz, miközben a földön fekszel. A reflektor még mindig rád van irányozva, és hangokat is hallasz. A halott társaikat szólítgatják.

Megmozdulsz, és elhullott katona fegyveréért nyúlsz. A fickó kis kaliberű gépfegyvert használt, ami tökéletesen illik a kezedbe. Sajnos mikor a reflektor előtt mozdulsz meg, észreveszik a a toronyból. Szinte másodpercre pontosan zakatol fel a kezedben a fegyver, és a toronyból. A reflektort kilövöd, de egy egész sorozatot kapsz a testedbe. A golyók végigszántják a méretes felületet. A jobb lábad megnyomorodik a tucatnyi találattól, és erősen kezdesz vérezni. A többit hastájékra kapod, az új lyukakkal legjobb az jó zsíros ementálira kezdesz el hasonlítani.
Végül a fény kialszik, neked meg sikerül elmásznod a raktárépület takarásába. Tudod, nem pihenhetsz sokat. Nemsokára a fent még életben lévő katonák lejönnek, vagy ami rosszabb erősítést hívnak a behatolóhoz. Egyik sem kedvezne "megromlott" egészségednek. Így most ott vérzel a falnak támaszkodva és a következő lépéseden gondolkodol, legalábbis remélem.

Kikúszol az épület sarkáig, és még szerencsédre nem vesznek észre. A fegyvereidet kidugod a sarkon, és elkezded rángatni a ravaszokat. A torkolattűz elárul, de nem foglalkozol vele. Jól megszórod a torony tetejét. A golyók szikrázva kapnak gellert a találatok nyomán, de a fent lévő egyetlen embert nem találod el. Golyózápor nem válaszol neked, de a fegyvered üresen kattan. A tárak kiürültek.
A távoli lövések is abbamaradtak. Nem tartott sokáig a hacacáré. Így már megint csend honol, legalábbis egy mozgó nyüzsgő bázishoz képesti csend. Talán csak a füled csal meg, vagy éppen az nem, mert az épület másik oldaláról lépéseket hallasz. Gyorsan közelednek, és legalább három embertől jön. Talán futnak, hogy meg tudjanak lepni, vagy talán nem is katonák. Nem tudhatod, még.

Az egyetlen ép lábaddal éppen, hogy csak vánszorogni tudsz a az épület falának támaszkodva. Így tudhatod, vagy éppen csak sejtheted, hogy nem fogod tudni hátulról megközelíteni a követőidet. A füled nem csal meg, és éppen befordulsz az épület sarkán, mikor megérkeznek hűlt helyedre az üldözők. Lassan haladsz tovább, miközben hallod, hogy a sietős léptek megálltak. Emberi beszéd szűrődik feléd, nem értesz ki minden mondatot, de a lényeg körülbelül annyi. "Hova a francba tűnhetett a fegyveres?"
Most már teljes magasságában láthatod az őrtornyot. Ahogy egyre közeledsz felé, szerencsédre egyre kevesebb az esélye, hogy fentről észrevegyenek. Végül is nem a saját alapját nézegetik onnan fentről. A feljárónak szánt fém csigalépcső előtted tornyosodik, és most éppen senki nem jár rajta. Már csak méterek választanak el az épület következő sarkától, ahol elvileg a teherkocsinak kell majd állnia.

Lassan bicegsz felfelé a lépcsőkön. Amennyire halkan tudsz, úgy haladsz, de tőled még ez a csöndesség is nagy teljesítmény. Főleg, hogy egyik lábad szinte használhatatlan. Csak baktatsz felfelé, és már elég magasan vagy, hogy szétnézhess. A raktár felett ellátsz a főkapu felé, ahol már semmi jelét nem látod csetepaténak. A katonák, akik tudtukon kívül utánad kutatnak, teljesen szét vannak szóródva, és minden kő alá benéznek, ha kicsit is gyanúsnak gondolják.
A futó léptek gazdái szintén katonák voltak, és látszólag a toronyból jöttek. Szerencsédre elkerültétek egymást, és ahelyett, hogy visszatérnének, a társaik gyilkosát keresik. Végül csak felérsz a torony tetejébe, és meglátod régi célpontodat az egyetlen katonát, aki fenn maradt. Éppen egy készüléket nyomkod, és egzotikus káromkodásokat ereszt ki a fogai között. Annyit kiértesz belőle, hogy a telefon nem működik és sehogy se tudja elérni a bázis többi részét.

A gyomrod megkordul, mikor a lövésed következményeit figyeled. A férfi feje egy lédús, érett dinnyéhez hasonlatosan robban szét a becsapódáskor. A vörös vérfolyam, fehér agyvelődarabkákkal fűszerezve ráfröccsen az ablakra, és nonfiguratív klasszicista képet alkot rajta. Akár egy költemény a gyilkolás oltárán.
Úgy ahogy féllábon haladsz előre a célod felé. A holtest már az első pillanattól foga csatakos volt a vértől, és ezt a tulajdonságát a kutatás alatt sem vesztette el. Sőt talán még előrébb is mozdítottad. A szolgálati fegyvere, és teljesen felesleges mindennapi eszközök mellett, megtalálsz egy fehér műanyag lapkártyát. Rajta egy mágnescsíkkal, és egy nagy sárga "A3"-as jelöléssel. A jelzést nem nagyon tudod leadni, mert nem nagyon van mivel megtenned. A bázist figyelve pedig láthatod, ahogy a katonák még mindig össze-vissza rohangálnak, mint egy megbolygatott hangyaboly.

Egy pokoli ösztöntől vezérelve megnézed a TÉRKÉPEDET, hogy melyik is azaz épület, amelynek a jelzése a "A3". Nem is kell sokat kutakodnod, így a berozsdált rendőrségi képességeidet még tovább fogja marni az idő vasfoga. A jelzett épület a fegyverraktár, így pont azt találtad meg amire szükséged volt a kinyitáshoz.
Lefelé menet láthatod, hogy a kutatás más irányt vesz. A főépület és a főbejáratnál csoportosulnak az emberek. Végül pedig nagy csinnadrattával berontanak a központi épületbe. Szinte alig maradnak a bázis külterén. A tőled telhető leg"black-ops style" módon lopakodsz, igaz a sérült lábad nem teszi túl könnyűvé, de mivel nincsenek a közeledben, ezért nem okoz gondot. Legalábbis még.

A lányok meggyőzötten füttyentenek egyet, és néhányan végignéznek magukon. Nekik elég a szűk sötét ruha, és a elszántság, igaz nem egynél van hasonló ketyere. Vadmacska csak ingatja a fejét a sok kütyü láttán, látszólag ő a motorján kívül semmilyen mechanikus vagy elektromos szerkezetet nem használ, saját magán kívül.
- Na jó akkor ezt elszámítottam. Hogy ne keltsünk túl nagy feltűnést mi itt maradunk, ti menjetek felderíteni. - Ezzel rád, és Gina-ra célzott. talán tudja, hogy már együtt dolgoztok hónapok óta, és az "összeszokott" csapatot nem akarja szétszakítani, vagy csak nem akar nővel összerakni. - Annyit elég lesz megtudni, hogy hol van a kis Maróni, és hogy érkeznek e Falcone emberei. Ja igen meg azt, hogy merről is szeretnének behatolni oda. Egyetértesz? - Úgy néz ki, most már értékes tagja vagy a csapatnak, nem csak parancsolnak neked, de az eszedet is használják, sőt mi több a véleményedre is kíváncsiak. A lányok nem szólnak semmit, tudják, hogy ez már nem az ők feladatuk. Gina is csak bólint a rábízott feladatra.
A távolban a bázis teljes területe. Legközelebb hozzátok a főkapu van, ahol egy kicsit nagy a nyüzsgés. A bázis négy sarkában egy-egy őrtorony, amikből pásztázó fények keringenek. A bázis egész külső részét, így bejárja a fény. Kivétel az egyik sarkot. A legmesszebb lévőt a főbejárattól. Onnan se fénysugár, se semmi. Csak kisebb épületek, és sötétség.

A duó halad a bázis felé, és eddig még semmit nem lát Duncan a felszerelésével. A reflektorfényeket megközelítik, és most veszi csak észre, hogy a bázis főbejáratában az embereket mit is csinálnak, vagy csináltak. Egy nagy csapat repülő élőlény szállt a levegőben, veszélyesen közel a katonákhoz. Ők pedig fegyvereikkel ijesztették el őket.
Ahogy haladtok a reflektor nélküli őrtorony felé, meglátjátok azt amire számítottatok. Két elsötétített fekete kocsi száguld a katonai bázis felé. Duncan felismerheti, hogy Falcone járműparkjából valók. A katonai bázis főbejárata felé száguldanak.
Ahogy haladtok tovább kamionokat, és Maróni egyik kocsiját láthatjátok meg. A kocsi tetején Pino Maróni távcsővel figyeli a támaszpontot. Körülötte meg legalább egy tucatnyi állig felfegyverzett embere várja a parancsait. A kamionok feltételezhetően a szajré elmenekítésére való. Az elsötétült őrtoronytól egy kilométerre ha parkolhatnak.


Eközben Pöfeteg mit sem tudva a közelgő vészről, és a háttérben meghúzódó szálakról, elkezd lemenni az őrtoronyból. A féllábon való járás még mindig nem a legjobb módja a sietésnek, így a saját tempójában vérzések közepette eléri a fegyverraktár oldalát. Ha figyelmes megláthatja a Maróni banda tagjait, és járműveiket.
Az épület sarkáig elérve újra rátörhet a deja vu érzés. A bejárat elől, ahol a hullákat hagytad, hangokat hallassz. Nagy valószínűséggel nem az elhunytak vannak beszédes kedvükben, hanem a rájuk talált társaik. Azt nem tudod kivenni mit beszélnek, de a hanghordozásból hallatszik, hogy nem éppen rózsás a hangulatok. Két különböző hangot tudsz elkülöníteni, talán két különböző katonáé, vagy egy skizofréné.