New Atlentean Villa

- Nos az úgy volt, hogy mindenképpen be szerettem volna jutni erre az exkluzív partira. - kezdem el és odanyújtom a gépem neki. Remélem még vissza tudom szerezni valahogy.
- A kintiek nem voltak annyira készségesek, de egy férfi - itt leírom, hogy hogyan nézett ki - üzletet ajánlott. Ezt a fiolát kellett volna beleöntenem Mr. Kitt italába... - előveszem a fiolát és azt is átadom.
- Csak hát én nem vagyok gyilkos. És mivel háromszor kérdeztem, hogy megöli-e Mr. Kittet a szer, és mindháromszor nem érkezett válasz a kérdésemre, így azt jelentette, hogy igen, megöli. Ennyire még én sem vagyok elvetemült egy sztoriért, viszont egy jó pontot szívesen összehozok magamnak. Ugye hisz nekem? - nézek mélyen a szemébe csábosan.
- Igaz belógtam a szállító segítségével - itt adom át a 200 dollárt -, de eszembe sem volt ártani senkinek. - ártatlan szemekkel néztem rá és úgy folytattam.
- Hiszen ki az a besurranó gyilkos, aki egy fényképezőgéppel lebuktatná magát? - mondom olyan arccal, mintha egy idiótáról beszélnék és még a vállaim is felvonom.
- Mi lenne ha bemehetnék a szép ruhámba és elvegyülnék? Ígérem nem okozok gondot... és még 200-ért a fényképezőm is visszakaphatnám? Szerintem Mr. Kitt sem bánja ha van körülötte egy kis hírverés... - most már újra csábosan néztem rá, mindent beleadva, hogy lássa az őszinteségem. Kivételesen most az voltam. Viszont kellett a gépem...

Megérkezik Mr. Kitt kissé ittasan, és látom a szemében, hogy máris meggondolta magát arról, hogy kirúgja az alkalmazottját.
~Hát abból nem kapsz Brad édesem, maximum egy jó nagy pofonnal szolgálhatok, ha próbálkozol.~

- Sylvian Kervin, de szólítson csak Syl-nek. Örülök, hogy fogadott Mr. Kitt! - mondom neki normális hangnemben, Ezt a pasit már nem kell elcsábítanom, legalábbis nem nagy erőlködés kell majd hozzá, ha mégis. A felkínált helyet elfogadom.
- Nem tudom mondta e James Önnek, de mi jó barátok vagyunk. Sajnos ő nem tudott bejuttatni engem, de volt aki igen. Tudja a Gazette-nél dolgozom, és a főnök mindenképp magát akarta a címlapra. Mit tehettem volna? - kacagtam el magam egy pillanatra.
- Egy szállító juttatott be a partira, Jamesnek már megadtam a személyleírását. Azt kérte, hogy mérgezzem meg magát, legalábbis szerintem, mivel adott egy fiolát, hogy öntsem a poharába... azért ennyit még maga sem ér meg nekem, már ne is haragudjon. Nem vagyok gyilkos. Úgy értem, a sztori. - mikor látom,hogy felvonja a szemöldökét.

- Cserébe csak egy interjút kérnék öntől és már el is húznám magam erről a... partiról. Ugye nem nagy kérés? - kérdezem. Úgy gondolom, ha túl erőszakos, nem fogja megköszönni.
- Sajnos James elvette az akkut a gépemből, mert félt, hogy magához vágom, vagy nem tudom - mosolygok rá, kivillantva a fogaimat. Majd felállok és átnézem a fiókot, kiveszem a papírt és ceruzát, kivéve, ha ott a diktafon. Majd visszaülök, várom a válaszait. A hajam hátrasöpröm és kedvesen vigyorgok rá. Kívülről legalább is ez látszik.

- Nagyon magabiztos Mr. Kitt! - mondom neki elismerően. Közben pedig elveszem az akkut és a diktafon, majd összerakom a fotómasinát.
- Mosolyogjon! - mondom neki vigyorogva és elkattintom a gépet. Leülök vele szemben és kisöpröm a hajam az arcomból. Nagyot sóhajtok.
- Nos, elég hülye volt, ha így akarta megszerezni a vagyonát ez az Adam... - nyugtázom neki, majd benyomom a diktafont és az asztalra helyezem.
- Váratlan és nagyon örömteli volt a hír, hogy Gothambe érkezik Mr. Kitt. Lehet tudni a látogatásának okát? Biztos nem az önért százával omló hölgyek miatt érkezett ide, hanem valami fontos miatt. Talán az egyik szuperhőssel szeretne találkozni? Mostanában megszaporodtak itt. - kérdezem kimért újságíró hangon. Olyan kedvesnek tűnő mosollyal - ez már nagyon megy! - hallgatom őt, mintha ki akarnám szippantani belőle a válaszokat és ez nekem földöntúli élményt okozna.

Hirtelen elcsuklik Kitt hangja és egy maszkos pasi kezd el valamit összezagyválni. Leblokkolok és automatikusan csinálom, amit mondd és lekapom a fejét... meg Kittet, ahogy ott magyaráz felette. Még nem tudom hány percet állok így megkövülve, mire lélegzetet tudok venni. Összevissza elkezdek fényképezni egy helyből, azt sem tudom mit csinálok. Látom, ahogyan vér teljesen beborítja Kittet. Remegő kézzel kiszedem nem tudom hány perc alatt a kártyát a gépből és a bugyimba csúsztatom, majd még sok perc alatt összerakom. Kissé már lehiggadtam, de ekkor újra ránézek a Playboyra.
- Segítség! Valaki segítsen! - kiáltom el magam, majd géppel a kezemben összerogyok és zokogni kezdek. Elhomályosul a tekintetem és remegve sírok a férfi előtt, görcsösen markolva a gépemet.