New Atlentean Villa

Ahogy a kéz repül felém, hálát adok, amiért ma volt a televízióban a vasálarcos férfi, s többek rémálmából elővarázsoltam, egyenesen a fejemre a filmbeli maszkot, így ugyan megéreztem a csapást s orrom vére is kicsordult, a lány kezében is eltörhetett pár csont a fém ellenére. Ezután egy férjét gyilkoló asszony álmából szedtem elő jégkalapácsot, s nagyot csaptam vele a jégre, hogy kiszabaduljak. Majd amennyiben kiszabadultam, ugyanezzel a jégkalapáccsal ütöttem a lány felé, miközben azért figyeltem a kutyára is.

A zúgás miatt a fejem már megint elképesztő iramban fájni kezdett, s lassan már kezdett zavarni a helyzet. A tűz elöl próbáltam kitérni, majd egy gyerek álmából, ki strandról álmodott, egy hihetetlenül erős sugarú vízipisztolyt loptam, amivel a lány szájába lőttem, remélve, hogy félrenyeli, és hátha megfullad. Vagy legalább hagy pár másodperc előnyt. Közben egy anyuka álmát a holnapi húsvacsoráról odahajítottam a kutya elé, hátha tetszik neki a finom falat.
Amennyiben minden sikeres pengémmel egyenes a lány torkát célzom meg.

A szél támad érzem, így a lehető legfurcsább lépésekre kell szánnia magát az embernek. Épp mellettünk alszik egy kutyaidomár, a harapásálló védőfelszerelést az álmaiból a karomra rakom mielőtt ráharapna a dög, majd hirtelen a kutyát magam elé rántom. Érzem ahogy a pofájából áradó hő perzseli a kezem ám nem érdekel. Gyorsan torkon szúrom kis pengémmel amíg kezemmel van elfoglalva, majd a mindez sikerül, az egész dögöt a szélvihar elé vetem, így az repül távolabb, én pedig remélhetőleg csak kicsit emelkedek fel a földről s hátrébb vetődöm.
Amennyiben nem repültem el melegebb éghajlatra a pillanat tört része alatt feltápászkodom, s szlalomozva (hogy nehezebben találjanak be a támadások) rohanok a lány felé, hogy beadjam neki a végső csapást.

Ahogy az első fényeit meglátom az elektromosságnak, üreges gyapjúgombócot formázok magam köré, majd mint az őrült elkezdek futni, hagyom hogy a villámok eltalálják a gyapjú búrát. A testem kezd zsibbadni az elektromosság miatt ám nem törődök vele. Viszont erről eszembe villan, hogy mérgezés által is történhet zsibbadás, ezért futás közben megvizsgálom karom, s elkezdem az összes kis sebet szívni, majd a vért kiköpni. Nem kockáztatok meg egy kiadós rosszullétet. A gyapjú egyre több elektromosságot nyel magába s forgás egyre gyorsul ez által. Ezután csak hagyom a fizika törvényeit kibontakozni. Lassan önálló töltést veszek fel, mígnem az elektromágnesesség és a súrlódás által keletkezett és felhalmozott gyorsulási energia, akár egy kisebb széllökés hatására is kilök a kalitkából s most mint egy tehetetlen elektromos golyó, csapódok házfaltól házfalnak remélve, hogy eltalálom szeretett húgocskámat. Miközben futok a golyóban, átkozom agyam, hogy nem tudok benne mesterséges gravitációt létrehozni. Ezért inkább kitöltöm gyapjúval az üres teret is, hogy ne okozzon nagyobb sérülést a falaknak csapódás.

Eltávolítom a gyapjút s húgom fölé álok. Meglepő, mennyire nem érzek semmit miközben kis pengém elővillantom, ám még nem támadok. Kezeit megvizsgálom láthatóak e, hogy semmi gyanúsat nem tesz. Ugyanezt teszem a lábaival is. Amennyiben gyanúsat veszek észre gyomorszájon rúgom, ezzel bénítva meg még jobban. Ha semmi gyanúsat nem észlelek, (vagy megtörtént a korábbi rugdalózás), elvágok pár szalagot a karjaiban, s a lábaiban, s szét is roncsolom a környező szöveteket, hogy ha véletlenül meg is sikerülni lépnie, akkor is egy életre lebénuljon. Amennyiben valami mágia szerűt kezd el mormogni kipeckelem a száját.
Miután ártalmatlanítottam, teljesen kifosztom, minden használhatónak tűnő holmit elveszek tőle, (ruhák kivételével) beleértve ékszereket, pénzt, igazolványokat, s ha maradt még, bármilyen mágikus, vagy csak annak látszó bigyót.

A másodperc tört része alatt történik minden, s Lupin az utolsó pillanatban veszi föl a gyapjúkabátot, s tatja karját a villámok elé. A töltöttséget elnyelve a kabáton minden gyapjúszál fölállt, ám a holdfejű megúszta kisebb égési sérülésekkel.

- Oh, nem volt infóm arról, hogy a varázsló átadta neked az istenek erejét... Hát ez roppantul kellemetlen dolog... Ha ezt tudom tényleg kivágom a nyelved.

Elmémben azonnal összeszedtem minden infót amit tudtam a Shazam fiak és lányokról, s ez nem kecsegtetett sok jóval.

- Semmit nem tudok csinálni ellened. Épp ezért....

Hirtelen elővarázsoltam egy virágot, amit most egy a feleségét megölni vágyó férfi álmából szedtem elő. A virágot bevontam egy a valóságban nem létező csak a férfi álmában létrejövő mérgező porral, aminek a belélegzése kiüti azt, aki beszívja.

- Béke ajándékként elfogadod ezt a virágot?

Elég kicsi az esélye hogy elfogadja, de bármi lesz, ugyanebből a szerből légnemű formátumban van egy kicsi egy kölnis fiolában. Ahogy közelebb jön, vagy megragad, belefújom a képébe. Eközben ez nem látszik ugyan, de biztos ami biztos alapon, a bagolymaszkomba beleálmodtam egy szűrőt, nehogy engem üssön ki a szag.

A gömbvillám félelmetes golyóként süvített felé, s ő maga elhajította a virágot ami el is tűnt, majd Lupin a kezeit maga elé teszi, egy betegesen vastag nemezkesztyűben amit most hozott létre. Ezután kesztyűs kezeivel megragadja a gömbvillámot, közben a szétégő kesztyűt folyamatosan cseréli erejével, s a villámot visszahajítja a feladónak. Kezei ismét kisebb égési hegeket szereztek, s másnapra az egész egyetlen merő vízhólyag lesz, de most csak a jelenne törődött.
Közben ismét előveszi az előbbi méreganyagot s porózusabb állagban a lány felé hajítja, amíg az a villámmal van elfoglalva. Hátha most megbénul.

Túl sok váratlan dolog ért rövid idő alatt. Megtaláltam a hugicám, megértek hogy megöljem, kiderült hogy a lány a Varázsló egyik embere, s most legyőztem... Büszkeségem nagy nehezen elnyomtam, semmi kedvem nem volt tovább harcolni, viszont ki tudja milyen trükkel él még eme lányka. Végül csettintéssel s előhoztam egy kisfiú álmából egy darts nyilat, amiről az szülinapjára álmodott. Kicsi kis nyíl volt, műanyag, alapjába véve annyira nem vészes, ám amint elhajítottam a nyílt, az eszeveszett sebességgel repült a lány torka felé, hogy belé fúródva örökre elnémítsa, s ezzel elvágjam utolsó hozzátartozóm életének fonalát...
Nem szóltam hozzá egy szót sem, s ugyan éreztem a győzelem édes, s a lány halála miatt érzet bűntudatom kesernyés ízét, felkészítettem a gyapjúmat egy esetleges védekezésre.

Üresség. Ezt éreztem mikor lenéztem a lékelt fejű leányzóra, kicsiny hugocskámra. Bámultam meredt szemekkel, majd hirtelen elvigyorodtam. A tökéletes üresség, mely belőlem áradt hihetetlenül ó érzés volt. Mintha valami hátsó lény, önnön tudatom egy kicsiny darabkája pusztult volna el a lánnyal együtt. Valami ami még jó volt...
Már ha halott. Nem bíztam már semmiben. Két maszkos barátom ekkor csatlakozott hozzám, s dicséretükre még szélesebb vigyort vettem fel, majd megszólaltam:
- A testtel mi lesz?